Fejér Megyei Hírlap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-26 / 48. szám
– Péntek, 1971. február 26. — Tanácskozás a növényvédelemről A Magyar Agrártudományi Egyesület Fejér megyei Szervezetének növényvédelmi szakosztálya tanácskozásra hívta meg az AGROKER székházába a közös gazdaságok növényvédelmi szakvezetőit csütörtökön délelőttre. Hegedűs Sándor a szakosztály titkára mondott bevezetőt. Az 1970-es esztendőt elemezte, kijelentette: a gabonatermesztésben bekövetkezett 130 millió forintos kiesést csökkenteni lehetett volna, ha a gazdaságok nagyobb gondot fordítanak a vegyszeres gyomirtásra. Lontay Ferenc az AGROKER osztályvezetője előadásában elmondotta, hogy tavaly megyénk gazdaságai kémiai szerekből 369 millió forint értékűt vásároltak az AGROKER-től, ebből 58 millió forint volt a növényvédőszer, a többi pedig műtrágya. Rádi József, az AGROKER géposztályának vezetője szerint az igényeltnél nagyobb számú gép áll rendelkezésre, ezért — ha a gazdaságok idejében nem adják fel rendeléseiket — más megyékbe viszik el a gépeket. A felkért hozzászólók közül Máté László, a soponyai Rákóczi Tsz főagronómusa a cukorrépa vegyszeres gyomirtásához adott hasznos tanácsokat, Tóth Ádám, a megyei növényvédő állomás specialistája az 1970. évi növényvédőszer kísérletek eredményeit és a forgalomba kerülő új szereket ismertette. Dezséry Máté, a növényvédő állomás munkatársa az idén várható kártevőkről beszélt és az ellenük való védekezés módjára hívta fel a figyelmet.B. I. 42 milliárd a takarékban Az Országos Takarékpénztár működéséről, terveiről számolt be csütörtöki sajtótájékoztatóján a MÚOSZ- ban Szirmai Jenő vezérigazgató. A lakosság betétállománya tavaly — minden eddigit meghaladó mértékben — csaknem 7 milliárd forinttal növekedett, s az év végén meghaladta a 42 milliárd forintot. A takarékpénztár 4 millió 144 ezer betétkönyvet tart nyilván. Az OTP az év végén csaknem 1,3 milliárd forint kamatot írt jóvá a betétkönyv-tulajdonosoknak. Változatlanul az egyik legnépszerűbb takarékossági forma a gépkocsi-nyereménybetétkönyv, amelyben 4,5 milliárd forintot helyeztek el a takarékoskodók, s kamat helyett 1697 gépkocsit sorsoltak ki közöttük. A múlt évben indult ifjúsági takarékbetétben 40 millió forintot kötöttek le, s mintegy 100 000 szerződést kötöttek a takarékpénztári fiókokkal. ...... „Ismeretlen" Jelentés az SZMT elnöksége előtt Tervezési hibák, elnéző magatartás, szabálysértések az Ikarus fehérvári gyárában Lényegében nem túl izgalmas. „Az Ikarus székesfehérvári gyáregységének jelentése a munkavédelem helyzetéről, problémáiról és az elhatározott és tett intézkedésekről” címmel került csütörtökön az SZMT elnöksége elé az a jelentés, amiről — és a jelentésben rögzített vagy elhallgatott kérdések tömegéről — órákon át vitáztak az elnökség tagjai, valamint a vitára meghívott vállalati, gyári vezetőik, s a SZOT munkavédelmi képviselője. Sajnálatos — és bosszantó —, hogy a szakszervezeti érdekképviselet szempontjából ilyen nagyjelentőségű vitán a meghívás ellenére sem vett részt a székesfehérvári gyáregység szakszervezeti bizottságának titkára. Meglepő továbbá az is, hogy a gazdasági vezetők beszámolójához sokszorosításban csatolt: „Jelentés az üzemi szakszervezeti bizottság munkavédelmi tevékenységéről” című, a szakszervezeti bizottság alá-írásával ellátott, tartalmában aligha kifogásolható kiegészítésről a vita során kiderült, hogy az a gyári munkavédelmi felügyelő jelentése, amelyet „idő hiányában” nem vittek testületi ülés elé a gyárban, tehát a szakszervezeti bizottság számára ismeretlen. * „Minden áron” teljesítés Ilyen előzmények után parázs vitára lehetett számítani, s valóban az is alakult ki. A gazdasági vezetés írásos jelentéséről el kell mondani, hogy nem hallgatott el semmit, de a legkényesebb kérdésekben bátortalanul fogalmazott, amint mondani szokás „lesarkította" a problémákat. Éppen ezért tűnt úgy, hogy olykor éles ellentmondás van a munkavédelmi felügyelő tapasztalatai és a gazdasági vezetők megállapításai között. A vita hangulatának érzékeltetése és alapjainak vázlata után beszéljünk konkrétan is arról, hogy miért kellett ezt a témát az SZMT elnöksége elé vinni? Nagyon tömören azért, mert a vállalati szinten évente mintegy 30 százalékos termelésfelfutásra kötelezett Ikarus legnagyobb fejlesztése — mint köztudott — Székesfehérváron valósult és valósul meg. A közúti járműgyártási programban kulcsszerepet vállaló Ikarus székesfehérvári gyárában ez az erőltetett menetű fejlesztés megbontotta mind a termelés, mind a munkavédelem korábban kialakult rendjét. A terv törvényjellegét legjobban érző középvezetők magatartásában mindez kedvezőtlen változásokat okozott, s a termelésirányítás középszintjén eluralkodott a „minden áron” teljesítés hangulata. Ebből logikusan következik, hogy egy sereg munkavédelmi szabályt félretettek, figyelmen kívül hagytak. Túlóra végkimerülésig Hol volt a szakszervezet? — tették fel a kérdést, s mindjárt válaszoltak is rá. Pálfalvi András vezető titkár többek között elmondta, hogy az elmúlt időszakban többször volt azon a ponton az SZMT elnöksége, hogy a munkavédelmi felügyelő javaslatára elrendelik egy-egy üzemben a termelés beszüntetését, de a mindenkori népgazdasági érdek, s a pillanatnyilag foganatosított — vagy csak kilátásba helyezett — gyors intézkedések nyomán elálltak a legszigorúbb szankcióktól. Sajnos nem így történt. A baleseti veszélyforrások maradtak, s ezeket a mértéktelen túlóráztatással, ennek különböző formák között történt engedélyezésével csak tovább rontották a helyzetet. Törvénysértő módon lehetővé tették, hogy az egészségre ártalmas munkahelyeken is szinte a végkimerülésig túlórázzanak az emberek. Mindezek egyenes következményeként ugrásszerűen megnőtt a balesetek száma, s nem kevesebb, mint 3347 munkanap esett ki a termelésiből 1970-ben, üzemi baleset következtében. Egyértelműen mégsem hibáztathatók a gyár vezetői. Erről a munkavédelmi felügyelők jegyzőkönyvei is tanúskodnak — a nagy csarnok kapujának életveszélyességéről, s az ekörüli huzavonáról, már csaknem egy évvel ezelőtt írtunk! Egy sor tervezői melléfogás már eleve baleseti forrásokat fakasztott a gyárban. A kazánház üzemelési engedélyét a szakszervezeti szervek még ma sem adták meg, a kazánház „természetesen” ennek ellenére üzemel. A szakszervezet által már a tervezéskor kifogásolt fűtési rendszer az idén télen igazolta az aggályokat — erről is írtunk elemzően a múlt hetekben! —, s az pedig, hogy olyan fontos létesítményeket, mint üzemorvosi rendelő kihúzhattak a tervekből, már az ágazati minisztérium felelősségét veti fel. Mert legalább ott tudni — és érvényesíteni — kell a kormány és a SZOT közötti megegyezés alapján két évtizede alkotott rendeleteket, amelyek pontosan meghatározzák a létesítendő üzemek munkavédelmi, üzemegészségügyi létesítményeinek kötelezőségét. A SZOT és a kormány segítségével Mindezek figyelembevételével az SZMT elnöksége úgy fogadta el a jelentéseket, hogy egyben kötelezte az SZMT munkavédelmi felügyelőjét, az SZMT egyik titkárát, valamint a vállalat vezetőit arra, hogy májusban egy, a jelenlegi állapotokat felszámoló, a törvényességet és a biztonságos munkafeltételeket megteremtő intézkedési tervet tegyenek az elnökség asztalára. Igen hasznos lenne azonban, ha az SZMT elnöksége az Ikarus-ügy kapcsán, de nemcsak az Ikarusra jellemző fonákságokról, sőt munkavédelmi törvénysértésekről megfelelő feljegyzést küldene a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének is. Mert a többórás vitából kitűnt, hogy egy sereg kérdést nem az Ikarus székesfehérvári gyárában, nem az SZMT elnökségénél, hanem SZOT-nál és kormányszinten kell rendezni. Kátay Antal megelégedéssel szólt arról, hogy Colombo miniszterelnök biztosítékokat nyújtott: Olaszországban folytatódni fog a középbal koalíció pártjainak együttműködése, és nem ismétlődik meg az, ami más országokban történt. Mi történt hát „más országokban”? Az, amiről már sokat írt a világsajtó: Chilében szövetségre léptek a kommunisták, a szocialisták, a baloldali katolikusok és a haladó polgárok. A hatalmat pedig köztudomásúlag választás útján szerezték meg. Ezt nevezik Amerikában „chilei mártás’ -nak. Ha tehát szóba kerül az „olasz spagetti chilei mártással”, akkor arról van szó, hogy az olasz baloldal — a chileihez hasonló széles körű összefogással — ugyancsak választások útján juthat hatalomra. Az amerikai és az olasz vezetők megbeszéléseinek hivatalos napirendjén nem szerepelt az olasz belső helyzet, de Colombo miniszterelnök szóba hozta az otthoni dolgokat. Megmagyarázta, hogy a kormány által megkezdett reformpolitikára szükség van, és hogy a mostanában mutatkozó politikai és gazdasági nehézségek „a növekedés gondjai”. Idáig rendben is volna a dolog. Csakhogy a miniszterelnök tudomásul vette az amerikaiak beavatkozását és habozás nélkül megígérte, hogy Olaszországban nem lesz chilei típusú fordulat, illetve a kommunistákat továbbra is távoltartják a kormányzati hatalomtól. A washingtoni tárgyalásoknak ez a témája okkal keltett óriási feltűnést a sajtóban és a haladó politikusok körében. A kormányt támogató nagy olasz lapok megpróbálták csökkenteni a Rogers-pohárköszöntő és Colombo kijelentésének horderejét, de a kísérlet nem járt eredménnyel, hiszen az állásfoglalás és az ígéret tényét sem amerikai, sem olasz részről nem cáfolták. Sőt, az első jelentéseket közlő AP amerikai hírügynökség újból részletezte Rogers és Colombo szavait, amelyeket az olasz tudósítók elhallgattak. Teljesen érthető és indokolt a kommunisták fölháborodása és erélyes tiltakozása az olasz belügyekbe való beavatkozás miatt. Joggal utasítják vissza a washingtoni kormánynak azt az igényét, hogy a NATO és a nyugati világ érdekeire hivatkozva megpróbálják meghatározni az olasz politika irányát, a pártok összefogásának formáját és tartalmát. Az incidenst közvetlenül követő időben a kormánypártok vezetői eléggé óvatosan foglaltak állást, de egészen bizonyos, hogy a tárgyalásokról szóló részletes és hiteles információk birtokában a szocialisták és a baloldali kereszténydemokraták is számon kérik a kormányfőtől a meggondolatlan ígéretet. Nem lehetetlen, hogy az amerikai beavatkozás éppen az ellenkezőjét éri el, mint amit akart: a középbal megerősítése helyett annak szakadásához vezethet. A szélsőjobboldal terrorhulláma már megerősítette az antifasiszta összefogást, amely kormányzati síkon is éreztetheti befolyását. A történtek alapján joggal feltételezhetjük, hogy Colombo és Moro számára a kelleténél is emlékezetesebb marad a washingtoni látogatás. Todero Frigyes ■ IRAP „Aranyos 99 brigádok Az elmúlt napokban értékelték a dunaújvárosi 26-os Építőipari Vállalatnál a szocialista brigádverseny eredményeit. Alapos mérlegelés után döntöttek a helyezések sorrendjéről. Általános tapasztalat: a szocialista brigádmozgalom tovább fejlődött, erősödött, s valóban tömegméretűvé vált. Minden eredményesen szereplő brigádot nem tudunk felsorolni, így csak az „aranyos” kollektívákat , az arany fokozatot elért brigádokat említjük meg. Dukál Gyula vízgáz-fűtésszerelő, Nagy László ács-, Rétháti Péter csőszerelő, Sándor Zoltán ács- és Vass János fűtésszerelő brigádjára legbüszkébbek most a 26-os építők. — gubacsi — Három óra hústonnákról Partnerek egymás között A népélelmezés egyik talán legtöbbet vitatott és tárgyalt témája a hústermelés. Ismert és még minden részletében fel nem tárt okokban keressük a választ, a megoldás lehetőségeit. Ebben a kérdésben tárgyalt tegnap délelőtt Fehérváron a szövetkezeti gazdaságok elnökeivel, főkönyvelőivel az Állatforgalm és Húsipari Vállalat. Tilinkó Antal igazgató vitaindító beszédéből és a vitában résztvevők véleményéből és megjegyzéseiből arra következtethetünk, hogy Fejérben megvan minden tényleges alapja a hústermelés, felvásárlás és feldolgozás növelésének. Erősíthető pozíció Számok alapján is igazolt: amíg a sertés- és juhtenyésztés fellendülőben van, a nagyüzemi és a háztáji szarvasmarha-hústermelésben — tekintettel a létszámnövelésre — mértéktartás érzékelhető. Jónak értékelhetők a vállalattal egyeztetett táp- és koncentrátum kísérletek eredményei, támogatást és nagyobb biztatást érdemel viszont a fehérhúsú borjú és a baby-beef hizlalás. És ha a gazdaságok vezetői megértik az országos program lényegét, azután a felvásárló partner is tovább közelíti a termelők elképzeléseit, Fejér megye elsősorban sertéshúsból tovább erősítheti országos pozícióját. Néhány, a munka és a felvásárlás alkalmából történt kisebb félreértés gyors és megértő tisztázása mellett a gazdaságok többsége úgy vélekedik, hogy sokat lehetne még tenni a nagyobb hústermelési kedv érdekében. Legelőbb azt kérték a tröszttől és a vállalattól, ha lehetne a mostani 10—15 napnál előbb fizessék az átvett jószág árát. Ezzel nagyon sokat segítenének termelő partnerükön. Szerződés hosszú távra Jogos az a kívánság is, hogy a szerződést, a termelési, szállítási feltételek dokumentumát együtt készítenék ezután. A partnerbecsület, az egyenrangúság is ezt követelné. Bár ami a tröszt Fejér megyei vállalatát illeti, azt is el kell mondani, hogy számos esetben nem tekintették a fizetési határidőket, még annak árán sem, hogy gyors banki kölcsönhöz kellett folyamodniuk, vagy éppen szabálytalansággal is megvádolják őket. Érdekessége, és valóban a termelői biztonság erősítése lesz a 4—5 évre szóló hústermelési szerződés. A nagyüzemek mellett a háztájiakkal is kezdeményezik a tartósabb, hosszabb távra szóló megállapodásokat. Előnyeinek ismeretében feltétlenül megbízhatóbbnak tűnik, mint az eddigi egy évre vonatkozó kötés. A forgalmazás zökkenőinek mérséklése mellett megteremthető az egyenletesebb feldolgozás és ellátás is. A minősítés vitája A biztonságosan növelhető termelés tartalékának tekintik, ha végre megközelítően elfogadhatóbb minősítést végezne a felvásárló kereskedelem. A gazdaságok úgy érzik, hogy az esetek többségében — különösképpen az export áruknál — „alá” minősítenek. Amíg egy adott esetben a hazai külkereskedelmi megbízott csupán barátságból mondott „A”-t, és sokkal több addig az olasz cég megbízottja a kész állománynak több, mint az 50 százalékát minősítette legjobbnak! Lehetséges, hogy szélsőséges eset, de ennek ellenére sem lenne nagy baj, ha a minősítés dolgában közelítenének egymáshoz a partnerek. Szóba került, hogy az export bevételből juttatna vissza valamennyit a tröszt a gazdaságoknak, de úgy tűnik — a pénzügyi szabályozók merevsége miatt is — ezzel egyhamar az illetékesek nem foglalkoznak. (pdf) -----1-----3 ------ • • Üzenet ment a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanuló több, mint ötven Fejér megyei fiatalnak: az élelmiszergazdaság néhány itthoni irányító szakembere szeretne találkozni a leendő mérnökökkel. Gyorsan jött a válasz: a hallgatók örülnek a látogatásnak. Az egyetem vezetői és a KISZ-bizottság segítségével szerdán délután létrejött a találkozó. A mezőgazdaságtudományi kar egyik tanácstermében főleg kollégista hallgatók várták a vendégeket, csupa fiú. (A névsor tanúsága szerint a cseri Szűcs Éva kivételével, férfi szakembereket nevel számunkra ez az egyetem.) És többségében a gépészeket érdekelte, mi hírt hallhatnak itthonról. Mert a találkozó egyik célja az volt, hogy a megye életéről, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar mindennapjairól, terveiről vigyünk híreket a tanuló fiataloknak. Azzal együtt, hogy — Hajba Kálmánnak, a megyei tanács vb. elnökhelyettesének szavaival — kifejezésre juttassuk a visszavárást; azt, hogy a leendő mezőgazdasági mérnökökre és gépészmérnökökre nagy szükség van itthon. Az elnökhelyettes rövid tájékoztatójában a leglényegesebbet mondta el arról, miért érdemes a Gödöllőn tanulóknak is visszajönniük, végérvényesen „eljegyezni magukat” Fejér megye élelmiszergazdaságával. A vidék általánosan gyors fejlődésének, jó adottságainak tényei mellett főleg a mezőgazdasági üzemekben az ifjú szakemberekre váró teendőket emlegette. Ismertette a megyei élelmiszergazdaság negyedik ötéves tervének legfontosabb feladatait, amelyeknek valóra váltásából a most tanulóknak is kijut. Elsősorban a gépészeknek említette, hogy a következő években például a betakarítás, a szállítás és a tárolás gépesítését is meg kell oldani. Az iparszerű állattenyésztés megvalósítása, a mezőgazdasági üzemek élelmiszeripari tevékenységének elkerülhetetlen bővítése is rengeteg „mechanizálási” feladatot jelent. Az állami gazdaságok mellett a szövetkezetek közül is egyre több helyen megértik a vezetők, a tagok, rendkívül nagy jelentősége van és lesz a szellemi tőke gyarapításának, felhasználásának. Az ifjú szakemberek előtt végtelen nagy a lehetőség, hogy bizonyítsák, mennyire értik a szakmájukat, mennyire tudják hasznosítani az egyetemen tanultakat. Az élet gyorsan szelektál: aki érti a dolgát, az könnyen boldogul; akinek csak papírja van, tudása nincs, az kiszorul a „perifériára”. A tájékoztatót követő kötetlen beszélgetésen a fiatalok kérdeztek, kértek és javasoltak. Az iváncsai Jakab István és még néhányan, az idén végző mezőgazdasági gépészmérnökök elhelyezkedési lehetőségeiről tudakozódtak. Az ösztöndíjjal tanulóknak nincs ilyen gondjuk, de a többiek szeretnék tudni, hová mehetnek, milyen munka vár rájuk. Hajba Kálmán mellett Brunner Tibor, az állami gazdaságok Fejér megyei főosztályának vezetője is megnyugtatta az érdeklődőket: „A legkeresettebb szakemberek a gépészmérnökök, nem gond az elhelyezkedés. Még a más megyékből Gödöllőn tanulókat is szívesen fogadjuk.” Borsos Miklós, a nagyvelegi tsz ösztöndíjasa megemlítette: a mezőgazdaságtudományi karon működik üzemszervező szak is. Tudnak-e erről a gazdaságok, és szükség van-e ilyen képesítésű szakemberekre? „Tudjuk, várjuk őket” — volt a válasz. Ifjú Vass Rezső negyedéves gépészmérnök hallgató javasolta, hogy Vas és Somogy példájára Fejér is segíthetne a megyéből Gödöllőn tanulók klubjának megalakításában. A klub az ifjúsági szervezet, a megyei tanács és az állami gazdaságok főosztálya segítségével rendszeres kapcsolatot tarthatna a megye élelmiszergazdasági üzemeivel. Kirándulásokat, tanulmányutakat szerveznének a megyébe, rendszeresen tájékozódnának az itthoni dolgokról. Azzal az ígérettel búcsúztunk, hogy a megye vezetői segítenek létrehozni Gödöllőn a Fejér megyeiek klubját. Segítenek szorosabbra fűzni a kapcsolatot az üzemek, gazdaságok és az egyetem hallgatói között. (Fábián) Fiataljaink Gödöllőn CsájiFejériponka