Fejér Megyei Hírlap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-26 / 48. szám

– Péntek, 1971. február 26. — Tanácskozás a növényvédelemről A Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület Fejér megyei Szervezetének növényvédel­mi szakosztálya tanácsko­zásra hívta meg az AGRO­­KER székházába a közös gaz­daságok növényvédelmi szak­vezetőit csütörtökön dél­előttre. Hegedűs Sándor a szakosz­tály titkára mondott beve­zetőt. Az 1970-es esztendőt elemezte, kijelentette: a ga­bonatermesztésben bekövet­kezett 130 millió forintos ki­esést csökkenteni lehetett vol­na, ha a gazdaságok nagyobb gondot fordítanak a vegysze­res gyomirtásra. Lontay Ferenc az AGRO­­KER osztályvezetője előadá­sában elmondotta, hogy ta­valy megyénk gazdaságai ké­miai szerekből 369 millió fo­rint értékűt vásároltak az AG­­ROKER-től, ebből 58 millió forint volt a növényvédő­szer, a többi pedig műtrágya. Rádi József, az AGROKER géposztályának vezetője sze­rint az igényeltnél nagyobb számú gép áll rendelkezésre, ezért — ha a gazdaságok ide­jében nem adják fel rende­léseiket — más megyékbe vi­szik el a gépeket. A felkért hozzászólók kö­zül Máté László, a soponyai Rákóczi Tsz főagronómusa a cukorrépa vegyszeres gyom­irtásához adott hasznos taná­csokat, Tóth Ádám, a megyei növényvédő állomás specialis­tája az 1970. évi növényvédő­szer kísérletek eredményeit és a forgalomba kerülő új szereket ismertette. Dezséry Máté, a növényvédő állomás munkatársa az idén várható kártevőkről beszélt és az el­lenük való védekezés mód­jára hívta fel a figyelmet.B. I. 42 milliárd a takarékban Az Országos Takarékpénz­tár működéséről, terveiről számolt be csütörtöki sajtó­­tájékoztatóján a MÚOSZ- ban Szirmai Jenő vezérigaz­gató. A lakosság betétállománya tavaly — minden eddigit meghaladó mértékben — csaknem 7 milliárd forinttal növekedett, s az év végén meghaladta a 42 milliárd fo­rintot. A takarékpénztár 4 millió 144 ezer betétkönyvet tart nyilván. Az OTP az év végén csaknem 1,3 milliárd forint kamatot írt jóvá a betétkönyv-tulajdonosoknak. Változatlanul az egyik leg­népszerűbb takarékossági forma a gépkocsi-nyeremény­­betétkönyv, amelyben 4,5 milliárd forintot helyeztek el a takarékoskodók, s kamat helyett 1697 gépkocsit sorsol­tak ki közöttük. A múlt év­ben indult ifjúsági takarék­­betétben 40 millió forintot kötöttek le, s mintegy 100 000 szerződést kötöttek a taka­­rékpénztári fiókokkal. ...... „Ismeretlen" Jelentés az SZMT elnöksége előtt Tervezési hibák, elnéző magatartás, szabálysértések az Ikarus fehérvári gyárában Lényegében nem túl izgal­mas. „Az Ikarus székesfehér­vári gyáregységének jelenté­se a munkavédelem helyze­téről, problémáiról és az el­határozott és tett intézkedé­sekről” címmel került csü­törtökön az SZMT elnöksége elé az a jelentés, amiről — és a jelentésben rögzített vagy elhallgatott kérdések tömegéről — órákon át vi­táztak az elnökség tagjai, valamint a vitára meghívott vállalati, gyári vezetőik, s a SZOT munkavédelmi kép­viselője. Sajnálatos — és bosszantó —, hogy a szakszervezeti ér­dekképviselet szempontjából ilyen nagyjelentőségű vitán a meghívás ellenére sem vett részt a székesfehérvári gyár­egység szakszervezeti bizott­ságának titkára. Meglepő to­vábbá az is, hogy a gazdasá­gi vezetők beszámolójához sokszorosításban csatolt: „Je­lentés az üzemi szakszerveze­ti bizottság munkavédelmi tevékenységéről” című, a szakszervezeti bizottság alá-­­írásával ellátott, tartalmában aligha kifogásolható kiegé­szítésről a vita során kide­rült, hogy az a gyári mun­kavédelmi felügyelő jelen­tése, amelyet „idő hiányá­ban” nem vittek testületi ülés elé a gyárban, tehát a szakszervezeti bizottság szá­mára ismeretlen. * „Minden áron”­ teljesítés Ilyen előzmények után pa­rázs vitára lehetett számíta­ni, s valóban az is alakult ki. A gazdasági vezetés írásos jelentéséről el kell mondani, hogy nem hallgatott el sem­mit, de a legkényesebb kér­désekben bátortalanul fo­galmazott, amint mondani szokás „lesarkította" a prob­lémákat. Éppen ezért tűnt úgy, hogy olykor éles ellent­mondás van a munkavédel­mi felügyelő tapasztalatai és a gazdasági vezetők megálla­pításai között. A vita hangulatának érzé­keltetése és alapjainak váz­lata után beszéljünk konkré­tan is arról, hogy miért kel­lett ezt a témát az SZMT el­nöksége elé vinni? Nagyon tömören azért, mert a vállalati szinten évente mintegy 30 százalé­kos termelésfelfutásra köte­lezett Ikarus legnagyobb fej­lesztése — mint köztudott — Székesfehérváron valósult és valósul meg. A közúti jár­műgyártási programban kulcsszerepet vállaló Ikarus székesfehérvári gyárában ez az erőltetett menetű fejlesz­tés megbontotta mind a ter­melés, mind a munkavéde­lem korábban kialakult rend­jét. A terv törvényjellegét legjobban érző középvezetők magatartásában mindez ked­vezőtlen változásokat oko­zott, s a termelésirányítás középszintjén eluralkodott a „minden áron” teljesítés hangulata. Ebből logikusan következik, hogy egy sereg munkavédelmi szabályt fél­retettek, figyelmen kívül hagytak. Túlóra végkimerülésig Hol volt a szakszervezet? — tették fel a kérdést, s mindjárt válaszoltak is rá. Pálfalvi András vezető tit­kár többek között elmondta, hogy az elmúlt időszakban többször volt azon a ponton az SZMT elnöksége, hogy a munkavédelmi felügyelő ja­vaslatára elrendelik egy-egy üzemben a termelés beszün­tetését, de a mindenkori nép­­gazdasági érdek, s a pilla­natnyilag foganatosított — vagy csak kilátásba helye­zett — gyors intézkedések nyomán elálltak a legszigo­rúbb szankcióktól. Sajnos nem így történt. A baleseti veszélyforrások ma­radtak, s ezeket a mértékte­len túlóráztatással, ennek különböző formák között tör­tént engedélyezésével csak tovább rontották a helyzetet. Törvénysértő módon lehető­vé tették, hogy az egészségre ártalmas munkahelyeken is szinte a végkimerülésig túl­órázzanak az emberek. Mindezek egyenes következ­ményeként ugrásszerűen megnőtt a balesetek száma, s nem kevesebb, mint 3347 munkanap esett ki a terme­lésiből 1970-ben, üzemi bal­eset következtében. Egyértelműen mégsem hi­báztathatók a gyár vezetői. Erről a munkavédelmi fel­ügyelők jegyzőkönyvei is ta­núskodnak — a­ nagy csar­nok kapujának életveszélyes­ségéről, s az ekörüli huzavo­náról, már csaknem egy év­vel ezelőtt írtunk! Egy sor tervezői melléfogás már ele­ve baleseti forrásokat fakasz­tott a gyárban. A kazánház üzemelési engedélyét a szak­­szervezeti szervek még ma sem adták meg, a kazánház „természetesen” ennek elle­nére üzemel. A szakszervezet által már a tervezéskor ki­fogásolt fűtési rendszer az idén télen igazolta az aggá­lyokat — erről is írtunk elemzően a múlt hetekben! —, s az pedig, hogy olyan fontos létesítményeket, mint üzemorvosi rendelő kihúz­hattak a tervekből, már az ágazati minisztérium felelős­ségét veti fel. Mert legalább ott tudni — és érvényesíte­ni — kell a kormány és a SZOT közötti megegyezés alapján két évtizede alko­tott rendeleteket, amelyek pontosan meghatározzák a létesítendő üzemek munka­védelmi, üzemegészségügyi lé­tesítményeinek kötelezőségét. A SZOT és a kormány segítségével Mindezek figyelembevéte­lével az SZMT elnöksége úgy fogadta el a jelentéseket, hogy egyben kötelezte az SZMT munkavédelmi fel­ügyelőjét, az SZMT egyik tit­kárát, valamint a vállalat vezetőit arra, hogy májusban egy, a jelenlegi állapotokat felszámoló, a törvényességet és a biztonságos munkafelté­teleket megteremtő intézke­dési tervet tegyenek az el­nökség asztalára. Igen hasznos lenne azon­ban, ha az SZMT elnöksége az Ikarus-ügy kapcsán, de nemcsak az Ikarusra jellemző fonákságokról, sőt munkavé­delmi törvénysértésekről megfelelő feljegyzést küldene a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének is. Mert a többórás vitából ki­tűnt, hogy egy sereg kérdést nem az Ikarus székesfehér­vári gyárában, nem az SZMT elnökségénél, hanem SZOT-nál és kormányszin­ten kell rendezni. Kátay Antal megelégedéssel szólt arról, hogy Colombo miniszterelnök biztosítékokat nyújtott: Olaszor­szágban folytatódni fog a középbal koalíció pártjainak együttműködése, és nem ismétlődik meg az, ami más országokban történt. Mi tör­tént hát „más országokban”? Az, amiről már sokat írt a világsajtó: Chilében szövetségre léptek a kommunisták, a szocialisták, a bal­oldali katolikusok és a haladó polgárok. A ha­talmat pedig köztudomásúlag választás útján szerezték meg. Ezt nevezik Amerikában „chilei mártás’ -nak. Ha tehát szóba kerül az „olasz spagetti chilei mártással”, akkor arról van szó, hogy az olasz baloldal — a chileihez ha­sonló széles körű összefogással — ugyancsak választások útján juthat hatalomra. Az amerikai és az olasz vezetők megbeszélé­seinek hivatalos napirendjén nem szerepelt az olasz belső helyzet, de Colombo miniszterel­nök szóba hozta az otthoni dolgokat. Megma­gyarázta, hogy a kormány által megkezdett re­formpolitikára szükség van, és hogy a mosta­nában mutatkozó politikai és gazdasági nehéz­ségek „a növekedés gondjai”. Idáig rendben is volna a dolog. Csakhogy a miniszterelnök tu­domásul vette az amerikaiak beavatkozását és habozás nélkül megígérte, hogy Olaszor­szágban nem lesz chilei típusú fordulat, illet­ve a kommunistákat továbbra is távoltartják a kormányzati hatalomtól. A washingtoni tárgyalásoknak ez a témája okkal keltett óriási feltűnést a sajtóban és a haladó politikusok körében. A kormányt tá­mogató nagy olasz lapok megpróbálták csök­kenteni a Rogers-pohárköszöntő és Colombo kijelentésének horderejét, de a kísérlet nem járt eredménnyel, hiszen az állásfoglalás és az ígéret tényét sem amerikai, sem olasz rész­ről nem cáfolták. Sőt, az első jelentéseket közlő AP amerikai hírügynökség újból rész­letezte Rogers és Colombo szavait, amelyeket az olasz tudósítók elhallgattak. Teljesen érthető és indokolt a kommunis­ták fölháborodása és erélyes tiltakozása az olasz belügyekbe való beavatkozás miatt. Jog­gal utasítják vissza a washingtoni kormány­nak azt az igényét, hogy a NATO és a nyugati világ érdekeire hivatkozva megpróbálják meg­határozni az olasz politika irányát, a pártok összefogásának formáját és tartalmát. Az incidenst közvetlenül követő időben a kormánypártok vezetői eléggé óvatosan fog­laltak állást, de egészen bizonyos, hogy a tárgyalásokról szóló részletes és hiteles infor­mációk birtokában a szocialisták és a baloldali kereszténydemokraták is számon kérik a kor­mányfőtől a meggondolatlan ígéretet. Nem le­hetetlen, hogy az amerikai beavatkozás éppen az ellenkezőjét éri el, mint amit akart: a középbal megerősítése helyett annak szakadá­sához vezethet. A szélsőjobboldal terrorhu­llá­­ma már megerősítette az antifasiszta összefo­gást, amely kormányzati síkon is éreztetheti befolyását. A történtek alapján jogga­l feltéte­lezhetjük, hogy Colombo és Moro számára a kelleténél is emlékezetesebb marad a washing­toni látogatás. Todero Frigyes ■ I­R­­­A­P „Aranyos 99 brigádok Az elmúlt napokban érté­kelték a dunaújvárosi 26-os Építőipari Vállalatnál a szo­cialista brigádverseny ered­ményeit. Alapos mérlegelés után döntöttek a helyezések sorrendjéről. Általános tapasztalat: a szocialista brigádmozgalom tovább fejlődött, erősödött, s valóban tömegméretűvé vált. Minden eredményesen szereplő brigádot nem tu­dunk felsorolni, így csak az „aranyos” kollektívákat , az arany fokozatot elért bri­gádokat említjük meg. Du­kál Gyula víz­gáz-fűtéssze­­relő, Nagy László ács-, Rét­háti Péter csőszerelő, Sán­dor Zoltán ács- és Vass Já­nos fűtésszerelő brigádjára legbüszkébbek most a 26-os építők. — gubacsi — Három óra hústonnákról Partnerek egymás között A népélelmezés egyik talán legtöbbet vitatott és tárgyalt témája a hústermelés. Ismert és még minden részletében fel nem tárt okokban keres­sük a választ, a megoldás le­hetőségeit. Ebben a kérdés­ben tárgyalt tegnap délelőtt Fehérváron a szövetkezeti gazdaságok elnökeivel, fő­­könyvelőivel az Ál­latforgalm­ és Húsi­pari Vállalat. Tilinkó Antal igazgató vitaindító be­szédéből és a vitában részt­vevők véleményéből és meg­jegyzéseiből arra következ­tethetünk, hogy Fejérben megvan minden tényleges alapja a hústermelés, fel­vásárlás és feldolgozás nö­velésének. Erősíthető pozíció Számok alapján is igazolt: amíg a sertés- és juhtenyész­tés fellendülőben van, a nagyüzemi és a háztáji szarvasmarha-hústermelés­ben — tekintettel a létszám­­növelésre — mértéktartás érzékelhető. Jónak értékel­hetők a vállalattal egyezte­tett táp- és koncentrátum kísérletek eredményei, támo­gatást és nagyobb biztatást érdemel viszont a fehérhúsú borjú és a baby-beef hizla­lás. És ha a gazdaságok ve­zetői megértik az országos program lényegét, azután a felvásárló partner is tovább közelíti a termelők elképze­léseit, Fejér megye elsősor­ban sertéshúsból tovább erő­sítheti országos pozícióját. Néhány, a munka és a fel­vásárlás alkalmából történt kisebb félreértés gyors és megértő tisztázása mellett a gazdaságok többsége úgy vé­lekedik, hogy sokat lehetne még tenni a nagyobb húster­melési kedv érdekében. Leg­előbb azt kérték a tröszttől és a vállalattól, ha lehetne a mostani 10—15 napnál előbb fizessék az átvett jószág árát. Ezzel nagyon sokat segítené­nek termelő partnerükön. Szerződés hosszú távra Jogos az a kívánság is, hogy a szerződést, a termelé­si, szállítási feltételek doku­mentumát együtt készítenék ezután. A partnerbecsület, az egyenrangúság is ezt követel­né. Bár ami a tröszt Fejér megyei vállalatát illeti, azt is el kell mondani, hogy számos esetben nem tekintették a fizetési határidőket, még an­nak árán sem, hogy gyors banki kölcsönhöz kellett fo­lyamodniuk, vagy éppen sza­bálytalansággal is megvádol­ják őket. Érdekessége, és valóban a termelői biztonság erősítése lesz a 4—5 évre szóló húster­melési szerződés. A nagyüze­mek mellett a háztájiakkal is kezdeményezik a tartósabb, hosszabb távra szóló megál­lapodásokat. Előnyeinek is­meretében feltétlenül meg­­bízhatóbbnak tűnik, mint az eddigi egy évre vonatkozó kötés. A forgalmazás zökke­nőinek mérséklése mellett megteremthető az egyenlete­sebb feldolgozás és ellátás is. A minősítés vitája A biztonságosan növelhető termelés tartalékának tekin­tik, ha végre megközelítően elfogadhatóbb minősítést vé­gezne a felvásárló kereskede­lem. A gazdaságok úgy érzik, hogy az esetek többségében — különösképpen az export áruknál — „alá” minősítenek. Amíg egy adott esetben a ha­zai külkereskedelmi megbí­zott csupán barátságból mon­dott „A”-t, és sokkal több addig az olasz cég megbízottja a kész állomány­nak több, mint az 50 százalé­kát minősítette legjobbnak! Lehetséges, hogy szélsőséges eset, de ennek ellenére sem lenne nagy baj, ha a minősí­tés dolgában közelítenének egymáshoz a partnerek. Szóba került, hogy az export bevételből juttatna vissza va­lamennyit a tröszt a gazda­ságoknak, de úgy tűnik — a pénzügyi szabályozók merev­sége miatt is — ezzel egyha­mar az illetékesek nem fog­lalkoznak. (pdf) -----1-----3 ------­ • • Üzenet ment a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanuló több, mint ötven Fe­jér megyei fiatalnak: az élel­miszergazdaság néhány itt­honi irányító szakembere szeretne találkozni a leendő mérnökökkel. Gyorsan jött a válasz: a hallgatók örülnek a látogatásnak. Az egyetem vezetői és a KISZ-bizottság segítségével szerdán délután létrej­ött a találkozó. A mezőgazdaságtudományi kar egyik tanácstermében főleg kollégista hallgatók várták a vendégeket, csupa fiú. (A névsor tanúsága sze­rint a cseri Szűcs Éva kivé­telével, férfi szakembereket nevel számunkra ez az egye­tem.) És többségében a gé­pészeket érdekelte, mi hírt hallhatnak itthonról. Mert a találkozó egyik célja az volt, hogy a megye életéről, a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar mind­ennapjairól, terveiről vigyünk híreket a tanuló fiataloknak. Azzal együtt, hogy — Hajba Kál­mánnak, a megyei tanács vb. elnökhelyettesének szavaival — kifejezésre juttassuk a visszavárást; azt, hogy a le­endő mezőgazdasági mérnö­kökre és gépészmérnökökre nagy szükség van itthon. Az elnökhelyettes rövid tájékoztatójában a leglénye­gesebbet mondta el arról, miért érdemes a Gödöllőn tanulóknak is visszajönniük, végérvényesen „eljegyezni magukat” Fejér m­egye élel­miszergazdaságával. A vidék általánosan gyors fejlődésé­nek, jó adottságainak tényei mellett főleg a mezőgazdasá­gi üzemekben az ifjú szak­emberekre váró teendőket emlegette. Ismertette a me­gyei élelmiszergazdaság ne­gyedik ötéves tervének leg­fontosabb feladatait, ame­lyeknek valóra váltásából a most tanulóknak is kijut. Elsősorban a gépészeknek említette, hogy a következő években például a betakarí­tás, a szállítás és a tárolás gépesítését is meg kell olda­ni. Az iparszerű állattenyész­tés megvalósítása, a mező­­gazdasági üzemek élelmiszer­­ipari tevékenységének elke­rülhetetlen bővítése is ren­geteg „mechanizálási” fel­adatot jelent. Az állami gaz­daságok mellett a szövetke­zetek közül is egyre több he­lyen megértik a vezetők, a tagok, rendkívül nagy jelen­tősége van és lesz a szellemi tőke gyarapításának, felhasz­nálásának. Az ifjú szakem­berek előtt végtelen nagy a lehetőség, hogy bizonyítsák, mennyire értik a szakmáju­kat, mennyire tudják hasz­nosítani az egyetemen tanul­takat. Az élet gyorsan sze­lektál: aki érti a dolgát, az könnyen boldogul; akinek csak papírja van, tudása nincs, az kiszorul a „perifé­riára”. A tájékoztatót követő kö­tetlen beszélgetésen a fia­talok kérdeztek, kértek és javasoltak. Az iváncsai Jakab István és még néhányan, az idén végző mezőgazdasági gépész­­mérnökök elhelyezkedési le­hetőségeiről tudakozódtak. Az ösztöndíjjal tanulóknak nincs ilyen gondjuk, de a többiek szeretnék tudni, ho­vá mehetnek, milyen munka vár rájuk. Hajba Kálmán mellett Brunner Tibor, az ál­lami gazdaságok Fejér me­gyei főosztályának vezetője is megnyugtatta az érdeklő­dőket: „A legkeresettebb szakemberek a gépészmérnö­kök, nem gond az elhelyez­kedés. Még a más megyék­ből Gödöllőn tanulókat is szívesen fogadjuk.” Borsos Miklós, a nagyvele­­gi tsz ösztöndíjasa megem­lítette: a mezőgazdaságtudo­mányi karon működik üzem­szervező szak is. Tudnak-e erről a gazdaságok, és szük­ség van-e ilyen képesítésű szakemberekre? „Tudjuk, várjuk őket” —­ volt a válasz. Ifjú Vass Rezső negyed­éves gépészmérnök hallgató javasolta, hogy Vas és So­mogy példájára Fejér is se­gíthetne a megyéből Gödöl­lőn tanulók klubjának meg­alakításában. A klub az if­júsági szervezet, a megyei ta­nács és az állami gazdasá­gok főosztálya segítségével rendszeres kapcsolatot tart­hatna a megye élelmiszer­gazdasági üzemeivel. Kirán­dulásokat, tanulmány­utakat szerveznének a megyébe, rendszeresen tájékozódná­nak az itthoni dolgokról. Azzal az ígérettel búcsúztunk, hogy a megye vezetői segítenek létrehozni Gödöllőn a Fejér megyeiek klubját. Segítenek szorosabb­ra fűzni a kapcsolatot az üzemek, gazdaságok és az egyetem hallgatói között. (Fábián) Fiataljaink Gödöllőn CsájiFejériponk­a

Next