Fejér Megyei Hírlap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-02 / 51. szám
Kedd, 1971. március 2. Az MTI jelenti: 90 éves a Csitór Távirati Iroda Kilencven éves lesz március 3-án a sajtóvilág egyik legrégibbeurópai hírközpontja, az MTI , a Magyar Távirati Iroda. Alapítója a hajdani országgyűlési gyorsíró iroda két munkatársa volt: Maszák Hugó és Egyesy Géza. Az első időkben kapcsolatot teremtettek az egykori híres sajtóügynökségekkel, köztük a londoni Reuter-rel (hitt egyébként mindmáig őrzik az 1881-ben kötött szerződés eredeti példányát), a párizsi Hans, a berlini Wolff, a római Stefani és a bécsi Korr-Bureau hírszolgálati centrummal. Jelenleg a nemzetközi sajtó mintegy 40 hírügynökségtől naponta több, mint 30 000 sor jelentést, híranyagot, tudósítást küldenek a Naphegyen működő MTI-be, ahonnan a hazai tudósításokkal együtt — non-stop szerkesztéssel — percről percre ontják az anyagot a telexgépek az újságokhoz, a rádióhoz, a tv-szerkesztőséghez és a világ minden tájára. Az újságírói gárdához több, mint 230-an tartoznak: a budapesti eseményekre rendszeresen kijáró munkatársakon kívül 15 külföldi tudósító , ők Moszkvából, Varsóból, Prágából, Berlinből, Bukarestiből, Belgrádiból, Szófiából, Londonból, Párizsból, Bonnból, Rómából, Washingtonból, Kairóból, Pekingből, és Tanzániából küldik jelentéseiket — mintegy 40 fotoriporter, továbbá a megyeszékhelyeken dolgozó 32 munkatárs. I kérdés — 4 válasz Mit épít a falu? (Folytatás az első oldalról) húzását. Így aztán most meg kell várnunk a jó időt, hogy a munkáit tovább folytathassuk. — Úgy hallottam, hogy megyénk más községeihez hasonlóan, itt is szóba került az öregek napközis ellátásának megszervezése. — Megpróbálunk fokozottabban gondoskodni a község idős lakóiról Huszonöt férőhelyes napközi otthont létesítünk az öregek számára. A gyerekekre is gondoltunk: számaikra játszóteret alakítunk ki a Vasút és a Selymosi utcában. Az átalakítás jegyében Úgy tenik, Szabadegyházán a bővítés és átalakítás jegyében telik el a következő öt év. Szeip István vb-titkár szavaiból legalábbis ez derül ki. — Milyen nagyobb mérvű bővítést végeznek? — Kezdjük mindjárt az iskola bővítésével. Két-három osztálytermet szeretnénk építeni, nevelőd szobás és tornatermet — mivel ez még nincs. Aztán Átalakítjuk a kultúrolthori nagytermét és — ha sikerül — politechnikai műhelyt rendezünk be, ahol a fiúk fúrnak-faragnak, a lányok pedig megtanulhatnak egy kissé főzni, varrni is. Az idén megkezdjük az óvoda átalakítását. Itt főleg a konyhát kell nagyobbítanunkk, ment a mostani hatvan kisgyerek helyett nyolcvankilencvenet szeretnénk elhelyezni. Az óvodabővítésre egyébként egymillió forintot költünk, s az idén megkezdett építkezést 1972 elején szeretnénk befejezni, s az újjáépített óvodát átadni az apróságoknak. — Lesz-e valahol parkosítás? — A kultúrotthon környékén társadalmi munkával építünk játszóteret, padokkal, hintáikkal. Előző évek tapasztalataiból tudjuk, hogy a szeszgyáriakra társadalmi munka tekintetében nagyon sokat számíthatunk. Az említett parkosítást is ők vállalták. „Tartjuk az egymilliós szintet!“ — Kiemelkedő eredményt értek el községünk lakosai a társadalmi munkában — mondja nem kevés büszkeséggel Körösi Mihály vb-titkár, a gárdonyi községi tanácson. — Tavaly 800 ezer forint értékű munkát vettünk tervbe, társadalmi összefogásra alapozva, s egymilliót teljesített a lakosság. Idén is tartani szeretnénk ezt a magas szintet. — Milyen tennivalók vannak a községrendezésben. — Távolabbi trereinkben számos, több szintes lakó-, épület felépítése szerepel, de az újonnan építendő földszintes családi házakat is szeretnénk jól megközelíthető formában elrendezni. A tömbösített házcsoportok létesítésének előfeltétele az átgondolt községrendezés, ezért idén, első lépésként, kis javításokat végzünk, másfél millió forintos költséggel. — Kap-e a falu új műve-lődési létesítményt a közeljövőben? — Küszöbön áll egy fontos kulturális központ, községünk új könyvtárának kialakítása. A művelődési házban modern klubkönyvtárat létesítünk. S az építkezés mellett, természetesen, sok helyütt folytatjuk a község parkosítását, nemcsak az idegenforgalom álltal érintett övezetben, hanem másutt is. Szeretnénk alaposanmegszépülni” a nyárra. E téren, úgy véljük, jut feladat a társadalmi munkásoknak is. (Móré—Mekis) át, továbbra is ellenszenvét juttatja kifejezésre az összeurópai értekezlet és az új biztonsági formák iránt. MIÉRT A KONZERVATÍV HANGVÉTEL? A párizsi Le Monde tömören megmondja: „Nixonértésre adta, hogy az Egyesült Államok őrködni , fog azon, hogy szövetségesei bejárjanak külön utakon”. Brandtnak és mindenkinek szól az üzenet dorgálása: „meg kell tanulnunk összeegyeztetni az önállóságot és az egységet”. Óvja a kisebb országokat attól, hogy „az USA-tól elkülönülve” keressék az enyhülést a szocialista országokkal. Ezt a hangnemet ismét egy realitás elkésett felismerésével próbálja enyhíteni: „elfogadtuk Franciország óhaját a független álláspont kialakítására .. A több mint egy évtizedes fáziskésés megmutatkozik Kína esetében is, amelyet végre helyesen Kínai Népköztársaságnak nevez: „világosan ki akarom fejezni, hogy az Egyesült Államok kész elfogadni a Kínai Népköztársaság konstruktív szerepét a nemzetek családjában”. Kitűnik azonban, hogy az erre vonatkozó amerikai elgondolások még mindig csak a kidolgozás stádiumában vannak. A legutóbbi elnöki üzenet óta felgyülemlett újabb realitásokat, akár az NSZK-nak a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződését, vagy a szocialista népfrontkormány megjelenését a nyugati féltekén, Chilében. Nixon kénytelen elismerni, de értésbe adja, hogy egyik sem illik különösebben az „egyensúlyról” vallott felfogásába. Chile irányában célzása szándékosan homályos és nem valami barátságos: „olyan kapcsolatra vagyunk készek a chilei kormánnyal, amilyenre az kész mi velünk”. AZ „ELRETTENTÉS EGYENSÚLYÁNAK”, amely mint láthatjuk, ma is az amerikai külpolitika koncepciója, az elnök divatos tanácsadói, Kissinger és Kahn a fő képviselői, és nyilvánvalóan ők a mostani elnöki üzenet ihletői is. Róluk pedig egy nyugati politika-tudományi folyóirat már tavaly így írt: „ők már nem is képesek bíráló távlatból szemlélni a kérdést, mivel teljesen a »szervezett békétlenség« rendszerébe integrálódtak. Kutatásaikat már nem az a gondolat vezérli, hogy a nemzetközi politikában feleslegessé tegyék a háborús összetűzéseket, hanem csupán egy olyan rendszer jobb szervezését szolgálják, amely két háború közötti kényes állapotot biztosít.” Kulcsár Péter NuilAP Pártmunkát magasabb szinten 2. Nemcsak kötelesség, hanem jog is A PÁRT ELMÉLETI, POLITIKAI MUNKÁJÁBAN, a határozatok meghozatalában való részvétel, javaslattétel, az írásbeli vagy szóbeli beadványok előterjesztése a párttagok Szervezeti Szabályzatban biztosított joga. Nem közömbös tehát, hogy a vezető szerveik figyelembe veszik-e ezt, elősegítik-e azok érvényesülését. Igen fontos dolog például, hogy a pártvezetőség mennyiben igényli a párttagok munkáját, hogy azok érzékelik-e munkájuk gyümölcsét abban a formában, hogy észrevételeiket, javaslataikat a vezetés az intézkedésekbe, határozatokba felhasználja és érvényesíti. Pártunkon belül is a különböző szintű pártszervek és a pártszervezetek önállóságának növelésére törekszünk. Az önállóság kibontakoztatását nemcsak a pártélet törvényei, a pártdemokrácia teszi fontossá, hanem bizonyos külső tényezők is, amelyekről a X. kongresszus abban a megfogalmazásban szólott, hogy a különböző állami, gazdasági szervek önállóságának fejlesztése nemcsak lehetővé teszi, hanem feltételezi, igényli a helyi párt- és társadalmi szervek közreműködését, a tennivalók kimunkálásában és a végrehajtás megszervezésében. A pártszervek és az alapszervek önálló munkájának továbbfejlesztése elképzelhetetlen a párttagság aktív közreműködése, jogainak érvényesítése és elősegítése nélkül. Egy szerv, vagy adott, szervezet munkája, — bármilyen szintű is — csak akkor lehet hatásos és eredményes, ha a gyakorlati élet realitásaival számol, ha ismeri működési területének gondjait, problémáit, a politikai munka feltételeit és lehetőségeit, és ami a legfontosabb, az emberi viszonyokat, kapcsolatokat stb. Ez pedig a párt gyakorlatánál maradva, a párttagság tevékeny munkája nélkül nem megy. Ennélfogva a pártdemokrácia kiterjesztése és következetesebb alkalmazása, a párttagság jogainak érvényesítése nem lehet valamiféle udvariassági kérdés a vezető szervek részéről. MOST, AMIKOR A X. KONGRESSZUS pártmunkára vonatkozó határozatainak végrehajtásán, a határozatokból adódó helyi feladatok kimunkálásán dolgozunk, mindenekelőtt a munkánkban előforduló formális elemek, az úgynevezett rutin-szemlélet, a sémák alkalmazása ellen harcolunk. Ma még helyenként előfordul például, hogy az adott pártszerv a döntés meghozatala után kezdi csak felmérni, hogy határozata, intézkedése milyen politikai kihatásokkal járt, milyen visszhangot váltott ki a párttagságban, a párton kívüliek körében, vagy mint mondani szokták „hogyan fogadták azt”. Ez természetesen adott esetben fontos lehet és szükséges is. A probléma abban van, hogy ezzel és csak ennyiben elintézik a tagság bevonását, mondván, hogy erre a döntés vagy határozat meghozatala előtt nem volt idő. Márpedig a kollektív vezetés elvének párosítása az egyszemélyi felelősséggel egyre inkább feltételezi, hogy ne legyenek olyan előre eldöntött kérdések, melyben nincs ott a párttagság akarata, véleménye, álláspontja, mert az eredményes végrehajtásnak ez a legbiztosabb alapja A PÁRTMUNKA TÁRSADALMI MUNKA abban az értelemben is, hogy azért nem jár külön fizetés. A kommunisták a társadalomtól csak azért, mert párttagok nem igényelhetnek megkülönböztetett bánásmódot, anyagi előnyöket, ez igazságtalan lenne. Természetesen nem részesülhetnek jogtalan hátrányokban sem. Ezek a körülmények még fontosabbá teszik a pártmunka megbecsülését és elismerését. A jól végzett pártmunka elismerésében lényegében a párt politikájának valóraváltásán dolgozók munkájának igénye és megbecsülése jut kifejezésre. Ha a pártszervekben és az alapszervezetekben a pártmunka értékelését, a jól dolgozó kommunisták munkájának elismerését rendszeressé tesszük, akkor ez a további eredményes munka közvetlen ösztönzőjévé válik. A jól végzett munka nyilvános elismerése az élenjárókat további eredményekre serkenti, de egyben bírálja azokat, akik a munkában félreálltak, kényelmeskedtek. Amikor a végzett munka elismeréséről, megbecsüléséről beszélünk, akkor elsősorban annak erkölcsi formáit és fontosságát hangsúlyozzuk. Legyen azonban a párt vezető szerveinek, vezetőinek és a különböző területen dolgozó kommunista vezetőknek gondja arra is, hogy amikor azt az egyes párttagok munkájukkal, magatartásukkal kiérdemlik, hozzájussanak mindazon javakhoz és előnyökhöz, melyeket ilyen esetben a társadalom valamenynyi tagjának biztosítunk. Ne engedjék meg azt sem, hogy jogos igényeiket, problémáikat, segítség iránti kérésüket a belátásra és a kommunista öntudatra való hivatkozással tussolják el. A felelősség növekedett az egymás iránti felelősség tekintetében is, mindkét oldalon. Abban is, hogy szemünk láttára, vagy éppen közömbösségünk mellett elvtársaink ne lépjék át a párt erkölcsi normáit, ne szegjék meg törvényeinket. De abban a tekintetben is, hogy a párttagok munkájáit, helytállását anyagi ás erkölcsi elismerésük mértékét objektív alapon bírálják el. A X. kongresszusnál a pártmunkával kapcsolatos határozatai, az irányító pártszervek és az alapszervezetek szintjén különböző intézkedéseket követelnek meg, sok tekintetben eltérő a határozatok végrehajtásának módszere is, sajátosak a munkafeltételek stb. Kötelességünk azonban abban minden szinten megegyezik, hogy nagy körültekintéssel, felelősséggel és alapossággal munkáljuk is a tennivalókat. A határozatok végrehajtása folyamatos munkát igényel. A kongreszszus munkáját nem lehet úgy tekinteni, hogy „meg volt, jó volt” mert annak szellemében, az általa meghirdetett politika megvalósításán kell dolgoznunk a következő négy évben. A KONGRESSZUS HATÁROZATAINAK végrehajtására készüljenek olyan tervek, melyek biztosítják az eddig bevált és népünk által támogatott politika, a párt vezető szerepének érvényesülését Dr. Lajos István Kislány fityulával is együtt a kis társaság. Jó helynek találják ezt, döntöttek is, hogy ezentúl, suli után, mindig ide jönnek, megisznak egy jaffát, vagy ha lesz pénzük, hárman egy üveg sört. Ez nem sok, nagylányok már. Negyedikesek. Az egyik szőke, a másik kettő meg barna. A szőke a csinosabbik. Ezt talán tudja is magáról, tartása egyenes, fejét kissé kevélyen felfelé tartja, s néha körülnéz, tapadnak-e rá a férfiszemek? Ha elkap egy pillantást, ott tartja az övét is, kacéran hunyorít, aztán hirtelen elvágja a fejét. Vékony kislány lép melléjük. Sötétkék alj, fehér blúz rajta. A haján fityula. Ezt ebben a szakmában kötelező hordani. Kezében vastag szivacs. — Megengeditek? És már törölgeti is azasztalt. Felemeli egyenként a poharakat, aztán a már üres üveget. Végez, menne tovább, de a szőke hangja visszariasztja. — A hamutálat nem ürítenéd ki? Vagy az nem a te dolgod? — De igen. Elnézést, megfeledkeztem róla. Szinte fut a fénylő alumíniumtállal, kiönti tartalmát a gyűjtőbe, és már cseng is, ahogy az asztal lapjára ejti. — Parancsoljatok. Ismét menne, de a szőke csak nem hagyja. — Lehetnél figyelmesebb is. Ez a te dolgod. — Igazad van, de ne haragudjatok. Anyám beteg. A kórházban van. Az orvos azt mondta... Szóval súlyos az állapota. — Attól még elvégezheted jól a dolgod. — Tudom. A te anyukád még soha nem volt beteg? — A materom? Nem. . . — Látod, az én édesapám már meghalt. Három éve. És most mi lesz, ha az anyukám is... — Na jól van, ne vedd annyira a szívedre. — Nem veszem. Nektek jó. Ti végeztek az iskolában, eljöttök ide, beszélgettek, aztán hazamentek a jól fűtött lakásba, tanultok. Nincs más dolgotok. Engem meg az üresség vár. A hideg szoba. Nektek jó. — De érzelgős vagy. — Tévedsz. Csak én is szeretem, ha van, aki szeret. Ha van, aki megfogja néha a kezemet. De én szorongathatom ezt a hideg szivacsot, és néha azt is el kell tűrnöm, mosolyogva, hogy leszólnak, hogy kioktatnak. A három lány egymásra néz. A szőke megszólal: — Ne haragudj. Kicsit hülye voltam. — Nem tudok én haragudni. Ezzel elsiet. Megkerüli a pultot, és eltűnik alakja az egyik ajtó mögött, öt perc múlva jön vissza. Szeme alja mintha sötétebb lenne, mint az előbb volt. Te azért mosolyog. Kedvesen. És törölgeti máris azt az asztalt, ahonnét 02 imént mentek el a vendégek... ^ 3 Egy vállalkozás sikeres vizsgája (Folgatás az 1. oldalról) TÉV. És mivel rendkívül keveset „kér” a forgalmazott árruik bevétele után, bizonyos, hogy a jövőben mind többen keresik majd meg őket Természetes, a vállalkozás munkatársai is tettek egyet s mást azért, hogy forgalmuk fellendüljön. Tárgyaltak már az ászári keményítőgyárral, s az idei termésből máris lekötöttek 8000 tonna kukoricát. Eredményesen zárult egy hollamd céggel is a megbeszélés, szárított hagyma ügyében. A külföldi cég szállítja a szárító berendezést. Kislángon építik fel, szerelik össze. A tervek szerint a jövő év második felében már be is lép a termelésbe a szárító, és „jó pénzt hoz a házhoz” ez a tevékenység. Idén még csak 225 holdon termesztenek vöröshagymát — a vetőmagot, illetve a dughagymáit is szállítaná tudja a vállalkozóknak a FATÍTV —, 1975-ig pedig 1000 holdnyi hagymatermés feldolgozására kerülne sor, még két helyen: Dunaújvárosban és Székesfehérváron. A berendezés egyébként negyedosztályú hagyma szári, teását is elvégzi. Arra is jó ez a szárító, hogy más zöldségfélét feldolgozzon, sárgarépát, gyökeret, és így tovább. A „kívülállók“ is partnerek A beszerző tevékenységről szólva megtudtuk, hogy a vállalkozás egyelőre az építőanyag- és tűzifa-ellátásban is segíteni kívánja tagjait, vagy pedig a „kívülállókat”, ezenkívül személy- és tehergépkocsik vásárlását is engedélyezték közvetítésükkel. Tárgyalásaik a különböző gépgyárakkal, szintén sikeresnek mondható, hiszen határozott ígéretet kaptak arra, hogy egyes erő- és munkagépek egyedi és soron kívüli beszerzésére is lehetőséget nyújtanak a gyártó cégek. Sőt, az ÉLGÉP ama ígéretet tett, amennyiben komoly partneri viszony alakul ki a gyár és a vállalkozás között, a megyesz-érmek adják majd ki azokat a kísérleti gépjeiket, amelyek sorozatgyártását csak a „próbaidő” lejárta után kezdik meg. Mindehhez még csak anynyit: vállalkozás 1971-ben — a tagszövetkezetek nem kis örömére — már 82 milliónyi áruforgalmat bonyolít le. Orsovai Tibor Repülőgépszerelők a mezőgazdaságban A MÉM repülőgépes növényvédelmi szolgálat Kaposvár—kaposfői bázistelepén hétfőn megkezdődött a növényvédő repülőgép motorszerelők tanfolyama. Húsz leendő motorszerelő, technikus — hat hónapon át elméleti és gyakorlati órákon vesz részt, és megszerzi a szükséges szakismereteiket. A tanfolyam sikeres elvégzése után állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben dolgozó növényvédő repülőgépekhez kerülnek. (MTI)