Fejér Megyei Hírlap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

H­atvan lóerős önérzet n FEJ ER ME©YEIL=] K­öze épp elit­ik­a és egészségügy _____________________ __________________ fi BgpB| Hl |«K Ml WSwBBPly 1QS5k8 kukil | Szerda, n i fin Ml fid i 1972. március 1. H evelhettünk-e m ^ A w A YY./M1 . . . Q &zinteseg nélkül ? f raJOS IP 9i WM m Wimm___— 1 SS»!» _________________ 1 Ük ÜmI B y m IpEsÉBI sí- sióm A­jándékozzunk! -------------—~———-------------------------------------------------------Ara: 80 fillér AZ MSZMP M­eGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA NEB-vizsgálat A dunaújvárosi járási és városi NE­B keddi bizottsági ülésén a megvizsgált hat ter­melőszövetkezet képviselőinek jelenlétében tárgyalta a kö­zös gazdaságok társadalmi tulajdonának védelmét. Sokfelé tapasztaltak va­gyonvédelmi hiányosságokat. A tsz-ellenőrző bizottságok munkája távolról sem kielé­gítő. A rossz példaként kie­melték az ercsi termelőszö­vetkezet ilyen irányú tevé­kenységét. Itt 1971-ben 6,6 millió forintos leltárhiányt mutattak ki. Az eltérések oka­iról készült ugyan jegyző­könyv, de a különbözet ren­dezéséről nem intézkedtek. A rácalmás­ tsz-ben a tavalyi borsószedésnél 1250 zsák hi­ányt állapítottak meg, de a hiány miatt senkit nem von­tak felelősségre. A nagyve­­nyimi közös gazdaságban pe­dig az elhullások és kényszer­­vágások felét nem igazoltat­ták az állatorvossal. A bi­zottsági ülésen részt vett szö­vetkezeti vezetők a vagyon­védelmi teendőkkel kapcso­latban egyöntetű felső tájé­koztatást, a főkönyvelők évenkénti továbbképzését, az ellenőrző bizottsági tagok képzését sürgették. Az ülésen elhatározták, hogy a NEB vizsgálati és bi­zottsági anyagot nemcsak a megvizsgált hat termelőszö­vetkezetnek, hanem a járás valamennyi közös gazdaságá­nak megküldik. Előszálláson Fokozódó közéleti pezsgés Megválasztanák a székesfehérvári népfrontbizottságot A Hazafias Népfront szé­kesfehérvári választó gyűlé­sének részvevőit, a körzetek, üzemek, termelőszövetkeze­tek, intézmények képviselőit köszöntötték az énekszámok, és Horváth Ilona alkalomhoz méltó szavalata is. Hozzájuk szólt­ Kiss László, a népfront­bizottság városi elnöke meg­nyitójában. A városi tanács nagytermében rendezett vá­lasztó gyűlés elnökségében helyet foglal Kalmár Dezső, az MSZMP városi bizottságá­nak első titkára, Horváth Győző, a Hazafias Népfront Országos Központja képvi­seletében Kerkay Andorné és dr. Mirtay Pál országgyűlési képviselők, dr. Tilinger Ist­ván, a városi tanács elnöke A körzetekben dolgozó sok­száz mozgalmi munkás, aktí­va helytállását, tettkészségét foglalta össze az írásos érté­kelés. Ebben méltatták a vá­rosi népfront, az elnökség s a nyolc munkabizottság tevé­kenységét. Ennek az előre kézbeadott értékelésnek jó kiegészítője volt Móri István városi titkár, — akinek irá­nyító, szervezőmunkájáról többen, ez alkalommal is, elismerően nyilatkoztak — szóban elmondott tájékozta­tója. A választási gyűlés is példája volt annak a fokozó­dó közéleti pezsgésnek, amely egyre inkább kezd kibonta­kozni a megyeszékhelyen. Kalmár Dezső elvtárs felszó­lalásában többek között ezért a közéleti aktivitásért mon­dott köszönetet annak a mint­egy huszonötezer embernek, közöttük a népfront-mozga­lom fáradhatatlan veterán­jainak és új, fiatal erőinek, akik szabad idejük egy részét a közösség javára kamatoz­tatják. És hogy mennyire sok­féleképpen lehet részt vállalni az egész lakosság érdekét szolgáló feladatokból, ezt a jelenlévők közül is sokan el­mondották. De ugyanezt ér­zékeltették azok — több mint kétszázan —, akik az elmúlt napokban a huszonhárom körzetben kértek szót. Ezek­nek a fórumoknak hangula­tát hozták magukkal a teg­napi esemény résztvevői. Egy­séges akarattal szorgalmaz­ták a lakóterületek fejleszté­sét, a meglévő javak közös védelmét. Karácsony Imre, Harza Ferencné, Borostyán János, hangsúlyozták a moz­galmi munka szépségét, amelyhez elengedhetetlen a folytonos bátorítás, az ered­mények elismerése. Csak ilyen módszerrel lehetett elérni a négy év társadalmi munka mérlegében a közel 18 millió forintos értéket. Ugyanakkor Rákos Imre azt is szóvá tet­te, hogy vannak még közöm­bös, nemtörődöm emberek, akiknek megnyeréséért, ne­veléséért lakóterületen és munkahelyen egyaránt sokat kell tenni. Dr. Horváth István ennek a problémának másik olda­lát említette. Azt kutatta: vajon elég bátran megoszt­ják a tennivalókat a körze­tek mozgalmi vezetői? Bíz­nak-e azokban, akik csak a hívó szóra várnak s utána készek a cselekvésre, a köz­reműködésre ? - Ismét találkozott a mosto­hasorsú peremkerületek és összkomfortos belváros prob­lem­­ikája. De éppen a kör­zeti választások tapasztalata bizonyította minden területen van mondanivalója, javasla­ta a lakosságnak. Mert amíg a kisfaludi Jaki Károlynénak az autóbuszközlekedés, adta a mondanivaló apropóját, ad­dig Salamon László és a rá­dió­állomás képviselője a helyben, a saját kezdemé­nyezésből megoldható dolgo­kat vette számba. Lehet a város, az egész közösség javára takarékos­kodni a partok, játszóterek, virágok megvédésével, a la­kónegyedek tisztántartásával is. Ez pedig nagyon is bel­városi téma. A versenymoz­­galomhoz ösztönzést ad a megyei tanács vb és a Ha­zafias Népfront megyei el­nökségének közös felhívása Szóba került a millenniu­mi készülődés, azok a válla­lások, szocialista szerződések, amelyek a lakosság érdek­lődését cselekvő lendületét bizonyítják. Indítványozták az öreghegyen és Palotavá­rosban bevezetett munkanap­ló vezetését a terület bejá­rások meghonosítását. Pél­daként említették Hornyák György krónikás füzetét is. A hasznos sokoldalú elem­zés után megválasztották a 65 tagú bizottságot és a 17 tagú elnökséget. Az elnöki tisztséget ezután is Kiss Lász­ló tölti be, a titkári teendő­ket továbbra is Móri István látja el. ------ N. E. Tavaszi előzetes a vetőmagról a szaporítók felelőssége A vetőmagtermesztéssel, szaporítással foglalkozó me­zőgazdasági nagyüzemekkel tanácskozott tegnap, február 29-én a megyei vetőmagfel­ügyelőség, a tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tálya, valamint a TIT mező­­gazdasági szakosztálya. A Természettudományi Ismeret­­terjesztő Társulat klubhelyisé­gében Kövesi Antal összegez­te a témában a szakigazgatás tapasztalatait, majd Szakál Márton, a vetőmagfelügyelő­ség vezetője részletezte a sza­porítás, a megfogás gyakor­latát. Jelzés a tsz-ből Előadásából megismerhettük: megyénk rangos he­­n talál­ható, részesedésünk az or­szág vetőmagtermő területé­ből 6 százalék. Szántóföldi szemlénkén huszonkét nö­vényfajba tartozó 64 fajta ta­lálható. Ezek szaporítása 14 állami nagyüzemben — tíz ÁG, két célgazdaság, az MTA gazdasági, a tordasi fajtakí­sérleti állomás között meg­osztva — és 74 termelőszövet­kezetben történik. Számok alapján azt gondolnánk, a szövetkezeti üzemek adják a legtöbb szaporító anyagot, de az az igazság, hogy még min­dig az állami gazdaságok az ország vetőmag-ellátásának bázisai. Szövetkezeteink ered­ményei és sikerei azonban már jelzik: nincs messze az idő, hogy a különféle növény­fajok szaporításában a legma­gasabb szintre kerüljenek. Mit engedélyez a hatóság? A megye mezőgazdasági nagyüzemeinek tájékoztatásá­ra is érdemes leírni, hogy a tanácskozás tisztázta nem­csak a feltárt szaporítási fo­gyatékosságok okát. Pontosan és egyértelműen megfogal­mazták azt is, hogy mire vál­lalkoztak a szaporításban részt vevő üzemek, és mikor­ra várható az ésszerű fajta­váltás, legelőbb a búzater­mesztés területein. A szaporí­tásban található fajtaarány szerint megnyugtatónak lát­szik ez a termelési részkérdés is. Egyértelművé tették: elér­kezett az idő, hogy csakis magas biológiai értékű fajták szaporítását, termesztését en­gedélyezheti a hatóság. Azzal együtt, hogy szorgalmazzák, ajánlják a szakemberek az évenkénti vetőmag­frissítést. A termelés fedezete A közelmúltban Budapes­ten lezajlott vetőmagtermesz­tési sajtótájékoztatón elhang­zott megállapításokat igazol­ta minden vonatkozásban a tegnapi fehérvári tanácsko­zás. Ahhoz, hogy hazánkban és szűkebb pátriánkban, Fe­jér megyében tovább erősöd­jék a megbízható termelési szint fedezete, már nemcsak talajtechnikai-művelési, mű­trágya és növényvédelmi probléma. A magas hozamú, gyorsan szaporítható fajták „bevetése” végtére is egy­formán gazdasági érdek is. E követelményeknek megfelelő az a szigor is, amit a minőség védelmében, egyáltalán a mi­nőségért alkalmaz ezután a felügyeleti hatóság. (pdf) Nincs a vállalásban !Mikor kereskedelmi is­­kolába jelentkezett, általános iskolás osztály­társai „sötét jövőt” jósoltak neki. „Majd takaríthatsz eleget a boltban!” — mond­ták. Azok a lányok, akikkel együtt jár elméleti oktatás­ra, sokszor panaszkodnak, hogy egyebet sem bíznak rájuk, mint a csomagolást, meg a rakodást a pincében, és általában azt a munkát, amit a felnőtt dolgozóit nem szívesen csinálnak, az oda­kerülő fiatalokkal végezte­tik. Valóra vált volna az osz­tálytársak pályaválasztási jóslata? Mégsem. Áldott Ottilia elsőéves kereskedőtanuló és egy hé­ten négy napot Dunaújvá­rosban, a MÉK vállalat ti­­zenötös számú zöldségüzle­tében dolgozik. Ez a város legnagyobb forgalmú zöld­ségboltja, tíz elárusító vált­ja egymást a pult mögött. Valamennyien szocialista brigádtagok. Áldott Ottilia szerencsé­jére ebbe a közösségbe csöppent, és így kiváltsá­gos helyzetbe került­, olyan helyzetbe, amelynek ma már nem kiváltságnak, ha­nem természetesnek kelle­ne lennie. Mert ugye nincs abban semmi különös, hogy Ottiliától megkérdezik a munkatársak, hogyan felelt az iskolában, vagy hányast kapott a dolgozatára. Az sem meglepő, ha rosszabb osztályzat esetén foglalkoz­nak vele, elmagyarázzák a tananyagot. Az talán cso­dálatra méltó, hogy kezdet­ben mindig állt mellette valaki ha kiszolgált, s vagy a boltvezető számtalan zacs­kót hajtogatott vele — pe­dig akadt volna más dolga is , míg végre tökéletesen sikerült? A kérdésre, hogy melyik, a zöldség, a gyümölcs, vagy a mirelit múltnál szeret leg­jobban dolgozni, azt vála­szolta, mindegyikhez szíve­sen megy, mindhárom he­lyen sokat segítenek neki. A félévi bizonyítványa csak közepesre sikerült, de év végére négyesre akarja javítani, mert — ő mondta — ha valamit elkezd, azt szereti rendesen végezni. Elhatározása megvalósítá­sában sem marad egyedül, továbbra is számíthat a munkatársak támogatására, és már maga az a tudat, hogy tizen ,,szorítanak” ér­te, ösztönzi a felkészülés­ben. A brigád vállalásában nincs benne ennek a jó bizonyítványnak az el­érése, de ha sikerül, a vizs­ga, akkor a közösség is jól vizsgézett — felelősségvál­lalásból. — m­ihők — _____________________________ Megszűnt a papírhiány Magyarországon Legnagyobb fejlesztés Dunaújvárosban­ Elértük az európai átla­got: 1971-ben már 44 kilo­gramm volt hazánkban az egy főre jutó papírfelhaszná­lás. Egybevetve ezt a tíz év­vel ezelőtti 27—28 kilogram­mos „fejadaggal”, valóban jelentős fejlődésről adhattak számot az iparág egészét képviselő Papíripari Válla­latnál. Elmondották a vállalat központjában, hogy a papír általában ma nem hiánycikk Magyarországon, sőt van, amiből már több is fogyhat­na a jelenleginél. Nem papír­­hiány az oka, ha az étkezés­hez nem kapunk papírszalvé­tát, ha véletlenül az üzletben nem adnak a kenyérhez pa­pírt, a gyümölcshöz zacskót. Csomagolópapírból, iskolai papírárukból sincs hiány, teljes a választék. Az iskola­füzetek gyártásánál csak fa­mentes papírt használnak, s így termékük minden igényt kielégít. Általában elmond­ható: a boltokban, üzletek­ben minden papíráruból annyi van, amennyit a bel­kereskedelem rendel, s ha itt-ott éppen hiányzik egy cikk, annak legtöbbször a rendelés késedelme vagy e­l­maradása az oka. Előkészületben a negyedik ötéves terv legnagyobb könnyűipari létesítménye, a már meglévő dunaújvárosi gyár fejlesztésének második lépcsője, a több milliárd fo­rintos beruházással épülő hullámpapírgyár. 1976—77- ben már teljes termeléssel 100 ezer tonna csomagoló­anyagot gyárt, s ezzel bizto­sítja az export szállítmányok hullámdoboz-ellátását. A fejlesztések nyomán az idén már csökken, jövőre pe­dig teljesen megszűnik a hullámpapír-import, pedig tavaly még körülbelül 35 000 tonnával vásároltunk tőkés országokból , 7 millió dol­lárért. Számottevő már a papír­exportunk, Dunaújváros ter­mékeiből, író-nyomópapírok­ból, csomagolóanyagokból, hullámalappapírokból és kü­lönféle vékonypapírokból az idén már 40 000 tonnát szál­lítunk külföldre. A Szovjet­unióba, Csehszlovákiába, az NDK-ba, Jugoszláviába és Ausztriába exportálunk na­gyobb tételeket. (MTI) I Új magyar búzák Dr. Balla László, a martonvásári búzanemesítők vezetője nyilatkozik A mezőgazdasági szakembe­rek régóta várják az új, a ré­gi Tisza-vidéki magyar búzák hírnevét visszaállító hazai búzát. A nemesítés azonban igen hosszú folyamat, 10—12 esztendő szükséges ahhoz, hogy a kutatók gondolataiból megszülethessen az új fajta. Az állami elismerést több éves kísérletsorozat előzi meg, ahol az új búzák a kis­­parcellákon, majd az orszá­gos kísérletekben mutatják meg, „mit tudnak”. Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintéze­tében dr. Balla László kandi­dátus vezetésével 1958 óta folytat búzanemesítési kí­sérleteket egy hattagú kuta­tócsoport. A tizenkettedik esztendeje tartó nemesítési munka gyümölcse az idén érett be: a martonvásári faj­tajelöltek közül egy, az MV 1-es állami elismerésben ré­szesült. A kutatók célja az volt, hogy intenzív, rövidszárú, nagy termőképességű fajtá­kat nemesítsenek ki, olyano­kat, amelyektől várható, hogy visszaszerzik a magyar búzák régi hírnevét, s piacot terem­tenek a búzatermelő gazda­ságok részére.­­ Milyen konkrét eredmé­nyeket értek el a martonvá­­sári nemesítők? — Dr. Balta László, a kutatócsoport veze­tője válaszol: — Hat fajtajelöltet jelen­tettünk be 1969-ben az orszá­gos fajtakísérletekbe. 1970- ben ezt újabb öt követte. A jelöltek közül kettőt a ter­mészet ..selejtezett”, az első két év után ..kiestek a ver­senyből”. Egy, az MTV 1-es faj­­tajelölt tavaly előzetes elis­merésben részesült. Jelenleg még hét fajtajelölt vár minő­sítésre. A szakemberek az idei aratás után döntenek er­ről, hogy melyiket javasolják köztermesztésre. — Mit várhatunk a mező­gazdászok a martonvásári fajta­jelöltektől? — Bővítik majd a fajtavá­lasztékot, és segítségükkel a középkorai csoportban levált­ható lesz néhány, már elavult búzafajta, amit annak idején is csak kompromisszummal fogadtak el köztermesztésre, így megszüntethető, vagy visszaszorítható lesz a San Pastore, a Moisson, az Eloise, a Mironovszkaja, a K­iszom­­bori, és a Fertődi 298-as bú­­zafajták termesztése. (Folytatás a 3. oldalon)

Next