Fejér Megyei Hírlap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

Szerda, 1972. március 1. A fehérvári Vasvári Pál Gimnázium és Szakközépiskola II. b. osztályában ez a csoport elsőnek végez az épületvillamossági tagozaton. A képen Lelesz Valéria az oszciloszkóp kezelését gyakorolja (Rabáczy Szilárd felvétele) Számoljunk kicsit! Azt mondják, jó dolog, ha a gazdasági vezető néha papírt ceruzát vesz elő és számolni kezd. Hogy mit? Például azt: érdemes-e növelni a műtrágya-felhasználást a búzavetéseknél? A példa, amit a székesfehérvári Szabad Élet produkált, egyértelmű választ ad erre. A szakirodalom szerint műtrágya nélkül 10 mázsa búzaátlaggal kell megelégedni. A műtrágya fokozatos adagolásával a hozamok növekednek. A Szabad Élet négy forintban számolja a vegyes műtrágyának egy kiló hatóanyag-értékét, erre egy forintot kell még számolni, ami a raktározási, szállítási, ■kijuttatási költség. Tehát egy kilogramm hatóanyag ellenértéke öt forint. Még a példáit előtt annyit: a gyakorlat szerint a terménytöbblet 60—70 százalékát írják a műtrágya, a többit a talajadottság, az időjárás javára. De a Szabad Élet Tsz megmaradt az ötven százaléknál, így a számolás is könnyebb, és semmiképpen nem „elfogultak” a műtrágyával szemben. Fennállásuk első időszakában egy hold búzaföldre 70 kilogramm hatóanyagot szórtak, ki, termésátlag 14 mázsa volt. A többlet fele két mázsa. Ez 600 forint többlet bevételt jelentett. A szer értéke 350 forint, vagyis egy forint ráfordítás 1,7 forint bevétellel realizálódott. A befektetés gyakorlatilag 70 százalékos kamattal fizetett. A következő számítás — persze ezt a gyakorlatban meg is valósították — már 160 kiló hatóanyagra vonatkozott. Meglepő a hozamnövekedés Ebben az évben 26 mázsa búza volt az átlag, 16 mázsa plusz, ennek a fele nyolc mázsa, 2400 forint árbevétel különbség a közösség javára. A műtrágya értéke 800 forint, tehát itt már egy aránylik a háromhoz. S végül a tavalyi tény: egy holdra ekkor már 260 kiló hatóanyag kerül, s a kombájnosok 34 mázsa átlagot takarítanak be. Huszonnégy mázsa fele 12 mázsa, ezért a termelőszövetkezet 3600 forintot kap, levonjuk belőle a műtrágya értékét, az 1300 forintot, a tiszta haszon 2300 forint! Ez már igazán jó „bankbetét"’. És milyen gyorsan — egy év alatt — kerül a közös gazdaság kasszájába. A hírek szerint egyébként a fehérvári Szabad Élet Termelőszövetkezet idén 290 kiló hatóanyagnak megfelelő műtrágyát használ föl egy hold búzára. .-st-tei**. **■ k Új magyar búzák (Folytatás az 1. oldalról.) — Mit „tudnak” az új martonvásári búzák? — A fajtajelöltek igen kedvező eredményeket adtak a kísérletekben. Termőképességük igen jó. Ezek a búzák egyesítik magukban a régi Tisza-vidéki magyar búzák és a Bezosztája jó tulajdonságait. Az előzetesen elismert fajtajelölt, az MV 1-es például négy év átlagában 13 százalékkal adott többet, mint a Bezosztája. A többi fajtajelölt termőképessége 10—14 százalékkal haladta meg a kitűnő szovjet búzáét. Különösen 1970-ben emelkedtek ki a terméseredmények, mert a fuzárium fertőzéssel szemben ellenállóbbaknak bizonyultak a többi fajtánál, s így 20—25 százalékkal hoztak nagyobb termést, mint a Bezosztáta. Jó tulajdonsága a martonvásári búzáknak az is, hogy nem dőlnek meg, s így a 30—35 mázsás holdankénti, vagy az 50—60 mázsás hektáronkénti átlagtermés megdőlés nélkül betakarítható. — Az új fajtajelöltek a középkorai csoportban tehát megoldják a fajtaválaszték bővítésének problémáját. Foglalkozik-e a kutatócsoport a korai csoportban is megfelelő minőségű magyar búza előállításával? — Igen, de ott még hoszszabb kutatómunkát kíván a külföldiekkel egyenértékű, vagy azoknál értékesebb fajták kinemisítése. — Milyen irányban folytatják a kutatást a martonvásári nemesítők? — A cél a búza szárának további rövidítése, az állóképesség növelése, a komplex rezisztenciával rendelkező — fuzáriummal, rozsdával, lisztharmattal szemben egyaránt ellenálló — valamint nagyobb fehérjetartalmú és kedvezőbb aminosavösszetételű fajták előállítása. Fontos része a nemesítési programnak még a műtránareakció és a monokultúratűrés javítása is. — Hogyan ismerkedhetnek meg a gyakorlati szakemberek az új fajtákkal? — Országos fajtapróbát hoztunk létre: 25 helyen vetettük el a martonvásári fajtajelölteket, így a nyári bemutatókon az ország minden részén alaposan megismerhetik a jövő búzáit a szakemberek. — Mikor lesz vetőmag a martonvásári búzákból? — Elit szinten már az őszszel. A martonvásári nemesítésül hibrid kukoricák meghódították az országot. Reméljük, néhány év múlva a búzáiról írhatjuk le ugyanezt. Dávid Erzsébet hírlap Videoton Meghsz a törzsgárd A Videoton szakszervezeti tanácsa a napokban elfogadta az 1972—75-ig érvényes törzsgárda szabályzatot. Bevezetése azt jelenti, hogy mintegy 6—6,3 millió forintot fizet ki a vállalat a részesedési alapból a törzsgárdatagok megjutalmazására. A Videoton — olvashatjuk a törzsgárda szabályzatban — a jövőben még erőteljesebben kíván építeni a vállalathoz hűséges dolgozókra, a törzsgárda tagjaira. A magasabb szintű termelés, a versenyképes gyártmányok előállítása csak olyan dolgozókkal lehetséges, akik nagy tapasztalattal rendelkeznek, tökéletesen ismerik a vállalatot és a fejlesztési lehetőségeket. A Videoton törzsgárdájának tagja lehet az a dolgozó, aki 10 év óta megszakítás nélkül a vállalatnál dolgozik. A törzsgárdatagok 10 év után bronz, 15 év után ezüst és 20 év után pedig arany jelvényt kapnak. Egyenlő feltétel mellett előnyt élvezhetnek a jutalmazás, az előreléptetés, a fizetésemelés, a szociális juttatás, s más téren. A kollektív szerződés 57. pontja szerint a törzsgárdatagokat meghatározott többletnyereség illeti meg: 10 éves tagság esetén 20 százalék, 15 éves tagság esetén 35 százalék és 20 éves tagság esetén 45 százalék. Az 1971-es gazdasági eredmény alapján valamennyi törzsgárdatagsággal rendelkező dolgozót: 10 év után ezer, 15 év után kétezer, 20 év után háromezer forint jutalomban és 30 év után pedig a 3000 Ft mellett tárgyjutalomban kell részesíteni. A jutalomösszegek 1972-től pedig a 10—15—20 év után ezerezer forint, 30 év felett pedig szintén tárgyjutalom. A VIDEOTON gazdasági és társadalmi vezetősége úgy érzi, hogy ezzel ismét egy lépést tett a dolgozók fokozott megbecsülése felé, ami a munkásvándorlás további csökkenését is eredményezi. — L — Községpolitika és egészségügy Előszálláson Előszállás a gyorsan fejlődő, gazdagodó és szépülő községek sorába tartozik. A lehetőségeket megtoldották helyi erővel, ügyes községpolitikával és a lakóhely szeretetével. S ha valamiféle sorrendet állítanánk fel, olyan vonatkozásban, hogy mire törekedtek leginkább, akkor erre a válasz: az egészségügy. Előszálláson nem olyan régen vette át körzetét az új orvos, dr. Dudány Margit. A négy és félezer lakosú falunak nagy a külterülete. Daruhegy, Kisszentmiklós, Dánieltelep lakosainak ellátása régebben egyetlen orvosra, dr. Nemes Antalra hárult — aki egyébként régi orvosa a falunak. A szép, új orvosi rendelő Előszállás-Daruhegyen épült, háromszobás orvoslakással, garázzsal, olajkályhákkal, és a vb-titkár szerint is igen sok pénzbe került, de ezzel hosszú időre megoldották a külterületek lakosainak orvosi ellátását. A régebbi rendelő és orvoslakás (ez csak kétszobás) 1939-ben épült, s amikor az orvos a faluba érkezett, vagytíz ével ezelőtt, akkor tataroztatták, de szükséges volna már bővíteni, nagyobbítani ezt is. Persze mindent csak sorjában, mert még akkor is sokat kell ügyeskedni, beosztani, takarékoskodni, ha egyes létesítményekhez, s az intézmények fenntartásához az állam is mélyen a zsebbe nyúl. A két orvosi körzeten (s az ezzel együtt értendő rendelőn, lakásokon) kívül van tanácsadó helyiség is. Ezzel már nem dicsekedhetnek. Maguk is átmeneti, kényszermegoldásnak tekintik az elhelyezést a régi épületben. Van a faluban két védőnő is — egyiküknek a tanácsadó épületében adtak lakást. Talán nincs is olyan védőnő, akinek szolgálati lakása van, igen sokan drága albérletben laknak, viszonylag alacsony fizetésből. Egyre nagyobb az igény, hogy a védőnők is, hasonlóan a pedagógusokhoz, kedvezményes kölcsönnel építkezhessenek. (Egyébként az itt , eredetileg pedagógus lakásban lakó védőnő is építkezik rövidesen.) A következő lépés egy csecsemő-tanácsadó létesítése, ahol helyet kap a fogorvosi rendelő és lakás is. Ez — tervük szerint — még az idén elkészül. Fogorvosuk most is van, vidékről jár be — de szeretnék egészen magukhoz kötni. Az egészségügyiek létszáma teljes, az orvosok mellett van írnok és ápolónő is. Az alapellátást tehát megoldották, a jó közlekedés pedig segít abban, hogy a szakrendelésre utaltak rövid idő alatt eljuthassanak a dunaújvárosi intézetbe. A gyógyszertárat a Gyógyszertár Vállalat létesítette, vele együtt a gyógyszerész szolgálati lakását is. Elkészültének az egész falu örült. A falu egészségügyi intézményeinek évi fenntartása 250 ezer forintba kerül, ezen belül is az általános orvosi ellátásra 175 ezret fordítanak az éves költségvetésből. Január 1-től helyi hatáskörbe tartozik a rendelők felszereltsége, a szükséges tárgyak, eszközök pótlása is. A község lakosságának mind jobb egészségügyi ellátására alapvetően adottak a tárgyi és személyi feltételek. Az utóbbi két évben egy orvossal és egy védőnővel gyarapodott a számuk. A község vezetői tudatosan is törekednek arra, hogy orvosok, védőnők ne tekintsék átmeneti lakóhelynek Előszállást. Ez nem utolsósorban függ attól is, milyen a helyük és szerepük a falu társadalmi és közéletében. — Balázsné — 3 Hatvan lóerős önérzet „Émn minden részletezés nélkül azt ajánlom Önöknek, elvtársaim, hogy Ili és Petrov pozícióját képviseljék, és érzelmileg mindig a gyalogosok pártján legyenek!” (Kádár János) Az 1971. november 11-én megtartott országos újságíró aktívaértekezleten elhangzott felszólalásból való idézés azóta szállóige lett hazánkban. Ki értelmileg, a mondandó lényegét megértve, ki meg magában háborogva, hogy „Nom lám, már megint harcot indítanak a magángépjármű tulajdonosok ellen”, de mindenki megtanulta, s használja már. Hazánkban az aktívaértekezlet időpontjában negyedmillió személygépkocsi volt magántulajdonban. Azóta néhány tízezerrel több fut már közutainkon, s ha négytagú családokra vetítjük ezt a számot, mindjárt kiderül, hogy összlakosságunk egytizedét érinti a személygépkocsi-állomány nagysága. De ha ehhez a 630 000 motorkerékpárt is számításba vesszük, akkor elmondhatjuk: hazánkban a lakosság egyötödét érinti a gépjárműállomány, s ez nem kis hányad. Ebből a tényből kiindulva kérdezte tőlem a napokban egy gépkocsitulajdonos: miért áll a párt egyértelműen a gyalogosok oldalára, s miért határolja el magát a gépjárműtulajdonosoktól? Erről lenne szó? Átolvastuk ismét Kádár János felszólalásának ezt a szakaszát, s mert a teljes szöveg megnyugtatta ismerősömet, rájöttem magam is: a környezetünkből kiszakított idézetek az értelmezhetőség zavarát idézhetik elő. Éppen ezért a továbbiakban pontosabb megértése végett idézzük tovább pártunk első titkárának szavait: „Ilf és Petrov, a huszas évek végén, amikor még nem volt ekkora gépkocsiforgalom és csak az első gyalogosokat ütötték el, azt mondták: gondoljatok arra, hogy a gyalogosok építették fel az emberi civilizációt, még az utakat is, sőt még a gépkocsit is ők építették. Úgyhogy mi érzelmileg gyalogospártiak vagyunk.” Ezért biztat hát bennünket Kádár elvtárs, hogy érzelmileg maradjunk mindig a gyalogosok pártján. Bennünket, személygépkocsitulajdonos, motorkerékpártulajdonos újságírókat éppen úgy, mint a személygépkocsi- és motorkerékpártulajdonos gyárigazgatókat, művezetőket, esztergályosokat, vagy éppen kisiparosokat. S hogy erről szólt és szólunk, annak nagyon is kézenfekvő magyarázata van: nem mind a tízmillió-négyszázezer honpolgárnak egy gyalogerős az önérzete. Vannak, sajnos még mindig szép számmal vannak közöttük, akik hatvanlóerős önérzettel bástyázzák körül önmaguk érdekszféráját Nézzünk csak körül saját munkahelyünkön! Ugye nem ismeretlen figura az a csoportvezető, aki előléptetése után közli munkatársaival, hogy célszerűnek tartaná, ha „visszamagázódnának", mert ugye a beosztás kötelezi az embert... Vagy emlékezzünk csak arra az esztergályosra, aki mellett tíz éve hordja a fémforgácsot a „Józsi bácsi” hét forint órabérért, de bérkérdésben csak akkor fenyegetőzik kilépéssel, amikor megtudja, hogy az ő tizenegy forintos órabérével szemben a harmadik gépnél dolgozó szaki tizenkét forintos órabért kap. És lehetne sorolni tovább, hiszen a differenciált bérezés elvét is sokan csak önmagukig bezárólag tartják egyetlen elfogadható bérezési formának. Mert nekik - akár van kocsijuk, akár nincs! - az önérzetük minimum hatvan lóerőt képvisel. No, persze a gépkocsitulajdonosok sem mentesek az egyéni hibáktól! Elhúznak mellettük a sáros úton, s hol nagyobb, hol kisebb fröcsköléssel vétetik magukat észre. Néha csak a ruházatunkra fröccsentenek rá valamit, olykor önérzetünkre, becsületünkre. Mert valahogy úgy igaz, ahogy a gyalogosok vallják: könnyebben fröcsköl az, akinek kocsija van. Mert az már felajánlhatja a kocsinélküli főnökének, hogy „feldobja a családját hét végén a Mátrába", hogy „leugranak vasárnap a telekre”, hogy „éppen van két szabad helyük egy olaszországi túrára”. És a kocsiban könnyebben oldódik a nyelv is, könnyebben születnek az ígéretek, s könnyebb néhány kétértelmű szót elejteni a számukra nem szimpatikus munkatársakról. Nem könnyű dolog gyalogosnak maradni. Lélekben, erkölcsben, világnézetben milliók pártjára állni. De a mi nem is túl szerény ütemben gépkocsisodó társadalmunkban mégis alapkövetelmény kell, hogy legyen mindannyiunk számára, hogy munkánk során, életünk minden percében az alkotó tömegek oldalán maradjunk. Megértve őket, képviselve érdekeiket szóljunk értük. Azokért, akik építik tovább az emberi civilizációt, akik valóra váltják az emberiség legszebb céljait, s mert most ennek van itt az ideje: gyalogos szorgalommal építik tovább a szocializmust magasabb szinten. S mert az utat már felépítették, mind többen ülhetnek be saját kocsijukba, hogy a becsületes napi munka után az eddigieknél gyorsabban érjenek haza családjukhoz, hogy a „messzire látás” megtanulása után végre messzire is jussanak el pihenőidejükben. De mindenkor csak velünk, értünk, s nem ellenünk. Ehhez pedig nem kell hatvan lóerős önérzet, csupán az, országot építő gyalogos milliók becsülete. K. A. Előtérben: a gyártmánystruktúra javítása Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter kedden a Parlament gobelin-termében tájékoztatta az újságírókat a tárcához tartozó vállalatok múlt évi munkájáról és idei feladatairól. Mint mondotta, tavaly a kohászat nyeresége összességében csökkent, a gépiparé növekedett. A dolgozók személyi jövedelme a kohászatban átlagosan 5, a gépiparban 6 százalékkal volt magasabb, mint 1970-ben, s előzetes adatok szerint körülbelül 11 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedést fizetnek. Az eltérések azonban meglehetősen nagyok a vállalatok között: egyes helyeken magasan az átlag fölött fizetnek, több vállalat azonban a nem megfelelő gazdasági eredmények miatt egyáltalán nem tud nyereségrészesedést fizetni. A gépiparban 12 vállalatnál nem képződött megfelelő alap a nyereségrészesedésre. A miniszter az idei legfontosabb feladatok között a termékstruktúra javítását, és az export fokozását említette. A kohászatban ösztönzőbb bér-, s racionálisabb létszámgazdálkodással a vas- és acélöntvények, valamint a kovácsolt áruk gyártását kell fokozni. A gépiparban az idén a közúti járműgyártás, a híradástechnikai és a műszeripari termelés emelkedik a legjobban.