Fejér Megyei Hírlap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám

Szombat, 1972. április 1. — — HÍRLAP -------­ - 3------- Befejeződött a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kongresszusa Megyénk két küldöttének hozzászólása Mint azt már március 31-i lapunkban közzétettük, a ter­­­melőszövetkezetek II. orszá­gos kongresszusán csütörtö­kön felszólalt Nagy György­­­né, a mezőkomáromi Vörös Csepel Termelőszövetkezet A területi küldöttválasztó értekezlet olyan megbízással delegált bennünket e ma­gas színtű fórumra, hogy tol­mácsoljuk az üzemek elisme­rését az elmúlt évek eredmé­nyeiért, ugyanakkor szóljunk ,a szövetkezeti tagok gondjai­­ról is. Engedjék meg, hogy mint nő és mint a szövetség nőbizottságának tagja, elő­ször a nők sajátos helyzetével foglalkozzam.­­ Az üzemi szintű munkával párhuzamosan szövetségünk területén is rangjának meg­felelően foglalkoztak a nőkér­­dessel. 1971 novemberi kül­döttgyűlésünkön tárgyaltuk a Központi Bizottság vonatkozó határozatának végrehajtási tapasztalatait és az üzemi nő­­bizottságok megválasztását, m munkába állásukat. Általános tapasztalatként mondhatom, hogy a nőbizotságok köz­­gyűlési hatáskör alatt szer­vezett program keretében végzik feladataikat. Jelentős eseményeként értékeltük, hogy a bizottságok elnökei igen kevés kivételtől eltekint­­ve, vezetőségi tagok voltak. 1872 márciusi küldöttgyűlé­sünkön megvitattuk a nők termelésben elfoglalt helyét, szerepét és tendenciáit. Elem­zéseink feltárták a napi és a jövőben várható foglalkozta­tási gondokat. E témakörből, m­int várható, országos prob­lémát ki kell emelnünk a növénytermelés szerkezeti és technológiai változásaival együtt jelentkező feladatokat. Mindannyiunk előtt ismert, hogy a női munkaerő döntő többsége a növénytermelés­ben helyezkedik el A termelés­technológia fej­lődésével egyre inkább a­­ munkaintenzív ágazatok fe­­­­lé tolódik el ez az arány. Üze­mi vezetőink többsége foglal­kozott azzal, hogy a jövede­­lemnövekményadó nehézsé­geket támasz e népgazdasági­­lag is kiemelkedően fontos kultúrák területi növelésénél. Ennek vonzatai elsősorban a női munkaerő foglalkoztatási lehetőségét korlátozzák. A szabályozó módosítása tehát már napjainkban is, de a jö­vőben még intenzívebben szükségessé válik. A női munka közvetlen fel­tételei között szeretnék szól­ni még két gyakorlati kér­désről. A falusi bölcsődék, óvodák, napközi otthonok lé­tesítése a rendszeres munká­ba járás egyik igen lényeges feltétele. Üzemeink döntő többsége a rendeletben előírt anyagi támogatáson­ felül je­lentős plusz terheket vállal­nak a létesítmények bővíté­sében, korszerűsítésében és fenntartásában. A gyakorlat viszont azt igazolja, hogy a falu munkaképes tagjainak nagy része nem lakhelyén dolgozik. E munkavállalók kommunális igényei viszont a helyi tanácsokat és üzeme­ket terhelik. E szervek veze­tői hiába kérik azon nagy­­vállalatok segítségét, akikhez nem egyszer 100—200 ember is eljár, a község ilyen irányú segítésétől elzárkóznak. A falusi életforma jelentős változásaival együtt felszínre kerülnek az úgynevezett má­sodik műszak megkönnyítésé­nek feltételei is. Egyre több asszony igényelné azt, hogy a falusi üzletekben is lehessen vásárolni­­mélyhűtött, félkész­főkönyvelő-helyettese és ifj. Szabó Dániel, a verebi Új Élet Termelőszövetkezet KISZ-titkára. Az alábbiakban vázlatosan közüljük a két megyénkbeli küldött hozzá­szólását, és késztermékeket. Tudjuk, hogy a teljes ellátás feltéte­leinek biztosítása jelentős anyagi terheket ró népgazda­ságunkra. Szükségesnek tart­juk azonban, hogy jelezzük ezen igények meglétét. Az üzemek közgyűlésein té­ma volt a szociális ellátás. Köszönetünket kell tolmá­csolnom azokért az intézkedé­sekért, melyek az elmúlt években láttak napvilágot. Kiemelkedő­­ jelentőségűnek tartjuk a nyugdíjazás, az or­vosi ellátás, a gyermekgon­dozási és szülési segély beve­zetését. Minden szövetkezeti asszony tisztában van és tisz­tában kell, hogy legyen az­zal, hogy ezen újszerű lehető­ségek a parasztság életében növényvédő szakmunkás és traktoros munkakörben dolgozom. Mindenki előtt is­meretes,­ hogy ez egészségre ártalmas és nagy fizikai erőt igénylő munk­a. Akik e mun­kakörben dolgoznak, azokkal együtt az a véleményem, hogy e területen a munkakörülmé­nyeket jelentősen és gyorsan könnyíteni kell. Képzeljék el, hogyan lehet nyári hőség­ben egy űrhajósnak is becsü­letére váló ruhában és fel­szerelésben, gázálarcban napi 10 órát traktoron dolgozni. Persze ez a felszerelés azt a célt szolgálja, hogy egészsé­günket védje. De mert a fel­szerelést ilyen körülmények között nem bírjuk magunkon tartani, hogy munkánkban eredményt is produkáljunk, ezért gyakran igyekszünk hi­ányosan öltözni, így aztán egészségünk szenved kárt. Felteszem a kérdést: miért nem lehet nálunk kísérletezni és megfelelő felszerelést ké­szíteni. Gondolom, ha a ter­vezőknek kellene ilyen öltö­zékben dolgozni, majd tervez­nének akkor megfelelőbb esz­közöket is. Csak egyet emlí­tek: nem lehet-e a traktorve­zető részére olyan vezetőfül­két készíteni, amelyben a traktorvezető vegyszerezés esetén is szabadon és veszé­lyeztetés nélkül tudna dolgoz­ni? A légkondicionáló készü­lékeket luxus célokra már ré­gen kitalálták és használják. Mi, szakmunkások, a szak­munkásképzést rendkívül fontosnak tartjuk, erről a té­máról igen sokat írnak és igen sokat hallunk. Úgy véljük, megfelelően folyik is ez a képzés. A probléma azonban ott jelentkezik, hogy a kiképzett szakmunkások egy része nem jelentkezik a munkaterületen, vagy nem abban az ágazatban, mun­kakörben foglalkoztatják a gazdaságok, mint amilyen ágazatban kiképezték. Olyan tapasztalataiunk is van, hogy a beiskolázást nem mindig tervszerűen végzik. Előfor­dult már több esetben, hogy a gazdaság vezetői olyan ága­­zatra­ iskoláznak be­­fiatalokat, amely ágazatot nem is kíván­nak létrehozni. Ezért a fiatal szakmunkások egy része ön-először a népgazdaság anyagi áldozatai árán láttak napvi­lágot. Az elért nagy eredmé­nyek mellett azonban még napjainkban nem egységesek e társadalmi juttatások. Tu­­juk, hogy pártunk legmaga­sabb fórumain is foglalkozott a differenciák megszüntetésé­vel, ezért biztosak vagyunk azok megoldásában. A fizetett­ szabadság beve­zetésével és a generációvál­tással együtt növekszik a ter­melőszövetkezeti tagok szer­vezett pihenési igénye. Enn­ek részbeni kielégítése érdeké­ben a négy szövetség tagszövet­kezetei összefogtak azzal a céllal, hogy Harkányban megépítsék napjaink első szö­vetkezeti gyógy- és pihenő­­üdülőjét. A társuló üzemek szívesen vállalták a létesít­mény anyagi terheit annak ér­dekében, hogy a beteg és pi­henni vágyó dolgozóikat szer­vezetten üdültethessék. A beruházásokról hozott rende­let miatt, a megvalósítás vi­szont bizonytalanná vált. Az üdülő megépítését nem te­kinthetjük csupán néhány tízezer szövetkezeti tag pihe­nési problémájának, mivel ez napjaink első szociális jellegű közös vállalkozása, a kezde­ményezés híre bejárta az egész országot. Meghiúsulás esetén tehát jelentős morális visszhangot váltana ki és hosszabb időre az ilyen jelle­gű vállalkozási kedv vissza­eséséhez vezetne, hibájukon kívül annak elle­nére, hogy az állam nem kis költségén tanultak, elvesznek a mezőgazdaság számára. Mostanában többször hal­lottam a rádióban és a tévé­ben, hogy az iparból sokan a termelőszövetkezetekbe men­nek dolgozni. Én ennek a for­dítottját tapasztalom. Ugyan­is hozzánk ezekből az iparból jött emberekből nem jött senki, de ahogy a környékün­ket ismerem, a járásunkba se mentek. Hallok olyan tsz­­ről, ahol valamilyen mellék­üzemet szerveznek és ott ta­lálható ilyen ember, de én még traktoron ülni, kapálni, vegyszerezni ilyet nem lát­tam. A fiatalok közül vi­szont nem kevesen töreked­nek a városba, és ennek egyik oka az, hogy nincsenek meg azok a kulturális körülmé­nyek, azok a munkahelyi kö­rülmények, amik az ipari üzemekben és az állami vál­lalatoknál vannak. Bár ta­pasztaljuk az erőfeszítéseket, hogy ezeket jóvátegyék ná­lunk és környékünkön a szö­vetkezetekben, de ez nem megy gyorsan. Még egy gondolatot szeret­nék elmondani itt a kong­resszuson. Mint KISZ fiatal, nagyon örülök, hogy az új választásoknál küldött lettem a szövetségünknél és örülök, hogy eljutottam a kongresz­­szusra. Otthon is elmondtam, itt is elmondom, hogy mi így gondolkodunk, hogy cselek­vői és nem szemlélői vagyunk annak a nagy munkának, ami országunkban és a szövetke­zetekben is folyik. Azt kér­jük a szövetkezeti vezetők­től, segítsenek bennünket és támaszkodjanak ránk. A mi bázisunk a szövetkezet.­ Te­vékenységünkhöz nagyon fontos a szövetkezet segítése. Tanácsokat kérünk, meghall­gatást igénylünk. Annak is örülnénk, ha a szövetkezetek­ben a vezetőségek, vagy a közgyűlések néha foglalkoz­nának a problémáinkkal. A Parlamentben pénteken megkezdődött a mezőgazda­­sági szövetkezetek második országos kongresszusának zá­ró ülése. Győri Sándor, az abonyi Ságvári Tsz elnöke nyitotta meg a kongresszus pénteki ülését. A munkaér­tekezlet zárónapján megje­lent a tanácskozáson Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Szabó István. Szabó István rámutatott arra, hogy a kongresszuson sokan foglalkoztak az üze­men belüli ellenőrzéssel. Eb­ben a munkában jelentős se­gítséget nyújtottak a területi szövetségek, amelyek kiala­kították az­ ellenőrzés rend­szerét. Az ellenőrzést azon­ban még tovább kell fejlesz­teni, nagyobb segítséget kell nyújtani a termelőszövetke­zeteknek. Kifejtette, hogy a mező­­gazdaságban érvényesülő közgazdasági szabályozók összességükben jól szolgálták a gazdaságok fejlődését. Ki­fogásolta azonban, hogy ese­tenként évente többször is módosítják az­­érvényben lé­vő rendelkezéseket, ami za­varja a gazdálkodás stabili­tását. A gazdaságok információs rendszeréről az volt a véle­ménye, hogy a termelők ma Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, a kormány több tagja, va­lamint a hazai, gazdasági, po­litikai és társadalmi élet sok kiválósága­. Több hozzászólás után az elnöklő Győzi Sán­dor lezárta a háromnapos úy­unkaértekezlet vitáját, s felkérésére Szabó Istvánt, a TOT elnökét a válaszadásra­ még kevés információval rendelkeznek, igen gyakran hiányos ismereteket kapnak lényeges gazdasági kérdések­ről. A termelőszövetkezeti vezetők tájékoztatását azért a jövőben rendszeresebbé kell tenni. Az üzemek differenciáló­dásáról azt tartotta: a kü­lönbségeknek nem szabad megszűnniük, a differenciá­lódás ugyanis egyfajta hajtó­erő, amit a gazdasági élet egész rendszere sem nélkü­lözhet. Emlékeztetett arra, hogy az egészségtelen kü­lönbségek megakadályozásá­ra több intézkedés látott nap­világot. Az élelmiszergazdasági kooperációk kialakításánál tiszteletben kell tartani a ki­alakult tulajdonformákat — hangsúlyozta a TOT elnöke, majd arról szólt, hogy egész sor jó példa bizonyítja az együttműködés létjogosultsá­gát, így van ez egyebek közt a baromfiiparban. Dicsérően szólt a több éves szerződés­­kötés lehetőségéről és azt tartotta: ebben kiaknázatlan lehetőségek vannak. A part­nereknek min­den előítéletet félre kell tenniük akkor, amikor az együttműködésről tárgyalnak. A bürokrácia elburjánzásá­ról, az aktagyártásról kifej­tette: el kell hagyni minden olyan adatközlést, amely nem függ szorosan össze a fonto­sabb gazdasági jellegű infor­mációkkal. Kitért a szarvasmarha-te­nyésztés helyzetére. Figyel­meztetett: ezt a kérdést nem lehet leegyszerűsíteni azzal, hogy csak a pénzügyi vonat­kozásait feszegetik; többről van szó. Az állattenyésztés­nek ez az ágazata csak úgy dolgozhat a jövőben az ed­diginél eredményesebben, ha a fejlesztésre komplex in­tézkedéseket dolgoznak ki. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezeti vezetőknek reális célokat kell kitűzniük a tagság elé. M­­eg­­győződését fejezte ki, hogy a meglévő termelőeszközök­kel is javítani lehet a gaz­dálkodást, és hogy a lehető­ségekkel él is a termelőszö­vetkezeti parasztság. Szabó István zárszava után szavazás következett. A kongresszus egyhangúlag el­fogadta a beszámolót, a vi­tában elhangzott javaslato­kat, a választ és állásfogla­lást. Szintén egyhangúlag­ fogadta el a kiadott alapsza­bály-tervezetet és az ehhez» fűzött javaslatokat Nagy Györgyné. Könnyíteni kell a második műszakon Szabó Dániel: Számítunk a fiatalokra II kongresszus záróülése Reális célokat A kongresszus állásfoglalása összegezi a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozga­lomnak az utóbbi öt évben — az 1967. tavaszá­n tartott I. . kongresszus óta — elért fej­lődésének tapasztalatait. Az eredményeket és a gondokat felelősséggel mérlegelve fog­lalt állást a kongresszus a mozgalom fejlődését és jövő­jét érintő kérdésekben. A kongresszus megállapí­totta, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek eredményei a párt helyes politikáját és a munkásosztálytól kapott ak­tív támogatást tükrözik. Ma­gas szintű jogszabályokban jutnak kifejezésre a szövet­kezetpolitikai elvek, amelyek szerint a szövetkezetek a népgazdasági fejlődésében nélkülözhetetlen szocialista szervezetek, s a szövetkezeti tulajdon a társadalmi tulaj­don más formáival egyen­rangú. A gazdaságirányítás fejlesztésével kibontakozott az önálló, vállalatszerű gaz­dálkodás és a szövetkezeti demokrácia, lényegesen ja­vultak a szövetkezeti pa­rasztság munka- és életkörül­ményei. Ezzel még szorosab­bá vált a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szö­vetsége. A mezőgazdasági szövetke­zetek gazdálkodásában az új gazdaságirányítási rendszer erősítette a tervszerűségi tö­­rekvéseket, s így a gazdasági befolyásolás, ösztönzés alap­vető módszereiben nincs szük­ség mélyreható változtatásra. A kongresszus megállapította, hogy a növénytermesztés szín­vonala általában a népgazda­sági terveknek megfelelően alakult, számottevően emel­kedett a sertés- és baromfi­termelés, de fontos népgazda­sági feladatnak tartja a szarvasmarhatenyésztés, a zöldség-, a cukorrépa-ter­mesztés és más munkaigényes ágazatok fejlesztését. Éppen ezért felhívta a szövetkezete­ket, hogy segítsék a népgaz­dasági érdekek érvényesülé­sét. A kongresszus aláhúzta, hogy a fejlesztésben ne a kö­zös gazdaságok területének növelése, hanem az eszközök koncentrációja, a belterjesség és a hatékonyság, valamint a föld, a terr­észeti adottságok és a belső erőforrások jobb hasznosítása érvényesüljön. A kongresszus véleménye szerint a jogszabályok, s mindenekelőtt a termelőszö­vetkezeti törvény , tág le­hetőséget nyújtanak a tevé­kenységi kör kiszélesítésére, de az élelmiszergazdaságban még nem használták ki ma­radéktalanul ezeket a lehe­tőségeket. A mezőgazdasági termelés és árukibocsátás növelése érdekében szüksé­gesnek tartja a kongresszus, hogy a szövetkezetek üzem­ágként szervezzék a háztáji gazdaságokat és segítsék ter­mékeik nagyobb arányú ér­tékesítését. Fontos törekvés legyen, hogy üzemáganként és termelési ágazatonként is he­lyes összhang alakuljon ki a termelési célok és a beruhá­zási lehetőségek között, s a megfontolt döntést alapos elő­készítés kövesse. Fontos követelménynek tartja a kongresszus, hogy a szövetkezetek nagy gondot fordítsanak a különböző szin­tű vezetők termelőszövetke­zeten belüli utánpótlására, a tagok szakmai képzésére, a fiatalok továbbtanulásának támogatására. A szocialista elosztás elvének megfelelően támogassák a jobb munkára és műszaki fejlesztésre ösz­tönző, a termelési eredmény­nyel összhangban álló tel­jesítménydíjazási, érdekeltsé­gi módszerek érvényesülését, s ne feledkezzenek meg az erkölcsi elismerésről sem. A kongresszus nagyra érté­keli a termelőszövetkezeti ta­gok társadalombiztosításában, nyugdíjrendszerében, életkö­rülményeiben, szociális ellá­tásában elért fejlődést, de in­dokoltnak tartja, hogy a szö­vetkezetek és a társadalom közös erőfeszítésével fokoza­­tosan megszűnjenek a ter­melőszövetkezeti parasztság és a munkások szociális ellá-­ tásában még fennálló különb­ségek. Javasolja, hogy lehető-­­ségeikhez mérten, a szövetke­zetek működjenek közre a falusi és a tanyai elmara­dottság fokozatos felszámolá­sát célzó állami intézkedések­ megvalósításában. Az állásfoglalás hangsú­lyozza, hogy erősödött és tényleges tartalmat kapott a szövetkezetek önkormányzatai A közös gazdaságok többség® felismerte azt is, hogy a ve­zetés demokratizmusa szük­ségessé teszi a belső ellenőr­zés fejlesztését. A kongresszus megállapí­totta, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek érdekképvisele­ti szerveinek szervezeti és­ működési elvei beváltak, de szükség lesz munkájuk fej­lesztésére is, hogy jobban se­gíthessék a szövetkezetek gaz­dasági és társadalmi fejlődé­sét. Foglalkozzanak többet a szövetkezetek belső életének fejlesztésével, a vezetés szín­vonalának javításával. A kongresszus megbízza a ter­melőszövetkezetek országos tanácsát, hogy kezdeményez­ze saját termelőszövetkezeti lap indítását. Végezetül ebben a doku­mentumban a kongresszus felhívással fordul az ország valamennyi mezőgazdasági szövetkezetéhez, hogy segít­sék, támogassák az állásfog­lalásban foglalt feladatok megvalósítását. A kongresszuson elnöklő Győri Sándor ezután felkérte Fierpasz Károlyt, a jelölőbizottság elnökét, az agárdi Gárdo­nyi Géza Tsz elnökét, hogy ismertesse annak a 23 jelöltnek a névsorát, akikkel 125-re egészül ki a Termelőszövetkezetek Tanácsa. A bizottság javaslatát a kongresszus elfogadta, a je­löltek nevét felvették a szavazólapokra. Ezután Pesli István, a szavazatszedő bizottság elnöke, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz elnöke ismertette a sza­vazás rendjét, majd a kongresszuson részt vevők a Parla­mentben kijelölt szavazóhelyiségekben titkosan választották meg a jelölteket. A szavazás eredményét ezután a szavazatszedő bizottság elnöke ismertette, majd az újonnan megválasztott termelő­­szövetkezetek országos tanácsa visszavonult, megtartotta első ülését és megválasztotta testületi szerveit és tisztségviselőit. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke: Szabó István; elnökhelyettesek: Moharos József, dr. Nyíri Béla és dr. Simka István. A TOT elnökségének 11 tagja van. A TOT állandó bizottságai: az ellenőrző-, a nő-, a közgazda­sági, a fejlesztési, valamint a társadalmi és önkormányzati bi­zottság. A termelőszövetkezetek II. országos kongresszusa be­fejezte munkáját.

Next