Fejér Megyei Hirlap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-01 / 127. szám

Csütörtök, 1972. június 1. Hat és fél óra közöltük, hogy a május végi zivataros napokon megyénk mezőgazdasági nagyüzemeinek 12 ezer holdján verte, károsította a termést a jégeső. Az előbecslés szerint a kár összege meghaladja a 35 millió forintot Az összeg­ből 6 millió forint a per­­kátai Magyar-Kínai Tsz-é, ahol jóformán a teljes szántóföldi területen pusz­tított a jégzápor. A búza hozama hozzávetőlegesen érr­­erre 25 százalékkal zs­kkkent, de elpusztult a j­eles napraforgóvetés, a krumpli és a cukorrépa is. fx,fényroncsok láthatók csupán a talajon, amiből termés soha sem várható. Történt mindez 1972. május 19-én a kora dél­utáni órákban, és nem 1972. május 20-án, nulla óra egy perckor, amikortól már a biztosító számláját terheli a veszteség. Per­­kátának, de valamennyi károsult gazdaságnak ugyanis olyan komplex mezőgazdasági biztosítása van, amelyben a jégkár május 20-tól számolható el a biztosítónál, és nem ak­kor, arról a napról, amikor lezajlott a természeti csa­pás. Ebből a meggondo­lásból intézett személyes levelet a szakminiszterhez az új, a kiegészített bizto­sítással rendelkező nagy­üzem, mert most úgy érzik, hogy alaposabban felül kellett volna vizsgálniuk a feltételeket. Kérvényezik, hogy kapják meg úgy a felbecsült veszteség forint értékét, mintha a jégverés nem 6,5 órával előbb, ha­nem mondjuk ugyanennyi­vel, esetleg még tíz perc­cel később, valamivel nulla óra után történik. Nem­­ tudni, hogy a szakminisztérium meddig juthat el egy ilyen kér­vény ügyében, és meg­érti-e a gazdaságokat a Biztosító Főigazgatósága, de annyi bizonyos, valahol hiba van a „kréta” körül. Az Állami Biztosítónak­­ senki nem vitatja — igaza van, amikor megbízottjai révén azt mondja: ezeket a feltételeket írták alá, azokat fogadták el, érthe­tetlen, ha most kormány­­szintű­­ támogatást kérnek. Más kérdés, hogy nincs válasz arra, hogy miért pont május 20 a kárjog napja, mert ha csupán arról van szó, hogy vala­kinek ez jutott éppen eszé­be, és mondjuk nem má­jus 15, akkor érdemes len­ne tovább­­aggatni a fel­tételek szerkesztőit. De hasonló módon kérdezni a gazdaságokat és hogy­hogy „belementek” a má­jus 20-i dátumba, amikor tapasztalatból tudták, volt már súlyos jégverés má­jus elején, de április vé­gén is Magyarországon. Olyan korai tavasz, mint a mostani, amelyben a növényfajok fejlődése egy hónappal előbbre tart, mint az elmúlt tíz eszten­­dő állaga volt. Éppen ezért igen nehéz ezek után a gazdaságok kérvénye mellé csatlakozni és egyszerre gyanúval él­ni az ÁB új mezőgazda­­sági biztosítása iránt. (pdf) Ifjú közalkalmazottak - határozat helyi tetteket sürget Az utóbbi hetekben több különböző szintű párt, KISZ és tanácsi fórumon tárgyal­tak ifjúságpolitikai témáról. Tegnap a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bi­zottsága is egyik napirend­ként a közszolgálatban fog­lalkoztatott fiatalok helyze­tét, a KB és a megyei párt­­bizottság határozataiból, va­lamint az ifjúsági törvényből adódó feladatok megvalósí­tását vette számba. Varga Mihály az ifjúsági bizottság vezetője terjesztette elő a kollektív felmérés összegezé­sének tapasztalatait. Tizen­egy alapszervezet — öt járási hivatali, két városi és a me­gyei tanács, a pálhalmi cél­gazdaság, a megyei bíróság és a társadalombiztosítási igaz­gatóság — ifjúságpolitikai te­vékenységének tanulságait fogalmazták meg e jelentés­ben. Hogy mennyi élő és idő­szerű kérdéseket érintettek a beszámolóban és a kiegészí­tésben, ezt mutatta a vita. Jónak, segítőnek értékelték a megyebizottság tagjai az olyan részletes pártszervezeti és hivatali intézkedési tervet, amelyet készítettek a székes­­fehérvári, dunaújvárosi járá­si hivatalnál. Ezekben konk­rétan megjelölték a helyi fel­adataikat, a fiatalok élet- és munkakörülményeinek javí­tásáért. Szó van a program­ban a KISZ-helyiségek ki­alakításáról, a sportolási, mű­velődési lehetőségek megte­remtéséről, a közéleti tevé­kenység megbecsüléséről. És helyet kaptak ezekben a szakmai, politikai továbbkép­zéssel, a lakásépítési akcióval kapcsolatos teendők. Bár igaz, az ülésen elhang­zott megállapítás: az ifjúság gondjai, nem választhatók teljesen külön a közszolgálat­ban foglalkoztatottak általá­nos problémáitól, mégis az életkori sajátosságokból adó­dóan adódhatnak sajátos, speciálisan fiatalokat foglal­koztató kérdések. Mert pél­dául a jelentésben és a vitá­ban is hangoztatott vezetői posztra állítás bátortalansá­gának bírálata jogos és ki­mondottan e réteget érintő sérelem. Természetesen nem mindenütt jogos a bírálat, de mint mondották: a megyei tanácsnál előléptetéseknél is kezdeményezőbb lehetne a szakszervezeti bizottság. Nem a mindenáron való csoport­­vezetői — ilyen tisztségben egy 30 éven aluli van a me­gyei tanácsnál — kinevezése­ket sürgettek, hanem a ká­derfejlesztési és továbbkép­zési tervekben a rátermett fiatalok számontartását. Úgy, mint ezt teszik, a Statisztikai Hivatal megyei igazgatósá­gán. A vizsgált alapszerveze­tekben 678 harminc éven aluli fiatal dolgozik. Többsé­gük becsülettel, felkészülten látja el munkáját, s rendel­keznek a beosztásukhoz szük­séges ismeretekkel. Néhány helyen kifogásolták a jelen­legi továbbképzés szerteága­zó, bonyolult módszerét és gyakorlatát. A szervezett szakmai ok­tatást nem tartják annyira vonzónak, mint a párt és KISZ-szervezetek irányítá­saival megvalósított politikai tanfolyamokat és önképzést. A szakszervezeti politikai ok­tatáson is részt vesznek, ugyanakkor van már olyan hivatali KISZ-szervezet, mint a bicskei, ahol a 11 fiatal kö­zül 9 elvégezte a marxista- leninista középiskolát és van, aki az esti egyetemen gyara­pítja tudását. Foglalkoztak a pályakezdő fiatalok munkahelyi beillesz­kedésének megkönnyítésével. A megyebizottság felhívta a figyelmet a kezdők fogadásá­ra. Szép példáit említették a kollegalitásnak, az idősebbek segítőkészségének. Ezzel együtt az is igaz, hogy előfor­dul beosztás-féltés, szakmai befelé fordulás is. Az életkörülmények szám­bavételénél a lakásigények domináltak. Ennek megoldá­sához igen sok hasznos javas­latot tett dr. Kölner Ferenc, a központi vezetőség tagja, a székesfehérvári tanács osz­tályvezetője. A lakásépítési szövetkezet keretében szoci­álpolitikai kedvezmények il­lették az építtetőket és ezt ki lehet egészíteni kamatmentes kölcsönnel, amelyre már jó példát szolgáltatott a szolnoki városi tanács. Más hivatal is élhetne ezzel a lehetőséggel. Nem apró bérügyek, sze­mélyes sérelmek, hanem az utóbbi két év ifjúságpolitiká­jának helyi alkalmazását, ad­ta a beszámoló és felszólalá­sok lényegét. A soros felada­tok közé került az intézkedési tervek elkészítésének szor­galmazása, a kedvezményes lakásépít­kezés, a vonzó szak­mai, politikai továbbképzés, valamint kulturális- és sport­­programok megszervezése. Mindezért tehet a megyei bi­zottság, annak ifjúsági kol­lektívája, de leghatékonyab­ban helyben a tanácsoknál, a hivatalokban lehet és kell munkálkodni a párthatároza­tokban, az együttműködési megállapodásokban foglaltak megvalósításáért. — n. e. — Enyingről jelentjük Javuló húsellátás Az enyingi háziasszonyok két húsboltban is vásárolhat­nak: az áfész hentesárúbolt­­jában és a Vörös Hajnal Ter­­melőszövetkezet mészárszé­kében. Az áfész igyekezett elegen­dő­ húsról gondoskodni üzle­tében. Mégis voltak zökkenők mennyiségben is, választék­ban is. A jobb húsellátás ér­dekében — felsőbb szervek intézkedései nyomán — a szövetkezet tagságával hizla­­lási szerződéseket kötött 60 napos tartási időre. Ezt az akciót az elmúlt év elején kezdték. A tagság szívesen fogadta az intézkedést, sokan kötöttek ilyen hizlalási szer­ződést. Az eredmény: egy év alatt 709 hízott sertés húsa került az áfész­boltba. Nemsokára üzembe helyezik a most épülő szövetkezeti húsüzemet, amely — együtt­működve a Vörös Hajnal Termelőszövetkezettel — fel­dolgozott árut is bocsát majd a háziasszonyok rendelkezé­sére. Műszaki klub Egy lakószoba háromszorosa az az újjávarázsolt előadóte­rem az MSZMP enyingi szék­házában, amelyet a párt csúcs­bizottsága bocsátotta a gazda­ság rendelkez­ésére. Az enyin­gi Állami Gazdaság 56 006 fo­rint értékű berendezéssel,, il­letve társadalmi munkával se­gített az ifjú szakembereknek. Felső és középszintű mezőgaz­dasági és műszaki szakembe­rek tartják itt előadóestjeiket, vitaestéket rendeznek. A klub célja: a továbbképzés. Itt ka­pott otthont az állami gazdaság fotószakköre is. A termet a klubtagok már birtokba is vet­ték. Balázs Sándor nagyközségi tudósító HÍRLAP Több millió ponty ivadékot és amurt nevel..­­­. a uranyési ivadeknevelő tugazdaságban. A jobb minőség érdekében vérfrissítés módszerét alkalmazva keverik a hazai fajtákat a ju­goszláv anyahalakkal. Három napig agyalapi mirigy hormonkészítménnyel kezelik az ivar­érésre váró halakat. Ugyancsak háromnapos előmelegítő után kerülnek az ivadékok egy nagyobb testyésztóba. Vaj­s Ferenc agronómus elmondotta, hogy ez idáig 12 millió ponty­ivadékot neveltek, s bőven jut a külföldi megrendelések kielégítésére is. Képünkön: Dr. "T­­rkovics Olga állatorvos az ivadékkelést kíséri figyelemmel. ------- - ------- Tudunk-e törvényt alkotni ? A kollektív szerződések végrehajtásánk tanulságai A KOLLEKTÍV szerződések megkötése után az elmúlt év fontos vállalati és szakszervezeti feladata volt a szerződések rendelkezéseinek a gyakorlatban való alkalmazása. Ez a fel­adat megkövetelte, hogy a vállalatok a jogszabályban rögzí­tett kötelezettségüknek megfelelően a szerződéseket megis­mertessék dolgozóikkal és szervezzék meg az új szabályok oktatását. A helyzet úgy alakult, hogy a vállalatok egy részénél a a szerződést követő hónapokban sem volt közreadva a szer­ződés. Ebben a szerződés szerepének lebecsülését kell látni. A vállalatok vezetése nem gondoskodott a szerződések szer­vezett oktatásáról sem. Mindezek miatt a végrehajtás alapja, a szerződés ismerete nem megnyugtató. A végrehajtás során meg lehet állapítani, hogy a munka­­viszonyt érintő kérdések eldöntése, intézkedések sokkal in­kább a termelési és más gazdálkodási igényekhez igazodtak, mintsem a dolgozót védő jogszabályok és szerződés követel­ményeihez. A tapasztalatok szerint például rendszeresen fog­lalkoztatnak dolgozókat a szerződéstől eltérő munkarendben, rendszeresen túlóráztatnak korlátozások és tilalmak ellenére, ugyanis a törvényes túlóra díjazást megkerülve más címeken a törvényes bérnél alacsonyabb összegeket folyósítanak, noha az egyes törvény- és szerződésellenes intézkedésekre nézve ugyan különböző szabálysértési pénzbírság szankciók vannak kilátásba helyezve. Ezzel összevetve a jelenlegi helyzetet megállapítható, hogy sem a felettes gazdasági vezetők, sem a szakszervezeti szervek részéről­­nem történik kezdeménye­zés a szankciók alkalmazására. Így alakul ki az az ellent­mondásos helyzet, amely közéleti szempontból is problémás, hogy egyes csekélyebb fokú magatartási szabályok, (mint pél­dául közúti szabálysértések, vagy szeszes ital hamis mérése) súlyos következményekkel járnak az érdekelt állampolgárok­ra nézve, amíg a munkahelyeken a dolgozókat anyagilag vagy erkölcsileg, családvédelmi, egészségügyi okokból súlyosan sértő intézkedéseket felelősség és következmény nélkül lehet foganatosítani. Vezetői erénynek számít, ha valaki a termelés érdekében „mindent megtesz”. A folyamatos végrehajtás hiányával párosul az ellenőr­zés hiánya. A gazdasági vezetők részéről jelentkezik olyan nézet, amely a szerződés betartásának ellenőrzését szakszer­vezeti feladatnak tartja. A szakszervezeti aktívahálózat pedig látja, vagy ismeret hiányában érzi, hogy egyes kérdések ren­dezése sérelmes, azonban nem látja annak garanciáját, hogy fellépése a probléma megszüntetését eredményezi majd, nem pedig személyes megtorlást, így a vállalati szinten működő szakszervezeti szervek sem jutnak mindenütt kellő tájékozott­ság birtokába a szerződés végrehajtását illetően. A megismert ilyen problémák orvoslására pedig nem mindig találják meg a megoldást, vagy bátortalanság miatt nem élnek törvény ad­ta jogaikkal. Ahogyan azt az előző évben is, úgy jelenleg is meg lehet állapítani, hogy az igazgatói beszámolókat sem előzte meg folyamatos ellenőrzés és a tapasztalatok gyűjtése, sem pedig a beszámoló előtti alaposabb belső vizsgálat. A jel­lemző az, hogy a gazdasági vezetők az év elején munkaügyi, jogi, közgazdasági szakembereiket a beszámoló összeállítására kötelezték, akik azután a vállalati mérlegbeszámoló és saját „benyomásaik” alapján összeállították az anyagot. Jellemző, hogy például csak néhány vállalatnál vették elemzés alá a munkaügyi döntőbizottság előtt lefolyt vitákat, s az azok által feltárt törvénysértéseket. A BESZÁMOLÓK az erre kötelezett vállalati igazgatók nevében készültek el. A VSZT-k előtti tárgyalás során a vál­lalat képviseletében általában az igazgatók személyesen je­lentek meg. A VSZT-ülést megelőzően általában 10—15 nap­pal előbb kapták meg a szakszervezeti szervek a beszámolók anyagát, ami módot adott arra, hogy többségében megfelelő határozatot hozzanak. A Dunai Vasmű VSZT-határozata megállapította, hogy a gyáron belüli bértömeggazdálkodás nem valósult meg telje­sen a kollektív szerződés szerint, így a bérmegtakarítások sem ennek megfelelően, a gyáregységen belül nyertek felhaszná­lást. Kihangsúlyozták azt is, hogy a gyermekgondozási se­gélyről visszatérő anyák munkába állítása sok huza­vonával történik. A Papíripari Vállalatnál született határozat figyelemre­­méltóan felvetette a szerződést megsértő vezetők felelősségé­­­nek hiányát és kezdeményezi a felelősségrevonást. A VOR Dunaújvárosi Gyára VSZT határozata állást fog­lalt a nem törvényes bérrel fizetett „fekete” túlórák ellen és a helytelen gyakorlat megszüntetését sürgette. A példákon túlmenően a határozatok még számtalan konkrét szerződést sértő vállalati intézkedést állapítottak meg és nagyon helyesen többségében állást foglaltak ezek meg­szüntetésének módjáról is . Nagy problémát jelentett a dolgozók előtti viták — több­nyire termelési tanácskozások — olyan módon történő szer­vezése, hogy azon a dolgozók minél nagyobb része legyen jelen és kellő érdeklődést tanúsítson. Hasonló gondot okozott az is, hogy a beszámolók zöme részletességük miatt nehezí­tették a sikeres vitát. A dolgozóknak csak kis része fordított figyelmet arra ,hogy a vaskos anyagokat áttanulmányozza. Így történt az, hogy a hozzászólók nagy része a szakszervezeti tisztségviselők köréből került ki. Sajnos megállapítható, hogy ezen fórumok sikeres munkája a mai napig sem megnyugtató és formái nem kialakultak. A kollektív szerződések szerves részét alkották az igaz­gatói beszámolók. Ezek a beszámolók tartalmilag az elmúlt évhez képest javultak. Általában igyekeztek a szerződés egész tartalmát felölelni, azonban jelenleg is tapasztalhatók a fon­tos kérdések megkerülése, vagy semmitmondó, általános megállapítások. A legtöbb beszámoló számot adott a tervezett bérfejlesztések megvalósulásáról, azonban annak konkrét fel­használási módját nem lehetett megállapítani. Az viszont tény, hogy a 2-4 százalékos tervezett bérfejlesztések meg­valósultak. A beszámolók kiemelten foglalkoztak a túláráztatások helyzetével és különösen a szerződés túlóra korlátozásainak betartásával. Sok helyen megállapították a túlóra korlátozá­sok túllépését. Elsősorban az üzemfenntartás, szállítás terü­letén. Kevesebb szó esett azonban a termelési jellegű túlórák­ról és a beszámolók szerint ezeken a területeken kevésbé sér­tik meg az előírt túlóra maximumokat. Ezt a megállapítást azonban vitatjuk, hiszen a „fekete” túlóráztatás éppen ezen a területen jelentkezik. A SZERZŐDÉSEK öt évre szólnak. A végrehajtás tapasz­talatairól készült igazgatói beszámolók jó alapot szolgáltattak a szerződések módosításához a dolgozók javaslataival törté­nő kiegészítéssel. Ezért már csak az sem elhanyagolható, ha a saját magunk alkotta törvény, a vállalati törvény születé­sének gondjait is tudja!- H. G.

Next