Fejér Megyei Hirlap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
Csütörtök, 1972. június 1. Hat és fél óra közöltük, hogy a május végi zivataros napokon megyénk mezőgazdasági nagyüzemeinek 12 ezer holdján verte, károsította a termést a jégeső. Az előbecslés szerint a kár összege meghaladja a 35 millió forintot Az összegből 6 millió forint a perkátai Magyar-Kínai Tsz-é, ahol jóformán a teljes szántóföldi területen pusztított a jégzápor. A búza hozama hozzávetőlegesen érrerre 25 százalékkal zskkkent, de elpusztult a jeles napraforgóvetés, a krumpli és a cukorrépa is. fx,fényroncsok láthatók csupán a talajon, amiből termés soha sem várható. Történt mindez 1972. május 19-én a kora délutáni órákban, és nem 1972. május 20-án, nulla óra egy perckor, amikortól már a biztosító számláját terheli a veszteség. Perkátának, de valamennyi károsult gazdaságnak ugyanis olyan komplex mezőgazdasági biztosítása van, amelyben a jégkár május 20-tól számolható el a biztosítónál, és nem akkor, arról a napról, amikor lezajlott a természeti csapás. Ebből a meggondolásból intézett személyes levelet a szakminiszterhez az új, a kiegészített biztosítással rendelkező nagyüzem, mert most úgy érzik, hogy alaposabban felül kellett volna vizsgálniuk a feltételeket. Kérvényezik, hogy kapják meg úgy a felbecsült veszteség forint értékét, mintha a jégverés nem 6,5 órával előbb, hanem mondjuk ugyanennyivel, esetleg még tíz perccel később, valamivel nulla óra után történik. Nem tudni, hogy a szakminisztérium meddig juthat el egy ilyen kérvény ügyében, és megérti-e a gazdaságokat a Biztosító Főigazgatósága, de annyi bizonyos, valahol hiba van a „kréta” körül. Az Állami Biztosítónak senki nem vitatja — igaza van, amikor megbízottjai révén azt mondja: ezeket a feltételeket írták alá, azokat fogadták el, érthetetlen, ha most kormányszintű támogatást kérnek. Más kérdés, hogy nincs válasz arra, hogy miért pont május 20 a kárjog napja, mert ha csupán arról van szó, hogy valakinek ez jutott éppen eszébe, és mondjuk nem május 15, akkor érdemes lenne továbbaggatni a feltételek szerkesztőit. De hasonló módon kérdezni a gazdaságokat és hogyhogy „belementek” a május 20-i dátumba, amikor tapasztalatból tudták, volt már súlyos jégverés május elején, de április végén is Magyarországon. Olyan korai tavasz, mint a mostani, amelyben a növényfajok fejlődése egy hónappal előbbre tart, mint az elmúlt tíz esztendő állaga volt. Éppen ezért igen nehéz ezek után a gazdaságok kérvénye mellé csatlakozni és egyszerre gyanúval élni az ÁB új mezőgazdasági biztosítása iránt. (pdf) Ifjú közalkalmazottak - határozat helyi tetteket sürget Az utóbbi hetekben több különböző szintű párt, KISZ és tanácsi fórumon tárgyaltak ifjúságpolitikai témáról. Tegnap a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizottsága is egyik napirendként a közszolgálatban foglalkoztatott fiatalok helyzetét, a KB és a megyei pártbizottság határozataiból, valamint az ifjúsági törvényből adódó feladatok megvalósítását vette számba. Varga Mihály az ifjúsági bizottság vezetője terjesztette elő a kollektív felmérés összegezésének tapasztalatait. Tizenegy alapszervezet — öt járási hivatali, két városi és a megyei tanács, a pálhalmi célgazdaság, a megyei bíróság és a társadalombiztosítási igazgatóság — ifjúságpolitikai tevékenységének tanulságait fogalmazták meg e jelentésben. Hogy mennyi élő és időszerű kérdéseket érintettek a beszámolóban és a kiegészítésben, ezt mutatta a vita. Jónak, segítőnek értékelték a megyebizottság tagjai az olyan részletes pártszervezeti és hivatali intézkedési tervet, amelyet készítettek a székesfehérvári, dunaújvárosi járási hivatalnál. Ezekben konkrétan megjelölték a helyi feladataikat, a fiatalok élet- és munkakörülményeinek javításáért. Szó van a programban a KISZ-helyiségek kialakításáról, a sportolási, művelődési lehetőségek megteremtéséről, a közéleti tevékenység megbecsüléséről. És helyet kaptak ezekben a szakmai, politikai továbbképzéssel, a lakásépítési akcióval kapcsolatos teendők. Bár igaz, az ülésen elhangzott megállapítás: az ifjúság gondjai, nem választhatók teljesen külön a közszolgálatban foglalkoztatottak általános problémáitól, mégis az életkori sajátosságokból adódóan adódhatnak sajátos, speciálisan fiatalokat foglalkoztató kérdések. Mert például a jelentésben és a vitában is hangoztatott vezetői posztra állítás bátortalanságának bírálata jogos és kimondottan e réteget érintő sérelem. Természetesen nem mindenütt jogos a bírálat, de mint mondották: a megyei tanácsnál előléptetéseknél is kezdeményezőbb lehetne a szakszervezeti bizottság. Nem a mindenáron való csoportvezetői — ilyen tisztségben egy 30 éven aluli van a megyei tanácsnál — kinevezéseket sürgettek, hanem a káderfejlesztési és továbbképzési tervekben a rátermett fiatalok számontartását. Úgy, mint ezt teszik, a Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságán. A vizsgált alapszervezetekben 678 harminc éven aluli fiatal dolgozik. Többségük becsülettel, felkészülten látja el munkáját, s rendelkeznek a beosztásukhoz szükséges ismeretekkel. Néhány helyen kifogásolták a jelenlegi továbbképzés szerteágazó, bonyolult módszerét és gyakorlatát. A szervezett szakmai oktatást nem tartják annyira vonzónak, mint a párt és KISZ-szervezetek irányításaival megvalósított politikai tanfolyamokat és önképzést. A szakszervezeti politikai oktatáson is részt vesznek, ugyanakkor van már olyan hivatali KISZ-szervezet, mint a bicskei, ahol a 11 fiatal közül 9 elvégezte a marxista- leninista középiskolát és van, aki az esti egyetemen gyarapítja tudását. Foglalkoztak a pályakezdő fiatalok munkahelyi beilleszkedésének megkönnyítésével. A megyebizottság felhívta a figyelmet a kezdők fogadására. Szép példáit említették a kollegalitásnak, az idősebbek segítőkészségének. Ezzel együtt az is igaz, hogy előfordul beosztás-féltés, szakmai befelé fordulás is. Az életkörülmények számbavételénél a lakásigények domináltak. Ennek megoldásához igen sok hasznos javaslatot tett dr. Kölner Ferenc, a központi vezetőség tagja, a székesfehérvári tanács osztályvezetője. A lakásépítési szövetkezet keretében szociálpolitikai kedvezmények illették az építtetőket és ezt ki lehet egészíteni kamatmentes kölcsönnel, amelyre már jó példát szolgáltatott a szolnoki városi tanács. Más hivatal is élhetne ezzel a lehetőséggel. Nem apró bérügyek, személyes sérelmek, hanem az utóbbi két év ifjúságpolitikájának helyi alkalmazását, adta a beszámoló és felszólalások lényegét. A soros feladatok közé került az intézkedési tervek elkészítésének szorgalmazása, a kedvezményes lakásépítkezés, a vonzó szakmai, politikai továbbképzés, valamint kulturális- és sportprogramok megszervezése. Mindezért tehet a megyei bizottság, annak ifjúsági kollektívája, de leghatékonyabban helyben a tanácsoknál, a hivatalokban lehet és kell munkálkodni a párthatározatokban, az együttműködési megállapodásokban foglaltak megvalósításáért. — n. e. — Enyingről jelentjük Javuló húsellátás Az enyingi háziasszonyok két húsboltban is vásárolhatnak: az áfész hentesárúboltjában és a Vörös Hajnal Termelőszövetkezet mészárszékében. Az áfész igyekezett elegendő húsról gondoskodni üzletében. Mégis voltak zökkenők mennyiségben is, választékban is. A jobb húsellátás érdekében — felsőbb szervek intézkedései nyomán — a szövetkezet tagságával hizlalási szerződéseket kötött 60 napos tartási időre. Ezt az akciót az elmúlt év elején kezdték. A tagság szívesen fogadta az intézkedést, sokan kötöttek ilyen hizlalási szerződést. Az eredmény: egy év alatt 709 hízott sertés húsa került az áfészboltba. Nemsokára üzembe helyezik a most épülő szövetkezeti húsüzemet, amely — együttműködve a Vörös Hajnal Termelőszövetkezettel — feldolgozott árut is bocsát majd a háziasszonyok rendelkezésére. Műszaki klub Egy lakószoba háromszorosa az az újjávarázsolt előadóterem az MSZMP enyingi székházában, amelyet a párt csúcsbizottsága bocsátotta a gazdaság rendelkezésére. Az enyingi Állami Gazdaság 56 006 forint értékű berendezéssel,, illetve társadalmi munkával segített az ifjú szakembereknek. Felső és középszintű mezőgazdasági és műszaki szakemberek tartják itt előadóestjeiket, vitaestéket rendeznek. A klub célja: a továbbképzés. Itt kapott otthont az állami gazdaság fotószakköre is. A termet a klubtagok már birtokba is vették. Balázs Sándor nagyközségi tudósító HÍRLAP Több millió ponty ivadékot és amurt nevel... a uranyési ivadeknevelő tugazdaságban. A jobb minőség érdekében vérfrissítés módszerét alkalmazva keverik a hazai fajtákat a jugoszláv anyahalakkal. Három napig agyalapi mirigy hormonkészítménnyel kezelik az ivarérésre váró halakat. Ugyancsak háromnapos előmelegítő után kerülnek az ivadékok egy nagyobb testyésztóba. Vajs Ferenc agronómus elmondotta, hogy ez idáig 12 millió pontyivadékot neveltek, s bőven jut a külföldi megrendelések kielégítésére is. Képünkön: Dr. "Trkovics Olga állatorvos az ivadékkelést kíséri figyelemmel. ------- - ------- Tudunk-e törvényt alkotni ? A kollektív szerződések végrehajtásánk tanulságai A KOLLEKTÍV szerződések megkötése után az elmúlt év fontos vállalati és szakszervezeti feladata volt a szerződések rendelkezéseinek a gyakorlatban való alkalmazása. Ez a feladat megkövetelte, hogy a vállalatok a jogszabályban rögzített kötelezettségüknek megfelelően a szerződéseket megismertessék dolgozóikkal és szervezzék meg az új szabályok oktatását. A helyzet úgy alakult, hogy a vállalatok egy részénél a a szerződést követő hónapokban sem volt közreadva a szerződés. Ebben a szerződés szerepének lebecsülését kell látni. A vállalatok vezetése nem gondoskodott a szerződések szervezett oktatásáról sem. Mindezek miatt a végrehajtás alapja, a szerződés ismerete nem megnyugtató. A végrehajtás során meg lehet állapítani, hogy a munkaviszonyt érintő kérdések eldöntése, intézkedések sokkal inkább a termelési és más gazdálkodási igényekhez igazodtak, mintsem a dolgozót védő jogszabályok és szerződés követelményeihez. A tapasztalatok szerint például rendszeresen foglalkoztatnak dolgozókat a szerződéstől eltérő munkarendben, rendszeresen túlóráztatnak korlátozások és tilalmak ellenére, ugyanis a törvényes túlóra díjazást megkerülve más címeken a törvényes bérnél alacsonyabb összegeket folyósítanak, noha az egyes törvény- és szerződésellenes intézkedésekre nézve ugyan különböző szabálysértési pénzbírság szankciók vannak kilátásba helyezve. Ezzel összevetve a jelenlegi helyzetet megállapítható, hogy sem a felettes gazdasági vezetők, sem a szakszervezeti szervek részérőlnem történik kezdeményezés a szankciók alkalmazására. Így alakul ki az az ellentmondásos helyzet, amely közéleti szempontból is problémás, hogy egyes csekélyebb fokú magatartási szabályok, (mint például közúti szabálysértések, vagy szeszes ital hamis mérése) súlyos következményekkel járnak az érdekelt állampolgárokra nézve, amíg a munkahelyeken a dolgozókat anyagilag vagy erkölcsileg, családvédelmi, egészségügyi okokból súlyosan sértő intézkedéseket felelősség és következmény nélkül lehet foganatosítani. Vezetői erénynek számít, ha valaki a termelés érdekében „mindent megtesz”. A folyamatos végrehajtás hiányával párosul az ellenőrzés hiánya. A gazdasági vezetők részéről jelentkezik olyan nézet, amely a szerződés betartásának ellenőrzését szakszervezeti feladatnak tartja. A szakszervezeti aktívahálózat pedig látja, vagy ismeret hiányában érzi, hogy egyes kérdések rendezése sérelmes, azonban nem látja annak garanciáját, hogy fellépése a probléma megszüntetését eredményezi majd, nem pedig személyes megtorlást, így a vállalati szinten működő szakszervezeti szervek sem jutnak mindenütt kellő tájékozottság birtokába a szerződés végrehajtását illetően. A megismert ilyen problémák orvoslására pedig nem mindig találják meg a megoldást, vagy bátortalanság miatt nem élnek törvény adta jogaikkal. Ahogyan azt az előző évben is, úgy jelenleg is meg lehet állapítani, hogy az igazgatói beszámolókat sem előzte meg folyamatos ellenőrzés és a tapasztalatok gyűjtése, sem pedig a beszámoló előtti alaposabb belső vizsgálat. A jellemző az, hogy a gazdasági vezetők az év elején munkaügyi, jogi, közgazdasági szakembereiket a beszámoló összeállítására kötelezték, akik azután a vállalati mérlegbeszámoló és saját „benyomásaik” alapján összeállították az anyagot. Jellemző, hogy például csak néhány vállalatnál vették elemzés alá a munkaügyi döntőbizottság előtt lefolyt vitákat, s az azok által feltárt törvénysértéseket. A BESZÁMOLÓK az erre kötelezett vállalati igazgatók nevében készültek el. A VSZT-k előtti tárgyalás során a vállalat képviseletében általában az igazgatók személyesen jelentek meg. A VSZT-ülést megelőzően általában 10—15 nappal előbb kapták meg a szakszervezeti szervek a beszámolók anyagát, ami módot adott arra, hogy többségében megfelelő határozatot hozzanak. A Dunai Vasmű VSZT-határozata megállapította, hogy a gyáron belüli bértömeggazdálkodás nem valósult meg teljesen a kollektív szerződés szerint, így a bérmegtakarítások sem ennek megfelelően, a gyáregységen belül nyertek felhasználást. Kihangsúlyozták azt is, hogy a gyermekgondozási segélyről visszatérő anyák munkába állítása sok huzavonával történik. A Papíripari Vállalatnál született határozat figyelemreméltóan felvetette a szerződést megsértő vezetők felelősségének hiányát és kezdeményezi a felelősségrevonást. A VOR Dunaújvárosi Gyára VSZT határozata állást foglalt a nem törvényes bérrel fizetett „fekete” túlórák ellen és a helytelen gyakorlat megszüntetését sürgette. A példákon túlmenően a határozatok még számtalan konkrét szerződést sértő vállalati intézkedést állapítottak meg és nagyon helyesen többségében állást foglaltak ezek megszüntetésének módjáról is . Nagy problémát jelentett a dolgozók előtti viták — többnyire termelési tanácskozások — olyan módon történő szervezése, hogy azon a dolgozók minél nagyobb része legyen jelen és kellő érdeklődést tanúsítson. Hasonló gondot okozott az is, hogy a beszámolók zöme részletességük miatt nehezítették a sikeres vitát. A dolgozóknak csak kis része fordított figyelmet arra ,hogy a vaskos anyagokat áttanulmányozza. Így történt az, hogy a hozzászólók nagy része a szakszervezeti tisztségviselők köréből került ki. Sajnos megállapítható, hogy ezen fórumok sikeres munkája a mai napig sem megnyugtató és formái nem kialakultak. A kollektív szerződések szerves részét alkották az igazgatói beszámolók. Ezek a beszámolók tartalmilag az elmúlt évhez képest javultak. Általában igyekeztek a szerződés egész tartalmát felölelni, azonban jelenleg is tapasztalhatók a fontos kérdések megkerülése, vagy semmitmondó, általános megállapítások. A legtöbb beszámoló számot adott a tervezett bérfejlesztések megvalósulásáról, azonban annak konkrét felhasználási módját nem lehetett megállapítani. Az viszont tény, hogy a 2-4 százalékos tervezett bérfejlesztések megvalósultak. A beszámolók kiemelten foglalkoztak a túláráztatások helyzetével és különösen a szerződés túlóra korlátozásainak betartásával. Sok helyen megállapították a túlóra korlátozások túllépését. Elsősorban az üzemfenntartás, szállítás területén. Kevesebb szó esett azonban a termelési jellegű túlórákról és a beszámolók szerint ezeken a területeken kevésbé sértik meg az előírt túlóra maximumokat. Ezt a megállapítást azonban vitatjuk, hiszen a „fekete” túlóráztatás éppen ezen a területen jelentkezik. A SZERZŐDÉSEK öt évre szólnak. A végrehajtás tapasztalatairól készült igazgatói beszámolók jó alapot szolgáltattak a szerződések módosításához a dolgozók javaslataival történő kiegészítéssel. Ezért már csak az sem elhanyagolható, ha a saját magunk alkotta törvény, a vállalati törvény születésének gondjait is tudja!- H. G.