Fejér Megyei Hírlap, 1972. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-01 / 153. szám

2 Szend­a s­úja­bi­ tanácskozás Egyetértés néhány kérdésben Egy és egy negyedórát ta­nácskozott , pénteken az indiai és pakisztáni küldöttség, amely Indira Gandhi indiai miniszterelnök és Ali Bhutto pakisztáni elnök soron követ­kező megbeszélését készíti elő. Az indiai küldöttség vezetését a szívrohammal kórházban fekvő Dhar helyett T. N. Kaul külügyi államtitkár vette át. A pénteki tanácskozás után Kaul úgy nyilatkozott, hogy a két küldöttség eszmecserét folytatott a napirendről. Iftikhar Ali pakisztáni kül­ügyminiszter újságírók előtt ki­jelenetette, hogy a tárgyaló­feleknek sikerült néhány kér­désben egyetértésre jutniuk. A kérdéseket nem ismertette. A tárgyalások várható kimene­teléről derűlátóan nyilatko­zott. A Az NDK első ENSZ Kurt Waldheim ENSZ-fő­­titkár szombaton Genfben ta­lálkozik az ideérkező Otto Winterrel, az NDK külügymi­niszterével — jelenti az ENSZ főtitkár szóvivőjére hivatkoz­va az AFP hírügynökség. Ez lesz az első alkalom, hogy ENSZ-főtitkár hivatalos minőségben találkozik a Né­met Demokratikus Köztársa­­ taliikizi­a­ ság egy vezető személyiségével. Tavaly U Thant betegsége kö­vetkeztében hiúsult meg egy hasonló jellegű találkozás az akkori főtitkár és Otto Winzer között. A szóvivő közlése szerint Winzer a két német állam kö­zötti megbeszélések eredmé­nyeiről kívánja tájékoztatni Kurt Waldheimet. Nixon hajnali bejelentése Folytatódik a párizsi Vietnam-értekezlet A párizsi vietnam-értekezle­­­ten résztvevő VDK és DIFK küldöttség szóvivői pénteken rövid nyilatkozatban foglal­koztak Nixon amerikai elnök­nek azzal a hajnali bejelenté­sével, hogy az amerikai kül­döttség július 13-án visszatér az értekezlet tárgyalóasztalá­hoz. A VDK küldöttségének szó­vivője kijelentette: „a Nixon­­kormányzat rákényszerült ar­ra, hogy elfogadja a párizsi vietnam-értekezlet 150. ülésé­nek megtartását július 13-án. Ahhoz, azonban, hogy az ér­tekezleten haladást érhessünk el, arra van szükség, hogy a Nixon-kormányzat feladja ag­­ressziós és neokolonialista ál­láspontját, hogy változtasson merev magatartásán és hogy komolyan tárgyaljon. A DIFK küldöttségének szó­vivője szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy az amerikai küldöttségnek komoly szándé­kokkal kell visszatérnie az ér­tekezletre. Burgiba és a franciák Pénteken hazautazott Moszk­vából az a chilei kormánykül­döttség, amely Carlos Altami­­ranonak, a szocialista párt főtitkárának és José Cade­­martorinak, a chilei kommu­nista párt politikai bizottsága­­tagjának vezetésével járt a Szovjetunióban. Altamirano és Cademartori eszmecserét foly­tatott Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával. A küldöttség által ,folytatott tár­gyalások eredményeként szov­jet—chilei gazdasági és műsza­ki együttműködési megállapo­dást írtak át. ­ HÍRLAP Rosta Endre (balról), a Kulturális Kapcsolatok Intézeté­nek igazgatója és Jan Druto lengyel nagykövet aláírta a magyar—lengyel kulturális egyezményt. Az ünnepélyes ak­tus Varsóban. czelefoto — Fejér megye( Hírlap) Fock Jenő Mongóliába utazik Feck Jenő, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke, fele­sége és kíséretének tagjai úton a Mongol Népköztársaság felé pénteken megszakították útju­­kat Moszkvában. Fogadásukra a Vnukovoi re­pülőtéren megjelent Dmitrij Poljanszkij, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, Nyikolaj Rogyionov külügyminiszter­helyettes és több más hivata­los személyiség. London engedménye? Palesztin iroda lehetősége Diplomáciai bonyodalmak központ szabadon működhet kísérik a palesztinai jelszaba- mindaddig, míg törvénybe üz­dítási szervezet londoni iroda- ___ jának megnyitásával kapcsola- J . S­o­ros lépéseket m tat. Izrael korábban tiltako­zott amiatt, hogy a brit kor­mány engedélyezi az informá­ciós iroda felállítását. Douglas­ Home külügyminiszter pénte­ken jegyzékben közölte izraeli kollégájával, Abba Ebannal, hogy kormánya nem adott kü­lön engedélyt erre. Hozzáfűz­te azonban, hogy a brit tör­vények értelmében egy ilyen A Szovjetunió külügyminisz­terének július eleji utazása Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter Hollandia, Luxemburg és Belgium kormányának meghívására július 5 és 12 között hivatalos látogatást tesz a három országban — jelentették be pénteken Moszkvában. II mongol népi hurál Pénteken befejezte munká­ját a Mongol Népköztársaság törvényhozó testületének, a nagy népi Hurálnak az ülés­szaka. A tanácskozáson a képviselők megvitatták az or­szág erdőkincsei és vadgazda­sága védelmének és hasznosí­tásának kérdéseit. Határozatot hoztak a nagy népi Hurál ter­mészetvédelmi állandó bizott­ságának létesítéséről. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első tit­kára, miniszterelnök terjesz­tette elő a Központi Bizottság javaslatát, amelynek értelmé­ben Sz. Luvszant — Mongólia egyik legidősebb állami és po­litikai személyiségét — a nagy népi Hurál elnöksége első al­­elnökévé választották. A küldöttek forró fogadta­tásban részesítették Viktor Gorbatko űrhajósnak, a Szov­jetunió és Mongólia hősének a Szovjet—Mongol Baráti Társa­ság alelnökének üdvözlő beszé­dét. Om­iszi ellen­­forradalmárok A jugoszláv sajtó közlése szerint a Split­i kerületi bíró­ság állam- és népellenes, vala­mint ellenforradalmi tevé­kenység miatt börtönbüntetés­sel sújtotta Omisz község volt vezetőit. A­ jugoszláv dolgozók szocialista szövetségének volt­­községi elnökét egy év és három hónapi, a helyi lap volt főszerkesztőjét másfél évi, két további vádlottat pedig hat, il­letve tízhónapi szabadságvesz­tésre ítéltek. Pillantás Mongóliára ?» A fajlödő faváron FELEJTHETETLEN napo­kat töltöttem Mongóliában, különösen tetszett a nagy múltú főváros, Ulánbátor, ahol az ország lakosságának egyötöde, 260 ezer ember él. A város 300 évvel ezelőtt te­lepült a mai helyére a Tola völgyébe, a Bogdo hegység lá­bához, amelyet szentnek tar­tottak. A forradalom előtt egyetlen sátortábor volt a város, amely állandóan vál­toztatta helyét, ahogyan a fo­lyó a medrét. S azért is tele­pültek ide, mert itt bő vizet találtak, amelyből oly kevés van ebben az országban. Ma a város közepén csupa modern épület áll. Sokat sé­táltam Szuhe Bátor szobra körül, a fecskefarkas kolos­torépületek mellett és jártam jurtákban is, amelyek a több emeletes lakóházak tö­vében húzódnak meg. Persze ezek a jurták csak külsőleg hasonlítanak a pusztaiakhoz, belül már bútorozottak és villany világít bennük. A jurták lassan átadják helyü­ket a több emeletes lakóhá­zaknak. A fővárosba összpontosul a szocialista Mongólia kultu­rális és szellemi élete. Az egyik délelőtt megnéztük a főlámakolostort, amely egy modern könyvtár mellett, a moziépület mögött áll, zöld­mázas cserepei, aranyozott sárkányai csillogtak a nap­fényben. A Gandan nevű ko­lostorban ma is lámák élnek. Valamikor ők uralkodtak egész Mongólia fölött. Nyolc­vanezer szerzetes élt az or­szágban. A mongolok kolos­tori függőségben éltek. Min­den családnak első­szülött fiát szerzetesnek kellett ad­nia, s­­ ha nem volt fiúgyer­mek, akkor más családból vá­sároltak. Ma már ennek a vi­lágnak vége, mert a szerzete­sek visszaszorultak a kolos­torokba és a mongol emberek, szabadon választhatják meg életformájukat. Az új városi lakosság a munkásság és az értelmiségi réteg tagjaiból verbuválódott. Ezek az embe­rek most ismerkednek a mo­dern technikával, a városi élet sokszínűségével. Az utol­só években szinte rohamlép­tekkel vették be a tudás­­­árát. Néhány évtizeddel ez­előtt még a lakosságnak 90 százaléka írástudatlan volt. Az iskolaköteles gyermekek­nek csak 9 százaléka tanult, gaz, a mongol rovásírást ne­hezen tudták megtanulni. Amióta bevezették a ciillbe­tűket, azóta szinte az egész nép megtanult írni és olvas­ni. A mongol diákokat meg lehet találni a szovjet váro­sok, a szocialista országok főiskoláin, egyetemein. 1940- ben Mongóliának még nem volt főiskolája, egyeteme. Ma tíz főiskola, öt egyetem mű­ködik az országban, amelye­ken tízezer fiatal tanul to­vább. Az alsó- és felsőfokú is­kolába 280 ezer gyermek, il­letve felnőtt jár. Minden ötö­dik ember valamilyen for­mában továbbtanul. Jártam a főváros egyetemein, iskoláin. Mindenütt jól felszerelt tan­termek, szertárak állnak a diákok rendelkezésére. A múzeum kiállítási terme­iben feltárult előttem Mongó­lia történelme, természeti kincsei, amelyek nagy részét még mindig magába rejti a föld. Láttam, hogy milyen a növényzete, az állatvilága és milyen a lakosság népvisele­te. Ulánbátor a mérsékelt égövben fekszik, majdnem egyvonalban Budapesttel. Am magas fennsíkon terül el, s ezért nagyon szélsőséges az időjárása. Mégis modern életet alakítottak itt ki mon­gol barátaink. Ulánbátor lát­képe, öt-tíz emeletes házaival, füstölgő gyárkéményeivel, nagy, hangárszerű gyárépüle­teivel megragadó látvány. A legnagyobb élményt a színhában tett látogatás nyújtotta. A színház nagyon vonzza az embereket. Még a távoli vidékeken élők is, ha Ulánbátorba jönnek, feltét­lenül megnéznek egy-egy elő­adást, operát vagy színdara­bot. Eleinte csak a népi játé­kokat mutatták be az operá­ban, ma saját operájuk is van. Címe: Három szomorú hegy között. A messzi Altáj-hegy­­vidék csodálatos népzenéjé­­nek átköltése, egy szerelmi mese keretében. Mint aho­gyan a mai táncokat már sa­ját koreográfá­juk szerint tán­colják, és a dalokat maguk­­hangszerelik. A mongol fővárosban ma­gyar kultrális és gazdasági kapcsolatokkal is találkoz­tam. Felépítettünk Ulánbátor­ban egy ruhagyárat, s magyar tervek szerint épül egy Bio­­galgyár is, a főváros mellett, a Tola völgyében. Magyar tu­dósok, művészek, írók segítet­tek mongol barátainknak: ré­gészek, néprajzosok működ­tek együtt, hogy megmentsék a nagymúltú mongol kultúra kallódó tárgyi emlékeit. A főváros gyorsan fejlő­dik, épülnek útjai, új középü­letei, s a Tola folyó mellől lassan eltűnnek a sátorházak, helyüket modern, 8—10 eme­letes épületek foglalták el. A lakosság is egyre városiaso­­dik, bár a mongol emberek, akik még tegnap a szabad pusztákon száguldoztak a lo­vaikon, nehezen szokják meg a városi környezetet. OF GYŐZ AZ ITT. a szebb és kényelmesebb életforma a mongol fővárosban, Ulánbá­torban is. Gáli Sándor (Következik: 2. Arátokból földművelők) n Tridentre 906 milliót Az amerikai szenátus kato­nai bizottsága pénteken a Dél- Vietnamnak és Laosznak nyújtandó katonai segély csök­kentése mellett döntött. A kor­mány 2 milliárd 500 milliós ja­vaslatával szemben a bizottság 2 milliárd 100 milliót szavazott a júliussal kezdődő következő költségvetési évre. A kért 429 millió dollár helyett 360 millió dolárban szabták meg a laoszi amerikai légitevékenységre fordítható összeget. A bizottság döntött, a polaris tengeralattjáró és a B—52-es stratégiai bombázó „utódai­nak” kifejlesztésére fordítható összegekről is. Eszerint a Tri­dent nukleáris tengeralattjáró­ra 906 milliót, a B-1 bombá­zókra 444 milliót költhetnek a jövő évben. A szenátusi bizott­ság javaslatát még a szenátus­nak is jó kell hagynia. mai m mmő­ ­ség két hét és a ■"-* franica fővárosban, a konferenciák terme előtt újra megjelennek a fotó­riporterek, hogy lencsevégre kapják a Vietnam-konfe­­rencia érkező delegátusait. Richard Nixon 44 perces tele­víziós sajtókonferencián je­lentette be, hogy az Egyesült Államok július 13-án ismét elfoglalja helyét a párizsi tárgyalóasztalnál. Önmagában ez a bejelentés jó hírnek tűnnék — de kizá­rólag akkor, ha az ember nem ismeri az elnöki állás­­foglalás teljes szövegét. Mindazokkal együtt, amit az amerikai elnök elmondott, a zöldasztalhoz való visszatérés sajnos nem kecsegtet igazán komoly eredményekkel. Nemcsak az emberség, ha­nem a politikai szokásjog is azt kívánta volna, hogy az Egyesült Államok a bombá­zások, az eszkaláció helyett térjen­­vissza a párizsi tanács­terembe. Nixon azonban gon­dosan óvott attól mindenkit, hogy ilyesmit feltételezzen Washingtontól. Semmi kétsé­get nem hagyott az iránt, hogy a Fehér Ház a bombá­zások, az elaknásítás, az álta­lános eszkaláció körülményei között, azzal párhuzamosan óhajt tárgyalni. Szombat, 1972. július 1. A száz­ötvenedik Ennek megfelelően rövid és velős a VDK és a DIFK párizsi küldöttségének ezzel kapcsolatos nyilatkozata is. „A Nixon-kormányzat — je­lentette ki a VDK képviselője — rákényszerült arra, hogy elfogadja a 150. Vietnam-ér­tekezlet megtartását július 13-án. Ahhoz azonban, hogy a konferencián haladást ér­hessünk el, arra van szükség, hogy a Nixon-kormányzat feladja agressziós, neokolo­nialista álláspontját.” Ez a teljes igazság, nem több és nem kevesebb. Más dolog visszatérni a tárgyaló­­asztalhoz és megint más úgy visszatérni, hogy annak való­ságos, gyakorlati értelme is legyen. Bombázni — méghoz­zá minden tagadás ellenére gátakat és polgári épületeket bombázni — Vietnamban és ugyanakkor tárgyalni Párizs­ban? Technikailag ez is lehe­tetlenség, annál is inkább, mert a vietnami nép képvi­selői minden alkalmat meg­ragadnak a kiút keresésére. D­e igazán eredménnyel bíztató tanácskozáshoz mégiscsak a jelenleginél sok­kal nagyobb csend kellene. Félő, hogy a vietnami robba­nások zaja így nagyon is gro­teszkké tesz minden amerikai békeszólamot. Francia nukleáris kísérlet­­I bomba felrobbant A brit külügyminisztérium — saját értesülése alapján — megerősítette azt a hírt, hogy Franciaország június 25-én végrehajtotta első kísérleti nukleáris robbantását a Csen­des-óceán térségében — közöl­te pénteken Londonban a kül­ügyminisztérium szóvivője. Franciaország a hírt tegnap éj­félig nevrt volt hajlandó meg­erősíteni. A Csendes-óceáni francia nukleáris kísérleti robbantás elleni tiltakozásul Pouvanaa Oopa Tetuaapua,­­ a francia szenátus polinéz tagja távirat­ban fordult Kurt Waldheim ENSZ főtitkárhoz, Francis Sanford, a francia nemzetgyű­lés tahiti képviselője pedig személyesen repült New York­ba, hogy a világszervezet tá­mogatását kérje. James Caims, az ausztráliai parlamenti ellenzék munkás­párti képviselője pénteken Franciaországba utazott, hogy kihallgatást kérjen Pompidou elnöktől, és az ausztráliai mil­liók nevében tiltakozzék a nukleáris kísérlet ellen. Caims egyébként előzőleg Tahitira kívánt utazni, a repülőtéren azonban közölték vele, hogy a francia külbirtok hatóságai nem engedélyezik számára a beutazást. Nem léteznek a Mars-csatornák Optikai csalódái ? A szovjet tudósok feltétele­zése szerint a Mars csatornái­­ csupán optikai csalódás kö­vetkezményei. A hamis képet a bolygó felszínének sötét ár­nyalatú részei keltik. Ezt a fi­gyelemreméltó megállapítást a moszkvai asztronómiai intézet munkatársai tették, miután feldolgozták a Mars—2, Mars— 3 és Mariner—9 űrállomások­ról beérkezett anyagokat. Mint ismeretes, mindhárom űrállo­mást tavaly májusban bocsá­tották fel. A tudósok következtetései­ket a Zemljai Vszelennaja cí­mű folyóiratban publikálták. Hangsúlyozták, hogy a Marsról készített nagyméretű fénykép­­felvételeken semmiféle csator­nát nem lehetett felfedezni. A bolygó felszínének nagy részét kráterek borítják. Megállapították, hogy a Mars kráterei 20-szor gyorsabban o­mlanak szét, mint a Hold kráterei, mivel az atmoszféra jelenléte elős­egíti az eróziót. Közölték továbbá, hogy a Mars felszínének kora mintegy 300 millió évre tehető.

Next