Fejér Megyei Hírlap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-01 / 258. szám

Szerda, 1972. november 1. Dolülát is a gyárban Eddig 5S7 vagon cukor Tudósítónk, Halmai József ,levelében beszámol arról, hogy jó ütemben halad az Ercsi Cukorgyárban a répa­­feldolgozás. A napokban, ér­tékelte az üzem vezetősége az elmúlt egy hónap tevékenysé­gét , és derűlátásuknak ad­tak­ kifejezést. Nem véletle­nül, hiszen a nyersanyag­ellátottság kitűnő, a termelők hektáronként 370 mázsás át­laggal büszkélkedhetnek, ami egy holdra vetítve 213 mázsá­nak felel meg. E magas ho­zam arra enged következtetni, hogy a termelő gazdaságok megfelelően felkészültek, s alkalmazták a legújabb agro­technikai eljárásokat. A ked­vező időjárás hathatóssá tette a gyomirtó szereket, így idén nem igen találtunk ebben a megyében sem gyom­os táblá­kat. Örvendetesnek könyvel­hetjük el azt is, hogy a ter­melőszövetkezetek, állami gazdaságok a megtermelt ré­pa 70 százalékát már géppel szedik, illetve rakják, mind-­ össza a termés 30 százaléka igényel még hagyományosan kézi munkát. A közös gazdaságokban jó ütemben halad e fontos ipari növény betakarítása, ezzel párhuzamosan az átvétel is. A gyár működési területén tevékenykedő 45 átvevő állo­más a répatermés 50 százalé­kát már lemérlegelte, s ren­deltetési helyére továbbította. Ez a kapacitás képes arra, hogy naponta 400—450 vagon répát vegyenek át a terme­lőktől. Terveik között szere­pel, hogy az alapanyagot — tekintve a kitűnő mennyiségi hozamra — irányvonatokkal szállítják a gyárba, amennyi­ben erre lehetőség nyílik. Az üzemben egyébként nagyon gyorsan történik a vagonok ürítése. Jól szervezték meg a gépkocsik kirakását is. A va­gonokból nagynyomású víz­­sugár továbbítja a répát a csúsztatón keresztül a tároló­helyre, a répa átrakását pedig egy német márkájú gép végzi el. Ez a rakodó naponta hat­­nyolc ember helyett dolgozik. Közutakon is érkezik a gyárba az alapanyag, naponta mintegy 65 vagonnal. Az átvé­telt a gyárban jól megszervez­ték, s felkészültek arra is, hogy éjjel-nappal fogadják az érkező répát. A gyártelepen két, nagyteljesítményű BUM típusú prizmázógép dolgozik, amelyek a tehergépkocsikat a­utomat­ikusan „fosztják meg” terhüktől és egyben prizmázzák is a feldolgozan­dó cukorrépát. A tervek sze­rint — mivel a hozamok job­bak az átlagnál — új prizma­tér kialakítása is szükségessé válik, mert a beérkező ré­pát nem tudnák másképpen tárolni. ... , s Kellemes gondok közepette dolgoznak az ercsiek: eddig 557 vagon cukrot termeltek, s úgy tűnik, hogy a cukor­répa-rekordterméssel párhu­zamosan a cukortermelés is jóval túlhaladja a tavalyi tényt, azaz az ercsiek — a termelőkkel együtt — hozzá­járulnak ahhoz, hogy enyhít­sék az ország cukorgondját. □M-tanácskozás . Előzetes számítások sze­rint az idén a kohászat ter­melése 4,3, a gépiparé 8,5 szá­zalékkal lesz magasabb a ta­valyinál, s így némileg túlha­ladja a tervezett szintet — jelentette be a KGM vállala­tok igazgatóinak keddi érte­kezletén dr­. Horgos Gyula, kohó- és gépipari miniszter. Figyelmeztetett azonban arra, hogy kerüljék el a vállalatok a tavaly is tapasztalt év végi hajrát, amikor a IV. negyedév feladatainak 52 százaléka de­cemberre maradt. A gazdálkodásról szólva rá­mutatott, hogy a vállalatok egy részének pénzügyi hely­zete nem kiegyensúlyozott, ami elsősorban a rossz kész­letgazdálkodás következmé­nye. Ezért egyes vezetőket le­váltottak, korlátozták, letiltot­ták nyereségprémiumukat, több vállalatvezető beruházá­si jogkörét is korlátozták. HÍRLAP Tanácskozás az újrendszer­i munkástovábbképzésről A kormány múlt évi hatá­rozatának megfelelően még novemberben megkezdődik a munkások újrendszerű to­vábbképzése. Célja, hogy a munkások — s­ elsősorban a szakmunkások — meg tud­janak felelni a gyorsütemű műszaki változásokból, a tár­sadalmi fejlődésből adódó követelményeknek, s tovább­képzésük együttjárjon általá­nos és politikai műveltségük állandó emelésével is. A továbbképző tanfolya­mok szervezésével megbízott vállalatok, továbbá a SZOT és a szaktárcák képviselőinek részvételével kedden tanács­kozás volt a Fáklya Klubban, a célkitűzésekről, főbb fela­datokról, a továbbképzésre vonatkozó jogszabályokban foglalt rendelkezések értel­mezéséről, végrehajtásukról. Látási István, a Munka­ügyi Minisztérium főosz­tályvezetőhelyettese adott tájékoztatást, míg a tan­folyamok szervezésére vonat­kozó általános követelménye­ket, a felnőttképzésben al­kalmazható módszereket Suszter László, a Mi­M Or­szágos Továbbképzési Kutató Intézetének főmunkatársa is­mertette. Az új rendszerű továbbkép­zés bevezetésében és kiter­jesztésében a kormányhatáro­zat — a feltételek biztosítá­sát is figyelembe véve — fo­kozatosságot írt elő. Az idén — első lépésként — hat ipar­ág 50 vállalata és — a szövet­kezeti vállalatok részére — az OKISZ hat központban kezdi meg szakmunkásainak továbbképzését ismeretfel­újító, korszerűsítő jelleggel. A népgazdasági és ágazati igényekre alapozva 14 szak­mában mintegy 1600 szak­munkás­­ kezdi meg szak­mai ismereteinek a legfejlet­tebb technikához igazodó bő­vítését, korszerűsítését. A szakmai továbbképzés­sel egyidejűleg, illetve ahhoz kapcsoltan megkezdődnek az általános alapismeretek kie­gészítését, továbbfejlesztését , a nyolc osztály elvégzését elősegítő, rövidített tanul­mányi idejű általános isko­lai tanfolyamok is. A fokozatosan mind széle­sebb körre kiterjedő tovább­képzés előkészítésében a MüM irányítása mellett vala­mennyi minisztérium közre­működött. A tanácskozáson is hang­súlyozták: e nagyjelentőségű munkában nem nélkülözhe­tik a pártszervezetek, a kü­lönböző tömegszervezetek se­gítségét. Ehhez a tevékenysé­gükhöz egyébként éppen az elmúlt napokban kaptak út­mutatást — a KISZ KB kez­deményezésére, a MüM köz­reműködésével — a tovább­képzést most szervező válla­latok KISZ-bizottságainak titkárai. (MTI) 3 (Folytatás az 1. oldalról) az életben sokszor, hogy pusztán az óhajok nem visz­nek bennünket előre — leg­feljebb demoralizálják gon­dolkodásunkat, mert eljutunk oda, hogy óhajaink rendre nem valósulnak meg. De nem az a probléma, hogy álmodo­zunk! A kommunisták igenis álmodozzanak szépről, jóról és a megálmodott szépet és jót terveikbe beépítve vigyék a megvalósulás útjára. A kommunisták rendezik az óhajaikat — ezekből ter­vet kovácsolva, a lehetőségek megteremtésével a célt el is érik. De csak így — és ebből soha ne hiányozzék a ma, a mai helyzet, amelyből kiin­dulhatunk a holnap céljai felé. Mert jó lenne, ha már ennyi óvoda, ennyi iskolai férőhely, vagy kollégium len­ne­. De tudjuk, lehetőségünk ehhez ma még nem elég. Az igen sok vonatkozásban reá­lis, ás oktatásügyünk fejlődé­sét egészében jól szolgáló hanem elemzés és optimális útmeghatározás dolga is. Ezeket ki kell munkálni — ami nem egyik napról a má­sikra megy. Másrészt az anyagi vonatkozású feladatok sem oldhatók meg egyszerre. Idő kell a megvalósuláshoz. Az illúzió jelentkezhet és je­lentkezik a felülrőlvárásban is. Szülessenek a rendeletek! Adjanak pénzt! Igaz, hogy mindez kell. De nem csak ez! Mindenütt sorba kell szedni a saját feladatokat, a minisz­tériumtól a pedagógusig. Ezután megyénk közokta­tásügyi helyzetéről szólt Ta­­­­kács elvtárs. Megállapította: — Általánosan jellemző, hogy intézményeink — nem elégítik ki a férőhely-igénye­ket. A kielégítettség mértéke intézménytípusonként külön­böző. És különböző aszerint is, ha városról, nagyközség­ről, községről vagy tanárról beszélünk. Természetesen a kielégí­tettség mértékétől függően jelentkezik a túlzsúfoltság gondja is, ami elsősorban a városi általános iskolák jel­lemzője. Az általános iskolai oktatás kötelező jellegéből fakadóan ugyanis minden ta­nulót el kell helyezni; nem mondhatjuk, hogy valakit helyhiány miatt nem veszünk fel. Ez mindjárt magával hoz olyan szükségmegoldásokat is, hogy a zsúfolt iskolák kü­lönböző rendeltetésű termeit is osztálytermekként kell felhasználni — így egyéb szükséges feladatokat egyes iskolák hely hiányában nehe­zen, vagy sehogy nem tudnak megoldani. És lehetne még sorolni a Lakásigényeiket a megyei pártbizottság határozata nyo­mán minden területen igye­keztek megoldani az igénye­ket a negyedik ötéves terv­ben ki tudjuk elégíteni. De a munkahelyi körül­ményhez még sok minden já­rul: a tantestületi kollektí­vákon belüli légkör, iskola­vezetési módszer — lényegé­ben a munkahelyi demokrá­ciához, vagy demokratikus, meleg családi körülmények­hez kapcsolódó tényezők. Van számos testületi kollektíva, ahol öröm élni, van, ahol azonban az intrika, fúrás, rosszindulat, pletyka telepe­dett meg. Ilyen testületekben rendkívül nehéz az élet. Ezután a határozat egysé­ges értelmezéséről szólva arra hívta fel a figyelmet: rendkívüli módon értünk ah­hoz, hogy saját magunk el­képzeléseinek megfelelően értelmezzünk dolgokat. Egy határozatból például valaki­nek ez tetszik, másnak az. — sok embernek a legkülönbö­zőbb dolgok — és ennek meg­1961-es oktatási reform — sok jó intézkedése mellett — néhány illuzórikus célt is maga elé tűzött. Nem rossz célt, de akkor és még ma is csak illúziónak való célt, például a középfokú oktatás általánossá tételét. Illúzió volt az is, hogy az 5 + 1-es oktatási rendszerrel a közép­iskolát közelebb visszük az élethez és szakmai felkészült­séget is adunk. Ha csak ezt a két, dolgot nézzük is, sok lelkes, törek­vést idézhetünk fel, amelyek nem jártak azzal az ered­ménnyel, ami a cél volt. A jövőre nézve a realitásoktól ennyire elmaradni nem sza­bad! A realitás kérdéséhez tartozik a Központi Bizottság határozatának kezelése is. Mert jelentkezhet és jelent­kezik is már illúzió. Jelent­kezik a türelmetlenségben. Van határozat — mondják — most gyorsan kell cselekedni! Valóban van határozat, cél. De a végrehajtás következményeket: a több­műszakos oktatás, az egy osz­tályban nagy létszám, a pe­dagógus túlterheltsége, a mozgalmi megoldások nehéz körülményei, a napközis megoldás korlátaiból fakadó, az oktatás és nevelés minő­ségére erősen kiható követ­kezményekre. De ugyanúgy lehetne sorolni az óvodáktól kezdve más iskolatípusokat is, felsőoktatási intézmé­nyeinket kivéve. Ezután az intézmények fel­szereltségéről és tanerő hely­zetéről szólt. Ami a tanerő ellátottságunkat illeti," küz­dünk a gondokkal. Főleg fa­lusi viszonylatokban gond a szakképzett tanerőellátás. Megemlítette: szükséges gon­dolatainkat helyretenni a ké­pesítés nélküli pedagógusok­kal kapcsolatosan. Vannak, akik a pedagógus hivatás le­becsülését vélték társadal­munk és tanügyi irányítá­sunk részéről abban, hogy en­gedélyezzük a képesítés nél­küli nevelést. Küzdeni kell azért, hogy a képesítés nél­küliek száma és aránya csök­kenjen — s ezt mint a fejlő­dés folyamatát kell kezel­nünk. De tudomásul kell vennünk, hogy ez szükségál­lapot, rohamos fejlődésünk­ből fakad és szívós munkánk­kal megszüntethetjük. És er­re az a továbbtanulási aka­rat, ami a képesítés nélküli­eknél megvan, a biztosíték, valamint a pedagógusképzés további fejlesztése is. A tanerőellátás jelentős mértékben összefügg a peda­gógusok élet- és munkakö­rülményeivel. A pedagógu­sok anyagi helyzete felelően is akarjuk végre­hajtani. Ebből a határozatból nem szelektálhat senki semmit, hiszen az van benne, amit akartunk. Egységes egészként kezeljük, úgy ahogy van, hajtsuk végre az értelmét és részleteit folyamatosan, de mindig érzékelve a fejlődést — így, együttesen! Igyekez­zünk kialakítani olyan mun­kastílust, amely állandóan ösztönöz bennünket az apró, vagy nagyobb önkritikusan feltárt hibák korrigálására. Korrigáló munkastílus kell, soha nem belenyugvó. A határozaton nincs vitat­kozni valónk. Ez azonban nem zárja ki a végrehajtás hogyanjának vitáit. Legyen minden tantestületben alkotó vita. Az előadó ezután nevelési céljainkat összegezte az ak­tíva előtt. Szólt a világnézeti nevelésről, az iskolai rendről és fegyelemről, a család és iskola viszonyáról. Majd így folytatta: — Szinte más az időszaki osztályozás és más az egyszeri felelési, vagy dolgosad osztályozás tartalma. Az év végi jegyben legyen benne a gyerek tárgy­hoz való viszonya, ismerete és ne befolyásolja ennek megítélését egy valamely szerencsétlen körülmények között született rossz felelési jegy, vagy szerencsés jobb jegy. Próbáljuk a gyermek tudását mérni — és a tan­tárgyi osztályozással ne pró­báljunk csínyeket, magatar­tási dolgokat, nem tetsző dol­gokat megtorolni. Ezeknek más útja van. Szülői értekez­leteken ezekről jó szót ejteni — a szülők is meg fogják ér­teni, hogy egy tárgyból nem a jegyek összege és az átlag mutatja meg a gyerek érté­két, érdemét, hanem a tárgy Ehhez át kell billennünk a tudás mai értelmezésén. Szinte versenyfutást rende­zünk a lexikális tudásért. Ösztönöznek erre minket a tananyagok, a pedagógusok, ösztönöznek a rádió- és tévé­­vetélkedők, a tanulmányi versenyek, a vizsgamódsze­rek. Az aktíva előtt elhangzott beszédben a tárgyi feltételek mellett szóba került a peda­gógus személyisége is. Még ha annyira fontos is a tárgyi feltétel az oktatáshoz, mint, ahogy valóban nélkülözhetet­len is, mégis első az ember, aki a tárgyi feltételeket használja, alkalmazza. Attól függően, hogy a kom­munizmus eszméjéhez mi­lyen a nevelők viszonya, kap­ja­ meg óráról- órára, osztály­ról osztályra, az alsóbb és felsőbb iskolákban a gyerek, az ifjú a tudományokon, is­mereteken, a pedagógus ma­gatartásán keresztül azt az az elkötelezettséget. Szóba került a pedagógu­sok tekintélye is. — Úgy mondják többen, hogy az amúgy is sok nehéz­séggel küzdő pedagógusoknak segítsenek a felsőbb szervek a tekintélyt megszerezni, vagy legalábbis nyilvános bírálattal ne rombolják te­kintélyüket. Nem hiszem, hogy igaza van az ilyen fel­vetéseknek. Nem hiszem, hogy attól a pedagógusoknak nagyobb lesz a tekintélye, ha háromszor annyi kitüntetést, jutalmat adnak, vagy éven­ként háromszor mond­­­de nyilvánosan: jók a pedagógu­sok. Ettől még nem lesz na­gyobb annak a pedagógusnak a tekintélye, aki magának nem teremtett tekintélyt a munkájával, életével. — A munkáját becsülettel végző, szigorú, de igazságos, rendszerető, jóságos, követe­lő, de megértő pedagógust — ismerete — ami persze eshet egybe is! Ezután az oktató munka korszerűsítéséről beszélt. A mában élünk és a jövőnek dolgozunk! — mondotta töb­bek között. — A tegnap ké­pesített pedagógusnak ma kell a ma és a jövő számára dolgozni. Ebben a rohanó életben, amikor a technika,­­ a társadalom forradalma egyik napról a másikra új és új helyzeteket teremt­­, nem vállalkozhatunk arra, hogy megtanítsunk mindent, ami várható, vagy amit ma elkép­zelünk a jövőnek. És mégis a feladatot, a jövő számára dolgozás feladatát ma el kell végeznünk. Mivel tehetjük ezt a legmegfelelőbben? Ha ehhez alapot adunk, ha a ta­nuló nemzedéket állandóan gyarapodó ismeret­­anyagot, ami az iskolák végén arra képesít, hogy a „nagy életben” elkezdje tevékeny­ségét. A határozat szelleméből következik azonban az is, hogy a tantestületeknek kol­lektívan kell azért tenni, hogy a követel oldal mellett a tar­tozik oldalon is nőjenek a számok. — Szükség van egy olyan tudati átérzésre, hogy pe­dagógusnak lenni nem ma­gánügy. Aki a pedagógus hi­vatásra vállalkozik, az nem csupán foglalkozást válasz­tott, hanem elkötelezte magát a szocialista ügynek. Ifjúsá­gunk nevelését vállalni, azt jelenti, hogy vállaljuk szocia­lista jövőnket. Ezt tenni pe­dig nem lehet ' felemás 'Mo­' dón. Világnézetet plántálni nem lehet csak tantárggyal. Világnézetünk átadásában döntő szerepe van a pedagó­gusnak, annak, hogy tudjuk, szeretik a diákok. Azt is tudjuk, akit a gyere­kek szeretnek, azt a szülők is becsülik. — Mi a jövő nemzedékét demokratikusan gondolkodó, a demokráciával szocialista módon élni tudó emberekké akarjuk nevelni. Demokratiz­musra pedig az tud nevelni, aki gyakorolja is azt! A tan­testület legyen igazán testü­let, nem pedig a pedagógusok atomizált közössége. Soha nem vethető el a kérdés, hogy alkalmas-e a pedagógus a demokratizmusra, vagy nem. Mert ha valaki az életét kö­zösséggel éli le , akkor az a pedagógus. Ez még akkor is így van, ha a pedagógusok kö­zött is találni intrikust, mun­katársaival nem összeférőt, önzőt, egyénieskedőt. Voltak is, vannak is, sajnos lesznek is. De előrehaladás soha nem lesz, ha előre félünk a nega­tív példák miatt. A többség alkalmas és ebből kell kiin­dulni. Takács elvtárs ezután bx iskolai pártszer­vezetek­ről beszélt. Többek között meg­állapította, hogy a pártszer­vezetek többsége jelentősen hozzájárul az iskolai párt-, társadalmi élet, munkahelyi körülmények és a diák ifjú­sági mozgalmak helyes ala­kulásához, de vannak olyan szervezetek is, amelyek gon­dokkal küzdenek. Hiányzik helyenként a kommunista küzdeni akarás. A párt ügyé­hez való viszonyulásban he­lyenként mintha nem is len­nének kommunisták, úgy tű­nik, mintha a tantestületi egység abban nyerne kifeje­zést, hogy mindenben, még pártszerűtlenségben, helytelen megnyilvánulásokban is párttag és pártonkívüli egy véleményen, azonos nézeten lenne. Nem jó az ilyen egy­ség! Az iskolák egy részénél nincs önálló pártszervezet. Ez főleg a jelentős számú tan­­testületű iskoláknál hiányzik. Ma már —, a decentralizálás elindítása után — látszik a jól működő iskolai pártszer­vezetek előnye. Helyenként ez mégsem tudott megvalósul­­ni, elsősorban megfelelő szá­mú párttag hiánya miatt. Továbbra sem mondunk le az önálló iskolai pedagógus pártszervezetek létrehozásá­ról. Egyet azonban kertelés nélkül kell látnunk: csak az­ért gyarapítani a párttag pedagógusok számát, hogy önálló pártszervezet jöhessen létre­­, nem szabad. Az előadó befejezésül a pe­dagógusok társadalmi tevé­kenységét elemezte és szólt az állami szervek, a tanácsok feladatairól, a határozat vég­rehajtásában. — A Központi Bizottság határozata akkor fog megva­lósulni — mondotta —, ha a társadalom minden szerve és rétege elvégzi a reá háruló feladatokat. Társadalmunk összefogó ereje a párt, ösz­­szefogó erő úgy, hogy szerve­zetei útján szervez, mozgósít a határozatok végrehajtásá­ért, de úgy is, hogy a kommu­nistákon keresztül érvényesí­ti befolyását a legkülönbö­zőbb szervekben, intézmé­nyekben, munkahelyeken. Úgy ítéljük meg, hogy párt­­­szerveink készek a feladatra. A pedagógus pártszervezetek lelkesedéssel állnak készen a határozat megvalósításáért Nagy erőpróbája lesz ez a végrehajtást irányító szer­veknek és az egész pedagógus társadalomnak. Nagy erőpró­ba lesz, de láthatjuk, a cél, is nagy, a tét is nagy. Ezért a célért — lényegében jövőnk­ért — küzdeni minden fáradt­ságot és erőt megér. Az aktíva Herczeg Károly zárszavával ért véget. Aktíva az MSZMP oktatáspolitikai határozatáról nemcsak elhatározás dolga, előnyösen változott az elmúlt évben, céllá nőtte magát be érdemjegy pedig az csak az ösztönzés eszköze. Az érdemjegy fetisi­­zálása még soká él szülőben, gyerekben és pedagógusban is. Az érdemjegy — nagyon szép és értelmes magyar szó — tényleg legyen az érdemek jegye. És e vonatkozásban megtanítjuk önállóan gondolkodni, egész emberként vállalja-e

Next