Fejér Megyei Hirlap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-01 / 204. szám
Szombat, 1973. szeptember T, in Whitrrines Mift MMMi Ment-i. n.i Szeptemberi csengő Eddig egységes értelmezést kértek a pedagógusoktól. Szeptembertől egységes cselekvést várnak az oktatásügy fejlesztésében. A szeptemberi csengő a megszokott hangon szólít, a tantermekben a tanítás régi munkára vár, valami mégis változott, valami kissé újszerű. Egy mondatban így fogalmazhatjuk meg: úgy kéne tanítanunk, hogy a kevesebb — több legyen! Az iskolai élet , két nagy próbatétele a tananyagcsökkentés helyes végrehajtása, valamint az új rendtartás bevezetése. Mindkettő végső soron egyetlen célt szolgál: önálló, gondolkodó, közösségi emberré nevelni a tanulókat. Tavasszal és most, az iskolaév küszöbén igazgatók és tanárok, tanítók vitatták meg a tennivalók százféle részletfeladatait a túlterhelés megszüntetésében, a tehetségek nevelésében, a tantestületi egység, és az iskolai demokratizmus fejlesztésében. Véleménykülönbségek, ilyen-amolyan elképzelések lehetnek a „hogyan” néhány kérdéseiben, de alanyit alapvető elvként kell elfogadni: jobban kell tanítani, és együtt kell tanítani! Vagyis az órák tanító (és ne lepkefeladó) órák legyenek. Kérdező, gondolkodtató óráik legyenek, a tananyag lényegére összpontosító, lényeges összefüggéseket feltáró órák legyenek. Csakis így képzelhető el a tananyagcsökkentésnek az a módja, mely nem kívánja megcsonkítani az ismeretanyagot. Az a fegyelem, melyre a fenti idézet utal — s melyet a megyei oktatásügyi szakemberek is kérnek — a tananyag észszerű szelektálásánál, az ezzel kapcsolatos minisztériumi rendelkezések betartásánál nélkülözhetetlen előfeltétel. Betartani az utasításokat és ugyanakkor kezdeményezni, öntevékenyen hozzájárulni az oktatásügyi feladatok sikeréhez —, vajon nem öszszeférhetetlen erények kérdése? Egyáltalán. Hiszen a felettes szervek csak fő vonalaiban szabják meg a tennivalókat, sikeres végrehajtásuk éppen a pedagógusok nagyobb önállóságát feltételezi. Vonatkozik ez az iskola új rendtartására is, ahol az egységes (kötelező érvényű) eljárás, valamint a megyei oktatásügyi szervek tájékoztató jellegű állásfoglalása mellett, az ajánlások egész sora várja a tantestületek, igazgatók helyi döntését. Az oktatásügy fejlesztésének végrehajtása — a minisztériumtól az iskoláig — tehát tartalmazza az együttgondolkodás és együttcselekvés demokratikus magvát, mely életteli hajszálgyökereket kell, hogy eresszen az iskolai élet egészében. Az iskolaév új tennivalóit segítendő, a megyei tanácsok művelődésügyi osztálya „Utasítások és irányelvek” címen részletes tájékoztatót küldött az iskoláknak, melyben a tananyagcsökkentés, új rendtartás, az oktatás tárgyi és személyi feltételeinek fejlesztése, a nevelő-oktatómunka színvonalának emelése megannyi tennivalóit sorolja fel. Ezek ismerete, alapos átgondolása, s végül az oktatásügy fejlesztésének szellemében történő egységes pedagógusmunka kialakítása nemcsak őszinte egyetértést kíván a tantestületektől; ezúttal sokkal inkább a kezdeményezés, önállóságot, az alapelvek és utasítások alkotó megfogantatását. A cél, az útirány, sőt az útvonal is megjelöltetett, de az ösvénytaposás nehéz munkája jórészt a pedagógusoké. Az új iskolai év könnyebb terhet ígér a tanulónak, mégis — úgy tűnik— több lesz a pedagógusok tehertétele. Ám ez a megterhelés lényegi, vagyis a pedagógushivatás legszebb próbatétele. Mert a tanításban, az emberformálásban kell alkotóbban, hatékonyabban, önállóbban munkálkodniok. (K. ö.) Miben új az új tanév? „Rendkívül fontos, hogy milyen központi intézkedések születnek az oktatás fejlesztésére, de a siker végső fokon azon múlik, mit tesznek azok, akiknek mindennapi munkája az oktatás, a nevelés, akik nap mint nap találkoznak tanítványaikkal, a tanulóifjúsággal. Azon múlik, lesz-e bennünk elég fegyelem, öntevékenység, kezdeményezés, hogy a határozat alapján, annak szellemében cselekedjünk, és ugyanakkor ne várjunk mindent felülről.” (Aczél György előadói beszéde az Országos közoktatáspolitikai aktíván) II megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának közleménye Az MSZMP Fejér megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága közli, hogy a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem különböző tagozatain és tanfolyamain az 1973/74-es oktatási év kezdési időpontjai és a foglalkozások színhelyei a következők lesznek: 1. AZ ÁLTALÁNOS (HÁROMÉVES) TAGOZATON: Székesfehérvár: I. évfolyam: szeptember 3, hétfő, 15 óra: az OI nagyterme. II. évfolyam: szeptember 6, csütörtök, 16 óra; az OI nagyterme. II. évfolyam: szeptember 4, kedd, 16 óra; az OI nagyterme. Dunaújváros: I. évfolyam: szeptember 6, csütörtök, 15.30 óra; ■ II. évfolyam: szeptember 4, kedd, 15.30 óra; HI- évfolyam: szeptember 6, csütörtök, 15.30 óra; Bicske: L és III. évfolyam: szeptember 4, kedd, 15 óra; Járási Pártbizottság. Sárbogárd: I. és III. évfolyam: szeptember 6, csütörtök, 13.30 óra; Járási Pártbizottság. 2. SZAKOSÍTÓ TAGOZATON: Filozófia I. évfolyam: szeptember 4, kedd, 16 óra; Politikai gazdaságtan I évfolyam: szeptember 3, hétfő, 15 óra; H. évfolyam: szeptember 4, kedd, 16 óra; V az OI nagyterme. A szocializmus politikai gazdaságtana I. évfolyam: szeptember 3, hétfő, 15 óra; Magyar munkásmozgalom története II. évfolyam: szeptember 3, hétfő, 15 óra; az OI nagyterme. 3. EGYÉB TANFOLYAMOK: A szakosító tagozat kiegészítő tanfolyamainak és a speciális továbbképző tanfolyamok hallgatóit az első foglalkozások időpontjáról és helyéről személy szerint értesítjük. Oktatási Igazgatóság Műszaki Főiskola. Műszaki Főiskola. Műszaki Főiskola. az OI nagyterme. az OI nagyterme. az OI nagyterme. HÍRLAP .................................................. ■ m r-------------- 3 - Sok szőlő, kevés karfiol Augusztusban ötszázhuszonegy vagon mennyiségű zöldség és gyümölcs fogyott megyénk piacain és zöldségboltjaiban. Az elmúlt héten jó volt az ellátás, s minden jel arra mutat, hogy a mai piacon és az elkövetkező napokban sem lesz gond a zöldség- és gyümölcsellátással. Mint megtudtuk, jó a kínálat leveszöldségből, van bőven vöröshagyma és fokhagyma, burgonyából három fajtát kínálnak Még van zöldbab, az uborkakínálat azonban — a nagy szárazság miatt — szemgényesebb, mint korábban. Fejes- és kelkáposzta bőségesen érkezett, karfiol azonban kevés van. A gyümölcsök közül most szinte minden nyárvégi és kora őszi gyümölcs megtalálható a piacon és a zöldségboltokban. Többfajta alma, szőlő, őszibarack kapható, nagyon sok — és olcsó — a körte és a kékszilva. Lefutott viszont a görög- és a sárgadinnye -szezon. Falugondok, telekgondok Sukorón (Folytatás az 1-es oldalról) azonban most kell megszervezni, mert a VIB és tanácsi támogatás mellett is szükség van a lakosság anyagi erejére, fizikai munkájára is. A dombos, sziklás, nehéz talajon a segédmunka, az 1,20 méter mély árkok kiásásának vállalása nagymértékben csökkentheti a költséget. Présházak és piroststős faházak Akadtak vállalkozó kedvű emberek, akik nem győzték kivárni a rendezési tervet (ez még ma sincs meg) így szabálytalanul, engedély nélkül felhúztak ilyen vagy olyan házikót. Harmincketten ezért kaptak felszólítást. Ám ahogy Laky László, a járási hivatal mérnöke mondotta: a fellebbezések elbírálása során közülük többen megkapták az épület fennmaradási engedélyét, vagy kötelezték a létesítmény átalakítására a tulajdonost. A pénzbírságot azonban nem lehet elkerülni. A létesítmény értékének 10 százalékát büntetésképpen be kell fizetni. Június elsejétől a községbe került az elsőfokú építési hatósági jogkör. Az építési előadó ezután a helyszínen, a telken adja a tanácsot az épület elhelyezéséhez. Ezen a részen 1000 négyzetméternél kisebb területet nem lehet adni-venni, és a telekvásárlással egyidőben vállalni kell a szőlő és gyümölcskultúra ápolását. A suskorói rész 7-es szülőterületi övezetbe sorolt. A létesítmények milyenségének és nagyságának skálája igen széles. A táj jellegének megfelelően épülhet présház és különböző más ház. Nemsokára rendelkezésre állnak a pályadíjas ajánlott tervek. De mint említették, ezekben a kiskeresetű emberek igényével, illetve lehetőségével nem igen számoltak. Igaz,mi nemcsak Sukoróra, hanem általában szőlőhegyi építkezésekre vonatkoznak a tervek. Az bizonyos, hogy a legkisebb létesítmény 12 négyzetméter kell legyen. A maximális nagyság pedig: 150 négyzetméter. Sokan sérelmezték, hogy miért írnak elő kötelezően nádtetős házakat, amikor a nád drága, nehéz is beszerezni, meg tűzveszélyes is. E követelménynek kizárólagossága érvényét vesztette. Lehet építeni cseréptetős házakat, és a jelek szerint az OTP-hitellel beszerezhető faházak felállítását isengedélyezik, a tájjellegbe illeszkedő piros palatetővel. (Ebből bizonyára az lesz, hogy a szürke palát lefestik az ügyes munkáskezek, mivel a piros pala is a nehezen* beszerezhető építési anyagok* egyike.) Ezekről volt szó a sukorro tanácsnál, ahol ma már pontosabb és megnyugtatóbb választ adhatnak az érdeklődőknek, mint akár néhány nappal ezelőtt. Német Erzsébet Utánpótlás Az üzemben megkezdték a rekonstrukciót. A művezető sorolja, hogy hova, mikor, milyen gép kerül. Tudja már azt is, hogy három év múlva, amikor a rekonstrukciót befejezik, milyen új termékeket fognak előállítani. Sőt, azt is, hogy a jelenlegi munkásgárdának egy részét át kell képezniük addigra arra a „másik szakmára”, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a három-öt év múlva esedékes feladatokat zökkenőmentesen megoldják. - És ki lesz akkor itt a művezető? - kérdezek rá, s az arcáról leolvasom, hogy most aztán magamra haragítotam ezt az ötvennyolc éves embert. - Hogyhogy ki lesz a művezető? Hallott talán valamit? Mondom, hogy hallottam. Épp az imént, s éppen az ő szájából. Azt, hogy három év múlva itt egészen új feladatokat kell megoldani. - Szóval csak ennyit? - könnyebbül meg, aztán terelné másra a szót, de makacskodom. - Szóval, ki lesz akkor itt a művezető? Mert ha jól jegyeztem meg, maga már két év múlva nyugdíjba megy, s logikus, hogy ... - Az nem az én gondom. Találnak embert... Találnak embert?! Az öreg géplakatos neveli a gondjaira bízott utánpótlást. Az idős villanyszerelő is tudja, hogy a gondjaira bízott fiatalokból kerül ki az, aki egyszer a helyére áll, s úgy figyeli, neveli már most a gyerekeket, hogy ha eljön „az az idő”, akkor jó szívvel mondhassa feletteseinek, hogy ő a legszívesebben X-re szavaz, mert szakmailag, emberileg őt tartja a legjobb „utánpótlásnak”. S ez így is van rendjén. A munka örömét nemcsak a napi eredményekben kell tudni felismernünk, hanem a távolabbi sikerek biztosításában is. Az utánpótlás tervszerű, tudatos nevelésében. A gyakorlat sokhelyütt mégis az, hogy a legkisebb beosztástól felfelé, féltve őrzött titok az utánpótlás nevelésének terve, s az érintettek általában egyféleképpen reagálnak arra a kérdésre, hogy ki lép a helyükbe: Miért, hallott valamit? Emberi gyarlóság? Rossz szokás? Azt hiszem, mindkettő együtt. Pedig a művezető, üzemvezető, igazgató, főkönyvelő és osztályvezető helyét, munkakörét is át kell egyszer venni valakinek. Vagy a nyugdíjkorhatárnál, vagy előbb. Attól függően, hogy a feladatok változásával képes-e lépést tartani az illető - miként azok a szakmunkások, akiknek a szóbanforgó üzemben második szakmát kell elsajátítaniuk ahhoz, hogy három, vagy öt év múlva is az üzemben maradjanak, vagy nem tud, nem akar hozzáidomulni az új feladatokhoz. A legnagyobb baj az - mondta néhány órával az üzemi beszélgetés után a személyzeti osztály vezetője -, hogy sokan valamiféle lebukásnak tartják, ha az addig végzett munkájukat megköszönve, az új feladatok irányítását másra bízzák. Ezért kerül ki csak ritkán a vezető-utánpótlás terve az irodából. Mert sajnos, igaz az, hogy csak a fizikai munkásnál tiszta öröm az a tudat, hogy ő maga neveli az utánpótlást A különböző szintű vezetőknél gyakori, hogy „tart” attól, akiről tudja, hogy egyszer átveszi, vagy átveheti a helyét jó vezetők ezek? Elméletileg nem. Elméletileg az a jó vezető - és szerencsére sok ilyen van már -, aki nemcsak tudomásul veszi, de maga is keresi azt az embert, akit éveken át nevelhet felkészíthet arra, hogy annak idején átvegye az irányítást. A gyakorlat szerint azonban azt mondom, hogy az utánpótlásra féltékeny, „allergiás” vezetők túlnyomó többsége szakmailag kifogástalan vezető. Tehát ellentmondásos kérdés ez. A pártszervezet vezetőségével közösen keressük azt az utat, módot, aminek segítségével ezt az említett „allergiás magatartást” megváltoztathatnánk. Mert tervszerű utánpótlás-nevelést igazán csak úgy tudnánk eredményesen végezni, ha nem kellene „hétpecsétes titokként” kezelni azt, hogy valakit, vagy valakiket magasabb beosztás ellátására is alkalmasnak tartunk. Ma azonban még csak az az általános, hogy személyi minősítésekben rögzítjük: ez képes lenne nagyobb feladatok elvégzésére, amazzal terveink vannak... Az elmondottakból talán most sokan úgy érzik, hogy az a bizonyos „allergiás magatartás” csak az idősebb, a nyugdíjkorhatárhoz közeledő vezetőkre vonatkozik. Pedig nem ez a valóság. A személyzeti osztály vezetője nevek nélkül is felsorolt néhány egészen fiatal vezetőt, akikről az a véleményük, hogy kifogástalanul dolgoznak, de munkakedvüket szegné ma még, ha közölnék velük, hogy „itt van ,„ úgy foglalkozz vele, hogy őt szemeltük ki utódodnak”. Az is ritka, mint a fehér holló, hogy egy vezető maga állítson be hozzájuk azzal, hogy: „Elvtársak! Én hosszú idő óta együtt dolgozom Y-nal, s az a meggyőződésem, hogy ha át kell adnom a stafétát, az ő kezében lesz a legjobb helyen". Egyszerű és mégis roppant nehéz a feladat: meg kell tanítani az embereket az utánpótlás-nevelés örömére. Mert öröm az, a tudatos jövőtervezés szép öröme. Idős mesterek tanítják évtizedek óta. KÁTAY ANTAL . Vezetőképzés - felsőfokon Szeptember 3-án, hétfőn az ünnepélyes megnyitóval kezdetét veszi az Országos Vezetőképző Központ 1973— 74-es — immáron ötödik — tanéve, amelynek programjáról dr. Béres Gyula, az intézmény főigazgatója tájékoztatta az MTI munkatársát: — Az idén a szokásosnál valamivel kevesebb tanfolyamot indítunk, ám a múlt évinél jóval több időt szentelünk a vállalati munka- és üzemszervezéssel, valamint a korszerű vállalati rendszer szervezéssel foglalkozó ismeretek oktatásával. Változatlanul a minisztériumi vezetők, továbbá a legnagyobb vállalatok felsőszintű vezetőinek továbbképzésére épülnek legfontosabb tanfolyamtípusaink. Mindemellett az eddigieknél nagyobb gondot kívánunk fordítani a gazdasági és politikai vezetők ideológiai és számítástechnikai ismereteinek bővítésére is, ennek szolgálatában külön tanfolyamokat, szemináriumokat szervezünk. Az elmúlt tanévben gyakorlatilag befejeződött a személyzeti vezetők „első lépcsős” továbbképzése, ami azt jelenti, hogy az országban működő nagyobb vállalatok személyzeti vezetői legalább egy kurzuson már részt vettek. Az idén kiszélesítjük a kört: amellett, hogy újabb rétegeket vonunk be, továbbképzésre, ismét beülnek padjainkba azok a személyzeti munkával foglalkozó vezető munkatársak, akik az elmúlt években már elvégezték az alapozó tanfolyamot. Másik fő feladatunknak tartjuk a munkahelyi és középszintű vezetőket továbbképző oktatók ismereteinek gazdagítását. Részükre több tanfolyamot is szervezünk, ezeken egyebek között például pedagógiai, didaktikai, pszichológiai, módszertani továbbképzésben részesülnek. — Az új tanévben gyakorlatban is kezdetét veszi a tanfolyamok nemzetközi cseréje, a szocialista országok vezetőképzéssel foglalkozó intézményei között kialakult együttműködés keretében. A bolgár testvérintézmény vezetőivel a közelmúltban állapodtunk meg. Ennek megfelelően, most első ízben az idén ősszel a MÉM-hez tartozó nagyvállalati vezetők utaznak Bulgáriába, a továbbképzésüket szolgáló kéthetes tanulmányútra. Viszonzásul bolgár kereskedelmi nagyvállalatok vezetőit várjuk hazánkba, akik a magyar nagy-, illetve kiskereskedelmi szervezettel ismerkednek. A főigazgató befejezésül elmondotta: az OVK öt év alatt 111 tanfolyamon 2863 szakember számára nyújtott vezetési, szakmai követelményekről, magatartás-normákról korszerű ismereteket. Az idei programban 22 tanfolyam szerepel, előreláthatólag összesen mintegy 600— 700 részvevővel.