Fejér Megyei Hirlap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-01 / 204. szám

Szombat, 1973. szeptember T, in Whitrrin­es Mift MMMi Men­t-i.­ n.i Szeptemberi csengő Eddig egységes értelmezést kértek a pedagógusoktól. Szeptembertől egységes cse­lekvést várnak az oktatásügy fejlesztésében. A szeptemberi csengő a megszokott hangon szólít, a tantermekben a tanítás régi munkára vár,­­ valami még­is változott, valami kissé új­szerű. Egy mondatban így fogalmazhatjuk meg: úgy ké­ne tanítanunk, hogy a keve­sebb — több legyen! Az iskolai élet , két nagy próbatétele a tananyagcsök­kentés helyes végrehajtása, valamint az új rendtartás be­vezetése. Mindkettő végső so­ron egyetlen célt szolgál: ön­álló, gondolkodó, közösségi emberré nevelni a tanulókat. Tavasszal és most, az isko­laév küszöbén igazgatók és tanárok, tanítók vitatták meg a tennivalók százféle részlet­feladatait a túlterhelés meg­szüntetésében, a tehetségek nevelésében, a tantestületi egység, és az iskolai demok­ratizmus fejlesztésében. Véle­ménykülönbségek, ilyen-amo­­lyan elképzelések lehetnek a „hogyan” néhány kérdéseiben, de alanyit alapvető elvként kell elfogadni: jobban kell tanítani, és együtt kell taní­tani! Vagyis az órák tanító (és ne lepkefeladó) órák le­gyenek. Kérdező, gondolkod­tató óráik legyenek, a tan­anyag lényegére összpontosí­tó, lényeges összefüggéseket feltáró órák legyenek. Csakis így képzelhető el a tananyag­­csökkentésnek az a módja, mely nem kívánja megcson­kítani az ismeretanyagot. Az a fegyelem, melyre a fenti idézet utal — s melyet a me­gyei oktatásügyi szakemberek is kérnek — a tananyag ész­szerű szelektálásánál, az ezzel kapcsolatos minisztériumi rendelkezések betartásánál nélkülözhetetlen előfeltétel. Betartani az utasításokat és ugyanakkor kezdeményez­ni, öntevékenyen hozzájárul­ni az oktatásügyi feladatok sikeréhez —, vajon nem ösz­­szeférhetetlen erények kérdé­se? Egyáltalán. Hiszen a fe­lettes szervek csak fő vona­laiban szabják meg a tenni­valókat, sikeres végrehajtásuk éppen a pedagógusok nagyobb önállóságát feltételezi. Vonat­kozik ez az iskola új rend­tartására is, ahol az egységes (kötelező érvényű) eljárás, valamint a megyei oktatás­ügyi szervek tájékoztató jel­legű állásfoglalása mellett, az ajánlások egész sora várja a tantestületek, igazgatók helyi döntését. Az oktatásügy fej­lesztésének végrehajtása — a­ minisztériumtól az iskoláig — tehát tartalmazza az együtt­gondolkodás és együttcselek­­vés demokratikus magvát, mely életteli hajszálgyökere­­ket kell, hogy eresszen az is­kolai élet egészében. Az iskolaév új tennivalóit segítendő, a megyei tanács­ok művelődésügyi osztálya „Utasítások és irányelvek” címen részletes tájékoztatót küldött az iskoláknak, mely­ben a tananyagcsökkentés, új rendtartás, az oktatás tárgyi és személyi feltételeinek fej­lesztése, a nevelő-oktatómun­ka színvonalának emelése megannyi tennivalóit sorolja fel. Ezek ismerete, alapos át­gondolása, s végül az oktatás­ügy fejlesztésének szellemé­ben történő egységes peda­gógusmunka kialakítása nem­csak őszinte egyetértést kíván a tantestületektől; ezúttal sokkal inkább a kezdemé­nyezés, önállóságot, az alap­elvek és­ utasítások alkotó megfogantatását. A cél, az út­irány, sőt az útvonal is meg­jelöltetett, de az ösvénytapo­sás nehéz munkája jó­részt a pedagógusoké. Az új iskolai év könnyebb terhet ígér a tanulónak, még­is — úgy tűnik— több lesz a pedagógusok tehertétele. Ám ez a megterhelés lényegi, vagyis a pedagógushivatás legszebb próbatétele. Mert a tanításban, az emberformá­lásban kell alkotóbban, haté­konyabban, önállóbban mun­­kálkodniok. (K. ö.) Miben új az új tanév? „Rendkívül fontos, hogy milyen központi intézkedések születnek az oktatás fejlesztésére, de a siker végső fokon azon múlik, mit tesznek azok, akiknek mindennapi munkája az oktatás, a nevelés, akik nap mint nap találkoznak tanítvá­nyaikkal, a tanulóifjúsággal. Azon múlik, lesz-e bennünk elég fegyelem, öntevékenység, kezdeményezés, hogy a határozat alapján, annak szellemében cselekedjünk, és ugyanakkor ne várjunk mindent felülről.” (Aczél György előadói beszéde az Országos közoktatáspolitikai aktíván) II megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának közleménye Az MSZMP Fejér megyei Bizottságának Oktatási Igazga­tósága közli, hogy a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem különböző tagozatain és tanfolyamain az 1973/74-es oktatási év kezdési időpontjai és a foglalkozások színhelyei a követke­zők lesznek: 1. AZ ÁLTALÁNOS (HÁROMÉVES) TAGOZATON: Székesfehérvár: I. évfolyam: szeptember 3, hétfő, 15 óra: az OI nagyterme. II. évfolyam: szeptember 6, csütörtök, 16 óra; az OI nagyterme. II. évfolyam: szeptember 4, kedd, 16 óra; az OI nagyterme. Dunaújváros: I. évfolyam: szeptember 6, csütörtök, 15.30 óra; ■ II. évfolyam: szeptember 4, kedd, 15.30 óra; HI- évfolyam: szeptember 6, csütörtök, 15.30 óra; Bicske: L és III. évfolyam: szeptember 4, kedd, 15 óra; Járási Pártbizottság. Sárbogárd: I. és III. évfolyam: szeptember 6, csütörtök, 13.30 óra; Járási Pártbizottság. 2. SZAKOSÍTÓ TAGOZATON: Filozófia I. évfolyam: szeptember 4, kedd, 16 óra; Politikai gazdaságtan I évfolyam: szeptember 3, hétfő, 15 óra; H. évfolyam: szeptember 4, kedd, 16 óra; V az OI nagyterme. A szocializmus politikai gazdaságtana I. évfolyam: szeptember 3, hétfő, 15 óra; Magyar munkásmozgalom története II. évfolyam: szeptember 3, hétfő, 15 óra; az OI nagyterme. 3. EGYÉB TANFOLYAMOK: A szakosító tagozat kiegészítő tanfolyamainak és a speci­ális továbbképző tanfolyamok hallgatóit az első foglalkozások időpontjáról és helyéről személy szerint értesítjük. Oktatási Igazgatóság Műszaki Főiskola. Műszaki Főiskola. Műszaki Főiskola. az OI nagyterme. az OI nagyterme. az OI nagyterme. H­Í­R­L­A­P .................................................. ■ m r-------------- 3 - Sok szőlő, kevés karfiol Augusztusban ötszázhuszon­egy vagon mennyiségű zöld­ség és gyümölcs fogyott me­gyénk piacain és zöldségbolt­jaiban. Az elmúlt héten jó volt az ellátás, s minden jel arra mutat, hogy a mai pia­con és az elkövetkező napok­ban sem lesz gond a zöldség- és gyümölcsellátással. Mint megtudtuk, jó a kínálat le­veszöldségből, van bőven vö­röshagyma és fokhagyma, burgonyából három fajtát kí­nálnak­ Még van zöldbab, az uborkakínálat azonban — a nagy szárazság miatt — szem­­gényesebb, mint korábban. Fejes- és kelkáposzta bősé­gesen érkezett, karfiol azon­ban kevés van. A gyümölcsök közül most szinte minden nyárvégi és kora őszi gyümölcs megtalál­ható a piacon és a zöldség­boltokban. Többfajta alma, szőlő, őszibarack kapható, nagyon sok — és­ olcsó — a körte és a kékszilva. Lefutott viszont a görög- és a sárga­­d­innye -szezon. Falugondok, telekgondok Sukorón (Folytatás az 1-es oldalról) azonban most kell megszer­vezni, mert a VIB és tanácsi támogatás mellett is szükség van a lakosság anyagi erejé­re, fizikai munkájára is. A dombos, sziklás, nehéz tala­jon a segédmunka, az 1,20 méter mély árkok kiásásának vállalása nagymértékben csökkentheti­ a költséget. Présházak és piroststős faházak Akadtak vállalkozó kedvű emberek, akik nem győzték kivárni a rendezési tervet (ez még ma sincs meg) így sza­bálytalanul, engedély nélkül felhúztak ilyen vagy olyan házikót. Harmincketten ezért kaptak felszólítást. Ám ahogy Laky László, a járási hivatal mérnöke mondotta: a felleb­bezések elbírálása során kö­zülük többen megkapták az épület fennmaradási engedé­lyét, vagy kötelezték a léte­sítmény átalakítására a tu­lajdonost. A pénzbírságot azonban nem lehet elkerülni. A létesítmény értékének 10 százalékát büntetésképpen be kell fizetni. Június elsejétől a községbe került az elsőfokú építési ha­tósági jogkör. Az építési elő­adó ezután a helyszínen, a telken adja a tanácsot az épület elhelyezéséhez. Ezen a részen 1000 négyzetméternél kisebb területet nem lehet adni-venni, és a telekvásár­lással egyidőben vállalni kell a szőlő és gyümölcskultúra ápolását. A suskorói rész 7-es szülő­területi övezetbe sorolt. A lé­tesítmények milyenségének és nagyságának skálája igen széles. A táj jellegének meg­felelően épülhet présház és különböző más ház. Nemso­kára rendelkezésre állnak a pályadíjas ajánlott tervek. De mint említették, ezekben a kiskeresetű emberek igé­nyével, illetve lehetőségével nem igen számoltak. Igaz,m­i­ nemcsak Sukoróra, hanem általában szőlőhegyi építke­zésekre vonatkoznak a ter­vek. Az bizonyos, hogy a legki­sebb létesítmény 12 négyzet­­méter kell legyen. A maxi­mális nagyság pedig: 150 négyzetméter. Sokan sérel­mezték, hogy miért írnak elő kötelezően nádtetős házakat, amikor a nád drága, nehéz is beszerezni, meg tűzveszé­lyes is. E követelménynek ki­zárólagossága érvényét vesz­tette. Lehet építeni cserépte­tős házakat, és a jelek sze­rint az OTP-hitellel beszerez­hető faházak felállítását is­engedélyezik, a tájjellegbe illeszkedő piros palatetővel. (Ebből bizonyára az lesz, hogy a szürke palát lefestik az ügyes munkáskezek, mi­vel a piros pala is a nehezen* beszerezhető építési anyagok* egyike.) Ezekről volt szó a sukorro tanácsnál, ahol ma már pon­tosabb és megnyugtatóbb vá­laszt adhatnak az érdeklő­dőknek, mint akár néhány nappal ezelőtt. Német Erzsébet Utánpótlás Az üzemben megkezdték a rekonstrukciót. A művezető sorolja, hogy hova, mikor, milyen gép kerül. Tudja már azt is, hogy három év múlva, amikor a rekonstrukciót befeje­zik, milyen új termékeket fognak előállítani. Sőt, azt is, hogy a jelenlegi munkásgárdának egy részét át kell ké­pezniük addigra arra a „másik szakmára”, ami nélkülözhe­tetlen ahhoz, hogy a három-öt év múlva esedékes felada­tokat zökkenőmentesen megoldják. - És ki lesz akkor itt a művezető? - kérdezek rá, s az arcáról leolvasom, hogy most aztán magamra haragítotam ezt az ötvennyolc éves embert. - Hogyhogy ki lesz a művezető? Hallott talán valamit? Mondom, hogy hallottam. Épp az imént, s éppen az ő szájából. Azt, hogy három év múlva itt egészen új feladato­kat kell megoldani. - Szóval csak ennyit? - könnyebbül meg, aztán terelné másra a szót, de makacskodom. - Szóval, ki lesz akkor itt a művezető? Mert ha jól je­gyeztem meg, maga már két év múlva nyugdíjba megy, s logikus, hogy ... - Az nem az én gondom. Találnak embert... Találnak embert?! Az öreg géplakatos neveli a gondjaira bízott utánpótlást. Az idős villanyszerelő is tudja,­ hogy a gondjaira bízott fiatalokból kerül ki az, aki egyszer a he­lyére áll, s úgy figyeli, neveli már most a gyerekeket, hogy ha eljön „az az idő”, akkor jó szívvel mondhassa felette­seinek, hogy ő a legszívesebben X-re szavaz, mert szak­mailag, emberileg őt tartja a legjobb „utánpótlásnak”. S ez így is van rendjén. A munka örömét nemcsak a napi eredményekben kell tudni felismernünk, hanem a távolabbi sikerek biztosításában is. Az utánpótlás tervszerű, tudatos nevelésében. A gyakorlat sokhelyütt mégis az, hogy a legkisebb be­osztástól felfelé, féltve őrzött titok az utánpótlás nevelésé­nek terve, s az érintettek általában egyféleképpen reagál­nak arra a kérdésre, hogy ki lép a helyükbe: Miért, hallott valamit? Emberi gyarlóság? Rossz szokás? Azt hiszem, mindkettő együtt. Pedig a művezető, üzemvezető, igazgató, főkönyve­lő és osztályvezető helyét, munkakörét is át kell egyszer venni valakinek. Vagy a nyugdíjkorhatárnál, vagy előbb. Attól függően, hogy a feladatok változásával képes-e lépést tartani az illető - miként azok a szakmunkások, akiknek a szóbanforgó üzemben második szakmát kell elsajátítaniuk ahhoz, hogy három, vagy öt év múlva is az üzemben marad­janak­­, vagy nem tud, nem akar hozzáidomulni az új feladatokhoz. A legnagyobb baj az - mondta néhány órával az üzemi beszélgetés után a személyzeti osztály vezetője -, hogy so­kan valamiféle lebukásnak tartják,­ ha az addig végzett munkájukat megköszönve, az új feladatok irányítását más­ra bízzák. Ezért kerül ki csak ritkán a vezető-utánpótlás terve az irodából. Mert sajnos, igaz az, hogy csak a fizikai munkásnál tiszta öröm az a tudat, hogy ő maga neveli az utánpótlást A különböző szintű vezetőknél gyakori, hogy „tart” attól, akiről tudja, hogy egyszer átveszi, vagy átve­heti a helyét jó vezetők ezek? Elméletileg nem. Elméletileg az a jó vezető - és szeren­csére sok ilyen van már -, aki nemcsak tudomásul v­eszi, de maga is keresi azt az embert, akit éveken át nevelhet felkészíthet arra, hogy annak idején átvegye az irányítást. A gyakorlat szerint azonban azt mondom, hogy az után­pótlásra féltékeny, „allergiás” vezetők túlnyomó többsége szakmailag kifogástalan vezető. Tehát ellentmondásos kér­dés ez. A pártszervezet vezetőségével közösen keressük azt az utat, módot, aminek segítségével ezt az említett „aller­giás magatartást” megváltoztathatnánk. Mert tervszerű utánpótlás-nevelést igazán csak úgy tudnánk eredményesen végezni, ha nem kellene „hétpecsétes titokként” kezelni azt, hogy valakit, vagy valakiket magasabb beosztás ellá­tására is alkalmasnak tartunk. Ma azonban még csak az az általános, hogy személyi minősítésekben rögzítjük: ez képes lenne nagyobb feladatok elvégzésére, amazzal terveink vannak... Az elmondottakból talán most sokan úgy érzik, hogy az a bizonyos „allergiás magatartás” csak az idősebb, a nyug­díjkorhatárhoz közeledő vezetőkre vonatkozik. Pedig nem ez a valóság. A személyzeti osztály vezetője nevek nélkül is felsorolt néhány egészen fiatal vezetőt, akikről az a vé­leményük, hogy kifogástalanul dolgoznak, de munkakedvü­ket szegné ma még, ha közölnék velük, hogy „itt van ,„ úgy foglalkozz vele, hogy őt szemeltük ki utódodnak”. Az is ritka, mint a fehér holló, hogy egy vezető maga állítson be hozzájuk azzal, hogy: „Elvtársak! Én hosszú idő óta együtt dolgozom Y-nal, s az a meggyőződésem, hogy ha át kell adnom a stafétát, az ő kezében lesz a legjobb helyen". Egyszerű és mégis roppant nehéz a feladat: meg kell tanítani az embereket az utánpótlás-nevelés örömére. Mert öröm az, a tudatos jövőte­rvezés szép öröme. Idős mesterek tanítják évtizedek óta. KÁTAY ANTAL . Vezetőképzés - felsőfokon Szeptember 3-án, hétfőn az ünnepélyes megnyitóval kezdetét veszi az Országos Vezetőképző Központ 1973— 74-es — immáron ötödik — tanéve, amelynek program­járól dr. Béres Gyula, az in­tézmény főigazgatója tájé­koztatta az MTI munkatár­sát: — Az idén a szokásosnál valamivel kevesebb tanfolya­mot indítunk, ám a múlt évi­nél jóval több időt szente­lünk a vállalati munka- és üzemszervezéssel, valamint a korszerű vállalati rendszer szervezéssel foglalkozó is­meretek oktatásával. Válto­zatlanul a minisztériumi ve­zetők, továbbá a legnagyobb vállalatok felsőszintű veze­tőinek továbbképzésére épül­nek legfontosabb tanfolyam­­típusaink. Mind­emellett az eddigieknél nagyobb gondot kívánunk fordítani a gazda­sági és politikai vezetők ide­ológiai és számítástechnikai ismereteinek bővítésére is, ennek szolgálatában külön tanfolyamokat, szemináriu­mokat szervezünk. Az elmúlt tanévben gyakorlatilag be­fejeződött a személyzeti ve­zetők „első lépcsős” tovább­képzése, ami azt jelenti, hogy az­ országban működő na­gyobb vállalatok személyzeti vezetői legalább egy kurzu­son már részt vettek. Az idén kiszélesítjük a kört: amellett, hogy újabb rétegeket vo­nunk be, továbbképzésre, is­mét beülnek padjainkba azok a személyzeti munkával fog­lalkozó vezető munkatársak, akik az elmúlt években már elvégezték az alapozó tanfo­lyamot.­­ Másik fő feladatunknak tartjuk a munkahelyi és kö­zépszintű vezetőket tovább­képző oktatók ismereteinek gazdagítását. Részükre több tanfolyamot is szervezünk, ezeken egyebek között pél­dául pedagógiai, didaktikai, pszichológiai, módszertani továbbképzésben részesül­nek. — Az új tanévben gyakor­latban is kezdetét veszi a tanfolyamok nemzetközi cse­réje, a szocialista országok vezetőképzéssel foglalkozó intézményei között kialakult együttműködés keretében. A bolgár testvérintézmény ve­zetőivel a közelmúltban álla­podtunk meg. Ennek megfe­lelően, most első ízben az idén ősszel a MÉM-hez tar­tozó nagyvállalati vezetők utaznak Bulgáriába, a to­vábbképzésüket szolgáló két­hetes tanulmányútra. Vi­szonzásul bolgár kereskedel­mi nagyvállalatok vezetőit várjuk hazánkba, akik a ma­gyar nagy-, illetve kiskeres­kedelmi szervezettel ismer­kednek. A főigazgató befejezésül elmondotta: az OVK öt év alatt 111 tanfolyamon 2863 szakember számára nyújtott vezetési, szakmai követelmé­nyekről, magatartás-normák­ról korszerű ismereteket. Az idei programban 22 tanfo­lyam szerepel, előrelátható­lag összesen mintegy 600— 700 részvevővel.

Next