Fejér Megyei Hírlap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-01 / 256. szám
Befejeződött a békeerők világkongresszusa n Egy dokumentumot fogadtak el a békefórum résztvevői A békeerők moszkvai világkongresszusának záróülése szerdán késő délután ült össze, hogy jóváhagyja a kongresszus zaidokumentumait, amelyek szöveget az Összekötő bizottság szerda délutáni ülésén öntötték végleges formába. A záróülés először a kongresszusnak a világ népeihez intézett felhívását hagyta jóvá majd a Biztonsági Tanács köreiket .-a határozatainak támogatására szólította fel a világ közveményei, egy külön erre a célra megfogalmazott rövid nyilatkozatban Ezt követően Mihail Zimjanyin, az összekötő httság szovjet alelnöke felolvasta a kongresszus nyilatkozatát, amely a bizottságokban végzett munka eredményeit összézi. Szerdán délelőtt a békeerők moszkvai világkongreszszusának utolsó napján, a békefórum, plenáris ülést tartott Az ülés első részét, a mártírhalált halt afrikai szabadságharcosok és külön is Amilkar Cabral, a Bissau-Guinea és a Zöldfoki Szigetek afrikai függetlenségi pártja merénylet, áldozatául esett főtitkára emlékének szentelték. A kongresszus résztvevői előtt beszédet mondott Anna- Maria Cabral, a PAIGC volt vezetőjének özvegye. A küldöttek egyperces néma felállással adóztak Amilcar Cabral emlékének. A szerda délelőtti plenáris ülésen ezután előterjesztették a kongresszus 14 bizottságának tevékenységéről szóló beszámolókat. Az egyes bizottságok képviselői 10—10 perces beszédben számoltak be arról a munkáról, amelyet a bizottságokban végeztek. Az indokínai problémákkal foglalkozó bizottság beszámolóját dr. Kende István, a magyar küldöttség tagja a bizottság titkára terjesztette elő. Dr. Bognár József akadémikus ismertette a fejlődéssel és a gazdasági függetlenséggel foglalkozó nyolcas számú bizottságban lezajlott tanácskozások eredményeit. A kormányközi és a nem kormányszervek közötti együttműködéssel foglalkozó tizenhármas bizottság beszámolóját Hargita Árpád, a bizottság alelnöke terjesztette elő, aki a DVSZ képviseletében vesz részt a békekongresszuson. A 14 bizottság tevékenységéről szóló beszámolók meghallgatása után befejeződött a békekongresszus szerda délelőtti plenáris ülése. Koradélután tanácskozott a békekongresszus összekötő bizottsága, amelynek előző ülése szerdára virradóan fejeződött be. Ezután megkezdődött a békeerők moszkvai világkongresszusának ünnepélyes záróülése. Nyilatkozat és közlemény jóváhagyásával fejeződött be szerda este a moszkvai békevilágkongresszus. A közlemény, amelynek szövegét az összekötő bizottság szerda délutáni ülésén öntötték végleges formába, egyebek közöt megállapítja, hogy a békeerők világkongresszusa fordulóponttá vált a béke fejlesztésében és megszilárdításában. Leszögezve, hogy az új világháború veszélye csökkenni kezd, a dokumentum hangoztatja,, hogy a világ bizonyos térségeiben kitörő konfliktusok változatlanul nyugtalanságot keltenek. A békeszerető erők képesek és kötelesek összehangolt cselekedeteikkel hozzájárulni a béke és biztonság felé való előrehaladáshoz. A kongresszus nagy jelentőséget tulajdonít a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élésnek, amely a dokumentum szerint nem egyszerűen a háború hiányát jelenti, hanem a sokoldalú együttműködés fejlesztését is, feltételezi továbbá a népek társadalmi és gazdasági haladásért vívott küzdelmét. A békés egymás mellett élés a nemzetközi biztonság legszilárdabb alapja — állapítja meg a közlemény. A dokumentum kiemeli a vietnami és a laoszi nép győzelmének óriási jelentőségét. A békeszerető erőknek mindazonáltal törekedniük kell a párizsi és a vietnami egyezmények szigorú végrehajtására, s követelniük kell az Egyesült Államoktól a Kambodzsa elleni agresszív cselekmények beszüntetését. Mindent meg kell tenni az indokínai népek támogatása érdekében. A közlemény kifejezésre juttatja a kongresszus résztvevőinek aggodalmát a közel-keleti helyzet miatt. Megállapítja, hogy törekedni kell a Biztonsági Tanács 1973. október 22-i és október 23-i határozatainak maradéktalan végrehajtására, az izraeli csapatoknak az arab országok megszállt területeiről való kivonására. Feltétlenül meg kell tenni mindent az európai biztonság fejlesztése érdekében — ál.álapítja meg a közlemény — minden olyan kísérlet elutasításával, amely e folyamat megállítását célozza. Ázsiában Bandung szellemében törekedni kell a kollektív biztonsági rendszer létrehozására, amely hozzájárulna ahhoz, hogy ezen a földrészen megszűnjön a háborús konfliktusok kirobbanásának lehetősége. A kongresszus küldöttei úgy vélik, hogy a feszültség enyhülésének légkörét a fegyverkezési hajsza beszüntetésére, végső fokon pedig az általános és teljes leszerelés érdekében kell gyümölcsöztetni. Az enyhülés a közlemény szerint elősegíti „a harmadik világ” országainak gyorsabb gazdasági fejlődését is. A kongresszus felszólítja a fejlett országokat, hogy szélesítsék a fejlődő országoknak való gazdasági és tudományos-műszaki segítségnyújtást mindennemű politikai feltétel nélkül. A békeerők világkongreszszusa elítéli a gyarmati és fajgyűlölő rendszereket és felhívja a békeszerető erőket, törekedjenek erélyes intézkedések kieszközlésére Rhodésia, Dél-Afrika és Portugália uralkodó köreinek politikája ellen. A közlemény hangsúlyozza a nemzetközi környezetvédelmi együttműködés és a természeti források ésszerű felhasználásában való együttműködés szükségességét, s rámutat, hogy a fegyverkezésre költött anyagi eszközök egy részét ennek a problémának a megoldására kell fordítani. A nemzetközi kulturális együttműködés a közlemény szerint nagy szerepet hivatott betölteni a népek közötti megértés növelésében, a háborús pszichózis, a sovinizmus és a fajgyűlölet elleni harcban. A békés egymás mellett élés az emberi jogok érvényesülésének elengedhetetlen feltétele — jelenti ki a közlemény.— A faji hovatartozás, a nemzetiség és a politikai meggyőződés, valamint a nemek valamelyikéhez való tartozás nem szolgálhat megkülönböztetés ürügyéül. A chilei tapasztalat a közlemény szerint azt tanúsítja, mennyire veszélyes az imperialista erők politikája azoknak az országoknak számára, amelyek az önálló gazdasági és politikai fejlődés útjára léptek. A chilei néppel vállalt növekvő szolidaritás, a chilei demokraták szabadságáért kibontakozó nemzetközi mozgalom hozzátartozik a népeit békéjéért, a haladásért és a társadalmi felszabadulásért folyó mozgalomhoz. Ahhoz, hogy a háború lehetetlenné váljék, nem elegendő egyedül a kormányok erőfeszítése. Ez a világ valamennyi emberének ügye — hangoztatja a moszkvai közlemény. Felhívás a világ népeihez A békeszerető erők világkongresszusa felhívta a világ népeit, hogy az igazságos és tartós béke szavatolása érdekében egyesítsék erőfeszítéseiket. A szerdán elfogadott felhívás leszögezi, hogy a békeszerető erők sikerei következtében az utóbbi időben javulni kezdett a nemzetközi politikai légkör. Realitássá vált az a remény, hogy a mai és a jövőbeni nemzedékek megmenekülhetnek a nukleáris katasztrófa rémétől. Az ellenségeskedés és a szemben állás a nemzetközi kapcsolatokban fokozatosan átengedi helyét a békés és kölcsönösen előnyös együttműködésnek, valamint az államok közötti fokozottabb bizalomnak. Ugyanakkor — hangzik a felhívás — maradtak még olyan térségek, ahol a feszültség ugyanolyan nagy, mint korábban volt, ahol még mindig nem sikerült felszámolni az egész emberiséget veszélyeztető agresszió tűzfészkét. A kongresszus felhívta a népeket: követeljék a nemzetközi biztonságon és a kölcsönösen előnyös együttműködésen alapuló békés együttélés érvényesülését, szorgalmazzák a fajüldözés, a gyarmatosítás és a neokolonializmus felszámolását. Követeljék az általános és teljes leszerelést, a katonai támaszpontok és szövetségek felszámolását, a nukleáris fegyverek alkalmazását, gyártását, kipróbálását és felhalmozását eltiltó nemzetközi konvenció elfogadását, valamint az agresszió összes formáinak beszüntetését. Követeljék, hogy a háborús célokra elairányzott összegeket fordítsák a nyomor megszüntetésére, az írástudatlanság felszámolására, az oktatás, az egészségügy fejlesztésére, követeljék az igazságtalanság kiküszöbölését, valamint azt, hogy minden nép saját belátása szerint használja fel nemzeti erőforrásait. A felhívás kimondja, hogy a béke, a biztonság és az igazságosság szavatolásának elengedhetetlen feltételeként végre kell hajtani az ENSZ-határozatokat. Ezek a követelmények — hangoztatja a felhívás — megfelelnek az ENSZ-alapokmány, a bandungi konferencia, az el nem kötelezett országok konferenciája elveinek, valamint azoknak az elveknek, amelyeket nemrég hirdettek meg a különböző társadalmi rendszerű államok vezetői által aláírt békedeklarációkban és okmányokban. A Közel-Kelettel kapcsolatos kongresszusi okmány kimondja: „a pillanatnyi helyzet gyors és hatékony intézkedéseket követel. A békeszerető erők nemzeti és nemzetközi kötelessége, hogy aktívan részt vegyenek abban a tevékenységben, amely annyira szükséges mind a közel-keleti népek, mind pedig az egész világ népei szempontjából.” i Chile sötét napjai t. Megmuta a puccsista gépezet Arkus István, a Népszabadság santiagói tudósítójaként több mint három évet töltött Chilében. Tanúja volt a fasiszta puccsnak és a fehér terror tombolásának. Most, hazatérése után megírta élményeit, amelyeket az alábbiakban kezdjük folytatásokban közölni. Kint az utcán még géppisztolysorozatok söpörnek végig. Tankok mögött, előreszegezett fegyverekkel rohamsisakos gyalogos egységek nyomulnak előre Santiago fő utcáján, a Huerranoson — mint innen a nyolcadik emeleti irodámból jól láthatjuk. A házak tetőiről a Népi Egység hívei géppisztolysorozatokkal próbálják megakadályozni a puccsisták felvonulását. Helikopterek zúdítanak reájuk géppuskatüzet. Az elnöki palotai védőihez azonban még csak ultimátumokat intéznek a megadásra. Altamirano szenátor, a Szocialista Párt főtitkára ugyanezen az emeleten lévő irodájának személyzete, amely azért keresett itt nálam menedéket, mert a folyosó eldulott szárnyában lévő magyar sajtóirodából könnyebb lesz elmenekülni, már tudja a beérkezett jelentésekből, hogy napokig lehet szórványosan ellenállni a hadsereg és a rendőrség együttesen végrehajtott államcsínyével szemben. „Az első jelzés — fejtegetik — már augusztus első napjaiban jött valparaisói szervezetünktől. Carlosunk (Altamirano keresztneve) a haditengerészek egy csoportjának kihívására a kikötővárosba ment. A nehezen megszervezett találkozón elmondták neki és Oscar Garretonnak a MAPU párt főtitkárának: parancsnokaik augusztus 6-7-re puccsot szerveznek. Carlos azonnal tájékoztatta , Allennie elnököt, Ő viszont miután megtette a szükséges elővigyázatossági intézkedéseket és mint legfőbb hadúr megtiltotta, hogy a hadihajókról bárki is partraszállhasson, magához hivatta a haditengerészet akkori főparancsnokát Montero tábornokot. Montero esküdözött, hogy semmit sem tud a dologról és azonnal felajánlotta lemondását. Allende ezt elutasította és felszólította a tengernagyot, hogy személyesen vonja felelősségre az öszszeesküvőket. Montero, Valparaisóban visszatérve aztán megtudta, hogy rajta kívül majd minden haditengerészeti vezető főtiszt be volt avatva a pucsskísérlet tervébe. De — mint elmondták Monterónak — közben amúgyis lemondtak a dologról, mert nem sikerült megnyerni a többi fegyvernem támogatását a kijelölt dátumra. — Augusztus közepén — folytatják Altamirano titkárságának beosztottjai — a Szocialista Párt irányítása alatti polgári nyomozó szervek lehallgattak egy telefonbeszélgetést, amely a kormányban akkor még résztvevő Ruiz tábornok, a légierők főparancsnoka és Pinochet tábornok a szárazföldi hadsereg főparancsnoka között zajlott le. Ruiz azzal érvelt, hogy a fuvarozók sztrájkja miatt megbénult országban a fegy-veres erőknek azonnal meg kell ragadniuk a hatalmat. „A légierők már készek erre — mondotta Ruiz. Támogat-e egy ilyen hatalomátvételt a szárazföldi hadsereg is?” — hangzott a kérdés. Pinochet ekkor még habozott. „Az egységek átcsoportosítására és felvonultatására még hosszú időre van szükség” — jelentette ki, majd hozzátette: „No és mi legyen Allendevel, aki mégiscsak az ország alkotmányosan beiktatott elnöke?” Ruizt váratlanul érte a kérdés, végül csak ennyit mondott: „Ezt még ráérünk megfontolni. Az a fontos, hogy az akció meginduljon. Egyébként — tette hozzá — nem hiszi, hogy bármi probléma keletkezzen, ha szabad elvonulást biztosítanak az elnöknek, családjának és mindazoknak, akiket magával akar vinni. Latin-Amerika más országaiban sem volt ez másként, hapetfc” — Alternde erről a pucceszervezésről tudomást szerezve elfogadta Ruiz lemondását a miniszteri rangról és menesztette a légierők főparancsnoki tisztségéből is. Miután a puccsterv lelepleződött Pinochet hűségnyilatkozatot tett az elnöknek, Monteróval, a haditengerészet főparancsnokával egytemben. Ezek a figyelmeztető jelek súlyos válságot robbantottak ki a Népi Egységen belül. Voltak olyan vezetők, akik kijelentették: nem lehet immár tovább bízni a hadsereg alkotmány iránti hűségében és a leggyorsabban munkásmilíciákat, párhuzamos népi hadsereget kell szervezni. Allende viszont más vezetőkkel együtt úgy vélekedett, hogy a hadsereg vezetői csak tervezgetnek és nyomást akarnak gyakorolni a kormányra, de nem mernek egyértelműen elmenni a „legvégsőkig”, a nyílt lázadásig és esküjük megszegéséig. Különben is vannak még lehetőségek a válságból való kilábolásra, így például a népszavaerővel, a kereszténydemokratás és a legnagyobb ellenzéki ta párttal való tárgyalás a polgárhátorú elhárítására. Ha „párhuzamos” népi hadsereget szerveznénk munkásokból — érvelt Allende — ez annyit jelentene, hogy letérnénk az alkotmány útjáról, így a hadsereg jogcímet kaphatna a kormány megdöntésére . A kormány így inkább arra összpontosította erőit, hogy fellépjen a szélsőjobboldali terroristák ellen és szükségintézkedésekkel legalább részlegesen megindítsa a fuvarozósztrájk miatt megbénult gépezetet, — így a puccsistáknak volt idejük arra, hogy felkészülhessenek a „G” napra (G: a golpe — államcsíny spanyol nyelvű rövidítése). Sajnos, a jelek szerint jóidőre minden elveszett. A fasiszta hatalomátvételt már nem tudjuk megakadályozni.” Egyszerre őrjárat jelenik meg lent a kapuban. Távoznunk kell az épületből. Búcsúzóul megölelnek. „Ha alkalma lesz, mondja el mindenkinek , tovább harcolunk. Chilében időlegesen felülkerekedhet a fehér terror, de tartós nem lehet a fasiszta diktatúra.” Árkus István következik: Roham a La Borja ellen HÍRLAP Csütörtök, 1973. november 1. mai kommentár Itália mumusai Itália első számú mumusa: az infláció. Mariano Rumor középbal kormánya eddig derekasan igyekezett megtartani a hivatalba lépésekor meghirdetett programot. Ám a megélhetési költségek emelkedése ellen eddig nem sikerült hatásos fegyvert találnia. Annak ellenére, hogy a három szakszervezeti szövetség, a CGIL, a CISL és az HIL vezetői már többször is tanácskoztak a kormány pénz- és gazdaságügyi minisztereivel, a „hatok" eszmecseréi mindeddig nem hozták meg a várt eredményt. Annál is inkább aggasztó ez az olasz kisemberek, mindenekelőtt a bérből és fizetésből élő milliók számára, mert az árstop a mai nappal megszűnik. Ezt a körülményt a szélsőséges olasz elemek igyekeznek kihasználni. Mindenekelőtt az olasz neofasiszták, akik az utóbbi napokban Rómában, Bariban, Nápolyban és több más városban verekedéseket provokáltak, baloldali pártok és szakszervezeti vezetők ellen hajtottak végre támadásokat. A legsúlyosabb provokáció színhelye Róma egyik munkáskerülete volt, ahol a szocialista párt Avanti című lapjának fesztiválját zavarták meg a jobboldali suhancok. A verekedés hét sebesültjét kórházban ápolják. Észak-Olaszországban a carabinierik — az olasz csendőrök — egy titkos neofasiszta kiképzőtábort lepleztek le. A táborban Mussolini egykori rohamosztagosainak mintájára suhancokat képeztek ki nemcsak a kerékpárláncok és a vasdorongok „célszerű" használatára, hanem lőfegyverek, sőt géppuskák kezelésére is. Az Olasz Kommunista Párt ismét nyomatékosan figyelmeztette a kormányt a neofasiszta veszélyre. Enrico Berlinguer, a párt főtitkára egy közelmúltban elhangzott beszédében Chile példáját idézte, rámutatva az olasz reakció mind arcátlanabb provokációira. Ugyanakkor hangsúlyozta: az OKP a „konstruktív ellenzéki’ szerepében igyekszik kikényszeríteni a balközép kormánytól újabb intézkedéseket a dolgozók helyzetének javítására, s mindenekelőtt az infláció, megfékezésére.