Fejér Megyei Hírlap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-01 / 281. szám
Ülésezett az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács meghallgatta és tudomásul vette Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének beszámolóját a Nigériai Szövetségi Köztársaságban, a Ghánai Köztársaságban és a Sierra Leonei Köztársaságban - 1973. november 11-23. között - tett hivatalos látogatásáról. Az Elnöki Tanács - népesedéspolitikai célkitűzéseink megvalósítása érdekében - módosította a dolgozók betegségi biztosításáról szóló 1956. évi 39. sz. törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseit. A módosítás bővítette a gyermekápolási táppénz igénybevételének lehetőségét, kiterjesztette az anyasági segélyre jogosultak körét és meghatározott körben felemelte a gyermekágyi segélyt. Az Elnöki Tanács bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Il KGST és Finnország együttműködése Moszkva Ünnepélyesen írták alá pénteken Moszkvában a KGST- palotában a KGST és Finnország együttműködési bizottságának november 29—30-án megtartott első üléséről szóló jegyzőkönyvet. Az ülésen finn részről Jermu Lahine külkereskedelmi miniszter és Alholm moszkvai nagykövet volt jelen, szakértők kíséretében. Hazánk delegációját Szalai Béla, a külkereskedelmi miniszter helyettese vezette. A hivatalos sajtóközlemény szerint a bizottság az érdekelt országok indítványainak meghallgatása után munkatervet fogadott el 1974-re, amely előirányozza a KGST-tagországok és Finnország közötti sokoldalú együttműködés lehetőségeinek feltárását a gépgyártás, a vegyipar, a közlekedés, a tudományos-műszaki együttműködés, a szabványosítás és a statisztika több konkrét területén. Döntés született arról is, hogy a bizottság második ülését 1974. október 23-24-én Helsinkiben tartják. Az ülés „a barátság és kölcsönös megértés légkörében zajlott le.” A záróokmány aláírását követően A. Angelov, a bolgár külkereskedelmi miniszter első helyettese értékelte az ülés eredményeit. Megállapította, hogy a tanácskozás igen eredményesnek bizonyult. Finnországban elégedetten vették tudomásul, hogy a Finn Köztársaság és a KGST közötti együttműködés beindulása rendkívül gyors volt — jelentette ki a finn külkereskedelmi miniszter, s az első jegyzőkönyv aláírását „frisi jelentőségű eseményként” jellemezte. Ez az okmány, mondotta, a további együttműködési alapját képezi. „A KGST valóban nyílt szervezet, amely mint tapasztalhattuk, rendkívül könnyen szervezte meg az együttműködést Finnországgal, annak ellenére, hogy ott a KGST-országokétól eltérő gazdasági rendszer van” — állapította meg Lainé. A CSKP KB plénuma Prága A párt eredményes munkáját, a népgazdaság sikereit méltatta Gustav Husák, a CSKP KB főtitkára a kétnapos pártplénumon elhangzott zárszavában, amelyet pénteken hoztak nyilvánosságra. Megállapította, hogy ebben az évben tovább szilárdult mind a CSKP belső egysége, mind pedig a dolgozók tömegeivel való kapcsolata. A párt és a nép egysége — jelentette ki — egész munkánk politikai alapjává válik. Igen jók a tapasztalatok a kommunisták és párton kívüliek jelenleg országszerte folyó együttes gyűlésein, amelyeken a párt a dolgozókkal közösen vitatja meg a társadalmi élet valamennyi problémáját. Eddig már több százezer pártonkívüli szólalt fel pozitív értelemben. A gyűlések jól mutatják — hangoztatta Hulák —, hogy a CSKP ismét nagy tekintélyt élvez a társadalomban, számíthat a dolgozók széles rétegeinek bizalmára. A jövőben is arra törekszünk, hogy állandó politikai tömegimimikával fenntartsuk kapcsolatainkat a dolgozókkal, meghallgassuk véleményüket, és a türelmes meggyőzés eszközét alkalmazzuk. Gazdasági kérdéseket érintve rámutatott: az ötéves terv első három évének eredményei bizonyítják, hogy helyesnek bizonyult a párt és a kormány gazdaságpolitikája. „MERRE UniH FEHERHAR?".., S ikamlós utakon „Egész Európa fázik. Ixindonban ebben az évszázadban még nem volt példa rá, hogy novemberben ennyi hó essen. Belgiumban már harminc centiméteres a hótakaró, az osztrák Alpokban lavinaveszély aggasztja a kis falvak lakosait. A Balkán-félszigeten mínusz 15—20 fok hideg volt a hegyekben, nálunk a hófúvás bénítja az utak forgalmát ...” A hajnalban ébredő újságíró véletlenül hallgatja végig ezt a német nyelvű híradást, amely kellemetlenül szakítja meg Gershwin Porgy and Bess című operáját. Sejtelme sincs, hogy a német nyelvterület melyik részét jelöli ez a „nálunk” kifejezés, viszont kíváncsi lesz arra, hogy milyen is a helyzet „nálunk” Fehérvár környékén. Amikor útnak indul, még a háztetőről lesodort hópelyheket görget a szél a belváros utcáin. Csakhamar kiderül azonban, hogy a móri úton jobbak az útviszonyok, mint Fehérvár belvárosában. Aranyló napsütésben, óvatos hajtással pompásan lehet autózni. Az istentudja mivel beszórt úttesten már nagyrészt elolvadt a hó, semmiféle szenzációs riportot nem lehet írni a ,,fehér rém” fenyegetéséről. A krónikás idegeit csupán az borzolja fel, hogy Sárkeresztesnél váratlanul ki vágódik eléje a mellékútról egy Volkswagen. Erőteljesen fékezni persze ilyen síkos úton nem tanácsos, így a krónikás méltán sóhajt fel megkönnyebbülten, hogy kétszázezer kilométeren át csiszolt gyakorlatával sikerült elkerülnie az összeütközést. Amiről egyébként a Volkswagen vezetője sem tehetett volna, mert az itt elhelyezett zöld útjelző tábla tökéletesen eltakarja a kilátást a Fehérvár felől érkező kocsikra. Amit ezennel szívesen ajánlunk az illetékes közlekedési szakemberek szíves figyelmébe. A magyaralmási útkereszteződésnél az újságíró visszafordul, ezen az úton semmi érdekesség sem várhatja. Az iszkaszentgyörgyi úton sincs hóakadály, csupán a jégsíkosra fagyott úttest teszi próbára a vezetési készséget. Szabadiattyánnál a Pokol Pince parkolóhelyén csak egyetlen személygépkocsi parkíroz. (Lehet, hogy az üzletvezetőé?) Nem tudni. A tündöklő napsütésben semmi vészes jel nincs. Az idekanyarodó IFA vezetője azonban ezt mondja: „Tegnap este ez az út tényleg maga volt a pokol. Tíz méternyire nem láttam a kavargó hófergetegben. Hosszú ideje járok errefelé, de még azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Így egyáltalán nem lepett meg, hogy amikor Polgárdi mellett a meglazult lámpaizzót szereltem és wartburgos fiatalember megállt mellettem, s ezt kérdezte: „Erre van Fehérvár?.” Az elbeszélésen mosolyogni lehetne, ha az M 7-es úton nem látna két árokba fordult gépkocsit is az újságíró. Amikor a Non Stop étteremben megissza a kávéját, elmesélik neki, hogy ez az étterem már régen nem „non stop”, tehát nem tart nyitva megállás nélkül, „örültünk, hogy este egyáltalán haza tudtunk érni.” Nem mindenkinek volt meg ez az öröme. A Gorsium étteremben ezt mesélte a fizető: „A hófúvás ellenére is nagy forgalmunk volt tegnap, sokan betértek hozzánk, mint valami menedékhelyre. Volt aki gyalog jött. Egy órával ezelőtt vontatták el azt a Pobjedát is, amely előttünk kötött ki az árokban.” Hogy milyen könnyű kikötni az árokban, ezt az újságíró is tapasztalja, amikor Tácról balra akar fordulni. „Gorsium 1 római mérföld, 1460 méter” hirdeti itt a tábla. Az utolsó pillanatban sikerül enyhén visszafordítani a kormányt, hogy be ne menjen abba a csapásba, amelyet egy „árokkedvelő” gépkocsi vájt előtte. Az M 7-es úton viszont kellemes meglepetés éri: itt akár nyolcvan-kilencven kilométerrel is lehet vezetni. Viszont egy Zsiguli jóval több ,mint százhúsz kilométerrel száguld el mellette. Igaz, hogy a kanyarban meginog a kocsi, de hát minek fékezett. Az újságíró sem mer fékezni, amikor Fehérvár előtt hirtelen útszűkület keskenyíti el az útját, őszintén reméli, hogy a mögötte haladó gépkocsin nem a rendőrök fényképezik le, hogy tíz kilométerrel meghaladta a tábla sebességkorlátozását. Mert az ilyen fénykép nagyon sokba kerül. Igaz, hogy még mindig olcsóbb, mintha jégsíkos úton fékezett kocsi lezuhanna a mélybe. Sárbogárd felé haladva szintén nem lát semmiféle szenzációs eseményt. Csupán az kelti fel a figyelmét, hogy mintha forrna az úttest, úgy fodrozódik az oldalszéltől felkavart hó. Cudar világ lesz itt néhány órán belül. Egy vadonatúj Skoda vezetője ebből már előleget kapott. Éppen akkor vontatják ki az árokból, amikor a krónikás odaérkezik. A segítséget nyújtó teherautó vezetője kissé fanyarul meséli: — Képzelje el: a hölgy kissé megijedt, amikor szembejövő gépkocsival találkozott. Rálépett a fékre és kikötött az árokban. Sejtelme sincs, milyen szerencséje volt, hogy jobbfelé az árokba és nem pedig a közeledő gépkocsi elé vágódott. Azt mondta: már több mint ezer kilométert vezetett, így szánta rá magát, hogy Szekszárdra utazzon. Én már háromszázezer kilométert vezettem, de gond nekem ez az út... Valóban gond és felelősséget felvető Ami viszont bizonyos: a KPM illetékesei a váratlan időromlás ellenére is pompásan rendbehozták az utakat. Most a gépkocsivezetőkön múlik, hogy óvatos hajtással megvédjék maguk és mások életét«. (Fox) HÍRLAP BREZSNYEV BEFEJEZTE INDIAI LÁTOGATÁSÁT Delhi Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára befejezve indiai hivatalos baráti látogatását, pénteken repülőgépen hazaindult Delhiből. A tárgyalások eredményeit közös nyilatkozatban rögzítették és azt csütörtökön írta alá Leonyid Brezsnyev és Indira Gandhi. A szovjet vendégeket a repülőtéren Indira Gandhi és más indiai személyiségek búcsúztatták. Indira Gandhi a vendéget búcsúztatva hangsúlyozta, hogy a közte és Leonyid Brezsnyev között, a két kormány képviselői között lezajlott véleménycsere „igen hasznos volt”. Leonyid Brezsnyev válaszában rámutatott: az indiai vezetőkkel folytatott tárgya-lások lehetővé tették az új, fontos célkitűzések megállapításait a Szovjetunió és India barátságának és együttműködésének elmélyítéséhez. Moszkva Pénteken hazaérkezett Moszkvába Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének tagja, aki Indira Gandhi miniszterelnök vendégeként ötnapos. Hivatalos baráti látogatást tett Indiában. * Leonyid Brezsnyevnek, az SZKI* KB altitkárának indiai látogatása a két ország közötti 15 éves gazdasági szerződés és közös politikai deklaráció aláírásával fejeződött be. Képünkön: Brezsnyev és Indira Gandhi miniszterelnök kicserélik az aláírt okmányokat Olajgondok Pénteken délben Brüsszelbe érkezett az olajtermelő arab államok két különmegbízottja: Al-Jamani, Szaúd- Arábia és Abdesz-Szalam, Algéria minisztere. A két minisztert haladéktalanul fogadta Van Elslande belga külügyminiszter, aki munkaebéden tárgyalt, velük. Az ebéden részt vett Claes gazdaságügyi miniszter, valamint a Közös Piac brüsszeli bizottságának elnöke, Ortosi és energia kérdésekkel foglalkozó alelnöke, Simonét is. Az arab minisztereket a későbbiekben fogadta Lebertin belga miniszterelnök. . Az olajellátási probléma megoldása annál sürgősebb Belgium számára, mert holland hivatalos közlés szerint hétfőtől már nem működik a Rotterdamot a belgiumi Antwerpennel összekötő vezeték. A NATO nehézségei A New York Times az Egyesült Államok és a nyugat-európai hatalmak közötti ellentétek éleződésével foglalkozva megállapítja, hogy „a NATO-nak súlyos nehézségei vannak”. A neves amerikai lap amiatt sajnálkozik, hogy az Északatlanti Szövetség „már soha sem lehet a régi”. A New York Times rámutat, hogy a nyugat-európai országok komoly elégedetlenségüket fejezték ki a közelkeleti háború idején tett amerikai lépések miatt, minthogy „ők ebben a háborúban többet szenvedtek, mint az amerikaiak” az Egyesült Államok arab-ellenes magatartása és a Nyugat-Európába irányuló arab olajszállítások ezt követő csökkentése következtében. A lap szerint a nyugat-európaiakat felháborította, hogy „az amerikaiak, akik saját nemzeti érdekeik, egyebek között az évi hárommilliárd dollár profitot hozó 28 milliárd dolláros tőkebefektetéseik védelmében Európában tartják csapataikat, harci készültségbe helyezték fegyveres erőiket, azoknak az országoknak az értesítése nélkül, amelyekben ezek a csapatok állomásoznak. Mint a TASZSZ hírügynökség megállapítja: figyelemre méltó, hogy a New York Times azt indítványozza az Egyesült Államoknak, folytasson változatlanul olyan politikát a nyugat-európai országokkal szemben, amely lényegében nem veszi figyelembe ezek érdekeit, mégis lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, „hogy vezethesse és néha manipulálhassa is az Atlanti Szövetséget”. A New York Times ugyanakkor kénytelen bevallani, hogy ez a politika aligha gyakorolt „döntő hatást” mert Nyugat- Európában népszerűtlen. ÖPASZSZ* Ltombert, 1973. december ) EF141 KHiEEjeS 0 DAWSOff-SZIGET FOGLYAI Kísértetiesek a párhuzamok. A dühödten haladásellenes, a törvényes kormány ellen fellázadó, a hatalmat puccsal átvevő chilei katonai junta Santiago nagy sportstadionjában rendezte be első, hatalmas internálótáborát, mert a börtönökben már nem volt hely annyi ember számára, amennyit „begyűjteni" Pinocheték jónak láttak. És a sportstadiont használta fel Athénben a görög jobboldali kormány is a haladó elemek fogva tartására (mégha később az történt is, hogy még ez a jobboldali rezsim sem bizonyult eléggé jobboldalinak a tőle a hatalmat elragadó, még jobboldalibb új junta számára.) Páncélosok, terror, sportstadion, mint internálótábor - igen, a párhuzamok kísértetiesek, a fasizmus módszerei újra meg újra ismétlődnek. Most például Dawson-sziget esetében is. Chile legdélibb körzetében, a Magellán-szoros vidékén, a legegészségtelenebb éghajlat alatt fekszik ez a sziget, amelyet a chilei fasiszta hatalom most börtönnek, internálótábornak rendezett be. (Emlékezzünk: amikor 1967 áprilisában a görög katonai junta puccsal átvette a hatalmat, ugyancsak távoli szigeteken, Leroszon, Jaroszon rendezett be börtönnél is rosszabb koncentrációs táborokat a haladó emberek fogva tartására.) Dawson szigetére szállították át Luis Corvalánt, a Ciheti Kommunista Párt főtitkárát és Allende Népi Egység kormányának több tagját, köztük szocialistákat, s radikálisokat. Fokozódik tehát és még szélesedik is, mert egyre több embert érint a chilei fasiszta terror. A történelemből azonban jól tudjuk, hogy a szélsőjobboldali zsarnokság mindig megszüli a maga ellenfeleit is, akik a legkegyetlenebb megtorlások közepette is vállalják a harcot népük szabadságáért. És az ellenállók, a demokraták, a haladó chilei emberek harcát szerte a világon támogatja az emberiség jobbik fele. Naponta újabb és újabb jelentések érkeznek a szolidaritás megnyilvánulásairól. Pénteken például a Morning Star című angol napilap figyelmeztetett a Dawson-szigeti állapotokra, s arra, hogy Corvalánt újból életveszély fenyegeti. S ugyanezen a napon jelentették Svájcból, hogy az ország értelmiségének 500 kiemelkedő képviselője írta alá Genfben azt a petíciót, amely elítéli a chilei katonai puccsot és támogatásáról biztosítja a chilei ellenállási mozgalmat. (RS)