Fejér Megyei Hírlap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-01 / 281. szám

­ Ülésezett az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács meghallgat­ta és tudomásul vette Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnö­kének beszámolóját a Nigériai Szövetségi Köztársaságban, a Ghánai Köztársaságban és a Sierra Leonei Köztársaságban - 1973. november 11-23. között - tett hivatalos látogatásáról. Az Elnöki Tanács - népese­déspolitikai célkitűzéseink meg­valósítása érdekében - módo­sította a dolgozók betegségi biztosításáról szóló 1956. évi 39. sz. törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseit. A módosítás bő­vítette a gyermekápolási táp­pénz igénybevételének lehető­ségét, kiterjesztette az anyasági segélyre jogosultak körét és meghatározott körben felemelte a gyermekágyi segélyt. Az Elnöki Tanács bírákat vá­lasztott meg és mentett fel, vé­gül egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Il KGST és Finnország együttműködése Moszkva Ünnepélyesen írták alá pén­teken Moszkvában a KGST- palotában a KGST és Finn­ország együttműködési bizott­ságának november 29—30-án megtartott első üléséről szóló jegyzőkönyvet. Az ülésen finn részről Jermu Lahine kül­kereskedelmi miniszter és Alholm moszkvai nagykövet volt jelen, szakértők kíséreté­ben. Hazánk delegációját Sza­lai Béla, a külkereskedelmi miniszter helyettese vezette. A hivatalos sajtóközlemény szerint a bizottság az érdekelt országok indítványainak meg­hallgatása után munkatervet fogadott el 1974-re, amely előirányozza a KGST-tagor­­szágok és Finnország közötti sokoldalú együttműködés le­hetőségeinek feltárását a gép­gyártás, a vegyipar, a közle­kedés, a tudományos-műszaki együttműködés, a szabványo­sítás és a statisztika több konkrét területén. Döntés született arról is, hogy a bizottság második ü­lé­sét 1974. október 23-24-én Hel­sinkiben tartják. Az ülés „a barátság és kölcsönös megér­tés légkörében zajlott le.” A záróokmány aláírását követően A. Angelov, a bolgár külkereskedelmi miniszter el­ső helyettese értékelte az ülés eredményeit. Megállapí­totta, hogy a tanácskozás igen eredményesnek bizonyult. Finnországban elégedetten vették tudomásul, hogy a Finn Köztársaság és a KGST közötti együttműködés bein­dulása rendkívül gyors volt — jelentette ki a finn külke­reskedelmi miniszter, s az el­ső jegyzőkönyv aláírását „fri­­si jelentőségű eseményként” jellemezte. Ez az okmány, mondotta, a további együtt­működési alapját képezi. „A KGST valóban nyílt szerve­zet, amely mint tapasztalhat­tuk, rendkívül könnyen szervezte meg az együttműkö­dést Finnországgal, annak el­lenére, hogy ott a KGST-or­szágokétól eltérő gazdasági rendszer van” — állapította meg La­iné. A CSKP KB plénuma Prága A párt eredményes munká­ját, a népgazdaság sikereit méltatta Gustav Husák, a CSKP KB főtitkára a kétna­pos pártplénumon elhang­zott zárszavában, amelyet pénteken hoztak nyilvános­ságra. Megállapította, hogy ebben az évben tovább szi­lárdult mind a CSKP belső egysége, mind pedig a dolgo­zók tömegeivel való kapcso­lata. A párt és a nép egysége — jelentette ki — egész mun­kánk politikai alapjává válik. Igen jók a tapasztalatok a kommunisták és párton kívü­liek jelenleg országszerte fo­lyó együttes gyűlésein, ame­lyeken a párt­ a dolgozókkal közösen vitatja meg a társa­dalmi élet valamennyi prob­lémáját. Eddig már több száz­ezer pártonkívüli szólalt fel pozitív értelemben. A gyűlések jól mutatják — hangoztatta Hulák —, hogy a CSKP ismét nagy tekintélyt élvez a társadalomban, szá­míthat­ a dolgozók széles réte­geinek bizalmára. A jövőben is arra törekszünk, hogy ál­landó politikai tömegimimiká­­val fenntartsuk kapcsolatain­kat a dolgozókkal, meghall­gassuk véleményüket, és a türelmes meggyőzés eszközét alkalmazzuk. Gazdasági kérdéseket érint­ve rámutatott: az ötéves terv első három évének eredmé­nyei bizonyítják, hogy helyes­nek bizonyult a párt­ és a kor­mány gazdaságpolitikája. „MERRE UniH FEHERHAR?".., S ikamlós utakon „Egész Európa fázik. Ixindonban ebben az évszázadban még nem volt példa rá, hogy novemberben ennyi hó essen. Belgiumban már harminc centiméteres a hótakaró, az osztrák Alpokban lavinaveszély aggasztja a kis falvak lakosait. A Balkán-félszigeten mí­nusz 15—20 fok hideg volt a hegyekben, ná­lunk a hófúvás bénítja az utak forgalmát ...” A hajnalban ébredő újságíró véletlenül hall­gatja végig ezt a német nyelvű híradást, amely kellemetlenül szakítja meg Gershwin Porgy and Bess című operáját. Sejtelme sincs, hogy a német nyelvterület melyik részét jelöli ez a „nálunk” kifejezés, viszont kíváncsi lesz arra, hogy milyen is a helyzet „nálunk” Fehérvár környékén. Amikor útnak indul, még a háztetőről leso­dort hópelyheket görget a szél a belváros ut­cáin. Csakhamar kiderül azonban, hogy a móri úton jobbak az útviszonyok, mint Fehér­vár belvárosában. Aranyló napsütésben, óvatos hajtással pompásan lehet autózni. Az isten­tudja mivel beszórt úttesten már nagyrészt el­olvadt a hó, semmiféle szenzációs riportot nem lehet írni a ,,fehér rém” fenyegetéséről. A kró­nikás idegeit csupán az borzolja fel, hogy Sár­­keresztesnél váratlanul ki vágódik eléje a mel­­lékútról egy Volkswagen. Erőteljesen fékezni persze ilyen síkos úton nem tanácsos, így a krónikás méltán sóhajt fel megkönnyebbülten, hogy kétszázezer kilométeren át csiszolt gya­korlatával sikerült elkerülnie az összeütközést. Amiről egyébként a Volkswagen vezetője sem tehetett volna, mert az itt elhelyezett zöld út­jelző tábla tökéletesen eltakarja a kilátást a Fehérvár felől érkező kocsikra. Amit ezen­nel szívesen ajánlunk az illetékes közlekedési szakemberek szíves figyelmébe. A magyaralmási útkereszteződésnél az új­ságíró visszafordul, ezen az úton semmi érde­kesség sem várhatja. Az iszkaszentgyörgyi úton sincs hóakadály, csupán a jégsíkosra fa­gyott úttest teszi próbára a vezetési készséget. Szabadi­attyánnál a Pokol Pince parkoló­helyén csak egyetlen személygépkocsi parkí­roz. (Lehet, hogy az üzletvezetőé?) Nem tudni. A tündöklő napsütésben semmi vészes jel nincs. Az idekanyarodó IFA vezetője azonban ezt mondja: „Tegnap este ez az út tényleg maga volt a pokol. Tíz méternyire nem láttam a ka­vargó hófergetegben. Hosszú ideje járok erre­felé, de még azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Így egyáltalán nem lepett meg, hogy amikor Polgárdi mellett a meglazult lámpaizzót sze­reltem és wartburgos fiatalember megállt mel­lettem, s ezt kérdezte: „Erre van Fehérvár?.­” Az elbeszélésen mosolyogni lehetne, ha az M­ 7-es úton nem látna két árokba fordult gépkocsit is az újságíró. Amikor a Non Stop étteremben megissza a kávéját, elmesélik neki, hogy ez az étterem már régen nem „non stop”, tehát nem tart nyitva megállás nélkül, „örül­tünk, hogy este egyáltalán haza tudtunk érni.” Nem mindenkinek volt meg ez az öröme. A Gorsium étteremben ezt mesélte a fizető: „A hófúvás ellenére is nagy forgalmunk volt teg­nap, sokan betértek hozzánk, mint valami menedékhelyre. Volt aki­ gyalog jött. Egy órá­val ezelőtt vontatták el azt a Pobjedát is, amely előttünk kötött ki az árokban.” Hogy milyen könnyű kikötni az árokban, ezt az újságíró is tapasztalja, amikor Tácról balra akar fordulni. „Gorsium 1 római mérföld, 1460 méter” hirdeti itt a tábla. Az utolsó pillanat­ban sikerül enyhén visszafordítani a kor­mányt, hogy be ne menjen abba a csapásba, amelyet egy „árokkedvelő” gépkocsi vájt előtte. Az M­ 7-es úton viszont kellemes meglepe­tés éri: itt akár nyolcvan-kilencven kilométer­rel is lehet vezetni. Viszont egy Zsiguli jóval több ,mint százhúsz kilométerrel száguld el mellette. Igaz, hogy a kanyarban meginog a kocsi, de hát minek fékezett. Az újságíró sem mer fékezni, amikor Fehérvár előtt hirtelen útszűkület keskenyíti el az útját, őszintén re­méli, hogy a mögötte haladó gépkocsin nem a rendőrök fényképezik le, hogy tíz kilométerrel meghaladta a tábla sebességkorlátozását. Mert az ilyen fényk­ép nagyon sokba kerül. Igaz, hogy még mindig olcsóbb, mintha jégsíkos úton fékezett kocsi lezuhanna a mélybe. Sárbogárd felé haladva szintén nem lát sem­miféle szenzációs eseményt. Csupán az kelti fel a figyelmét, hogy mintha forrna az úttest, úgy fodrozódik az oldalszéltől felkavart hó. Cudar világ lesz itt néhány órán belül. Egy vadonatúj Skoda vezetője ebből már előleget kapott. Éppen akkor vontatják ki az árokból, amikor a krónikás odaérkezik. A segítséget nyújtó teherautó vezetője kissé fanyarul meséli: — Képzelje el: a hölgy kissé megijedt, ami­kor szembejövő gépkocsival találkozott. Rá­lépett a fékre és kikötött az árokban. Sejtelme sincs, milyen szerencséje volt, hogy jobbfelé az árokba és nem pedig a közeledő gépkocsi elé vágódott. Azt mondta: már több mint ezer kilométert vezetett, így szánta rá magát, hogy Szekszárdra utazzon. Én már háromszázezer kilométert vezettem, de gond nekem ez az út... Valóban gond és felelősséget felvető Ami viszont bizonyos: a KPM illetékesei a váratlan időromlás ellenére is pompásan rendbehozták az utakat. Most a gépkocsivezetőkön múlik, hogy óvatos hajtással megvédjék maguk és mások életét­«. (Fox) HÍRLAP BREZSNYEV BEFEJEZTE INDIAI LÁTOGATÁSÁT Delhi Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára befejezve in­diai hivatalos baráti látoga­tását, pénteken repülőgépen hazaindult Delhiből. A tár­gyalások eredményeit közös nyilatkozatban rögzítették és azt­ csütörtökön írta alá Leo­nyid Brezsnyev és Indira Gandhi. A szovjet vendégeket a re­pülőtéren Indira Gandhi és más indiai személyiségek bú­csúztatták. Indira Gandhi a vendéget búcsúztatva hangsúlyozta, hogy a közte és Leonyid Brezsnyev között, a két kor­mány képviselői között le­zajlott véleménycsere „igen hasznos volt”. Leonyid Brezsnyev vála­szában rámutatott: az indiai vezetőkkel folytatott tárgya-­­lások lehetővé tették az új, fontos célkitűzések megálla­pításait a Szovjetunió és In­dia barátságának és együtt­működésének elmélyítéséhez. Moszkva Pénteken hazaérkezett Moszkvába Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnöksé­gének tagja, aki Indira Gandhi miniszterelnök ven­dégeként ötnapos. Hivatalos baráti látogatást tett Indiá­ban. * Leonyid Brezsnyevnek, az SZKI* KB altitkárának indiai látogatása a két ország közötti 15 éves gazdasági szerződés és közös politikai deklaráció aláírásával fejeződött be. Képün­kön: Brezsnyev és Indira Gandhi miniszterelnök kicserélik az aláírt okmányokat Olajgondok Pén­teken dél­ben Brüsszel­be érkezett az olajtermelő arab államok két különmeg­­bízottja: Al-Jamani, Szaúd- Arábia és Abdesz-Szalam, Algéria minisztere. A két mi­nisztert haladéktalanul fo­gadta Van Elslande belga­­ külügyminiszter, aki munka­ebéden tárgyalt, velük. Az ebéden részt vett Claes gaz­daságügyi miniszter, vala­­­­mint a Közös Piac brüsszeli bizottságának elnöke, Ortosi és energia kérdésekkel fog­lalkozó alelnöke, Simonét is. Az arab minisztereket a ké­sőbbiekben fogadta Lebertin belga miniszterelnök. .­ Az olajellátási probléma megoldása annál sürgősebb Belgium számára, mert hol­­­­land hivatalos közlés szerint hétfőtől már nem működik a Rotterdamot a belgiumi Antwerpennel összekötő ve­zeték. A NATO nehézségei A New York Times az Egyesült­ Államok és a nyu­gat-európai hatalmak közötti ellentétek éleződésével fog­lalkozva megállapítja, hogy „a NATO-nak súlyos nehéz­ségei vannak”. A neves ame­rikai lap amiatt sajnálkozik, hogy az Északatlanti Szövet­ség „már soha sem lehet a régi”. A New York Times rámu­tat, hogy a nyugat-európai országok komoly elégedetlen­ségüket fejezték ki a közel­­keleti háború idején tett amerikai lépések miatt, mint­hogy „ők ebben a háborúban többet szenvedtek, mint az amerikaiak” az Egyesült Ál­lamok arab-ellenes magatar­tása és a Nyugat-Európába irányuló arab olajszállítások ezt követő csökkentése követ­keztében. A lap szerint a nyugat-európaiakat felhábo­rította, hogy „az amerikaiak, akik saját nemzeti érdekeik, egyebek között az évi három­milliárd­­ dollár­ profitot hozó 28 milliárd dolláros tőkebe­fektetéseik védelmében Euró­pában tartják csapataikat, harci készültségbe helyezték fegyveres erőiket, azoknak az országoknak az értesítése nél­kül, amelyekben ezek a csa­patok állomásoznak. Mint a TASZSZ hírügynök­ség megállapítja: figyelemre méltó, hogy a New York Ti­mes azt indítványozza az Egyesült Államoknak, foly­tasson változatlanul olyan politikát a nyugat-európai országokkal szemben, amely lényegében nem veszi figye­lembe ezek érdekeit, mégis lehetővé teszi az Egyesült Ál­lamok számára, „hogy vezet­hesse és néha manipulálhas­sa is az Atlanti Szövetséget”. A New York Times ugyanak­kor kénytelen bevallani, hogy ez a politika aligha gyakorolt „döntő hatást” mert Nyugat- Eu­rópában népszerűtlen. ÖPASZSZ* Ltombert, 1973. december ) EF141 KHiEEje­S 0 DAWSOff-SZIGET FOGLYAI Kísértetiesek a párhuzamok. A dühödten haladásellen­es, a törvényes kormány ellen fellá­zadó, a hatalmat puccsal átve­vő chilei katonai junta Santia­go nagy sportstadionjában ren­dezte be első, hatalmas inter­nálótáborát, mert a börtönök­ben már nem volt hely annyi ember számára, amennyit „be­gyűjteni" Pinocheték jónak lát­tak. És a sportstadiont használ­ta fel Athénben a görög jobb­oldali kormány is a haladó elemek fogva tartására (még­ha később az történt is, hogy még ez a jobboldali rezsim sem bizonyult eléggé jobboldalinak a tőle a hatalmat elragadó, még jobboldalibb új junta szá­mára.) Páncélosok, terror, sportstadion, mint internálótá­bor - igen, a párhuzamok kí­sértetiesek, a fasizmus módsze­rei újra meg újra ismétlődnek. Most például Dawson-sziget esetében is. Chile legdélibb körzetében, a Magellán-szoros vidékén, a legegészségtelenebb éghajlat alatt fekszik ez a szi­get, amelyet a chilei fasiszta hatalom most börtönnek, inter­nálótábornak rendezett be. (Emlékezzünk: amikor 1967 áp­rilisában a görög katonai junta puccsal átvette a hatalmat, ugyancsak távoli szigeteken, Leroszon, Jaroszon rendezett be börtönnél is rosszabb koncent­rációs táborokat a haladó em­berek fogva tartására.) Dawson­ szigetére szállították át Luis Corvalánt, a Ciheti Kom­munista Párt főtitkárát és Allen­­de Népi Egység kormányának több tagját, köztük szocialistá­kat, s radikálisokat. Fokozódik tehát és még szé­lesedik is, mert egyre több em­bert érint a chilei fasiszta ter­ror. A történelemből azonban jól tudjuk, hogy a szélsőjobbol­dali zsarnokság mindig meg­szüli a maga ellenfeleit is, akik a legkegyetlenebb megtorlások közepette is vállalják a harcot népük szabadságáért. És az ellenállók, a demokra­ták, a haladó chilei emberek harcát szerte a világon támo­gatja az emberiség jobbik fele. Naponta újabb és újabb jelen­tések érkeznek a szolidaritás megnyilvánulásairól. Pénteken például a Morning Star című angol napilap figyelmeztetett a Dawson-szigeti állapotokra, s arra, hogy Corvalánt újból élet­veszély fenyegeti. S ugyanezen a napon jelentették Svájcból, hogy az ország értelmiségének 500 kiemelkedő képviselője írta alá Genfben azt a petíciót, amely elítéli a chilei katonai puccsot és támogatásáról biz­tosítja a chilei ellenállási moz­galmat. (RS)

Next