Fejér Megyei Hírlap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-01 / 50. szám
Péntek, 1974. március -1. Kábelkötögetők között Egy „poén” a munkáról Az Ikarus pusztavámi üzemrészeit járva, a kábelkötögető csarnok felüdülést jelent a szemnek. A szépítésre mindig kész asszonykezek virágokkal üdítik környezetüket. Ottjártunkkor valami huncutságon járt az eszük, mert alig tudták lenyelni a kacagást. — Muszáj valamivel oldani a fáradtságot. Egy jó vicc, vagy poén, amint végigjárja a termet, valósággal felfrissít mindenkit. A jóízű kacagás, talán még a vérkeringést is felpezsdíti, legalábbis én gyakran úgy érzem — mondja Hajdú Károlyné, akinek keze meg nem áll, szapora mozdulatokkal szigeteli a kábeleket egy lyukacsos lemeztáblán. — A munkánk szigetelés, elszigetelés. A törekvésünk a szintézis, az együttdolgozás, a jó közérzet megteremtése — folytatja mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy a munkásaszszony ilyen elemzésekbe bocsátkozzon Betanított munkán. Mondatai iskolázottak. A „Józsefben” érettségizett, az egészségügyi tagozaton. Fiatalasszony, gyerekük még nincs, de lesz. Közvetlen munkatársának Barabás Józsefnének ez az első munkahelye. Egyenesen a háztartásból jött, bizony időbe került, míg megszokta a másfajta életritmust, a munkahelyi felelősséget. Férje bányász, fia még iskolás. Pusztavámon laknak. Azóta, hogy ő is dolgozik, gyorsabban gyarapodik a család. Órabére: 8.40 forint. A bandázsoló masinasor elején hosszúhajú fiatal lány, Diós Rozália szigeteli a kábeleket. Mórról jár ide, nyolc általánosa van és 750 forintos órabére Szeretne tanulni, szakmát szerezni, mert a műveletek elsajátíthatók, de a fejlődés rendje szerint újabb bonyolultabb gépek várhatók. A csupa nő üzemben a férfilétszám kettő: a főművezető és a fődiszpécser beosztásban. Mézes János a főművezető az üzem megalakulása óta dolgozik itt. Őszintén igyekszik megérteni és méltányolni az asszonyok sokféle gondjátbaját. Nőnek is jutott itt egy vezetői munkakör. Vasali Imréné, az üzemrész csoportvezetője. Ami a munkát illeti, nem válogatós, az induláskor még „culágereskedett” is. Tőle tudom, hogy nyolc kábeles kollektíva versenyez a szocialista címért. Azt is, hogy az eddig szűk öltözőt-fürdőt már bővítik. Az asszonyok szeretik, becsülik és irigylik Vasali Imrénét, legelőbb nem a beosztásáért, hiszen van neki gondja-baja éppen elég, hanem a férje miatt, aki sok asszonyt megszégyenítő szorgalommal — így tudják róla — végzi a házi munkát, kíméli asszonyát. Bányász volt, leszázalékolt nyugdíjas, ő „pátyolgatja” a gyereket. Későn jött a lurkó. A nagylány Győrben tanul, dísznövénykertésznek készül. Ahány asszonnyal, lánnyal beszélgettem, annyiféle gondolattal, vággyal találkoztam. Az egyik szakmát szeretné, a másik gyereket, a harmadik befejezni a megkezdett családi házat, mások lakásra várnak, élettársat keresnek. Néhányukat a szükség hozta ide, de legtöbbjüket az igény, a jobbra, a többre vágyás igyekezete és rendíthetetlen hite. — zágoni — Diós Rozália betanított munkás. Tanulni szeretne tovább, mert most még elég a fürge kéz, jó a szem, és az újabb gépek az ész közreműködését is várják Javult ellázá* Bútor, személygépkocsi A behozatali lehetőségek bővülése nyomán megjavult a személygépkocsi ellátás, s rendelkezés született a bútorok országos garanciális javításának megoldására, így öszszegezték a legfontosabb eredményeket a kultúrcikkkereskedelem vezetőinek csütörtöki országos tanácskozásán. A számítások szerint a forgalom még a tavalyinál is jobban, 11 százalékkal fejlődik. Az idén egyebek között hatmilliárd forint értékű bútor kerül forgalomba, s lényegesen jobb ellátást ígérnek néhány, tavaly még hiánycikknek számító termékből, például ülő bútorokból, gyermekbútorokból, íróasztalokból, könyvespolcokból. A vásárlási és a bemutatási körülményeket Budapesten és néhány vidéki városban az idén nyíló, nagy alapterületű Domus lakberendezési áruház a minta utáni értékesítés szélesítése és az előjegyzéses rendszer javítása teszi jobbá. A forgalomba kerülő mintegy 83 000 személygépkocsi — a Trabant és a Wartburg típus kivételével — elegendőnek látszik a nyilvántartott megrendelések teljesítéséhez. Ugyancsak elegendő az árufedezet a papír- és ítószerkereslet kielégítéséhez. VILÁGLATOK Óriások „H” betűiként terpeszkednek a jóid fölött. Vagy nem is! Égbeintegető vasemberek. — Ugyan. Tartó oszlopok. Azaz van köztük tartó és van köztük feszítő. Még látszik az inotai erőmű hűtőtornyainak gőzkalapja. Dehát nem azt nézik. Mindig a pillanatnyi hely, a meghatározója tekintetüknek, életüknek. Távvezeték szerelők. Itt a város, Székesfehérvár határában. — Inotáról megy ez a vezeték Fehérváron át Dunaújvárosba. Régi már a kábel, meg a tartók is, illő hát kicserélni, javítani. Azt tesszük. Kalapja van emberemnek. Ruhája, különben az mint a többié, meleg nadrág, bakkancs, pufajka. — Ki a munka vezetője? — kérdeztem az egyik sofőrtől. Az meg válaszolt, intett: — Az a kalapos ember. Furcsa tábor az övéké. Két lakókocsi, terepjárógépek, sárga csörlők egy vastraverz körül karéjban. Innen vezetnek tovább az autók vágta párhuzamosok. Ki az út felé, meg a maguk csinálta úton, mely már húszkilométeresre nyúlik Inotától — torony iránt. Azaz, a vezeték vonala szerint. — Lázár Pál vagyok — nyújtja érdes kezét kemény szorításra. — Maga hát a főnök, a kalapos ember. — A fenét. Csakhát nem lehet az ember mindig sisakban. — Húzhatjátok! — ember támaszkodik a lakókocsi oldalához, rádiótelefonon tizen hét oszloppal odébbra. Ha vonalba, az oszlopok vonalába áll az ember, látni a traverzek tetején fekete pontként dolgozó szerelőket. A hegesztők pisztolyai furcsa morze-jeleket villogtatnak. — Ezerkilencszázötvenkettőben építettük ezt a vezetéket. Száztíz kvadrátos, vagyis hat négyzetmiliméteres. Most meg cseréljük nagyobbra. 240-esre. A 120 kilovolt marad, de így nagyobb Ampert lehet rajta továbbítani. Na már most. Ha vastagabb a vezeték, nagyobb a súlya. Ezért aztán a tartókat is erősíteni kell. Hát ez a munkánk. — Maga mióta dolgozik a vállalatnál? _ — Az Országos Villamos Távvezeték Vállalatnál. Éppen huszonöt éve. — Éppen? — Éppen. Most pénteken lesz huszonöt éve, hogy beléptem. Most kaptam meg a jubileumi pénzt is. — Mennyit? — Kettőezer-kilencszázhatvanat. — Huszonöt évig mindig vidéken? — Mindig. Nyolcvanhárom munkahelye van a vállalatnak, mindet ismerem, szerettem. — Ezt is? — Ezt is. — Hétvégeken hazajár? — Hova? Én mindig itthon vagyok. Széttárja kezét, mintha ölelné a környéket, pedig a látóhatárnál nagyobbat ölel, mutat ő. — Legényember vagyok. Így aztán én ebben az országban mindenhol otthon vagyok. Ahol a munkám, ott a szállásom. Negyvenkét ember, hat jármű, sok gép. Ez most a birodalma. Színes, mégis bántó tép a zöldülő vetésen. — Mi ez? — kérdezem a tábla zöldjére mutatva. — Ez őszi árpa. Szép. Kár érte, de mit csináljunk. Igyekszünk mindig keveset rontani belőle. Valaki azt mondja mellettünk, hogy ez bizony nem árpa, búza. Egy pillanatra téma lesz ez is. — Teeeee! Jááános! — tölcsért csinál kezéből, úgy kiabál fel a vas tetejére az egyik szerelőnek valamelyikük. — Búza ez vagy árpa? — Árpa, őszi árpa. Nézd meg a széles levelét. A rádiótelefon utasítására lassan, méltóságosan emelkedni kezd az eddig lengő, végtelen hosszú kábel. Furcsa zászlófelvonás. A szerelők nézik odafentről. Mondom is Lázár Pálnak: — Maguk onnan föntről mindent látnak, világlátók... — A toronyból biztos jól belátni a városba, dehát nem az a fontos. Tudja, amikor ezt először szerettük, nem volt itt ekkora egybe-tábla. Meg lakótelep se volt ennyi. Hát így. Hogy visszajön az ember az ismerős helyre, aztán nem ismeri meg. Húszegynéhány év nagy idő. Ha így gondolja, akkor egy kicsit tényleg világlátók '■agyunk. Most Inota és Dunaújváros között ismerkednek az ismerős világgal. — Képzelje, mikor bejártuk a vonalat, nem találtam meg az állomást, amit mi építettünk. Bolond dolog ez, amíg mi máshol dolgoztunk, itt meg felépült a KÖFÉM. De hát így van ez jól, igaz? s. iroda IMMMAP Vezetői beosztás, tanfolyam, dicséret... A nők elismerés© Kápolnásnyéken Nem március 8 közeledte, hanem a nagyon következetes és folyamatos tevékenységre ösztönző pártbizottság helyi munkaprogramja szólította a nőpolitikai tennivalók megbeszélésre a nagyközség nőbizottságainak képviselőit, a terület gazdasági, tanácsi és mozgalmi vezetőit. Hetvenen jöttek össze a kápolnásnyéki pártház nagytermében, hogy Merényi Lajosnak, a nagyközségi pártbizottság titkárának bevezetőjét követően meghallgassák dr. Kántor Dénesnének, a végrehajtó bizottság nőfelelősének vitaindítóját, s utána pedig véleményt mondjanak ez ügyben. Egyenrangúan A nagyközségben 2426 a nők száma. Közülük 1072-en dolgoznak. Egyre többen kérnek részt a közéleti tevékenységből; egyenrangú félként, gazdag emberi értékekkel kapcsolódnak a társadalmi és gazdasági élet vérkeringésébe. A négy évvel ezelőtt elfogadott párthatározat és a javakat szolgáló különböző országos és helyi intézkedések növelték lehetőségeiket és önbizalmukat. A tisztségek betöltéséhez, aktivitásuk növeléséhez a legtöbb munkahelyen megfelelő bátorítást kaptak. Különösen a politikai, mozgalmi vezető testületekben kamatoztatják igyekezetüket. A kápolnásnyéki pedagógus községi és a velencei vízmű vállalat pártszervezetének titkári, posztját nő tölti be. Helyet kaptak a nagyközség pártbizottságában is. A községi tanács szakszervezeti osztálybizottságának titkára, a Vöröskereszt szervezeteiben dolgozók többsége is aszszony és lány. A termelőszövetkezet vezetőségében ma már három nő hallatja szavát. Gondot okoz azonban a bejáró munkásnők — háromszázan vannak — közéleti passzivitása, őket nehéz kimozdítani otthonaikból. Elsősorban a Hazafias Népfront községi bizottságai — mint ahogy Tóth Lajos említette — keresik az érdeklődésüket felkeltő, a tevékenységükre számottartó munkaformákat. Ugyanakkor az is tény — ami nemcsak ennek a nagyközségnek sajátja —, hogy szerényebb számbeli képviseletük a különböző munkahelyek gazdasági vezető posztjain, bár a jó törekvés e vonatkozásban is tagadhatatlan. Velencén iskolaigazgatói, a gyógypedagógai intézetnél pedig igazgató-helyettesi, a növényvédő állomáson laboratórium, az olajüzemnél irodavezetői munkakörök ellátását bízták nőkre. Akadna-e a körükből még szakvezetésre alkalmas? Bizonyára igen. És a káderfejlesztési tervekben számolnak is ezzel. Csakhogy a magasabb tisztség egyben felelősségteljesebb munkát igényel. Iskolázottság — a különböző munkakörök betöltéséhez elengedhetetlen a megfelelő képesítés megszerzése — ugyanakkor vállalkozó szellem is szükséges az előléptetéshez. Vagyis elsősorban az asszonyokon, lányokon múlik kiművelésük, egyenjogúságuk bizonyítása. szem, amely az iskolához, óvodához köti a szülőt. Ezért a tudatformálás műhelyei lehetnek a szülői munkaközösségek. Más ugyanazt a fonalat gömbölyítette tovább, amikor javasolta a velencei kuldkönyvtárban megvalósított balettoktatás időtartamára a kísérők foglalkoztatását. A szülők ugyanis tare-felére töltik el azt az egy-másfél órát, amíg várakoznak gyermekükre. Ezt az időt, jobban lehetne hasznosítani. Dicsérjükük el Az egyik férfi felszólalását hangos mosollyal nyugtázták. Sok éves vezetői rutinja mondotta a pénzbe sem kerülő ötletet: dicsérjük meg a nőket egy-egy feladat lelkiismeretes ellátásáért, vegyük észre új ruhájukat, mert ők az ilyen apróságokra is sokat adnak. Bizonyára van ebben valami igazság, mint ahogy mindenkinek — a nőknek pedig különösen — jól esik a figyelmesség. De legalább ennyire jól esik, ha jutalmazásoknál, kitüntetéseknél, béremelésnél is egyenjogú , partnerként tartják számon őket. A növényvédő állomás, a nádüzem, az olajüzem szép példákat adott eddig az ilyen, tartalmasabb dicséretre is. Természetesen az egyénnek vagy szocialista brigádnak szóló elismeréseket kiegészíti a törődés, a gondoskodás, megannyi módja. A szolgáltatás bővítése, a gyermekorvosi körzet szervezése, a velencei ABC áruház nyitása, a gázcseretelepek létesítése mind-mind a nők javát szolgálja. Ám, az ilyen és ehhez hasonló megoldás mind kevés annak, aki nem tudja gyermekét óvodába elhelyezni. Márpedig Nadapon és Kápolnásnyéken sok édesanyának és még több gyermeknek hiányzik a gyermekintézmény. Farsang József, a nagyközség tanácsának elnöke talán nőnapi ajándéknak szánta a bejelentést: összejött a pénz, megvan az akarat és idén megépül az óvoda Kápolnásnyéken. * n * Kibővített nőbizottsági ülésen hangzott el mindez és ennél még jóval több is. Hiszen részletesen mérlegelték a nőpolitikai határozat megvalósítása ügyében tett intézkedéseket, és megszabták a holnapok e folyamathoz kötődő újabb tennivalóit. A nőnapi üdvözlések, virágszálak mellett az efféle gondoskodás is helyénvaló. Németh Erzsébet Tere-fere helyett A Hazafias Népfront velencei községi bizottságának kezdeményezéseként valósult meg az a varrótanfolyam is, amelyen 25—30 asszony és lány sajátította el a szabás-varrás legelemibb, otthon nagyon jól hasznosítható tudnivalóit. Hasonló igény Kápolnásnyélken is jelentkezik. A népfront égisze alatt szervezték meg a nők klubját is. Ennek keretében egészségügyi, kultúrpolitikai, községfejlesztési előadások hangzottak el. Az érdeklődők a legilletékesebb vezetőktől kaptak választ kérdéseikre. Megszívlelendő Varga Géza iskolaigazgató jótanácsa, a szülők közössége, az édesanyák, édesapák összefogása az eddiginél hatékonyabb legyen. A gyermek olyan lánc 3 -