Fejér Megyei Hírlap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-01 / 50. szám

Péntek, 1974. március -1. Kábelkötögetők között Egy „poén” a munkáról Az Ikarus pusztavámi üzemrészeit járva, a kábelkö­­tögető csarnok felüdülést je­lent a szemnek. A szépítésre mindig kész asszonykezek vi­rágokkal üdítik környezetü­ket. Ottjártunkkor valami huncutságon járt az eszük, mert alig tudták lenyelni a kacagást. — Muszáj valamivel oldani a fáradtságot. Egy jó vicc, vagy poén, amint végigjárja a termet, valósággal felfrissít mindenkit. A jóízű kacagás, talán még a vérkeringést is felpezsdíti, legalábbis én gyakran úgy érzem — mond­ja Hajdú Károlyné, akinek keze meg nem áll, szapora mozdulatokkal szigeteli a ká­beleket egy lyukacsos lemez­táblán. — A munkánk szige­telés, elszigetelés. A törekvé­sünk a szintézis, az együttdol­gozás, a jó közérzet megte­remtése — folytatja mintha a világ legtermészetesebb dol­ga volna, hogy a munkásasz­­szony ilyen elemzésekbe bo­csátkozzon Betanított munkán. Mon­datai iskolázottak. A „József­ben” érettségizett, az egész­ségügyi tagozaton. Fiatal­­asszony, gyerekük még nincs, de lesz. Közvetlen munkatár­sának Barabás Józsefnének ez az első munkahelye. Egye­nesen a háztartásból jött, bi­zony időbe került, míg meg­szokta a másfajta életritmust, a munkahelyi felelősséget. Férje bányász, fia még isko­lás. Pusztavámon laknak. Az­óta, hogy ő is dolgozik, gyor­sabban gyarapodik a család. Órabére: 8.40 forint. A bandázsoló masinasor elején hosszúhajú fiatal lány, Diós Rozália szigeteli a kábe­leket. Mórról jár ide, nyolc általánosa van és 7­50 forintos órabére Szeretne tanulni, szakmát szerezni, mert a mű­veletek elsajátíthatók, de a fejlődés rendje szerint újabb bonyolultabb gépek várha­tók. A csupa nő üzemben a fér­­filétszám kettő: a főművezető és a fődiszpécser beosztásban. Mézes János a főművezető az üzem megalakulása óta dolgozik itt. Őszintén igyek­szik megérteni és méltányolni az asszonyok sokféle gondját­­baját. Nőnek is jutott itt egy vezetői munkakör. Vasali Im­­réné, az üzemrész csoportve­zetője. Ami a munkát illeti, nem válogatós, az induláskor még „culágereskedett” is. Tő­le tudom, hogy nyolc kábeles kollektíva versenyez a szocia­lista címért. Azt is, hogy az eddig szűk öltözőt-fürdőt már bővítik. Az asszonyok szere­tik, becsülik és irigylik Vasa­li Imrénét, legelőbb nem a beosztásáért, hiszen van neki gondja-baja éppen elég, ha­nem a férje miatt, aki sok asszonyt megszégyenítő szor­galommal — így tudják ró­la — végzi a házi munkát, kí­méli asszonyát. Bányász volt, leszázalékolt nyugdíjas, ő „pátyolgatja” a gyereket. Ké­sőn jött a lurkó. A nagylány Győrben tanul, dísznövény­­kertésznek készül. Ahány asszonnyal, lánnyal beszélgettem, annyiféle gon­dolattal, vággyal találkoztam. Az egyik szakmát szeretné, a másik gyereket, a harmadik befejezni a megkezdett csalá­di házat, mások lakásra vár­nak, élettársat keresnek. Né­­hányukat a szükség hozta ide, de legtöbbjüket az igény, a jobbra, a többre vágyás igye­kezete és rendíthetetlen hite. — zágoni — Diós Rozália betanított munkás. Tanulni szeretne tovább, mert most még elég a fürge kéz, jó a szem, és az újabb gépek az ész közreműködését is várják Javult el­lázá* Bútor, személygépkocsi A behozatali lehetőségek bővülése nyomán megjavult a személygépkocsi ellátás, s rendelkezés született a búto­rok országos garanciális javí­tásának megoldására, így ösz­­szegezték a legfontosabb eredményeket a kultúrcikk­­kereskedelem vezetőinek csü­törtöki országos tanácskozá­sán. A számítások szerint a for­galom még a tavalyinál is jobban, 11 százalékkal fejlő­dik. Az idén egyebek között hatmilliárd forint értékű bú­tor kerül forgalomba, s lé­nyegesen jobb ellátást ígér­nek néhány, tavaly még hi­ánycikknek számító termék­ből, például ülő bútorokból, gyermek­bútorokból, íróasz­talokból, könyvespolcokból. A vásárlási és a bemutatási körülményeket Budapesten és néhány vidéki városban az idén nyíló, nagy alapterületű Dom­us lakberendezési áru­ház a minta utáni értékesítés szélesítése és az előjegyzéses rendszer javítása teszi jobbá. A forgalomba kerülő mintegy 83 000 személygépkocsi — a Trabant és a Wartburg típus kivételével — elegendőnek látszik a nyilvántartott meg­rendelések teljesítéséhez. Ugyancsak elegendő az áru­fedezet a papír- és ítószerke­reslet kielégítéséhez. VILÁGLATOK Óriások „H” betűiként terpeszkednek a jóid fölött. Vagy nem is! Égbeintegető vas­emberek. — Ugyan. Tartó oszlopok. Azaz van köztük tartó és van köztük feszítő. Még látszik az inotai erőmű hűtőtornyai­nak gőzkalapja. Dehát nem azt nézik. Min­dig a pillanatnyi hely, a meghatározója tekintetüknek, életüknek. Távvezeték szerelők. Itt a város, Székes­­fehérvár határában. — Inotáról megy ez a vezeték Fehérvá­ron át Dunaújvárosba. Régi már a kábel, meg a tartók is, illő hát kicserélni, javíta­ni. Azt tesszük. Kalapja van emberemnek. Ruhája, külön­ben az mint a többié, meleg nadrág, bak­kancs, pufajka. — Ki a munka vezetője? — kérdeztem az egyik sofőrtől. Az meg válaszolt, intett: — Az a kalapos ember. Furcsa tábor az övéké. Két lakókocsi, terepjárógépek, sárga csörlők egy vastra­verz körül karéjban. Innen vezetnek to­vább az autók vágta párhuzamosok. Ki az út felé, meg a maguk csinálta úton, mely már húszkilométeresre nyúlik Inotától — torony iránt. Azaz, a vezeték vonala sze­rint. — Lázár Pál vagyok — nyújtja érdes ke­zét kemény szorításra. — Maga hát a főnök, a kalapos ember. — A fenét. Csakhát nem lehet az ember mindig sisakban. — Húzhatjátok! — ember támaszkodik a lakókocsi oldalához, rádiótelefonon tizen hét oszloppal odébbra. Ha vonalba, az oszlopok vonalába áll az ember, látni a traverzek tetején fekete pontként dolgozó szerelőket. A hegesztők pisztolyai furcsa morze-jeleket villogtat­nak. — Ezerkilencszáz­ötvenkettőben építet­tük ezt a vezetéket. Száztíz kvadrátos, va­­gyis hat négyzetmiliméteres. Most meg cse­réljük nagyobbra. 240-esre. A 120 kilovolt marad, de így nagyobb Ampert lehet rajta továbbítani.­ Na már most. Ha vastagabb a vezeték, nagyobb a súlya. Ezért aztán a tartókat is erősíteni kell. Hát ez a mun­kánk. — Maga mióta dolgozik a vállalatnál? _ — Az Országos Villamos Távvezeték Vál­lalatnál. Éppen huszonöt éve. — Éppen? — Éppen. Most pénteken lesz huszonöt éve, hogy beléptem. Most kaptam meg a jubileumi pénzt is. — Mennyit? — Kettőezer-kilencszázhatvanat. — Huszonöt évig mindig vidéken? — Mindig. Nyolcvanhárom munkahelye van a vállalatnak, mindet ismerem, szeret­tem. — Ezt is? — Ezt is. — Hétvégeken hazajár? — Hova? Én mindig itthon vagyok. Széttárja kezét, mintha ölelné a környé­ket, pedig a látóhatárnál nagyobbat ölel, mutat ő. — Legényember vagyok. Így aztán én ebben az országban mindenhol otthon va­gyok. Ahol a munkám, ott a szállásom. Negyvenkét ember, hat jármű, sok gép. Ez most a birodalma. Színes, mégis bántó tép a zöldülő vetésen. — Mi ez? — kérdezem a tábla zöldjére mutatva. — Ez őszi árpa. Szép. Kár érte, de mit csináljunk. Igyekszünk mindig keveset ron­tani belőle. Valaki azt mondja mellettünk, hogy ez bizony nem árpa, búza. Egy pillanatra té­ma lesz ez is. — Teeeee! Jááános! — tölcsért csinál kezéből, úgy kiabál fel a vas tetejére az egyik szerelőnek valamelyikük. — Búza ez vagy árpa? — Árpa, őszi árpa. Nézd meg a széles levelét. A rádió­telefon utasítására lassan, mél­­tóságosan emelkedni kezd az eddig lengő, végtelen hosszú kábel. Furcsa zászlófelvonás. A szerelők nézik odafentről. Mondom is Lázár Pálnak: — Maguk onnan föntről mindent látnak, világlátók... — A toronyból biztos jól belátni a vá­rosba, dehát nem az a fontos. Tudja, ami­kor ezt először szerettük, nem volt itt ek­kora egybe-tábla. Meg lakótelep se volt ennyi. Hát így. Hogy visszajön az ember az ismerős helyre, aztán nem ismeri meg. Húszegynéhány év nagy idő. Ha így gon­dolja, akkor egy kicsit tényleg világlátók '■agyunk. Most Inota és Dunaújváros között ismer­kednek az ismerős világgal. — Képzelje, mikor bejártuk a vonalat, nem találtam meg az állomást, amit mi építettünk. Bolond dolog ez, amíg mi más­hol dolgoztunk, itt meg felépült a KÖFÉM. De hát így van ez jól, igaz? s. iroda IMMMAP Vezetői beosztás, tanfolyam, dicséret... A nők elismerés© Kápolnásnyéken Nem március 8 közeledte, hanem a nagyon következe­tes és folyamatos tevékeny­ségre ösztönző pártbizottság helyi munkaprogramja szó­lította a nőpolitikai tenniva­lók megbeszélésre a nagy­község nőbizottságainak kép­viselőit, a terület gazdasági, tanácsi és mozgalmi vezetőit. Hetvenen jöttek össze a kápolnásnyéki pártház nagy­termében, hogy Merényi La­josnak, a nagyközségi párt­­bizottság titkárának beveze­tőjét követően meghallgas­sák dr. Kántor Dénesnének, a végrehajtó bizottság­ nőfe­lelősének vitaindítóját, s utána pedig véleményt mond­janak ez ügyben. Egyenrangúan A nagyközségben 2426 a nők száma. Közülük 1072-en­ dolgoznak. Egyre többen kérnek részt a közéleti tevé­kenységből; egyenrangú fél­ként, gazdag emberi értékek­kel kapcsolódnak a társadal­mi és gazdasági élet vérke­ringésébe. A négy évvel ez­előtt elfogadott párthatározat és a javakat szolgáló külön­böző országos és helyi intéz­kedések növelték lehetőségei­ket és önbizalmukat. A tiszt­ségek betöltéséhez, aktivitá­suk növeléséhez a legtöbb munkahelyen megfelelő báto­rítást kaptak. Különösen a politikai, mozgalmi vezető testületekben kamatoztatják igyekezetüket. A kápolnás­nyéki pedagógus községi és a velencei vízmű vállalat pártszervezetének titkári, posztját nő tölti be. Helyet kaptak a nagyközség pártbi­zottságában is. A köz­ségi ta­nács szakszervezeti osztály­bizottságának titkára, a Vö­röskereszt szervezeteiben dolgozók többsége is asz­­szony és lány. A termelőszö­vetkezet vezetőségében ma már három nő hallatja sza­vát. Gondot okoz azonban a be­járó munkásnők — három­százan vannak — közéleti passzivitása, őket nehéz ki­mozdítani otthonaikból. El­sősorban a Hazafias Nép­front községi bizottságai — mint ahogy Tóth Lajos emlí­tette — keresik az érdeklődé­süket felkeltő, a tevékenysé­gükre számottartó munkafor­mákat. Ugyanakkor az is tény — ami nemcsak ennek a nagyközségnek sajátja —, hogy szerényebb számbeli képviseletük a különböző munkahelyek gazdasági veze­tő posztjain, bár a jó törek­vés e vonatkozásban is ta­gadhatatlan. Velencén isko­laigazgatói, a gyógypedagó­­gai intézetnél pedig igazga­tó-helyettesi, a növényvédő állomáson laboratórium, az olajüzemnél irodavezetői munkakörök ellátását bízták nőkre. Akadna-e a körükből még szakvezetésre alkal­mas? Bizonyára igen. És a káderfejlesztési tervekben számolnak is ezzel. Csakhogy a magasabb tisztség egyben felelősségtel­jesebb munkát igényel. Isko­lázottság — a különböző munkakörök betöltéséhez el­engedhetetlen a megfelelő képesítés megszerzése — ugyanakkor vállalkozó szel­lem is szükséges az előlép­tetéshez. Vagyis elsősorban az asszonyokon, lányokon múlik kiművelésük, egyen­jogúságuk bizonyítása. szem, amely az iskolához, óvodához köti a szülőt. Ezért a tudatformálás műhelyei le­hetnek a szülői munkaközös­ségek. Más ugyanazt a fona­lat gömbölyítette tovább, amikor javasolta a velencei kuldkönyvtárban megvalósí­tott balettoktatás időtartamá­ra a kísérők foglalkoztatását. A szülők ugyanis tare-felére töltik el azt az egy-másfél órát, amíg várakoznak gyer­mekükre. Ezt az időt, jobban lehetne hasznosítani.­ ­Dicsérjük­ük el Az egyik férfi felszólalását hangos mosollyal nyugtáz­ták. Sok éves vezetői rutinja mondotta a pénzbe sem ke­rülő ötletet: dicsérjük meg a nőket egy-egy feladat lelki­­ismeretes ellátásáért, vegyük észre új ruhájukat, mert ők az ilyen apróságokra is sokat adnak. Bizonyára van ebben valami igazság, mint ahogy mindenkinek — a nőknek pe­dig különösen — jól esik a figyelmesség. De legalább ennyire jól esik, ha jutalma­zásoknál, kitüntetéseknél, béremelésnél is egyenjogú , partnerként tartják számon őket. A növényvédő állomás, a nádüzem, az olaj­üzem szép példákat adott eddig az ilyen, tartalmasabb dicséretre is. Természetesen az egyénnek vagy szocialista brigádnak szóló elismeréseket kiegészíti a törődés, a gondoskodás, megannyi módja. A szolgál­tatás bővítése, a gyermek­­orvosi körzet szervezése, a velencei ABC áruház nyitása, a gázcseretelepek létesítése mind-mind a nők javát szol­gálja. Ám, az ilyen és ehhez hasonló megoldás mind ke­vés annak, aki nem tudja gyermekét óvodába elhelyez­ni. Márpedig Nadapon és Kápolnásnyéken sok édes­anyának és még több gyer­meknek hiányzik a gyermek­­intézmény. Farsang József, a nagyközség tanácsának elnö­ke talán nőnapi ajándéknak szánta a bejelentést: össze­jött a pénz, megvan az aka­rat és idén megépül az óvo­da Kápolnásnyéken. * n * Kibővített nőbizottsági ülésen hangzott el mindez és ennél még jóval több is. Hi­szen részletesen mérlegelték a nőpolitikai határozat meg­valósítása ügyében tett in­tézkedéseket, és megszabták a holnapok e folyamathoz kötődő újabb tennivalóit. A nőnapi üdvözlések, virágszá­lak mellett az efféle gondos­kodás is helyén­való. Németh Erzsébet Tere-fere helyett A Hazafias Népfront ve­lencei községi bizottságá­nak kezdeményezéseként valósult meg az a varrótan­folyam is, amelyen 25—30 asszony és lány sajátította el a szabás-varrás legelemibb, otthon nagyon jól hasznosít­ható tudnivalóit. Hasonló igény Kápolnásnyélken is je­lentkezik. A népfront égisze alatt szervezték meg a nők klubját is. Ennek keretében egészségügyi, kultúrpolitikai, községfejlesztési előadások hangzottak el. Az érdeklődők a legilletékesebb vezetőktől kaptak választ kérdéseikre. Megszívlelendő Varga Géza iskolaigazgató jótanácsa, a szülők közössége, az édes­anyák, édesapák összefogása az eddiginél hatékonyabb le­gyen. A gyermek olyan lánc­ 3 -

Next