Fejér Megyei Hírlap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

Szerda, 1974. május 1 A Német Kommunista Párt hazánkban tartózkodó pártmunkás tanulmányi delegációja tegnap Szé­kesfehérváron tartózkodott. A megyei pártbizottságon BODNÁR László titkár tájékoztatta a vendé­geket a megye politikai és gazdasági életéről. Werner Neu, a rajna-pfalzi tartományi pártveze­­tőség titkára vezette küldöttség délután a seregélyesi termelőszövetkezetbe látogatott el. Kitüntetett kollektívák SZÉP HAGYOMÁNY ha­zánkban, hogy az éven át el­ért munkasikerekért május elseje előestéjén nyújtották át a megérdemelt kitüntetéseket, jutalmakat a vállalatoknak, szövetkezeteknek, gazdasá­goknak, intézményeknek, s természetesen a nagy kollek­tíván belül a legeredménye­sebb, „sejteknek”, a brigádok­nak és az egyéni verseny leg­jobbjainak. Az elmúlt évi eredmények alapján közel hetven vállalat, gazdaság, szövetkezet nyerte el az ágazati minisztériumok által adományozható „Kiváló” címet, hetven kollektíva ün­nepelhetett Fejérben, s külön öröm ezen belül is, hogy az iparban és mezőgazdaságban a legnagyobb társadalmi fel­adatokat megoldó, több évre és évtizedre szóló kormány­­­­programokat megvalósító­­munkáskollektívák szolgáltak rá a megtisztelő „Kiváló’ címre. Olyanok, mint a Vi­deoton, ahol a televízió- és rá­diógyártás mellett egyre gyor­suló ütemben valósul meg a számítógépprogram, olyanok, mint az Ikarus, ahol a közúti járműprogram kel életre, vagy a Könnyűfémmű, ahol az alu­míniumprogram fényes böl­csője tágul évről-évre, a ter­veknek és igényeknek megfe­lelő ütemben. S olyan szövet­kezetek, ahol a húsprogram eredményeivel bizonyítják: a szocialista mezőgazdaság nemcsak vállalja, de végre is hajtja az egész társadalmat közvetlenül érintő nagy fel­adatokat. Az önbizalmat, a jogos ön­bizalmat növelő kitüntetések átadása-átvétele hagyomá­nyosan szép ünnep minden teremben. Az idei ünnepségek azonban ennél mélyebbek, tartalmasabbak voltak, mert­­­ kivétel nélkül mindenütt pár­tunk közelgő XI. kongresszu­sának és felszabadulásunk 30. évfordulójának tiszteletére in­dított munkaverseny céljairól, vállalásairól, a népgazdaság negyedik ötéves tervének tel­jesíthetőségéről és ott ahol er­re szükség van, a túlteljesítés lehetőségeiről beszéltek. Az ünnepi szónokok éppen úgy, mint az ünnepség kötetlen ré­szében a brigádvezetők, mű­vezetők, üzemvezetők. Kisebb-nagyobb kollektívák mérlegelték ezekben a napok­ban sikereiket, s jó volt hal­lani, hogy mindenütt az or­szágos feladatok, az országos tervek méreteihez hasonlítot­ták az eredményeket. Mert Fejér megye csak közigazga­tásilag önálló egység az or­szágban, iparunk és mezőgaz­daságunk csak a szóhasználat ürügyén „megyei,” a valóság­ban szerves részei vagyunk a magyar iparnak, mezőgazda­ságnak, építőiparnak, bánya­iparnak. A részben vagy egészben megyénkben megva­lósuló nagy programokat nemzetközi megállapodások alapozzák meg, rádióink, tele­vízióink, számítógépeink, au­tóbuszaink, acélárunk a ma­gyar ipar termékeként jele­nik meg a világpiacon, éppen ezért a sikerekre joggal büsz­ke a somogyi és nógrádi em­ber is, miként Fejérben is nagy figyelemmel kísérjük a közigazgatási terület vonatko­zásában bennünket nem érintő olefinprogram megvalósulá­sát, vagy egy nagyon egysze­rű példájaként az összetarto­zásnak. Fejérben is aggódva figyeltük — és cselekvő szoli­daritással siettünk segítségük­re — a tiszántúli árvizet, s aggaszt bennünket, ha egy országrészt vagy akár egy me­gyét aszály súlyt. Kitüntetések ürügyén mondtuk el mindezt, de úgy érezzük, hogy erre az orszá­gos méretekben való gondol­kozásra éppen az ünneplő kol­lektívák előretekintései jogo­sítottak fel bennünket. Az a tény, hogy az ünneplő mező­gazdasági üzemben nem arra szóltak, hogy „megtermeltük megyénk kenyerét”, s az ipar­óriásban nem azzal büszkél­kedtek, hogy „előállítottunk annyi televíziót, amennyire megyénknek szüksége van”, hanem arról, hogy az ország kenyérszükségletét is meg­haladó mértékben termelt az ország kenyérgabonát, s ebből a ránk eső részt a tervezettnél jobban, nagyobb mennyiség­ben, korszerűbben és úgy lehet olcsóbban termeltük meg. S arról, hogy az országos lakás­­építési programból az előírt­nál nagyobb arányt valósí­tunk meg, hogy a nemzetközi számítástechnikai program végrehajtása során biztosan számíthatnak ránk partnere­ink, s hogy az autóbuszgyár­tás országos és nemzetközi kooperáció során, jó ütemben valósul meg munkánk által. Csaknem két év feladatairól volt szó az ünnepségeken, vagyis a negyedik ötéves terv megoldásra váró célkitű­zéseiről szóltak az ünneplők. És szerencsére sokan ünne­peltek, sokan tekinthettek elő­re ezen az ünnepségsorozaton. Az ipar, építőipar, mezőgaz­daság legnagyobb termelőegy­ségei. A maguk teremtette munkasikerekre joggal büsz­ke munkástízezrek. AZ ÜNNEPTEREMTŐ munkásosztály és szövetsége­sei. A hatalmat szüntelenül erősítve­ gyakorlók nagy csa­ládja. — ky — Mintegy 35 multinacionális csoport — nagyobb részük az amerikai monopóliumok és tőke gyámkodása alatt — uralkodik Nyugat-Európa gazdasági élete fölött, első­sorban a korszerű iparágak­ban: az elektronikában, a villamos készülékek és be­rendezések gyártásában, a kohászatban, a petrolkémiá­ban és a vegyiparban. A sort hosszan lehetne folytatni... A multinacionális monopó­liumok tevékenységét nem hirdetik fanfárok. Akcióikat igyekeznek az ismeretlenség és a személytelenség köd­függönyébe burkolni. Eköz­ben azonban nemcsak a dol­gozók gazdasági és szociális vívmányait veszélyeztetik, hanem rendszerint megtalál­hatóak a legreakciósabb, leg­veszedelmesebb politikai tö­rekvések mögött is. össze­fognak a revansizmus olyan politikai erőivel, mint a CDU—CSU a Német Szövet­ségi Köztársaságban; támo­gatják a kalandor terveket a fegyverkezési verseny foko­zására, s egy nyugat-európai integrált fegyveres erő kiépí­tésére. Megtalálható a kezük az olyan katonai puccsok mögött, mint a legutóbbi gö­rögországi hatalomátvétel és messzemenően érdekeltek Lisszabon gyarmati háború­jának folytatásában. Közös cselekvés Ilyen körülmények között a munkásosztály szervezetei­nek lehetősége és történelmi felelőssége is hallatlanul megnőtt. Az európai tőkés­ országok kommunista és munkáspártjai, amikor brüsz­­szeli tanácskozásukon közös cselekvésre, a szocialistákkal való összefogásra szólítottak fel, épp ebből a kialakult helyzetből vonták le a követ­keztetést. Ebben az értelem­ben egyáltalán nem volt vé­letlen, hanem messzemenően törvényszerű tanácskozásuk jelszava: állítsuk szembe a monopóliumok Európájával a munkások, a dolgozók Eu­rópáját. Újra bebizonyoso­dott, hogy a kommunista pártok jelentik azt a politi­kai erőt, amely nemcsak re­gisztrálni képes az esemé­nyeket, hanem marxista elemzéssel kiutat is tud mu­tatni a dolgozók számára. Óriási jelentősége van a dolgozók egységes fellépése szempontjából a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak, ennek a 250 milliós szervezett erőnek. Feltétlenül pozití­vumként lehet értékelni azt, hogy a szakszervezeteken be­lül — azokban a szakszerve­zetekben is, amelyek eddig soha nem működtek együtt a Szakszervezeti Világszövet­séggel — izmosodnak az új tendenciák. Olyan felismerés van születőben, hogy egysé­ges fellépés nélkül még a pil­lanatnyi gazdasági követelé­sekért sem lehet sikeresen harcolni, hát még az impe­rializmus körülményei között mindinkább veszélyeztetett szabadság- és szakszervezeti jogokért. Új erők a sorokban Ma már nem kizárólag ar­ról beszélhetünk, hogy a fej­lett tőkésországokban a gyá­rakban s a műhelyekben együtt sztrájkolnak a kom­munista, szociáldemokrata és a pártonkívüli munkások. „Fent” is növekszenek az egyetértés elemei. Tavaly októberben Várnában a Vili. Szakszervezeti Világkong­resszus munkájában 93 or­szágból 168 szakszervezet küldöttei vettek részt. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy az SZVSZ-nek 55 tagszervezete és 150 milliós tagsága van, s a kongresszuson rajtuk kívül még 113 szervezet képvisel­tette magát, akkor mégin­­kább szembetűnő az új ten­dencia térhódítása. Az év leg­elején Genfben találkozót tartottak az európai országok szakszervezeti vezetői, meg­teremtve az európai szakszer­vezeti együttműködés új alapjait. Alig több mint egy hónappal ezelőtt pedig Prá­gában az SZVSZ és a keresz­tény irányzatú Munka Világ­szövetség küldöttei találkoz­tak s első ízben egyeztek meg: elő kell segíteni a közös ak­ciókat a nagymonopóliumok és a militarizmus ellen. 1974. május elsején tehát — a szó szoros értelmében s képletesen is — új erőkkel gyarapodnak azoknak sorai, akik a munkásosztály jogai­ért, érdekeiért fognak össze, országhatárokon és tegnapi ideológiai határmezsgyéken átívelő szolidaritással. Vajda Péter HÍRLAP DH a VASMŰBEN Vezetni is hibátlanul! Érdemes-e a történetéről beszélni olyasmi­nek, aminek nálunk tulajdonképpen nincs is múltja csak jövője van? I. A DOLGOZZ HIBÁTLANUL munkarendszer­ről van szó. Lényegében jövőre lesz húsz esztendeje an­nak, hogy ezzel az elnevezéssel jelölték a sza­­ratovi gépgyár új munkaszervezési rendszerét. 1955 augusztusában félretették a „csak terv­­teljesítésre való termelés" elvét és a termékek jó minőségét jelölték meg a munka alapvető céljának. Olyan szemléletet alakítottak ki, amely nem a hiba elfedését, hanem annak minél korábbi fázisban való felismerését ered­ményezte. A szaratovi módszer elvét és tapasztalatait számos szovjet vállalat átvette. Az első húsz vállalatnál, ahol ezt a rendszert bevezették két és fél év alatt 2,1 millió rubel megtaka­rítást értek el. Magyarországon - éppen öt esztendeje­­ a Villamosszigetelő és Műanyaggyár tette meg az első lépéseket a DH bevezetésére. II. (VÉLEMÉNYEK) „Ez megint valami kampány, olyasmi, hogy termelj többet, jobban élsz. Vagy nem erről van szó?” „Olyan ember nem született, aki hibátlanul dolgozik. Ismeri a mondást, hogy csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik? Nos, akkor hogyan értik? „Dolgozz hibátlanul? Stimmel, csak azt is tegyék hozzá, hogy vezes, bátlanul...” „Minden ember mellé e­llenőrt kell ál­­lítan­i, csak úgy lehetséges. A termelés ter­meljen, a MEO minősítsen. Ez a bevált rend.” ül (ELLENVÉLEMÉNY) - Az egyetértő, támogató, állásfoglalások mellett ilyen és ehhez hasonló véleményekkel is kellett vitatkoznunk. Meg is tettük, meg is tesszük kifogyhatatlan türelemmel. Ez a DH akkora dolog, hogy szó sem lehet kapkodás­ról vagy olyasmiről, hogy rutinszerűen beha­rangozzuk és kész. A DH évtizedekre szóló program, a bevezetéséhez is több esztendő kell. Ezzel tulajdonképpen már válaszoltam is arra, hogy miért nem fogható fel kampánynak. A másik. Nem arról van szó, hogy egy-egy ember nem követhet el hibát. De a kérdést sohasem úgy kell feltenni, hogy ki a hibás, hanem úgy, hogy mi a hibás. Az okokat kell megszüntetni. Ha ezek után is van hiba azt elsősorban az elkövetőnek kell kiküszöbölni. Minden emberben él a becsvágy, hogy munkáját jól végezze. Ismétlem meg kel rá adni a lehetőséget. Ezzel talán válaszoltam is arra a vélemény­re, hogy nemcsak dolgozni, vezetni is hibát­lanul kell. De még mennyire! Erről ugyan kevesebbet beszélünk, de talán csak azért, mert a jelszót túlságosan vulgarizáljuk. Dolgozni természe­tesen nemcsak a munkapadnál kell, a vezetés is munka, azt is hibátlanul kell végezni. Olyannyira, hogy nekem az a véleményem — és ezzel a DH szakértők általános nézeté­hez csatlakozom: a termelésben előforduló hi­bák 70-86 százaléka a gyártási folyamaton kívüli okokra vezethető vissza. A végrehajtás­ból csak 20—30 százalék adódik. Ennek figyelembevételével a termelés irá­nyítóitól, vezetőitől kell kiindulni annak a szemléletnek, hogy már a legelső lépéseknek is hibátlanoknak kell lenniük. Amikor még szó sincs a termelésről, amikor még a munkafo­lyamatot tervezzük. Ismétlem, a felelősség nyolcvan százaléka az irányítóké. Régen rossz ott mindenféle DH-törekvés jövője, ahol csak a hibátlan munkát akarják megkövetelni, köz­ben pontatlan a szerszám, rossz a berendezés, hibás az alapanyag. Mikor ilyeneket tapasztal a dolgozó akkor eleve csökken érdeklődése a jó munka iránt, s mivel a hibák tőle függet­lenek nem is látja szükségét annak, hogy fi­gyelmesebben dolgozzon. Más. Régen elmúlt az ideje annak, hogy csupán jelszavakkal ösztönözzük a termelést. Meg­vannak az anyagi alapok erre, ha lehet azokat is hiba, részrehajlás, előítélet nélkül használ­juk fel úgy, hogy tényleg ösztönözzön. (ZSÁMBOK ELEMÉR főosztályvezető, a DH- rendszer Vasmű-beli felelőse.) IV. Dolgozz hibátlanul? Ugyan, hiszen van egy hibaarány... De vajon a magánéletben is van-e? Ki hagyná, hogy kevesebb pénzt adjanak vissza a boltban? Vagy mondjuk a kórházban a nő­vérek a csecsemők bizonyos százalékát elejt­sék? Ki fogadna el egy autót amiről eleve tudja, hogy mondjuk 15 százalékban hibás? Arról van szó, hogy le kell szokni a kétféle mérték alkalmazásáról. Az üzemben is tulaj­donosi szemmel kell méregetni a dolgokat, de erről máskor már sok szó esett. V. Sablon nincs. Jól tudták ezt a Dunai Vasmű illetékes ve­zetői is, amikor a DH bevezetése mellett dön­töttek. Tanulmányozták a külföldi és a hazai tapasztalatokat és természetesen a fokozatos bevezetés mellett foglaltak állást. Eddig tulaj­donképpen csak a Hideghengerműben és a Lőrinci Hengerműben vezették be a rendszert ez összesen mintegy hatszáz embert érint. Biztató előkészületeket tettek a Lemezfel­dolgozóban, a kokszolóban és az üzemfenn­tartási gyárrészlegnél is. HENGERMŰ, MUDRA LÁSZLÓ, GYÁREGY­­SÉGVEZETŐ. A meleghengerműnél a rekonstrukció ideje alatt nem oldható meg, egyébként 1974 végéig minden üzemünkben bevezetjük. Azt hi­szem, mi állunk a legjobban, már ami a DH-t illeti. LEMEZFELDOLGOZÓ, HORVÁTH ISTVÁN, MŰSZAKI VEZETŐ. Január elsején a profilüzemben beindult az első lépcső. Az év végére a a többi üzem­rész is eljut eddig. ÜZEMFENNTARTÁS, SCHNEIDER MIKLÓS, GYÁRRÉSZLEGVEZETŐ: Előkészítő fázisban vagyunk. SZÁLLÍTÁS, FÜZES BARNABÁS, GYÁR­­RÉSZLEGVEZETŐ: Csak a kezdeti lépéseket tettük meg. ENERGIAGAZDÁLKODÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ GYÁRRÉSZLEG, KUSLITS TIBOR GYÁRRESZ­LEGVEZETŐ: Ismerjük és alkalmazni kívánjuk a rendszer, valamelyik üzemünknél még az idén beindít­juk. Az előkészítéshez hatékony segítségre lesz szükségünk. KOHÁSZATI GYÁRRÉSZLEG, VERBÓ IST­VÁN: Az idén a Tűzálló Gyáregységnél in­dítjuk a mozgalmat. KOKSZVEGYÉSZET, GERENCSÉR FAL, GYÁRRÉSZLEG VEZETŐ: Az idén az első lépcsőig jutunk. VI.­­ Zsámbok elvtárs, hogyan fogadják a dol­gozók a rendszert? - A nagy többség véleménye a kongresszusi felajánlásból kitűnik. Érdekli őket, akarják, mellette vannak, jól értik a lényegét. Termé­szetesen még sokakat meg kell győznünk. - És a vezetők? Valamennyien mellénk álltak, bár egye­lőre csak a munkájuk szaporodik. Azt hiszem akkor lelkesednek majd igazán, ha eljutunk az első kézzelfogható eredményekig. - Mikor lesz ez? - Igazán majd jövőre érződhet az ered­mény. Akkor már többet tudunk, de végered­ményről természetesen soha nem lehet szó, mert a DH - mondjam még egyszer? - nem kampány, hanem a munka új rendszere, lé­nyeges a különbség. BARANYI PÁL 3

Next