Fejér Megyei Hírlap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-01 / 100. szám
Szerda, 1974. május 1 A Német Kommunista Párt hazánkban tartózkodó pártmunkás tanulmányi delegációja tegnap Székesfehérváron tartózkodott. A megyei pártbizottságon BODNÁR László titkár tájékoztatta a vendégeket a megye politikai és gazdasági életéről. Werner Neu, a rajna-pfalzi tartományi pártvezetőség titkára vezette küldöttség délután a seregélyesi termelőszövetkezetbe látogatott el. Kitüntetett kollektívák SZÉP HAGYOMÁNY hazánkban, hogy az éven át elért munkasikerekért május elseje előestéjén nyújtották át a megérdemelt kitüntetéseket, jutalmakat a vállalatoknak, szövetkezeteknek, gazdaságoknak, intézményeknek, s természetesen a nagy kollektíván belül a legeredményesebb, „sejteknek”, a brigádoknak és az egyéni verseny legjobbjainak. Az elmúlt évi eredmények alapján közel hetven vállalat, gazdaság, szövetkezet nyerte el az ágazati minisztériumok által adományozható „Kiváló” címet, hetven kollektíva ünnepelhetett Fejérben, s külön öröm ezen belül is, hogy az iparban és mezőgazdaságban a legnagyobb társadalmi feladatokat megoldó, több évre és évtizedre szóló kormányprogramokat megvalósítómunkáskollektívák szolgáltak rá a megtisztelő „Kiváló’ címre. Olyanok, mint a Videoton, ahol a televízió- és rádiógyártás mellett egyre gyorsuló ütemben valósul meg a számítógépprogram, olyanok, mint az Ikarus, ahol a közúti járműprogram kel életre, vagy a Könnyűfémmű, ahol az alumíniumprogram fényes bölcsője tágul évről-évre, a terveknek és igényeknek megfelelő ütemben. S olyan szövetkezetek, ahol a húsprogram eredményeivel bizonyítják: a szocialista mezőgazdaság nemcsak vállalja, de végre is hajtja az egész társadalmat közvetlenül érintő nagy feladatokat. Az önbizalmat, a jogos önbizalmat növelő kitüntetések átadása-átvétele hagyományosan szép ünnep minden teremben. Az idei ünnepségek azonban ennél mélyebbek, tartalmasabbak voltak, mert kivétel nélkül mindenütt pártunk közelgő XI. kongresszusának és felszabadulásunk 30. évfordulójának tiszteletére indított munkaverseny céljairól, vállalásairól, a népgazdaság negyedik ötéves tervének teljesíthetőségéről és ott ahol erre szükség van, a túlteljesítés lehetőségeiről beszéltek. Az ünnepi szónokok éppen úgy, mint az ünnepség kötetlen részében a brigádvezetők, művezetők, üzemvezetők. Kisebb-nagyobb kollektívák mérlegelték ezekben a napokban sikereiket, s jó volt hallani, hogy mindenütt az országos feladatok, az országos tervek méreteihez hasonlították az eredményeket. Mert Fejér megye csak közigazgatásilag önálló egység az országban, iparunk és mezőgazdaságunk csak a szóhasználat ürügyén „megyei,” a valóságban szerves részei vagyunk a magyar iparnak, mezőgazdaságnak, építőiparnak, bányaiparnak. A részben vagy egészben megyénkben megvalósuló nagy programokat nemzetközi megállapodások alapozzák meg, rádióink, televízióink, számítógépeink, autóbuszaink, acélárunk a magyar ipar termékeként jelenik meg a világpiacon, éppen ezért a sikerekre joggal büszke a somogyi és nógrádi ember is, miként Fejérben is nagy figyelemmel kísérjük a közigazgatási terület vonatkozásában bennünket nem érintő olefinprogram megvalósulását, vagy egy nagyon egyszerű példájaként az összetartozásnak. Fejérben is aggódva figyeltük — és cselekvő szolidaritással siettünk segítségükre — a tiszántúli árvizet, s aggaszt bennünket, ha egy országrészt vagy akár egy megyét aszály súlyt. Kitüntetések ürügyén mondtuk el mindezt, de úgy érezzük, hogy erre az országos méretekben való gondolkozásra éppen az ünneplő kollektívák előretekintései jogosítottak fel bennünket. Az a tény, hogy az ünneplő mezőgazdasági üzemben nem arra szóltak, hogy „megtermeltük megyénk kenyerét”, s az iparóriásban nem azzal büszkélkedtek, hogy „előállítottunk annyi televíziót, amennyire megyénknek szüksége van”, hanem arról, hogy az ország kenyérszükségletét is meghaladó mértékben termelt az ország kenyérgabonát, s ebből a ránk eső részt a tervezettnél jobban, nagyobb mennyiségben, korszerűbben és úgy lehet olcsóbban termeltük meg. S arról, hogy az országos lakásépítési programból az előírtnál nagyobb arányt valósítunk meg, hogy a nemzetközi számítástechnikai program végrehajtása során biztosan számíthatnak ránk partnereink, s hogy az autóbuszgyártás országos és nemzetközi kooperáció során, jó ütemben valósul meg munkánk által. Csaknem két év feladatairól volt szó az ünnepségeken, vagyis a negyedik ötéves terv megoldásra váró célkitűzéseiről szóltak az ünneplők. És szerencsére sokan ünnepeltek, sokan tekinthettek előre ezen az ünnepségsorozaton. Az ipar, építőipar, mezőgazdaság legnagyobb termelőegységei. A maguk teremtette munkasikerekre joggal büszke munkástízezrek. AZ ÜNNEPTEREMTŐ munkásosztály és szövetségesei. A hatalmat szüntelenül erősítve gyakorlók nagy családja. — ky — Mintegy 35 multinacionális csoport — nagyobb részük az amerikai monopóliumok és tőke gyámkodása alatt — uralkodik Nyugat-Európa gazdasági élete fölött, elsősorban a korszerű iparágakban: az elektronikában, a villamos készülékek és berendezések gyártásában, a kohászatban, a petrolkémiában és a vegyiparban. A sort hosszan lehetne folytatni... A multinacionális monopóliumok tevékenységét nem hirdetik fanfárok. Akcióikat igyekeznek az ismeretlenség és a személytelenség ködfüggönyébe burkolni. Eközben azonban nemcsak a dolgozók gazdasági és szociális vívmányait veszélyeztetik, hanem rendszerint megtalálhatóak a legreakciósabb, legveszedelmesebb politikai törekvések mögött is. összefognak a revansizmus olyan politikai erőivel, mint a CDU—CSU a Német Szövetségi Köztársaságban; támogatják a kalandor terveket a fegyverkezési verseny fokozására, s egy nyugat-európai integrált fegyveres erő kiépítésére. Megtalálható a kezük az olyan katonai puccsok mögött, mint a legutóbbi görögországi hatalomátvétel és messzemenően érdekeltek Lisszabon gyarmati háborújának folytatásában. Közös cselekvés Ilyen körülmények között a munkásosztály szervezeteinek lehetősége és történelmi felelőssége is hallatlanul megnőtt. Az európai tőkés országok kommunista és munkáspártjai, amikor brüszszeli tanácskozásukon közös cselekvésre, a szocialistákkal való összefogásra szólítottak fel, épp ebből a kialakult helyzetből vonták le a következtetést. Ebben az értelemben egyáltalán nem volt véletlen, hanem messzemenően törvényszerű tanácskozásuk jelszava: állítsuk szembe a monopóliumok Európájával a munkások, a dolgozók Európáját. Újra bebizonyosodott, hogy a kommunista pártok jelentik azt a politikai erőt, amely nemcsak regisztrálni képes az eseményeket, hanem marxista elemzéssel kiutat is tud mutatni a dolgozók számára. Óriási jelentősége van a dolgozók egységes fellépése szempontjából a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak, ennek a 250 milliós szervezett erőnek. Feltétlenül pozitívumként lehet értékelni azt, hogy a szakszervezeteken belül — azokban a szakszervezetekben is, amelyek eddig soha nem működtek együtt a Szakszervezeti Világszövetséggel — izmosodnak az új tendenciák. Olyan felismerés van születőben, hogy egységes fellépés nélkül még a pillanatnyi gazdasági követelésekért sem lehet sikeresen harcolni, hát még az imperializmus körülményei között mindinkább veszélyeztetett szabadság- és szakszervezeti jogokért. Új erők a sorokban Ma már nem kizárólag arról beszélhetünk, hogy a fejlett tőkésországokban a gyárakban s a műhelyekben együtt sztrájkolnak a kommunista, szociáldemokrata és a pártonkívüli munkások. „Fent” is növekszenek az egyetértés elemei. Tavaly októberben Várnában a Vili. Szakszervezeti Világkongresszus munkájában 93 országból 168 szakszervezet küldöttei vettek részt. Ha figyelembe vesszük, hogy az SZVSZ-nek 55 tagszervezete és 150 milliós tagsága van, s a kongresszuson rajtuk kívül még 113 szervezet képviseltette magát, akkor méginkább szembetűnő az új tendencia térhódítása. Az év legelején Genfben találkozót tartottak az európai országok szakszervezeti vezetői, megteremtve az európai szakszervezeti együttműködés új alapjait. Alig több mint egy hónappal ezelőtt pedig Prágában az SZVSZ és a keresztény irányzatú Munka Világszövetség küldöttei találkoztak s első ízben egyeztek meg: elő kell segíteni a közös akciókat a nagymonopóliumok és a militarizmus ellen. 1974. május elsején tehát — a szó szoros értelmében s képletesen is — új erőkkel gyarapodnak azoknak sorai, akik a munkásosztály jogaiért, érdekeiért fognak össze, országhatárokon és tegnapi ideológiai határmezsgyéken átívelő szolidaritással. Vajda Péter HÍRLAP DH a VASMŰBEN Vezetni is hibátlanul! Érdemes-e a történetéről beszélni olyasminek, aminek nálunk tulajdonképpen nincs is múltja csak jövője van? I. A DOLGOZZ HIBÁTLANUL munkarendszerről van szó. Lényegében jövőre lesz húsz esztendeje annak, hogy ezzel az elnevezéssel jelölték a szaratovi gépgyár új munkaszervezési rendszerét. 1955 augusztusában félretették a „csak tervteljesítésre való termelés" elvét és a termékek jó minőségét jelölték meg a munka alapvető céljának. Olyan szemléletet alakítottak ki, amely nem a hiba elfedését, hanem annak minél korábbi fázisban való felismerését eredményezte. A szaratovi módszer elvét és tapasztalatait számos szovjet vállalat átvette. Az első húsz vállalatnál, ahol ezt a rendszert bevezették két és fél év alatt 2,1 millió rubel megtakarítást értek el. Magyarországon - éppen öt esztendeje a Villamosszigetelő és Műanyaggyár tette meg az első lépéseket a DH bevezetésére. II. (VÉLEMÉNYEK) „Ez megint valami kampány, olyasmi, hogy termelj többet, jobban élsz. Vagy nem erről van szó?” „Olyan ember nem született, aki hibátlanul dolgozik. Ismeri a mondást, hogy csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik? Nos, akkor hogyan értik? „Dolgozz hibátlanul? Stimmel, csak azt is tegyék hozzá, hogy vezes, bátlanul...” „Minden ember mellé ellenőrt kell állítani, csak úgy lehetséges. A termelés termeljen, a MEO minősítsen. Ez a bevált rend.” ül (ELLENVÉLEMÉNY) - Az egyetértő, támogató, állásfoglalások mellett ilyen és ehhez hasonló véleményekkel is kellett vitatkoznunk. Meg is tettük, meg is tesszük kifogyhatatlan türelemmel. Ez a DH akkora dolog, hogy szó sem lehet kapkodásról vagy olyasmiről, hogy rutinszerűen beharangozzuk és kész. A DH évtizedekre szóló program, a bevezetéséhez is több esztendő kell. Ezzel tulajdonképpen már válaszoltam is arra, hogy miért nem fogható fel kampánynak. A másik. Nem arról van szó, hogy egy-egy ember nem követhet el hibát. De a kérdést sohasem úgy kell feltenni, hogy ki a hibás, hanem úgy, hogy mi a hibás. Az okokat kell megszüntetni. Ha ezek után is van hiba azt elsősorban az elkövetőnek kell kiküszöbölni. Minden emberben él a becsvágy, hogy munkáját jól végezze. Ismétlem meg kel rá adni a lehetőséget. Ezzel talán válaszoltam is arra a véleményre, hogy nemcsak dolgozni, vezetni is hibátlanul kell. De még mennyire! Erről ugyan kevesebbet beszélünk, de talán csak azért, mert a jelszót túlságosan vulgarizáljuk. Dolgozni természetesen nemcsak a munkapadnál kell, a vezetés is munka, azt is hibátlanul kell végezni. Olyannyira, hogy nekem az a véleményem — és ezzel a DH szakértők általános nézetéhez csatlakozom: a termelésben előforduló hibák 70-86 százaléka a gyártási folyamaton kívüli okokra vezethető vissza. A végrehajtásból csak 20—30 százalék adódik. Ennek figyelembevételével a termelés irányítóitól, vezetőitől kell kiindulni annak a szemléletnek, hogy már a legelső lépéseknek is hibátlanoknak kell lenniük. Amikor még szó sincs a termelésről, amikor még a munkafolyamatot tervezzük. Ismétlem, a felelősség nyolcvan százaléka az irányítóké. Régen rossz ott mindenféle DH-törekvés jövője, ahol csak a hibátlan munkát akarják megkövetelni, közben pontatlan a szerszám, rossz a berendezés, hibás az alapanyag. Mikor ilyeneket tapasztal a dolgozó akkor eleve csökken érdeklődése a jó munka iránt, s mivel a hibák tőle függetlenek nem is látja szükségét annak, hogy figyelmesebben dolgozzon. Más. Régen elmúlt az ideje annak, hogy csupán jelszavakkal ösztönözzük a termelést. Megvannak az anyagi alapok erre, ha lehet azokat is hiba, részrehajlás, előítélet nélkül használjuk fel úgy, hogy tényleg ösztönözzön. (ZSÁMBOK ELEMÉR főosztályvezető, a DH- rendszer Vasmű-beli felelőse.) IV. Dolgozz hibátlanul? Ugyan, hiszen van egy hibaarány... De vajon a magánéletben is van-e? Ki hagyná, hogy kevesebb pénzt adjanak vissza a boltban? Vagy mondjuk a kórházban a nővérek a csecsemők bizonyos százalékát elejtsék? Ki fogadna el egy autót amiről eleve tudja, hogy mondjuk 15 százalékban hibás? Arról van szó, hogy le kell szokni a kétféle mérték alkalmazásáról. Az üzemben is tulajdonosi szemmel kell méregetni a dolgokat, de erről máskor már sok szó esett. V. Sablon nincs. Jól tudták ezt a Dunai Vasmű illetékes vezetői is, amikor a DH bevezetése mellett döntöttek. Tanulmányozták a külföldi és a hazai tapasztalatokat és természetesen a fokozatos bevezetés mellett foglaltak állást. Eddig tulajdonképpen csak a Hideghengerműben és a Lőrinci Hengerműben vezették be a rendszert ez összesen mintegy hatszáz embert érint. Biztató előkészületeket tettek a Lemezfeldolgozóban, a kokszolóban és az üzemfenntartási gyárrészlegnél is. HENGERMŰ, MUDRA LÁSZLÓ, GYÁREGYSÉGVEZETŐ. A meleghengerműnél a rekonstrukció ideje alatt nem oldható meg, egyébként 1974 végéig minden üzemünkben bevezetjük. Azt hiszem, mi állunk a legjobban, már ami a DH-t illeti. LEMEZFELDOLGOZÓ, HORVÁTH ISTVÁN, MŰSZAKI VEZETŐ. Január elsején a profilüzemben beindult az első lépcső. Az év végére a a többi üzemrész is eljut eddig. ÜZEMFENNTARTÁS, SCHNEIDER MIKLÓS, GYÁRRÉSZLEGVEZETŐ: Előkészítő fázisban vagyunk. SZÁLLÍTÁS, FÜZES BARNABÁS, GYÁRRÉSZLEGVEZETŐ: Csak a kezdeti lépéseket tettük meg. ENERGIAGAZDÁLKODÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ GYÁRRÉSZLEG, KUSLITS TIBOR GYÁRRESZLEGVEZETŐ: Ismerjük és alkalmazni kívánjuk a rendszer, valamelyik üzemünknél még az idén beindítjuk. Az előkészítéshez hatékony segítségre lesz szükségünk. KOHÁSZATI GYÁRRÉSZLEG, VERBÓ ISTVÁN: Az idén a Tűzálló Gyáregységnél indítjuk a mozgalmat. KOKSZVEGYÉSZET, GERENCSÉR FAL, GYÁRRÉSZLEG VEZETŐ: Az idén az első lépcsőig jutunk. VI. Zsámbok elvtárs, hogyan fogadják a dolgozók a rendszert? - A nagy többség véleménye a kongresszusi felajánlásból kitűnik. Érdekli őket, akarják, mellette vannak, jól értik a lényegét. Természetesen még sokakat meg kell győznünk. - És a vezetők? Valamennyien mellénk álltak, bár egyelőre csak a munkájuk szaporodik. Azt hiszem akkor lelkesednek majd igazán, ha eljutunk az első kézzelfogható eredményekig. - Mikor lesz ez? - Igazán majd jövőre érződhet az eredmény. Akkor már többet tudunk, de végeredményről természetesen soha nem lehet szó, mert a DH - mondjam még egyszer? - nem kampány, hanem a munka új rendszere, lényeges a különbség. BARANYI PÁL 3