Fejér Megyei Hírlap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-02 / 152. szám

Kedd, 1974. július 2, Négyszáz tiltakozó távirat A békét és a népek közötti barátság erősítését szolgálta a békehónap A Hazafias Népfront Fejér megyei Elnöksége mellett mű­ködő béke és barátsági mun­kabizottság értékelte a tava­szi békeakció rendezvényeit, eseményeit. Megállapította, hogy a béke és barátsági hó­nap gyűlései, csoportos be­szélgetései, fórumai és béke­estjei jól igazodtak a napi bel- és külpolitikai esemé­nyekhez. A résztvevőket első­sorban a chilei nép melletti szolidaritás, a közel-keleti válság, Kína magatartása, és Indokína népeinek ügye fog­lalkoztatta. A rendezvények sikerét elő­segítette, hogy a béke és szo­lidaritási estek előadói és vi­­tavezetői — országgyűlési képviselők, megyei tanácsta­gok, párt, tanácsi, tömegszer­vezeti és gazdasági vezetők — jól felkészültek és a hallga­tóság érdeklődését kielégítet­ték. Az eseményeken az alka­lomhoz illő műsorok, kórusok szereplése, kiállítások, film­vetítések, élménybeszámolók maradandó élményt jelentet­tek. A rendezvényeken ben­sőséges légkör alakult ki és a politikai , érzelmi kötődés spontán megnyilvánulásaként egységes akarattal fogalmaz­ták meg a résztvevők tilta­kozó és a szolidaritást kife­jező táviratokat. Ezekből ki­tűnt, hogy megyénk dolgozói és tanuló ifjúsága elítélik a chilei katonai junta jogtipró, fasiszta tetteit. Az összejöve­telekről 400 táviratot továb­bítottak, ezen belül Dunaúj­városból a 268 tiltakozó távi­rat 14 ezer ember békeakara­tát közvetítette. Az ebben az időszakban megrendezett egyéb társadal­mi ünnepségek — anyák nap­ja, gyermeknap, pedagógus­­nap — is alkalmat adtak, hogy a békemozgalom munkájáról, 25. évfordulójáról szóljanak. A béke és barátsági hónap idején a bicskei járás több községében műsoros nemzeti­ségi napokat, esteket, hat kó­rus részvételével találkozót rendeztek. Az NDK-ról kiállí­tást mutattak be, dokumen­tum és rövidfilmeket forgat­tak a nemzetiségi községek­ben. A járásban meghirdetett, Rajzolva a békéért című gyer­mekrajz pályázat anyagából kiállítást rendeztek, amelyet több iskolában bemutattak. Sok résztvevője volt a szovjet emberekkel, a ha­zánkban tanuló vietnámi, arab, chilei, tanzániai fiata­lok részvételével rendezett barátsági szolidaritási napok­nak. Érdekes színfoltjai vol­tak a rendezvényeknek az él­ménybeszámolók. A béke és barátsági hónap során a népfrontbizottságok és az akcióban részt vevő szervezetek, a megyében kö­zösen 513 helyen közel 50 ezer résztvevővel rendeztek béke­nagygyűlési békeesteket, ba­ráti találkozókat, kibővített népfront testületi ülést. Ör­vendetes volt a fiatalok és a nők nagy arányú részvétele a béke és barátsági hónap ese­ményein. A fiatalok nemcsak részesei, hanem tevékeny szervezői voltak a rendezvé­nyeknek. A népfront elnöksé­ge mellett működő nőbizott­ságok békeesteket, magyar— szovjet asszonytalálkozókat kirándulásokat rendeztek. A béke és barátsági hónap politikai céljainak megfelelő­en valósult meg, szolgálta a béke és a népek közötti ba­rátság erősítését, a társadal­mi haladást, amely az építő­munka alapja és feltétele. M. L. 90 iskolában kísérlet Hétfőn délelőtt a Parla­mentben megtartotta alakuló ülését az Állami Ifjúsági Bi­zottság. Az ülés napirendjén szere­pelt a fiatalok családi életre való nevelésével kapcsolatos feladatok megtárgyalása az oktatási és az egészségügyi miniszter előterjesztésében. Már a következő tanévben 60 általános iskola felső tagoza­tán és 30 középiskolában — kísérleti tanterv alapján — az osztályfőnöki órák kereté­ben megkezdődik a családi élettel kapcsolatos ismeret­­anyag oktatása. A családi ne­velés emellett helyet kap a dolgozó fiatalok számára szer­vezett ismeretterjesztő for­mák keretében is. A bizott­ság a továbbiakban elfogad­ta ügyrendjét és az 1974 má­sodik félévi munkatervét. A munkatervben — egyebek között — szerepel az ifjúsági parlamentek tapasztalatainak összegezése, az ifjúsági léte­sítményhálózat fejlesztésével és az ifjúság közhasznú tár­sadalmi munkájával kapcso­latos további tervek megtár­gyalása. (MTI) . ­ HÍRLAP Amolett keksz - „húsból” Különleges parizereket kí­sérleteztek isi a Húsipari Kutató Intézetben, a felvá­gottak választékának továb­bi bővítésére. A felvágottnak egyelőre négy variációját dolgozzák ki; összetételüket különféle speciális étrendhez igazítva változtatják. Az egyik pari­­zerfélének a nátrium tartal­mát csökkentik 2 százalék­ról 0,5 százalékra, s így, kü­lönösen a vese-, a szív- és az érbetegségekben szenve­dők számára lesz előnyös. A kísérletekben most kalci­ummal helyettesítik a nátri­umsót, a kellemes íz meg­őrzésére. A másik változatnál a ha­gyományos párizsi 15—20 százalékos zsírtartalmát, 10 százalékra csökkentik, a fo­gyókúrázók és a zsírban szegény táplálkozásra kény­szerült betegek részére. Ki­dolgozzák a párizsi csök­kentett kalóritartalmú válto­zatát is, amely nemcsak zsírban, de fehérjében is szegény lesz. Ezt főként­ a hízásra hajlamosaknak ajánlják, s tulajdonképpen az amulett keksz „húsból” készült változata lesz. Ennek ellentétjét, a dúsí­tott, fehérjében gazdag pa­­rizert főként a sportolóknak, a betegségből lábadozóknak ajánlják majd.­­ Meditáció hármasban A munkás a titkár és az újságíró Újságíró vagyok, hát a dolgok lényegét kell keres­nem. Találóan-e a hírek, in­formációk tömegében? Mond­­ják-e legbelsőbb titkaikat, akiket ismerős-ismeretlenül faggatok? A hír: „A Csepel Tröszt kongresszusi versenyfelhívá­sához immár csatlakozott az egész ország. A felhívás és felajánlás egy része Székes­­fehérváron született, a Cse­pel Tröszt Székesfehérvári Nehézfémöntödéjében.” Riportalanyaim: Szabó Lajos, a vállalat szakszerve­zeti titkára és Miklós Sán­dor szocialista brigádvezető. « * * — 1973 októberében már kész volt az idei tervünk, összesen 436 millió volt a terv. Amikor meghirdették az MSZMP XI kongresszusát, a Csepel Műveknél elsőként az országban, így nálunk is a Nehézfémöntődében össze­ültek a szocialista brigádok, s megtettük vállalásunkat. Hogy mit tett a szakszerve­zet? Összehangoltuk a brigá­dok vállalásait, felmértük a reális lehetőségeket, s egyez­tettük a gazdasági vezetéssel a javaslatokat. A vállalat 380 dolgozója, összesen 23 mun­kabrigádja, ebből húsz szoci­alista brigád huszonötmillió­val megtetézte a tervet. Vál­laltuk, hogy a 436 millióval szemben 461 millió forintra teljesítjük a forint tervet. Az április 10-i „csepeli felhívás­ban” így benne vagyunk mi székesfehérváriak is. • * * — Az én brigádom, az Áp­rilis 4 is megtette a javasla­tát. Tizenegyen vagyunk a brigádban, két műszakban dolgozunk, nehéz volt össze­hozni a brigádot, de sikerült. Olyat akartunk felajánlani, ami rajtunk múlik, ott az üzemben, így aztán elhatá­roztuk, hogy jobban vigyá­zunk az anyagra. Tudja, pél­dául öntéskor ami mellé­ megy az eddig jórészt elve­szett. Ezek a kis sörétnyi fémgolyók összegyűjtve sok forintot kiadnak. Kimondtuk, hogy az olvasztási időre job­ban ügyelünk, így kevesebb az égési veszteség. Ha meg valaki hiányzik, beteg, vagy szabadságon van,­ hát annak a munkáját ellátjuk — in­gyen. Azt írtam ugye: a lényeget kell keresnem. Dehát a fel­ajánlások lényege az, hogy a nyolc órán belül az eddigi­nél jobban dolgoznak. Sok vagy kevés ez felajánlás­ként? Elég-e ezt megírnom a Nehézfémöntöde és az Ápri­lis 4 brigád felajánlásáról? Azt mondja az szb-titkár: huszonötmillióval túlteljesí­tik a tervet. Dehát milyen terv az, amit így túl lehet tel­jesíteni. Vagy: milyen embe­rek azok, akik ekkora válla­lásra képesek? Melyik kérdé­sem a jogosabb? • * * — A szakszervezeti bizott­ság azt mondta: reálisan kell megtennünk a vállalást. Úgy reálisan, hogy a teljesíthető­séget a mi mércénkkel mér­jük. Olyan munkásgárdánk van, amilyennel kevés gyár, üzem büszkélkedhet. Nin­csenek vándormadarak. Aki itt van, jó dolgozó mind. A vállalat pedig megbecsüli az igaz embereit. A fizetések magasak, a lakáshelyzet jó... Igaz, sokat is várunk min­denkitől. Sok-e a huszonöt­­millió? Mit mondjak? A mi embereink erejéből telik, mert sokra vagyunk képesek. Említsem példaként, hogy pár esztendeje egyik évről a másikra 30 százalékkal meg­nőtt a termelésünk? Amit vállaltunk, teljesítjük. Úgy, hogy új beruházás nem segít, úgy, hogy a túlóra felhasz­nálást öt százalékkal csök­kentjük. — Huszonötmillió? A mi brigádunk is benne van. Hogy mennyivel? Nem tu­dom. Sokkal. Ment ha az ol­vasztásnál, öntésnél vigyá­zunk, nem lesz buborékos az öntvény... tudja, volt itt egy igazgató régen, ha észrevett egy ilyen légbuborékos önt­vényt, azt mondta: én nem ementáli sajtot kérek ma­guktól, hanem öntvényt. Igaza volt. Nem szabad selejtet gyártani. Hogy most azt vál­laltuk, amit mindig tennünk kellene? Az újságíró, maga se egyformán fogja a tollat ugye? A nagyobb figyelmet, az egymás iránti nagyobb felekkelért válll­lnak a ver­senyfelajánlással, vagy hogy mondjam... Versenyfelajánlás, vállalás. De a lényeghez hozzátartozik az is: a kongresszus tisztele­tére. A szakszervezet és a gazdasági vezetés sokat tett. Sokat, hiszen ha létszámnö­velés és új beruházás nélkül növelik a termelékenységet, akkor abban a szervezés se­gít. A szervezés pedig a ve­zetők dolga. Mit tehet, mit tesz akkor a munkás a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa tiszteleté­re? • * * — Hiába szerveznek a ve­zetők, ha a munkások nem értik és nem akarják azt. Az kell, hogy akarják. Ez az egyik, a másik pedig: mu­szájból nem lenne meg a hu­szonötmillió. Lehet, hogy ön­tudatból sem. Tudnia kell, hogy a többlet­termelés öt­millió forint plusznyereséget is jelent. Tavaly huszonhá­rom napot fizettünk, öntudat és ösztönözés. Túlságosan sokszor mondtuk ezeket a szavakat. De a lényegtől, a tartalomtól még most is erő­sek, nem koptak el ♦ * * — Nem, nem vagyok párt­tag. Egy fiút a brigádból most vettek fel. S hogy még­is a kongresszus tiszteletére tettük a vállalást mi párton kívüliek is? Ez természetes. A párt azt akarja amit mi: jobban éljünk ebben az or­szágban, jobban, jól éljen a munkás. Ha egy az akarat, akkor ha a kongresszusnak ajánljuk a vállalást, magunk­nak ajánljuk. Nem? Nézze... énnekem négy évvel ezelőtt négy forinttal volt kevesebb az órabérem. Most négyezer körül keresek, van egy egyéves fiam, tisz­tességgel nevelhetjük, a fele­ségem otthon van vele. Eb­ben a hónapban megkapom a lakáskulcsot az új lakás­hoz. Jól élünk. Tegnap meg fociztunk egyet az üzemiek­kel, öt nullra győztünk, utá­na meg söröztünk egyet. » * * Az újságíró a dolgok lé­nyegét keresi. Van amikor a lényeg mégsem a szavakban van.­ S. Boda András 3 „Tolk­in emlékeznek még az elvtársak, hogy valaha megszü­letett ez a beosztás: ener­getikus. Nos a beosztás azóta sem szűnt meg, csak ép­pen sok helyen elhanyagolták, devalválták az energetikusi munka értékét. Aligha tévedek ha azt mondom az energetiku­sok rövid időn belül rekflektor­­fénybe kerülnek majd...” (Szekér Gyula nehézipari miniszter) — Ön, Lukács József, a Videoton főenergetikusa érzi már ezt a reflektor­fényt? — Nem mondhatom. Amennyi a munkánkhoz szükséges volt, annyi jutott ránk régebben is. Legalábbis ebben a gyárban. — Hogy érti ezt? — A miniszter megjegyzé­se bizonyára azokra a cégek­re vonatkozott, ahol elhanya­golták az energiagazdálko­dást. Ez az időszak úgy tíz évre tehető. A hiánygazdál­kodás idején ugyanis — ak­kor születtek az energetikusi beosztások — nagyon fontos volt ez a munka. Ahol nem ismerték el ezt a fontosságot, ott súlyos­ árat fizettek ezért. — Ezek szerint a Vi­deotonban nem? — Nem. Nálunk — tizenöt éve dolgozom ebben a beosz­tásban — mindig súlyponti kérdésként kezelte a gyár­vezetés az energiagazdálko­dást. Tizenöt évvel ezelőtt mint kezdő mérnök kerültem ide, akkor mintegy 26 millió forint értékű vásárolt ener­giával termeltünk évente. 1960-ban a termelési érték 2,9 százaléka volt a vásárolt energia, tavaly már csak 1,2 százalékot tett ki. A mi fő­osztályunk 56 millió forinttal gazdálkodik. Használunk vil­lamos energiát, földgázt, amelynek elégetésével gőzt állítunk elő, sűrített levegőt, sőt a vízgazdálkodás is a mi feladatunk. — Kezdő mérnököt mondott... — Igen. Villamosmérnöki diplomám van. — Jelenlegi beosztá­­sában villamosmérnöki ági, vagy gazdálkodási isme­r­­­etekre van inkább szüksége? •— Erre is, arra is. Azt hi­szem a megfelelő áttekintés nélkül, anélkül, hogy techni­kailag értettük volna a mun­kát, a gazdálkodás sem le­hetett volna ilyen eredmé­nyes. Nálunk rengeteg kisfo­gyasztó van, ebben a gyárban minden dolgozó kivétel nél­kül használ energiát. A fo­gyasztók sokféleségét megis­merni, a gazdálkodási lehető­ségeket felderíteni — ehhez szükség volt a villamosmér­nöki szakismeretekre. Az utóbbi tíz évben a gazdálko­dásra is nagy súlyt fektet­tünk, én személy szerint gaz­daságmérnöki karon abszol­váltam. Munkánkban hasz­náljuk a matematikai sta­tisztika módszereit. A gazdál­kodásba természetesen a köz­­gazdasági főosztály szakem­berei döntően beleszólnak, s ez így is helyes. — Az energiahordozók közül melyiknek van legnagyobb jövője a Vi­deotonban? — Nemcsak a Videotonban, mindenütt a villamos ener­giáé az elsőbbség. Mi például a számítástechnikával kap­csolatos fejlesztések miatt rövid időn belül a jelenlegi 4200—4500 kilowatt helyett 7000 kilowatt teljesítményt használunk majd fel. Órán­ként hatvan tonnányi gőz­energiát szolgáltatunk, há­rom évvel ezelőtt áttértünk a földgáztüzelésre. Mondha­tom úgy is, szerencsénk volt, ma már jóval nehezebb vol­na végrehajtani egy ilyen programot. Ismétlem nálunk mindig gondot fordítottak az energiagazdálkodás fejlesz­tésére is.­­ Néhány hete tartot­ták az üzemi energetiku­sok országos konferen­ciáját. Gondolom, ott nem csupa ilyen elége­dett emberrel találkozott mint Ön. — Valóban nem. A kétszáz legnagyobb üzem energetika­i­sa jött össze, sokféle véle­ményt hallottam. Egy biztos, a mostani — mondjam úgy energiaracionalizálási — időkben alaposan megszapo­rodtak a gondok. Különösen ott, ahol késve esetleg most kezdik a szó közgazdasági ér­telmében vett energiagazdál­kodást. Ezek az energetiku­sok azonban nem a mi me­gyénkből valók voltak, leg­alábbis azok nem panaszkod­tak. — Ez diplomatikus vá­lasz volt kitéréssel... — Nem, nem. Pár évvel ez­előtt például a népi ellenőrzés is vizsgálta az energiagazdál­kodást nagyüzemeinkben, én is tagja voltam a munkabi­zottságnak, amelyik a Dunai Vasműben végezte a felmé­rést. Ott persze milliárdos té­telekről van szó, a kohászat rendkívül energiaigényes. Már kis megszorítások is milliós költségcsökkenést eredményeztek, de ebből is láthatja: az energiagazdálko­dás évekkel ezelőtt is fontos kérdés volt már. — Ön délelőtt igazga­tó­tanácsi értekezleten vett részt. Hány éve hív­ják meg ezekre az érte­kezletekre? — Ha a téma az energia-* gazdálkodással kapcsolatos, akkor mindig ott vagyunk ezeken a fórumokon. — Gyakran kerül terí­tékre az energiagazdál­kodás?­­— Ilyen szinten azért nem túlságosan gyakran. Inkább az utóbbi hónapokban szapo­rodott meg a munkánk. — Helyben vagyunk. Tehát a mostani ener­giagazdálkodási szigorí­tások mégis csak jelen­tettek valamit önöknél is. — Természetesen. Az eddi­ginél is jobban kell figyel­nünk minden információra, a tervezéseknél és energetikai fejlesztéseknél fokozottabb mértékben kell figyelembe vennünk a forrásokat, a hosszú távú prognózisokat. Legutóbb például a vízgaz­dálkodás 1990-ig szóló hosz­­szú távú tervét készítettük el. Azt hiszem ez a terv jó, és tekintélye is van, hiszen amit évekkel ezelőtt a villamos energiára terveztünk, az sor­ra bejött. Mostanában több­ször csöng a telefon, sokszor kérnek tőlünk információt külső szervek is — Az energiatakaré­kosság — az emberi té­nyezőkön túl — beruhá­zás kérdése is. Van elég pénzük olyan berendezé­sekre, amelyekkel ener­giát takaríthatnak meg? — Az átalakító és elosztó berendezéseknél körülbelül elvégeztük amit lehetett. Most a termelő berendezése­ken a sor. Az ötéves terv vé­géig 672 ezer forintot fordí­tunk energiamegtakarító be­ruházásokra, a megtakarítás az első évben 506 ezer forint, vagyis körülbelül 1,2 év alatt térül meg a beruházás, ami nagyon jónak mondható.­­ Szaporodtak a tele­fonhívások, szaporod­tak az értekezletek, sza­porodott a munka. Hogy érzi, a saját energiával sikerül jól gazdálkod­nia? Úgy értem megvan erre a lehetősége? — Megvan. Azok akik az értekezleteket szervezik ná­lunk szerencsére pontosan tudják, hogy nemcsak a vil­lanyárammal, a szénhidro­génekkel, hanem az emberek energiáival is nagyon jól kell gazdálkodni. Hogy el ne vesszük a réven azt, amit a vámon már megnyertünk. . Baranyi Pál :■Mindenkin múlik a gazdálkodás** A főenergetikus

Next