Fejér Megyei Hírlap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-02 / 152. szám
Kedd, 1974. július 2, Négyszáz tiltakozó távirat A békét és a népek közötti barátság erősítését szolgálta a békehónap A Hazafias Népfront Fejér megyei Elnöksége mellett működő béke és barátsági munkabizottság értékelte a tavaszi békeakció rendezvényeit, eseményeit. Megállapította, hogy a béke és barátsági hónap gyűlései, csoportos beszélgetései, fórumai és békeestjei jól igazodtak a napi bel- és külpolitikai eseményekhez. A résztvevőket elsősorban a chilei nép melletti szolidaritás, a közel-keleti válság, Kína magatartása, és Indokína népeinek ügye foglalkoztatta. A rendezvények sikerét elősegítette, hogy a béke és szolidaritási estek előadói és vitavezetői — országgyűlési képviselők, megyei tanácstagok, párt, tanácsi, tömegszervezeti és gazdasági vezetők — jól felkészültek és a hallgatóság érdeklődését kielégítették. Az eseményeken az alkalomhoz illő műsorok, kórusok szereplése, kiállítások, filmvetítések, élménybeszámolók maradandó élményt jelentettek. A rendezvényeken bensőséges légkör alakult ki és a politikai , érzelmi kötődés spontán megnyilvánulásaként egységes akarattal fogalmazták meg a résztvevők tiltakozó és a szolidaritást kifejező táviratokat. Ezekből kitűnt, hogy megyénk dolgozói és tanuló ifjúsága elítélik a chilei katonai junta jogtipró, fasiszta tetteit. Az összejövetelekről 400 táviratot továbbítottak, ezen belül Dunaújvárosból a 268 tiltakozó távirat 14 ezer ember békeakaratát közvetítette. Az ebben az időszakban megrendezett egyéb társadalmi ünnepségek — anyák napja, gyermeknap, pedagógusnap — is alkalmat adtak, hogy a békemozgalom munkájáról, 25. évfordulójáról szóljanak. A béke és barátsági hónap idején a bicskei járás több községében műsoros nemzetiségi napokat, esteket, hat kórus részvételével találkozót rendeztek. Az NDK-ról kiállítást mutattak be, dokumentum és rövidfilmeket forgattak a nemzetiségi községekben. A járásban meghirdetett, Rajzolva a békéért című gyermekrajz pályázat anyagából kiállítást rendeztek, amelyet több iskolában bemutattak. Sok résztvevője volt a szovjet emberekkel, a hazánkban tanuló vietnámi, arab, chilei, tanzániai fiatalok részvételével rendezett barátsági szolidaritási napoknak. Érdekes színfoltjai voltak a rendezvényeknek az élménybeszámolók. A béke és barátsági hónap során a népfrontbizottságok és az akcióban részt vevő szervezetek, a megyében közösen 513 helyen közel 50 ezer résztvevővel rendeztek békenagygyűlési békeesteket, baráti találkozókat, kibővített népfront testületi ülést. Örvendetes volt a fiatalok és a nők nagy arányú részvétele a béke és barátsági hónap eseményein. A fiatalok nemcsak részesei, hanem tevékeny szervezői voltak a rendezvényeknek. A népfront elnöksége mellett működő nőbizottságok békeesteket, magyar— szovjet asszonytalálkozókat kirándulásokat rendeztek. A béke és barátsági hónap politikai céljainak megfelelően valósult meg, szolgálta a béke és a népek közötti barátság erősítését, a társadalmi haladást, amely az építőmunka alapja és feltétele. M. L. 90 iskolában kísérlet Hétfőn délelőtt a Parlamentben megtartotta alakuló ülését az Állami Ifjúsági Bizottság. Az ülés napirendjén szerepelt a fiatalok családi életre való nevelésével kapcsolatos feladatok megtárgyalása az oktatási és az egészségügyi miniszter előterjesztésében. Már a következő tanévben 60 általános iskola felső tagozatán és 30 középiskolában — kísérleti tanterv alapján — az osztályfőnöki órák keretében megkezdődik a családi élettel kapcsolatos ismeretanyag oktatása. A családi nevelés emellett helyet kap a dolgozó fiatalok számára szervezett ismeretterjesztő formák keretében is. A bizottság a továbbiakban elfogadta ügyrendjét és az 1974 második félévi munkatervét. A munkatervben — egyebek között — szerepel az ifjúsági parlamentek tapasztalatainak összegezése, az ifjúsági létesítményhálózat fejlesztésével és az ifjúság közhasznú társadalmi munkájával kapcsolatos további tervek megtárgyalása. (MTI) . HÍRLAP Amolett keksz - „húsból” Különleges parizereket kísérleteztek isi a Húsipari Kutató Intézetben, a felvágottak választékának további bővítésére. A felvágottnak egyelőre négy variációját dolgozzák ki; összetételüket különféle speciális étrendhez igazítva változtatják. Az egyik parizerfélének a nátrium tartalmát csökkentik 2 százalékról 0,5 százalékra, s így, különösen a vese-, a szív- és az érbetegségekben szenvedők számára lesz előnyös. A kísérletekben most kalciummal helyettesítik a nátriumsót, a kellemes íz megőrzésére. A másik változatnál a hagyományos párizsi 15—20 százalékos zsírtartalmát, 10 százalékra csökkentik, a fogyókúrázók és a zsírban szegény táplálkozásra kényszerült betegek részére. Kidolgozzák a párizsi csökkentett kalóritartalmú változatát is, amely nemcsak zsírban, de fehérjében is szegény lesz. Ezt főként a hízásra hajlamosaknak ajánlják, s tulajdonképpen az amulett keksz „húsból” készült változata lesz. Ennek ellentétjét, a dúsított, fehérjében gazdag parizert főként a sportolóknak, a betegségből lábadozóknak ajánlják majd. Meditáció hármasban A munkás a titkár és az újságíró Újságíró vagyok, hát a dolgok lényegét kell keresnem. Találóan-e a hírek, információk tömegében? Mondják-e legbelsőbb titkaikat, akiket ismerős-ismeretlenül faggatok? A hír: „A Csepel Tröszt kongresszusi versenyfelhívásához immár csatlakozott az egész ország. A felhívás és felajánlás egy része Székesfehérváron született, a Csepel Tröszt Székesfehérvári Nehézfémöntödéjében.” Riportalanyaim: Szabó Lajos, a vállalat szakszervezeti titkára és Miklós Sándor szocialista brigádvezető. « * * — 1973 októberében már kész volt az idei tervünk, összesen 436 millió volt a terv. Amikor meghirdették az MSZMP XI kongresszusát, a Csepel Műveknél elsőként az országban, így nálunk is a Nehézfémöntődében összeültek a szocialista brigádok, s megtettük vállalásunkat. Hogy mit tett a szakszervezet? Összehangoltuk a brigádok vállalásait, felmértük a reális lehetőségeket, s egyeztettük a gazdasági vezetéssel a javaslatokat. A vállalat 380 dolgozója, összesen 23 munkabrigádja, ebből húsz szocialista brigád huszonötmillióval megtetézte a tervet. Vállaltuk, hogy a 436 millióval szemben 461 millió forintra teljesítjük a forint tervet. Az április 10-i „csepeli felhívásban” így benne vagyunk mi székesfehérváriak is. • * * — Az én brigádom, az Április 4 is megtette a javaslatát. Tizenegyen vagyunk a brigádban, két műszakban dolgozunk, nehéz volt összehozni a brigádot, de sikerült. Olyat akartunk felajánlani, ami rajtunk múlik, ott az üzemben, így aztán elhatároztuk, hogy jobban vigyázunk az anyagra. Tudja, például öntéskor ami mellé megy az eddig jórészt elveszett. Ezek a kis sörétnyi fémgolyók összegyűjtve sok forintot kiadnak. Kimondtuk, hogy az olvasztási időre jobban ügyelünk, így kevesebb az égési veszteség. Ha meg valaki hiányzik, beteg, vagy szabadságon van, hát annak a munkáját ellátjuk — ingyen. Azt írtam ugye: a lényeget kell keresnem. Dehát a felajánlások lényege az, hogy a nyolc órán belül az eddiginél jobban dolgoznak. Sok vagy kevés ez felajánlásként? Elég-e ezt megírnom a Nehézfémöntöde és az Április 4 brigád felajánlásáról? Azt mondja az szb-titkár: huszonötmillióval túlteljesítik a tervet. Dehát milyen terv az, amit így túl lehet teljesíteni. Vagy: milyen emberek azok, akik ekkora vállalásra képesek? Melyik kérdésem a jogosabb? • * * — A szakszervezeti bizottság azt mondta: reálisan kell megtennünk a vállalást. Úgy reálisan, hogy a teljesíthetőséget a mi mércénkkel mérjük. Olyan munkásgárdánk van, amilyennel kevés gyár, üzem büszkélkedhet. Nincsenek vándormadarak. Aki itt van, jó dolgozó mind. A vállalat pedig megbecsüli az igaz embereit. A fizetések magasak, a lakáshelyzet jó... Igaz, sokat is várunk mindenkitől. Sok-e a huszonötmillió? Mit mondjak? A mi embereink erejéből telik, mert sokra vagyunk képesek. Említsem példaként, hogy pár esztendeje egyik évről a másikra 30 százalékkal megnőtt a termelésünk? Amit vállaltunk, teljesítjük. Úgy, hogy új beruházás nem segít, úgy, hogy a túlóra felhasználást öt százalékkal csökkentjük. — Huszonötmillió? A mi brigádunk is benne van. Hogy mennyivel? Nem tudom. Sokkal. Ment ha az olvasztásnál, öntésnél vigyázunk, nem lesz buborékos az öntvény... tudja, volt itt egy igazgató régen, ha észrevett egy ilyen légbuborékos öntvényt, azt mondta: én nem ementáli sajtot kérek maguktól, hanem öntvényt. Igaza volt. Nem szabad selejtet gyártani. Hogy most azt vállaltuk, amit mindig tennünk kellene? Az újságíró, maga se egyformán fogja a tollat ugye? A nagyobb figyelmet, az egymás iránti nagyobb felekkelért vállllnak a versenyfelajánlással, vagy hogy mondjam... Versenyfelajánlás, vállalás. De a lényeghez hozzátartozik az is: a kongresszus tiszteletére. A szakszervezet és a gazdasági vezetés sokat tett. Sokat, hiszen ha létszámnövelés és új beruházás nélkül növelik a termelékenységet, akkor abban a szervezés segít. A szervezés pedig a vezetők dolga. Mit tehet, mit tesz akkor a munkás a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa tiszteletére? • * * — Hiába szerveznek a vezetők, ha a munkások nem értik és nem akarják azt. Az kell, hogy akarják. Ez az egyik, a másik pedig: muszájból nem lenne meg a huszonötmillió. Lehet, hogy öntudatból sem. Tudnia kell, hogy a többlettermelés ötmillió forint plusznyereséget is jelent. Tavaly huszonhárom napot fizettünk, öntudat és ösztönözés. Túlságosan sokszor mondtuk ezeket a szavakat. De a lényegtől, a tartalomtól még most is erősek, nem koptak el ♦ * * — Nem, nem vagyok párttag. Egy fiút a brigádból most vettek fel. S hogy mégis a kongresszus tiszteletére tettük a vállalást mi párton kívüliek is? Ez természetes. A párt azt akarja amit mi: jobban éljünk ebben az országban, jobban, jól éljen a munkás. Ha egy az akarat, akkor ha a kongresszusnak ajánljuk a vállalást, magunknak ajánljuk. Nem? Nézze... énnekem négy évvel ezelőtt négy forinttal volt kevesebb az órabérem. Most négyezer körül keresek, van egy egyéves fiam, tisztességgel nevelhetjük, a feleségem otthon van vele. Ebben a hónapban megkapom a lakáskulcsot az új lakáshoz. Jól élünk. Tegnap meg fociztunk egyet az üzemiekkel, öt nullra győztünk, utána meg söröztünk egyet. » * * Az újságíró a dolgok lényegét keresi. Van amikor a lényeg mégsem a szavakban van. S. Boda András 3 „Tolkin emlékeznek még az elvtársak, hogy valaha megszületett ez a beosztás: energetikus. Nos a beosztás azóta sem szűnt meg, csak éppen sok helyen elhanyagolták, devalválták az energetikusi munka értékét. Aligha tévedek ha azt mondom az energetikusok rövid időn belül rekflektorfénybe kerülnek majd...” (Szekér Gyula nehézipari miniszter) — Ön, Lukács József, a Videoton főenergetikusa érzi már ezt a reflektorfényt? — Nem mondhatom. Amennyi a munkánkhoz szükséges volt, annyi jutott ránk régebben is. Legalábbis ebben a gyárban. — Hogy érti ezt? — A miniszter megjegyzése bizonyára azokra a cégekre vonatkozott, ahol elhanyagolták az energiagazdálkodást. Ez az időszak úgy tíz évre tehető. A hiánygazdálkodás idején ugyanis — akkor születtek az energetikusi beosztások — nagyon fontos volt ez a munka. Ahol nem ismerték el ezt a fontosságot, ott súlyos árat fizettek ezért. — Ezek szerint a Videotonban nem? — Nem. Nálunk — tizenöt éve dolgozom ebben a beosztásban — mindig súlyponti kérdésként kezelte a gyárvezetés az energiagazdálkodást. Tizenöt évvel ezelőtt mint kezdő mérnök kerültem ide, akkor mintegy 26 millió forint értékű vásárolt energiával termeltünk évente. 1960-ban a termelési érték 2,9 százaléka volt a vásárolt energia, tavaly már csak 1,2 százalékot tett ki. A mi főosztályunk 56 millió forinttal gazdálkodik. Használunk villamos energiát, földgázt, amelynek elégetésével gőzt állítunk elő, sűrített levegőt, sőt a vízgazdálkodás is a mi feladatunk. — Kezdő mérnököt mondott... — Igen. Villamosmérnöki diplomám van. — Jelenlegi beosztásában villamosmérnöki ági, vagy gazdálkodási ismeretekre van inkább szüksége? •— Erre is, arra is. Azt hiszem a megfelelő áttekintés nélkül, anélkül, hogy technikailag értettük volna a munkát, a gazdálkodás sem lehetett volna ilyen eredményes. Nálunk rengeteg kisfogyasztó van, ebben a gyárban minden dolgozó kivétel nélkül használ energiát. A fogyasztók sokféleségét megismerni, a gazdálkodási lehetőségeket felderíteni — ehhez szükség volt a villamosmérnöki szakismeretekre. Az utóbbi tíz évben a gazdálkodásra is nagy súlyt fektettünk, én személy szerint gazdaságmérnöki karon abszolváltam. Munkánkban használjuk a matematikai statisztika módszereit. A gazdálkodásba természetesen a közgazdasági főosztály szakemberei döntően beleszólnak, s ez így is helyes. — Az energiahordozók közül melyiknek van legnagyobb jövője a Videotonban? — Nemcsak a Videotonban, mindenütt a villamos energiáé az elsőbbség. Mi például a számítástechnikával kapcsolatos fejlesztések miatt rövid időn belül a jelenlegi 4200—4500 kilowatt helyett 7000 kilowatt teljesítményt használunk majd fel. Óránként hatvan tonnányi gőzenergiát szolgáltatunk, három évvel ezelőtt áttértünk a földgáztüzelésre. Mondhatom úgy is, szerencsénk volt, ma már jóval nehezebb volna végrehajtani egy ilyen programot. Ismétlem nálunk mindig gondot fordítottak az energiagazdálkodás fejlesztésére is. Néhány hete tartották az üzemi energetikusok országos konferenciáját. Gondolom, ott nem csupa ilyen elégedett emberrel találkozott mint Ön. — Valóban nem. A kétszáz legnagyobb üzem energetikaisa jött össze, sokféle véleményt hallottam. Egy biztos, a mostani — mondjam úgy energiaracionalizálási — időkben alaposan megszaporodtak a gondok. Különösen ott, ahol késve esetleg most kezdik a szó közgazdasági értelmében vett energiagazdálkodást. Ezek az energetikusok azonban nem a mi megyénkből valók voltak, legalábbis azok nem panaszkodtak. — Ez diplomatikus válasz volt kitéréssel... — Nem, nem. Pár évvel ezelőtt például a népi ellenőrzés is vizsgálta az energiagazdálkodást nagyüzemeinkben, én is tagja voltam a munkabizottságnak, amelyik a Dunai Vasműben végezte a felmérést. Ott persze milliárdos tételekről van szó, a kohászat rendkívül energiaigényes. Már kis megszorítások is milliós költségcsökkenést eredményeztek, de ebből is láthatja: az energiagazdálkodás évekkel ezelőtt is fontos kérdés volt már. — Ön délelőtt igazgatótanácsi értekezleten vett részt. Hány éve hívják meg ezekre az értekezletekre? — Ha a téma az energia-* gazdálkodással kapcsolatos, akkor mindig ott vagyunk ezeken a fórumokon. — Gyakran kerül terítékre az energiagazdálkodás?— Ilyen szinten azért nem túlságosan gyakran. Inkább az utóbbi hónapokban szaporodott meg a munkánk. — Helyben vagyunk. Tehát a mostani energiagazdálkodási szigorítások mégis csak jelentettek valamit önöknél is. — Természetesen. Az eddiginél is jobban kell figyelnünk minden információra, a tervezéseknél és energetikai fejlesztéseknél fokozottabb mértékben kell figyelembe vennünk a forrásokat, a hosszú távú prognózisokat. Legutóbb például a vízgazdálkodás 1990-ig szóló hoszszú távú tervét készítettük el. Azt hiszem ez a terv jó, és tekintélye is van, hiszen amit évekkel ezelőtt a villamos energiára terveztünk, az sorra bejött. Mostanában többször csöng a telefon, sokszor kérnek tőlünk információt külső szervek is — Az energiatakarékosság — az emberi tényezőkön túl — beruházás kérdése is. Van elég pénzük olyan berendezésekre, amelyekkel energiát takaríthatnak meg? — Az átalakító és elosztó berendezéseknél körülbelül elvégeztük amit lehetett. Most a termelő berendezéseken a sor. Az ötéves terv végéig 672 ezer forintot fordítunk energiamegtakarító beruházásokra, a megtakarítás az első évben 506 ezer forint, vagyis körülbelül 1,2 év alatt térül meg a beruházás, ami nagyon jónak mondható. Szaporodtak a telefonhívások, szaporodtak az értekezletek, szaporodott a munka. Hogy érzi, a saját energiával sikerül jól gazdálkodnia? Úgy értem megvan erre a lehetősége? — Megvan. Azok akik az értekezleteket szervezik nálunk szerencsére pontosan tudják, hogy nemcsak a villanyárammal, a szénhidrogénekkel, hanem az emberek energiáival is nagyon jól kell gazdálkodni. Hogy el ne vesszük a réven azt, amit a vámon már megnyertünk. . Baranyi Pál :■Mindenkin múlik a gazdálkodás** A főenergetikus