Fejér Megyei Hírlap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-01 / 257. szám
Lázár György és Gáspár Sándor fogadta Sven A Anderssont Lázár György, a Minisztertanács elnöke pénteken hivatalában fogadta Sven Anderssont, a svéd királyság külügyminiszterét. Eszmecserét folytattak kétoldalú kapcsolatainkról és időszerű nemzetközi kérdésekről. A találkozón jelen volt Pója Frigyes külügyminiszter és Lőrincz Nagy János, a Magyar Népköztársaság stockholmi nagykövete; részt vett Gustaf Bonde, budapesti svéd nagykövet. Péntek délelőtt Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke a SZOT főtitkára is fogadta Sven Anderssont. Adam Malik indonéz külügyminiszter (képünkön) Rómába érkezett, ahol Melo Antunes portugál külügyminiszterrel tárgyal majd Portugál-Timor jövőjéről Ismét az utcán O Seculo . Részleges sikert hozott az O Seculo haladó munkatársainak az a harca, amelyet azok ellen vívtak, akik a „pluralista demokrácia” jegyében ki akarják ragadni a baloldali szerkesztőbizottság kezéből a lap irányítását. A lisszaboni újság pénteken délelőtt — a szokásos időpont helyett néhány órával később ismét az utcára került. Az O Seculo kollektívája többségi szavazással egy olyan nyomdászt választott meg a lap főszerkesztőjévé, aki 41 éve dolgozik a kiadó vállalatnál. Francisco Lopes Cardoso évtizedekkel ezelőtt az anarchista mozgalomhoz tartott, de munkatársai most haladó baloldali embernek tartják. Különösen jelentős dolog, hogy sok szocialista párti munkás is együtt szavazott és a többi baloldali párthoz tartozó dolgozókkal. Az O Seculo szerkesztőségének egyik felelőse elmondta az MTI lisszaboni tudósítójának, hogy ezzel együtt nem ért véget a harc: a kiadó vállalat, szociáldemokrata beállítottságú igazgatója és a lapterjesztő részleg sok alkalmazottja valószínűleg nem törődik bele a munkások döntésébe. Véleménye szerint a jobboldal meg a szociáldemokrata vezetés az O Seculo politikai profiljának megváltoztatásával szeretnék az első csapást mérni a dolgozók érdekeit szolgáló államosított sajtóorgánumokra. Nicolae Ceausescu román államfő pénteken befejezte Portugáliában telt négynapos hivatalos látogatását és hazautazott Bukarestbe. Elutazása előtt Costa Gomes portugál elnökkel közös közleményt írt alá. A két államfő jelenlétében sor került gazdasági jegyzőkönyv, tengerhajózási, egészségügyi, valamint a vízumkényszer eltörléséről szóló megállapodás aláírására is. Lisszaboni látogatása alkalmával Ceausescu tárgyalt Gomes portugálelnökkel, Azevedo miniszterelnökkel, a forradalmi tanács tagjaival, a Fegyveres Erők Mozgalmának képviselőivel és más politikai vezetőkkel, közöttük Alvaro Cunhallal, a PKP főtitkárával. Negyvenöt utas életben maradt A CTK csehszlovák hírügynökség legfrissebb jelentése szerint 74-re emelkedett a DC—9 típusú jugoszláv utasszállító repülőgépet ért szerencsétlenség halálos áldozatainak száma. 45 utast prágai kórházakban kezelnek, legtöbbjük állapota kielégítő. Egy sebesült pénteken elhagyhatta a kórházat. A DC—9, amelyen 115 csehszlovák utas és öttagú személyzet tartózkodott, csütörtökön zuhant le a prágai nemzetközi repülőtér közelében. Aszemélyzet tagjai közül egyedül egy 35 éves légikisasszony élte túl a katasztrófát, könnyebb sérülésekkel ő is kórházi kezelésben részesül. A szerencsétlenség okait kivizsgáló csehszlovák bizottság folytatja munkáját. Két hazai esemény Péntek reggel Budapestre érkezett Wolfgang Rauchfuss, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, a magyar NDK gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság NDK-tagozatának elnöke, aki tárgyalásokat folytat dr. Szekér Gyulával, a Minisztertanács elnökhelyettesével, a bizottság társelnökével a két ország közötti gazdasági együttműködés elmélyítéséről. Pénteken elutazott Budapestről Moustafa Tlass tábornok, a Szíriai Arab Köztársaság fegyveres erői főparancsnokának helyettese, honvédelmi miniszter, aki — küldöttség élén — Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter meghívására hivatalos, baráti látogatást tett Magyarországon. Juan Carlos, az új spanyol államfő megérkezik az első kormányülésre, amelyet az ő elnöklése alatt tartottak meg. A képen: Juan Carlost Navarro miniszterelnök üdvözli HÍRLAP Biztató hírek Indiából Biztató hírek érkeznek Indiából. Ezeknek mi, magyarok minden körülmények között őszintén örülnénk. Egyrészt, ismervem a problémák súlyát és jellegét, elemi emberiességi okokból, másrészt a népeink közötti meleg barátság okán és jogán (mint emlékezetes, nemrég járt nálunk az Indiai Köztársaság elnöke.) Ezúttal azonban India őszinte barátainak, a haladás híveinek különleges okuk is van az elégedettség — és az elégtétel — érzésére. Amikor ugyanis 1975. július elsején Indira Gandhi miniszterelnök asszony alkotmányos jogával élve a szélsőjobboldal és az „ultrabalosok” közös támadását kivédendő, bevezette a rendkívüli állapotot, a belső és a nemzetközi reakció felhördült. A nép által megválasztott kormány szembe szállt egy erőszakos kisebbség veszélyes kísérletével, de bizonyos körök — Washingtontól Pekingig — a demokrácia elemi önvédelmi reflexét a demokráciamegnyirbálásának” tüntették fel. Azok, akik megkönnyezték a huszonhat szélsőséges szervezet betiltását, nem sokat törődnek a hatszázmilliós ország igazi gondjaival. Nekünk viszont igazi öröm, hogy az intézkedések óta ezek a gondok valamelyest máris enyhültek. Ez óriási eredmény! Rövid idő alatt példátlan rendet teremtettek az országban — írja a londoni Times. — A vonatok pontosakká váltak, a korrupt tisztviselők távozni kényszerültek a kormányhivatalokból és a legfontosabb fogyasztási cikkek ára csökkent.” Aligha kell bővebb kommentár ahhoz, mit jelent indiai közegben a legfontosabb fogyasztási cikkek, elsősorban az élelmiszerek árának csökkentése, a szó fizikai értelmében az életet a nagy tömegek számára. Az árcsökkenés már a kormány húszpontos gazdasági programjának következménye. Drákói eszközökkel sújt le afeketézőkre, az elosztási amarchia felelőseire (Indiában sokszor megesett, hogy feketézők vagy elosztási hanyagságok okozták egyes körzetekben az éhínséget!), rögzíti az alapvető termékek árát, támogatja a szegény sorsú középiskolai és egyetemi diákokat, újabb paraszti tömegekre terjeszti ki a földreform érvényét, meghatározza a mezőgazdasági munkások legkisebb bérét, rendelettel töröl el bizonyos földesúri járandóságokat (méghozzá visszamenőleg és ezzel eleve vagy százmillió ember nyomasztó terheit csökkenti!) és újabb ötmilliót!) hektár termőföld öntözéséhez biztosít pénzalapot. A nyugati világ egyik legtekintélyesebb lapja, a Neue Zürcher Zeitung csodálkozó elismeréssel ír arról, „milyensak történt ilyen kevés idő alatt.” A lap beszámol az inflációs ráta visszaszorításáról és ...a valóban elmaradott földbirtokstruktúra gyökeres megváltoztatására tett bátor kísérletekről”. Az Indiai Kommunista Párt nyilatkozatban üdvözölte az új fejleményeket , és a kormánynak azt a törekvését is, hogy sok vonatkozásban együttműködjék az IKP-val. Számos városban közös tanácskozásokon beszélik meg a feladatokat a kormánypárt és a kommunista párt tagjai, hívei. Allahabadban, Uttar Pradesh állam központjában Radzsendra Kumari Radszpei főminiszter kijelentette: a jövőben a Nemzeti Kongresszus Párt és a kommunista párt „harci szövetségben küzd a reakció aknamunkája ellen". Ez olyan politikai fejlemény, amely még teljesebbé teszi a biztató gazdasági hírek nyomán kialakult képet. Harmat Endre Kínai NSZK egyezmények Helmut Schmidt bonni kancellár, pénteken este befejezte kínai látogatásának hivatalos részét. A délután folyamán két és fél órán át tárgyalt Teng Hsziao-ping miniszterelnök-helyettessel, ezt követően sajtóértekezletet tartott. Ugyancsak az este folyamán Kína és az NSZK képviselői három megállapodást írtak alá: egyet a légiközlekedésről, egyet a tengerhajózásról és egyet a két fél gazdasági vegyesbizottságának felállításáról. Felgyulladt a tartályvonat Igen súlyos vasúti szerencsétlenség történt a svájci Landquartban; egy személy- és egy tehervonat összeütközött. A tehervonat gázolajat szállított, s a folyékony üzemanyag azonnal lángra kapott. A baleset következtében számosan súlyosan megsebesültek Gur tábornok fenyegetése Mordechai Gur tábornok, az izraeli hadsereg vezérkari főnöke a Maariv című napilap pénteki számában megjelenti interjújában alig burkolt fenyegetést intézett Szíriához. Gur kijelentette: ha Szíria vagy más ország fegyveres erői beavatkoznának a libanoni válságba, Libanon az Izraellel szembenálló frontországok sorába lépne, és ez olyan feszültséget idézne elő a térségben, amelyben Izrael „bizonyos politikai, sőt katonai lépésekre kényszerülne’. A fenyegető hangnemű nyilatkozat legprovokatívabb mondata így hangzott: „Ha háború törne ki, Izrael nem elégedezhetne meg azzal, hogy megnyerje és tűzszünetet érjen el, hanem olyan győzelmet kellene aratnia, amely hosszú időre elejét venné a fegyverhez való folyamodásnak”. Letartóztatások Az uruguayi rendőrség a közelmúltban nagyszabású razziát és házkutatásokat tartott s ennek során több mint 100 munkást és politikai ellenzékit tartóztatott le. Az őrizetbe vettek között van Alberto Altesor, az Uruguayi Kommunista Párt egyik vezetőségi tagja is, akin a közelmúltban hajtottak végre súlyos szívműtétet. Szombat, 1975. november 1*« A francoizmus végnapjai Mint a távirati jelentések hírül adták Juan Carlos Bourbon ideiglenesen átvette az államfői hatalom gyakorlását Spanyolországban. A 37 éves herceget Franco személyesen jelölte ki utódjául. Arias Navarro miniszterelnök, a spanyol törvényhozó testület, a Cortes elnökéhez intézett levélben szögezte le, hogy az alkotmányt helyettesítő úgynevezett alaptörvény értelmében az államfő akadályoztatása esetén a hercegnek kell ellátnia az államfői teendőket. Franco tábornokot betegsége jelenleg akadályozza teendői ellátásában, így az alaptörvény rendelkezéseit életbe léptetik. Az ideiglenes hatalomátvétel nem jogosítja fel a herceget lényegbevágó személyi, vagy politikai változásokra. Kérdés azonban, hogy Juan Carlosnak egyáltalán szándéka van-e változtatni az eddigi politikán? Az is kérdéses, hogy a herceg teljes uralomrajutása esetén rendelkezik-e majd olyan politikai bázissal, amely őt megtarthatja a trónon? Az átmenet biztosításában kétségtelen a legnagyobb szerep a hadseregre vár, s legalábbis kérdéses, hogy ez a testület hajlandó lesz-e Juan Carlost támogatni? Ugyancsak nem állapítható meg, hogy a spanyol egyház, amely az utóbbi években nyíltan demonstrálta ellenzékiségét a parancsuralmi rendszerrel és az erőszakszervezetek tevékenységével szemben, elfogadja-e a trónutódlást. A távolabbi perspektívákat tekintve azonban kétségtelen, hogy Spanyolország demokratikus erői mondják majd ki az utolsó szót. A spanyol baloldali ellenzék két illegalitásban működő pártszövetsége, a Demokratikus Szövetség, és a Demokratikus Összetartás vezetői — bár vannak közöttük nézeteltérések, elsősorban éppen a Juan Carlos iránt tanúsítandó magatartás kérdésében — máris tárgyalásokat kezdett egymással a további közös teendőket illetően. A demokratikus tanács szóvivője egy illegális sajtóértekezleten közölte: a tanács nem ismeri el Juan Carlos jogát az uralkodáshoz. Felszólítja a herceget, hogy trónralépése után tartson népszavazást, amelyet egy új ideiglenes kormánynak kell megrendeznie, hogy a spanyol nép maga dönthessen; monarchiában, vagy köztársaságban kíván-e élni. A demokratikus erők további fő követelései: 1. Bocsássák szabadon a politikai foglyokat! 2. A munkások vegyék kezükbe a szakszervezeteket! 3. Biztosítsák a politikai pártok szabad működését! Franco még haldoklik betegágyán, de véreskezű diktatúrájának felszámolásáért a harc egyre erősödik Spanyolországban. S ezen tartósan nem változtathat kijelölt utódának, Juan Carlosnak trónralépése sem.