Fejér Megyei Hírlap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-02 / 282. szám
Kedd, 1975. december 2. Energiatartalékunk A szén A bányásznapon írtunk először arról, hogy a Balinkai Szénbányák Balinka II. néven ismert, Balinka és Mór között elterülő szénmezőjének hatékonyabb kiaknázása érdekében 1976-ban megkezdik egy új beszálló akna építését. Ugyancsak ismertettük olvasóinkkal a megye északi területén már működő, a tatabányai bányához tartozó nagyegyházi szénbánya folyamatban levő fejlesztését, s közismert, hogy Pusztavám térségében is jelentős, művelésre alkalmas szénterületek állnak rendelkezésünkre, hogy szénbányászatunk a következő években, évtizedekben kielégíthesse az igényeket. Tegyük hozzá: a megnövekedett igényeket. S ez nem magyar specialitás. Az energiatartalékok sorában ismét rangos helyet foglalt el a szén, amelynek világkészletét a szakemberek nem kevesebb, mint négybillió tonnára becsülik, s a felhasználási tendenciákat figyelembe véve, négy évszázadra elegendőnek minősítik. A szén jövőjéről nyilatkozott nemrégiben az APN tudósítójának Anatolij Komoszov, a Szovjetunió szénbányászati minisztériuma mellett működő műszaki-tudományos intézet igazgatója, s a KGST-tagállamok energiafelhasználásának jövőjéről szólva elmondta, hogy a szénkitermelés és felhasználás ütemének világméretű hanyatlását elsősorban az abnormálisan alacsony szinten meghatározott olaj- és gázárak okozták, s éppen ezért lehettek a szakemberek biztosak abban, hogy az olaj- és gázárak reális szintre hozása a szénnek, mint energiahordozónak az ismételt és tartós előretörését eredményezi. A széntermelés ugrásszerű növekedése azonban csak vágyálom, hiszen a szénbányászat is egyike a leginkább beruházásigényes ágazatoknak. S ma már nem is egyszerűen arról van szó, hogy több szenet kell termelnünk, hanem arról, hogy azt a többet másként. Másként termelni és másként felhasználni. Nagy figyelemmel a környezetszennyeződést tiltó nemzeti és nemzetközi törvényekre, s nem utolsósorban a gazdaságosság fokozásának szükségességére. A Szovjetunióban és több más államban sikeres kísérleteket folytatnak a szénnek gázzá, illetve folyékony üzemanyaggá való átalakításával, s biztató eredményekkel kecsegteti a szakembereket a szénnek közvetlen villamos energiává való átalakítási kísérlete is. Mindezek együttesen — állapítja meg az intézet igazgatója — lehetővé teszik majd, hogy megőrizzük a légkör tisztaságát és ezzel egyidejűleg javítsuk a hőhasznosítási együtthatót. „A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa valamennyi résztvevője rendelkezik szilárd tüzelőanyag készletekkel — mondta befejezésül a professzor —, de mert nem mindenütt van elegendő kokszolható szén, a következő egy, másfél évtizedben új széndúsító objektumokat is kell építenünk.” Megyénk szénbányászata a megújulás, fellendülés időszakába lépett. Népgazdaságunk teherbíró képességének és a szilárd tüzelőanyagszükséglet összehangolásából eredő ütemben folyik a fejlesztés az északi területeken és Balinka térségében. S e fejlesztés eredményeképpen : nemcsak többet, de korszerűbben, a nehéz fizikai munkát mindinkább a gépekre bízva termelik az értékes szenet. S. A. Évi 30 milliós forgalom a sárbogárdiak ÁBC-je A Sárbogárdi Áfész a nagyközség központjában 1971-ben építette korszerű ABC-áruházát. Az 550 négyzetméteres élelmiszerbolt azóta nagy szerepet vállal Sárbogárd élelmiszerellátásából, sőt a közvetlen környék lakói is gyakran ide jönnek vásárolni. A Sárbogárdi Áfész idei árbevételi terve 300 millió forint, ebből a kiskereskedelemnek 210 milliót kell „hoznia.” A nagyközség centrumában lévő ABC átlagos havi forgalma 2 millió 700 ezer forint, tehát idei forgalmuk is meghaladja a harmincmilliót. A 15-ös számú élelmiszerbolton kívül még egy ABC áruház van a sárszentmiklósi kerületben is, ennek havi forgalma 750 ezer forint. Orosvári József boltvezető kalauzol az áruházban, ő már 1955 óta a Sárbogárdi Áfésznál dolgozik, itt volt kereskedelmi tanuló is. Tősgyökeres sárbogárdi, itt épített KISZ-lakást, a szövetkeet támogatásával. Törzsgárdatag, a 20 éves munkáért jövőre az aranygyűrű várományosa. Az áruházban húszan dolgoznak közülük, négy tanuló. Az üzlet eladótere 300 négyzetméter, a gondolákon és a konténerekben bőséges árukészlet várja a vásárlókat. A sütőipar helyi üzeme mindennap 12 mázsa egykilós, burgonyás kenyeret szállít az ABC áruházba. A friss kenyér nagyon kelendő, az átutazók sokat vásárolnak belőle. Még budapestiek is. A vágóhídon évente 5500 sertést vágnak. A húsfeldolgozó üzem húszféle készítményt szállít az élelmiszerüzletekbe. A székesfehérvári húsüzem szállítmányával együtt így jobban, ki tudják elégíteni az igényeket. Mivel a hús- és hentesáruk kerethez kötött termékeké, a saját feldolgozó üzem nélkül csak nagy nehézségekkel tudnák ellátni boltjaikat. A 15-ös számú ABC hentesrészlegének kezdeményezése, hogy naponta sertéskarajt és combot csomagolnak, és 50—50 kilót szállítanak a Videoton sárbogárdi gyáregységébe az ott dolgozóknak, ezen kívül jut még a sárszentmiklósi üzletbe is. Az élelmiszerboltban évek óta jól dolgozik az „Ifjúság” szocialista brigád, 1972-ben ezüst jelvény fokozatot értek el. A brigádba huszonketten tartoznak. Horváth Jánosné boltvezető-helyettes, a brigád vezetője elmondta, hogy patronálnak egy egyszemélyes boltot. Idén januárban testvérkapcsolatot alakítottak ki a Fejér—Komárom megyei Tejipari Vállalat Várnai Zseni szocialista brigádjával. Kölcsönösen meglátogatták egymást, író—olvasó találkozót szerveztek, kirándultak Pécs és Harkány környékére. A szocialista közösség patronálja a sárbogárdi 1-es szászú általános iskolát. A kereskedők társadalmi munkát végeztek: parkosították az iskola környékét, ajtókat, ablakokat tisztítottak és festettek. A gyermeknapon kirándulni vitték az iskolásokat. Ezen kívül szabadságuk idején a balatonszabadi üdülőben ellátták a gyermekek felügyeletét. A brigádtagok között többszörös térítésmentes véradók vannak, idén is nyolcan adtak életet mentő vért. Csaló József Áfész-küldöttértekezlet Sárosdon Áfész küldöttgyűlést tartottak Sárosdon, amelyen Sárdy Ferenc igazgatósági elnök számolt be a IV. ötéves terv végrehajtásáról, a szövetkezetpolitika eredményeiről és a lakosság áruellátásáról. A Sárosdi Áfész tevékenysége a tervidőszak elejéhez, 1971- hez viszonyítva 133 százalékos árbevétel növekedést mutat. A mintegy negyven kereskedelmi és vendéglátóipari egység mellett jelentős munkát végzett a sütő- és szikvízüzem, és a kisállattenyésztő szakcsoport. Az értekezlet felszólalói az eredmények megemlítése mellett bírálták a felvásárlási munkát, ugyanis a zöldség-gyümölcs- és tojásellátás helyben lehetne sokkal jobb is. A hozzászólók közül többen sürgették, hogy a tájegység adottságait a jövőben még jobban szükséges kihasználni. A küldöttgyűlés megválasztotta az alapszabály előkészítő és a jelölőbizottságot. Tíz értekezlet állást foglalt a sárbogárdi járásban működő áfészek egyesülése mellett. A küldöttgyűlésen részt vett és felszólalt Kovács István, a sárbogárdi járási hivatal elnökhelyettese, aki utalt a szövetkezetek megnövekedett feladataira, a lakosság még jobb ellátásának fontosságára. (N. Jné. — Cs. I.) HÍRLAP. Esti beszélgetés Csákváron A Petőfi brigád rangja Czvikli István főállattenyésztővel ülünk be néhány szóra a gépkocsiba, mert harap az este odakint. Ma az 1200-as szarvasmarha-létszámból 440 a tehénállományunk. Öt éve kezdtük és egy év alatt végrehajtottuk az állománycserét. Ma már nincs sem brucellával sem tbc-vel fertőzött állatunk. Megyebeli és Ausztriából származó pirostarka üszőink szaporulatával tavaly ősszel kezdődött meg a Holstein-Friz keresztezés... most születnek az első F 1-es borjak. Genetikai programjuk szerint 19®5 -re egész állományuk keresztezett fajta lesz, és 1980-ra tehénállományuk eléri az 550-et. Ehhez a programhoz azonban kevés a tenyészállat, a megbízható takarmányalap és a korszerű istálló tejház. Ide több kell olyan kollektíva, amely emberi mivoltában és szakmai tudásában is felnőtt a kor követelményeihez. És ez is megvan. A tizenöt ember, a Petőfi szocialista tehenészbrigád, nem rejti párnája alá a Munka Vörös Zászló Érdemrendet, piros — plüss dobozával. — Emberek vagyunk, hibákkal és törekvésekkel — mondja csendesen Zolnai Sándor, a tsz pártalapszervezetének titkára, s gesztusa nem mutat a kidekorált falra, a jelvényekre, fényképekre. És ez az igazi rang a Petőfi brigádban. Késsünk néhány „apróságot”, az emberség jegyeit, mert az élet nagy dolgai sokszor apróságokon múlnak. Ilyen volt a harmadik napi fejés bevezetése. Gondot okozott, hiszen többletmunkát kívánt. Márpedig a parasztember órájának számlapján a hivatalos teendők mellett ott van a kis szőlő, az otthoni jószág gondja, de a pihenésé is, amelyet sokszorosan megszolgált. — Megbeszéltük, hogy ne legyen értetlenség. Amikor megmagyaráztuk, hogy a tizennyolc literes teheneknél mit jelent tejben-forintban a déli fejés, egymásra néztek, azután bólintottak: meg lesz! Ők javasolták, hogy különítsük el az átlagon felül tejelő állatokat, állítsunk melléjük állandó gondozókat, mert „ha már csinálunk valamit, tegyük igazán”! Schuszter Sándor, az ellenőrző bizottság elnöke is tud egy jellemző történetet: „ Utálják a papírt. „Bennünket nem kell utasítgatni. Ha megmondják, hogy mit csináljunk, s miért, az elegendő. Ha bólintunk rá, az erősebb mint az írás”! így aztán mi kevés papírt fogyasztunk. Bősze István építkezik. Ő az állami gazdaságtól jött át a szövetkezetbe. Eleinte, az „akklimatizálódás” folyamán még válogatott is a munkában, de ez már a múlté. — Olyan lett mint a többiek — mondja a párttitkár és ennél nincs nagyobb elismerés. A befogadásnak jele pedig, hogy nem kell szaladgálnia segédmunkás után, ott van két kézzel, épülő háza mellett a brigád. De így van mindannyiukkal szőlőfedéstől a szüretig, a fehérasztaltól a megnehezült napokig. Kardos János vérbeli propagandista. Szenvedélye, hogy odatartsa a világot az emberek elé, hogy mindenki értse. Csikesz Gyulai, a kevés beszédű, régi, nagytapasztalatú szakember, mestere a szakmájának. Gőcze Vince éppen az ellentéte: gyorsan ,,bepörög” és porol is szaporán, ha valami rendetlenséget tapasztal... és mind a tizenöten. Magosi Rózának, a tejház érettségizett vezetőjének eszébe sem jut, hogy megnézze az irodán: van-e üres íróasztal? Minden érdekli őket. A múltkor a párttitkár arra figyelt föl, hogy nagy hévvel vitatkoznak valamin. Odafigyelt. Nem valami „háztáji” probléma került szőnyegre, hanem a Magyar Mezőgazdaságban olvasott egyik cikk. Ehhez tette hozzá mindenki saját véleményét, tapasztalatát és javaslatát. Ilyenek mind a tizenöten. És a Tolbuhin Tsz halad a maga útján állhatatosan, mert vezetőinek van gondja rá, hogy mindenki tudja, mit, miért és mikor. Bartha Tibor — 3 ------- A Bicskei és a Csákvári Állami Gazdaság ez év elején társult a Móricz-majori sertéskombinát üzemeltetésére. A társulás elsődleges célja az volt, hogy a két gazdaság közös munkával tovább segítse a járás húsellátását. A bicskei gazdaságban a közelmúltban készült el a vágóhíd, ahol a Móricz-majori sertéseket dolgozzák fel. A húsellátás gazdasági feladatairól beszélgettünk dr. Fodor András főállatorvossal, aki egyben a Bicskei Állami Gazdaság részéről ellátja a társulás szaktanácsadói feladatait is. — Mi vezette a két gazdaságot a társulás megkötésére? — A csákváriaknak adott volt a sertéstelep, a mi gazdaságunkban pedig megvolt az anyagi alap, amellyel megkezdődhetett a telep rekonstrukciója. Ez a rekonstrukció folyamatban van, igyekszünk úgy átalakítani a telepet, hogy megfeleljen a korszerű tartási rendszernek, csökkentsük az elhullást és növeljük a kocaforgót. — Mint ismert, a társulásnak nemcsak tenyésztői, hanem húsellátási feladatai is vannak. Ezeknek a feladatoknak milyen mértékben tesz eleget a két gazdaság? — A Bicskei Állami Gazdaságban szeptember elsején készült el az új vágóhíd, ahol a telepen nevelt állatok vágása, feldolgozása történik. Négy hentes végzi ezt a munkát. A vágóhidat a Móriczmajori telepről folyamatosan látjuk el áruval. Hetente százötven-száznyolcvan sertést vágnak, itt dolgozzuk fel a technológiai selejteket is. Ez alatt a legyengült, nem megfelelő fejlődésű állatokat értjük. — Mennyi húst állítanak elő a vágóhídon egy héten, és milyen mértékben segíti a társulás a lakosság húsellátását? — Egy héten átlagban hétezer kiló húst szállítunk két hűtőkocsival a Bicske és környéke Áfész üzleteibe. A szövetkezet adja a megrendelést, hová mennyit szállítsunk. Ebben az évben észrevehetően javult a járási székhely és a járás községeinek húsellátása. A járás tizenhárom községébe szállítunk és egyben az ÁGKER- nek is adunk át néhány mázsát. — A húsellátás további javítására vannak-e tervek? — Sajnos, a vágóhíd kapacitását nehezen tudjuk növelni, de tervezzük egy feldolgozó üzem építését, ahol töltelékárut és felvágottat készítenénk. SZ. I. Két állami gazdaság összefog Hetente hétezer kiló hús A tanácsadók felelőssége Sokszor, sok helyen elmondják, hogy a vezető egyik leghasznosabb tulajdonsága, ha döntés előtt megkérdez másokat, ha minél több illetékes munkatársától kér véleményt. Ez a követelmény a vezetéstudomány alapfokú ismeretei közé tartozik. Az effajta döntéselőkészítés — az érintett beosztottak és az érdekelt szakemberek hozzászólását elvárni — az üzemi demokrácia szerves része is egyben. Ma már egyre több vállalatnál alakul e norma szerint a vezetés gyakorlata, ami sok gyár egyenletesen javuló eredményeiben is megmutatkozik. Rendjén is van a dolog idáig, ha e nagyon fontos vezetői norma mellé, mindenütt megfogalmaznak egy másikat is, vagy legalábbis kimondatlanul, de eszerint cselekszenek. Nevezetesen, hogy a tanácsadók is felelősek a döntésekért. Sőt, ahhoz, hogy a kollektív döntéselőkészítés valóban a legjobb választást adja, tehát a legeredményesebb programot alakítsa ki a jó, korszerű vezetési stíluson kívül nélkülözhetetlen a megkérdezettek mindegyikének mélységes felelősségérzete is, abban, hogy mit helyesel, mit bírál, szól-e amikor szükséges, és képes-e azt is megmondani, hogy ő sem lát tisztán. Félreviheti a vállalatot az is, ha a vezető azt képzeli magáról, hogy mindehhez felsőfokon ért, s hogy mindent egymaga — konzultációk nélkül — képes helyesen megítélni és csak hatalom szóval, meggyőződés nélkül intézkedni. A vállalatot mellékvágányra terelheti azonban az is, ha a tanácsadók csak formális gesztusnak vélve megkérdezésüket, azt érzik kötelességüknek, hogy — óvatosságból, rosszul értelmezett tapintatból — azt mondják, amit vezetőjük hallani szeretne. Ilyesmire persze okot adhat egy-egy úrhatnám főnök is,ő, aki esetleg csupán divatos kulisszának tartja a demokratikus formákat, s ha valaki olykor ellenvéleményen van, arról azután később nem „feledkezik el". Amikor nem az értekezlet és főként nem az érdemi munka demokratikus — csak a megbeszélés formája; mindenki hozzászól, ezt el is várják — csak senki sem mond egyebet, mint hogy egyetért, vagy a főnökkel, vagy a másik kolléga által megfogalmazott javaslattal. Ott máris nagyot lépnének előre a tartalmas értekezletek, megbeszélések felé, ahol kimondanák, csak az szóljon, aki valamivel nem ért egyet, más javaslata van, vagy fontos kiegészítése. Aki csak egyetért, az maradjon csendben. Elvégre az is megeshet, sőt, rögtön az első javaslat, vagy amit a főnök mond, az is helyes. Ilyenkor pedig különösen kár tovább húzni az időt. Néhány évvel ezelőtt, kedvezőbb nemzetközi gazdasági helyzetbe és amikor a vállalatok és egymáshoz való kapcsolódásuk még korántsem volt a maihoz hasonlóan összetett, amikor egy-egy döntés, ha nem sikerült, esetleg még felerészben sem érte el a mai tévedések, vagy tétovázások, taktikázások anyagi kihatásainak mértékét, akkor még mindezt — a tanácsadók esetleges taktikázását — egyszerűen morális kérdésként kezelhette a társadalom. Ma: súlyos gazdasági kérdés minden rossz orientációjú, téves vagy manipulált információn alapuló döntés. Minden olyan „tanács”, amely első helyen nem a kollektíva érdekeit szolgálja, a gyorsabb fejlődést, a fegyelmet, az ésszerű munkát és a veszteségek megszüntetését, akárkinek az érzékenységéről legyen is szó. A válallatok előtt álló feladatok megadásához az effajta taktikázások aligha lesznek eredményesek, csak a szókimondás hozhat gyors eredményt, csak a szókimondás, ami persze lehet udvarias is. - - - - Gerencsér Ferenc