Fejér Megyei Hírlap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-02 / 282. szám

Kedd, 1975. december 2. Energiatartalékunk A szén A bányásznapon írtunk elő­ször arról, hogy a Balinkai Szénbányák Balinka II. né­ven ismert, Balinka és Mór között elterülő szénmezőjé­nek hatékonyabb kiaknázása érdekében 1976-ban megkez­dik egy új beszálló akna épí­tését. Ugyancsak ismertettük olvasóinkkal a megye északi területén már működő, a ta­tabányai bányához tartozó nagyegyházi szénbánya folya­matban levő fejlesztését, s közismert, hogy Pusztavám térségében is jelentős, műve­lésre alkalmas szénterületek állnak rendelkezésünkre, hogy szénbányászatunk a következő években, évtize­dekben kielégíthesse az igé­nyeket. Tegyük hozzá: a megnöve­kedett igényeket. S ez nem magyar specialitás. Az ener­giatartalékok sorában ismét rangos helyet foglalt el a szén, amelynek világkészletét a szakemberek nem keve­sebb, mint négybillió tonnára becsülik, s a felhasználási tendenciákat figyelembe véve, négy évszázadra elegendőnek minősítik. A szén jövőjéről nyilatko­­zott nemrégiben az APN tu­dósítójának Anatoli­j Komo­­szov, a Szovjetunió szénbá­nyászati minisztériuma mel­lett működő műszaki-tudomá­nyos intézet igazgatója, s a KGST-tagállamok energiafel­használásának jövőjéről szól­va elmondta, hogy a szénki­termelés és felhasználás üte­mének világméretű hanyat­lását elsősorban az abnormá­lisan alacsony szinten meg­határozott olaj- és gázárak okozták, s éppen ezért lehet­tek a szakemberek biztosak abban, hogy az olaj- és gáz­árak reális szintre hozása a szénnek, mint energiahordo­zónak az ismételt és tartós előretörését eredményezi. A széntermelés ugrásszerű növekedése azonban csak vágyálom, hiszen a szénbá­nyászat is egyike a leginkább beruházásigényes ágazatok­nak. S ma már nem is egy­szerűen arról van szó, hogy több szenet kell termelnünk, hanem arról, hogy azt a töb­bet másként. Másként termel­ni és másként felhasználni. Nagy figyelemmel a környe­zetszennyeződést tiltó nem­zeti és nemzetközi törvények­re, s nem utolsósorban a gaz­daságosság fokozásának szük­ségességére. A Szovjetunióban és több­ más államban sikeres kísér­leteket folytatnak a szénnek gázzá, illetve folyékony üzemanyaggá való átalakítá­sával, s biztató eredmények­kel kecsegteti a szakembere­ket a szénnek közvetlen villa­mos energiává való átalakítá­si kísérlete is. Mindezek együttesen — állapítja meg az intézet igazgatója — lehetővé teszik majd, hogy megőrizzük a légkör tisztaságát és ezzel egyidejűleg javítsuk a hő­hasznosítási együtthatót. „A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa valamennyi résztvevője rendelkezik szi­lárd tüzelőanyag készletek­kel — mondta befejezésül a professzor —, de mert nem mindenütt van elegendő kokszolható szén, a követke­ző egy, másfél évtizedben új széndúsító objektumokat is kell építenünk.” Megyénk szénbányászata a megújulás, fellendülés idő­szakába lépett. Népgazdasá­gunk teherbíró képességé­nek és a szilárd tüzelőanyag­szükséglet összehangolásából eredő ütemben folyik a fej­lesztés az északi területeken és Balinka térségében. S e fejlesztés eredményeképpen : nemcsak többet, de korsze­rűbben, a nehéz fizikai mun­kát mindinkább a gépekre bízva termelik az értékes szenet. S. A. Évi 30 milliós forgalom a sárbogárdiak ÁBC-je A Sárbogárdi Áfész a nagyközség központjában 1971-ben építette korszerű ABC-áruházát. Az 550 négy­zetméteres élelmiszerbolt azóta nagy szerepet vállal Sárbogárd élelmiszerellátásá­ból, sőt a közvetlen környék lakói is gyakran ide jönnek vásárolni. A Sárbogárdi Áfész idei árbevételi terve 300 millió forint, ebből a kiskereskede­lemnek 210 milliót kell „hoz­nia.” A nagyközség centrumában lévő ABC átlagos havi for­galma 2 millió 700 ezer forint, tehát idei forgalmuk is meg­haladja a harmincmilliót. A 15-ös számú élelmiszerbol­ton kívül még egy ABC áru­ház van a sárszentmiklósi kerületben is, ennek havi for­galma 750 ezer forint. Orosvári József boltvezető kalauzol az áruházban, ő már 1955 óta a Sárbogárdi Áfésznál dolgozik, itt volt kereskedelmi tanuló is. Tős­gyökeres sárbogárdi, itt épí­tett KISZ-lakást, a szövetke­­et támogatásával. Törzsgár­­datag, a 20 éves munkáért jö­vőre az aranygyűrű váromá­nyosa. Az áruházban húszan dolgoznak közülük, négy tanuló. Az üz­let eladótere 300 négyzetmé­ter, a gondolákon és a kon­ténerekben bőséges árukész­let várja a vásárlókat. A sütőipar helyi üzeme mindennap 12 mázsa egyki­lós, burgonyás kenyeret szál­lít az ABC áruházba. A friss kenyér nagyon kelendő, az átutazók sokat vásárolnak belőle. Még budapestiek is. A vágóhídon évente 5500 ser­tést vágnak. A húsfeldolgozó üzem húszféle készítményt szállít az élelmiszerüzletekbe. A székesfehérvári húsüzem szállítmányával együtt így jobban, ki tudják elégíteni az igényeket. Mivel a hús- és hentesáruk kerethez kötött termékeké, a saját feldolgozó üzem nélkül csak nagy ne­hézségekkel tudnák ellátni boltjaikat. A 15-ös számú ABC hentesrészlegének kez­deményezése, hogy naponta sertéskarajt és combot cso­magolnak, és 50—50 kilót szállítanak a Videoton sárbo­gárdi gyáregységébe az ott dolgozóknak, ezen kívül jut még a sárszentmiklósi üzlet­be is. Az élelmiszerboltban évek óta jól dolgozik az „Ifjúság” szocia­lista brigád, 1972-ben ezüst jelvény fokozatot értek el. A brigádba huszonketten tar­toznak. Horváth Jánosné boltvezető-helyettes, a brigád vezetője elmondta, hogy pat­ronálnak egy egyszemélyes boltot. Idén januárban test­vérkapcsolatot alakítottak ki a Fejér—Komárom megyei Tejipari Vállalat Várnai Zse­ni szocialista brigádjával. Kölcsönösen meglátogatták egymást, író—olvasó találko­zót szerveztek, kirándultak Pécs és Harkány környéké­re. A szocialista közösség pat­ronálja a sárbogárdi 1-es szá­­szú általános iskolát. A ke­reskedők társadalmi munkát végeztek: parkosították az is­kola környékét, ajtókat, abla­kokat tisztítottak és festet­tek. A gyermeknapon ki­rándulni vitték az iskolásokat. Ezen kívül szabadságuk ide­jén a balatonszabadi üdülő­ben ellátták a gyermekek felügyeletét.­­ A brigádtagok között többszörös térítés­­mentes véradók vannak, idén is nyolcan adta­k életet men­tő vért. Csaló József Áfész-küldöttértekezlet Sárosdon Áfész küldöttgyűlést tartot­tak Sárosdon, amelyen Sárdy Ferenc igazgatósági elnök számolt be a IV. ötéves terv végrehajtásáról, a szövetke­zetpolitika eredményeiről és a lakosság áruellátásáról. A Sárosdi Áfész tevékenysége a tervidőszak elejéhez, 1971- hez viszonyítva 133 százalé­kos árbevétel növekedést mu­tat. A mintegy negyven keres­kedelmi és vendéglátóipari egység mellett jelentős mun­kát végzett a sütő- és szik­­vízüzem, és a kisállattenyész­tő szakcsoport. Az értekezlet felszólalói az eredmények megemlítése mellett bírálták a felvásár­lási munkát, ugyanis a zöld­ség-gyümölcs- és tojás­­ellátás helyben lehetne sok­kal jobb is. A hozzászólók közül többen sürgették, hogy a tájegység adottságait a jövőben még jobban szüksé­ges kihasználni. A küldött­­gyűlés megválasztotta az alapszabály előkészítő és a je­lölőbizottságot. Tíz értekezlet állást foglalt a sárbogárdi járásban műkö­dő áfészek egyesülése mel­lett. A küldöttgyűlésen részt vett és felszólalt Kovács Ist­ván, a sárbogárdi járási hi­vatal elnökhelyettese, aki utalt a szövetkezetek megnö­vekedett feladataira, a lakos­ság még jobb ellátásának fon­tosságára. (N. Jné. — Cs. I.) HÍRLAP. Esti beszélgetés Csákváron A Petőfi brigád rangja Czvikli István főállatte­­nyésztővel ülünk be néhány szóra a gépkocsiba, mert ha­rap az este odakint.­­ Ma az 1200-as szarvas­marha-létszámból 440 a te­hénállományunk. Öt éve kezdtük és egy év alatt vég­rehajtottuk az állománycse­rét. Ma már nincs sem bru­­cellával sem tbc-vel fertőzött állatunk. Megyebeli és Auszt­riából származó pirostarka üszőink szaporulatával ta­valy ősszel kezdődött meg a Holstein-Friz keresztezés... most születnek az első F 1-es borjak. Genetikai programjuk sze­rint 19®5 -re egész állományuk keresztezett fajta lesz, és 1980-ra tehénállományuk el­éri az 550-et. Ehhez a programhoz azon­ban kevés a tenyészállat, a megbízható takarmányalap és a korszerű istálló­­ tej­­ház. Ide több kell­ olyan kol­lektíva, amely emberi mivol­tában és szakmai tudásában is felnőtt a kor követelmé­nyeihez. És ez is megvan. A tizenöt ember, a Petőfi szocialista tehenészbrigád, nem rejti párnája alá a Munka Vörös Zászló Érdem­rendet, piros — plüss dobo­zával. — Emberek vagyunk, hi­bákkal és törekvésekkel — mondja csendesen Zolnai Sándor, a tsz pártalapszerve­­zetének titkára, s gesztusa nem mutat a kidekorált fal­ra, a jelvényekre, fényké­pekre. És ez az igazi rang a Pe­tőfi brigádban. Késsünk né­hány „apróságot”, az ember­ség jegyeit, mert az élet nagy dolgai sokszor apróságokon múlnak. Ilyen volt a harmadik na­pi fejés bevezetése. Gondot okozott, hiszen többletmun­kát kívánt. Márpedig a pa­rasztember órájának szám­lapján a hivatalos teendők mellett ott van a kis szőlő, az otthoni jószág gondja, de a pihenésé is, amelyet sokszo­rosan megszolgált. — Megbeszéltük, hogy ne legyen értetlenség. Amikor megmagyaráztuk, hogy a ti­zennyolc literes teheneknél mit jelent tejben-forintban a déli fejés, egymásra néz­tek, azután bólintottak: meg lesz! Ők javasolták, hogy különítsük el az átlagon fe­lül tejelő állatokat, állítsunk melléjük állandó gondozókat, mert „ha már csinálunk va­lamit, tegyük igazán”! Schuszter Sándor, az ellen­őrző bizottság elnöke is tud egy jellemző történetet: „ Utálják a papírt. „Ben­nünket nem kell utasítgatni. Ha megmondják, hogy mit csináljunk, s miért, az ele­gendő. Ha bólintunk rá, az erősebb mint az írás”! így aztán mi kevés papírt fo­gyasztunk. Bősze István építkezik. Ő az állami gazdaságtól jött át a szövetkezetbe. Eleinte, az „akklimatizálódás” folya­mán még válogatott is a munkában, de ez már a múl­té. — Olyan lett mint a töb­biek — mondja a párttitkár és ennél nincs nagyobb elis­merés. A befogadásnak jele pedig, hogy nem kell szalad­gálnia segédmunkás után, ott van két kézzel, épülő háza mellett a brigád. De így van mindannyiuk­­kal szőlőfedéstől a szüretig, a fehérasztaltól a megnehe­zült napokig. Kardos János vérbeli propagandista. Szen­vedélye, hogy odatartsa a vi­lágot az emberek elé, hogy mindenki értse. Csikesz Gyu­lai, a kevés beszédű, régi, nagytapasztalatú szakember, mestere a szakmájának. Gőcze Vince éppen az ellen­téte: gyorsan ,,bepörög” és porol is szaporán, ha valami rendetlenséget tapasztal... és mind a tizenöten. Magosi Rózának, a tejház érettségi­zett vezetőjének eszébe sem jut, hogy megnézze az iro­dán: van-e üres íróasztal? Minden érdekli őket. A múltkor a párttitkár arra fi­gyelt föl, hogy nagy hévvel vitatkoznak valamin. Odafi­gyelt. Nem valami „háztáji” probléma került szőnyegre, hanem a Magyar Mezőgazda­ságban olvasott egyik cikk. Ehhez tette hozzá mindenki saját véleményét, tapasztala­tát és javaslatát. Ilyenek mind a tizenöten. És a Tolbuhin Tsz halad a maga útján állhatatosan, mert vezetőinek van gondja rá, hogy mindenki tudja, mit, miért és mikor. Bartha Tibor — 3 ------- A Bicskei és a Csákvári Állami Gazdaság ez év ele­jén társult a Móricz-majori sertéskombinát üzemelteté­sére. A társulás elsődleges célja az volt, hogy a két gazdaság közös munkával to­vább segítse a járás húsellá­tását. A bicskei gazdaságban a közelmúltban készült el a vágóhíd, ahol a Móricz-majo­ri sertéseket dolgozzák fel. A húsellátás gazdasági fel­adatairól beszélgettünk dr. Fodor András főállatorvos­sal, aki egyben a Bicskei Állami Gazdaság részéről el­látja a társulás szaktanács­­adói feladatait is. — Mi vezette a két gazda­ságot a társulás megkötésé­re? — A csákváriaknak adott volt a sertéstelep, a mi gaz­daságunkban pedig megvolt az anyagi alap, amellyel megkezdődhetett a telep re­konstrukciója. Ez a rekonst­rukció folyamatban van, igyekszünk úgy átalakítani a telepet, hogy megfeleljen a korszerű tartási rendszernek, csökkentsük az elhullást és növeljük a kocaforgót. — Mint ismert, a társulás­nak nemcsak tenyésztői, ha­nem húsellátási feladatai is vannak. Ezeknek a felada­toknak milyen mértékben tesz eleget a két gazdaság? — A Bicskei Állami Gaz­daságban szeptember elsején készült el az új vágóhíd, ahol a telepen nevelt állatok vá­gása, feldolgozása történik.­ Négy hentes végzi ezt a mun­kát. A vágóhidat a Móricz­­majori telepről folyamatosan látjuk el áruval. Hetente százötven-száznyolcvan ser­tést vágnak, itt dolgozzuk fel a technológiai selejteket is. Ez alatt a legyengült, nem megfelelő fejlődésű állatokat értjük. — Mennyi húst állítanak elő a vágóhídon egy héten, és milyen mértékben segíti a társulás a lakosság húsellá­tását? — Egy héten átlagban hét­ezer kiló húst szállítunk két hűtőkocsival a Bicske és környéke Áfész üzleteibe. A szövetkezet adja a meg­rendelést, hová mennyit szállítsunk. Ebben az évben észrevehetően javult a járási székhely és a járás községei­nek húsellátása. A járás ti­zenhárom községébe szállí­tunk és egyben az ÁGKER- nek is adunk át néhány má­zsát. — A húsellátás további ja­vítására vannak-e tervek? — Sajnos, a vágóhíd kapa­citását nehezen tudjuk nö­velni, de tervezzük egy fel­dolgozó üzem építését, ahol töltelékárut és felvágottat ké­szítenénk. SZ. I. Két állami gazdaság összefog Hetente hétezer kiló hús A tanácsadók felelőssége S­okszor, sok helyen elmondják, hogy a vezető egyik leg­hasznosabb tulajdonsága, ha döntés előtt megkérdez másokat, ha minél több illetékes munkatársától kér vé­leményt. Ez a követelmény a vezetéstudomány alapfokú is­meretei közé tartozik. Az effajta döntéselőkészítés — az érin­tett beosztottak és az érdekelt szakemberek hozzászólását el­várni — az üzemi demokrácia szerves része is egyben. Ma már egyre több vállalatnál alakul e norma szerint a vezetés gyakorlata, ami sok gyár egyenletesen javuló eredményeiben is megmutatkozik. Rendjén is van a dolog idáig, ha e nagyon fontos vezetői norma mellé, mindenütt megfogalmaznak egy másikat is­­, vagy legalábbis kimondatlanul, de eszerint cselekszenek. Ne­vezetesen, hogy a tanácsadók is felelősek a döntésekért. Sőt, ahhoz, hogy a kollektív döntéselőkészítés valóban a legjobb választást adja, tehát a legeredményesebb programot alakítsa ki a jó, korszerű vezetési stíluson kívül nélkülözhetetlen a megkérdezettek mindegyikének mélységes felelősségérzete is, abban, hogy mit helyesel, mit bírál, szól-e amikor szükséges, és képes-e azt is megmondani, hogy ő sem lát tisztán. Félreviheti a vállalatot az is, ha a vezető azt képzeli ma­gáról, hogy mindehhez felsőfokon ért, s hogy mindent egyma­ga — konzultációk nélkül — képes helyesen megítélni és csak hatalom szóval, meggyőződés nélkül intézkedni. A vállalatot mellékvágányra terelheti azonban az is, ha a tanácsadók csak formális gesztusnak vélve megkérdezésüket, azt érzik köteles­ségüknek, hogy — óvatosságból, rosszul értelmezett tapintat­ból — azt mondják, amit vezetőjük hallani szeretne. Ilyesmire persze okot adhat egy-egy úrhatnám főnök is,ő, aki esetleg csupán divatos kulisszának tartja a demokratikus formákat, s ha valaki olykor ellenvéleményen van, arról az­után később nem „feledkezik el". Amikor nem az értekezlet és főként nem az érdemi munka demokratikus — csak a meg­beszélés formája; mindenki hozzászól, ezt el is várják — csak senki sem mond egyebet, mint hogy egyetért, vagy a főnök­kel, vagy a másik kolléga által megfogalmazott javaslattal.­ Ott máris nagyot lépnének előre a tartalmas értekezletek, megbeszélések felé, ahol kimondanák, csak az szóljon, aki valamivel nem ért egyet, más javaslata van, vagy fontos ki­egészítése. Aki csak egyetért, az maradjon csendben. Elvég­re az is megeshet, sőt, rögtön az első javaslat, vagy amit a főnök mond, az is helyes. Ilyenkor pedig különösen kár to­vább húzni az időt. N­éhány évvel ezelőtt, kedvezőbb nemzetközi gazdasági helyzetbe és amikor a vállalatok és egymáshoz való kapcsolódásuk még korántsem volt a maihoz hasonlóan összetett, amikor egy-egy döntés, ha nem sikerült, esetleg még felerészben sem érte el a mai tévedések, vagy tétovázá­sok, taktikázások anyagi kihatásainak mértékét, akkor még mindezt — a tanácsadók esetleges taktikázását — egysze­rűen morális kérdésként kezelhette a társadalom. Ma: súlyos gazdasági kérdés minden rossz orientációjú, téves vagy ma­nipulált információn alapuló döntés. Minden olyan „tanács”, amely első helyen nem a kollektíva érdekeit szolgálja, a gyorsabb fejlődést, a fegyelmet, az ésszerű munkát és a veszteségek megszüntetését, akárkinek az érzékenységéről legyen is szó. A válallatok előtt álló feladatok megadásához az effajta taktikázások aligha lesznek eredményesek, csak a szókimondás hozhat gyors eredményt, csak a szókimondás, ami persze lehet udvarias is. - - - - Gerencsér Ferenc

Next