Fejér Megyei Hírlap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

Csütörtök, 1976. április 1. H­í­R 1+p „Tisztasági hadjárat” kezdődik Fehérváron Utcamosás és portatemzés — Lomgyűjtő járatok — A virágos városért — Társadalmi és vállalati akciók A fehér a tisztaságot jelképező szín. Fehérvár ősi nevében azonban ez a szó nem a tisztaságra utal, erről napjainkban sem nevezetes a város. Sőt: Utcái és terei a hatósági erőfe­szítések ellenére sokhelyütt szemetesek, elhanyagoltak. Ennek megváltoztatására most széles körű hadjárat kezdődik: a vá­rosi tanács, a Hazafias Népfront, a különféle vállalatok, üze­mek és intézmények, egyes iskolák, valamint lakónegyedek együttes munkájával tisztábbá és szebbé válik a ■áros. A tervezett ,,tisztásági had­járat” elsődleges cé­lja, hogy ápril­is 4-re, felszabadulá­sunk évfordulójára tiszta, gondozott és virágoktól díszes képet nyújtsanak a város ut­cái. További cél hogy ez az állapot lehetőleg megma­rad­­jon. Ennek elérésére a városi tanács műszaki osztályának irányításával hivatalos és tár­sadalmi akciók sorozata zaj­lik. Szeidel István, a műszaki osztály vezetője és Tölg­yesi Fe­renc csoportvezető főmérnök erről kérdésünkre a követke­zőket mondotta­. A Székesfehérvári Szol­gáltató Vállalat dolgozói áp­rilis 4-re elvégzik a Dark­ok rendbehozatalát az utakra új kavicsréteget terítenek és nem csupán a Darkokba ha­nem az utcai virágtartókba is temérdek virágot ültetnek. Ezzel párhuzamosan — időle­gesen megnövelt létszámmal, alkalmi munkások segítségé­vel — nagyszabású átmosást­ kezdtek. A téli, megkemé­nyedett sárréteg fellazítása után három nagy teljesítmé­­nyű úgynevezett önfelszedő” utcaseprő gépkocsi szippantja fel mindenfelé a port és sze­metet. Ezek a gépkocsik a kedvezőre fordult időjárás ki­használásával a későbbiek­ben megfelelő menetrend sze­rint állandóan tisztítják a forgalmas utakat, a lakóne­gyedek területét. Sokhelyütt csúfítja a városképet az, hogy a kevesek úay­keveteznek meg­szabadulni me­nt, vagy tönkrement rokn­ijuktól, hogy azt egyszeren kirakták az utcára. Ennk megszün­tetésére lomtalartási akció kezdődik: az Iratlankezelő Vállalat lépkocsa: végigjár­ják az utcákat , kivánsaera elszállítják a felületessé vált lim-lomot.­­ A vállalati erőfeszítés egymagában nem lehet elég­séges. A­­kívántcél elérését ezért két széleskörű társa­dalmi mozgalom­s szolgálta. Az ely­ik a ,,'Szta virágos Székesfehérváré” elnevezés­sel a Hazafias ípfront kör­zeti bizottságai a tanácsta­gok útján a la­kiásó­ kíván­ja mozgósítani. Ennek során az eddigi évek­, hasonlóan i­ngyen viráspajtákat és ki­sebb díszcser­ét kaphatnak az új lakónegyek és családi házak lakói, ser épületük előtt szebbé, flyesebbé te­hessék az utcát. Az új la­kónegyedek sól ingyenes kavicsot is ísmelhetnek sé­­tautak számárMindezen kí­vül a mozealnak az is a feladata, ne evszítsen meg­szüntetni a alterületeken sokhelyütt lakott úgyne­vezett „fáb­aá szemétlerakó helyeket”, amik nemcsak esztétikai, han közegészség­ügyi szempont is kifogá­solhatók. Ugyagy kifogásol­hatók, mint ahogy egyesek az építkezése során a tégla­törmeléket és más hulladéko­kat egyszerűen kidobták az utcára az árokba.­­ A másik akció „Tiszta­, virágos telephelyért és kör­nyezetért” elnevezéssel a vál­lalatok mozgósítását szolgál­ja. Nem csupán virágok ül­tetését, vagy a kerítések újrafestését kívánja elérni, hanem az üzemek környéké­re is kiterjed Nemrégiben 51 üzemet kerestünk meg ez ügyben a héten úgynevezett ,,tisztasági” bejárás résztve­vői állapítják meg hogy az üzemek eleget tette­k-e a fel­kérésnek és felhívják a fi­gyelmet az esetleges tapasz­talható h­ián­yossá­g­okra. A KÖJÁL dolgozóinak részvéte­lével köztisztasági bejárás el­lenőrzi a különféle üzletek­ben, áruházakban és azok előtt is a tisztaságot. Az ápri­lis 4-e tiszteletére kezdődött tisztasági akcióba egyébként bekapcsolódnak egyes általá­nos iskolák tanulói is. Iskolá­ink környékén, a lakónegye­dek házai között összeszedik a papírt és más hulladékot. — hangzott a felvilágosítás. Amihez hozzá kell tennünk: A város tisztaságához nem csupán a vállalatok dolgozói­nak és a társadalmi munkát vállalóknak tevékenysége szükséges, hanem mindnyá­­junk részvétele. Sajnálatos tény, hogy nagyon sok járó­kelő felelőtlenül szemetel az utcán, gondatlanul bármit el­szór, és úgy véli: a város tisz­tántartása csupán egy válla­lat kötelessége. Pedig ez mindnyájunk kötelessége. En­nek a kötelességnek teljesíté­se nem csupán lakóhelyünk, hanem saját magunk, megbe­csülését is szolgálja ... "" (foltényi) Diszpécserköront a bányában A felvételen irányítómilt látható. Segítségével Schreck Mihály diszpécser és váltó­társai látnak, hallanak min­den fontos eseményt, érzékel­nek minden információt, ami tőlük kilométeres távolságok­ban 100—200 méter mélyen a föld alatti bányatérségek­ben és a külszíni létesítmé­nyeknél történik. Mit és ho­gyan érzékelnek? Az írányítóiak­ középső ré­szén a bányaüzem mellék- és főszállító vágatrendszerét je­lentik a keskeny vonalak. Fény jelzi hogy a 14 szállí­tószalag közül mikor melyi­ket helyezik üzembe. Érzé­kelhetik a különböző üzem­­állapotokat- a bauxit feltor­­lódását a sza­lag feszességét, ha a szalag elakad, vagy egyéb ok miatt megcsúszik s azt is hogy a meghajtó műről eltávolították a védőrácsoza­tot. Oldalt elhelyezett műsze­rek jelzi­gy egy-egy sza­lagot azt műszak alatt hányszodítottak, illetve állítottak, s azt is, hogy azok merdeig üzemeltek. A disír torlódás, csú­szás szirén — ha a bá­nyában vették észre a hi­bát — fiatja a szalagot, s a báni hangosbeszélő­­rendszerű­ségével intéz­kedhet. A ferez hasonló mó­don ér­tő és befolyá­solható tősakna szálánál lévő gsitöltő állapota. Mivel ősfontosságú hely — hiszi itt üzemzavar van, a leáll az egész bá­­nyábarímelés — a mű­szerek­et ipari tv-láncon is fipmel kísérheti a diszpécsertősakna szájá­­nál a Titeket. Terveik szerint lánchoz kaocsol­­ják a fülegőleges akna külsztésebb a lejtős- és függőleges aknák bányaben rakodóit is. Mindezt a Fejér megyei Bauxitbányák legújabb, leg­nagyobb, s természetesen leg­korszerűbb üzeménél, a Rák­hegy II . József III bánya­üzemnél láttuk hallottuk. Az évi 475 ezer tonna bauxitot termelő üzem vezetői elmond­ták azt is, hogy a diszpécser­­központ irányítópultja nem gyári készítmény. A gyári nultot­ cserélték fel a jelenle­­givel, amit a vállalat szak­emberei terveztek és építet­tek. Október közepén he­lyezték üzembe azóta kifo­gástalanul működik s ma már nélkülözhetetlen eszköze a korszerű üzem- és terme­lésirányításnak Ezt i­gazol­ja a vállalat másik, Iszka II üzemében mintegy két­ éve létesített diszpécserközpon­t is. Fotó: Fási László Áfész­­tanácskozás Tegnap délelőtt tartotta meg Sárszentmihályon ün­nepi termelési tanácskozá­sát a Gorsium Áfész. A szövetkezet dolgozói előtt Sziklay Jenő elnök ismer­tette az 1975. évi, illetve az elmúlt tervidőszakban elért eredményeket. A Gorsium Áfész tagsága öt év alatt több, mint háromezerrel gyarapodott, elérték a 8300- as taglétszámot. • Az áfész öt évre 16 millió forint hálózatfejlesztést programozott. Az említett támogatással és más forrá­sokból nyert kiegészítéssel 1975-ig a sárszentmihályiak 31 millió forintot használtak fel. Tizenhat új kereske­delmi és vendéglátóipari üzletet létesítettek. A meg­lévőket korszerűsí­tették, hűtőpultokkal és hűtőkam­rákkal szerelték fel. Tető alá került az ország első szövetkezeti háztáji táp­üzeme is, amely jelentős szerepet kapott a kisáru­­termelésben. A szövetkezet öt évvel ezelőtt 268 millió forint összforgalmat teljesített. Az ötödik ötéves terv végére 425 milliót terveztek, ezt 10 millióval teljesítették túl. Az összforgalmon belül jelentős arányban növeke­dett a bolti kiskereskede­lem forgalma. Az ötödik öt­éves terv utolsó évére ter­vezett 164 milliót kevés hí­ján húszmillióval teljesí­tették túl. A forgalom emelkedését a vásárlóerő növekedésével, jobb áru­­választékkal, a korszerűbb táplálkozási cikkek árusítá­sával magyarázzák. A vendéglátóipar a ter­vezett forgalmat 6 millió­val teljesítette túl. A Gorsium Áfész 1975- ben 57 millió forint forgal­mat teljesített a felvásárlá­si ágazatban. 1971-ben csu­pán egyetlen vagon zöldsé­get vásároltak fel, 1975- ben már 19 vagonnal vettek át a háztáji gazdaságoktól és szakcsoportjaiktól. Az ipar és a szolgáltatás for­galma ötszöröse lett az 1975. évinek. A termelési tanácskozáson bejelentették: a Gorsium és a fehérvári Konzum Áfész március 1-től már együtt dolgozik, ehhez megkapták mindkét szövetkezet tagsá­gának támogatását. (MH) A jó szerencsét utcából a csillagok felé A tavaszt ígérő enyheség az udvarra, az utcára csalta a móri bányásztelep gyere­keit. Az egyik udvarban, ahol házépítésre várva áll­nak a téglahegyek, hidat konstruálnak a gyerekek. A lagkisebb srác kapta a víz szeremét, de olyan ügyetlenül ,,folydogált” a híd alatt, hogy a támpillérek meginogtak. A legnagyobb fiú kiadta a jel­szót: „Építsünk inkább ga­rázst, az könnyebb!” Megzavartam egy kamaszt, aki az egyik útszéli fába szí­vet vésett. Jöttemre eloldal­­gott, üresen hagyta a szívet. Visszafelé meglestem, még mindig üresen állt. Úgy lát­szik, alszik rá egyet, még mi­előtt eldönti, melyik mono­gramot vési bele. A bányásztelen iskoláiénak udvara is mozgalmas. Kertet ásnak gereblyéznek. Ünnep­lőbe öltöztetik az iskolát áp­rilis 4-ére Az udvar sarká­ban ép ülőben le­z ki a bköny­­tár. Új otthona lesz az isme­reteknek. Az osztálytermekben zajlik az élet. Az elsősök és a má­sodikosok itt egész napos is­kolaformában tanulnak Most éppen dallal tánccal oldják a fáradtságot a feszültséget. A tanáriba lépve egy ver­sen­yértékelés kellős közepé­be pottyantam. — A tantárgyi versenyek folynak nálunk. Ma a negye­dikesek környezetvédelmi ve­télkedője zajlott — mondta Páldi Lászlóné csapatvezető. Büszkén mutatja, milyen remekül oldották meg a fel­adatokat a fiúk, lányok. .In­dulj északra, fordulj észak­nyugatra, onnan pedig dél­re!” — ezt parancsolta az egyik feladat. A másik a tér­képen való tájékozódásról adott képet. Szinte kivétel nélkül jól ismerték fel a gye­rekek a felszíni formákat. Sokat kirándulnak, s olyan környezetben élnek, nem messze a Vértestől, ahol a földfelszín minden játékának szeszélyét eredetiben tanul­­mányozhatják. A verseny győztesei: Bitter Tibi, Pintér Magdi, Pogonyi Tibi Ács Imi. A legtöbb pontot Németh Attila gyűj­tötte. Bármi hajú, okos te­kintetű srác, csupa ötös, de magatartásával mindig bajok vannak. Szeret verekedni. Birkózni Ő a harmadik leg­erősebb fiú az osztályban, ezt nem is bizonyítani az ő korukban szörnyen fontos dolog. — Miben jeleskedsz még? — kérdeztem tőle. — A kisdobosok megyei sakkversenyén első lettem. Most már azoknak is mattot adok, akiktől megtanultam sakkozni. Tornából meg ne­­gyedik lettem a járási verse­nyen. Az osztályterem falán raj­zaival is találkoztam. A Ru­­hateremetés című képének színei, formái oly remekek, hogy még egy ,,igazi” festő is megirigyelhetné. A tizen­éves fiúcskának már „funk­­ciója” is van, a Róka őrs ve­­zetőhelyettese. Mondják a bányásztelepi iskolásokról, hogy bárhova kerülnek, a mozgalmi mun­kában, kezdeményezésben, önállóságban kiválnak a töb­bi közül. Itt nem félnek fel­adatot adni a legkisebbeknek sem. Feladatok, megbízatá­sok sokaságán nőnek úttörő­vé a kisdobosok. Attila apja vásár, de ő csil­lagász szeretne lenni. A Jó szerencsét utcából, ahol la­­j­lik, vezet út a csillagokhoz.­ Igaz, nem sima. Telve aka­dályokkal, nehézségekkel.­ • buktatókkal, de egyenes s mindenki számára elérhető. Főleg, ha az útravalót olyan oktatóktól nevelőktől kap­­nák, mint amilyen a bányász­­telepi iskola pedagógus kö­zössége Tudják és vallják: a gyerekeket nemcsak ismere­­tekkel kell színültig tölteni.1 .. Tűzzel is. hittel is. vággyal is. meg kemény akarattal. . • r­­zágoni 33 ^ nm. --------- - ------ NE LEGYEN HAZATELEPÍTÉS A KISZ KONGRESSZUSÁRA KÉSZÜLŐ rokonszenves fiatalok vitatkoztak minap a televízióban. A többi között ar­ról is véleményt cseréltek, hogy a friss­ diplomások közül ke­vesen vállalják a falusi szolgálatot. Egy máskülönben okos vitatkozó azt javasolta, hogy az iskolai KISZ-bizottságok ve­gyék lajstromba: ki honnan jött és törekedjenek arra, hogy oda is térjen vissza. A vitavezető, talán az idő rövidsége mi­att, nem reagált erre az ajánlatra, amely, ha nem is minden­napos, de viszonylag sokszor visszatérő felszínes vélemény. Nem vagyok az ellen, hogy végzett diplomásokat oda irá­nyítsunk dolgozni, ahol rájuk a legnagyobb szükség van. Sőt. Kifejezetten ellenzem, hogy orvos-diplomás fiatalemberek ta­xit vezessenek, benzinkutat kezeljenek a fővárosban, amikor Szabolcsban üres rendelők és orvoslakások vannak. Azt is ellenzem, hogy diplomás szakemberek hónapokat, sőt éveket várjanak munka nélkül, tehetős papokra támaszkodva, egé­szen addig, amíg megfelelő előmenetelt és perspektívát biz­tosító állásuk nem akad — természetesen ugyancsak a fővá­rosban. De! Annak sem vagyok híve, hogy az egyetem elvég­zése után, mindenki oda menjen vissza, ahonnan jött. Túlon­túl egyszerű megoldás volna, és mint ilyen, rossz is. Még szerencse, hogy ezt a hazatelepítést hivatalosan soha senki sem fogja kimondani. Más kérdés, hogy az ellenkezőjét sem. Vagyis azt, hogy ne törekedjünk arra, hogy a fiatal értel­miségiek vidéken hasznosítsák megszerzett ismereteiket, ha rájuk ott van legnagyobb szükség. Kár volna vitatkozni azon, hogy vannak bizonyos értelmi­ségi hivatások, foglalkozások, amelyek művelése más-más lehetőséget kínál, mondjuk Mezőfalván, Kaposvárott és Bu­dapesten. Mint ahogy vannak friss­ diplomások is, akik má­s­­más érdeklődéssel, kvalitással, ígérettel kezdik a szakmát, az életet. Éspedig nem aszerint megkülönböztetve, hogy ki hon­nan jött: a Pasarétről-e, vagy Rácalmásról. Ámbár sokszor ez is differenciáló körülmény. De ezt tovább erősíteni, szen­tesíteni, sőt a különbségeket feltehetően feloldó, vagy csök­kentő, illetve a más alapokon nyugvó különbségeket megte­remtő ötéves egyetemi kurzus után vízválasztóként elfogadni, egyszerűen butaság lenne. Hiszen ezzel a tehetség és a ké­pesség kiválasztó hatásának érvényesülése helyett egyszerű­en a személyi igazolvány negyedik oldalát nyilvánítanánk megmásíthatatlanná. Bizony igaz, hogy a jövő és tudományos törekvések szem­pontjából nem mindegy, hogy valaki Rétszilason vagy a bu­dapesti János kórházban kezdi-e orvoséveit. Ez tény. Erről hallgatni nem érdemes, mert az érdekelt kezdő diplomások úgy is tudják. Másfajta előmenetelt ígér az egyik és másfaj­tát a másik. De, hogy ki választja az egyiket, és kit választ a másik, ezt soha ne döntsük el, ki honnan jött alapon. Vannak szakmák, hivatások, amelyek a tízmilliós Magyar­­országon természetszerűen a fővároshoz kötik a legkiválóbb szakértőket és az ígéretes tehetségeket. Bizonyára mások is észrevették, hogy a tévé „Riporter kerestetik” vetélkedőjének győzteseit, egy kivétellel már viszontláttuk a képernyőn. Az „egy kivétel”, a talán legsokoldalúbb, legtöbb talentumot mu­tató vidéki fiú. Ő, miután átvette díjait, közöttük a közönség díját is — visszament oda, ahonnan jött. Ismerek erősen közepes képességű fiatal diplomásokat, akik vidékiek lévén, albérletben nyomorogva, ragaszkodnak a fő­városhoz, és ezt a ragaszkodásukat csak vággyal, személyes produktummal még nem igazolták. Ragaszkodásuk értelmet­len. De ismerek olyan értelmiségieket is, akik vidékről ost­romolják szakmájuk országos központjait, mégpedig figye­lemre méltó tűzzel, tehetséggel, produktummal. Sajnos, ugyancsak értelmetlenül. Tudniillik hiába. ÉPPEN EZÉRT, ÉS ÉPPEN a KISZ kongresszusi levelének apropóján nem a hazatelepítésről, hanem az egyenlő esélyek megteremtésének lehetőségéről kellene több szót váltani. Az egyenlő esélyekről, amelyekben — minden tisztességgel vég­zett munka rangjának elismerése mellett — a képesség és a produktum tesz különbséget, és nem az, hogy ki hol lakik. És méginkább nem, hogy ki honnan jött. Miskolczi Miklós

Next