Fejér Megyei Hírlap, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-01 / 284. szám

Szerda, 1976. december 1.------------------------------------------------------------------------------------------------------------HÍRLAP --------------------------------------------------------------------------------_----------------------------------------------------------------- 3 CÉGTÁBLA SEM KELL... „Repülőhal” és üvegház Akármerről érkezik az ember Dinnyésre, már meszsziről szemébe ötlik egy szép, fehér színű, stilizált hal-alak. Az már csak közelebbről derül ki, hogy a „hal” teste betűkből áll, és a betűk egy szót formáznak: DINNYÉS. Ennyi. Több egy szó sem. Cégtábla vagy hasonló sincs. Igaz is — minek? Hiszen a Halászati Termelő Szövetkezetek Szövetsége Ivadéknevelő Tógazdaságát szinte mindenütt ismerik az országban. Beljebb kerülve, folytatódik a művészeti hatás: a kapu melletti keltetőház falán is stilizált ötvöshal-élőképek. Mintha iparművészeti kiállításon lennénk. — Valóban, iparművész tervezte és készítette ezeket — világosít fel egy magas, farmernadrágos, csizmás fiatalember. Rajts Ferenc agronómus, aki végigkalauzol a gazdaságon, helyettes vezető Dinnyésen A gazdaság vezetője főagronómusa az ismert halászati szakember, Antalfi Antal Budapesten, a szövetség székházában intézi a gazdasággal kapcsolatos ügyeket. Kell is a szervezőmunka, hiszen a gazdaságot a szövetség tagszövetkezetei tartják fenn, és eredményéből valamennyien részesülnek is. (Az egyik HTSZ, a Tolnai Béke elnöke, Kern Ferenc például elmondta: annyira jó a Dinynyésről származó ivadék minősége, hogy szinte sorba kell érte állni, és nem is biztos, hogy mindenkinek jut annyi, amennyit szeretne. Az együttműködés persze kétirányú, mert a tolnaiak csak az idén is süllő és csuka tenyészanyaggal segítették a dinnyésieket, ahol a kis csuka- és süllőivadékok „keresztlevelére”, ha lenne olyan, ráírhatnák ez évben: szüleik lakóhelye a tolnai és a taplósi holt-Dunaág volt.) Ha már az ivadékoknál tartunk, érdemes egy pillantást vetni a keltetőház belsejére is . Zugger-üvegek, keltetővályuk, nagy kádak az anyahalak számára sorakoznak a falak mentén. Most üresen. Hiszen ősszel nincs munka a gazdaság e részében. A szezon itt február elején kezdődik, olyankor működik teljes üzemmel a két keltetőház és az üvegház. Üvegház egy halgazdaságban? Ugyan minek? Kegyes csalás: a halszülőket „csapják be” a melegvizes környezetben, és így „ráveszik” őket arra, hogy a természetben megszokottnál egy hónappal hamarabb érleljék meg ikrájukat-tejüket. Másik előnye: az innen kikerülő ivadék egy hónap előnnyel, és jóval magasabb megmaradási arányszámmal jut abba a vízbe, ahol majd konyhakészre nő. És ez sokat jelent: például azt, hogy természetes ellenségei a természet rendje szerint ébrednek téli álmukból vagy érkeznek légi vándordíjukról, így már nem a néhány napos, magatehetetlen lárvával, hanem a virgonc, menekülni tudó néhány hetes halacskával van dolguk — és ezért több a halacska menekülési esélye. No meg az sem mindegy, hogy egy hónappal több az ideje az ifjú haljelöltnek a növekedésre, ami év végére egyedenként néhány dekával, összességében pedig már országosan tonnákkal több halat jelent. Az anyahal becsapásához nemcsak az olajkazánok által melegített víz, de a hipofizálás is hozzájárul: hormoninjekcióval serkentik a korábbi ikraérést. Majd gondos kezek lefejik az ikrát és az apáktól a tejet, és az összekevert, megtermékenyült ikra a Zugger-üvegbe kerül. Ebben az áramló víz biztosítja az ikra oxigénigényét, szemben a természettel, ahol a leülepedő ikrát, iszap, növényi hulladék is lepi, és ezért kevesebb kel ki belőle. Ez különösen a csuka és a süllő ikrájánál jelent sokat. A keltetőben a csukák az első vendégek, majd sorban követi őket a süllő, a ponty és végül a növényevők. Harcsával itt nem foglalkoznak, mert a zsenge harcsalárva nem bírja a Velencei-tó rendszerének vízösszetételét. A kikelt lárvák, apró ivadékok vagy akkor kelnek innen útra rendeltetés helyükre, amikor már önállóan képesek táplálkozni, vagy előnevelik őket, a 100 hektáron lévő 17 kisebb-nagyobb tóban. Csukából például a 100 ezernyi kihelyezett apróságból 53 ezret halásztak le, mint előnevelt ivadékot. A süllők 90 százalékos eredménnyel keltek ki, belőlük 180 ezret neveltek elő. De sok süllő nem is itt „látta meg a napvilágot”: amint az ágas-bogas mesterséges fészken lévő ikrák jelét mutatták: 1 2 nap múlva hal lárva lesz belőlük, a fészket magát szállították rendeltetési helyére speciális szállítójárművel. Pontyból 53 millió táplálkozó és 5 millió előnevelt ivadékot „gyártottak”, ezen kívül az amur, amelyet itt sikerült az országban annak idején először leivatni, 15 millió táplálkozó és egymilliónyi előnevelt ivadékkal szerepelt a sorban. De volt még 10 millió fehér és ötmillió petytyes busa-ivadék is az évi 7 millió forintos termelési értékben. Mindezt 18 dolgozó állította elő. Amikor a keltetésnek vége, akkor népesülnek be a tavak, a gazdaság dolgozói pedig műszaki-technikai újításokkal foglalkoznak. A főépület előtti 500 méter széles, 800 méter hosszú nagy tó szélén például a vizet oxigénnel dúsító szivattyúk működnek, amelyeket szintén itt kísérleteztek ki. De foglalkoznak önműködő haletető-berendezéstől kezdve sok mindennel, amivel az ország halászati szakemberei szakmai napokon ismerkedhetnek meg. A hulló leveleken kívül már más is az őszt jelzi az udvaron: az egyik kis tóban magas halhátak tülekednek, másfél-két kilós pontyokat hoztak ide néhány napja, még nem szokták meg új helyüket. Kifelé mennének, a befolyó víz irányában sejtik az utat. Rosszul, mert csupán a szivattyú csövébe próbálnak beleugrálni — persze sikertelenül. A nagy tó szintje is apad már: lehalászásra készülnek a dinnyésiek. Egynyaras pontyok és növényevő busák tömege veri-zörgeti a nádat, mikor az agronómussal körbecsónakázunk. Időnként repülőhalak cikáznak előttünk: a busák fura szokása ijedtükben egy-két méterre is kiugrani a vízből. Egy jó kéttenyérnyi busasüvölvény úgy meghatódik a csónak zajától, hogy egyenest a ladikba ugrik. És amikor a lehalászás véget ér majd, akkor már az új tavaszra készülnek Dinnyésen. Sz. J. I. Centenáriumra készülve A vasasszakszervezet felhívással fordul tagjaihoz, hogy méltóképpen ünnepeljék meg az első osztályharcos vasipari szakszervezet, a Budapesti Vas- és Ércmunkások Szakegylete 1877. március 4-én történt létrejöttének százéves évfordulóját. A felhívás elsősorban a történeti látásmód jegyében hangsúlyozza a forradalmár elődökre való emlékezést, az ösztönös forradalmi közérzetből a tudatos, osztályharcos szervezetalkotáshoz vezető út megismerésének fontosságát. Elsősorban a szocialista címért harcoló, vagy már azt elnyert brigádokat ösztönzi a tudatépítés és a termelés területén végzendő munkára, a gazdaságpolitikai és művelődéspolitikai célkitűzések megvalósításának fontosságára, s szocialista munkaversenyt hirdet a munka- és üzemszervezési feladatok mielőbbi és minél magasabb nívón történő végrehajtására. Külön felhívással fordul az Országos Vasas Centenáriumi Bizottság a szakszervezeti tisztségviselőkhöz a munkáshatalom erősítése, a szocialista nevelés és a dolgozók érdekvédelme koordinálásának érdekében. Hangsúllyal tér ki a felhívás a vasasszakszervezet hagyományosan internacionalista célokért küzdő múltjára és jelenére, a nemzetközi osztályharc területén a múltban elért, s a jövőben elérendő céljaira. Székesfehérváron, a Balatoni út mellett a Tanácsi Építőipari Vállalat kivitelezésében kétszer 60 lakásos SZÖVBER épületet adtak át műszakilag Fotó: Kabáczy Dunai Vasmű Hengerésztanácskozás Tanácskozásra ültek össze hétfő délután a Dunai Vasmű klubjában a hengerművek brigádvezetői. Amit Silye Imre gyárrészlegvezető vitaindítójában mondott, többé-kevésbé ismert volt: a hengermű a termelés mérsékelt emelkedése mellett jelentős sikereket ért el a minőség javításában, illetve a takarékoskodásban. A meleghengerműben például csupán a gondos anyagkihozatalból tízezer-kettőszáz tonna acélt sikerült hulladék helyett hasznos termékként felhasználni. A hideghengerműben készült összes készárunak mindössze 0,4 százaléka minősült selejtnek, ami kitűnő eredmény. A tanácskozó csaknem száz brigádvezető 25 küldöttet választott a decemberben összeülő vállalati brigádvezetői tanácskozásra. Készültek Fejérből Ez volt a vendégek első benyomása, amikor megérkeztek a Nemzetközi Diákklub XI. kerületi, Zsombolyai utcai székházába. A bejárattal szembeni nagyterem dekorációja is Fejér megyét, az innen érkező vezetőket, fiatalokat köszöntötte. A program a II. emeletre invitálta az érdeklődőket, ahol az egyik helyiségben Újházi Péter festő munkásságából adtak ízelítőt. Az előcsarnokban pedig a Fejér megyei népi díszítőművészet remekei voltak láthatók, azok a kézimunkák, amelyeket a megyei művelődési központban is sokan megcsodáltak. Voltaképpen ezzel kezdődött az az eseménysorozat, amit a külföldi diákok igénye szerint, nagy gyakorlattal szervezett Szabó Ferenc, a ház főnöke. Hogy a vártnál mégis kevesebben jöttek öszsze? Harun Al-Rashid, bangladesi egyetemi hallgató szerint azért, mert a „zh” (zárthelyi dolgozatok) időszakában van. Rengeteg a tanulni való, meg ez a hétfő éppen az ösztöndíj fizetésének napja. Ám mint Seres József, a megyei tanács elnökhelyettese mondotta: nem a sokadalom, a „létszám” a lényeges, hanem a jelenlevők érdeklődése, egymás kölcsönös tájékoztatása. Érdeklődésből nem volt hiány. Az ember úgy érezte, hogy megyénkbeli fiatalok kérdeznek, mondanak véleményt, imitt-adott bírálatot lakóhelyükről. Pedig hát más országok, más kontinensek fiai ülték körbe a jókora asztalt. Választ kértek és kaptak Beethoven martonvásári tartózkodásának, itteni munkásságának indíttatására. Megtudták, hogy az idős korára furcsa, bogaras Bory Jenő a képzőművészeti főiskola tanára volt, aki nemcsak szobrokat formált, hanem verssorokat is „faragott”. A Bory készítette bástyavárban ugyanis jó néhány külföldi diák megfordult. — Hány lakás épül egyegy tervciklusban? Mikor lesz Fehérváron elfogadható uszoda? Ilyen és ehhez hasonló kérdések sora. Mintha valóban hazai ifjúsági parlamentjeinek interpellációit hallottuk volna vissza. Pedig csak egyszerűen arról volt szó, hogy a jemeni, az iraki, a perui, a libanoni, az algériai, a nigériai és más országok fiataljai készültek Fejérből. Úgy is mint Chebari Youpef, hogy sétáltak, tapasztalatot gyűjtöttek Székesfehérváron, s úgy is, hogy hallottak, olvastak megyénkről. Amiben nem voltak biztosak, arra rákérdeztek. Mennyi a Dunai Vasmű évi termelése? Milyen csata győzelmének tiszteletére emelték a pákozdi emlékművet? Miért éppen a Vörösmarty Termelőszövetkezetben sétáltatták Kekkonen elnököt? Milyen a móri borvidék kultúrája? Mi épül KISZ-védnökséggel, és hogyan mozgósítják összefogásra a fiatalokat? Aztán egy újabb fordulattal önmagukról. Nagy a „lecke”, rengeteg az elsajátítanivaló. Az egyik iraki fiatal aspiráns a testnevelési főiskolán. Témája: Állóképesség a labdarúgásban. Konkrét mérések, tapasztalatok alapján. Kandidátus honfitársa a martonvásári kutatóintézetben szerzett ismeretek alapján írta és védte meg szakdolgozatát, amiről opponensei is a legnagyobb elismeréssel szóltak. — A mi vallásunk tiltja a borfogyasztást. Ezért most otthon kivágják a szőlőt és martonvásári szakemberek segítségével a kukoricát honosítjuk meg — mondta valaki, és közben a jelenlevők egészségére ürítette zöldszilvánival telt poharát. — Pardon. Itt még most szabad — kérte az elnézést. Úgy érzem, nem fejeződött be Fejér megye bemutatása. Csupán elkezdődött. Elkezdődött a kiállításokkal, a filmekkel és azzal a játékos fejtörő TOTÓ-val, amit a helyszínen kitöltöttek. Igaz, 13-1-1-es találat nem volt, de 11-1-1-es már kettő is akadt. A nyertesek jutalma egyegy Fejér megyével kapcsolatos szépirodalmi könyv. Mikorra e sorok megjelennek, már Fejér megye ifjúsági klubjának képviselői kerekednek atra, hogy szerdán ugyanannyian mint a nagyon vonzó Cisco-esten, együtt töltsenek néhány kellemes órát azötvennyolc országból hazánkban tanuló főiskolások, egyetemisták képviselőivel. Németh Erzsébet Helyzetkép öt Iparágból Egy hónappal az év vége előtt (Folytatás az 1. oldalról) lódó korszerűbb termékstruktúra is, amely a következő évekre is jó lehetőségeket kínál a külföldi piac bővítésére. Vasút Kimagasló teljesítménynyel, 11,3 millió tonna áru továbbításával zárta a novembert a vasút, amely azonban még így sem tudta kielégíteni a megnövekedett évévi igényeket, a torlódást elsősorban az okozza, hogy jelentős tranzitszállítások és a vállalatok exportszállításainak egy része elhúzódott, az év végére zsúfolódott össze. A vasút év közben teljesítette alapvető feladatait — az üzemek folyamatos anyagellátását, a mezőgazdasági árufuvarozásokat stb. Cukorrépából például eddig több mint 1,6 millió tonnát szállított a feldolgozó üzemekbe, s az előzetesen bejelentett 212 000 tonna helyett 235 000 tonna exportalmát továbbított. Az év 11 hónapjában 119,3 millió tonna áru szállításával sokat ledolgozott a megbízások egyenetlenségeiből származó hátrányból, de így is a tavalyinál félmillió tonnával kevesebb árut fuvarozott a vasút. Decemberben tovább növekszik a feladat, s most már kedvezőtlenebb körülmények között jóval több mint 11 millió tonna áru elszállítása vár a vasútra, amely különféle intézkedésekkel igyekszik segíteni a nehéz helyzeten. Az exporton kívül a vasút gondoskodik a decemberre jelzett mintegy 550—600 ezer tonna cukorrépa elszállításáról, a tűzifa- és a szénszállítmányok zavartalan továbbításáról, a melegüzemek folyamatos anyagellátásáról és a legszükségesebb építőanyagok szállításáról is. Építőanyagipar Az építőanyagipar az idén — a várható decemberi eredménnyel együtt — a múlt évinél körülbelül három százalékkal több terméket szállít az építőknek. A termelés bővítését hatékonyabb munkával alapozta meg, s a termelékenység 5,2 százalékos növelésével egyúttal enyhítette a munkaerőgondokat is. Cementből az előírtnak meg*»’elsten 13,1 «^•'»lékkal bővül a termelés, téglából némileg az előirányzatot is meghaladja, bár év közben átmeneti hiány is előfordult. A tervezettet is meghaladó fejlődést ért el a kő- és ka-vicsbányászat, amely a tavalyinál 580 000 tonnával több zúzott követ és 543 000 köbméterreltöbb kavicsot adott az építőknek. Több építőanyagipari üzemben az idén már értékesítési gondok is jelentkeztek. Az ellátás javítását segíti, hogy az év végéig új téglagyárat helyeznek üzembe. Őrbottyánban, bazaltgyapot gyárat Tapolcán, kavicsbárnyár Ócsán, és befejeződik a Könnyűbeton és Szigetelő-, anyagipari Vállalat fedéllemez-gyárának rekonstrukciója. Ebben az évben az építőanyagipar beruházásaira mintegy 20 százalékkal többet költöttek a tavalyinál, s várhatóan a fejlesztési előirányzatot ,5 százalékkal túlteljesítik, hogy jól megalapozzák az ötéves tervidőszak következő éveiben gyorsabban növekvő igények kielégítését. Papíripar Az egész iparágat képviselő Papíripari Vállalatnál különösen a papírkartongyártásban és a feldolgozó iparban alakul jól az idei termelés. A fokozatosan belépő dunaújvárosi kombinát teljesítményét nem számítva a papírkarton-termelés a tervezett 331 700 tonna helyett várhatóan 341 400 tonna lesz. A feldolgozó iparban a tervbe vett 255 300 tonnánál előreláthatólag 4 százalékkal több levélpapír, füzet, doboz, zacskó, nátron zsák stb. készül el az év végéig. A papíripar számára az 1976-os év egészében nyugodt, kiegyensúlyozott esztendő volt, s így — szerződési kötelezettségeinek eleget téve — a vállalat nem kényszerül különösebb év végi hajrára, szokásos normál üzemmenetet zár. Az egészében eredményes évzárásban nagy részük van a munkaversenyben élenjáró szocialista brigádoknak, a papíriparban dolgozók helytállásának. Sokat jelentett az is, hogy a vállalat mozgósította tartalékait, takarékosabb gazdálkodással, jobb anyagfelhasználással, 800 millió forint értékű készletcsökkentéssel tette gazdaságosabbá működését, anélkül, hogy intézkedései kedvezőtlenül hatottak volna az ellátásra.