Fejér Megyei Hírlap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-01 / 77. szám

Péntek, 1977. április 1. VÁLTOZÁSOK, KORSZERŰSÍTÉSEK (IV.) if Új rendelkezések a fogyasztási szövetkezetekről A többi ágazathoz tarto­zó szövetkezetekhez hason­lóan az áfészek is sokat fej­lődtek 1971 óta, amikor a működésükről szóló törvény­­erejű rendelet megjelent Megnőttek a méreteik, bővült a tevékenységi körük, maga­sabb színvonalú lett a gaz­dálkodásuk. Vannak fogyasz­tási szövetkezetek, amelyek­nek a körzete 10—12 vagy még több, községre, falura, te­lepülésre is kiterjed. Ilyen körülmények között gondos­kodni kellett arról, hogy jogi szabályozásuk is feleljen meg a legutóbbi másfél évtizedben kialakult és a jövőbeni hely­zetnek. Ezért módosította és egészítette ki az Elnöki Ta­nács az áfészekre vonatkozó törvényerejű rendeletet is. A közgyűlés meg­változott szerepe A korszerűsítés arra irá­nyult, hogy a tagok a lehető legalaposabb tájékoztatás bir­tokában, érdemben tudjanak részt venni a szövetkezet gazdálkodását, társadalmi te­vékenységét befolyásoló min­den lényeges határozat meg­hozatalában és az ellenőrzés­ben. Ennek megfelelően­ vál­tozott a közgyűlés szerepe. Hatáskörében maradtak a szövetkezet működését általá­nosságban érintő ügyek. Így tehát a közgyűlés — illetőleg az áfészekben a részközgyűlé­sek — csak a megalakulás, az egyesülés, a szétválás dol­gában, a szövetségbe való be­lépés, onnan a kilépés felől döntenek, s megválasztják a szövetkezet elnökét, elnökhe­lyettesét, valamint a felügyelő bizottságok elnökét. A küldöttgyűlés gyakorolja a tisztségviselőkkel kapcsola­tos munkáltatói jogokat, álla­pítja meg az elnök és az el­nökhelyettes munká­ját, s dönt a mezőgazdasági szak­csoport, illetőleg munkás- és iskolaszövetkezeti csoport megalakítása felől. Minthogy a küldöttgyűlés feladatköre és felelőssége lényegesen meg­nőtt, indokolt volt növelni a küldöttgyűlések számát. Ezen­túl a fogyasztási szövetkeze­tekben évente kétszer kell küldöttgyűlést tartani. Erre azonban csak a tagok vélemé­nyének széles körű megisme­rése után kerülhet sor. Előző­leg tehát tagértekezleteket kell szervezni, s meg kell hallgatni a kisebb közössé­gek — szocialista brigádok, áruházi és szolgáltatás terüle­tén dolgozó kollektívák — észrevételeit, javaslatait is. A küldötteket, az eddigiektől eltérően, a tagértekezletek választják meg, két évre. Intéző bizottságok döntenek, véleményeznek Megnövekedett a helyi in­téző bizottságok szerepe is. Döntenek a tagfelvételben, s véleményt mondanak minden olyan kérdésben, amely mű­ködési területük fejlesztését érinti. Rájuk tartoznak az olyan ügyek is, mint a terüle­tükön foglalkoztatott dolgo­zók alkalmazása, munkadíja­zása, kitüntetése, jutalmazá­sa. Intéző bizottságot — ha a szövetkezet körzetébe több helység tartozik — a helyi tanács területéhez igazodva kell alakítani. Kötelező ilyen bizottság létrehozása minden olyan településen is, ahol a taglétszám 300 felett van. További fontos vonása a törvényerejű rendelet módosí­tásának, hogy összekapcsolja a szövetkezeti és az üzemi demokráciát. Nem csupán a már említett kisebb alkalma­zotti közösségek, hanem egye­bek mellett a termelési ta­nácskozások indítványait, ja­vaslatait is figyelembe kell venniük a küldöttgyűlés elő­készítőinek. A­ fogyasztási, beszerző és értékesítő szövetkezetekre is megnövekedett feladatok há­rulnak a jövőben. A rájuk ér­vényes törvényerejű rendelet ismertetett kiegészítése és korszerűsítése megteremtette a lehetőséget ahhoz, hogy a de­mokratizmus erőteljesebb le­gyen ezekben a szövetkeze­tekben is, mint eddig volt. Ha ez a lehetőség valósággá válik, az ahhoz is számotte­vően hozzájárul, hogy tovább javuljon az áfészek gazdálko­dása, a társadalmi és népgaz­dasági célok szövetkezeti szol­­gálása. A fogyasztási szövetkeze­tekről szóló törvényerejű ren­delet csakúgy, mint az egyéb szövetkezeteket érintő jogszabályok módosításai 1977. május elsején lépnek ha­tályba. Új p A KSZE termelési rendszer fehérvári irodája Magyaralmáson tegnap délelőtt — a ked­vezőtlen időjárás miatt — fedél alatt mutatta be az új partnereknek a Becker Aeromat S—U 12-es típusú vetőgépet. A géppel dolgozó traktorosok figyelmét három lényeges ténye­zőre hívta fel Kálóczi Kálmán gépészmérnök. A gép a legmegbízhatóbb konstrukciók közé tartozik. Ügyelni kell arra, hogy benne állandó és egyenletes légnyomás legyen, a beállított értékeket figyelni kell, a gépet pedig gondozni és rendszeresen ellenőrizni. Ahhoz, hogy ki­használják a pontosságát, alaposan meg kell ismerni. Ezt a célt szolgálta az elméleti órát követő gyakorlati bemutató (Fotó: Rabáczy) MSZBT-tagcsoport Tegnap délután rendezték az Ikarus székesfehérvári gyárában azt az ünnepséget, amelynek keretében a fehér­vári gyár kollektívája a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság tagcsoportja lett. A csatlakozásról szóló em­lék-oklevelet Kóbor István, a városi pártbizottság csoport­­vezetője adta át. A felszaba­dulásunk harminckettedik évfordulója tiszteletére szer­vezett, megemlékezéssel egy­bekötött ünnepségen részt vett Németh Győző, az MSZMP Fejér megyei Bizott­ságának tagja. ­ Építőtábori tanácskozás A KISZ KB építőtábori bizottsága és a KISZ Fejér megyi Bizottsága április 5— 8-án rendezi meg Székesfe­hérváron az ifjúsági házban az országos építőtáborok pa­rancsnokainak felkészítő ta­nácskozását. A háromnapos értekezle­ten a táborparancsnokok, a KISZ-bizottságok iskolafele­lősei tájékoztatót hallanak arról, mik a KISZ feladatai a népgazdasági tervek megva­lósításában, és mit tehet az építőtábori mozgalom az V. ötéves terv végrehajtásáért. Szó lesz az 1977-es évi építőtáborok feladatairól, az Állami Ifjúsági Bizottság és a KISZ KB építőtábori irány­elveiről, az önkormányzat működéséről, s az építőtá­bori munkaversenyformák­ról, a kulturális és sport­­programokról, amelyekből bemutatókat is rendeznek. Az építőtáborok parancs­nokai találkoznak a tábo­rokat üzemeltető vállalatok és gazdaságok képviselőivel is. A háromnapos munka­­program mellett mód nyílik megismerkedni Székesfehér­vár nevezetességeivel, né­hány üzemmel. hírlap Első kézből Az első kézből kapott fel­adathoz nagyobb kedvvel lát az ember. Jobban látja fontosságát, azt is biztosab­ban érzi, mit várnak tőle. Egy kézből átvett feladat épp úgy kötelez, mint az átadott szerszám, a munka öröksége. Enyingen a községfejlesz­téssel foglalkozó tanácsko­zásokra meghívják a köz­ségben működő gazdaságok, intézmények, az áfész, a KISZ szocialista brigádjai­nak vezetőit is. Ilyenkor a jövő terveit bízzák a szocia­lista brigádokra, mindjárt számbavéve miben számít­hatnak rájuk. Csak így érhették el ta­valy a községben az egy­­millió-kétszázötvenezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát is, amelyről Orosz Ká­roly tanácselnök és Megyeri Ernő községi párttitkár úgy szól, mint az enyingiek ed­digi legszebb összefogásá­ról. Az idén tovább akarnak jutni. Tovább az úttal, a zöld parkterülettel, a műve­lődésre, a sportolásra szánt térrel. Enying negyvenhat kilo­méteres úthálózatának ki­lencven százaléka földút. Terveik szerint minden év­,­ben egy kilométernyi ma­kadámútat építenek. Így a 64-es útra két szilárd bur­kolatú „körút” csatlakozik majd. Az egyik a Petőfi, a Liszt, a Szeszgyár, a Vas Gereben és Nagyatádi utcát, a másik a Kinizsi, a Budai Nagy Antal utcát és a Vá­sárteret foglalja magában. A község parkterülete huszonnégyezer négyzetmé­ter, s a közeljövőben két­szeresére nő. Ez részben új parkok kialakításával, más­részt az utak mentének vi­rággal, fával beültetésével érik el. Gondozásukban, fenntartásukban is számíta­nak a lakosságra. A művelődési központ építési munkálatai a vége felé közelednek. Áprilisban készül el, s most már a be­rendezésről kell gondoskod­ni. Ez a művelődési ház „ezerféle” képpen lesz hasz­nosítható. Az igények alap­ján több klubot szerveznek és lesz módjuk itt találkoz­ni a szocialista brigádoknak is, hiszen ők végig nagy lel­kesedéssel munkálkodtak a művelődési otthon megte­remtésén. A község lakóinak követ­kező alkalmát az összefo­gásra a több mint négymil­lió forintos költséggel épülő tornaterem jelenti majd. A készülő tervek mellett már beérkeztek a tanácshoz a gazdaságok, vállalatok, a pedagógus fiatalok, a község KISZ-eseinek felajánlásai a munkához. M. L. Elsőként Fejér megyében Nagyvenyim városkörnyéki község Az urbanizáció gyakran szóba kerül manapság; kéz­zelfogható jeleit tapasztal­juk, ám nemcsak a városok, hanem a falvak is szüntele­nül változnak, fejlődnek. Igyekeznek felzárkózni a vá­roshoz áruellátásban, közle­kedésben és művelődésben. A falvakban lezajló változá­sok hatásait érzik a köze­lükben lévő városok is, mert a vonzáskörzet nagyon sok szállal kapcsolódik hozzá­juk. Így van ez Nagyve­­nyimmel is, mely április 1- től Fejér megyében elsőként lett Dunaújváros városkör­nyéki községe. Ez az új közigazgatási ka­tegória azt jelenti a valóság­ban, hogy a városkörnyéki községek közigazgatási fel­­ügyeletét a régebben illeté­kes járási hivatal helyett a városi tanács látja el. A kap­csolat azonban újszerű, mert a község önálló marad — önálló tanáccsal — tehát to­vábbra is egyenjogú part­nerekként működnek együtt. Anyagi segítségre a legkö­zelebbi jövőben nem, vagy csak kismértékben számíthat a városkörnyéki község, de ez nem jelenti azt, hogy a város szellemi potenciáljá­ból, a városi közigazgatás nagy tapasztalatából, eset­leg kölcsöngépekből ne jutna annyi a községnek, amennyi sokszor felér egy tekintélyes pénzösszeggel. Nem egy példa bizonyította már, hogy a közigazgatási határokat igen gyakran ki­növi, szétfeszíti a gyakorlat. Nagyvenyim lakói amúgy is együtt élnek a várossal, a foglalkoztatás, a termelés — azon kívül, hogy a falunak és a városnak közös terme­lőszövetkezete van: az egye­sült Vörös Csillag Tsz — az ellátás, a közlekedés, a kul­túra, az egészségügy meg­annyi szála erősíti ezt a kap­csolatot. A munkába járók többsége naponta a városba utazik, ezért logikus, hogy nagyobb bevásárlásait is ott végzi, mert ott nagyobb a választék Kulturális és szó­rakozási központja is a vá­ros a nagyvenyimi emberek­nek, fiataloknak, mert ott hozzáférhető a kultúra sok olyan kelléke, ami falun ma még elérhetetlen. Ezeken kívül is sok lehető­ség rejlik a város és környé­ke újszerű kapcsolatában. A városi üzemek — bár eddig is segítettek társadalmi mun­kával — biztosan jobban odafigyelnek majd a város­­környéki községre. Nem új dolog, de nem árt ismételni: sokkal könnyebb maradásra bírni a városi üzemek ingá­zó dolgozóit is, ha segítséget kapnak otthoni gondjaik megoldásához. A megyében elsőként te­hát e két település kapcsola­tának szorosabbra válásával elkezdődött valami. Az együttműködési módszerek az elkövetkező években biz­tosan kialakulnak Dunaújvá­rosban is. Az viszont már most biztos, hogy Nagyve­nyim csak nyerhet ebben az új közigazgatási „összeállí­tásban”. — bognár — 3 A türelem határa Egy antialkoholista ankét margójára Mit tehetnek és mit kell tenniük az üzemeknek, vállalatok­nak, a munkahelyi vezetőknek és kollektíváknak az alkoho­lizmus megelőzésére, az alkoholista betegek gyógyítására, s a már gyógykezelésben részesítettek munkahelyi-társadalmi re­habilitációja érdekében — ez volt a témája annak az ankét­­nak, amely az ország 49 kiemelt ipari nagyvállalata szociális igazgatóinak, üzemorvosainak, szakszervezeti és vöröskeresz­tes titkárainak részvételével a minap zajlott le Budapesten, a Ganz MÁVAG-ban. A SZOT, a Munkaügyi Minisztérium és a Vöröskereszt kö­zös tanácskozásán háromszáz alkoholizmus elleni küzdelem­ben érintett­ érdekelt munkahelyi vezető, szakember vitatta meg az immár társadalmi problémaként és népbetegségként jelentkező alkoholizmust, részben a helyzetet, részben a fel­adatokat. Hantos János, a Vöröskereszt főtitkára, az alkoho­lizmus elleni országos bizottság titkára, Duschek Lajosné, SZOT-titkár és Szigeti István munkaügyi miniszterhelyettes mondandója sem szorítkozott a helyzet regisztrálására csupán. A kiindulópont az a tarthatatlan állapot, hogy hazánk több mint tíz és fél millió állampolgára fejenként és évenként csaknem 3000 forintnyi alkoholt fogyaszt, megközelítően any­­nyit, mint amennyit a legmagasabb tápértékű élelmiszerekre, a húsra és húskészítményekre, a zöldségre, gyümölcsre, tejre, tejtermékekre költ. Ezen belül is különösen kedvezőtlen a tö­mény szeszes italok fogyasztásának gyors ütemű térhódítása. Világos, hogy az alkoholizmus elleni küzdelemben nem a tel­jesen szeszmentes életmód meghirdetése a cél. Családi, baráti körben, vagy étkezéskor nem kifogásolható némi szeszes ital alkalmi fogyasztása. Aki azonban rendszeresen iszik, egészsé­gét, családja boldogságát, munkahelyi egzisztenciáját teszi kockára, gyakran gyermekeinek testi és szellemi egészségét, fejlődését veszélyezteti — s ez már nem magánügy. A legfontosabb feladat a megelőzés, annál is inkább, mert a mértéktelen italozás éppen a legtermékenyebb, a munka­képes korban lévő dolgozókat sújtja, veszélyezteti. Egy elgon­dolkoztató adat: a túlzott, rendszeres alkoholfogyasztás miatt kifizetett táppénz, a munkahelyi hiányzásokból eredő terme­lésveszteség, az ittas állapotban bekövetkezett balesetek, sze­mélyi és anyagi károk pénzbeli értéke évente — csupán az iparban — megközelíti már a négymilliárd forintot! Egész­ségügyi kormányzatunk az alkoholizmust betegségnek tekinti és ennek alapján minden rászorulónak biztosítja a gyógyulás feltételeit. A gyógyítás azonban csak akkor lehet hatékony, ha a közvetlen munkahelyi környezet is támogatást nyújt. Ezért rendkívül fontos, hogy a munkahelyi — gazdasági és társa­dalmi — vezetők közös erővel munkálkodjanak a veszélyez­tetett dolgozók felkutatásában, hogy ezek korai orvosi keze­lésben, utógondozásban és munkahelyi rehabilitációban ré­szesüljenek. Az országos ankét visszatérő refrénje volt annak sürgetése, hogy az alkoholizmus terjedését széles körű társadalmi ösz­­szefogással akadályozzuk meg. Ebben nélkülözhetetlen a szak­­szervezetek aktív, felelősségteljes közreműködése. Különösen azokon a munkahelyeken, ahol az italozás — születés­ és névnap, jutalmazás és más alkalmak ürügyén — ma is napi­renden van. Szigorúan felelősségre kell vonni azokat — fogal­mazódott meg az ankéton —, akik a munkahelyre szeszes italt visznek be, illetve ott fogyasztanak, de azokat is, akik ezt eltűrik, vagy megengedik. Közismert, hogy államunk igen jelentős összegeket fordít szociális célokra. Nem közömbös, hogy a családok, a gyerme­kek ellátási költségeihez, neveltetéséhez nyújtott sokirányú támogatása eléri-e célját. Ezért is foglalkoznak az illetékesek azzal a gondolattal, hogy — megrögzött alkoholisták esetében — a családi pótlék összegének egy részét a család, a gyerme­kek természetbeni ellátására, például étkeztetésére kellene fordítani. Ez természetesen csak egy vonatkozása az alkoholizmus le­küzdésére, remélhetőleg kibontakozó széles körű küzdelem­nek, amelyben kimagasló szerepe van a munkahelynek, a he­lyi vezetőknek és a kollektívának.__________­ ­.’sipmpif u. L.

Next