Fejér Megyei Hírlap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-01 / 127. szám
Szerda, 1977. június 1. Az érdekek összhangja Beszélgetés a szakszervezeti munkáról — Az a baj, hogy kevesebbet vagyok kinn a munkahelyeken, az emberek között, mint szeretném — mondja Dányádi Károly, az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát vállalati szakszervezeti bizottságának titkára. Ám a kapcsolat mégis élő és eleven, hiszen a gazdaság területén tizenkét üzemi bizottság működik, ezeket úgy igyekeztek megszervezni, hogy egy-egy munkahelyhez kapcsolódjanak. A legutóbbi választás óta 101 bizalmi segíti kiteljesíteni megnövekedett jogkörével a dolgozók érdekeinek védelmét. 44 ÓRÁS MUNKAHÉT — A szakszervezeti munka érdekvédelem is, de nem mond ellent, sőt nagyon jól összhangba hozható a termelést segítő akciókkal, mivel közvetlenül is érinti a munkást, hiszen az általa megtermelt érték egy része a vállalatnál marad. Ez képezi egyik forrását a szociális, kulturális létesítményeknek, beruházásoknak, amely a munka- és az életkörülmények további javítását szolgálj. A jó munkának köszönhető, hogy a gazdaságban 1975 óta 44 órás munkahétben dolgoznak, igencsak „lekörözve” ezzel sok mezőgazdasági üzemet, hiszen a MEDOSZ kongresszus csak 1978-ra tűzte ki ezt célul. Megengedték és indokolták ezt az intézkedést a jó gazdasági eredmények, amelyhez kétségtelen, hogy a nagy tapasztalatú, igen magas munkaerkölcsű és nagy létszámú törzsgárda is hozzájárult. — Igen, a gazdaság dolgozóinak nagy többségét erős kötődés fűzi a munkahelyéhez. 2300-as létszámunknak a fele tíz éve a gazdaság munkája. Kollektív szerződésben rögzítettük a törzsgárda erkölcsi és anyagi megbecsülését. Tíz év után 500, tizenöt év után 1000 forint jár, húsz év után pedig arany pecsétgyűrű. Volt olyan év, hogy hatvan gyűrűt kellett rendelnünk — a 25 éve helyben dolgozók 2000 forint jutalmat kapnak. Most pedig már akadnak, akik a harmincadik dolgos esztendőt töltik a gazdaságnál, így hát hamarosan módosítani kell a kollektív szerződést. A gazdaság évente saját erőből 60—80 millió forint értékű beruházást valósít meg, a gépesítés és a termelés színvonala, korszerűsége is kétségtelen nagy vonzóerő. De nagy vonzóerő ilyen körülmények mellett a biztos és jó kereset: 1970-ben 56 millió forintot fizettek ki bérre, 1976-ban statisztikai létszámra kivetítve, 84,5 millióra emelkedett ez az öszszeg. Szinte teljes egészében megoldották az üzemi étkezést: 1200—1300 személy számára főznek a kombinát konyháiban bőséges, ízletes ebédet. Ma már kevés munkahely akad, ahol nem terített asztal mellett tányérból fogyaszthatják el az ebédjüket a dolgozók. A távolabbi munkahelyekre étkezőkocsik szállítják a meleg ételt. ELTŰNNEK A PUSZTÁK." A MEDOSZ állásfoglalása értelmében 1980-ig fel kell számolni azokat a korszerűtlen pusztai lakásokat, településeket, amelyek már nem méltók az ember lakóhelyéül. Sok ilyen lakás van a megye állami gazdaságaiban. — Agárdon is? — Mi már évek óta nagy erőfeszítéssel dolgoztunk ezek megszüntetésén. A hatvanas évektől kezdve tudatosan és folyamatosan számoltuk fel a korszerűtlen tanyákat, pusztákat. Eltűnt, beszántották már Buhin-, Selymes-, a Szórádi- és Brukkertanyákat és Bolondvárt... Legutóbbi adataink szerint azonban még 80 lebontásra váró lakást találtunk. A dolgozók többsége beköltözött, új házat épített. Lakásépítések támogatására évente 2,3 millió forintot nyújtott a nagyüzem. A környező községekben — Seregélyesen, Agárdon, Pusztaszabolcson, Zichyújfaluban— valóságos lakótelepek vannak. E községek vezetőivel igen jó a kapcsolat. Pusztaszabolcson most alakítottak ki egy hatvantelkes tömböt, ahol építkezni lehet. Az agárdi lakótelep a legnagyobb, itt legalább kétszáz ház áll már. A szakszervezet -termelést segítő mozgalmai sorából kiemelkedik a szocialista brigádmozgalom. A dolgozók fele dolgozik brigádközösségben. Oroszlánrészük volt a zichyújfalusi óvoda megteremtésében. — Most a párt- és gazdasági vezetőséggel közösen meghatároztuk a társadalmi munka fő irányát, célját: bővíteni kellene az iskolát, segítsünk! A gazdasági munkában hat területet jelöltünk meg, s a kommunista szombatok teljesítményeit e célra gyűjtjük. Ezer munkanap, 8—10 ezer munkaóra értékével számolunk. TANULNI, PIHENNI A szocialista brigádmozgalom jó talaja a tanulásnak, képzésnek is. Különösen az általános iskola nyolc osztályának elvégzésében jutottak előbbre. 1971—75 között 362- en szereztek bizonyítványt. Nagy eredmény ez, s hozzá lehet tenni: sokan még előbbre léptek, szakmát tanultak. Pihenésre, üdülésre milyen lehetősége van a dolgozóknak? Sajnos, a SZOT-beutaló kevés. „Pótlásról” kellett tehát gondoskodni. Igazon, majd Harkányfürdőn béreltek üdülőt. Évente 100—120 gyerek üdül Lengyelországban is. Jól bevált ez a csereakció, a lengyelországi munkakapcsolatot ily módon is kamatoztatják. Az opolei vajdaságból június 16-án várnak két hétre a Velencei-tó mellé lengyel gyerekeket, cserébe pedig indulnak a gazdaság dolgozóinak gyermekei a szép lengyel tájakra. A szocialista brigádok rendszeres kirándulók, országjárók. A gazdaság szívesen bocsát rendelkezésükre járművet, országjáró útjaikhoz. Mert ez is része a szakszervezeti munkának, az emberekről való gondoskodásnak. Balázs Katalin 51 Mi is a tsz-ért vagyunk” — Igen, ott a nádfedeles birkaistállókon túl. Ott menjen, aztán el sem tévesztheti azt az üzemágat, amelyik tavaly kihúzott minket a bajból. Amit a kukorica „elvitt”, a lakatosüzem pótolta. Tudom, maga inkább írna a traktorosokról vagy az állattenyésztőkről, de ha a kemény melóról és a vállalásokról szeretne informálódni, keresse meg a melléküzemág brigádjait. Kiss László, az alcsútdobozi Egyetértés Tsz elnökhelyettese és párttitkára indulat nélkül mondja, ami a műhelyről eszébe jut. Vannak itt nyolc aranykoronás földek is, természetes, hogy ellensúlyozni kell a gyakran silány növénytermesztési bevételt. Ezt tudták akkor is, amikor egyesültek Felcsúttal. Azóta dübörög a kalapács, sivít a hegesztőpisztoly, kong a bádog a tsz felcsúti lakatosüzemének udvarán. Az üzemágvezető, Nagy Ferenc íróasztalán egymásra rakott sárga kartonlapok várnak kiosztásra. Névre szólóam tartalmazzák az órabéremeléseket. Ennek érdekes előzménye van. Nagy Ferenc, a dolgozók kérését tolmácsolva, órabéremelést kért a lakatosüzemieknek. Akkor, év elején a tsz gazdasági vezetői azt mondták: jó, de ehhez legalább nyolcszázalékos árbevételemelkedés is kell, enélkül a semmiből nem tudnak fizetni. — Nyolc százalék? Meglesz — mondták a lakatosok, és a merész tervet a kijelentés után felülvizsgálták a vezetők ismét. — Holnap osztjuk ki a lapokat, ki egy, ki két forint órabéremelést kap, amenynyit munkája alapján megérdemel — mondja az üzemvezető. Az alcsútiak melléküzemága hat országos nagyvállalatnak dolgozik. De innen kerülnek ki az Irakba exportált szállítószalagok tengelyei, az algíri mészüzem egyes tartozékai, vagy az inotai alumíniumkohó fontos elszívó-berendezései. A három brigád a terve fölött sok, nehezen mérhető egyéb vállalást is tett. Tudjuk, hogy a tsz nélkülünk nem képes teljesíteni azokat a feladatokat, melyeket vállalt. Mi is a tsz-ért vagyunk, így hát gyakran végzünk, nem teljesen a profilunkba vágó munkát, sokszor túlórában is. Néha tengelyt esztergálunk az erőgépekhez, néha olajat cserélünk, soron kívül. Nehéz lenne kimutatni, hogy így, mondjuk hat holddal többet tudnak megművelni aznap, mintha a távolabbi gépműhelybe küldenénk őket. De van egy külön vállalásunk is. Az aratási időszakban nem állhatnak a gépek, alkatrészhiány miatt. Ilyenkor rövid időre félretesszük a megrendeléseket, első a tsz érdeke. Emellett persze a tervet is „hozni kell”. A szalmabetakarítás idején külön brigád alakul a lakatosokból. — Nem egészen társadalmi munkával dolgoznak, de akkor is nagy segítséget nyújtanak. Munkaidő után megszervezik a szalma bálázását, elszállítását. A Puskin, az Egyetértés és a Kilián brigád jól dolgozik. Nem mérlegelik, hogy meddig tart a kötelezettség és meddig a segíteni akarás. Délután két óra múlt, elcsendesedik az üzem és környéke. Nagy Ferenc ilyenkor ballag végig a műhelyeken, megnézni, mit végeztek el az-z nap a lakatosok. Műhely — ez szépen hangzik. A régi tehénistállókat alakították át néhány éve. Annyira azért nem, hogy a füstifecskék fészkestől kiszorultak volna. — Látja? — mutat az egyik munkapadra az üzemvezető. — Közösen a KISZ-esekkel most a sertéstelepre önitatókat készítettek dolgozóink. Ez is társadalmi munka. Ha valahol „szorít a cipő”, a mieink sohasem akadékoskodnak. Pedig a nyolc százalékkal növelt tervet is teljesíteniük kell. (Gabnai) HÍRLAP Antennaszerviz A dunaújvárosi Dózsa és a Vasmű Lakásszövetkezet szerződést kötött egy televízióantenna szervizszolgálat létrehozására a város legnagyobb létszámú lakásszövetkezetével, a Duna lakásszövetkezettel. Vállalták, hogy javító-karbantartó részlegük rövid határidőn belül kialakítja és megszervezi azt a brigádot, amelynek kizárólag a központi antennákfolyamatos karbantartása, a hibák gyors elhárítása lesz a feladata. Dunaújvárosban ez a szerződés egyszerre 4500 lakó jobb vételi lehetőségeit garantálja Erdőháti tervek Az MTA Kutató Intézete erdőháti gazdasága 1977-re 321,7 millió forint termelési értéket irányzott elő. Ez a feladat minden eddiginél nagyobb erőfeszítésre készteti a mezőgazdasági tudomány gyakorlati kritikájával foglalkozó üzemet. A főtermékek hozamainak minőségi és mennyiségi emelése mellett a gazdaság nagy vállalkozása a kukoricatermelésben képződő melléktermékek, elsősorban a kukoricaszár hasznosításának komplex, nagyüzemi technológiájának kimunkálása. . A bauxitbányászat és az alumínium termékeket előállító ipar szoros kapcsolata közismert, hiszen a bauxit az alumínium érce. Hosszú ideig csupán egy irányú volt a kapcsolatuk, a bányászat, mint alapanyagipar adta a bauxitot. Alumínium terméket azonban vissza nem kapott, nem használt fel, csak alumíniumból készült elektromos vezetékeket, kábeleket. Az első számottevő eredményt a külföldről vásárolt, alumíniumból készült hidraulikus tárnok alkalmazása jelentette. A második, igazán jelentős változást a hazai szakemberek sikerei hozták: megteremtették annak lehetőségét, hogy hazai fémből, hazai körülmények között gyártsanak könnyűfém tárnokat és süveggerendákat. S ebben igen jelentős szerepet vállalt két megyei vállalat: a Fejér megyei Bauxitbányák és a székesfehérvári Könnyűfémmű. Az alumíniumból készült süveggerendákkal 1971-ben kezdődtek kísérletek, s ebben aktív szerepet vállalt megyénk bauxitbányászata, olyannyira, hogy a Bányászati Kutató Intézettel közösen a süvegek összekapcsolására új szerkezetet alakítottak ki, az úgynevezett SZEK-típusú kapcsolóelem-családot, amit szabadalmaztattak is. A süveggerendához szükséges profilt a könnyűfémmű gyártja. Eddig mintegy 15 ezer méter hosszúságú alusüveget kapott és használt fel a bauxitbányászat, de megkezdték alkalmazásukat, kísérleti jelleggel néhány szénbányában is. A HBT-támból még csupán néhány száz darabot gyártottak, többségüket a bauxitbányászat vette át kipróbálásra. A Fejér megyei és a Bakonyi Bauxitbányák eddigi tapasztalatai igazolták: a könnyűfém süvegek és támok, valamint az újtípusú kapcsolószerkezetek jól vizsgáztak, egyenértékűek, illetőleg több vonatkozásban felülmúlják a vasból, sőt az alumíniumból készült hazai, illetőleg külföldi gyártmányú biztosítási szerkezeteket. Az állítás igazolására néhány példát említünk: lényegesen könnyebbek, mint amelyek vasból készültek, s ez az anyagmozgatást, tehát a bányászok munkáját könnyíti, gyorsítja. A könnyűfém süvegek és az új kapcsolószerkezet alkalmazása jelentősen megnöveli a bauxitbányászatban alkalmazott fejtések szélességét, s ezáltal a nagy teljesítményű rakodó-, szállítógépek használatára teremt lehetőséget. Elvileg tulajdonképpen mindegy, hogy milyen tárnokat alkalmaznak hozzájuk: vasból vagy alumíniumból készültet, hidraulikával vagy hagyományos, súrlódási elven működőt. Nem mindegy azonban a dolgozók szempontjából, részben a nagy súlykülönbség, részben pedig a hidraulika adta könnyebb, biztonságosabb és egyszerűbb kezelhetőség miatt. A magyar HBT- támnak — a műszaki paramétereket tekintve — jelenleg csupán egyetlen, a Thyssen típusú tám a konkurrense. Ez a tám azonban importeredetű, a HBT-támhoz viszonyítva igen drága, s csak valutáért szerezhető be. Az alumínium süveggerendák gyártása alapvetően megoldott. A könnyűfémmű gyártásukat ma már üzemszerűen, a kívánt méretben végzi, csupán egy részgyártási folyamat gyári kialakítása várat még magára. Ezzel szemben a HBT-támok gyártása még vajúdik. Döntés ugyan született arra, hogy a Magyar Alumíniumipari Tröszt egyik vállalata, a balassagyarmati Fémipari Vállalat készüljön fel a gyártásra, de a valóságban nem történt lényegileg semmi. A vállalat ugyanis nem kapta meg a szükséges bankhitelt, mivel nincs arra biztosíték, hogy a gyártás gazdaságos lesz. Eddig még ugyanis csak a bauxitbányászat karolta fel a magyar alumínium támot. Ennek a bányászati ágnak azonban összesen mintegy 8000 darabra lenne szüksége, hozzászámítva még az évi néhány száz darabos pótlást. Ez a mennyiség valóban nem nagy, erre kiépíteni a támgyártást valóban nem lenne kifizetődő. A különös az egészben az, hogy a szénbányászat eddig még nem túlságosan nagy érdeklődést tanúsított a tám iránt, noha éppen a szénbányász szakemberek bábáskodtak bölcsőjénél! Pedig a hazai szénbányászatnak több tízezer darabra lenne szüksége, s ezt az igényét más, főként importtámokkal kívánja — egy korábban nyilvánosságra hozott fejlesztési terv szerint *— kielégíteni. Ha elképzelésüket módosítanák, s a magyar HBT-támokat alkalmaznák, akkor gyártásuk már kifizetődő lenne, nem szólva most az esetleges exportlehetőségről. Az eddig legyártott HBT- támok olcsóbbak, mint a Thyssen típusúak. A Fejér megyei Bauxitbányáknál az alumíniumból készült biztosítószerkezetekkel olyan technológiát alakítottak ki, ami lehetővé teszi, hogy havonta 15 ezer tonna ércet termelhessenek, a korábbi hat-hét ezer tonna helyett. Ennek az előnynek a propagálását volt hivatott szolgálni a tavaszi BNV-n rendezett kiállításuk is, amiről a felvételünk is skészült. A jövő — vallja sok szakember — a bányászatban is az alumíniumé. Remélhetően ez hamarosan nyilvánvalóvá válik valamennyi érdekelt szakember számára is. Takács Ferenc A magyar tárnok gyártása még kérdéses Alumínium a bányában Magas értékű burgonya A keszthelyi Agrártudományi Egyetem víruskutató és burgonyanemesítő osztályán egy speciális eljárást dolgoztak ki az új, magas biológiai értékű burgonyagumók szaporítására. Eddig évtizedek kellettek ahhoz, hogy egy-egy kiváló egyedből a köztermesztésnek megfelelő vetőgumót tudjanak előállítani. Az új eljárással egyetlen burgonyából — egy tenyészidők alatt — megközelítően 20 ezer gumót lehet szaporítani. Az új szaporítási eljárással az eddigi 10—12 év helyett egy-két év alatt meg tudják állapítani egyegy kiváló egyed kórtani és biológiai értékét.