Fejér Megyei Hírlap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-01 / 127. szám

Szerda, 1977. június 1. Az érdekek összhangja Beszélgetés a szakszervezeti munkáról — Az a baj, hogy keveseb­bet vagyok kinn a munkahe­lyeken, az emberek között, mint szeretném — mondja Dányádi Károly, az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát vállalati szakszervezeti bi­zottságának titkára. Ám a kapcsolat mégis élő és eleven, hiszen a gazdaság területén tizenkét üzemi bi­zottság működik, ezeket úgy igyekeztek megszervezni, hogy egy-egy munkahelyhez kapcsolódjanak. A legutóbbi választás óta 101 bizalmi se­gíti kiteljesíteni megnöveke­dett jogkörével a dolgozók érdekeinek védelmét. 44 ÓRÁS MUNKAHÉT — A szakszervezeti munka érdekvédelem is, de nem mond ellent, sőt nagyon jól összhangba hozható a terme­lést segítő akciókkal, mivel közvetlenül is érinti a mun­kást, hiszen az általa meg­termelt érték egy része a vállalatnál marad. Ez képezi egyik forrását a szociális, kulturális létesítményeknek, beruházásoknak, amely a munka- és az életkörülmé­­nyek további javítását szol­gálj. A jó munkának köszönhe­tő, hogy a gazdaságban 1975 óta 44 órás munkahétben dolgoznak, igencsak „lekö­rözve” ezzel sok mezőgazda­­sági üzemet, hiszen a ME­­DOSZ kongresszus csak 1978-ra tűzte ki ezt célul. Megengedték és indokolták ezt az intézkedést a jó gaz­dasági eredmények, amely­hez kétségtelen, hogy a nagy tapasztalatú, igen magas munkaerkölcsű és nagy lét­számú törzsgárda is hozzá­járult. — Igen, a gazdaság dolgo­zóinak nagy többségét erős kötődés fűzi a munkahelyé­hez. 2300-as létszámunknak a fele tíz éve a gazdaság munkája. Kollektív szerző­désben rögzítettük a törzs­­gárda erkölcsi és anyagi meg­becsülését. Tíz év után 500, tizenöt év után 1000 forint jár, húsz év után pedig arany pecsétgyű­rű. Volt olyan év, hogy hat­van gyűrűt kellett rendel­nünk — a 25 éve helyben dolgozók 2000 forint jutalmat kapnak. Most pedig már akadnak, akik a harmincadik dolgos esztendőt töltik a gaz­daságnál, így hát hamarosan módosítani kell a kollektív szerződést. A gazdaság évente saját erőből 60—80 millió forint értékű beruházást valósít meg, a gépesítés és a terme­lés színvonala, korszerűsége is kétségtelen nagy vonzó­erő. De nagy vonzóerő ilyen kö­rülmények mellett a biztos és jó kereset: 1970-ben 56 millió forintot fizettek ki bérre, 1976-ban statisztikai létszámra kivetítve, 84,5 mil­lióra emelkedett ez az ösz­­szeg. Szinte teljes egészében megoldották az üzemi­ étke­zést: 1200—1300 személy szá­mára főznek a kombinát konyháiban bőséges, ízletes ebédet. Ma már kevés mun­kahely akad, ahol nem terí­tett asztal mellett tányérból fogyaszthatják el az ebédjü­ket a dolgozók. A távolabbi munkahelyekre étkezőko­csik szállítják a meleg ételt. ELTŰNNEK A PUSZTÁK." A MEDOSZ állásfoglalása értelmében 1980-ig fel kell számolni azokat a korszerűt­len pusztai lakásokat, telepü­léseket, amelyek már nem méltók az ember lakóhelyé­ül. Sok ilyen lakás van a megye állami gazdaságai­ban. — Agárdon is? — Mi már évek óta nagy erőfeszítéssel dolgoztunk ezek megszüntetésén. A hat­vanas évektől kezdve tudato­san és folyamatosan számol­tuk fel a korszerűtlen tanyá­kat, pusztákat. Eltűnt, be­szántották már Buhin-, Sely­mes-, a Szórádi- és Brukker­­tanyákat és Bolondvárt... Legutóbbi adataink szerint azonban még 80 lebontásra váró lakást találtunk. A dolgozók többsége beköl­tözött, új házat épített. La­kásépítések támogatására évente 2,3 millió forintot nyújtott a nagyüzem. A környező községekben — Seregélyesen, Agárdon, Pusz­­taszabolcson, Zichyújfaluban­­— valóságos lakótelepek van­nak. E községek vezetőivel igen jó a kapcsolat. Puszta­szabolcson most alakítottak ki egy hatvantelkes tömböt, ahol építkezni lehet. Az agár­di lakótelep a legnagyobb, itt legalább kétszáz ház áll már. A szakszervezet -termelést segítő mozgalmai sorából ki­emelkedik a szocialista bri­gádmozgalom. A dolgozók fele dolgozik brigádközösség­ben. Oroszlánrészük volt a zichyújfalusi óvoda megte­remtésében. — Most a párt- és gazda­sági vezetőséggel közösen meghatároztuk a társadalmi munka fő irányát, célját: bő­víteni kellene az iskolát, se­gítsünk! A gazdasági munkában hat területet jelöltünk meg, s a kommunista szombatok telje­sítményeit e célra gyűjtjük. Ezer munkanap, 8—10 ezer munkaóra értékével számo­lunk. TANULNI, PIHENNI A szocialista brigádmozga­lom jó talaja a tanulásnak, képzésnek is. Különösen az általános iskola nyolc osztá­lyának elvégzésében jutottak előbbre. 1971—75 között 362- en szereztek bizonyítványt. Nagy eredmény ez, s hozzá lehet tenni: sokan még előbbre léptek, szakmát ta­nultak. Pihenésre, üdülésre milyen lehetősége van a dolgozók­nak? Sajnos, a SZOT-beutaló kevés. „Pótlásról” kellett te­hát gondoskodni. Igazon, majd Harkányfürdőn bérel­tek üdülőt. Évente 100—120 gyerek üdül Lengyelország­ban is. Jól bevált ez a csere­akció, a lengyelországi mun­kakapcsolatot ily módon is kamatoztatják. Az opolei vajdaságból június 16-án vár­nak két hétre a Velencei-tó mellé lengyel gyerekeket, cse­rébe pedig indulnak a gaz­daság dolgozóinak gyermekei a szép lengyel tájakra. A szocialista brigádok rend­szeres kirándulók, országjá­rók. A gazdaság szívesen bo­csát rendelkezésükre jármű­vet, országjáró útjaikhoz. Mert ez is része a szak­­szervezeti munkának, az em­berekről való gondoskodás­nak. Balázs Katalin 51 Mi is a tsz-ért vagyunk” — Igen, ott a nádfedeles birkaistállókon túl. Ott men­jen, aztán el sem tévesztheti azt az üzemágat, amelyik ta­valy kihúzott minket a bajból. Amit a kukorica „elvitt”, a lakatosüzem pótolta. Tudom, maga inkább írna a trakto­rosokról vagy az állatte­nyésztőkről, de ha a kemény melóról és a vállalásokról szeretne informálódni, keres­se meg a melléküzemág bri­gádjait. Kiss László, az alcsútdobozi Egyetértés Tsz elnökhelyette­se és párttitkára indulat nél­kül mondja, ami a műhelyről eszébe jut. Vannak itt nyolc aranykoronás földek is, ter­mészetes, hogy ellensúlyozni kell a gyakran silány növény­­termesztési bev­ételt. Ezt tud­ták akkor is, amikor egyesül­tek Felcsúttal. Azóta dübö­rög a kalapács, sivít a hegesz­tőpisztoly, kong a bádog a tsz felcsúti lakatosüzemének ud­varán. Az üzemágvezető, Nagy Fe­renc íróasztalán egymásra ra­kott sárga kartonlapok várnak kiosztásra. Névre szólóam­ tar­talmazzák az órabéremelése­ket. Ennek érdekes előzménye van. Nagy Ferenc, a dolgozók kérését tolmácsolva, órabér­emelést kért a lakatosüzemi­eknek. Akkor, év elején a tsz gazdasági vezetői azt mond­ták: jó, de ehhez legalább nyolcszázalékos árbevétel­emelkedés is kell, enélkül a semmiből nem tudnak fizetni. — Nyolc százalék? Meglesz — mondták a lakatosok, és a merész tervet a kijelentés után felülvizsgálták a veze­tők ismét. — Holnap osztjuk ki a la­pokat, ki egy, ki két forint órabéremelést kap, ameny­­nyit munkája alapján megér­demel — mondja az üzemve­zető. Az alcsútiak melléküzem­­ága hat országos nagyválla­latnak dolgozik. De innen ke­rülnek ki az Irakba exportált szállítószalagok tengelyei, az algíri mészüzem egyes tarto­zékai, vagy az inotai alumí­niumkohó fontos elszívó-be­rendezései. A három brigád a terve fö­lött sok, nehezen mérhető egyéb vállalást is tett.­­ Tudjuk, hogy a tsz nél­külünk nem képes teljesíteni azokat a feladatokat, melye­ket vállalt. Mi is a tsz-ért vagyunk, így hát gyakran végzünk, nem teljesen a pro­filunkba vágó munkát­, sok­szor túlórában is. Néha ten­gelyt esztergálunk az erőgé­pekhez, néha olajat cserélünk, soron kívül. Nehéz lenne ki­mutatni, hogy így, mondjuk hat holddal többet tudnak megművelni aznap, mintha a távolabbi gépműhelybe kül­denénk őket. De van egy kü­lön vállalásunk is. Az aratási időszakban nem állhatnak a gépek, alkatrészhiány miatt. Ilyenkor rövid időre félre­tesszük a megrendeléseket, el­ső a tsz érdeke. Emellett per­sze a tervet is „hozni kell”. A szalmabetakarítás idején külön brigád alakul a lakato­sokból. — Nem egészen tár­sadalmi munkával dolgoznak, de akkor is nagy segítséget nyújtanak. Munkaidő után megszervezik a szalma bálá­zását, elszállítását. A Puskin, az Egyetértés és a Kilián bri­gád jól dolgozik. Nem mérle­gelik, hogy meddig tart a kö­telezettség és meddig a segí­teni akarás. Délután két óra múlt, el­csendesedik az üzem és kör­nyéke. Nagy Ferenc ilyenkor ballag végig a műhelyeken, megnézni, mit végeztek el az-z nap a lakatosok. Műhely — ez szépen hangzik. A régi te­hénistállókat alakították át néhány éve. Annyira azért nem, hogy a füstifecskék fész­kestől kiszorultak volna. — Látja? — mutat az egyik munkapadra az üzemvezető. — Közösen a KISZ-esekkel most a sertéstelepre önitató­­kat készítettek dolgozóink. Ez is társadalmi munka. Ha va­­­lahol „szorít a cipő”, a mie­ink sohasem akadékoskodnak. Pedig a nyolc százalékkal nö­velt tervet is teljesíteniük kell. (Gabnai) HÍRLAP Antenna­szerviz A dunaújvárosi Dózsa és a Vasmű Lakásszövetkezet szerződést kötött egy te­levízióantenna szervizszol­gálat létrehozására a vá­ros legnagyobb létszámú la­kásszövetkezetével, a Du­na lakásszövetkezettel. Vál­lalták, hogy javító-karban­tartó részlegük rövid határ­időn belül kialakítja és meg­szervezi azt a brigádot, amelynek kizárólag a köz­ponti antennák­­folyamatos karbantartása, a hibák gyors elhárítása lesz a feladata. Dunaújvárosban ez a szer­ződés egyszerre 4500 lakó jobb vételi lehetőségeit ga­rantálja Erdőháti­­ tervek Az MTA Kutató Intézete erdőháti gazdasága 1977-re 321,7 millió forint termelési értéket irányzott elő. Ez a feladat minden eddiginél nagyobb erőfeszítésre kész­teti a mezőgazdasági tudo­mány gyakorlati kritikájá­val foglalkozó üzemet. A főtermékek hozamainak minőségi és mennyiségi emelése mellett a gazdaság nagy vállalkozása a kukori­catermelésben képződő mel­léktermékek, elsősorban a kukoricaszár hasznosításá­nak komplex, nagyüzemi technológiájának kimunká­lása. . A bauxitbányászat és az alumínium termékeket előál­lító ipar szoros kapcsolata közismert, hiszen a bauxit az alumínium érce. Hosszú ideig csupán egy irányú volt a kapcsolatuk, a bányászat, mint alapanyagipar adta a bauxitot. Alumínium termé­ket azonban vissza nem ka­pott, nem használt fel, csak alumíniumból készült elekt­romos vezetékeket, kábele­ket. Az első számottevő ered­ményt a külföldről vásárolt, alumíniumból készült hid­raulikus tárnok alkalmazása jelentette. A második, igazán jelentős változást a hazai szakemberek sikerei hozták: megteremtették annak lehe­tőségét, hogy hazai fémből, hazai körülmények között gyártsanak könnyűfém tárno­kat és süveggerendákat. S ebben igen jelentős szerepet vállalt két megyei vállalat: a Fejér megyei Bauxitbá­nyák és a székesfehérvári Könnyűfémmű. Az alumíniumból készült süveggerendákkal 1971-ben kezdődtek kísérletek, s ebben aktív szerepet vállalt me­gyénk bauxitbányászata, oly­annyira, hogy a Bányászati Kutató Intézettel közösen a süvegek összekapcsolására új szerkezetet alakítottak ki, az úgynevezett SZEK-típusú kapcsolóelem-családot, amit szabadalmaztattak is. A sü­veggerendához szükséges pro­filt a könnyűfémmű gyártja. Eddig mintegy 15 ezer mé­ter hosszúságú alusüveget kapott és használt fel a ba­uxitbányászat, de megkezd­ték alkalmazásukat, kísérleti jelleggel néhány szénbányá­ban is. A HBT-támból még csupán néhány száz darabot gyártottak, többségüket a ba­uxitbányászat vette át kipró­bálásra. A Fejér megyei és a Bakonyi Bauxitbányák eddi­gi tapasztalatai igazolták: a könnyűfém süvegek és tá­m­ok, valamint az újtípusú kapcsolószerkezetek jól vizs­gáztak, egyenértékűek, ille­tőleg több vonatkozásban fe­lülmúlják a vasból, sőt az alumíniumból készült hazai, illetőleg külföldi gyártmányú biztosítási szerkezeteket. Az állítás igazolására né­hány példát említünk: lénye­gesen könnyebbek, mint ame­lyek vasból készültek, s ez az anyagmozgatást, tehát a bá­nyászok munkáját könnyíti, gyorsítja. A könnyűfém sü­vegek és az új kapcsolószer­kezet alkalmazása jelentősen megnöveli a bauxitbányá­szatban alkalmazott fejtések szélességét, s ezáltal a nagy teljesítményű rakodó-, szál­lítógépek használatára te­remt lehetőséget. Elvileg tu­lajdonképpen mindegy, hogy milyen tárnokat alkalmaznak hozzájuk: vasból vagy alumí­niumból készültet, hidrauli­kával vagy hagyományos, súrlódási elven működőt. Nem mindegy azonban a dolgozók szempontjából, rész­ben a nagy súlykülönbség, részben pedig a hidraulika adta könnyebb, biztonságo­sabb és egyszerűbb kezelhe­tőség miatt. A magyar HBT- támnak — a műszaki para­métereket tekintve — jelen­leg csupán egyetlen, a Thys­sen típusú tám a konkurren­­se. Ez a tám azonban import­eredetű, a HBT-támhoz vi­szonyítva igen drága, s csak valutáért szerezhető be. Az alumínium süveggeren­dák gyártása alapvetően megoldott. A könnyűfémmű gyártásukat ma már üzem­szerűen, a kívánt méretben végzi, csupán egy részgyártá­si folyamat gyári kialakítása várat még magára. Ezzel szemben a HBT-támok gyár­tása­ még vajúdik. Döntés ugyan született arra, hogy a Magyar Alumíniumipari Tröszt egyik vállalata, a ba­lassagyarmati Fémipari Vál­lalat készüljön fel a gyártás­ra, de a valóságban nem tör­tént lényegileg semmi. A vállalat ugyanis nem kapta meg a szükséges bankhitelt, mivel nincs arra biztosíték, hogy a gyártás gazdaságos lesz. Eddig még ugyanis csak a bauxitbányászat karolta fel a magyar alumínium támot. Ennek a bányászati ágnak azonban összesen mintegy 8000 darabra lenne szüksége, hozzászámítva még az évi néhány száz darabos pótlást. Ez a mennyiség valóban nem nagy, erre kiépíteni a tám­­gyártást valóban nem lenne kifizetődő. A különös az egészben az, hogy a szénbá­nyászat eddig még nem túl­ságosan nagy érdeklődést ta­núsított a tám iránt, noha éppen a szénbányász szak­emberek bábáskodtak bölcső­jénél! Pedig a hazai szénbá­nyászatnak több tízezer da­rabra lenne szüksége, s ezt az igényét más, főként import­­tám­okkal kívánja — egy ko­rábban nyilvánosságra hozott fejlesztési terv szerint *— ki­elégíteni. Ha elképzelésüket módosítanák, s a magyar HBT-támokat alkalmaznák, akkor gyártásuk már kifize­tődő lenne, nem szólva most az esetleges exportlehetőség­ről. Az eddig legyártott HBT- támok olcsóbbak, mint a Thyssen típusúak. A Fejér megyei Bauxitbá­nyáknál az alumíniumból ké­szült biztosító­szerkezetekkel olyan technológiát alakítot­tak ki, ami lehetővé teszi, hogy havonta 15 ezer tonna ércet termelhessenek, a ko­rábbi hat-hét ezer tonna he­lyett. Ennek az előnynek a propagálását volt hivatott szolgálni a tavaszi BNV-n rendezett kiállításuk is, ami­ről a felvételünk is skészült. A jövő — vallja sok szakem­ber — a bányászatban is az alumíniumé. Remélhetően ez hamarosan nyilvánvalóvá vá­lik valamennyi érdekelt szak­ember számára is. Takács Ferenc A magyar tárnok gyártása még kérdéses Alumínium a bányában Magas értékű burgonya A keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem víruskutató és burgonyanemesítő osztá­lyán egy speciális eljárást dolgoztak ki az új, magas biológiai értékű burgonyagu­mók szaporítására. Eddig év­tizedek kellettek ahhoz, hogy egy-egy kiváló egyedből a köztermesztésnek megfelelő vetőgumót tudjanak előállí­tani. Az új eljárással egyet­len burgonyából — egy te­­nyészidők alatt — megkö­zelítően 20 ezer gumót lehet szaporítani. Az új szaporítá­si eljárással az eddigi 10—12­­ év helyett egy-két év alatt meg tudják állapítani egy­­egy kiváló egyed kórtani és biológiai értékét.

Next