Fejér Megyei Hírlap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
Péntek, 1977. július 1 A sárkeresztesi széna Amikor, szinte leplezetlen büszkeséggel rámutatott a kazlakra Kalamár József, a sárkeresztesi tsz elnöke, arra a bizonyos terített asztalra gondoltunk, amit olyan gyakran emlegetnek száz év óta a tudós fők. Arra az asztalra, amelyet a természet „terít”, az ember növevő közreműködésével. Ezek a sárkeresztesi szénakazlak — az első növedékből — olyan gondozott legelőről valók, amit évekkel ezelőtt készítettek elő. Tervszerűen, egyetemi tanárok útmutatása, gondosan kimunkált, megalapozott terve szerint. Egy fiatal agrármérnök, a sárkeresztesiek főállattenyésztője, Szurok József szorgalma, tudása és kezdeményezőkészsége alapján. — Nem egészen így van, én is csupán részese vagyok ennek a sikernek, mert azt a rétet itt a sárkeresztesi szövetkezeti ágság és vezetés változtatta meg. — Ilyen szénát tehát egyedül, vagy netán családi alapon már nem lehet csinálni? — Kizártnak tartom. Meg kell ismernem az egyetem tervét. Meg kell tudnom, hogyan lehet ötven tehén helyett kétszázat tartani ugyanakkora területen! — Az mind igaz, hogy lehetséges nemcsak megduplázni, hanem akár megháromszorozni is a réteken a hozamokat. Sőt ennél még többet is el lehet érni, különös tekintettel a fűtermés minőségére, amiben a lehetőségek sokkal nagyobbak, mint a hozamokban, jobban mondva, nem kisebb a minőség jelentősége már, mint egy ötszáz mázsás hektáronkénti fűtermésnek. — Ezt nagy eseménynek tartod? — Feltétlen. Ha azonban arra gondolok, amit az egyetemen tanultam, és arra, hogy Justus von Liebig óta menynyire jutottunk előbbre a növények táplálásában, akkor ez csupán azért esemény, mert mindenkit meghökkentenek a számok. Sárkeresztesen az, hogy négyszeresre növeltük az eltartó képességet. — Sokan örülnének, ha már itt tarthatnának. — Mindenkinek megvan a lehetősége erre. A lényeg mégis az, hogy,ezt a szénát már nem ötven, esetleg száz évvel előbb kaszálták meg. Mert már akkor meg lehetett volna. Justus von Liebig, akit a mezőgazdasági kémia atyjának neveznek, a foszforvasat, a kálit és a meszet tartotta nagyon fontosnak. Azóta kiderült, hogy a hozam nagysága szempontjából döntő jelentősége van a nitrogénnek. És nem kisebb jelentőséggel bírnak, amit ma már mi is próbálgatunk hasznosítani, a nyomelemek. Mint például a mangán, a réz, a bőr, a magnézium, az alumínium, a kobalt, a titán, a lithium, a vas, a molibdén, a jód, a bróm, a cink és még vannak néhányan. — Miért csak próbálgatjátok? — Ez a kérdés. Én is ezt kérdezem. Az ipar ajánlatai közismertebb nevükön, a levéltrágyafélék nem rosszak, de túl lassan érkeznek el, túlontúl gyenge a propagandájuk, úgy látom, eléggé nagy még mindig a tartózkodás is. Pedig el kell hinni, mert bizonyítékok vannak rá ebben a pillanatban is. Azokban a gazdaságokban, ahol nem maradt el a lombtrágyázás az őszieknél, a május végi, júniusi aszály nem szorította meg a búzáikat. Ezt nemcsak pénzben lehet kifejezni. — Azt mondod tehát, e gazdaság és soha nem látott szénakazlak mellett, hogy mindez száz esztendőt késett? — Nem az én feladatom, hogy ilyen mélységekig megítéljem a helyzetet. Annyi bizonyos, hogy késlekedünk. Én is, gondolom mások is sokat olvasgatnak nemcsak a napi agrárinformációk közül, hanem egy kicsit a tudományos közleményekből, megállapításokból is. Ezek alapján mondom, mi elértünk itt egy megkésett eredményt, aminek nagyon örülünk, mert erre már lehet alapozni, erről már lehet egy kicsit nagyobbat ugrani is. Kétségtelen, négyszáz-ötszáz mázsa fűtermés hektáronként Sárkeresztes nyolcvanöt hektárján, kiugró eredmény. Ezt még nem tudjuk maradandóvá tenni. Innen is hiányoznak még azok a feltételek, amelyekkel már rendelkeznünk kellene. Ilyenek az öntözés, a fűállomány javítása. — Mit kell javítani? — Folytatni kellene ezt a lendületet. Megtartani és mindig hozzátenni valamit ehhez. Ez a legnagyobb feladat Nagyon fontosnak tartom, hogy a legelők, legalábbis amikor kell, azonnal öntözhetők legyenek. És nem előznénk meg saját korunkat ha fölvetnénk azt a kérdést is, milyen füveket, fajokat szaporítsunk a kaszálóinkon. Kaszálófűnek, tehát téli takarmánynak feltétlen előnybe helyezném a réti perjéket. Akár a keszthelyi nemesítvényeket, akár a karcagi keskenylevelűt. Előnybe helyezném a szénás réteken az évelő tarackos aljfűvet, a vöröscsenkeszt. A tarackos szálfüveket, a réti ecsetpázsítot az árva-magyarrozsnokot, a lazabokrú szálfüveket, a csomós ebirt, a réti csenkeszt és a réti kocsamint is. De a legelőkre elsősorban pillangósokat kell tenni. A teny észidőben, természtesen jól gondozott és öntözött területeken elsőrangú takarmány. Különösen a tejelő tehenészetek számára, valamint a növendék üszőknek. Ha a legelőkön a pillangósok vannak többségben, főként a fehérhere, amiről mindenki azt mondja, hogy a rétek és legelők nélkülözhetetlen komponense, akkor a terület eltartóképességét nemcsak súlyra, hanem béltartalomra is, akár megduplázhatjuk. Peresztegi T. Ferenc A Velencei-tó környékének első négyszintes és nagyon szép tervezésű 61 lakásos épületét készítik Gárdonyban a FÁKV dolgozói Fotó: Kabáczy Jó úton megyénk munkaközösségei Országos ügyvéd-tanácskozás Az ügyvédi törvény végrehajtásáról és az új ügyvédpolitikai irányelv gyakorlati érvényesítéséről rendeztek kétnapos tanácskozást Budapesten az ország ügyvédi kamaráinak és ügyvédi munkaközösségeinek vezetői. Az értekezleten, ahol dr. Szilbereky Jenő igazságügyi miniszterhelyettes és dr. Kárpáti László, az Országos Ügyvédi Tanács elnöke tartott előadást, mind az előadók, mind a felszólalók hangsúlyozták: a munkaközösségekben kedvező fejlődési folyamat zajlik le, az ügyvédség a szocialista igazságszolgáltatás színvonalának megfelelően munkálkodik jogpolitikai irányelveink gyakorlati érvényesítésében. Megyénk ügyvédi munkaközösségei kiemelkedő szerepet játszanak e jó, s folyamatosan tovább javuló színvonalú munkásság néhány részfeladatának megoldásában. A Székesfehérváron működő továbbképzési központ nagy segítséget nyújt a fiataloknak, pályakezdőknek elméleti, politikai ismereteik gyarapításán kívül a gyakorlati ismeretek alapos elsajátításában is. A munkaközösségek egyre inkább alkalmas légkört alakítanak ki arra nézve, hogy az idős, több évtizedes tapasztalattal rendelkező jogászok átadják ismereteiket az „utánpótlásnak”, erősítsék hivatástudatukat, hivatásszeretetüket. A pályakezdőknek adott feladatokkal továbbra is elő kell segíteniük a munkaközösségi vezetőknek, hogy az ügyvédjelöltek fokozatosan önállóságra tegyenek szert, kifejleszthessék gyors, határozott problémamegoldó készségüket. Mint a tanácskozáson külön említés esett róla, fokozott gondot kell fordítaniuk a munkaközösségeknek az ügyvédtársadalom egy másik rétege, az ügyvédnők egyre növekvő táborának helyzetére is. Erre vonatkozóan szintén helyes kezdeményezések történtek megyénkben. Az ügyvédség napjainkban a szocialista jogásztársadalom integráns része, s egyre nagyobb részt kell vállalnia a jogpropagandában, a jogpolitikai célkitűzések érvényesítésének, társadalmi teendőinek végrehajtásában is — hangsúlyozták az értekezlet felszólalói, köztük dr. Berta Béla, a Székesfehérvári Ügyvédi Kamara elnöke és dr. Bakány József, a 3. számú székesfehérvári ügyvédi munkaközösség, valamint dr. Zlinszky János, a dunaújvárosi 2. sz. ügyvédi munkaközösség vezetője. — m — Elfeküdt a búza Előszálláson Start előtt a kombájnok Június 45-én megnyíltak az ég csatornái Előszállás felett és két óra alatt óriási menynyiségű — 53 milliméter — eső hullott a községre és környékére. Két nap múlva 17- én még 18 milliméter csapadékot kaptak a földek. A falu határában — Cece felé haladva — szomorú látvány fogadja az embert. Óriási táblán fekszik az aratás előtt álló búza. Tudjuk milyen érzés lehet a Lenin Tsz tagjainak a legjobb gabonát látni, de pár nappal a nagy munka, az élet betakarítása előtt a bánat helyét a megoldás, a mentés módszereinek keresése kell, hogy elfoglalja. Arra számítottunk, hogy a szövetkezet vezetőit is gondokba merülve találjuk, ehelyett azonban Takács Pál tsz-elnök a lehető legnyugodtabban közölte a tényt: — Több mint ötszáz hektáron fekszik a búza. — Mennyi az összes vetésterület? — Ezerszázhetvennégy hektár. — Milyen módszert dolgoztak ki, hogy a lehető legkisebb veszteséggel arathassanak? — A tizenötödikes nagy eső után villámgyorsan döntöttünk. Ha csak a meglévő öt kombájnnal kezdünk a munkához, nagy veszteségek érnek bennünket. Két kombájnt kell venni. — Megtörtént? — A két SZK 6-os megérkezett. — Milyen gazdasági számítások bizonyítják e döntés helyességét? — A búzának majdnem a felét, a megdőlt félezer hektárt csak egy irányból, mindig a dőléssel szemben vághatjuk, ezért a gépek egy utat mindig munka nélkül tesznek meg. Az öt kombájn ezért majdnem kétszeres idő alatt végzett volna az aratással. Mivel a környező gaz,daságok is hasonló helyzetben vannak, arra sem számíthatunk, hogy segítségünkre lesznek az aratásnál. — Mennyibe került a két új kombájn? — Hétszázhatvanezer forintba. Ha csupán két százalékkal csökkentjük így a szemveszteséget, az egyik gép ára máris megtérült, mert körülbelül 350 ezer forint értékű búzát mentünk így meg. Ezenkívül az SZK 6-osokat a kukorica betakarításánál is tudjuk használni — mondta Takács Pál. — bognár — HÍRLAP 3 A Szakszervezetek Fejér megyei Tanácsa Elnökségének tegnapi ülésén többek között megtárgyalta az 1976/ 77-es oktatási év szakszervezeti, tömegpolitikai és tisztségviselői oktatásának tapasztalatait. E munkában fő feladatnak tekintették a tartalmi színvonal javítását, a hatékonyabb módszerek alkalmazását, de mindenekelőtt a szocialista gondolkodásmód, magatartás és életforma széles körű terjesztését, és a szocializmustól idegen nézetek és magatartás elleni harcot. A szakszervezeti tömegpolitikai oktatás keretében az 1976/77-es oktatási évben 26 és félezren tanultak megyénkben. A lemorzsolódás mindössze hétszázalékos. Igen jó a hallgatók megjelenési aránya is: 70 és 100 százalék között mozog. Melyek az oktatás formái? Legnagyobb érdeklődés a „Munkahelyi élet időszerű kérdései”, a „Társadalmunk időszerű kérdései” tanfolyamok iránt nyilvánul meg. (Fel kellene viszont figyelni, miért csökken, illetve stagnál a világpolitika aktuális kérdéseivel foglalkozó oktatási fórum jelentkezőinek száma?) Legnagyobb aktivitást az üzemi munkahelyi demokrácia, az átképzés és árpolitika kérdései, valamint az V. ötéves terv és az 1977. évi gazdasági feladatok, a munka szerinti elosztás elvének érvényesülése, a munkáshatalom lényege és történelmi jelentősége témákkal foglalkozó előadások váltották ki. A nagy aktivitás, amely a hallgatók részéről megnyilvánul, a propagandisták felkészültségének, lelkes, hozzáértő munkájának is eredménye. Többségük nem elégszik meg a kiadott tananyaggal, segédanyaggal, helyi példákkal, ismeretekkel is kiegészíti mondanivalóját. Így válik gyakorlattá, hogy a szakszervezeti, tömegpolitikai tanfolyamok a politikai ismereteken túl rendszeres információval is szolgálnak. Az elnökség megállapította, hogy lényegesen javult a propagandisták felkészítése, amely megyeszerte időben megtörtént. Hozzájárult az eredményhez, hogy a propagandisták körében csökkent a fluktuáció. Politikai, módszerbeli felkészültségük színvonala évről évre javuló. A vezető propagandistákat egyhetes tanfolyamon az SZMT készíti fel a feladatokra, s az ő közreműködésükkel oldják meg az alapszervi propagandisták képzését. A hallgatók 80—82 százaléka munkás, többségben szocialista brigádok tagjai. A fiatalok számának csökkenését a KISZ oktatásban való részvétellel lehet magyarázni, de a nők számának csökkenése már figyelmeztető jelenség. Az elnökség megállapította, hogy a szakmai szakszervezetek az idén nagy gondot fordítottak a propagandisták szakmai témákra történő felkészítésére. Ezek voltak a legsikeresebb foglalkozások, hiszen a szakma legégetőbb és a dolgozók többségét közelről érintő kérdéseire adtak választ. A továbbiakban az elnökség tájékoztatót hallgató’,, meg a táppénzrendszer módosításával kapcsolatos határozat végrehajtásának tapasztalatairól, majd dr. Etervári Attila SZMT titkár számolt be az elnökség két ülése között végzett munkáról. Ülést tartott az SZMT Elnöksége Eredményes volt a tömegpolitikai oktatás A szellem tmk-ja Hetente, havonta, félévente vagy évente. Ezer, ötezer vagy tízezer kilométerenként. Tízezer, százezer vagy ötszázezer munkadarab elkészülte után. Időben vagy teljesítményben, előre meghatározottan, vizsgáljuk át termelőberendezéseinket. Tervszerű megelőző karbantartás. Tesszük ezt a fizikai munka terén. És a szellem? Kihegyezzük a ceruzát, kicseréljük az indigót, megjavítjuk a golyóstollat. S kevésbé ügyelünk arra a 13—14 milliárd agysejtre, melyek pusztulnak, s újjászületnek, majd csak mindinkább pusztulnak, mert az újjászületés úgyis hiábavaló. Lassú, nehéz munkával készül a szellemi munka legfőbb eszköze. Az óvodást felkészítik az iskolára. Az iskolást a továbbtanulásra. S minden tanulás végső soron felkészít az életre. (Így mondják, ezzel is jelezve: pontot teszünk a tanulás után.) S kész a szerszám. Munkához lát, ha éppen azt fogjuk munkára. S ma már nemcsak kutatólaboratóriumok, intézetek forgatják, de bevonult a termelésbe is. A gyárak, üzemek, vállalatok szerződéskötésekkel sietnek elébe a fiatal, hamvas szürkeállománynak. Változatosan, ügyesebbnél ügyesebb módon teremtik meg az átmenetet az élet két szakasza közt, mely közül az egyiket megkülönböztetésül tanulásnak nevezzük. Van vállalat, ahol a friss szakembert mélyvízbe dobják és rögtön kinevezik kisfőnöknek. Van ahol az egyetemi után, vállalati szakdolgozat írására szólítják fel. S ezen belül: van, ahol megadják a témát, s van, ahol keresgéljen az ifjú maga. S végre használta eszét. Alkotott. Majd elküldik még egy-két tanfolyamra. A beiskolázási terv szerint. De mert ez már az élet, elkezdődik a szerszám kopása. A tervezőmérnök lassan hozzászokik az íróasztalnak becézett kalodához. Az új eljárásokról lebeszélik. Az alkotó kedvét kerékbe törik. A friss szakirodalomban való vájkálásról a vállalati takarékossági előírások szoktatják le. Megtanulja, hogy agyát nem, csak kezét kell néha mozdítania, ha békességben, esetleg jómódban kíván élni. Agykérgéről a redők lassan arcára ülnek ki. Közben hisszük: a tudomány termelőerővé vált. Fokozni akarjuk a szellemi termékek exportját. Tudjuk, hogy nagy és feltáratlan tartalékok rejlenek a koponyákban. Csak a tervszerű megelőző karbantartást mulasztjuk el sokszor és sok helyen. Még ott is, ahol a személyzeti és oktatási vezetők gondolnak a továbbképzésre. Mert az agy különleges jószág. A használat nem koptatja, hanem élesíti. Mi több: csak a használat élesíti. Karbantartása tehát nem csupán beiskolázási terveken múlik. Csak az alkotás tarthatja karban az agyat. Az értelmes, eredményes, hasznos alkotás. Csak a gondolkodás léptet az elhaltak helyébe új agysejteket. Csak az önálló kutatás teszi képessé szellemünket alkotásra, gondolkodásra, s újabb önálló kutatásra. S ha erre nincs rendszeres, hogy azt ne mondjam, tervszerű lehetőség, kialakul egy másfajta „szürke állomány”, melyet mind nehezebb azután alkotásra bírni. Rengeteg szellemet lehet még kiszabadítani a palackból." [Vértes J» Andor