Fejér Megyei Hírlap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-01 / 205. szám
Csütörtök, 1977. szeptember 1. Előzetes a cukortartalomról Cukorgyári főpróba A gyár készen áll. Megtörtént a nagy karbantartás, két napja tart a főpróba. — Nagyon jó munkát végeztek a szocialista brigádok, semmi baj, nem találtunk hibát — mondja Félix Andor igazgató. — Mikor kezdődik? — Szeptember hatodikén. — Meddig tart? — Számításom szerint január második felében végzünk. Félix Andor fotósunkkal felkapaszkodott a lepárlóüzemrészig. Itt még van igazítani való. De a gyár már szuszog, mozog, teljes a készültség. — Harminckétezer vagon répát várunk. — Milyen a cukortartalom? — Csak az előzetes becslésről beszélhetünk. Nyolc-tizenhat százalék a digesztió. A partnerek mind szakszerűbben termelik a répát. Intenzívebb a gyomtalanítás. A terület döntő többsége gyommentes, jó beállottságú, jól fejlett. Várható, hogy a jól fejlett egészséges levélzet révén a cukorképzés a hátralevő időben intenzívebbé válik és a cukortartalom jelentősen növekedni fog. De nézzük a főpólát. Az igazgató, a hozzáértő „néző” láthatja csak ezt a „játékot”. Különös. Az üzem bejáratában tömény klórszag csapódik a szemünkbe. Könnyezünk, az orrunk megtelik a fertőtlenítő anyag szagával. Mi sírunk, ők megszokták. Így kell tenni, fertőtleníteni a csatornákat. Ez is hozzátartozik a főpróbához. Szeptember hatodikén hajnalban, az óriási gyári órához igazodva, kezdődik százharminc küzdelmes nap, háromezerkétszáz vagon cukor gyártásának ercsi programja. Így van nyár végén, általában szeptember elején, vagy végén — a répaéréstől függően — immár hatvannégy esztendeje Ercsiben. Az igazgató is „régi” már ebben a gyárban. Mégis, mint minden kezdés előtt, neki is lámpaláza van. — Valóban. Ezt nem lehet letagadni sem. Mindig jó cukrot akarunk gyártani. — A gyári szocialista brigádok vállalásában is ez áll, hogy jobb cukrot főznek, mint tavaly.— Ez, azt hiszem, örök feladat. — Miért, lehet a cukor cukrosabb? — Cukrosabb? Talán nem is erről van szó. Arról inkább, hogy a szabványminőséget adjuk, és a beérkezett termést veszteség nélkül kifőzzük. Ez a vállalásunk nagyobbik része. Addig még — ez is a főpróba része — az usztatókon a tolózárcserét és a leágazást is rendbe kell tenni. Az udvari kőfogó kaparóját is." Be kell szerelni a hidrociklonokat. Van még javítanivaló a mésztörő- és felvonón. Pontosan, mindent ellenőriznek. Ezért vannak a főpróbák. Mondják: a rendszeres, a folyamatos gyári rekonstrukciókkal még mindig nem sokat fiatalodott az ercsi üzem. — Vigyázzuk minden mozdulatát, mert ez nemcsak az iparágnak, hanem a gyárnak, a gyári szocialista brigádoknak is érdeke. Folyamatban van még egy 5000 köbméteres tartály szerelése. De az üzemindulásra — ez külön is nagy munka — lezajlik a kazánházi felújítás. — Szeptember negyedikén megérkezik, befut az első néhány vagonos szállítmány. Ez lesz az idénykezdés készlete. Nagyobb mennyiséget, mint eddig, nem készletezünk, mert sok a tárolási veszteség. A szállítást korszerűsítettük, ez a legjobb megoldás. És ha megszólal az idény kezdetét jelző gyári sziréna, abban is bíznak Ercsiben, hogy összejön az idényre való kisegítő munkaerő is. Peresztegi T. Ferenc * * * Az ácsi gyárból a következő tájékoztatást kaptuk: a répafeldolgozási idény szeptember 13-án, hajnali 6 órakor kezdődik. A gyár 27 500 vagon répát vár. Csak Fejér megyéből 7000 vagonon felül. p %i -. -V e _^^>^,^--<^»«<^.-.W^‘-H«'«,íl^*W^^*W » h I>; -^r-s^äöi A főpróba egyik szereplője: a igazítani való lepárló-készüléken még van (Fotó: Rabáczy Szilárd) A burgonyáról megyénkben A helyű feldolgozás a cél Egyre magasodik a szalmabálafal, ötméterenként elhasznált öntözőcsövek nyúlnak az „építmény” belsejébe, ahol majd ellenőrzik a belső hőmérsékletet. A bálák mellett asszonyok ülnek a nyár végi napsütés elől bújva. — Látja? Erre is lehet használni a szalmát — mutatja Isztiméry József agrármérnök Dunaújváros határában a fura, készülő burgonyatárolót. — A Nyírségi Kutatóintézet találmánya, a Bogádmindszenti Állami Gazdaságtól ..lestük el”. Olcsó, korszerű, és nagyon jó megoldás. Nyolcvan vagon burgonya befér, pár ezer forintos költséggel megépíthető, jóformán csak a ventillátor kerül pénzbe. Meg a néhány négyzetméter szigetelő Hungarocell. A szalma el is szívja a krumpliból a nedvességet, szükég esetén viszont átadja. Nagyhalmos, szalmabálás tárolásnak nevezik. A társulásnak hosszú neve van: Duna mentig Intenzív Burgonyatermesztő és Értékesítő Egyszerű Társaság. Tagja négy tsz. gesztorgazdaság a dunaújvárosi Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Szaktanácsadó, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem növénytermesztő tanszéke. A terület 510 hektár. Az idei becsült terméshozam a korai szedésű burgonyával együtt 220 mázsa hektáronként. Isztiméry József, a társaság függetlenített szakvezetője a társulás előnyeiről beszél. Először is a technikai felszereltség, és a modern termesztési technológia. A 45 hektár területű korai szedésű táblák kivételével burgonyaföldjeink öntözhetők. A növényvédelmet helikopterrel végezzük, jövőre pedig saját gépet vásárolunk. A tizenegy NDK gyártmányú E 671/1-es kombájn a betakarításnál folyamatosan, mindig odébbvándorolva, de egy helyen dolgozik. A társulás létrejötte négy évvel ezelőtt szükségszerű, haladó kezdeményezés volt. Ma azonban ismét tovább kell lépni. Egyesül a Duna menti és a kislángi burgonyatermesztő társaság — tudom meg a szakvezetőtől. — A jövő útja a mezőgazdaságban is a helybeni feldolgozás, az önálló értékesítés lesz. Jövőre a kislányokkal együtt tizenegy tsz lesz az egyesült társaság tagja, közel kétezer hektáron fogunk gazdálkodni, így ekkora tételnél már lehet feldolgozó, osztályozó gépsort tervezni és munkába állítani. Alapvető feladat továbbá a tárolótér növelése, ez is könnyebben megoldható közös erővel. Jövőre Nagyvenyimen épül egy vetőburgonyatároló. Fülén pedig az étkezési burgonyáé. Létrehozunk továbbá egy közös alkatrészraktárat a korszerű gépparkunkhoz, mert jelenleg sokszor érezzük ennek a hiányát. Nem egyszerű az alkat- részbeszerzés, főleg a kampányidőszakban. A társasági szerződés már elkészült. Elméletileg egyesült Fejér megye két burgonyatermesztő társulása, bár az idén ősszel még különkülön végzik a betakarítást. Egy dolgot fontos megemlíteni: az egyesülés nem ,,felülről jövő kezdeményezés” volt, hanem a két társulás szakemberei keresték meg kölcsönösen egymást, maguk segítették elő a termelési koncentrálódást. Hogy mi várható a két társulás egyesülésétől jövőre? Reméljük, mindenekelőtt, négyezer vagon jó minőségű étkezési burgonya megtermelése Hogy ne kelljen népgazdaságunknak a tavalyi évhez hasonlóan burgonyát importálnia, még kedvezőtlen időjárás esetén sem. Ha több megyében áttérnek az intenzív termesztésre, a biztonságos nagyüzemi értékesítésre, legalább ez elérhető. G. G. HÍRLAP Hatékonyabb környezetvédelem Az egységes környezetvédelmi politika hatékonyságának fokozására — mint ismeretes — megalakul az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács. Az Országos Természetvédelmi Hivatal és az Országos Környezetvédelmi Tanács titkárságának összevonásával létrejön az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal. A tudatos környezetvédelem körülbelül egy évtizedes múltra tekint vissza hazánkban, a technika haladása ekkor tette feltétlenül szükségessé összehangolását a természetes környezet megóvásával. Az összevonás nyomán az új szervezetek hatásköre bővül. A tanács — úgy is mint kormányszerv — kötelező határozatokat hozhat a különböző állami szervek számára a környezetvédelmi tennivalók végrehajtására. A hivatalnak pedig fontos feladata, hogy a különböző nagyberuházások terveit környezetvédelmi szempontból véleményezze. Az új szervezetek kiszélesedett feladatköréhez tartozik, hogy a környezetvédelmet szolgáló tudományos, technikai eredmények gyakorlati alkalmazását, elősegítsék, csakúgy mint a környezetvédelmi berendezések gyártásának fejlesztését, valamint a környezetkímélő technológiák széles körű bevezetését a népgazdaság különféle területein. A tanács ezeknek anyagi támogatásáról is gondoskodik, a központi környezetvédelmi alap e tervidőszakra rendelkezésre álló mintegy 500 millió forintját is főként erre fordítja. Az Országos Környezetés Természetvédelmi Tanács, illetve hivatal ez év október elsején kezdi meg működését. „ Volt két kávénk...” Kedves barátom, nem hagy nyugodni, filozófiád. Azt mondod, jobb így. Védekezni kell. Nem szabad az élet minden eseményébe beavatkozni. El lehet kerülni a vitákat, a nézeteltéréseket a feleségeddel, barátaiddal, a csalódásokat. Az utóbbi években nem éreztél fájdalmat. Elvárod, hogy irigyeljelek lelki békédért. Altató nélkül alszol, izgató szerek nélkül élsz. Velem sem vitatkoztál, fölényesen mosolyogtál. Hiszen érveimet magam is cáfolni tudtam. Neked játszanak a színházak, melyek után ha hazatérsz, nem kell hánykolódnod ágyadban, az esti szellő képes tisztára mosni lelked. Az írók sem terhelnek bonyodalmakkal, ha egy hétfői napon, tévéműsor híján, könyvet vennél kezedbe. S ha néha katasztrófákról olvasol a reggeli újságban, megnyugtatod magad a távolsággal, a háborús filmekkel szemben immunissá tett az idő. Mozdulataidat már nem kell tanulnod. Reflex, hogy elnyomod az éjszakába hasító vekkerberregést. Másik kezeddel még csukott szemmel nyúlsz asszonyod után, akit ma is, akárcsak tegnap, ugyanabban a pózban találsz, aki, akárcsak tegnap, erre a kézmozdulatra kezdi a napot. A buszmegállóban a tegnapi álmos, fáradt, megszokott arcok, némelyiküknek már köszönsz is. S mindent ott folytathatsz, ahol tegnap abbahagytad. Hány éves vagy? 52? 47? 33? 26? Kortalanságod már bebiztosítottad, dolgod most már nem az örömök hajszolása hanem a bánatok kivédése. S nem ér bánat, ha gondosan kerülöd az örömöket. Nem láttalak még sírni, mert nevetni sem tudsz már szívből, igazán. Beburkolóztál önmagadba. A győztes mosolyával állsz most is felettem. Hiszen nem szóltam még a keddi ultipartikról, arról, hogy minden második évben külföldi IBUSZ-túrára fizetsz be, hogy vasárnap délután elviszed sétálni a gyerekeket, s azt hiszed, tudatosan ugrottam át életed pirosbetűseit. S hiába kérdezném meg, miért nem ultizol egyszer szerdán, miért nem utazol még egyszer oda, ahol már egyszer jártál, miért nem akarsz még egy gyereket? Fölényed pont ez. Te tudod mit csinálsz, tudod mi lesz holnap, nem érhetnek meglepetések. Kockázat nélkül élsz. Pedig biztosan emlékszel gyerekségeinkre. Néha, amikor itt az ideje, nagyobbik fiadnak is elmesélsz egy-egy csínyt, némiképp színezed is betokosodott élményeidet. Nincs ellenséged. S a barátok hiányát már nem érzed. Azt hiszed erős vagy, pedig nics próbatételed, kiirtottál mindent, ami megpróbálná emberségedet. Az egyetlen, amit még el kell viselned, hogy én még szerettelek, és megpróbáltam szólni hozzád. Hogy megpróbáltam keserűre húzni könnyed mosolyodat. De már tudod a védekezést is. Szeretetemtől kell megszabadulnod. Gyorsan elnézést kérsz, ne haragudj öregem, de az asszony, nem tudja merre járok. „Hagyd csak, majd én fizetek.” „Aztán ha felénk jársz, ugorj be hozzánk!” Hazamész. A megszokott „mi újság”-ra, talán ez egyszer nem „semmi" a válasz, megemlíted az elfogyasztott kávét Azután bekapcsolod a televíziót, már nem háborgathat semmi sem. Vértes J. Andor 3 Nyitott szemmel Aki behunyja a szemét, nem lát semmit. Én is legszívesebben behunynám a periratoktól roskadozó főügyészségi íróasztal láttán. Alig akarom elhinni, hogy ez csak a legfrissebb „termés”: azoknak az utóbb kiderített gazdasági visszaéléseknek, társadalmi tulajdont károsító bűncselekményeknek a krónikái, amelyekről még csak később fognak beszámolni a bírósági tudósítások. Olvasom őket, s elfog az indulat. Pedig igen tárgyilagosak és hűvös hangúak ezek a hivatalosan fogalmazott irathalmazok. Tényeket közölnek, megemlítve a tények körülményeit, utalva a bizonyítékokra. Olykor pedig az újabb s újabb tények közlése hosszas, fárasztó felsorolássá válik. Kriminek unalmas, rég falhoz csaptam volna már, vagy lecsukódott volna szemem az álmosságtól. A népgazdaság elleni, szakszerű rövidítésekkel „tété”-ügyeknek nevezett bűncselekmények szinte mind egy kaptafára járnak. Valaki, akinek beosztása folytán módjában áll, észre venni, milyen lyukas markú egy-egy ponton a vállalati vagy szövetkezeti tulajdonvédelem. Nem kiált tüzet, ellenkezőleg csendben a maga hasznára igyekszik kamatoztatni a „felfedezést”. (Bűnszövetségnél a képlet többesszámmal módosul.) A bűnüldöző hatóságok jól képzett „tété”-specialistáinak a munkája egy többismeretlenes egyenletrendszer megoldásához hasonlítható. A hasonlatot folytatva: a képlet levezetésével egyre rutinosabban, egyre biztonságosabban birkóznak meg a szakértők. A tettesek viszonylagos ötlettelenségének nem kis része van abban, hogy nagy biztonsággal s egyre rövidebb idő alatt derítik fel őket. A „nagymenő” sikkasztók, a százezres tolvajok nem gazdasági zsenik, hanem egyszerűen mohó bűnösök. Ma már ott tart a hazai bűnüldözés, hogy minden visszaélés esetében százszázalékos biztonsággal számíthatnak a tettesek a lebukásra. Utólag. Társadalmunk érdekeit természetesen az szolgálná igazán jól, ha valamiképp előre észre lehetne venni a potenciális sikkasztókat, a jövendő tolvajokat, a még létre sem jött bűnszövetségeket. Ha azok a felháborítóan magas, százezres, millió forintos károk be sem következnének. Ha azoknak a szomorú tárgyalótermi szenzációknak a tanulságait nem kéne — szintén utólagos vállalati, szövetkezeti berkekben kikeresgélni. A hivatásos bűnüldözőktől akkor sem várhatnánk ezt az eredményt, ha ezer szemük lenne. A lopástól fenyegetett vállalatnál akár ezer szem is megláthatná előre a veszélyt. Vagy, ha ezer nem is, néhány vezetői szempár bizonyosan. Ha nyitva lennének. Csakhogy ezek a tekintetek gyakran szemérmetesen lecsukódnak. A vállalati kollektíva — vagy legalábbis a vezetés — becsületébe gázol, aki csak bátortalanul is szóvá merészeli tenni: itt talán nincs valami egészen rendjén. Nyughatatlan, izgága ember az, aki nem átallja gyanakvással fertőzni ezt az idillikus elégedettséget. Persze, a csukott szemmel bóbiskoló ember is felriad olykor. (Mondjuk, ha felriasztják.) Akár aztán sietve, kapkodva igyekszik az ébrenlétnek látszatot adni. Kampányszerű „tisztogatások” kezdődnek egyszeriben a vállalatnál, s ennek általában azok is megisszák a levét, akik nem vétettek mást, most hozzászoktak a korábbi elringató idillhez. Az igazán veszélyesek ilyenkor igyekeznek ügyesen meglapulni, s várni a következő szerencsés alkalomra. Jól számítanak, a felriadást többnyire újabb bóbiskolás követi. A behunyt szem kényelmes állapot. Hiszen nyitott szemmel kénytelen észre venni az ember bizonyos kényelmetlen munkahelyi jelenségeket, amiket muszáj szóvá tenni, amelyek miatt a felelősöket meg kell keresni, sőt számonkérni tőlük a mulasztottakat. Netán kiderül némelyünk alkalmatlansága is. Nyitott szemmel vége az önelégült idillnek. Utólag? Utólag természetesen felelőssé tehetők a tettesek, akik visszaéltek az idillel. (S akiket kollégáik csukott szemei oly kényelmessé tettek, hogy nem is kellett különösképp csavaros ötleteken tömi a fejüket.) Utólag fel is lehet háborodni, látványos „tisztogatási” kampányokat szervezni, amelyek aztán visszasegítenek majd az elégedett nyugalom korábbi állapotába. Mi a teendő, hogy megváltozzék végre ez a siralmas helyzet. Hirdessünk mi is kampányt e hasábokon: vállalati, szövetkezeti dolgozók és vezetők, járjatok ezentúl nyitott szemmel? De miért is tennénk? Ebben az elvárásban nincsen semmi új. Törvény, párthatározat, munkahelyi rend kötelez rá már régóta valamennyiünket. A mi mostani teendőnk, hogy ébresszük végre egymást erre a kötelességünkre. S ezt, abban a biztos meggyőződésben vetem papírra, hogy a társadalmi tulajdont károsító bűncselekményekről szóló bírósági tudósítások olvasói közt döntő többségben vannak azok, akiket valóban a visszaélések s nem a róluk szóló újságcikkek háborítanak fel. Mekis János