Fejér Megyei Hírlap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

Csütörtök, 1977. szeptember 1. Előzetes a cukortartalomról Cukorgyári főpróba A gyár készen áll. Megtör­tént a nagy karbantartás, két napja tart a főpróba. — Nagyon jó munkát vé­geztek a szocialista brigádok, semmi baj, nem találtunk hi­bát — mondja Félix Andor igazgató. — Mikor kezdődik? — Szeptember hatodikén. — Meddig tart? — Számításom szerint ja­nuár második felében vég­zünk. Félix Andor fotósunkkal felkapaszkodott a lepárló­üzemrészig. Itt még van iga­zítani való. De a gyár már szuszog, mozog, teljes a ké­szültség. — Harminckétezer vagon répát várunk. — Milyen a cukortarta­lom? — Csak az előzetes becslés­ről beszélhetünk. Nyolc-tizen­hat százalék a digesztió. A partnerek mind szakszerűb­ben termelik a répát. Intenzí­vebb a gyomtalanítás. A terü­let döntő többsége gyommen­tes, jó beállottságú, jól fej­lett. Várható, hogy a jól fej­lett egészséges levélzet révén a cukorképzés a hátralevő időben intenzívebbé válik és a cukortartalom jelentősen növekedni fog. De nézzük a főpólát. Az igazgató, a hozzáértő „néző” láthatja csak ezt a „játékot”. Különös. Az üzem bejáratá­ban tömény klórszag csapó­dik a szemünkbe. Könnye­zünk, az orrunk megtelik a fertőtlenítő anyag szagával. Mi sírunk, ők megszokták. Így kell tenni, fertőtleníteni a csatornákat. Ez is hozzá­tartozik a főpróbához. Szeptember hatodikén haj­nalban, az óriási gyári órá­hoz igazodva, kezdődik száz­harminc küzdelmes nap, há­romezerkétszáz vagon cu­kor gyártásának ercsi prog­ramja. Így van nyár végén, általában szeptember elején, vagy végén — a répaéréstől függően — immár hatvannégy esztendeje Ercsiben. Az igazgató is „régi” már ebben a gyárban. Mégis, mint minden kezdés előtt, neki is lámpaláza van. — Valóban. Ezt nem lehet letagadni sem. Mindig jó cuk­rot akarunk gyártani. — A gyári szocialista bri­gádok vállalásában is ez áll, hogy jobb cukrot főznek, mint tavaly.­­— Ez, azt hiszem, örök fel­adat. — Miért, lehet a cukor cukrosabb? — Cukrosabb? Talán nem is erről van szó. Arról in­kább, hogy a szabványminő­séget adjuk, és a beérkezett termést veszteség nélkül ki­főzzük. Ez a vállalásunk na­gyobbik része. Addig még — ez is a fő­próba része — az usztatókon a tolózárcserét és a leágazást is rendbe kell tenni. Az ud­vari kőfogó kaparóját is." Be kell szerelni a hidrociklono­­kat. Van még javítanivaló a mésztörő- és felvonón. Pontosan, mindent ellenő­riznek. Ezért vannak a fő­próbák. Mondják: a rendsze­res, a folyamatos gyári rekon­strukciókkal még mindig nem sokat fiatalodott az ercsi üzem. — Vigyázzuk minden moz­dulatát, mert ez nemcsak az iparágnak, hanem a gyárnak, a gyári szocialista brigádok­nak is érdeke. Folyamatban van még egy 5000 köbméteres tartály sze­relése. De az üzemindulásra — ez külön is nagy munka — lezajlik a kazánházi felújítás. — Szeptember negyedikén megérkezik, befut az első né­hány vagonos szállítmány. Ez lesz az idénykezdés készlete. Nagyobb mennyiséget, mint eddig, nem készletezünk, mert sok a tárolási veszteség. A szállítást korszerűsítettük, ez a legjobb megoldás. És ha megszólal az idény kezdetét jelző gyári sziréna, abban is bíznak Ercsiben, hogy összejön az idényre való kisegítő­ munkaerő is. Peresztegi T. Ferenc * * * Az ácsi gyárból a követke­ző tájékoztatást kaptuk: a ré­pafeldolgozási idény szep­tember 13-án, hajnali 6 óra­kor kezdődik. A gyár 27 500 vagon répát vár. Csak Fejér megyéből 7000 vagonon felül. p %i -. -V e _^^>^,^--<^»«<^.-.W^‘-H«'«,íl^*W^^*W » h I>; -^r-s^äöi A főpróba egyik szereplője: a igazítani való lepárló-készüléken még van (Fotó: Rabáczy Szilárd) A burgonyáról megyénkben A helyű feldolgozás a cél Egyre magasodik a szalma­­bálafal, ötméterenként el­használt öntözőcsövek nyúl­nak az „építmény” belsejé­be, ahol majd ellenőrzik a belső hőmérsékletet. A bálák mellett asszonyok ülnek a nyár végi napsütés elől bújva. — Látja? Erre is lehet használni a szalmát — mu­tatja Isztiméry József agrár­mérnök Dunaújváros határá­ban a fura, készülő burgo­nyatárolót. — A Nyírségi Ku­tatóintézet találmánya, a Bogádmindszenti Állami Gaz­daságtól ..lestük el”. Olcsó, korszerű, és nagyon jó meg­oldás. Nyolcvan vagon bur­gonya befér, pár ezer forintos költséggel megépíthető, jófor­mán csak a ventillátor kerül pénzbe. Meg a néhány négy­zetméter szigetelő Hungaro­cell. A szalma el is szívja a krumpliból a nedvességet, szükég esetén viszont átad­ja. Nagyhalmos, szalma­­bálás tárolásnak nevezik. A társulásnak hosszú ne­ve van: Duna mentig Inten­zív Burgonyatermesztő és Ér­tékesítő Egyszerű Társaság. Tagja négy tsz. gesztorgazda­ság a dunaújvárosi Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Szaktanácsadó, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem nö­vénytermesztő tanszéke. A terület 510 hektár. Az idei becsült terméshozam a korai szedésű burgonyával együtt 220 mázsa hektáronként. Isztiméry József, a társaság függetlenített szakvezetője a társulás előnyeiről beszél.­­ Először is a technikai felszereltség, és a modern termesztési technológia. A 45 hektár területű korai szedésű táblák kivételével burgonya­földjeink öntözhetők. A nö­vényvédelmet helikopterrel végezzük, jövőre pedig saját gépet vásárolunk. A tizenegy NDK gyártmányú E 671/1-es kombájn a betakarításnál fo­lyamatosan, mindig odébb­vándorolva, de egy helyen dolgozik. A társulás létrejötte négy évvel ezelőtt szükségszerű, haladó kezdeményezés volt. Ma azonban ismét tovább kell lépni. Egyesül a Duna menti és a kislángi burgonya­termesztő társaság — tudom meg a szakvezetőtől. — A jövő útja a mezőgaz­daságban is a helybeni fel­dolgozás, az önálló értékesí­tés lesz. Jövőre a kislányok­kal együtt tizenegy tsz lesz az egyesült társaság tagja, közel kétezer hektáron fo­gunk gazdálkodni, így­ ekko­ra tételnél már lehet feldol­gozó, osztályozó gépsort ter­vezni és munkába állítani. Alapvető feladat továbbá a tárolótér növelése, ez is könnyebben megoldható kö­zös erővel. Jövőre Nagyve­­nyimen épül egy vetőburgo­nyatároló. Fülén pedig az ét­kezési burgonyáé. Létreho­zunk továbbá egy közös al­katrészraktárat a korszerű gépparkunkhoz, mert jelenleg sokszor érezzük ennek a hiá­nyát. Nem egyszerű az alkat-­­ részbeszerzés, főleg a kam­pányidőszakban. A társasági szerződés már elkészült. Elméletileg egye­sült Fejér megye két burgo­nyatermesztő társulása, bár az idén ősszel még külön­­külön végzik a betakarítást. Egy dolgot fontos megemlí­teni: az egyesülés nem ,,fe­lülről jövő kezdeményezés” volt, hanem a két társulás szakemberei keresték meg kölcsönösen egymást, maguk segítették elő a termelési koncentrálódást. Hogy mi várható a két tár­sulás egyesülésétől jövőre? Reméljük, mindenekelőtt, négyezer vagon jó minőségű étkezési burgonya megterme­lése Hogy ne kelljen népgaz­daságunknak a tavalyi évhez hasonlóan burgonyát impor­tálnia, még kedvezőtlen idő­járás esetén sem. Ha több megyében áttérnek az inten­zív termesztésre, a biztonsá­gos nagyüzemi értékesítésre, legalább ez elérhető. G. G. HÍRLAP Hatékonyabb környezet­védelem Az egységes környezetvé­delmi politika hatékonysá­gának fokozására — mint ismeretes — megalakul az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Tanács. Az Országos Természetvédelmi Hivatal és az Országos Kör­nyezetvédelmi Tanács tit­kárságának összevonásával létrejön az Országos Kör­nyezet- és Természetvédel­mi Hivatal. A tudatos környezetvéde­lem körülbelül egy évtizedes múltra tekint vissza ha­zánkban, a technika hala­dása ekkor tette feltétlenül szükségessé összehangolá­sát a természetes környe­zet megóvásával. Az összevonás nyomán az új szervezetek hatásköre bővül. A tanács — úgy is mint kormányszerv — kö­telező határozatokat hozhat a különböző állami szervek számára a környezetvédelmi tennivalók végrehajtására. A hivatalnak pedig fontos feladata, hogy a különböző nagyberuházások terveit környezetvédelmi szempont­ból véleményezze. Az új szervezetek kis­zélesedett feladatköréhez tartozik, hogy a környezetvédelmet szolgáló tudományos, tech­nikai eredmények gyakor­lati alkalmazását, elősegít­sék, csakúgy mint a kör­nyezetvédelmi berendezések gyártásának fejlesztését, va­lamint a környezetkímélő technológiák széles körű bevezetését a népgazdaság különféle területein. A ta­nács ezeknek anyagi támo­gatásáról is gondoskodik, a központi környezetvédelmi alap e tervidőszakra ren­delkezésre álló mintegy 500 millió forintját is főként er­re fordítja. Az Országos Környezet­és Természetvédelmi Ta­nács, illetve hivatal ez év október elsején kezdi meg működését. „ Volt két kávénk...” Kedves barátom, nem hagy nyugodni, filozófiád. Azt mondod, jobb így. Védekezni kell. Nem szabad az élet minden eseményébe be­avatkozni. El lehet kerülni a vitákat, a nézeteltéréseket a feleségeddel, barátaiddal, a csalódásokat. Az utóbbi években nem éreztél fájdal­mat. Elvárod, hogy irigyel­jelek lelki békédért. Altató nélkül alszol, izgató szerek nélkül élsz. Velem sem vitatkoztál, fö­lényesen mosolyogtál. Hiszen érveimet magam is cáfolni tudtam. Neked játszanak a színházak, melyek után ha hazatérsz, nem kell hányko­lódnod ágyadban, az esti szellő képes tisztára mosni lelked. Az írók sem terhel­nek bonyodalmakkal, ha egy hétfői napon, tévéműsor hí­ján, könyvet vennél kezed­be. S ha néha katasztrófákról olvasol a reggeli újságban, megnyugtatod magad a távol­sággal, a háborús filmekkel szemben immunissá tett az idő. Mozdulataidat már nem kell tanulnod. Reflex, hogy elnyomod az éjszakába hasí­tó vekkerberregést. Másik kezeddel még csukott szem­mel nyúlsz asszonyod után, akit ma is, akárcsak tegnap, ugyanabban a pózban ta­lálsz, aki,­­ akárcsak tegnap, erre a kézmozdulatra kezdi a napot. A buszmegállóban a tegnapi álmos, fáradt, meg­szokott arcok, némelyiküknek már köszönsz is. S mindent ott folytathatsz, ahol tegnap abbahagytad. Hány éves vagy? 52? 47? 33? 26? Kortalanságod már bebiztosítottad, dolgod most már nem az örömök hajszo­lása hanem a bánatok kivé­dése. S nem ér bánat, ha gondosan kerülöd az örömö­ket. Nem láttalak még sírni, mert nevetni sem tudsz már szívből, igazán. Beburkolóz­tál önmagadba. A győztes mosolyával állsz most is felettem. Hiszen nem szóltam még a keddi ultipar­tikról, arról, hogy minden második évben külföldi IBUSZ-túrára fizetsz be, hogy vasárnap délután elvi­szed sétálni a gyerekeket, s azt hiszed, tudatosan ugrot­tam át életed pirosbetűseit. S hiába kérdezném meg, miért nem ultizol egyszer szerdán, miért nem utazol még egyszer oda, ahol már egyszer jártál, miért nem akarsz még egy gyere­ket? Fölényed pont ez. Te tudod mit csinálsz, tudod mi lesz holnap, nem érhetnek meglepetések. Kockázat nélkül élsz. Pedig biztosan emlékszel gyerekségeinkre. Néha, ami­kor itt az ideje, nagyobbik fiadnak is elmesélsz egy-egy csínyt, némiképp színezed is betokosodott élményeidet. Nincs ellenséged. S a ba­rátok hiányát már nem ér­zed. Azt hiszed erős vagy, pe­dig nics próbatételed, kiirtot­tál mindent, ami megpróbál­ná emberségedet. Az egyetlen, amit még el kell viselned, hogy én még szerettelek, és megpróbáltam szólni hozzád. Hogy meg­próbáltam keserűre húzni könnyed mosolyodat. De már tudod a védekezést is. Szeretetemtől kell meg­szabadulnod. Gyorsan elné­zést kérsz, ne haragudj öre­gem, de az asszony, nem tudja merre járok. „Hagyd csak, majd én fizetek.” „Az­tán ha felénk jársz, ugorj be hozzánk!” Hazamész. A megszokott „mi újság”-ra, talán ez egy­szer nem „semmi" a válasz, megemlíted az elfogyasztott kávét Azután bekapcsolod a tele­víziót, már nem háborgathat semmi sem. Vértes J. Andor 3 Nyitott szemmel Aki behunyja a szemét, nem lát semmit. Én is legszívesebben be­hunynám a periratoktól ros­kadozó főügyészségi íróasz­tal láttán. Alig akarom el­hinni, hogy ez csak a legfris­sebb „termés”: azoknak az utóbb kiderített gazdasági visszaéléseknek, társadalmi tulajdont károsító bűncse­lekményeknek a krónikái, amelyekről még csak ké­sőbb fognak beszámolni a bírósági tudósítások. Olva­som őket, s elfog az indulat. Pedig igen tárgyilagosak és hűvös hangúak ezek a hiva­talosan fogalmazott irathal­mazok. Tényeket közölnek, megemlítve a tények körül­ményeit, utalva a bizonyíté­kokra. Olykor pedig az újabb s újabb tények közlé­se hosszas, fárasztó felsoro­lássá válik. Kriminek unalmas, rég falhoz csaptam volna már, vagy lecsukódott volna sze­mem az álmosságtól. A nép­gazdaság elleni, szakszerű rövidítésekkel „tété”-ügyek­­nek nevezett bűncselekmé­nyek szinte mind egy kapta­fára járnak. Valaki,­ akinek beosztása folytán módjában áll, észre venni, milyen lyu­kas markú egy-egy ponton a vállalati vagy szövetkezeti tulajdonvédelem. Nem kiált tüzet, ellenkezőleg csendben a maga hasznára igyekszik kamatoztatni a „felfedezést”. (Bűnszövetségnél a képlet többesszámmal módosul.) A bűnüldöző hatóságok jól képzett „tété”-specialistáinak a munkája egy többismeret­lenes egyenletrendszer meg­oldásához hasonlítható. A ha­sonlatot folytatva: a képlet levezetésével egyre rutino­sabban, egyre biztonságosab­ban birkóznak meg a szak­értők. A tettesek viszonyla­gos ötlettelenségének nem kis része van abban, hogy nagy biztonsággal s egyre rö­­videbb idő alatt derítik fel őket. A „nagymenő” sik­­kasztók, a százezres tolvajok nem gazdasági zsenik, hanem egyszerűen mohó bűnösök. Ma már ott tart a hazai bűnüldözés, hogy minden visszaélés esetében százszá­zalékos biztonsággal számít­hatnak a tettesek a lebukás­ra. Utólag. Társadalmunk érdekeit természetesen az szolgálná igazán jól, ha valamiképp előre észre lehetne venni a potenciális sikkasztókat, a jövendő tolvajokat, a még létre sem jött bűnszövetsé­geket. Ha azok a felháborí­tóan magas, százezres, mil­lió forintos károk be sem kö­vetkeznének. Ha azoknak a szomorú tárgyalótermi szen­zációknak a tanulságait nem kéne — szintén utólag­os vállalati, szövetkezeti ber­kekben kikeresgélni. A hivatásos bűnüldözőktől akkor sem várhatnánk ezt az eredményt, ha ezer szemük lenne. A lopástól fenyegetett vál­lalatnál akár ezer szem is megláthatná előre a veszélyt. Vagy, ha ezer nem is, néhány vezetői szempár bizonyosan. Ha nyitva lennének. Csakhogy ezek a tekinte­tek gyakran szemérmetesen lecsukódnak. A vállalati kollektíva — vagy legalább­is a vezetés — becsületébe gázol, aki csak bátortalanul is szóvá merészeli tenni: itt talán nincs valami egészen rendjén. Nyughatatlan, izgá­ga ember az, aki nem átall­ja gyanakvással fertőzni ezt az idillikus elégedettséget. Persze, a csukott szemmel bóbiskoló ember is felriad olykor. (Mondjuk, ha fel­riasztják.) Akár aztán sietve, kapkodva igyekszik az éb­renlétnek látszatot adni. Kampányszerű „tisztogatá­sok” kezdődnek egyszeriben a vállalatnál, s ennek általá­ban azok is megisszák a le­vét, akik nem vétettek mást, most hozzászoktak a koráb­bi elringató idillhez. Az iga­zán veszélyesek ilyenkor igyekeznek ügyesen megla­pulni, s várni a következő szerencsés alkalomra. Jól számítanak, a felriadást többnyire újabb bóbiskolás követi. A behunyt szem kényelmes állapot. Hiszen nyitott szemmel kénytelen észre venni az ember bizonyos ké­nyelmetlen munkahelyi je­lenségeket, amiket muszáj szóvá tenni, amelyek miatt a felelősöket meg kell keresni, sőt számonkérni tőlük a mu­lasztottakat. Netán kiderül némelyünk alkalmatlansága is. Nyitott szemmel vége az önelégült idillnek. Utólag? Utólag természe­tesen felelőssé tehetők a tet­tesek, akik visszaéltek az idillel. (S akiket kollégáik csukott szemei oly kényel­messé tettek, hogy nem is kellett különösképp csavaros ötleteken tömi a fejüket.) Utólag fel is lehet háborodni, látványos­­ „tisztogatási” kampányokat szervezni, ame­lyek aztán visszasegítenek majd az elégedett nyugalom korábbi állapotába. Mi a teendő, hogy meg­változzék végre ez a siral­mas helyzet. Hirdessünk mi is kampányt e hasábokon: vállalati, szövetkezeti dolgo­zók és vezetők, járjatok ezen­túl nyitott szemmel? De mi­ért is tennénk? Ebben az el­várásban nincsen semmi új. Törvény, párthatározat, munkahelyi rend kötelez rá már régóta valamennyiünket. A mi mostani teendőnk,­ hogy ébresszük végre egy­mást erre a kötelességünkre. S ezt, abban a biztos meg­győződésben vetem papírra, hogy a társadalmi tulajdont károsító bűncselekményekről szóló bírósági tudósítások ol­vasói közt döntő többségben vannak azok, akiket valóban a visszaélések s nem a róluk szóló újságcikkek háboríta­nak fel. Mekis János

Next