Fejér Megyei Hírlap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-01 / 127. szám
Csütörtök, 1978. június 1. ------- Válasz a salátára Mi az igazság a bírálatból? Megvizsgáltattam a Fejér megyei Hírlapban 1978. május 20-án megjelent „Vevőre vár a saláta” című „V. Gy.” aláírású cikkben foglaltakat. Észrevételemet az alábbiakban közlöm. Az 1978-as évre a nagykarácsonyi tsz-szel 10 000 fej hajtatott és 55 000 fejt tavaszi saláta átvételére kötöttünk értékesítési szerződést. Vállalatunk garantálta a folyamatos átvételt, kölcsönös megállapodás alapján, amit bizonyít az is, hogy 59 203-at vettünk meg. A cikkben elhangzott kijelentés, hogy vállalatunk csak 34000-et vesz át naponta, nem helytálló, mert a 48 órás előjelentés is mutatja, a tsz naponta maximálisan 5—6000 fej salátát készített elő szabvány szerint. Hasonló a helyzet a felvásárlási ár közlésével is. A 15 dekagramm feletti saláta legalacsonyabb átvételi ára 70 fillér. A cikk szerint a termelőszövetkezet 200 ezer fej salátával rendelkezik, ami „nem kell senkinek”. Ez a kijelentés sem megalapozott, ugyanis a helyszíni szemle alkalmával az akkori teljesítést és várható mennyiségeket figyelembe véve, még mintegy 40 ezer fej tavaszi saláta átvételére számítunk. Ennek figyelembevételével az összes szerződési kötelezettség 95 ezer fej saláta. Véleményem szerint a cikkben foglaltak nem helytállóak. Rendkívül kedvezőtlen visszhangot keltenek a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok körében is. Tiringer György igazgató Új olajlelőhelyek Azerbajdzsáni tudósok megerősítették azt a korábbi feltevést, amely szerint a vulkáni tevékenység természeti kincsek lelőhelyeit jelzik. A kutatók nemrég fejezték be az Azerbajdzsán térségében található iszapvulkánok által a föld mélyéből felszínre hányt kőzetek tanulmányozását. A kőzetekben talált olajnyomokból arra a következtetésre jutottak, hogy a felszín alatt kőolajlelőhelyek találhatók. A dunai flotta integrációja 1977-ben alakították meg a DUNAJTRANSZ nevű bolgár—szovjet közös társaságot, a dunai vízi járművek közös üzemben tartására. A DUNAJTRANSZ hajói egy év alatt hatmillió tonna árut szállítottak vízi úton Bulgária és a Szovjetunió között. A hajózási társaságok 500 000 rubel többletjövedelemre tettek így szert. A közös társaság székhelye Rusze, Duna menti bolgár város, képviselete pedig a szovjetunióbeli Duna-parti város, Ismail. A hajózási kapcsolatok fejlesztése a két ország között igen fontos, így sikerül elkerülni a felesleges állásidőket, a hajóterek nem megfelelő kihasználását és elérni azt, hogy a flottáknak a teljesítőképessége teljesen igénybe vehető legyen, a teljes hajóteret rakodásra, szállításra használhassák fel. A DUNAJTRANSZ szállítóhajói nyersanyagokat, gépeket, felszereléseket hoznak a Szovjetunióból Bulgáriába. Többek között a bolgár személygépkocsi-import 80 százaléka a ruszei kikötőn keresztül jut szovjet piacról a hazaira. Ezen a vízi úton továbbítják a bolgár ipar gyártmányait a Szovjetunióba, így többek között mezőgazdasági gépeket, különféle elektromos berendezéseket, motorosjárműveket — HÍRLAP A csehszlovákiai PLINOSTAV PARDUBICE konszern háromszáz dolgozója építi hazánkban az Adria Kőolajvezeték háza község és Százhalombatta közötti százöt kilométeres szakaszát. A csehszlovák építők jól haladnak munkájukkal. A teljes hossz felét elkészítették, a teljes szakasz építésével, valamint négy szivattyúállomás műszaki berendezésének megépítésével szeptember közepére végeznek. Képünkön: Munkában a csőszigetelő gépsor Zichyúj-falu határában (MTI Fotó : Bajkor József felvétele — RS) Velencei tapasztalatok •• Ötször hat hét Másodikon, az ebben a tanévben ötödik hathetes, bentlakásos tanfolyammal véget ér a politikai képzési év a KISZ Fejér megyei Bizottsága velencei iskoláján. Az utolsó váltásban propagandistáknak való tananyagot állítottak össze az iskola munkatársai. Ebben a tanévben hat-hat hetet töltöttek a KISZ-iskolán a sportfelelősök, a különböző testületek tagjai, vezetői és a közművelődésben részt vevő aktívák. * * * Az utolsó hathetes tanfolyam három résztvevőjével beszélgettünk. Siki József, a székesfehérvári 327. számú Szakmunkásképző Intézetben tanít, a politikai képzési munkabizottságot vezeti. — Sokrétű a mozgalmi munkám — mondta —, a pedagógus KISZ-alapszervezet politikai képzését, a kilencszázhatvan tanuló politikai képzését és a párttag pedagógusok, nevelők ideológiai továbbképzését irányítja munkabizottságunk. — Mit tud hasznosítani otthon a hathetes tanfolyam anyagából? — Igen sok ideológiai ismerettel gyarapodhattunk a hat hét alatt. Emellett sok, a vitakörök vezetésében használható ötletet kaptunk, módszert tanultunk. Ezeket alkalmazhatjuk majd a szakmunkásképző intézetben is. — Mi a véleménye a tanfolyamról? — Talán jobb volna, ha több gyakorlati foglalkozás kerülne az órarendbe. Egyébként jóformán szabad percünk sem maradt. Hat hét alatt alaposan el is fáradtunk. Megerőltető tempóban tanultunk, de megérte. Még egyszer mondom, igen hasznos ismereteket szerezhettünk. Csenger Antalné Dunaújvárosból jött a KISZ-iskolára. A 14-es óvodában óvónő. — Szívesen jöttem erre a hat hétre. Tavaly fejeztem be az óvónőképzőt és szeretek tanulni. Volt mit. A kolléganőim sokat túlóráztak a hat hét alatt, de azt hiszem, az innen vitt tapasztalatok megérik a fáradságot. — Milyen mozgalmi munkában hasznosítja majd a tanultakat? — Ifjúsági vitakört vezetek, amelyre huszonöten járnak. A Velencén tanult módszereknek, ötleteknek, úgy hiszem, sikere lesz otthon. S persze lesz miről élménybeszámolót tartanom. Nagyon jó közösségi szellem alakult ki ez alatt a néhány hét alatt. Nemcsak a klubdélutánokon értettünk szót. Amikor valaki nehezebben birkózott meg a tanulni valóval, mindig volt, aki segítsen. Ternai János, a Dunai Vasmű lemezfeldolgozó gyárrészlege KISZ-vezetőségének és a vasmű KISZ-bizottságának tagja. A radiátorüzemben dolgozik, előmunkás. — Igaz, én nem vezetek politikai kört, mégsem telt haszontalanul a hat hét. Nemcsak a politikai képzéshez szükséges tudnivalókról volt itt szó. A három osztály három alapszervezetként működött. Gyakorlatilag minden vezetőségi munkával meg kell ismerkednünk. Nekem külön jól jött, hogy az itt létrehozott önkormányzati bizottság titkára lehettem. Olyan tapasztalatokat szereztem, amilyenekre nagy szükségem lesz mint KISZ-bizottsági tagnak, s úgy is, mint vezetőségi szervező titkárnak. — Hogyan lehetne továbbfejleszteni ezt a képzési formát? — Otthon, a bizottságban is szóváteszem, hogy a velencei képzés színvonalának emeléséhez arra is szükség volna, hogy alaposabban válogassuk meg, kit küldünk a KISZ-iskolára. A KISZ-szervezetek nagyon sokat segítenének azzal, ha következetesebben választanák meg a résztvevőket.* * * Mintegy háromszázötvenen vettek részt — öt váltásban a velencei KISZ-iskola hathetes tanfolyamain. Reszortfelelősi teendőik ellátása mellett módszertani képzést kaptak a KISZ szervezeti életének valamennyi fontos területéről. Az iskola a nyáron módszertani kabinettel bővül. Jövőre tehát magasabb szinten adhatják át a beiskolázott KISZ-fiataloknak a mozgalmi munka alapvető ismereteit. A kabinetben teljes audiovizuális eszköztár áll majd az oktatók rendelkezésére, amelynek segítségével nem csupán a KISZ-iskola munkáját kívánják színvonalasabbá tenni. Igyekeznek a laboratóriumi munka adta lehetőségekkel élve olyan audiovizuális információ hordozótárat létrehozni, amely az egész megye ifjúsági politikai képzésében felhasználható. — Hosszú, türelmet és kitartást igénylő munka lesz. Lovas Gábor Műanyag fecskendők Egyszer használatos műanyag injekciós fecskendők gyártását kezdik meg a Mátraplast Szövetkezetnél, külföldi licenc és know-how alapján. A Licencia találmányokat értékesítő vállalat a napokban kötött szerződést az NSZK-beli Transcoject céggel a fecskendők gyártási eljárásainak megvásárlására. Egyszer használatos injekciós tűket már gyártanak hazánkban a Medicornál, ilyen fecskendőket azonban itthon ez idáig csak állatgyógyászati célokra készítettek. Azokon a helyeken, ahol a sterilizálás körülményes, az esetleges fertőzések megelőzése érdekében — egyebek között a körzeti orvosok — i nés most is használhatnak ilyen műanyag fecskendőket. Ezeket csehszlovák és túlnyomórészt tőkés cégektől vásárolja a külkereskedelem. Használatuk éppen azért nem vált még általánossá, mert az importfecskendők meglehetősen drágák. A tervek szerint a Mátraplast új üzemet állít fel, részben saját anyagi forrásból, részben a Vegyipari KISZÖV 45 millió forintos hiteléből. Az új üzembe valamennyi gépsort az NSZK-belivállalat szállítja. A tömeggyártás 1980-ban kezdődik, évente legalább 135 millió egyszer használatos műanyag fecskendő kerül majd le a futószalagról. Vasúti kocsik a autóknak Minden gépkocsigyártó vállalat megválasztja termékei szállításának módját. A legtöbb gyártó azonban a hagyományos formát, a vasúti szállítást alkalmazza. A Ceská Lipa-i Vagongyár is megkezdte a személyautók szállítására alkalmas különleges vasúti teherkocsik gyártását. Lengyel üzletfelek megrendelésére a gyár dolgozói az idén 400 ilyen vagont gyártanak, amelyeket a Fiat 125p és 126p személyautókat szállítják majd. Az új típusú vagon a Fiat 126p szállítására a legalkalmasabb. Ezeket a gépkocsikat ugyanis keresztben is el lehet helyezni a vagonban, s ily módon még egyszer annyi személyautó szállítható rajta, mint amennyi Fiat 125p személygépkocsi. - 3 ---- A jobbik fele? Legendák keringenek arról, miféle brilliáns trükkökkel sikerült rávenni a külföldi vásárlót, jónak lássa azt az árut, ami közepes, s közepesnek a gyenge minőségűt. Ám a legendáknak semmi szerepük nincsen a külkereskedelmi mérleg szigorú rendben sorakozó számoszlopainak alakulásában. Ott a tényeknek jut a fő hely, s e tények summázatát az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésének határozata — a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk fejlesztésének hosszú távú irányelveiről — így fogalmazza meg: „erőteljesen növekszik az exporttermékekkel szemben a követelmény a minőség, a korszerűség és a piacképesség tekintetében”. Tavaly a behozatal árszínvonala 1976-hoz képest hét százalékkal emelkedett, ugyanakkor a kivitelé ennek a felével sem, mindössze 3,4 százalékkal. Ennek a kedvezőtlen aránynak magyarázatát a forgalmazott termékek összetételében és minőségében találhatjuk meg. Mérföldeset lépve, nagytól a kicsinyig jutva: üzemszociológiai vizsgálatok feltárták, hogy a termelés közvetlen vonalában állóknak — munkásoknak és irányítóiknak — gyakran hozzávetőleges képük sincsen arról, hogy cégük a szállítási szerződésekben mit vállalt a termékek minőségére vonatkozóan. S egy másik, szintén elgondolkoztató tapasztalat: a technológiai — műveletközi —, valamint a végellenőrzés keretei lazák, működése megbízhatatlan, ezért nem garantálja az egyenletes termékminőséget. Megalapozatlan tehát az a hiedelem, hogy a vállalatoknál úgy rostálnak: ez a jobbik fele az árunak, ezt szállítják exportra, ez a gyengébb fele, ez jut belföldre. Kesernyés mosollyal azt kell mondanunk, sajnos, ide is, oda is egyformán kerül jó, közepes, gyenge, silány. Amit alátámaszt a MERT Minőségi Ellenőrző Rt. és a belföldi kereskedelmi minőségellenőrzés tapasztalatainak összevetését; tavaly például a kül- és belföldi értékesítésre felkínált fémszerkezeteknél, műanyag csöveknél, pamut kötöttáruknál, friss gyümölcsnél, konzervipari termékeknél, szinte azonos mértékű volt a minőségi követelményeknek meg nem felelő áruk aránya. Egy szervezetben vagy szerkezetben mindig a leggyengébb alkotóelem szabja meg a teljesítőképességet, azaz hiába kiváló a többi, ha egyetlenegy gyatra. Esetünkben ez a gyatra alkotóelem a minőség fogalmának értelmezése és érvényesítése, műhelytől a termelő és a külkereskedő, a belföldi, határokon túli vásárló kapcsolatáig. Idén, az első negyedévben a behozatal 6,1 százalékkal haladta meg a tavalyi hasonló időszakét, a kivitel ugyanakkor kisebb volt annál. Újabb adalék ez ahhoz a tartós folyamathoz, amit a cserearányok számunkra kedvezőtlen változásának szokás nevezni, s ami egyre erőteljesebb figyelmeztetem a változásokhoz való alkalmazkodás meggyorsítására. Mégis, a termelővállalatoknál — az irányító szerveknél is— jó néhányan a puszta mennyiségi többlet produkálásában látják a feladatot, csupán ezt szorgalmazzák. Indokoltan kapott éles bírálatot ez a szemlélet a közelmúltban, a kohó- és gépipari vállalatok igazgatóinak országos értekezletén — s ugyanakkor az a 21 termékcsoport, melyet szelektíven választottak ki az export árualap növelésére —, de a kritika nemcsak e tárca területén jogos. Hanem általában a termelőágazatokra, s olyannyira, hogy a körbe a téliszalámi, a bor, a szőrmeruházat éppúgy beletartozik, mint a PVC-por, a komplett szervizállomás, a szerszámgép. A kitűnő minőségű szállítmányt durva hibákkal tarkított követi, ahogy azt a szakemberek jelölik, liftezik a minőség, azaz nem egyenletes, s mert nem az, a vevő szemében megbízhatatlanná válik. Bátrabban kellene élni az ösztönzés és a felelősséget vállaltatás sokféle eszközével, a műhelyekben éppúgy, mint a vállalatok közötti kapcsolatokban. Ezek az eszközök ugyanis léteznek — ha persze körük nem is teljes —, csak éppen használatuk nem látszik elodázhatatlannak, mivel anélkül is „megy valahogyan a szekér”, jut nyereséggyarapításra és bérnövelésre, s annyi, hogy a versenyképest távol tarthatja jogos helyétől az éppen csak eladható termék. Ez utóbbi kifejezés — mint reprezentatív vizsgálatok tanúsítják — húsz, harminc, bizonyos esetekben ötven százalékkal olcsóbban, tehát csak — s most csak a hangsúlyos — árengedménnyel értékesíthető termékeket takar. Nagy mennyiségű terméket! Számítások szerint adott technikai, technológiai körülményeink közepette is gondos munkával, a minőségre vonatkozó előírások következetes betartásával — és pontos szállításokkal — tíz, tizenkét százalékos árnövelést érhetnénk el a kivitelben. Ez forintban, a tavalyi forgalom adatait alapul véve, 23—25 milliárd. Kis híján annyi, amennyivel eltüntethetnék a külkereskedelmi forgalom egyenlegéből a negatív előjelet! Mészáros Ottó Mester vagy felügyelő? Nyelvünk fejlődéséről elmélkedve mondták a példát: nem is olyan régen még a „szag” fejezte le ugyanazt, amit ma az „illat”, s lefejezéskészségünk csiszolódását jelzi az is, hogy az egykori „házmesterből” „házfelügyelőt” képeztünk. Azaz, nem képeztünk. Mármint házmestert. A házfelügyelőkből. Ugyanis a házfelügyelő úgy és csakis úgy lehet mester, ha mindazt a hibát, üzemzavart, amit „felügyelőként” észre vesz, „mesterként” javítani is tudja. A régi házmesterek — még sokan emlékezünk rájuk — afféle ezermesterek voltak. Értőn nyúltak hozzá a gáz-, víz- és villanyszereléshez. Lakatosként javították a zárat, vízvezetékszerelőként a vízcsapot és öblítőtartályokat stb. Pedig akkortájt még nem szenvedett társadalmunk vészes munkaerőhiányban. Nem volt létkérdés, hogy aki munkához jut, azt a lehető legnagyobb termelékenységgel végezze. Manapság, amikor a központi fűtés, a közművesített lakás már régen nemcsak városi privilégium, amikor a közművesítettség mellett a háztartási gépek sokfélesége is magában hordozza az újabbnál újabb hibalehetőségeket, tehát a javítási igényt is, egyre nagyobb szükség lenne társadalmunknak azokra a „felügyelőkre”, akik egyben „mesterek” is. Ehhez a szükséges törvényességi alapot már megteremtettük. Az ipari, építőipari üzemek szakmunkásai közül azok számára, akik valóban mesterfokon értik a szakmát, ipargyakorlási engedélyt adhatnak ki, a munkaadó egyetértésével, a helyi tanácsok. Ez azonban még nem elégséges. Célszerű lenne, ha a Kisiparosok Országos Szervezete és ennek helyi szervei, az iparhatóságokkal egyetértésben, szakmai képzési céltanfolyamokat szerveznének a vállalkozó kedvű házfelügyelők átképzésére. Akár a helyi ingatlankezelő vállalatok közreműködésével és támogatásával. Hogy a társadalom igényei és valós szükségletei szerint, képezzék ki a házfelügyelőket házmesterré. A nem túl bonyolult javítási, zavarelhárítási feladatok végzésére. Mert — és elcsépelt már a példa! — egy roszszul záródó ,,Jakabcsap” a mellékhelyiség öblítőtartályán néhány nap javítatlan állapot, asak egy új csap értékével egyező mennyiségű vizet pazarol el — a társadalom kárára. Ugyanezt teszi — csak hosszabb idő alatt — egy csöpögő vízcsap. A KIOSZ most ünnepli létrehozásának harmincadik évfordulóját. Talán nem megvalósíthatatlan az ötlet: a kisiparosok érdekvédelmi szerve, a társadalmi érdek védelmében, kezdeményezzen egy ilyen átképzős tanfolyamot. Házfelügyelők részére. " Hogy mesterek legyenek újra. — ky —