Fejér Megyei Hírlap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-01 / 258. szám
Szerda, 1978. november 1. Megkétszerezik termelésüket korszerűbb körülmények között A martonvásári ipari szövetkezetben négy éve kezdték a központi telephelyet kialakítani. A több mint 18 millió forintos beruházásra azért volt srökség, hogy a községbenlévő hat-hét korszerűtlen műhelyt fölszámolják, és az üzemi terület bővítése mellett egy helyre kerüljenek a különböző részlegek. — A feladatok nagyobb részét saját erőnkből oldottuk meg. A KISZÖV 7 millió forinttal segített bennünket — mondja Apró János, a szövetkezet elnöke. — Tavaly készült el az első 1300 négyzetméteres csarnok, a másikat még ebben az évben szeretnénk befejezni. Az üzemcsarnokok mellett raktár, kazánház, öltöző és fürdő is épült. A szövetkezet öt részlegében háromszázan dolgoznak, ebből száz a nyugdíjasok és a bedolgozók száma. Az asztalosüzem mellett építőipari csoportjuk, elektromos és lakatos műhelyük, valamint kötődőjük működik. (A gyermekeknek készülő kabátkák, pulóverek kötését hatvan bedolgozó végzi.) A központi telepen mindenütt látni lehet az építkezés nyomait. Az udvaron Bóderhalmok, téglák, hullámpalák, mellettük elárvult cementeszsákok. A készülő csarnokban állványok, vasgerendák, szerszámok, a kapcsolódobozokban színes elektromos vezetékek. — Ezt mind magunk csináltuk — mutat körbe Fürth György, az építőipari részleg vezetője. — A földmunkáknál és más egyéb segédmunkáknál sokat segítettek a szocialista brigádok. Az utak, a keríés és a szennyvíztároló építésében a szövetkezet minden dolgozója részt vett. Az építési csoportnak úgy kellett megszervezni a telepen folyó munkákat, hogy mellette más feladatokat is meg tudjanak oldani. Kápolnásnyéken például egy 38 lakásos lakótelepet építenek. Martonvásáron és más községekben is dolgoznak. Az építkezésekkel párhuzamosan karbantartási ésfelújítási munkákat is végeznek. Az asztalosüzem tavaly költözött ki a központi telepre. Egy csarnokba került a szabász- és a gépműhely, valamint az összeállító részleg is. — Sokkal jobb itt dolgozni, mint a régi munkahelyünkön — mondja Bosnyák Géza, a Petőfi Sándor szocialista brigád vezetője. — A faluban négy apró műhelyünk volt, külön az egyes részlegek, sokat kellett ide-oda szállítani az anyagokat. Az üzemben 1974 óta gyártanak különböző típusú és méretű ládákat a Videoton részére. A fenyőfából és a préselt, enyvezett lemezből készült dobozokat csomagolásra használják. Bosnyák Géza 1954-ben jött a szövetkezethez ipari tanulónak. A katonaság után más munkahelye is volt pár évig. Most már 16 éve megszakítás nélkül az asztalosüzemben dolgozik. — Szeretem ezt a munkát, a szakmámat. Örömmel jövök minden reggel ide az új csarnokba. Megfelelő gépeink vannak, a gyártásba’technológiai sorrend szerint megy. Jó érzés itt dolgozni Németh József az állványról jön le. Egyik társával a fűtőcsövet szigetelik. — Szeretnénk minél előbb beköltözni a csarnokba. A kőművesek már befejezték a munkát, a villanyszerelők dolgoznak még. Mi a lakatosmunkákat csináljuk, a fűtőcső szigetelése is ezek közé tartozik. — Milyen feladatai vannak a lakatos csoportnak? — Főleg a gépek, berendezések karbantartását végezzük. Ha kell fűtést szerelünk, vízvezetéket készítünk, de a szövetkezet teherautóit is javítjuk. Emellett fontos munkánk még a kazánokhoz olajszűrők gyártása. Ebben az évben 12 ezer olajszűrőt szállítunk az ország különböző részébe. A lakatos csoportban tizenegyen dolgoznak. Mindenki tagja a Mező Imre szocialista brigádnak. Tavalyi jó munkájukért megkapták a szövetkezet kiváló brigádja címet. ’— Az olajszűrők gyártása mellett minden erőnket arra fordítjuk, hogy az új üzemcsarnok mielőbb elkészüljön — mondja Németh József brigádvezető. — Korszerűbb körülmények között dolgoznak. A termelékenységük is növekedni, fog? — kérdezem Apró Jánostól, a szövetkezet elnökétől. — A beruházás elsősorban helyproblémákat oldott meg. Év végére elkészül a másik 1300 négyzetméteres csarnok. Oda költözik majd a lakatos és az elektromos tekercselő részleg. Az éves tervünk 45 millió forint termelési érték előállítása. Javultak körülményeink, a lehetőségek adottak. Jövőre már hatékonyabban tudunk dolgozni. 1930-ra szeretnénk megkétszerezni termelésünket. V. Varga József Az asztalosüzem tavaly költözött az új 1300 négyzetméteres csarnokba. Képünkön az üzem két dolgozója a préselt lemezeket gyalulja (Fotó: Fási László) /az aranypénzüket hul-G c lajtó nyárfák alatt, a macskaköves úton szüretelő szekerek nyikorognak tova. Kint, a Maroshegyen az öregek a kertajtóban cukorfákról préskádakról, s régmúlt szüretekről beszélnek, felidézve tovatűnt cimborák, s nagy duhajkodások emlékét. Fáradt napsugár tágítja a szombat délutánt, vonat tülkölése hasít a környék csendjébe. Egy Balatonról érkező személyvonat lassít kedveszegetten a város szélén. Mindössze két utas száll le. A gyárból jövők egy darabig a sínek mellett ballagnak, csak utána veszik útjukat a bolt vagy a buszmegálló felé. Néhányan közülük a kocsmába tartanak, ahol nemsokára, szeles novemberi estélyn forralt bort is mérnek majd a friss, meleg pogácsa mellé. A Jolán Bisztró udvarán már csak a fiatalabbak ülnek egy-egy üveg sör mellett, s mindegyik rondónál egy stampedli barack csatlakozik melegítőül. Tóni bácsi, a főnök kijön néha egy cirokseprűvel, s dohogva konstatálja, hogy bizony, fagy lehetett az éjjel, mert annyi levelet szakasztott le a diófákról, hogy az ember nemgyőzi eltakarítani a piros bádogasztalokról, és az udvart borító betonplaccról. Odébb, az egyik kertben gyomot és száraz levelet éget egy öregasszony, fegyesfülű kutya, s kárkáló tyúkok figyelik minden mozdulatát. Délelőttönként megtelik az orvosi rendelő, náthás betegek várnak nyugodtan a sorukra, egymásnak adják a kilincset. A város széli művelődési házban ezekben a napokban a Szindbádot vetítik. A cilinderes szívrabló hosszú, fehér sállal a nyakában egy őszi temetőben sétál a vásznon, s emlékezik „hófúvásos téli éjszakákra ’, s apró női topánkák izgatott kopogására. Később kényelmesen elhelyezkedve pöccinti tányérjába a pirított velőt egy óbudai kiskocsmában. Kint a futballpályán sötétedés előtt még „vérre menő” küzdelemben kergetik apró srácok az igazi bőrlabdát. Végét járja már a fociidény, kevesebb az edzés a „nagy csapatnak”, így hát birtokba vehetik a füvest is, nemcsak a salakost. A sportköri iroda előtt hatalmas üst alá tördelik a száraz gallyakat hangos szavú fiatalemberek. Készítik a halászlenek a tüzet, s közben kóstolgatják a brigádvacsorára hozatott borocskát. Alkonyatba fordul a Maroshegy elhagyatott a sötétben a hinta, s a mászóka a játszótéren. Kivilágított buszok fújtatnak, gyomrukban bevásárlószatyrot cipelő lakótelepiekkel Lámpa lobban a bérházak ablakszemében. A halászlé is elkészülhetett már, a focipálya felől nótázást hoz a novemberi szél. Gabnai Gábor Ősz a város szélén hírlap Részvétem Egyszemélyes színház a székesfehérvári utcán. Az időpont reggel hét óra. A helyszín a Velence Szálló előtti parkoló. A főszereplő egy ötven év körüli munkás, aki épp az imént jött ki az állami gazdaságok boltjából. A játék a zsebben kezdődik. Kulcscsomó, zsebkendő s a nézők számára ismeretlen fém, gumi és bőr szerkentyűk társaságában kerül a zsebből napvilágra a kisüveg ami végül is egymagában indul el a főszereplő szájmagasságáig. Ép fogak villannak egy másodpercre, amelyek harapófogóként szorítják meg az üveg dugóját, s egy újabb pillanat múlva már lendül is a torok mélységébe a tartalom. Újabb lendület, prüszkölő, fröcskölő indulat, s az üveg darabokra robban az aszfalton, a folyadék egy része szétfröccsen a parkoló kocsikon. A mutatványt a gyér nézősereg félhangos mozgása kíséri. A főszereplő fogja a szatyrát, s láthatóan elégedetlenül távozik. Nyilván a munkahelyére. Megkísérlem lábbal a járdaszegélyhez gyűjteni az üvegcserepeket, hiszen könynyen lehet, hogy órák múlva éppen én kanyarodom járművemmel erre a parkolóhelyre A művelet közben meglelem a kisüveg sértetlenül maradt címkéjét: DIANNA sósborszesz — olvasom. S már nem érzek haragot, sokkal inkább részvétel az iménti mutatvány iránt. s hy - A .. SZÖVTERV munkája A jelen ötéves tervidőszakban számottevően megsokasodtak a szövetkezeti tervező, kivitelező és üzemszervezési vállalat — a SZÖVTERV — feladatai. A tanácsi tervekben meghatározott mintegy 25 ezer szövetkezeti lakásból 6188-at tervez és több mint tízezer lakás beruházásában működik közre — egyéb fontos tennivalói, a szövetkezeti üzlet-, illetve üzlethálózat új létesítményeinek tervezése mellett. A SZÖVTERV lakásszövetkezetekkel összefüggő feladatairól tárgyalt keddi ülésén a SZÖVOSZ elnöksége. Ennek során felhívta a figyelmet arra, hogy az elkövetkező öt esztendőben a jelenleginél még nagyobb arányban kell a szövetkezetek szolgálatába állítani a SZÖVTERV irodáinak szellemi, szakmai kapacitását, ugyanis teljesítőképességük lehetővé teszi, hogy a hatodik ötéves terv időszakában évente 2000— 2500 lakás kiviteli terveit készítsék el, s évi mintegy 3000 lakás beruházását bonyolítsák le. (MTI) . A vita vég nélkülinek látszik: vannak akik meggyőződéssel állítják — különböző módon bizonyítják is —, hogy Magyarországon szó sincs munkaerőhiányról, hogy a jelenlegi feszült helyzetet éppen a munkaerővel való felelőtlen pazarló gazdálkodás idézte elő. Mások abból indulnak ki, hogyha tartósan több munkahelyet ajánlanak fel, mint amennyi a munkát keresők száma, akkor objektíve munkaerőhiányról kell beszélnünk, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. S való igaz, a munkahelyek hosszú évek óta szaporodnak, a foglalkoztatotttak száma pedig stagnál, illetve csökken. Ismét mások kikerülik a jelenlegi helyzet körül kavargó vitát és — ugyancsak hosszú évek óta — arra figyelmeztetnek, hogy a mai helyzet elemzésével, s a szükséges gyakorlati konzekvenciák levonásával meg kell változtatni a foglalkozási szerkezetet, fel kell készülni arra a nem is olyan távoli időszakra, amikor a jelenleginél is kevesebb munkaerővel, a mainál lényegesen nagyobb feladatokat kell megoldani. Másképpen fogalmazva: meddő viták helyett inkább azt kell vizsgálni, hogy miként foglalkoztatjuk ma az embereket, s hogy ebben a foglalkoztatási szerkezetben vajon milyen tartalékok fedezhetők fel? Nemrégiben a KSH végzett ezzel kapcsolatban vizsgálatot, s az eredmény, alighanem még a szakembereket is meglepte. Kiderült például, hogy a minisztériumi iparban dolgozó majdnem 900 ezer fizikai munkás közül 447 ezren dolgoztak a vizsgálat időpontjában gépek, gépi berendezések mellett, 435 ezren pedig gyakorlatilag kézi munkát végeztek. Ez még nem is lenne túl rossz arány, csakhogy a gépek mellett dolgozók majdnem felének mindennapi munkájában is a kézi munka dominált, vagyis a valójában gépesített munkát végzők aránya még a 30 százalékot sem éri el. Automatizált munkát az államiparban dolgozó fizikai munkások alig 4 százaléka végez csak. (összehasonlításként: a munka automatizáltsági foka az NDK-ban kétszer akkora, mint a magyar iparban.) Az eddigieknél is nagyobb gondot jelent az úgynevezett kisegítő tevékenységek rendkívül alacsonyfokú gépesítettsége. Például: az anyagmozgatási, szállítási, raktározási tevékenységgel foglalkozók 46 százaléka géni berendezések mellett dolgozik, a többiek kézi munkát végeznek. Az idézett számok ellenére is vitathatatlan, hogy például, az elmúlt öt évben az ipari munka gépesítettségi színvonala jelentősen emelkedett. Ebből logikusan következne, hogy mérséklődött a munkavégző ember fizikai erejének igénybevétele, vagyis előnyösen változott a nehéz, illetve a könnyű fizikai munkát végzők aránya. A feltételezés logikus ugyan, ám a gyakorlat ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A KSH vizsgálata szerint, az iparágak nagy részében 10—50 százalékkal volt magasabb a nehéz fizikai munkát végzők aránya 1977-ben, mint öt évvel korábban,többek között azért, mert a vállalatok — a kedvezőbb besorolás érdekében — egyre több fizikai munkást sorolnak át a „roszszabb munkakörülmények” kategóriájába, mert így könynyebben túltehetik magukat a bérkategóriák sokszor túlságosan merev korlátain. A jelenség az alkalmazott bérezési gyakorlat problémáira figyelmeztet, pontosabban arra, hogy bizonyos munkáskategóriák teljesítményét, munkavégzését nem tudjuk megfelelően honorálni a bérrel. Arról nem is beszélve, hogy a „nehéz” és „könnyű” munka, mint fogalmak, a gyakorlatban keverednek, illetve a két fogalmat elválasztó — s elvileg eléggé éles — határ egyre inkább elmosódik. Gondoljuk csak meg: a naponta több mázsányi árut megmozgató közért-pénztárosnő, vagy a futószalag mellett ülő, végtelenül monoton, munkát végző munkásnő „könnyű” munkát végez. És sorolhatnánk a hagyományosan „nehéz” fizikai munkakörbe sorolt szakmákat, foglalkozásokat, amelyek esetében ugyancsak megkérdőjelezhető a besorolás ésszerűsége. Az ilyen visszásságok persze óhatatlanul is kedvezőtlenül befolyásolják a foglalkoztatottság hatékonyságát. Végül még egy példa: a munkavégzés és a szakkép- zettség összefüggése. Az elmúlt öt évben gyakorlatilag alig emelkedett a szakmunkások létszámaránya, az elvárhatónál lényegesen kisebb mértékben csökkent a segédmunkások száma, s változatlanul ismételhető a régi megállapítás: az ipari termelés munkaerőigénye és a kialakult szakképzési struktúra nincs összhangban. Szakképzett munkások gyakran dolgoznak olyan munkakörökben, ahol a ténylegesen végzett tevékenység legfeljebb csak betanítást igényelne. Racionálisabb munkaszervezés esetén, s az igényekhez jobban igazodó oktatási szerkezettel, tehát a kvalifikált munkaerő hatékonyabb, a képzettségnek megfelelőbb foglalkoztatása a munkatermelékenység emelkedésének jelentős forrása lehetne. Vértes Csaba A termékenyebb munka forrásai Kisiparosok kiállítása A KIOSZ — a Kisiparosok Országos Szövetsége — most ünnepli megalakulásának harmincadik évfordulóját. Ebből az alkalomból a KIOSZ Fejér megyei szervezete jubileumi kiállítást rendez. Ez a kiállítás rendkívül gazdagnak ígérkezik: a céhrendszer korától napjainkig bemutatja a kisiparosok munkásságát. A kiállított tárgyak sorában számos — művészinek mondható — mestermű lesz látható, továbbá a szolgáltatás fogalomkörébe tartozó temérdek érdekesség. A kiállítás november 5-én n nyílik meg a KIOSZ Népköztársaság úti 23-as számú székházának második emeletén. November 12-ig lát-' hatják az érdeklődők reggel 9 órától délután 5 óráig.