Fejér Megyei Hírlap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-01 / 126. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1979. JÚNIUS 1. A megnövekedett vasúti szállítások új, nagy teljesítményű konténer-daru építését tette szük­ségessé Budapesten, a Józsefvárosi Teherpályaudvaron. Az év második felében már dolgozó daru az egyre szélesebb körben alkalmazott konténerek átrakását teszi könnyebbé, gyor­sabbá. A képen: Az épülő daru (MfKi Fotó — Bajkor József felvétele — KS) Méz, sertés, galamb, nyúl Jól működő szakcsoportok Tizenötmillió forint értéket termelt tavaly a móri járási áfész nyolc szakcsoportja, 878 taggal. Helyzetükről, működésük körülményeiről tájékozódott a minap a járási Népi Ellenőr­zési Bizottság. A móri sertéstenyésztő szakcsoport a legnépesebb: 308 tagja van és tavaly 23 ki­sertéssel járult hozzá az ellá­táshoz, létrehozva mintegy 5 millió 583 ezer forint értéket. Működésük kiterjed a járás területére. Jól gazdálkodnak, összegyűjtött forintjaikból so­kat költenek fejlesztésre is. Azok a termelők, akik leg­alább öt sertést tartanak, ingyen jutnak önetetőhöz, s akik húsznál több sertést ad­nak le, a takarmányt nagyke­reskedelmi áron vásárolhat­ják. A kertészeti és szőlészeti szakcsoport elsősorban Mó­ron működik, de a megyén kívül is vannak tagjai. Az el­lenőrzés legfőbb megállapítá­sa, hogy a pénzügyi gazdál­kodásuk jó, hiszen 1566 hek­toliternyi bor termelésével hárommillió forintot megha­ladó értéket hoztak létre. Nagyon népszerű és sok ta­got számlál a Móron tevé­kenykedő nyúltenyésztő szak­csoport. Ez a termelő közös­ség tavaly 970 mázsa nyulat adott át az áfésznek, meg­közelítően hárommillió 800 ezer forint értékben. A tagság rendszeres segítséget kap a vezetőségtől: beszerzik a te­­nyészanyagot, sőt szakmai utazásokat is tesznek, ezenkí­vül rendszeresen hallgatnak szakmai előadásokat. A Mór és vidéke kisállatte­nyésztő szakcsoport kevés lét­számú. Móri tagjai korábban beléptek a móri szakcsoport­ba. Működési területük Csó­kakőre, Csákberényre, Ma­gyaralmásra korlátozódik. A csoport létszámának növelése, fejlesztése most van folya­matban. Az idén kezdtek el húsga­lambtenyésztéssel is foglal­kozni, a kizárólag Bakony­­csernyén és Mecséren műkö­dő kisárutermelő szakcsoport tagjai, akik korábban nyúlte­­nyésztéssel foglalkoztak, igen eredményesen. E tevékeny csoport 111 tagot számlál, és tavalyi mérlegükben 451 má­zsát nyomott a leadott nyu­­lak súlya, amelyért 1 millió 762 ezer forintot kaptak. A járásban két méhészeti szakcsoport tevékenykedik: Móron és Bodajkon. A kettő közül a móri a népesebb, 56 taggal. De nemcsak Mór terü­letén, hanem a járás közsé­geiben, településein is tarta­nak számon méhészettel fog­lalkozó tagokat. E viszonyla­gos szétszórtság ellenére a legjobban összetartó szakcso­port a méhészeké. Közösen szervezik a méhek nyári ván­doroltatását; a vezetőség minden időben biztosítja tag­jainak a szükséges anyagokat, eszközöket. A méhcsaládok száma a mór­ szakcsoporton belül meghaladja az 1500-at, a bodajkié 335. A tavalyi, vi­szonylag kedvezőtlen évben 345, illetve 95 mázsát gyűjtöt­tek. Leggyengébbnek a fehér­­várcsurgói kertészeti szakcso­port működését találták. Rossz szervezés és rossz adott­ság jellemzi e csoport műkö­dését. Több segítségre és sza­kosodásra van szükség a jobb eredményekhez. A szakcsoportok munká­jukhoz megfelelő támogatást, kedvezményeket kapnak. A kihelyezett anyakocák értékét például egy év múltán kell visszafizetni a nyúlketreceket négy év múltán, az áfész-ta­­goknak termelési előleget is adnak. Az áfész a járásban huszonegy helyen árusít ter­ményt és tápot. A szerződések elsősorban a szakcsoportok termelési kedvét, érdekeit tartják szem előtt. A NEB- vizsgálat működésüket sza­bályszerűnek, gazdálkodási tevékenységüket hasznosnak találta. B. K. Gépesített tejüzemek A Mongol Állattenyésztési Kutatóintézet munkatársai tej- és tejtermék gyártó üzemek technológiáját dol­gozzák ki. Segítségükkel kezdte meg munkáját az arhangáji kerület „Gerel­ Zam” termelőszövetkezetének tejüzeme is. A kutatók leg­utóbb teljesen automatizált üzemet terveztek a Góbi- Altáj kerület egyik termelő­­szövetkezetének a tejgazda­sága számára. Az üzem napi négy tonna tejtermék elő­állítására képes. Gazdaságpolitika Hengerészek munkája Az irányításnak szerves része a folyamatos ellen­őrzés. Ebből kiindulva, a Dunai Vasmű párt-végre­hajtó bizottsága évek óta vissza-visszatérő érdeklő­déssel számoltatja be vég­zett munkájáról a kohászati kombinát egy-egy egységét. Legutóbb a gyártás teljes vertikumát átszövő szállí­tás szerepelt a testület na­pirendjén. A héten megtar­tott ülésen a hengermű gyáregység vezetői számol­tak be a lemezgyártás eredményeiről, gondjairól. A hengermű gyáregység nemcsak azért emelkedik ki a gyáregységek sorából, mert a legnagyobbak egyi­ke, mert itt keletkezik a vállalat — népgazdasági mércével is jelentős — ex­portjának zöme, mert a hengereltáru a vertikum el­ső értékesíthető terméke, hanem azért, mert a du­naújvárosi hengermű a hazai hidegen hengerelt le­mezgyártásból 98 százalé­kot vállal magára. A hengermű gyáregység megnyugtató eredmények­kel zárta a múlt évet. A meleghengerműben 1,2 millió tonna acélt hengerel­tek lemezzé, amiből továb­bi hidegenhengerléssel 462 ezer tonna finomlemez ké­szült. A hideghengermű 6,9 százalékkal maradt el ne­gyedévi tervétől Szellemi export A TESCO hagyományos vásári tájékoztatóján el­mondták : éves forgalmuk tavaly a szocialista orszá­gokkal 60 millió rubelt, a tőkés piacon 20 millió dol­lárt ért el. Terveket, mű­szaki dokumentációkat ké­szítenek partnereiknek, részt vesznek egy-egy fej­lesztő beruházás, technoló­gia szerelőmunkáiban. Mű­szaki-tudományos együtt­működés alapján a fejlődő országokban 800 magyar szakember dolgozik. Arról is szó volt, hogy a jövő­ben fokozzák szocialista im­portjukat, és tőkés orszá­gokkal közösen lépnek fel harmadik piacon. A közel­múltban különböző szerelé­sekbe kapcsolódtak be Mauritániában, Algériában és Nigériában. Új piaci te­rületük pedig Mexikó lesz. Bejelentették: a BNV-n az NDK-beli Limex vállalattal közel 5 millió rubeles szer­ződést kötöttek, erőművek szereléséhez nyújtanak se­gítséget. Egy nap csak a vízről (!) A készletek ki vannak osztva Soha sem hittük volna, hogy a víz a kor emberének egyik nagy problémája lesz. Éspedig nem az árvizek, bel­vizek okozta feladatok m­iatt. Elsősorban az élővilág, a nagy fogyasztó, az ember vízszükséglete támaszt új nehézségeket. « Ezek a gondok, az ember vizes ügyeit Dunántúl igen jelentékeny területén — Fejér, Veszprém és Tolna megyét átfogóan — a KDT— VÍZIG-re, teljes nevén: a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság intézi. Működési területe több mint 13 ezer négyzetkilométer, ami azt is jelenti, hogy a felsorolt me­gyéken kívül további négy megyét érintően foglalkoznak a vízzel. Földrajzi pontosság­gal jelölve: a Dunántúli­középhegység jelentős része a Balatonnal és a Velencei­tóval a Mezőföld a Sárréttel, a Marcal-medence és a tol­na—baranyai dombság. Csaknem egy teljes napot arra szántunk, hogy Varga Miklós igazgatóhelyettessel „bejárjunk” valamit abból, ami ennek az intézménynek a feladatkörébe tartozik: ab­ból a területből egy kicsinyke darabkát, amely a KDT-— VIZIG-é. Mielőtt útrakeltünk volna, rögzítenünk kellett, hogy en­nek az intézménynek a kormányzati szervek a fenn­állása óta tizenegyszer ítél­ték oda a kiemelkedő mun­káért az Élüzem címet. Harminc esztendő alatt ez kimagasló teljesítmény. Ke­ményen meg kellett ezért küzdeniük, hiszen nem ke­vesebb mint 12 város és 434 község, összesen 1,1 millió lakosának ivóvízéért felelő­sek. Hogy mekkora feladat ez, azt még külön kiemeli az is, hogy nyáridőben, üdülési idényben félmillióval több ember vízigényéről kell gondoskodniuk. Ezt a vizet pedig csak igen nagy fele­lősséggel, gondossággal lehet kiosztani. Így fogalmaz a vízmérnök: kiosztani. Erről győződtünk meg a Kincses­­bánya területén található rákhegyi vízműben. — Honnan van az ivóvizünk? Varga Miklós mondja: a föld alól. Hullay Gyula üzemigazga­tó, vízmérnök kiegészíti az­zal, hogy az a víz, amit a nagy város, Székesfehérvár lakossága és sok más telepü­lés népe iszik, a levegőből érkezik. Szerencsénk van — bizo­nyítják —, hogy annak ide­jén megtalálta valaki itt a bauxitot. Hogy a természet milyen gondos, a bauxitot úgy adja, ha a vizet is visz­­szük. De mennyire, hogy kell. — Itt járt nemrégen Kin­csesbányán egy angol geoló­gus csoport és meglepetéssel tapasztalták, hogyan történik nálunk a bauxitbányászat. Milyen nagy felelősséggel és gondossággal tároljuk ezt a föld alatti vízkészletet — meséli az üzemigazgató. Anglia is keresi a barna­szén medencéiben rejlő jó ivóvíz tárolásának módját. Kóstolót is kaptak belőle. Kíváncsiságunk oka, hogy mi is kértünk egy pohárral. — Karsztvíz.­­ Ez a hegyvidék „termése”. Évmilliók esővize ez. — Napjainké is — jegyzi meg Hullay Gyula. — Ez az örök körforgás. Ebbe a kör­forgásba kapcsolódtunk be, amikor a bányavizet megfog­tuk. , Furcsa ellentmondás. Var­ga Miklós ezt a következő­képpen magyarázza. A tér­ség nagy része jelentős mély­ségi tehát föld alatti vízkész­lettel rendelkezik. Éppen ezért a terület egyik legjel­legzetesebb vízgazdálkodási problémája a természeti kin­csek kiaknázása. Az ajkai, balinkai szén-, a nyirádi és az iszkaszentgyörgyi bauxit­bányák működése nagy­részt a karsztvízszint alatt fekvő szén- és ércvagyon kitermelését jelenti. Ahhoz, hogy a bauxithoz hozzájusson az ember, előbb ezt a vizet kell kibányász­nia, „elsüllyesztenie”, ma­gyarán, a föld alatt tárolnia. Ez viszont azzal jár, hogy sok bővizű forrás és más egyéb vízadó, létesítmény hozama soványabb lesz, több közülük elapad. A bányászat vízkészletgazdálkodási szem­pontból káros tevékenysége azzal vált hasznossá, hogy lehetőséget teremtett regio­nális vízellátó rendszerek ki­alakítására. Ebből egy — Rákhegy. Amíg a város ivóvízének kútjáról fotó készül lejegyez­hetem, hogy miként történik a vízkormányzás. Ebből a kútból — a föld alatt tárolt karsztvízből — a fehérvári­ak naponta 53 ezer köbmé­tert kapnak. A többit, a napi szükséglet 10—15 százalékát­ Aszalvölgyből, és a csőri karsztaknából „kormányoz­zák” a megyeszékhelyre. (Folytatjuk) Peresztegi T. Ferenc Bakteriológiai vizsgálat az igazgatóság központi laboratóriu­mában. Nem múlik el nap, hogy ne küldenének figyelmezte­tést a szennyezett vizekről * Fehérvár kútja. A felvételen a rákhegyi vízmű belső gép­rendszere látható. Innen „nyomják” föl egészen a tizedik eme­letig a mindennapi vizet (Fotó: Rabáczy Szilárd) 3. OLDAL

Next