Fejér Megyei Hírlap, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-01 / 126. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1979. JÚNIUS 1. A megnövekedett vasúti szállítások új, nagy teljesítményű konténer-daru építését tette szükségessé Budapesten, a Józsefvárosi Teherpályaudvaron. Az év második felében már dolgozó daru az egyre szélesebb körben alkalmazott konténerek átrakását teszi könnyebbé, gyorsabbá. A képen: Az épülő daru (MfKi Fotó — Bajkor József felvétele — KS) Méz, sertés, galamb, nyúl Jól működő szakcsoportok Tizenötmillió forint értéket termelt tavaly a móri járási áfész nyolc szakcsoportja, 878 taggal. Helyzetükről, működésük körülményeiről tájékozódott a minap a járási Népi Ellenőrzési Bizottság. A móri sertéstenyésztő szakcsoport a legnépesebb: 308 tagja van és tavaly 23 kisertéssel járult hozzá az ellátáshoz, létrehozva mintegy 5 millió 583 ezer forint értéket. Működésük kiterjed a járás területére. Jól gazdálkodnak, összegyűjtött forintjaikból sokat költenek fejlesztésre is. Azok a termelők, akik legalább öt sertést tartanak, ingyen jutnak önetetőhöz, s akik húsznál több sertést adnak le, a takarmányt nagykereskedelmi áron vásárolhatják. A kertészeti és szőlészeti szakcsoport elsősorban Móron működik, de a megyén kívül is vannak tagjai. Az ellenőrzés legfőbb megállapítása, hogy a pénzügyi gazdálkodásuk jó, hiszen 1566 hektoliternyi bor termelésével hárommillió forintot meghaladó értéket hoztak létre. Nagyon népszerű és sok tagot számlál a Móron tevékenykedő nyúltenyésztő szakcsoport. Ez a termelő közösség tavaly 970 mázsa nyulat adott át az áfésznek, megközelítően hárommillió 800 ezer forint értékben. A tagság rendszeres segítséget kap a vezetőségtől: beszerzik a tenyészanyagot, sőt szakmai utazásokat is tesznek, ezenkívül rendszeresen hallgatnak szakmai előadásokat. A Mór és vidéke kisállattenyésztő szakcsoport kevés létszámú. Móri tagjai korábban beléptek a móri szakcsoportba. Működési területük Csókakőre, Csákberényre, Magyaralmásra korlátozódik. A csoport létszámának növelése, fejlesztése most van folyamatban. Az idén kezdtek el húsgalambtenyésztéssel is foglalkozni, a kizárólag Bakonycsernyén és Mecséren működő kisárutermelő szakcsoport tagjai, akik korábban nyúltenyésztéssel foglalkoztak, igen eredményesen. E tevékeny csoport 111 tagot számlál, és tavalyi mérlegükben 451 mázsát nyomott a leadott nyulak súlya, amelyért 1 millió 762 ezer forintot kaptak. A járásban két méhészeti szakcsoport tevékenykedik: Móron és Bodajkon. A kettő közül a móri a népesebb, 56 taggal. De nemcsak Mór területén, hanem a járás községeiben, településein is tartanak számon méhészettel foglalkozó tagokat. E viszonylagos szétszórtság ellenére a legjobban összetartó szakcsoport a méhészeké. Közösen szervezik a méhek nyári vándoroltatását; a vezetőség minden időben biztosítja tagjainak a szükséges anyagokat, eszközöket. A méhcsaládok száma a mór szakcsoporton belül meghaladja az 1500-at, a bodajkié 335. A tavalyi, viszonylag kedvezőtlen évben 345, illetve 95 mázsát gyűjtöttek. Leggyengébbnek a fehérvárcsurgói kertészeti szakcsoport működését találták. Rossz szervezés és rossz adottság jellemzi e csoport működését. Több segítségre és szakosodásra van szükség a jobb eredményekhez. A szakcsoportok munkájukhoz megfelelő támogatást, kedvezményeket kapnak. A kihelyezett anyakocák értékét például egy év múltán kell visszafizetni a nyúlketreceket négy év múltán, az áfész-tagoknak termelési előleget is adnak. Az áfész a járásban huszonegy helyen árusít terményt és tápot. A szerződések elsősorban a szakcsoportok termelési kedvét, érdekeit tartják szem előtt. A NEB- vizsgálat működésüket szabályszerűnek, gazdálkodási tevékenységüket hasznosnak találta. B. K. Gépesített tejüzemek A Mongol Állattenyésztési Kutatóintézet munkatársai tej- és tejtermék gyártó üzemek technológiáját dolgozzák ki. Segítségükkel kezdte meg munkáját az arhangáji kerület „Gerel Zam” termelőszövetkezetének tejüzeme is. A kutatók legutóbb teljesen automatizált üzemet terveztek a Góbi- Altáj kerület egyik termelőszövetkezetének a tejgazdasága számára. Az üzem napi négy tonna tejtermék előállítására képes. Gazdaságpolitika Hengerészek munkája Az irányításnak szerves része a folyamatos ellenőrzés. Ebből kiindulva, a Dunai Vasmű párt-végrehajtó bizottsága évek óta vissza-visszatérő érdeklődéssel számoltatja be végzett munkájáról a kohászati kombinát egy-egy egységét. Legutóbb a gyártás teljes vertikumát átszövő szállítás szerepelt a testület napirendjén. A héten megtartott ülésen a hengermű gyáregység vezetői számoltak be a lemezgyártás eredményeiről, gondjairól. A hengermű gyáregység nemcsak azért emelkedik ki a gyáregységek sorából, mert a legnagyobbak egyike, mert itt keletkezik a vállalat — népgazdasági mércével is jelentős — exportjának zöme, mert a hengereltáru a vertikum első értékesíthető terméke, hanem azért, mert a dunaújvárosi hengermű a hazai hidegen hengerelt lemezgyártásból 98 százalékot vállal magára. A hengermű gyáregység megnyugtató eredményekkel zárta a múlt évet. A meleghengerműben 1,2 millió tonna acélt hengereltek lemezzé, amiből további hidegenhengerléssel 462 ezer tonna finomlemez készült. A hideghengermű 6,9 százalékkal maradt el negyedévi tervétől Szellemi export A TESCO hagyományos vásári tájékoztatóján elmondták : éves forgalmuk tavaly a szocialista országokkal 60 millió rubelt, a tőkés piacon 20 millió dollárt ért el. Terveket, műszaki dokumentációkat készítenek partnereiknek, részt vesznek egy-egy fejlesztő beruházás, technológia szerelőmunkáiban. Műszaki-tudományos együttműködés alapján a fejlődő országokban 800 magyar szakember dolgozik. Arról is szó volt, hogy a jövőben fokozzák szocialista importjukat, és tőkés országokkal közösen lépnek fel harmadik piacon. A közelmúltban különböző szerelésekbe kapcsolódtak be Mauritániában, Algériában és Nigériában. Új piaci területük pedig Mexikó lesz. Bejelentették: a BNV-n az NDK-beli Limex vállalattal közel 5 millió rubeles szerződést kötöttek, erőművek szereléséhez nyújtanak segítséget. Egy nap csak a vízről (!) A készletek ki vannak osztva Soha sem hittük volna, hogy a víz a kor emberének egyik nagy problémája lesz. Éspedig nem az árvizek, belvizek okozta feladatok miatt. Elsősorban az élővilág, a nagy fogyasztó, az ember vízszükséglete támaszt új nehézségeket. « Ezek a gondok, az ember vizes ügyeit Dunántúl igen jelentékeny területén — Fejér, Veszprém és Tolna megyét átfogóan — a KDT— VÍZIG-re, teljes nevén: a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság intézi. Működési területe több mint 13 ezer négyzetkilométer, ami azt is jelenti, hogy a felsorolt megyéken kívül további négy megyét érintően foglalkoznak a vízzel. Földrajzi pontossággal jelölve: a Dunántúliközéphegység jelentős része a Balatonnal és a Velenceitóval a Mezőföld a Sárréttel, a Marcal-medence és a tolna—baranyai dombság. Csaknem egy teljes napot arra szántunk, hogy Varga Miklós igazgatóhelyettessel „bejárjunk” valamit abból, ami ennek az intézménynek a feladatkörébe tartozik: abból a területből egy kicsinyke darabkát, amely a KDT-— VIZIG-é. Mielőtt útrakeltünk volna, rögzítenünk kellett, hogy ennek az intézménynek a kormányzati szervek a fennállása óta tizenegyszer ítélték oda a kiemelkedő munkáért az Élüzem címet. Harminc esztendő alatt ez kimagasló teljesítmény. Keményen meg kellett ezért küzdeniük, hiszen nem kevesebb mint 12 város és 434 község, összesen 1,1 millió lakosának ivóvízéért felelősek. Hogy mekkora feladat ez, azt még külön kiemeli az is, hogy nyáridőben, üdülési idényben félmillióval több ember vízigényéről kell gondoskodniuk. Ezt a vizet pedig csak igen nagy felelősséggel, gondossággal lehet kiosztani. Így fogalmaz a vízmérnök: kiosztani. Erről győződtünk meg a Kincsesbánya területén található rákhegyi vízműben. — Honnan van az ivóvizünk? Varga Miklós mondja: a föld alól. Hullay Gyula üzemigazgató, vízmérnök kiegészíti azzal, hogy az a víz, amit a nagy város, Székesfehérvár lakossága és sok más település népe iszik, a levegőből érkezik. Szerencsénk van — bizonyítják —, hogy annak idején megtalálta valaki itt a bauxitot. Hogy a természet milyen gondos, a bauxitot úgy adja, ha a vizet is viszszük. De mennyire, hogy kell. — Itt járt nemrégen Kincsesbányán egy angol geológus csoport és meglepetéssel tapasztalták, hogyan történik nálunk a bauxitbányászat. Milyen nagy felelősséggel és gondossággal tároljuk ezt a föld alatti vízkészletet — meséli az üzemigazgató. Anglia is keresi a barnaszén medencéiben rejlő jó ivóvíz tárolásának módját. Kóstolót is kaptak belőle. Kíváncsiságunk oka, hogy mi is kértünk egy pohárral. — Karsztvíz. Ez a hegyvidék „termése”. Évmilliók esővize ez. — Napjainké is — jegyzi meg Hullay Gyula. — Ez az örök körforgás. Ebbe a körforgásba kapcsolódtunk be, amikor a bányavizet megfogtuk. , Furcsa ellentmondás. Varga Miklós ezt a következőképpen magyarázza. A térség nagy része jelentős mélységi tehát föld alatti vízkészlettel rendelkezik. Éppen ezért a terület egyik legjellegzetesebb vízgazdálkodási problémája a természeti kincsek kiaknázása. Az ajkai, balinkai szén-, a nyirádi és az iszkaszentgyörgyi bauxitbányák működése nagyrészt a karsztvízszint alatt fekvő szén- és ércvagyon kitermelését jelenti. Ahhoz, hogy a bauxithoz hozzájusson az ember, előbb ezt a vizet kell kibányásznia, „elsüllyesztenie”, magyarán, a föld alatt tárolnia. Ez viszont azzal jár, hogy sok bővizű forrás és más egyéb vízadó, létesítmény hozama soványabb lesz, több közülük elapad. A bányászat vízkészletgazdálkodási szempontból káros tevékenysége azzal vált hasznossá, hogy lehetőséget teremtett regionális vízellátó rendszerek kialakítására. Ebből egy — Rákhegy. Amíg a város ivóvízének kútjáról fotó készül lejegyezhetem, hogy miként történik a vízkormányzás. Ebből a kútból — a föld alatt tárolt karsztvízből — a fehérváriak naponta 53 ezer köbmétert kapnak. A többit, a napi szükséglet 10—15 százalékát Aszalvölgyből, és a csőri karsztaknából „kormányozzák” a megyeszékhelyre. (Folytatjuk) Peresztegi T. Ferenc Bakteriológiai vizsgálat az igazgatóság központi laboratóriumában. Nem múlik el nap, hogy ne küldenének figyelmeztetést a szennyezett vizekről * Fehérvár kútja. A felvételen a rákhegyi vízmű belső géprendszere látható. Innen „nyomják” föl egészen a tizedik emeletig a mindennapi vizet (Fotó: Rabáczy Szilárd) 3. OLDAL