Fejér Megyei Hírlap, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-01 / 152. szám

(Folytatás az 1. oldalról) a KGST tagországok együttműködésének eredményeként el­sősorban a gépek, berendezések, szállítóeszközök és egyéb beruházási javak árucseréje bővült. A nem rubel elszámolású kivitel növekedése törekvéseinkkel összhangban meggyorsult, a behozatal viszont meghaladta a tervezettet. 7. A Központi Bizottság, értékelve a gazdasági munka ered­ményeit, a kialakulóban lévő kedvező tendenciákat, rámuta­tott arra is, hogy még jobban figyelembe kell venni a gaz­dálkodás változó feltételeit. A világpiacon újabb jelentős áremelkedések mennek vég­be, a kőolaj és több nyersanyag ára tovább növekszik, s en­nek gazdasági hatásával természetesen számolni kell. Ezért a Központi Bizottság nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy fokozottabb mértékben kell takarékoskodni az energiá­val, a nyersanyagokkal, és a tervnek megfelelően kell teljesí­teni export és import előirányzatokat. További erőfeszítések szükségesek annak érdekében, hogy a kedvező folyamatok, a termelés minőségi tényezői megerősödjenek. A gazdálkodás hatékonyságának növelése, valamint a termelési és termék­­szerkezet megfelelő irányú és gyorsabb módosítása érdekében arra is szükség van, hogy tovább folytassuk a világpiaci vi­szonyokat és népgazdaságunk valóságos helyzetét jobban ki­fejező, reálisabb termelői és fogyasztói árak kialakítását. A Központi Bizottság hangsúlyozta, hogy az idei népgazda­sági terv jó végrehajtása teremt szilárd alapot nemcsak a jövő esztendő, hanem a következő ötéves tervidőszak munká­jához is. A gazdasági tevékenység minden területén, az irá­nyítás és a végrehajtás minden szintjén az eddiginél követke­zetesebb munkára, nagyobb határozottságra, gyorsabb előrehaladásra van szükség. A szocialista munkaverseny is a terv minőségi követelményeivel összhangban álló teljesítmé­nyekre ösztönözzön. Az 1979. évi népgazdasági tervben foglalt feladatok megol­dásához az szükséges, hogy a központi gazdaságirányító és a gazdálkodó szervek több és konkrétabb kezdeményezéssel, fegyelmezettebb munkával, lelkiismeretes, takarékos gazdál­kodással törekedjenek a kitűzött célok elérésére. A Központi Bizottság, áttekintve az 1979. évi terv teljesí­tésének eddigi eredményeit és tapasztalatait, rámutatott: ren­delkezünk a szükséges feltételekkel ahhoz, hogy közös erőfe­szítéssel, egységes akarattal sikeresen megoldjuk az előttünk álló feladatokat, megszilárdítsuk a népgazdaság fejlesztésé­ben és az életszínvonal emelésében elért vívmányainkat, s megteremtsük további előrehaladásunk biztos alapjait. A Központi Bizottság megvitatta a párt soron lévő kong­resszusának összehívására vonatkozó javaslatot. A szervezeti szabályzat előírásainak megfelelően elhatározta, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusát 1980 márciu­sára összehívja. (MTI) ÜL Az iráni alkotmányról Amióta Irán több mint négy hónappal ezelőtt, 1979. február 12-én lerázta magá­ról a sah önkényuralmát és megszűnt az amerikai tá­maszpontrendszer egyik leg­fontosabb bástyája lenni , szüntelen harc folyik a jövő­beni politikai irányvonal meghatározásáért. Rendkívül nehéz ennek a harcnak fordulatairól reális értékelést adni. Mindenek­előtt azért, mert az országban továbbra is több hatalmi köz­pont van. E hatalmi közpon­tok közül a legerősebb a csá­szárságot megdöntő forradal­mi mozgalom szimbólummá emelkedett vezéralakja, Khor­meini ajatollah körül tömö­­­rül. Iránban minden jel sze­rint továbbra is Khomeini po­litikája a mérvadó. Ez a poli­tika szükségszerűen személy­hez kötődik. Khomeini nagy, akaraterejű és szuggesztív,­ a sah rendszerét mélységesen gyűlölő egyéniségéhez. A Khomeini körül működő ha­talmi központ tevékenységére azonban ugyanakkor az is rá­nyomja a bélyegét, hogy Kho­meini és legszűkebb környe­zete az iszlám szerepét ab­szolutizálja. Igen erős a haj­landóság arra, hogy a tényle­ges hatalmat a síita mohame­dán egyház Khomeinit köve­­telő papi rétegeinek kezébe adják és Iránból olyan álla­mot formáljanak, amely erő­sen teokratikus (egyházural­mi) jellegű. Ezzel a törekvésssel kap­csolatban igen sok zavaró té­nyező mutatkozik. Mindenek­előtt az, hogy Iránban, amely nemcsak a világ egyik legna­gyobb olajtermelője, hanem immár jelentős ipari bázissal is rendelkezik —, ilyen ala­pon szinte elképzelhetetlen a termelés és a társadalom ész­szerű megszervezése. A zavart fokozta, hogy az ország társadalmi és politikai arculatának kidolgozásáért vívott küzdelem kívülmaradt az államjogi kereteken. Hiva­talosan sem Khomeini, sem a vitában részt vevő többi ajatollah nem rendelkezik ál­­lamjogilag meghatározható státusszal. Ugyanakkor a Ba­­zargan miniszterelnök vezeté­se alatt álló, Khomeini által kinevezett kormányt gyakor­latilag kiszorították a tényle­ges hatalom szférájából. Eb­ben a kormányban csak azok­nak a minisztereknek van tényleges hatalmuk és befo­lyásuk, akik (mint például Ibrahim Jazdi külügyminisz­ter) korábban Khomeini leg­szűkebb köréhez tartoztak. Ilyen politikai háttér előtt zajlott le az alkotmányterve­zet körül vívott harc. A vá­zolt hatalmi helyzet volt az oka annak, hogy az alkot­mánytervezet nyilvánosságra hozását több ízben is elha­lasztották. Amikor végül jú­nius utolsó harmadában az alkotmánytervezet nyilvános­ságra került, az elsősorban Khomeini hatalmi fölényét tükrözte. Khomeini mindössze abba egyezett bele, hogy az „iszlám törvényeinek szellemében” egy 70 tagból álló bizottság vizsgálja felül az alkotmány tervezetét és azután azt egy­szerű népszavazás formájá­ban terjesszék az ország elé. —­. —e. Az ENSZ főtitkára hazánkba látogat Pója Frigyes külügyminiszter meghívására dr. Kurt Wald­heim, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára és fele­sége a közeli napokban hivatalos látogatásra Magyarországra érkezik. (MTI) A HÉTEN TÖRTÉNT 1. Mit ígér a KGST további fejlődése? A szocialista országok gaz­dasági együttműködési szer­vezete, a KGST, harminc esztendeje áll fenn, s mosta­ni, kormányfői szintű ta­nácskozásán „munkával ün­nepelt”: felmérte a három évtized eredményeit, meg­határozta az új távlatokat, s konkrétan máris elfogadott két újabb, hosszú távú együttműködési célprogra­mot. Az egyik ilyen program a tagállamoknak, de így is mondhatjuk: a KGST-orszá­­gok népeinek az ipari fo­gyasztási cikkekre vonatko­zó szükségleteit van hivat­va kielégíteni, a másik prog­ram pedig a közlekedési kapcsolatok feljesztéséről in­tézkedik. Az ilyen hatalmas, átfogó programok a rész­­intézkedések egész sorával valósulnak meg, már most, a moszkvai KGST-ülésen tizennégy különböző meg­állapodást írtak alá. Az energiakérdés a szo­cialista közösség országai számára is létfontosságú: jó példa a KGST-tanácskozás kapcsán megszületett döntés egy új atomerőmű létesíté­séről és három szocialista ország energiaellátásának bővítéséről. A­­ szovjet Hmelnyickij városka mellett épül az az atomerőmű, amelytől a lengyelországi Rzeszowig 750 kilovoltos távvezetéken jut el a ter­melt villamos energia, onnan tovább Csehszlovákiába és Magyarországra is juttatnak áramot. Egy másik példa: a Szov­jetunióban bővítik az ener­giaigényes vegyipari termé­kek, például az ammónia, vagy a polietilén gyártását, az ilyen termékekért cseré­be a többi KGST-ország olyan termékeket szállít, amelyeknek előállítása már nem követel sok energiát. Az erről szóló egyezményt a Magyar Népköztársaság is aláírta. 2. Mit jelent a tokiói komp­romisszum? A japán fővárosban hét tőkés ország (az USA, az NSZK, Japán, Nagy-Britan­­nia, Francia- és Olaszország, valamint Kanada) állam- és kormányfői találkoztak az immár rendszeressé váló, minden év nyarán megren­dezett csúcsértekezletükön. Ennek az eszmecserének az a rendeltetése, hogy meg­próbálják — mindenekelőtt gazdasági,, pénzügyi téren — összehangolni a vezető tőkés hatalmak érdekeit és poli­tikáját. Tavaly ilyenkor Bonnban még a közös pénz­ügyi politika vitatott kér­dései kerültek a napirend élére, most mindent elmo­sott az olaj. Az olaj árának állandó emelkedése egy év leforgá­sa alatt nemcsak a termelők (mondjuk, az arab olajsej­kek) akarata szerint történt, hanem mindenekelőtt azért, mert az iráni zűrzavar mi­att hónapok óta kevesebb az olajtermelés és így az olaj­kínálat, mint a fontos üzem­anyagban jelentkező keres­let. Kézenfekvő tehát az elképzelés: ha a vezető tő­kés hatalmak csökkentik olajfogyasztásukat, ha ko­molyan takarékoskodni kez­denek, akkor le lehet szo­rítani az olajárakat! Igen, de az USA a tőkés világ legnagyobb olaj­fo­gyasztója egyben a legna­gyobb pazarló is, nagyon nehéz rávenni az amerikai polgárt, hogy ne „országúti cirkálón" közlekedjék. Az USA ipara és mezőgazdasá­ga is rengeteg olajat emészt fel. Hozzáteendő nyomban: az Egyesült Államokban sokkal olcsóbb az olaj, a benzin, a földgáz, mint más tőkés országokban! Megteheti-e Carter, hogy az 1980-as elnökválasztási év előtt szigorú takarékos­ságra szólítja és szorítja azokat a polgárokat, akik­nek a szavazatától függ, hogy újra megválasztják-e? Tokióban az egyik olda­­lon állt Amerika (és a ha­sonlóan nagy olajfogyasztó Japán), a másik oldalon pe­dig az olajtakarékosságot szorgalmazó NSZK és Fran­ciaország. A végén kölcsönös enged­ményeken alapuló megálla­podás, kompromisszum szü­letett: az USA takarékoskod­ni fog, de csak az 1977-es fogyasztási adataiból haj­landó lejjebb adni, (akkor rekordot értek el a pazar­lásban!) az olaj árának emelkedéséért a felelőst, a bűnbakot továbbra is az OPEC-ben, az olajexportáló országokban látják. 3. Miért alakult ki újra veszélyes helyzet a Közel- Keleten? Szabályos légicsaták vol­tak ismét a Közel-Keleten: a hét közepén a dél-libanoni területekre támadó izraeli harci repülőgépek szíriai kötelékekkel találták szem­be magukat. Mint a közel­­keleti háborúkban, most is egymás után jöttek a jelen­tések az ellenség repülőgé­peinek lelövéséről, s aho­gyan ez lenni szokott, mind­két fél más-más adatokat kö­zölt. A helyzetet bonyolította, hogy Izrael amerikai gyárt­mányú, korszerű F–15-ösö­­ket vetett be. Ezeket a harci repülőgépeket pedig csak bi­zonyos megkötöttséggel kap­ta meg Tel Aviv Washing­tontól: nem használhatja fel őket támadó célokra. Az amerikai kormány figyelmez­tette is szövetségesét vállalt kötelezettségére, de Begin miniszterelnök válasza az volt, hogy Izrael tulajdon­képpen védekezik Libanon légterében ... s kilátásba he­lyezte, hogy az izraeli légi­erő továbbra is lőni, bombáz­ni fogja a dél-libanoni pa­lesztin településeket. A palesztin menekülttá­borok védelmét az ott élők mástól nem várhatják, csak a szomszédos Szíriától, amely politikai-diplomáciai téren amúgy is az egyiptomi—iz­raeli alku ellenében kiala­kult, úgynevezett szilárdság front vezető erejének mutat­kozik. Szíria a minap Irakkal jutott el az államszövetségi elgondolások megvalósításá­nak útjára. Amikor létrejön Szíria és Irak uniója, az iraki olajkincs anyagi fedezetet is teremthet a határozottabb és átfogóbb szíriai tervek meg­teremtéséhez. Pálfy József Genfben újabb kőolaj áremelésről határozott az OPEC érte­kezlete. Képünkön: Jamani szaúd-arábiai olajminiszter nyi­latkozatot ad a tanácskozás befejezésével Az események címszavakban HÉTFŐ: Gromiko szovjet külügyminiszter sajtóérte­kezletet tartott — Schmidt kancellár útban To­kió felé Koszigin miniszterelnökkel tárgyalt. KEDD: Megkezdte munkáját a KGST XXXIII. ülésszaka — Lázár György felszólalt, Kádár János üdvö­zölte a tanácskozást — Befejeződött a japán— amerikai csúcstalálkozó. SZERDA: Izraeli—szíriai légiharc Libanon légterében — Carter elnök megvitatásra a szenátus elé ter­jesztette a SALT—2-t. CSÜTÖRTÖK: Két célprogramot fogadott el a KGST — Az olajtermelő országok átlag 35 százalékkal emelték az olaj árát — Új szocialista javaslat a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon. PÉNTEK: Kompromisszumos megállapodás a tokiói csúcsértekezleten — Távozott tisztéből a NATO- erők európai főparancsnoka, Haig amerikai tá­bornok. SZOMBAT: Carter elnök Dél-Koreában tárgyal . Alkudozások Nicaraguában Somoza távozásának kierőszakolására, tovább tartanak a harcok a sandinista felkelők és a diktátor nemzeti gár­dája között. Tokióban tanácskozott hét tőkés nagyhatalom vezetője (Telefotó - AP - MTI - KS)

Next