Fejér Megyei Hírlap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1979. SZEPTEMBER 1. 1. OLDAL A Pamutnyomóipari Vállalat újpesti Cérnagyárában varró- és kézimunkacérnákat gyártanak mintegy háromezer variá­cióban. Termékeik hatvan százalékát tőkés országokban ér­tékesítik. Az üzemben a tervezettnél ezerkétszáz tonnával több varrócérnát állítanak elő és az 1980-ig tervezett tőkés exportot is túlteljesítik (MTI Fotó — Hadas János felvétele — KS) új cseh bányák A bányászatnak Csehszlo­vákiában régi hagyománya van. Erről tanúskodnak az egész ország területén megta­lálható bányaépítmények. A Közép-Csehországban fekvő Slany környéke már sok évtizeddel ezelőtt is a szénkitermelő területekhez tartozott. Kounov­i részében néhány kisebb bánya létesült, ahol a múlt század végétől 1966-ig dolgoztak a bányá­szok. A Humboldt Részvény­­társaság az 1872—1878-as években Jemníky község kö­zelében majdnem 500 méter mély aknát fúratott; azzal számoltak, hogy a kladnói főérből itt majd szenet tud­nak bányászni. A fellelt szén­evet azonban a kezdetleges technikai eszközökkel nem voltak képesek kiaknázni. A Humboldt Társulat kí­sérlete azonban felhívta a fi­gyelmet a Slany környéki széntelepre. 1953-ban kezd­ték meg az alapos geológiai kutatásokat. A feladat külö­nösen az utóbbi években ka­pott jelentőséget. A Slany környéki kiaknáz­ható széntartalékot körülbe­lül 200 millió tonnára becsü­lik. A kladnói Kőszénbánya­­építő Vállalat és több más szállítóüzem dolgozói jelen­leg már megkezdték a feltá­rási munkálatokat a fő épít­kezés körülbelül 16 hektár­nyi területén, Slany város és Otruby község között. A legfőbb feladat idén két kutatóakna kimélyítése lesz. Később ezek képezik a tulaj­donképpeni bánya alapját. Ezek az aknák mintegy 1300 méter mélységbe nyúlnak majd le. A Slany környéki szénterü­let feltárása nem könnyű fel­adat. Ezért a csehszlovák szakemberek szoros együtt­működést létesítettek kollé­gáikkal a többi szocialista országban. A feketeszén bá­­nyászása 1992-től jelentene nagy segítséget a csehszlovák népgazdaság számára. Az MTA Központi Fizikai Kutató Intézet gázlézerkutató laboratóriumában saját fejlesztésű, új alapelveken működő, kék fényt sugárzó gázlézer megalkotásán dolgoznak. Számí­tástechnikában, biológiai kísérleteknél, illetve a nyomda­­technikában alkalmazzák (MTI Fotó: Tóth Gyula felv. — KS) Energia­gazdálkodás Kubában Fidel Castro „A történe­lem engem igazol” című könyvében megemlítette, hogy a forradalom előtt a falun és a városok környé­kén élő 2,8 millió kubai nem használhatott villanyt. Az amerikai tulajdonban levő Kubai Villany­társaság csak ott épített elektromos távvezetékeket, ahol busás profitra számíthatott. A villanytársaságot 1960-ban az elsők között államosítot­ták. A népi hatalom azonnal elsőrendű figyelmet szentelt az elektromos energiagaz­dálkodásnak. A Szovjet­unió segítségével Martéi és Santiago de Cuba városok­ban, Csehszlovákia rész­vételével pedig Cienfuegos­­ban és Nuevitasban épültek hőerőművek. Manapság, a marieli Maxime Gomez vil­lanytelep egymaga több vil­lamos energiát termel éven­te, mint a forradalom előtt az ország összes villanyte­lepe. A villanytelepek teljesí­tőképessége húsz év alatt csaknem ötszörösére, a vil­­lamosenergia-termelés pe­dig négyszeresére növeke­dett. Az egy lakosra jutó energiatermelés megkétsze­reződött. 1980-ra Kubának egyesített villamosenergia­rendszere lesz. A villamos­­energia-termelés gyors fej­lődése csupán a legutóbbi öt évben több száz üzem, 1600 mezőgazdasági objek­tum és 1200 iskola áramel­látását tette lehetővé. A közeljövőben folytató­dik a villamos erőművek bővítése. A marieli és a Santiago de Cuba-i erőmű­vek kapacitása már jövőre eléri az egymillió kilowat­tot, Havanna északi részén pedig 1981 és 1985 között egy 1,2 millió kilowatt tel­jesítményű hőerőmű épül fel. A kubai energiagazdálko­dás fejlődésének új szaka­sza kezdődik 1985-ben, ami­kor a szovjet segítséggel Cienfuego­ környékén épü­lő atomerőmű első blokkja már áramot termel. Kapaci­tása eléri majd a 880 000 kilowattot. Az 1985—2000-es évekre szóló távlati terv több atomerőmű létesítését irányozza elő, 8 millió kilo­watt összteljesítménnyel. Tagfelvételi munka a Videotonban Engedmény nélkül A megyeszékhely több mint kétszáz pártalapszervezetében évenként 330—350 új párttagot vesznek fel. Tagfelvételkor szigorú az elbírálás. A felvételt előkészítő munkatársak, párt­csoportok, KISZ-szervezetek, konzulensek és a taggyűlés résztvevői is arra törekszenek, hogy a XI. kongresszus hatá­rozatának szellemében járjanak el az utánpótlás nevelésé­ben, a pártépítő tevékenység különböző fázisaiban. Vagyis a dolgozók, elsősorban a munkások legjobbjait készítik fel a párttagságra, akik meggyőződéses hívei a szocialista társa­dalomnak, akik élen járnak a munkában és a szocializmus elvei szerint élnek. Ezek a követelmények egy­ben mércét is jelentenek. Is­merik a magas mércét a fel­vételüket kérelmezők és azon vannak, hogy megfe­leljenek a kívánalmaknak. Így van ez a Videotonban is, ahol a székesfehérvári új párttagok mintegy egyötödét veszik fel. És­­ mivel jelen­tős munkásbázis a Videoton nemcsak Székesfehérváron, hanem Fejér megyében is nagy a „kisugárzó hatása”, így az sem titok, hogy a párttagság összetételében és az utánpótlás nevelésében is tükröződik az osztály- és ré­tegmegoszlás. Az itt dolgo­zó, majdnem másfél ezer kommunista többsége mun­kás. Az újonnan felvett párt­tagok háromnegyede szintén munkás. Az is közismert, hogy ebben az ipari nagy­üzemben foglalkoztatottak mintegy fele 30 éven aluli, így érthető, hogy az új párt­tagok több mint 70 százalé­ka fiatal. Nem ilyen jó az arány a nők esetében, éppen ezért a politikai nevelő munkát körükben tovább javítják. Erről is szólt nem­régiben Horváth István, a testület tagja, amikor a párt­építési tevékenység tapasz­talatait pártbizottsági ülésen összegezték. Természetesen nemcsak a nők körében, hanem minden munkaterületen szükség van céltudatos és folyamatos esz­mei, politikai nevelésre. A megyei pártbizottság vezetői látogatásaik, tapasztalat­szerző és elemző munkájuk során mindenkor hangoztat­ják ennek fontosságát. Ha van is még mit tenniük a Videoton pártalapszerveze­­teinek, pártszerveinek ez ügyben, dicséretükre válik, hogy a legtöbb munkahelyen éven át kiegyensúlyozott, tu­datos a munkások párttag­gá nevelése. Hozzájárul eh­hez a politikai feltételek általában kedvező volta. E feltételek között említendő a dolgozók anyagi, szociális körülményeinek folyamatos javulása. Ugyanakkor nem elhanyagolható tényező a politikai, szakmai műveltség növekedése, vagy például a közéleti szereplés, az aktivi­tás erősödése. Vagyis tág tere van a párt­taggá nevelő munkának, a tagfelvételi tevékenységnek. Mégis elhangzik esetenként, hogy ki kell várni a sort, más esetben előfordulhat, hogy a párttagságra érdemes munkás — talán szerénység­ből, talán járatlanságból — nehezen teszi meg a lépé­seket felvétele ügyében. Az ajánlók, a konzulensek a megmondhatói, hogy többen csak a hívó szóra várnak. Nos, a híradásipari számítás­­technikai nagyüzemben a a kezdeményezésre, a hívó szóra is van példa. Ahol ugyanis tudatos a tagfelvé­teli munka, ott már jó elő­re tudják a pártszervezetek, hogy kivel erősödik legköze­lebb közösségük. Vagyis nagy jelentősége van a ki­választásnak. Ezt a munkát nagy felelősséggel, kellő is­meretek­­ birtokában lehet lelkiismeretesen végezni. Nem kizárólagosan csak a vezetőségek dolga ez. Sőt! Igazán akkor lehet jó a ki­választás — miként ezt a Vi­deoton ilyen jellegű munká­ja is példázza — ha bevon­ják e tevékenységbe a párt­­csoportokat, a KISZ-szerve­­zeteket, s figyelembe veszik a közvetlen munkatársak, brigádtagok véleményét is. A Videotonban 38 párt­­alapszervezet van. Ezért az is nagyon fontos, hogy egy­séges elvek alapján — ez adott az MSZMP Szervezeti Szabályzata szerint — állít­sák a követelményeket a fel­vételüket kérelmezők elé. A kívánatos az volna, hogy nemcsak egy nagyüzemen belül, hanem mindenütt azo­nos elbírálás alapján, elvi­politikai engedmények nél­kül szavazzanak bizalmat az új párttagoknak. Az sem baj, ha nem csupán dicshim­nuszt zengenek az ajánlók, vagy a taggyűlés résztvevői a felvételi kérelmezőről. Sze­rencsére már az egyik ta­pasztalat, hogy egyre kriti­kusabban mérlegelik a párt­ba lépők tulajdonságait. A több éves együttmunkálko­­dás, a közéleti tevékenység, a magán-, illetve a családi élettel kapcsolatos ismeret feljogosítja az ajánlókat is arra, hogy az esetleges, nem éppen pozitív tulajdonságok­ra felhívják ajánlottjuk és a taggyűlés figyelmét. Igen nagy az egyes KISZ- szervezetek, taggyűlések fe­lelőssége. Hiszen alig-alig akad olyan 30 éven aluli fia­tal a Videotonban, akinek egyik ajánlója ne a KISZ- szervezet lenne. Egymáshoz kapcsolódó tevékenységről van szó. A kiválasztást köve­tő felkészítési folyamatba il­leszkedik a konzulensek munkája. Ám az is tapaszta­lat, hogy a tagfelvétellel többségében befejezettnek te­kintik megbízatásukat, s nem követik figyelemmel az új párttag útját. Ugyanez el­mondható az ajánlók többsé­géről. Ezért fordulhat elő, hogy egyes aktív, közéleti pártonkívüliek tagfelvételük után „pihenőbe” vonulnak. Abbahagyják például a KISZ-munkát, mert más köz­életi elfoglaltságot, újabb megbízatást várnak párt­­alapszervezetük vezetőségé­től. S ha ez késik, akkor esetleg a kényelmesebb mó­dot választják. Színvonalas, ütemes fi­gyelmet érdemlő a tagfelvé­teli munka a vegyi-, a tévé-, a számítástechnikai és a rádiógyárban. A helyi párt­építési munkabizottság ta­pasztalata ez. Lehetne ta­nulmányozni az itteni mód­szereket. Nem sablonok má­solására gondolok. Csupán arra, hogy a jó módszereket kellene közkinccsé tenni. Németh Erzsébet Az idegenvezető Szatzker Ferencné délelőtt a székesfehérvári Könnyűfém­mű szélesszalag hengermű­vének villamos üzemében karbantartó műszerész. Dél­után idegenvezető. — Hogyan tudja össze­egyeztetni a két gyerek gondját, a napi munkát és az idegenvezetést? Hiszen mindhárom elfoglaltság egész embert kíván. — Nekem egyetlen külön szórakozásom, hobbim az idegenvezetés. Az Expresstől egy év alatt tizenöt alka­lommal kértek fel idegenve­zetésre. — Milyen feladatokat lát­nak el az idegenvezetők? — Általában három külön­féle szolgáltatást igényelnek a csoportok. Sokan egy-két napra érkeznek Székesfehér­várra, egész programjukat a város megismerése jelenti. Én legtöbbször ilyen alkal­makkor kísérem a turistákat. Több utazással jár és feltét­len több nyelv ismeretét kö­veteli az a szolgáltatás, ami­kor külföldre utazó Express csoportokkal kell menni. Ér­dekes munka a hosszabb or­szágjáró kirándulás, az egy­két hetes hazai program, amelynek csak egy része a fehérvári városnézés. — Milyen idegen nyelvet beszél? — A tagozatos orosz érett­ségi után tovább folytattam a nyelvtanulást. A szláv nyelvek egy részén megérte­tem magam. Persze, egy-egy nyelven belül külön kell ta­nulni a társalgási, az úgyne­vezett idegenforgalmi és az irodalmi nyelvet. Amikor csoportok érkezését várom, alaposan fel kell készülnöm Székesfehérvárból. Szeretem ezt a várost, szívesen csa­tangolok egyedül is az utcáin és mindig új meg új dolgo­kat fedezek fel. Az egyik legnagyobb öröm, amikor új felfedezéseimet megosztha­tom érdeklődő turistákkal. — Csak a városnézés gondja az idegenvezetőé? — Túl egyszerű volna. Se­gítenünk kell más programok kialakításában is. A múltkor például egy gyerekcsoportot olyan helyre kellett vinni, ahol játszhattak a szabadban. Meglettebb korú embereknek egész más elfoglaltságot kell adni. És persze végig arra vi­gyázni, hogy egy percre sem unatkozzék egyik vendégünk sem. — Sokan vállalkoznak ide­genvezetésre Fehérváron? — Úgy tudom az Express mintegy harminc embert tud mozgatni. Pedig ennél jóval többet képeztek ki idegen­­vezetőnek. Most ősszel is in­dul az idegenforgalmi hiva­tallal közösen egy ilyen tan­folyam. Sajnos azonban so­kan lemaradnak azok közül, akik elsajátítják az idegen­­vezetéshez nélkülöz­hetetlen ismereteket. — Mi lehet az oka ennek a lemorzsolódásnak? — A lemaradók kisebbik része elköltözik a városból, máshol gyakorolja ezt a hi­vatást. Többségük azonban éppen a tanfolyamon vagy egy-két csoport fogadása után döbben rá, hogy esetleg felkészültségénél fogva al­kalmatlan erre a munkára, vagy túl sokat vesz el sza­bad idejéből az idegenveze­tés. — Mivel szokta tölteni a szabadságát? — Természetesen utazom. Igaz, azokban a hetekben a férjemmel és a gyerekeim­mel. — A családja megértően fogadja-e, hogy sokat van tá­vol? — A férjem sem otthonülő típus, ő az Ikarusban dolgo­zik és munkaidő után sok társadalmi megbízatást vál­lal. Én sem teszek neki szem­rehányást, ha egy-egy ren­dezvény vagy gyűlés miatt időnként több időt tölt a munkahelyén mint a család­jával. Az biztos, hogy ide­genvezető csak az lehet, aki az alapos felkészültség és a nyelvtudás mellett a családja megértését, támogatását is bírja. L. G. Tengerek egyesítése Valamikor a Fekete- és a Kaszpi-tenger, valamint az Aral-tó egyetlen, hatalmas óceán volt. A Fekete- és a Kaszpi-tengert széles szoros kötötte össze azon a helyen, ahol ma Manics található. Manics napjainkban két fo­lyó, és a különböző víztáro­lók világa, a két folyó, ame­lyek egyike a Fekete-tenger­be, másika a Kaszpi-tenger­­be ömlik, élő emléke az egy­kori szorosnak. Nevüket — „manics”, ami a török „ma­­nacs” (keserű) szóból ered — kesernyés, sós ízű vizükről kapták, s a folyók után ne­vezik a környéket is így. A vidék négy mesterséges víz­tárolója első megvalósított láncszeme annak a tervnek, amelynek végső célja a Fe­­­kete- és a Kaszpi-tenger „új­raegyesítése”. A gondolatot a múlt szá­zadban két francia tudós ve­tette fel. Az építkezések csak 1932- ben kezdődtek meg, s négy év múltán már három víztá­roló készült el, amelyekhez a hatvanas évek végén csatla­kozott a negyedik, a Csog­­radszkoje mesterséges tenger. Az építők természetesen még nem gondolhatnak pihenőre, míg el nem készül az össze­függő víziút a Fekete- és a Kaszpi-tenger közt a Manics völgyében.

Next