Fejér Megyei Hírlap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-02 / 230. szám
TELEX Kabul Nagygyűlést tartottak vasárnap Kabulban az afganisztáni nép forradalmi vívmányainak támogatására. Több tízezer munkás, paraszt, alkalmazott és értelmiségi vonult végig a főváros utcáin, éltetve az Afganisztáni Népi Demokratikus Pártot, elítélve az afganisztáni dolgozó nép ellenségeit. Moszkva Hétfőn kezdi meg tárgyalásait Moszkvában a szocialista internacionálé leszerelési kérdésekkel foglalkozó munkacsoportjának küldöttsége. A küldöttség több napon át tartózkodik Moszkvában és találkozik az SZKP és a szovjet kormány magas rangú vezetőivel. Panamaváros Október 1-e történelmi nap a panamai nép életében: tegnap emelkedtek jogerőre azok a szerződéseik, amelyeket a Panamai Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok — évekig tartó, szívós és gyakran félbeszakított tárgyalások után — 1977 szeptemberben írt alá Washingtonban az eddig amerikai közigazgatás és katonai ellenőrzés alatt állt panamai csatornaövezetről. San Sebastian A baszkföldi San Sebastian egyik elővárosában vasárnap reggel ismeretlen tettesek golyózáport zúdítottak három szolgálatot teljesítő rendőrre. Az egyik rendőr meghalt, a másik kettő megsebesült. Spanyolországban év év eleje óta 112 politikai motivációjú gyilkosságot követtek el. A meggyilkoltak közül 48-an rendőrök voltak. Malabo A malabói rádió rövid közleményben erősítette meg, hogy kivégezték Francisco Macias Nguemát, Egyenlítői Guinea volt elnökét. Végrehajtották a halálos ítéletet az augusztusban megbuktatott diktátor hat társán is. Kampala Uganda nem hivatalos becslések szerint 25—30 millió dollár értékű egyezményt kötött a Tropiscale svéd céggel. A megegyezés értelmében Uganda 100 ezer tonna kobaltot tartalmazó vaspiritet szállít a cégnek. Bukarest A Pitesti-i gépkocsigyár dolgozói azon fáradoznak, hogy tovább tökéletesítsék a Magyarországon is népszerű Dacia 1300-as személygépkocsit. 1980-tól olyan ventillátorral látják el a kocsi motorját, amely két lóerővel növeli majd a teljesítményt s egyben 100 kilométerenként 0,5 literrel csökkenti az üzemanyag-fogyasztást. Dublin II. János Pál pápa hétfőn befejezte háromnapos írországi látogatását és kora délután Bostonba, az Egyesült Államokba utazott. A tervek szerint ma New Yorkban felszólal az ENSZ-közgyűlés ülésszakán. Párizs A francia autósok számára is kötelező hétfőtől a biztonsági öv használata. A közutakon, és a városi gyorsforgalmi utakon eddig is kötelező volt az övhasználat, de a városi közlekedésben nem. A balesetek gyorsan emelkedő száma miatt azonban a francia kormány úgy döntött, hogy az eredetileg csak 1980 januárjától tervezett intézkedés bevezetését három hónappal előbbre hozza. Tokió Az Owen nevet viselő tájfun — amely a hét végén söpört végig Japán középső részén — legalább hét embert megölt, harmincat pedig megsebesített. Az óránként 130— 240 kilométeres sebességgel száguldó szélvihar vasárnap éjjel Osaka japán városban tombolt, megrongált több ezer lakást és a hárommilliós városra hatalmas vízáradatot zúdított. Cikk a Pravdában A két nép közös érdeke a béke és a biztonság „A kínai és a szovjet nép alapvető érdekei igazi jószomszédságot és békés, kölcsönösen előnyös együttműködést követelnek” — állapítja meg a KNK 30. évfordulójáról megemlékező cikkében a moszkvai Pravda. A továbbiakban a lap rámutat: A Kínai Népköztársaság megalakulása első napjaitól a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország sokoldalú segítséget nyújtott a gazdasági élet újjászületéséhez. Kiemelkedő jelentőségű esemény volt az ország életében a Kínai Kommunista Párt 1956 szeptemberében megtartott VIII. kongresszusa. A kongresszus megerősítette a szocializmus építésének általános irányvonalát, azt, hogy Kínát korszerű iparral és mezőgazdasággal, élenjáró tudománnyal és kultúrával rendelkező fejlett országgá változtatják. Ami pedig a Kínai Népköztársaság külpolitikai irányvonalának alapját illeti: a kongresszus meghirdette a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való testvéri barátság erősítésének, az ázsiai és afrikai országokhoz fűződő baráti kapcsolatok fejlesztésének a proletár internacionalista szolidaritás megszilárdításának politikáját. A Kínai Kommunista Párt ugyanakkor elítélte a fegyveres erő alkalmazását, illetve a vele való fenyegetőzés imperialista politikáját. A Kínai Népköztársaság fennállásának első éveiben elért sikerek és a VIII. kongresszus határozataiban megerősített irányvonala világos távlatokat nyitott a kínai nép előtt, a társadalom szocialista átalakításához, a termelőmunkát elősegítő kedvező külső feltételek biztosításához. Az 50-es évek végétől Peking külpolitikájának tengelyét a nagyhatalmi, hegemonista célok alkotják, területi igényeket kezdtek hangoztatni a szomszédos államokkal szemben, s a szélsőséges nacionalizmus határozta meg a jelenkor forradalmi és felszabadító erőihez való kínai viszonyt. Ez a folyamat végeredményben ahhoz vezetett, hogy Kína a legagresszívabb antikommunista erőkkel együtt lépett fel, s „egységes front” létrehozását sürgette a Szovjetunió és más szocialista országok ellen. E politika egyik legdurvább megnyilvánulása volt a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen elkövetett kínai agresszió. A Szovjetunió elvi álláspontja a Kínai Népköztársasághoz fűződő viszonnyal kapcsolatosan ismert — mutat rá a továbbiakban a Pravda. A Szovjetunió változatlanul abból indul ki, hogy nincs objektív oka a két nép közötti elidegenedésnek, még kevésbé a köztük való ellenségeskedésnek és konfrontációnak. A Szovjetunió, amely állandóan és következetesen fellép a hegemonizmus és más országok alárendelésének politikája ellen, fontosnak tartja, hogy a két ország egyezzen meg abban: nem ismernek el semmiféle igényt a nemzetközi kapcsolatokban való különleges jogokra vagy hegemóniára és a kapcsolatokat a békés egymás mellett élés elvei alapján építik. Ezekben a napokban Moszkvában kölcsönös megállapodás alapján szovjet—kínai tárgyalások kezdődnek. Eredményességük attól függ, hogy a kínai fél által a pozitív változásokra szavakban hangoztatott törekvés milyen mértékben ölt testet konkrét állásfoglalásokban, a kétoldalú kapcsolatok problémáinak gyakorlati megközelítésében. A kínai, valamint a szovjet nép alapvető érdekei igazi jószomszédságot és békés, kölcsönösen előnyös együttműködést követelnek. Ez egyben megfelel a béke és a biztonság megszilárdítása érdekeinek Ázsiában, valamint az egész világon, fejeződik be a cikk. Castro nyilatkozata Interjúban válaszolt vasárnap Fidel Castro kubai államfő az úgynevezett „szovjet harci egységek” kubai jelenlétére vonatkozó amerikai állításokra. Az amerikai CBS televíziótársaságnak adott nyilatkozatában a kubai államfő nem zárkózott el az elől, hogy — amennyiben erre Washingtonból javaslat érkezik — találkozzék Carter elnökkel, vagy, hogy Vance amerikai külügyminiszter tárgyaljon Isidoro Malmiercával, a kubai diplomácia vezetőjével. Fidel Castro a témáról a múlt pénteken tartott sajtótalálkozója után, most másodízben válaszolt az északamerikai sajtó kérdéseire. A beszélgetés során a kubai államfő megismételte: az amerikai kormányzat által az el nem kötelezett országok hatodik csúcsértekezlete idején „megkérdőjelezett” szovjet alakulat 17 éve van kubai földön. Megválaszolásra vár, hogy miért éppen — az egyébként újraválasztásért harcba induló — Carter elnök tartja szükségesnek felvetni ezt a kérdést — hangoztatta. Fidel Castro éles különbséget tett az 1962-es, úgynevezett rakétatávolság és a mostani „ál-válság” között. Rámutatott, hogy akkor több tucat nukleáris töltet, negyvenezer szovjet katona és számos bombázórepülőgép volt a szigetországban. A szovjet—amerikai megállapodás után mindezeket kivonták Kubából, s akik maradtak, a status quo részeként, nem keltettek fel sem az akkori Kennedy-féle, sem az őt követő elnökök vezette adminisztrációk aggályait. Arra a kérdésre, vajon a szóbanforgó katonai személyzet harci egységnek minősíthető-e, a kubai elnök közölte: az Egyesült Államok által most megkérdőjelezett kiképzőközpontban 1962 óta — cserélődött személyzettel — azonos létszámú és azonos feladatú egység tartózkodik. Visszautasította a kubai elnök azt a provokatív kérdést, amely arra akart választ kapni, hogy Kuba — bizonyítandó, hogy „nem a Szovjetunió csatlósa” — kiutasítaná-e a szovjet katonai képzőket és azok távoznának-e Kubából? „Sem Kuba, sem Latin-Amerika nem hitbizománya az Egyesült Államoknak. Kuba szuverén állam, amelynek joga van biztosítani e szuverenitás védelmét” mondotta. Rámutatott, hogy Kubának nincsenek sem nukleáris, sem stratégiai fegyverei, bár mindaddig, amíg a világ valamennyi országa nem mond le ennek birtoklása jogáról, elvben Kuba sem teszi ezt. Az ország a Szovjetuniótól, mint egyetlen országtól, szerzi be védelméhez szükséges fegyverzetét. A Szovjetuniónak — 1962 óta — szerződése van az Egyesült Államokkal. Teljességgel helytelen tehát arról beszélni, hogy Kuba — „nukleáris revolverként” — fenyegeti az Egyesült Államokat. Zsivkov ma érkezik Kambodzsába Barátsági és együttműködési szerződés, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését szolgáló négy másik egyezmény aláírásával hétfőn Hanoiban befejeződtek a legmagasabb szintű bolgár—vietnami tárgyalások. A Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke vezette és szombaton Hanoiba érkezett bolgár párt- és állami küldöttség a hét végén bonyolította le a tárgyalásokat a LeDuan, a VKP KB főtitkára vezette vietnami tárgyalódelegációval. A megbeszélések és azok eredményei — miként vietnami és bolgár részről egyaránt hangsúlyozták — tovább erősítik a két párt és ország szoros, testvéri együttműködését. Hétfőn reggel — a tárgyalások befejeztével — a hanoi elnöki palotában Le Duan és Todor Zsivkov aláírta a vietnami—bolgár barátsági és együttműködési szerződést. A bolgár küldöttség az aláírási ceremónia után nagygyűlésen találkozott Hanoi lakosságának képviselőivel. Ma hivatalos látogatásra Kambodzsába érkezik, majd egynapos tárgyalás után felkeresi a harmadik indokínai országot, Laoszt is. KOMMENTÁR Cordobai közjáték Argentína második legnagyobb városában, a haladó erők egyik központjaként ismert Cordobában különös közjátékra került sor. Menendez tábornok, a városban állomásozó harmadik hadtest parancsnoka beszédében „a kommunistákkal szembeni lágysággal” vádolta a vezetést, elsősorban Viola tábornokot, a szárazföldi hadsereg főparancsnokát. Mivel a beszéd kimerítette a fegyelemsértés fogalmát, Viola leváltotta a renitens generálist. Ezután jött a meglepetés. Menendez kijelentette: nem fogadja el a döntést és azzal fenyegetőzött, hogy katonáival megszállja Cordobát. Ez bizony már több volt, mint fegyelemsértés: zendülésnek is tekinthető. Buenos Aires azonnal és félreérthetetlenül reagált. Központi parancsra elit-ejtőernyősök zárták körül Menendez főhadiszállását és arra kényszerítették a tábornokot, hogy menjen velük a fővárosba. Kétórás tárgyalás után Menendez közölte, elfogadja Viola döntését. Az incidens háttere: Menendez Suarez Mason tábornoknak, a szárazföldi hadsereg vezérkari főnökének, a „Héják” vezérének híve. Ez a tábornoki csoport élesen szembenáll Videla államfő és Viola tábornok mérsékeltebb csoportjával, akik „a terrorizmus elleni háború megnyerése után” (ők fogalmaznak így, nem egészen alaptalanul) úgy érzik, megengedhetnek maguknak néhány viszonylag liberálisabb lépést. A Casa Rosadában, az elnöki palotában ebben a helyzetben felismerték, milyen veszélyes folyamatot indíthatna el Menendez és hatékonyan, csírájában elfojtották a megmozdulást. Mik a héják által nehezményezett lépések? 1. Videláék beengedték az országba az amerikai államok szervezetének vizsgálóbizottságát, amely a biztonsági szervek által őrizetbe vett és „eltűnt” személyek ügyében tevékenykedik. 2. Az utóbbi hetekben érezhetően csökkent a letartóztatások, rajtaütésszerű razziák száma és a kormányzat kisebb tüntetéseket is engedélyezett. 3. Bár legalább 1984-ig szó sincs a katonai hatalom megszüntetéséről, a Videla— Viola csoport némi kapcsolatot épített ki a még mindig hatalmas erőt képviselő peronista szakszervezetekkel és. 4. Ezeket is bevonja egy, a kormányzat által készítendő „hosszabb távú politikai tervezet” kidolgozásába. Ez a tervezet 1985 táján tenné legalábbis lehetségessé a viszszatérést a polgári kormányzathoz. Távoli és nem is túlságosan komoly perspektíva! A hadsereg héjáinak azonban a jelek szerint ez is sok. Harmat Endre Japán választások OHIRA ADUI A japán politikai naptár eredetileg csak 1980 végére jelzett általános választásokat, de Ohira Maszajosi miniszterelnök döntése alapján már az idén szeptemberben feloszlatták a parlamentet, s október 7-re kiírták az országos választásokat. Az évtizedek óta megszakítás nélkül kormányzó Liberális Demokrata Párt köreiben nem is titkolják: „kényelmes többséget” akarnak biztosítani maguknak az alsóházban. Nem kis célkitűzés — bizonyos előrejelzések szerint azonban reális. A konzervatív, nagytőke irányította párt népszerűsége a 60-as évek végétől a 70-es évek közepéig megállíthatatlanul csökkenőnek tűnt, de az elmúlt pár esztendőben ismét szilárdabb talajt érezhet a lába alatt. A politikai megfigyelők számára nem kétséges az LDP győzelme; a vélemények csupán az elérhető mandátumok száma, illetve az ellenzéki pártok lehetséges eredménye körül térnek el. ( A sokmilliós példányszámú napilap, a Jomiuri Simbun egyik friss közvéleménykutatása szerint az LDP az utolsó, 1976-os választásokon szerzett 42 százalékkal szemben most legalább 46 százalékra számíthat.) Az LDP optimizmusára alapot ad a választások mesteri időzítése is. Ohira döntését mindenekelőtt a gazdasági megfontolások diktálták. Japán inflációs és munkanélküliségi rátáját ugyanis (4—6, illetve 2 százalék körüliek) jó néhány fejlett tőkésország irigyelhetné, s az életszínvonalon még nem vált érezhetővé a kőolaj idei áremelkedése sem. Ez a helyzet viszont hónapok alatt megváltozhat. A kormánypárt így meg akarja őrizni lépéselőnyét, különösen hogy jövőre más — népszerűségének aligha kedvező — lépéseket is tervez: többek között az általános fogyasztási adó bevezetését fontolgatják. A gazdaság növekedési ütemének 5—6 százalék körüli stabilizálódása sem jelenti azt, hogy Japán túljutott a szűkülő exportlehetőségek és az iparszerkezet átalakításának nehézségein. „A kormányzatot jelenleg az izgatja leginkább, hogyan tartsa életben az üzleti fellendülést anélkül, hogy elszabadulna az infláció” — idézi a Far Eastern Economic Review című hongkongi lap egy tokiói szakember véleményét. A politikai elemzések kevés sikert jósolnak a japán ellenzéknek. Emlékeztetnek az áprilisi helyhatósági választásokra, ahol — főként a baloldali pártok akcióegységének hiánya miatt — sorra a jobboldali, nacionalista jelöltek arattak győzelmet. A Szocialista Párt ennek ellenére sem fogadta el a kommunisták együttműködési ajánlatát. (A Kommunista Párt az alkotmány háborúellenes törvényeinek védelmére valamennyi haladó erő összefogását sürgette). A szocialisták helyzetét gyengíti, hogy nem nyújtanak valódi alternatívát a japán belpolitika számos problémájára, így például a környezetvédelem, az energiafelhasználás, vagy az adóügyek kérdésében. Nem aknázták ki kellő határozottsággal az amerikai repülőgépgyárak megvesztegetési botrányait sem, amelyek pedig alaposan megtépázták az LDP vezetésének jó hírét. A többi, középutas párt (Komeito, Demokratikus Szocialista Párt stb.) szintén belső nehézségekkel küzd. Hoszszú idő óta a kormánypárt felé hajlanak; elhatárolódásuk a baloldaltól többek között a Kínával való szövetség és a „szovjet fenyegetés” rémképével indokolt katonai kiadások terén mutatkozik meg. Ez a mozzanat már a szélesebb, a nemzetközi viszonyokra is kiható következményekre utal. Az LDP remélt sikere ugyanis nem pusztán a japán belpolitika kisebbnagyobb módosulását, még csak nem is csupán Ohira személyes pozíciójának megerősödését jelentené. Abszolút parlamenti többség birtokában a miniszterelnök gyakorlatilag komolyabb ellenzéki akadály nélkül valósíthatja meg külpolitikai elképzeléseit is. Márpedig 10 hónapos vezetése alatt Ohira elsősorban az Egyesült Államokkal való együttműködés fokozását helyezte előtérbe. A kereskedelmi kapcsolatok mellett — ahol a 12 milliárd dolláros japán többlet változatlanul érzékeny vitapont — szorosabb formákat keresnek a politikai és katonai kapcsolatokban is. Rendszeressé válnak a közös hadgyakorlatok, és sűrűn hivatkoznak a szigetország „szerepvállalási szükségességére”, amelyet mindenekelőtt a csendes-óceáni térségben kellene fokozni. Szegő Gábor Ohira miniszterelnök — a start és a cél között