Fejér Megyei Hírlap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-01 / 281. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1979. DECEMBER 1. ' Jmf ^ c v ~Vilfj|C#?¥r -fi n ; Tv'r'f. AZ ANYAG NE VESSZEN EL . . . (5.) A KONSTRUKTŐR LELKIISMERETE Meg a technológusé. Mert ők ketten — ők, sok ezren — elválaszthatatlanok. Ha együtt akarnak valamit, az a siker ígérete. Ha az egyik vagy a másik azt nézi, mit lehet „megoldhatatlan”, „most ez nem megy” és hasonló felkiáltásokkal elutasítani, szinte biztosra vehető a kudarc. Sok szereplős darab kulcsfigurái ők, ehhez mért felelősségük is. És a lelkiismeretük? Érvek, ellenérvek A textiliparban alapvető fordulatot hozott a szintetikus szálak földolgozása. A pamutfonásnál például a hulladékveszteség öt—harminc százalék között mozog, a szintetikus szálaknál ennek egytizede. Ugyanakkor lehetővé vált olyan gépek megszerkesztése és alkalmazása, amelyek termelési sebessége többszöröse a hagyományosoknak— a mesterséges szál szakítószilárdsága, egyenletessége jóval nagyobb, a fonás, szövés, kötés, hurkolás valamelyikének elhagyása, az automatizálás gyorsítása, a kikészítési műveletek összevonása stb. konstruktőri és technológusi feladatok sokaságát kellett végrehajtani, sikerrel. "Ma az ipari ráfordítások 70 százaléka az anyag- és energiaköltség. Aminek egyetlen százaléka, forintban kifejezve 4,7 milliárd, azaz szerény megtakarítás is hatalmas öszszeget érne. Óvatosan utalunk rá: vannak olyan becslések és számítások, amelyek szerint — területektől és tevékenységektől függően — az anyagfelhasználás hat—harminc százaléka fölös, elkerülhető, gondos gyártmánytervezéssel, jobb technológiai körülmények kialakításával megtakarítható lenne. Ismert források „Arra kell kötelezni és ösztönözni a gyártmánytervezőket, hogy konstrukcióikon nagyobb mértékben alkalmazzanak tipizált és szabványosított alkatrészeket és részegységeket” — mondotta ki az MSZMP Központi Bizottságának határozata a gépiparról. A bökkenő csak az, hogy ez az állásfoglalás az 1962. június 28—29-i ülésen fogalmazódott meg, s bár van változás az akkori helyzethez képest, korántsem az elvárható mértékben. Annak ellenére, hogy számítások bizonyítják: az építőkocka-elv alkalmazása, a tipizált alkatrészek fölhasználása a különböző rendeltetésű berendezéseknél 15—20 százalékkal mérsékli az élőmunkát, s negyedével, harmadával az anyagszükségletet ... ! Olyan ismert forrásokról van szó ebben az esetben — és más hasonló lehetőségeknél is —, amelyek kamatoztatása gyakran csupán a konstruktőr lelkiismeretére hagyatkozott, s nem függött érdekeltségétől, elismerésétől. Azaz bebizonyosodott: csupán a lelkiismeretre hivatkozni nem elég, különféle módon azt is serkenteni kell, hogy legyen, működjék ez a lelkiismeret, szakmai önérzet, önbecsülés, alaposság. Nem mindig maradtak az ismert források kihasználatlanul, de gyakran. Készült olyan konstrukció, aminek csak a burkolata, s alkatrészeinek négy százaléka volt magyar, a többi tőkésimportból származott; olyan háztartási gép, amelynél a 20—25 százalékos teljesítménynövekedést az energiaszükséglet ötvenszázalékos emelkedése követte; olyan építőanyagipari égetőberendezés, amely hatvanszázalékos selejttel dolgozik, mert nem az átlagos, hanem a legkiválóbb minőségű nyersanyagra szerkesztették alkotói... S azok, akik mindezeket jóváhagyták, gyártásra elfogadták, sőt, szakmai díjat is adtak rá?! A konstrukciók mindhárom esetben, mint műszaki teljesítmények, elismerést érdemelnek. Csak éppen az hiányzik, ami az értelmük, használhatóságuk gazdaságossága. Jó jelszó lehet A gyártmányfejlesztőnek, a technológusnak éppen ezért igazodni kell a megkötésekhez, egyebek között a közgazdaságiakhoz. Csakis olyan módszerek, anyagok, eszközök, eljárások hívei, alkalmazói lehetnek, melyek maradéktalanul szolgálják az eredeti célt, ám mérséklik, ésszerű határok között tartják a ráfordításokat. Amihez az értékelemzés éppúgy segítséget nyújt, mint a túlzott biztonságra törekvés visszaszorítása, hiszen vizsgálatok bizonyították, egyebek között betonidomok, acélszerkezetek az elért teherbírás háromszorosát is elviselik, a gépek, berendezések egy részének önsúlya — a hasonló teljesítményű külföldi gyártmányokhoz képest — másfél, kétszeres _____ Talán szabad legyen konstruktőröknek és technológusoknak — de nemcsak azoknak — egy, akár jó jelszóként is értelmezhető megállapítást a figyelmükbe ajánlanunk, így hangzik: „A munka termelékenységének emelkedése éppen abban áll, hogy az eleven munka részesedése csökken, a múltbéli munkáé növekszik, de úgy, hogy az áruban rejlő összes munkamenynyiség csökken; hogy tehát az eleven munka többel csökken, mint amennyivel a múltbeli munka nő.” Az idézet A tőke III. kötetében olvasható. Mészáros Ottó • (Következik: Divat és pazarlás) A traktorgyártás fejlődése Az elmúlt évtizedekben sikerült megteremteni a hazai traktorgyártás alapjait a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. Az ország minden részén működnek mezőgazdasági gépgyártó központok, ahol hazai traktortípusok — a Pungnyon, a Csollima, a Csondzsin, a Csungszong — készülnek. A legnagyobb ilyen üzem a Kumszong Traktorgyár, ahol a termelés egyharmadát a 75 lóerős Pungnyontraktorok adják. Itt jelenleg egy hónap alatt többet termelnek, mint 10 éve egy egész esztendő alatt. Automata szerelőszalagjairól traktorok tízezrei kerülnek le. A fejlődést mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy ez év első felében 13 százalékkal növekedett a traktorgyárak termelése , az elmúlt esztendő hasonló időszakához képest. A most folyó tervidőszak, a második hétéves terv fontos célkitűzései között szerepel a traktorgyártás további fejlesztése. A Kumszong Traktorgyár és más kisebb üzemek bővítésével, korszerűsítésével a traktorgyártást évi 45 ezer darabra kívánják emelni. (BUDAPRESS — KCNA) HALOGÉNLÁMPÁK AZ OLIMPIÁRA. Az Egyesült Izzó budapesti gyárában már készülnek azok a 3500 wattos halogénlámpák, amelyek a Moszkvai Olimpián a Nemzetek terét világítják majd meg. Az új termék használata gazdaságos, mert energiahasznosítása mintegy tízszerese a hagyományos lámpákénak (MTI Fotó: Tóth Gyula felvétele — RS) 3. OLDAl iwiMBli^MltM1lKlillSiii 1 Wm 1 it*®^.i'v 1111! ÜÄWmSm®Ili -Z/Z-^'sS.I" i j| 11111fiHn HpMaWIBHU Hl Az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát zichyújfalui új IKR-gépműhelyében az őszi betakarítási munkák után megkezdték a kombájnok téli karbantartásait, felújítását Fotó: Fási László Mai tervek régi vonalai Olvasom, hallom a hírt: korszerű telepet építettek itt, adtak át ott. Utána olvashatom Enying, Bicskei Pusztaszabolcs vagy éppen Előszállás nevét. Előszállás... s régi kép idéződik föl bennem. Az ácsbrigád körülnézett az erdőn, a fogatosok az agyagbányában. Aztán sorbaálltak a kocsik és hordták az agyagot, az agyagos földet, a daruhegyi faluszéle felé. A frissen született termelőszövetkezet minden munkabíró tagja ott volt a deszkazsaluzat közé döngölt falakon vagy az építkezés körül. A falakra akácból bárdolt gerendák, a gerendákra akácból szabott szarufák kerültek. Épült az egyik — akkor még másik kettő is volt. Talán húsz éve is már ennek, és az első, nagy elszánásban — keservben és szegénységben — testet öltő gondolat el is felejtődött, meg is szépült, már a neheze is csak mosolyt fakaszt az arcokra. Az elsőt sok másik tett követte, magasodnak, épülnek szerte Fejér megyében az újuló mezőgazdaság új tanúi. Hollósi Lajos, az AGROBER megyei igazgatójának szavait jegyzem föl, s közben a húsz évvel ezelőtti collstockos, ácsszekercés mesterekre gondolok. Akkor gondoltak-e a mostani építőkre és épületekre? A Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinátban új technológiával dolgozó, tízezer sertés kibocsátására alkalmas telep készül. Az új technológia a „roppantott” kukorica fölhasználása. Tehenészeti telep épült Bicskén, Pusztaszabolcson. Dolgoznak az Enyingi Állami Gazdaság tehenészeti telepének bővítésén. Seregélyesen konténeres malacnevelővel korszerűsítették a sertéstartást — és még mondhatnánk tovább a sort. Mondhatnánk, és „tehénistállót”, „lóistállót” egyik alkalommal sem emlegetnénk — csak így: telep. Mintha üzemi épületekről, gyárbővítésről lenne szó, csak éppen nem ilyen és olyan szerkezet gyártására rendezkednének be a falak között, hanem hústermelésre, tej vagy csirke, tojás „előállítására”. Magasodnak az új épületek. De vajon csak az újjal lehet új módon gazdálkodni? Csak a mostanában megalkotott épületek falai fogadhatják be az újat jelentő „telepet”, a régiek csak istállók vagy ólak maradhatnak? Sokan vallják Hollósi Lajossal : nem ... Vigyázni kell a meglevőkre is. A még használható szerfás, vertfalú építményeket sem kell ledönteni. A példa Előszállás termelőszövetkezetéé. Huszonhétmillió forintos költséggel négyszáz anyakocás szaporító telepet hoztak ott létre. A süldők negyven kilogrammos korban kerülnek be a véghizlaldába. A régi épületeket használták föl az új telep kiegészítésére, használják őket addig, amíg lesz pénz azoknak is a fölváltására. Az újat okosan összekapcsolni a régivel — épületben, technológiában, de még a jövőt fölvázoló gondolatokban is — minden bizonnyal újabb tartalékok föltárását jelentheti. Olyan tartalékokét, amelyek tulajdonképpen mindenütt jelen vannak, csak éppen észre kell venni őket, csak éppen egy-egy kicsit régebbi, szűkösebb időkhöz igazodó fejjel kell gondolkodni, a lehetőségeket fölmérni. Az ácsok körülnéztek az erdőn, a fiatal elnök és a még fiatalabb agronómus és a tapasztaltabb idősek éjszakákba nyúló vitákban hányták-vetették előbb csak az első közös istálló sorsát, aztán az egész falu, az egész ország gazdaságának sorsát. Nem tudom, esett-e akkor szó energiagazdálkodásról, világszínvonalú technológiáról és sok másról? Azt azonban tudom, piros lett bennük az első közös erővel emelt épület öröme, addig nem volt érzések fényes jele. Magasodnak új, korszerű telepek Enyingen, Bicskén, Előszálláson. Terveik első vonalait az a régi — vertfalat emelő, gerendát bárdoló — piros öröm vázolta föl. (V. I.) Könnyűfémmű Fiatalok a munkavédelemben Gyakran visszatérő téma lapunkban is a fiatalok, a KISZ-szervezetek munkavédelmi tevékenysége. Be kell látnunk, megérdemli ezt a figyelmet. Részben azért, mivel szép példája a két tömegszervezet, a KISZ és a szakszervezet együttműködésének, részben pedig azért, mivel a balesetek, a munkahely káros hatásai elsősorban a fiatalok között „szedik az áldozataikat”. A statisztikákban magasan a 30 éven aluliak vezetnek. Többek között ez indokolta, hogy a Könnyűfémműben is napirendre kerüljön ez a téma. A vállalati szakszervezeti bizottság és a KISZ- bizottság legutóbbi együttes ülésén határozatot hoztak a vállalati ifjúsági munkavédelmi aktívahálózat létrehozására, amelynek elsődleges feladata a fiatalok egészségének és testi épségének megőrzésével, az élet- és munkakörülményeiknek alakulásával való foglalkozás. Határozatuk nemcsak az aktívahálózat szervezeti felépítését szabja meg, hanem azokat a főbb ellenőrzési és munkafeladatokat is, amelyek nagymértékben hozzájárulhatnak a baleseti statisztika kedvezőbb alakulásához. Így például a hálózat aktívái ellenőrzik a fiatal dolgozók üzemi baleseteinek a bejelentését, az új felvételesek és a pályakezdők foglalkoztatásának feltételeit, az esetleges károk megtérítését, az ifjúsági törvény munkavédelmi jellegű előírásainak végrehajtását és a munkavédelmi tevékenység majd minden területét. Jelentős eleme a Könnyűfémműben született határozatnak, hogy kiemelten foglalkozik a munkavédelmi hálózatban résztvevők kiválasztásával, képzésével, valamint jogaikkal és kötelességeikkel, hiszen ez jelentheti azt is, hogy a hálózat valóban eredményesen töltheti be a fiatalok egészségének és testi épségének védelmében vállalt szerepét.