Fejér Megyei Hírlap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-02 / 282. szám

EFIFA MEGYEI HÍRLAP , 1980 DECEMBER 2. „Üzlet” lesz? Új rendelet lép életbe a vendéglátóiparban 1981. január elsejétől. Már sokat hallottunk róla, és alig akad ember, aki­nek ne lenne valamilyen megjegyzése e témával kapcsolat­ban. Miről is van szó? Napjainkban kétféle elszámolással üzemelnek a vendéglátóipar egységei: szoros és szabadkasz­­szás e módszerek pontos elnevezése. Még a laikus is sejti e kifejezések tartalmát. Szoros elszámolású, illetve elszámol­­tatású éttermek, büfék, cukrászdák, presszók pénztárgéppel dolgoznak és naponta feladják vállalatuk számlájára min­denkori bevételt. A köztudatban a szabadkasszás üzletek mozgatják meg elsősorban a kedélyeket. Ezek, az utca elne­vezése szerint gebines üzletek leltárral számolnak el. Erről az üzlettípusról ke­ringenek legendák, mármint a vezetők és ott dolgozók jö­vedelméről. Azért csak legen­dák, mondhatnánk csípősen, mert a gébinesek zsebébe vándorló pénz mennyiségéről senkinek sincs pontos adata. Ez szóbeszéd. Tény, hogy van­nak jó boltok, ahol rátermett­séggel, sok munkával, jól ke­resnek a vendéglátósok. Azt viszont kevesen tudják, hogy a szeszmentes iskolai és munkahelyi büfék többsé­gükben szintén szabadkasz­­szás, azaz gebines üzletek. Ez már félig a múlt. Ja­nuár elsejétől működhetnek magánkereskedők, magánven­déglősök. Azokat a kisbolto­kat, egységeket adják oda a vállalkozó kedvűeknek, ame­lyekbe nem találtak munka­erőt, de a lakosság ellátása­ miatt mégsem célszerű a be­zárásuk. Nem is ez az üze­meltetési forma most az ér­dekes, hanem az úgynevezett bizományosi szerződéssel mű­ködő vendéglátóipari egysé­gek. Erről beszélgettek a Duna vidéki Vendéglátó Vállalat gazdasági vezetői a vállalat szabadkasszás üzletvezetőivel a múlt hét végén. Halász Jó­zsef, a vállalat igazgatója néhány számmal érzékeltette a vendéglátást megváltoztató rendelet mértékét. Ma körül­belül 18 400 vendéglátó üzlet működik az országban. Az első lépésben ezek közül mintegy négyezer üzletet ad­nak bizományba. A Duna vidéki Vendéglátó Vállalat elsőként szezonüzleteit adja ki, majd 1981 végéig a mun­kahelyi büféket. Csak 1982- ben kötnek fokozatosan szer­ződést az összes szabadkasz­­szás üzletre. Száki János, a vállalat kereskedelmi igazga­tóhelyettese vitaindítójában a rendelet főbb vonalait vá­zolta. Kevesen tudják, hogy bizo­mányosi szerződést az köthet, akinek vendéglátóipari szak­­képesítése van. Többen gon­dolják — és pénze. Valóban, mihez kell pénz e szerződés­­kötés létrejöttéhez? Elsősor­ban az üzlet eddigi forgalmá­ból képződő nyereséget fel kell ajánlani a vállalatnak. Itt, amennyiben többen pá­lyáznak egy üzletre, az van előnyös helyzetben, aki na­gyobb forgalmat ígér. Szüksé­ges még pénz az üzlet fogyó­eszközeihez. Ezeket ugyan bérbe adja a vállalat, de olyan magas díjért, hogy ér­demesebb megvenni. Szük­séges még — talán erre a leg­több — némi készpénz a for­galmazandó áru beszerzésére. Mindenkor készpénzzel kell fizetniük az üzletvezetőknek a megrendelt áruért. Aztán vannak kisebb tételek, mint például karbantartás, ener­giaköltség ... Milyen üzlet vehető bizo­mányba? Csak a legfeljebb hat személyt foglalkoztatóak. Ha melegkonyhás egységről van szó, akkor a létszám ti­zenkét fő lehet. Legalábbis ennyi dolgozó kaphat a bizo­mányosi szerződést követően továbbra is fizetést a vállala­tától. Ha marad a dolgozók munkaviszonya, akkor mi változik e szerződéssel? Min­den. Az üzletvezető munka­­viszonya a bizományosi szer­ződés ideje alatt szünetel, azaz a maga gazdája. Rajta múlik, hogy végül is hány emberrel dolgozik, milyen lesz a bolt, kik lesznek a vendégei, mivel csalogatja őket oda és mivel tartja ott őket. Számára az sem lesz közömbös, hogyan gazdálko­dik eszközeivel, hány poha­rat, tányért törnek el, hány hamutartót visznek el emlék­be. Minden a zsebére megy. Száki János elmondta, hogy kauciót az elismert és jó szak­emberektől nem fog kérni a vállalat. Továbbra is a válla­lat cégtáblája lesz az étterem­ben, büfékben, így a vállalat érdeke is, hogy jól menjen a bolt, kedvelt legyen a vendé­gek körében. Ellenőrzéssel a színvonalra is ügyelni fognak. Mit vár a Duna vidéki Ven­déglátó gazdasági vezetése ettől a rendelettől? Országos szinten bizonyára nagy lesz a mozgás az első időszakban. A Duna vidéki óvatosan, csak fokozatosan adja ki üzleteit, reméli, addig mások kárából tanulhat. Ami ennél fonto­sabb, az üzletek fellendülését várja. Úgy gondolják, a készletekkel való gazdálkodás jobb, feszesebb lesz. Takaré­kosak lesznek az üzletveze­tők. Még ha nem is ők ma­guk vásárolják meg a fogyó­eszközöket, hanem bérlik azokat, akkor is csak a leg­szükségesebbeket igényelik majd. Ebben a rendszerben bizonyára nem fordul elő olyan eset, mint legutóbb, hogy több mint tízéves, újonnan becsomagolt, eddig még nem használt, nagy ér­tékű fogyóeszközöket leltek fel leltározás alkalmával az egyik étterem raktárában. Re­mélik, hogy az üzletek étel­es italkínálata valóban a vendégek igényeihez, szoká­saihoz igazodik. Úgy gondolják a gazdasági vezetők, igazi vendéglátás terjed el ismét. Egyelőre még sok a tisztázatlan részlet az új rendelet végrehajtási for­májáról. Sok a kérdésük az üzletvezetőknek. Leginkább lehetőségeik izgatják őket. Nehezen tudják még elkép­zelni a teljes önállóságot, amely most a költséggazdál­kodásra is érvényes lesz. Be­szélgetésüket, kérdéseiket hallgatva az a benyomásom, hogy egyelőre még nem szá­molnak minden költségténye­zővel. Egyetlen egy üzletveze­tő érdeklődött az energiaárak felől. Azt már mindannyian érzik, hogy nem az fog meg­élni az új rendelet gyakorla­tában, akinek sok pénze van. Itt most a rátermettség, a hozzáértés lesz a főszereplő. Egy biztos: igazán a vendé­gek járnak jól. Számítanak arra, hogy saját vendéglőjé­ért mindent megtesz majd a vezető, hisz csak úgy tud bol­dogulni, ha mindig tele lesz az üzlete, ha gyorsan forog a most takarékban alvó pénze. Ez utóbbi pedig már a nép­gazdaságnak is hasznos. K. É. Üveg kontra műanyag Forintos ötlet Melegüzemi berendezéseket a magas hőtől óvandó hűteni kell. Különösen nagy figyel­met igényel ez a tevékenység a vaskohászatban, ahol a fo­lyékony vas és acél rendkívül magas hőfoka erősen igénybe veszi a termelőberendezése­ket. A Dunai Vasműben ti­zenöt Dávid-rendszerű hűtő­torony gondoskodik a meleg­üzemek berendezéseinek hű­tése során felmelegedett hű­tővíz lehűtéséről, újra fel­­használhatóvá tételéről. E tornyok végsőkig leegyszerű­sített elve, hogy a felmelege­dett vizet üvegtáblákon veze­tik végig. Egy-egy torony ezer darab négy négyzetméteres üvegtáblát rejt. Noha az üvegtáblák jól megfelelnek a hűtés céljai­nak, a karbantartóknak ál­landó gondot okozott, hogy az üveg nem bírta a terhelést, különösen a téli időszakban — amikor a külső hőmérsék­let miatt nagyobb a hőmér­sékletingadozás — sok üveg­lap törött el, szorult cserére. A hűtőtornyok üzemeltetője, az energiagazdálkodó és szol­gáltató gyáregység évente mintegy 2500 négyzetméternyi üvegtáblát kényszerült — és egyenlőre kényszerül — cse­rélni, amelynek csupán be­szerzési költsége csaknem fél­millió forint. Az üvegtáblák érzékenysé­gét ennek ellenére a hasonló hűtőtornyokat alkalmazó Péti Nitrogénművek dolgozói so­kallták meg és külföldi ötlet alapján műanyag lemezekkel pótolták azokat. Sikerrel. Az eredmény alapján megkez­dődhetett a műanyag lemezek hazai gyártása is. Az újonnan épülő hűtőtornyok — így a konverteres acélmű segédüze­meként létesült oxigéngyáré is — már műanyag lemezek­kel épülnek. De mi legyen a régiekkel? Az oxigéngyárnál másfél éve sikeresen üzemelő mű­anyaglemezes hűtőtornyok ta­pasztalatainak birtokában az energiagazdálkodó gyáregység szakemberei úgy döntöttek, hogy valamennyi torony üveglemezeit le kell cserélni műanyagra. Az átalakítás költsége tornyonként 2 millió forintot igényel, cserébe azon­ban jobb hatásfokot ígér , mivel a vékonyabb műanyag lemezekből a vastagabb üveg helyére több építhető be, így növekszik a hűtőfelület­­, és csökken a karbantartás igé­nye is, hiszen a műanyag élettartama többszöröse az üvegének. Az átállás tulaj­donképpen beruházást sem igényel, mert a gyáregység a rendelkezésére álló karban­tartási és felújítási keretéből évente két-két torony korsze­rűsítését el tudja végezni. Noha eddig mindössze há­rom toronyba került műanyag lemez, az energiagazdálkodó és szolgáltató gyáregység il­letékesei már újabb megoldá­son törik a fejüket. Ha a sík lemez helyére hullámlemezt építenének be, úgy tovább növekszik a hűtőfelület — ez­zel a hűtés hatásfoka — és mivel a lemez is merevebb lesz, kevesebb rögzítést igé­nyel, ez pedig megkönnyíti a cserét, a karbantartást. Az út­törő elképzelés jelenleg egy toronyban, kísérleti jelleggel a gyakorlatban vizsgázik. Kedvező tapasztalatok esetén valószínű a sík műanyag le­meznél olcsóbb hullámleme­zes megoldást fejleszti to­vább a Dunai Vasmű. J. B. Gazdaság- és társadalompolitika Nehézfémöntöde Legolcsóbb beruházás az újítás A rézalapú ötvözeteket gyártó Csepel Művek Fém­műve székesfehérvári gyár­egységében az idei terv sze­rint mintegy 13 ezer tonna öntvény és tömb jut olvasz­tókemencékből, öntőformák­ból a megrendelőhöz. Ezeket a hulladékból előállított igen értékes félkésztermékeket az ország szinte minden terüle­tén használják a feldolgozó üzemek. Fémhulladékkal dol­gozni, nemesfémet olvasztani közismerten a keményebb, teljes embert kívánó munkák közé tartozik, ahol a munka­­körülmények javítása, a ne­héz fizikai munka csökkenté­se soha nem tekinthető befe­jezett feladatnak. Ezen túl­menően természetesen ebben a gyáregységben is szükség van minden olyan ésszerűsí­tésre, amely a gazdaságossá­got javítja. Sok más eszköz, módszer, intézkedés közül ta­lán a legolcsóbb, az újítás — ebben a gyárban is megbe­csült útja a bővítésnek. A szellemi erők mozgósí­tása, a munkáját „tovább­gondoló”,­­ ésszerűsítő ötletek sokat segítenek mind a munkakörülmények, mind pedig a termelés eredmé­nyességének javításában. Bár a nehézfémöntöde élő újító­mozgalmának „számai” első pillantásra nem a legkedve­zőbbek — a mintegy 360 dolgozóból álló kollektívában húsz biztos újító javasalatai­­val lehet a leggyakrabban találkozni — az elért gazda­sági eredményekhez nagy se­gítséget adnak. A munkakörülmények ja­vítását, a környezetvédelmet és a gazdaságosságot szolgá­ló újítások közül néhányat érdemes külön is megemlíte­ni. A gyári termelésben ivó­vizet használnak. Tekintve, hogy az ivóvíz árban világ­szerte egyre nagyobb tekin­télyt vív ki, magának a „nyersanyag” vagy éppenség­gel munkaeszközként hasz­nálható áruk piacán, az ivó­víz-megtakarítást eredmé­nyező újítások jelentősége nagy. A nehézfémöntöde újí­tói, a Seregélyesi út menti ipari szennyvíz hasznosításá­ra vonatkozó javaslattal ivó­vizet, vagyis ivóvízkontin­gensre fordított fejlesztési alapot takarítottak meg. Az alkalmazott újítással a füst­gázfűtés, a porleválasztás és más munkaterületen, ahol a hasznosított ipar szennyvíz­minőség elegendő, már nem ivóvizet használnak. A­ szovjet exportra gyár­tott, kondenzátorcső alap­anyagául szolgáló sajtolási tuskót tömör rúdba öntötték és a szükséges furatot csak öntés után készítették el. Egy nemrég­­bevezetett újí­tással, amely jelentős szállí­tási költség- és energiameg­takarítást eredményezett, ezt a tömböt megfelelően to­vábbfejlesztett technológiá­val, furattal öntik. Nagyban könnyítik a mun­kát és hozzájárulnak az élő­munka-megtakarításhoz a különböző újításból származó célgépek is. Ilyen például a rúdhántoló kifejlesztése, amely az öntési kéreg eltávo­lításához szükséges esztergá­lyos szakmunkát tette terme­lékenyebbé. Az egyszerűbb megoldás a szakmunkát tu­lajdonképpen betanítható munkává alakította. Ennél is jelentősebb — szolgálati sza­badalmi engedélyezés alatt álló — a forgatva daraboló berendezésre tett javaslat. A kisgépesítési újítások beveze­tése csekély beruházással sokszor jelentős termelésfel­futást eredményez. Az idén benyújtott újítá­sok közül csak egyet kellett elutasítani. Az eddig haszno­sításra bevezetett javaslatok kalkulált eredménye több mint hetvenezer forint. A ne­hézfémöntödében az újítás ügyét kissé fékezi az, hogy gyáregységről van szó. A vál­lalat függőség következtében a díjazásnál különböző kor­látozó tényezőkkel kell szá­molni. Az átfutási időt csak hosszabbítja az az előírás, mely szerint a kétezer forin­tot meghaladó eszmei díjat kiérdemlő, vagy a 100 ezer fölött kalkulálható megtaka­rítást eredményező újítások engedélyezését a központ végzi. Jól szolgálják a gyáregy­ség újítómozgalmát a szocia­lista munkaverseny célkitű­zései. Az egy brigád, egy hasznosított újítás követel­ménye a brigádok közötti éremszerző versenyben min­dig terem egy-két igen ered­ményes javaslatot. S bár fő a gazdasági eredmény, nem lényegtelen az újítók száma sem. A brigádok bekapcsoló­dása közelebb hozza, egyéni újítóvá teheti azokat a bri­gádtagokat is, akik azelőtt nem is hitték volna, hogy jó újítókká válhatnak. Áfész küldöttgyűlések A múlt hét végén Fejér me­gye négy fogyasztási és érté­kesítő szövetkezete tartotta meg az évi második küldött­­gyűlését. Sárbogárdon, Mó­ron, Agárdon és Mezőfalván számoltak be a járási illetve a Velencei-tó környéke Áfész vezetői a tagságnak a végzett munkáról, valamint az elkö­vetkezendő feladatokról. Közel az egymilliárdhoz A Sárbogárdi Járási Áfész november 29-én, a Béke étte­remben tartott küldöttgyűlé­sén Sáfrány Ferenc igazgató­­sági elnök beszámolójából megtudtuk, hogy a szövetke­zet, amely húsz község lakos­ságának ellátását hivatott biztosítani, kiskereskedelmi és vendéglátó üzemágának háromnegyed éves árbevéte­le meghaladta a 851 millió forintot. Ha ehhez hozzá­vesszük a termeltetéséből és felvásárlásból elért 30 millió forintos forgalmat, joggal re­mélhetjük, hogy a szövetke­zet év végére eléri az egy­milliárdos árbevételt. Ilyen eredmény még nem volt megyei áfészeink között. Szemléletváltozás és jó eredmények Nehéz öt esztendőt vészelt át a Dunaújvárosi Járási Áfész és jó volt hallani va­sárnap a Mezőfalván tartott küldöttgyűlés felszólalásai­ból: a tagság bízik a veze­tésben, hisznek a szövetke­zet jövőjében és szívesen részt vállalnak a gondok megoldásából. Kétségtelenül ez a szövetke­zet van a legnehezebb hely­zetben, hiszen egységeinek legtöbb része régi építésű, nem egy helyen roskadozó épületekben van. Most az utolsó évben — amióta a fi­atal Szabó István személyé­ben ügyvezető igazgatót bíz­tak meg a szövetkezet veze­tésével — megváltozott a szemlélet, jó a szövetkezeti és munkahelyi demokrácia, a dolgozóknak megjött a mun­kakedve, rokonszenveznek a a vezetéssel. Ez a szemléletváltozás meg is látszik a gazdasági eredmé­nyeken. A 14 ezer főnyi tag­ságot az élelmiszerrel együtt 520 milliós, a vendéglátás 92 milliós és a felvásárlás 36 milliós árbevételt ért el. A nyereség 16 millió forintot tesz ki. Gazdasági eredmény a várakozáson felül Szombaton délelőtt tartotta küldöttgyűlését a Velencei­tó környéke Áfész tagsága is, a VIB dísztermében. Megje­lent és felszólalt a tanácsko­záson Kovács György, a MÉSZÖV elnöke, valamint dr. Mórócz Lajos altábor­nagy, a kerület országgyűlési képviselője. Az írásban előre kiadott jelentéshez Dénes László igaz­gatósági elnök fűzött szóbeli kiegészítést. Jelentette a tag­ságnak, hogy a szövetkezet 665 milliós árbevétele 13 szá­zalékkal haladta meg a bá­zisidőszakét és a tervezettnél is 1,2 százalékkal magasabb. A mérleg szerinti eredmény a háromnegyed év végén 20,5 millió forint volt és a tervezettet 35 százalékkal haladta meg. Mindez — mint azt Kovács György, a MESZÖV­ elnöke is elmondta hozzászólásában — a dolgo­zók emberfeletti munkájá­nak köszönhető, akik az üdülési szezonban szinte éjt nappallá téve végezték mun­kájukat. A belső ellenőrzés hatékonysága A Móri Járási Áfész szom­baton tartott küldöttgyűlésén mind az elnöki szóbeli ki­egészítésben, mind a kiadott írásos anyagban kiemelke­dően szerepel a szövetkezeti belső ellenőrzés. A jelentés tételesen felsorolja mindazt, amit a belső ellenőrzés vég­zett és meg kell állapítani, a felfedett hibák bizonyítják, hogy a belső ellenőrzésnek komoly szerepe van a szövet­kezet életében. A beszámoló önkritikusan megállapította: a vagyon­védelemmel kapcsolatban van még tennivaló. B. J. . OLDAL

Next