Fejér Megyei Hírlap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

«. OLDAI, í Öt év Velence nagyközségben 20 milliós társadalmi munka Velence nagyközség taná­csához közigazgatásilag évek óta odatartozik Kápolnás­­nyék, Sukoró, Nadap és Pet­­tend is. A tanács épületében egy fedél alatt intézik min­den kisebb és nagyobb tele­pülés ügyét, lakóinak gond­­ját-baját. Ebben a munkában a tanácsi dolgozóknak mindig segítségére vannak a Hazafias Népfront bizottságai és aktí­vái. Babi­ák Mihályné, a nagyközségi tanács szervezé­si főelőadója népfronttisztség­viselő is lakóhelyén, öt év­vel ezelőtt választották elő­ször, nemrégiben pedig ismét a Hazafias Népfront kápol­­násnyéki titkárává. Szeren­csésen találkozott hivatali munkája és közéleti tevé­kenysége. Arra kértem, beszéljen a népfrontmozgalom kápolnás­­nyéki aktivistáinak a telepü­lésen végzett munkájáról. — Milyen feladatra vagy eredményre emlékszik a leg­szívesebben? — Mindegyikre szívesen emlékszik az ember, mert el­értük, megvalósítottuk, a leg­­nagyobbtól a legkisebbig. Ká­­polnásnyéken óvodát építet­tünk, társadalmi munkát szer­veztünk. Velencéről is jöttek az emberek, a vállalatok dol­gozói. Segített a Vörösmarty Termelőszövetkezet, a KPM- kirendeltség, a Gáz- és Olaj­szállítási Vállalat kápolnás­­nyéki kirendeltsége és sorol­hatnám a kisebb üzemeket, az egyéni segítőket. Két éve készült el az isko­la és majd két év társadalmi munkája kellett hozzá, hogy környezete is megszépüljön. Az elmúlt öt évben a nagy­községben mintegy 20 millió forint értékű társadalmi mun­kát végeztek a lakosok, az üzemek. A népfront aktivistái a nagyközségi tanács dolgozói­val karöltve teljesítik felada­taikat. Négy-öt éve majd minden út rossz volt a nagy­község területén. Igaz, van még javítani való napjaink­ban is, de az összefogásnak, az aktivitásnak köszönhető, hogy megváltozott a települé­sek képe. A tavasz beköszöntésével elkezdődik az árkok tisztítása, a házak előtti virágágyak, területek szépítése. — Szerencsére lakosaink többsége már természetesnek tartja, hogy mindezeket kü­lön kérés nélkül is elvégezze. Kápolnásnyéken az idén sze­retnének társadalmi munká­val központi autóparkolót ki­alakítani. A község üzletei előtt van hely erre, és a zárt árokrendszer megvalósításá­val nagyobb területet is nye­rünk. Az öregek napközijét is szeretnénék beindítani, amely a régi iskola egyik épü­letében kapna helyet. A má­sik volt iskolaépületben könyvtárat, olvasótermet ala­kít ki a tanács, a harmadik­ban pedig lehetővé válik az óvoda bővítése. Ebben is se­gítenek a társadalmi munká­sok. A mozgalom feladatai az óvodás korú gyermekektől egészen a legidősebb korosz­tályig terjednek. Velük együtt és értük dolgoznak. Nem könnyű munka ez. — Vannak időszakok, ami­kor az ember elkeseredik, még a legkisebb kudarc is kedvét szegi egy időre. Más­kor viszont lelkesít egyetlen köszönő szó, egyetlen segítő kéz. Sok embert, közösséget említhetnék, akik önzetlenül dolgoznak a népfront munká­saiként. És nagyszerű érzés, amikor egy-egy munkaakció vagy közös ünnep megszer­vezése után a nagy közösség tagjai egymást segítve, egy­más szórakozásának, vidám­ságának örülve zárják a na­pot. A közéleti munka, a telepü­lést fejlesztő társadalmi ösz­­szefogás is mindennapjaink­hoz tartozik, önmagunkért dolgozunk, lakóhelyünkért vállaljuk az évenként százez­rekben mérhető tevékenysé­get. Kovalcsik Katalin OPTIKUSOK LESZNEK. A „Szász Ferenc" Iparcikk Keres­kedelmi Szakmunkásképző Iskola optika-fotócikk 'szakos' ta­nulói gyakorlatukat az OFOTERT oktatókabinetjében végzik. Az érettségizett tanulók látszerész és optika-fotócikk eladói képesítést szereznek. Az elsőéves látszerésztanulók heti négy­napos gyakorlatokon egy tanévben tizenöt-húsz ezer szemüve­get készítenek a kereskedelem részére. A képen: a műhely­ben a látszerészgyakorlatot Gödör Istvánné szakoktató ve­zeti az elsőéveseknek „Az ész hordoz mindent” KISZ-alapszervezetek, üze­mi kollektívák, FMKT-cso­­portok számára szervez vetél­kedőt a Fehérvár Áruház KISZ-bizottsága. A különle­gesnek ígérkező versenyt feb­ruár 13-án délután négy óra­kor tartják. Különlegeset mondtunk azért, m­ert a versenyt meg­hirdetők állítják, a jelentke­zőknek nem kell készülniük rá. „Az ész hordoz mindent” című vetélkedő ugyanis dön­tően egyszerű logikai felada­tokból áll. A négytagú csapatok verse­nyének első három helyezett­je pénz- és tárgyjutalomban részesül. Mindennapi kenyerünk Választékbővítés, új termékek a Székesfehérvári Sütőipari Vállalatnál Nemrégiben még sok panasz érte a Székesfehérvári Sütőipari Vállalat háza táját. Jogos és kevésbé jogos bíráló észrevételek sokasága zúdult rájuk. Az utóbbi időben azonban kevesebb a kifogás a közhangulat hullámhosszán, az információs jelenté­sekben is egyre kevesebb a munkahelyi közösségektől érkező elmarasztaló vélemény. Örömmel állapították ezt meg az 1980-as politikai munkát elemző beszámoló taggyűlésen a vállalat kommunistái is. És a felsőbb pártszerv, az MSZMP Székesfehérvári városi Végrehajtó Bizottsága róluk kiállított minősítésében is helyet kapott a kedvező irányú változás. Nyilvánvalóan a jobban szervezett, fegyelmezett mindennapi termelőmunkának, a partner kereskedelmi vállalatokkal, élelmiszerüzletekkel meglévő és folyton erősödő, a lakosság minél jobb ellátását szolgáló kapcsolatnak része van a „pa­naszhullám levonulásában”. Ám része van ebben a megvaló­sult fejlesztéseknek, rekonstrukcióknak is. Ezekről beszélget­tünk Kovács Jánossal, a vállalat igazgatójával. — Tavaly fejeződött be Székesfehérváron a Zrínyi utcai üzem rekonstrukciója. Ez mennyiben javította a la­kosság ellátását? — A felújított, korszerűsí­tett üzem az aprósütemény és a finomáru termelésének bázishelye. A 24 tonna/16 óra kapacitású üzemben naponta zsemlesúlyban és darabszám­­ban több mint 250 ezer terméket állítunk elő. Ezen belül mintegy 150 ezer apró­süteményt (zsemle, kifli) sü­tünk. Elsőként vezettük be az aprósütemények hűtését. A kiflifélék választékát pe­dig a közkedvelt sós nagykif­livel bővítettük. Az említet­tek mellett még vagy hu­szonötféle finomárutermé­­ket — köztük diétás zsemlét és kétféle félkésztortát — gyártunk. Jelenleg kísérlete­zünk egy jugoszláv adalék­anyaggal készült tortával, ami a hagyományosnál lé­nyegesen jobb minőségű. — Mikor kóstolhatjuk meg? — Rövidesen. Úgy tervez­zük, hogy elsőként saját boltjainkban kezdjük meg az árusítást. — A sütőipar saját boltjai­ban mindig kelendő az áru. Délután is kapható friss pék­sütemény. A kereskedelem többi egységeiben miért nincs ez így? — Valamennyire nem vo­natkozik a megállapítás. Ugyanis több élelmiszerbolt, áruház vállalkozik arra, hogy a kora reggeli termékkiszál­lítás után a délutáni órákban is átvegyen friss péksüte­ményt. — És Önök nagyobb meny­­nyiségben is tudnák vállalni a délutáni kiszállítást? — Igen. Fölkínáltuk e­­ le­hetőséget többször. Képesek vagyunk arra is, hogy a reg­geli kiszállítás után napköz­ben és délután is eljuttas­sunk friss kiflit, zsemlevek­nit, finomárut az eddiginél több kereskedelmi egységbe. A napi rendelésnek akár a felét is át tudnánk tenni ko­ra délutáni kiszállításra. Igaz, hogy ez dupla szállítási költséggel terhelne bennün­ket, de vállaljuk és vállal­nánk ennek bővítését, mert így folyamatosan friss ter­méket kaphatna a fogyasztó. — Székesfehérváron, a Pa­lotai utcai kenyeres üzemben több kenyérféleség készül. Hogyan bővült a választék? — A választékbővülés nem kizárólagosan az 1980-as, ha­nem az utóbbi évek eredmé­nye. Fehér kenyérből sütünk egy- és kétkilókat, kínálunk rozslánggal készültet és rozs­kenyeret. Nagy a keletje a burgonyapehellyel készült, kilogrammonként 8 forintért árusított kenyérnek. Közüle­­tek megrendelésére sütünk kétkilós félbarna kenyeret is. Legnagyobb mennyiségben természetesen az 5,40 forin­tos fehér kenyeret sütjük. — Miért oly keresett a burgonyás és az úgynevezett alföldi kenyér? — Véleményem szerint a fogyasztási igény változásai­val magyarázható elsősorban, ugyanakkor az is tény, hogy a fehérebb kenyérfélék anyagösszetételében a finom fehérliszt dominál és nagy­részt kézi eljárással készül­nek. A burgonyásat csak Fe­hérváron és naponta, az al­földit hét végén Székesfehér­váron, naponta pedig me­gyénk más településein for­galmazzuk. Az összes meny­­nyiségen belül ezek nem egé­szen egyötöd arányt képvi­selnek. Népszerű Székesfe­hérváron a rozsláng is, de a mennyiség növelését alap­anyag-beszerzési lehetőségek korlátozzák. — Tavaly szó volt arról, hogy háromnegyed kilós, tar­tósított kenyérrel is kirukkol a vállalat. — Valóban. De az egyki­lósnál kisebb súlyú kenyerek tömeges gyártását a sütőipar jelenlegi gépi felszereltsége nem teszi lehetővé. Ugyanak­kor a megfelelő tartósítószert csak dollárért tudtuk volna beszerezni. Ez sem nekünk, sem a fogyasztóknak nem lett volna kifizetődő. — Most viszont barna ke­nyérrel jelentkeznek. — Igény volt a piacon az egészen sötét színű, barna ke­nyérfajtára, ami sok búza és rozs héjrészt tartalmaz. Ezt a kenyérfajtát sikerült nem túl nagy mennyiségben het­­vendekás súlyban előállíta­nunk. A búza- és rozsliszt keverékéből sütött téglalap formájú kenyér az egészsé­gesebb táplálkozást is segíti és 5 forintos áron Székesfe­hérváron a kereskedelem több boltjában kínáljuk a fo­gyasztóknak. — Több község lakosságá­nak ellátása is a vállalat fel­adatköre. Ezekről az üzemek­ről is hallhatnánk? — A megyeszékhelyen kí­vül középnagyságú vegyes termelésű üzemeink vannak. Móron jelenleg csak egykilós kenyeret termel a rekonst­rukcióval felújított üzem, és belépett a termelésbe a má­sodik alagútkemence is. Süt­nek itt alföldi kenyeret és zsemlén, kiflin kívül más fi­nomárut, valamint félkész­tortát. Velencei üzemünkből viszont kétkilós szabvány ke­nyér kerül ki nagy mennyi­ségben, és kis tételben készül alföldi kenyér. A nyári hóna­pokban a különben rekonst­rukcióra váró üzem segítsé­gére van a székesfehérvári és bicskei üzemünk, mivel szezonidőben a lakossági fo­gyasztás a Velencei-tó kör­nyékén igen megnő. Megem­líteném azt is, hogy bicskei üzemünk felújítás és bővítés alatt áll. Az egyik alagútke­mence már termel és a másik ez év közepére készül el. A kisebb — a csákvári, a mar­­tonvásári és a polgárdi — üzemeinkben csak kenyeret sütünk. — A beszámoló taggyűlé­sen is szenvedélyes hangon indokolták a székesfehérvári új kenyérgyár szükségességét. Reális lehetősége van a gyár­építésnek? — Szükség van új kenyér­gyárra. És ebben az ötéves tervben reális lehetősége van a megvalósításának. Régi ke­nyérgyárunk alagútkemencéi és feldolgozó gépei lassan­­lassan kikopnak, tönkremen­nek. Ezért egyre nehezebb körülmények között dolgoz­nak az emberek. A fogyasz­tók mindennap termékeink alapján minősítenek bennün­ket. Azon vagyunk, hogy a nehéz körülmények között is a lehető legjobb minőséget produkáljuk. — Számokban mérve meny­nyit tesz ki a vállalat napi termelése? — Ellátási területünkön hétköznap 70, szombaton 100, több napos ünnepek előtt pedig 140 tonna kenyeret, 400 ezer aprósüteményt és finom­árut termelünk. Éves szinten félmilliónál több félkésztor­tát és 350 tonnányi száraz­­tésztát készítünk. És az im­máron ötödik éve bevezetett konténeres szállítás gyorsí­totta, higiénésebbé tette ter­mékeink eljuttatását a fo­gyasztókhoz. A jövőben is azon leszünk, hogy a fogyasz­tók igényeit minél teljeseb­ben kielégítsük. — Köszönjük a beszélge­tést. Németh Erzsébet Zsemletészta vetése az alagútkemencébe Fotó Kabáczy Szilárd Konténerben, szállításra kész a kenyér FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1981. FEBRUÁR

Next