Fejér Megyei Hírlap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
M re Iced) plcr*^/ezti vuag proletárjai NAPRAFO^RGÓ^ÉS^CUKORRÉPA- | ELŐ Li ll | y| | Ll egyesüljetek MEZŐFALVA GAZDAGODÁSA ^ ‘ I | Vasarnap, i * v^... n . i.. m 1981. március 1. FEHÉRVÁR NEM FEHÉRVÁR? 1 | XXXVII. évfolyam, H J aBBk 0 ■■■ 51. szám MÁR MELEG VAN A TEREMBEN ... lLl ,, Ara: 1,80 forint Az SZKP XXVI. kongresszusán Kádár János találkozott Leonyid Brezsnyevvel Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szombaton Moszkvában találkozott L. I. Brezsnyevel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével. Eszmecserét folytattak a magyar—szovjet kapcsolatok néhány vonatkozásáról és fontos nemzetközi kérdésekről. Kádár János melegen üdvözölte Leonyid Brezsnyevet, abból az alkalomból, hogy az SZKP XXVI. kongresszusán nagy jelentőségű beszámolót mondott. Teljes egyetértéséről és támogatásáról biztosította a beszámolónak az enyhülés folytatására, a nemzetközi együttműködés fejlesztésére és a béke megszilárdítására vonatkozó javaslatait. A Magyar Szocialista Munkáspártnak eltökélt szándéka — mondotta Kádár János —, hogy hozzájárul a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének, megszilárdításához, minden imperialistaellenes erők összefogásához. Kádár János és Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy az elkövetkező évek rendkívül nagy jelentőségűek lesznek a háborús veszély növekedése, a fegyverkezési verseny fokozása ellen vívott küzdelemben. Aláhúzták, hogy a világ békéjének legfőbb biztosítékát a testvéri szocialista országok jelentették, s jelentik továbbra is. Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozója szívélyes, elvtársi légkörben ment végbe. « » * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szombaton Moszkvában megbeszélést folytatott Carlos Nunez Tellez-szel, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front Egyesített Vezetősége Végrehajtó Bizottságának, tagjával, a Nicaraguai Köztársaság Államtanácsának elnökével. A baráti légkörű találkozón áttekintették a két ország fejlődő kapcsolatait, a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdését, különös tekintettel Közép-Amerika és a karib-tengeri térség problémáira. A békesség fényében Derűs fény árasztja el az eget. Napok múltak, hogy szétoszlottak a borús fellegek, s hogy fölragyogott a nap békességes fénye. Derűs a reggel, mikor fölnyitom az újságok híradásait, bennük a moszkvai pártkongresszus békeüzenetével. Annyi komor híradás, zord tengerentúli nyilatkozatok, baljós készülődés, sőt fenyegetődzés nyomán most a valódi újdonság örömével hat ez az új hír. Szenzáció, a szónak a legjobb értelmében. A legjobb hír ebben az újabb évtizedben. Szenzáció, nem azért, mintha nem tudná minden felelősséggel s békét akarón gondolkodó ember e kontinensen, a földön, hogy ott, ahonnan a hír érkezett, békét munkálnak. Meglepetés, de inkább csak az eltérő, komorabb színű világpolitikai égbolt kontrasztjában az: a gyanakvásra, az aggodalom, a rágalmak, a rosszindulat szítására ím, ez a félelmet oszlató, ez az erőt öntő békefelhívás most a válasz. Hogy van még alternatíva az enyhülésre. Hogy van még lehetősége a békességnek, ahogy a napfény is szétűzte, lám, az égen a fellegek sűrű vonulását. És ez törvényszerű. Hiszen, ha csak egy kissé utánagondolunk, józan fővel nem láthat más alternatívát senki sem — az emberiség számára. A népeknek, bizony, tudniuk kell az igazságot. Tudniuk kell, hogy az emberiség számára micsoda szörnyű következményekkel járna a nukleáris háború. Ragyogón süt a nap Európa fölött. És Moszkvától Párizsig, Londonig, Washingtonig szárnyon jár a hír: „Javasoljuk, hogy hozzanak létre olyan tekintélyes nemzetközi bizottságot, amely kimutatná a nukleáris katasztrófa elhárításának szükségességét. E bizottságnak tagjai lehetnének különböző országok legkiválóbb tudósai. A bizottság következtetéseiről tájékoztatni kell az egész világot.” Javaslatok születnek Moszkvában. Javaslatok, hogy az államok legmagasabb szintű vezetőinek részvételével kerestessék az új tárgyalásokon a nemzetközi helyzet enyhüléséhez, a háború kizárásához. Javaslatok, amelyek megfogadásuk esetén a nukleáris fegyverek gyártásának beszüntetéséhez, az atomarzenál teljes felszámolásához vezethetnek el. .. Javaslatok, szűnjék a háborús veszély, a szembenállás, fékeződjék a fegyverkezési hajsza. Meggyőző érvek, s megdönthetetlen logikájú következtetések, hogy velük szemben még az ellenséges indulat sem állhat helyt sikerrel, megfontolásra (vagy legalábbis annak hangoztatására) kényszerül. „Érdekelt vagyok a javaslatokban” — mondja a tengerentúli vezető politikus az újságíróknak, hogy aztán ez a mondat kerüljön a moszkvai kongresszus külföldi visszhangjai közt az előtérbe. De ki érdekelt valójában a békejavaslatokban? Én, mi, ők — az egész emberiség. Európa, Amerika és a többi kontinens valamennyi népe, minden állama. Igen. Az egész emberi fajta érdekelt ebben. A saját legsorsdöntőbb kérdésében. A jövőjében. Hogy mi döntsünk a jövő alternatívája fölött, s ne a stratégiák, a tábornokok, akik újabb s újabb hadikiadást sajtolnak ki odaát, akik politikai eszköznek tekintik a fegyveres fenyegetést, a konfliktusokkal való kacérkodást, a kényszerítést, az erőfölényt. S akik kezén kibontakozott a legszörnyűbb veszély, amely valaha is az emberiség létérdekeit fenyegette, hogy reális lehetőségként, belátható és természetes útként gondoljunk a világhatalmak lehetséges összecsapására. Hogy készüljünk föl lélekben egy új világháború esélyeire. Azzal a soványka illúzióval, mintegy vigaszul, talán nem is olyan szörnyűséges, ahogyan némelyek állítják, talán nem olyan fekete az ördög, amint a falra festik. S ezzel a botor hittel, hogy akár egy „korlátozott” összecsapásnak is lehetne talán győztese. Velük szemben kell most az értelmes és becsületes embereknek mind sorompóba lépniük. Nekünk, akiknek nyitott értelme előtt a különböző országok legkiválóbb tudósai már eddig is felelős szóval bizonyították: a negyedik világháborút, ha akadna, aki megélné, kőbaltákkal kellene az emberiségnek megvívnia. Akik tudjuk, csak a magaslégköri atomkísérletek is micsoda környezeti veszélyeket idéznek a világra. És akik belátjuk, egyetlen harci gép árán lakások, kórházi pavilonok épülhetnének. Hogy a békés körülmények közt végrehajtott egyetlen katonai gyakorlat mennyi benzint, mennyi anyagot emészt és használ föl. S hát még az a fegyverkezésre összpontosult emberi tudás, szellemi energia, alkotó erő, amelyet pedig legjobb esetben is, fölhasználatlanul pocsékol az emberiség, s amelynek egyszer mind a békés fejlődés szolgálatába kéne állnia. „A népeknek tudniuk kell az igazságot” — mondják Moszkvában. A népek megtudják az igazságot. És az igazság hatalmas erő. A béke ereje. Akár a napfényé, amely most elárasztja az eget, hogy oszoljanak a borús fellegek, és fölragyogjon végre a szép békesség. . Mekis János A Központi Statisztikai Hivatal Fejér megyei Igazgatóságának jelentése A megye fejlődése az V. ötéves tervidőszakban A megye gazdasági és társadalmi fejlődése az V. ötéves tervidőszakban alapvetően a központi és helyi célkitűzéseknek megfelelő volt. A fejlődés mind az anyagi, mind a nem anyagi ágak területén a tervidőszak első három évében dinamikus, majd mérsékelt volt, de minden évben jobb az országos átlagnál. Az anyagi ágak közül 1980-ban csak a mezőgazdaság termelése nőtt számottevően. A foglalkoztatottak száma a tervidőszak utolsó évében — a korábbi évekkel ellentétben — összességében már a megyében is csökkent. A beruházási tevékenység — a kiemelt jelentőségű állami nagyberuházások meghatározó volta ellenére is — mérséklődött. A vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásában a magasabb követelmények egyre inkább érvényesültek, a differenciálódás pozitív folyamata erősödött. A lakosság infrastrukturális ellátottsága a tervidőszakban tovább javult. A kitűzött célokat a legfontosabb területeken a rendelkezésre álló anyagi eszközök csökkenése ellenére sikerült teljesíteni. Beruházás Az V. ötéves tervidőszak országos szempontból is kiemelt beruházásai közül több a megye területén valósul meg, s ezek ráfordításai nagyban meghatározzák a megye szocialista szerveinek beruházási teljesítését. Az eltelt öt éven belül 1976-ban és 1980-ban csökkent, a többi évben nőtt a beruházási ráfordítások összege. Az intézkedések hatására 1980-ban közel 2 százalékos a csökkenés, így az öt év alatt a megye szocialista szervei mintegy 53 milliárd forintot fordítanak ilyen célra. Ezen belül 39 milliárd forintot tesz ki a 25 millió forint költségvetési értéket meghaladó úgynevezett fontosabb beruházások ráfordítása. Ezekre a fontosabb beruházásokra 1980-ban öszszességében 3,6 százalékkal fordítottak kevesebbet, mint egy évvel korábban. Ezen belül, a gyorsítások következtében az állami nagyberuházások ráfordításai 13,9 százalékkal nőttek, a beruházási színvonal tartása miatt a célcsoportos beruházások pénzügyi teljesítései 16,5 százalékkal csökkentek, a vállalati, szövetkezeti döntés alapján megvalósuló beruházások ráfordítása pedig 26,6 százalékkal volt kevesebb, mint 1979-ben. A tervidőszak utolsó évében tovább mérséklődött a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, valamint a tan.1980-ban az értékesítési lehetőségek számottevően változtak — részben az ár- és szabályozórendszer módosítása következtében — s ez különbözően érintette az egyes csok beruházási tevékenysége is. Ipar — építőipar A megye szocialista iparának termelése az üzembe helyezett — részben a központi programok alapján létesülő — termelőkapacitások eredményeképpen az V. ötéves tervidőszakban differenciáltan alakult, összességében a termelés 24 százalékkal nőtt, ezen belül az utolsó két évben a növekedés megtorpant (1979-ben 1,8 százalékos, 1980-ban mindössze 0,9 százalékos volt). Hasonló a termelékenység alakulása is. A termelés növekedése a technikai felszereltség erőteljes, a foglalkoztatott létszám mérsékelt, 3,9 százalékos növekedése mellett valósult meg. A megye iparában 1980. évben a foglalkoztatottak átlagos száma közel 68 ezer fő volt, vállalatokat, szövetkezeteket. A csökkenő beruházási kereslet egyértelműen mérsékelte az értékesítési lehetőségeket. Az export növelését, amely népgazdasági szempontból is központi kérdés, számos tényező nehezítette (pl.: alapanyaghiány, műszaki színvonal stb.). Az öt év alatt a megyei székhelyű ipar exportjának áruösszetétele főként a gépiparban változott jelentősen. Az export részaránya a megyei székhelyű vállalatoknál és szövetkezeteknél 28,9 százalékról 30,0 százalékra nőtt. Az ipari vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásának eredményessége különbözően alakult, aszerint, hogy a költségek emelkedésének, valamint az állami támogatások és elvonások változásának hatását mennyire sikerült ellensúlyozni. A megyei székhelyű kivitelező építőipar saját építésiszerelési teljesítménye az V. ötéves tervidőszak alatt — csaknem teljes egészében a termelékenység emelkedésének eredményeként — 28 százalékkal nőtt. A termelés növekedési üteme 1979-ig dinamikus volt, 1980-ban azonban elmaradt az előző évitől. A megyei székhelyű kivitelező építőipar létszáma 1980- ban 10 700 fő volt, 2,3 százalékkal több, mint öt évvel korábban. Az építőipar termelésének korszerűsítése új (Folytatás a 3. oldalon) A FONTOSABB CIKKEK TERMELÉSÉNEK ALAKULÁSA 1980. évben Termék mennyiségben az 1979. az 1975. évi százalékában Hengerelt acéllemez, 1000 tonna 970 91 1 102 9 Hengerelt, sajtolt, húzott 108 1015 100 9 alumínium féltermék, 1000 tonna Autóbusz, darab 6457 98,6 128,8 Autóbusz-felépítmény, darab 1650 171,0 — Vasúti fék, millió forint 121 99 00 105 3 Közúti fék, millió forint 226 89 7 1401 Rádióműsorvevő, 1000 darab 271 103,6 116 5 Televízió-vevőberendezés 1000 darab 270 108,7 105,3 Irányítástechnikai termékek, millió forint 2711 82,6 128 6 Papír, 1000 tonna 152 96,6 246,7 Gyorsfagyasztott gyümölcs, főzelék, zöldség- és gyümölcskrém, 1000 tonna 14 138,4 155,4 Az ötödik ötéves tervben fejeződött be a PIV dunaújvárosi gyárának termelésbővítő beruházása