Fejér Megyei Hírlap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-01 / 179. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1981. AUGUSZTUS 1. Konténeres hulladékgyűjtés Az év első felében a tavalyinál 6,7 százalékkal több vas-, 18 százalékkal több fém- és 8,5 százalékkal több papírhulladékot gyűjtött be a MÉH. Az idén, s az elkövetkező esztendőkben a lakossági fogyasztás során keletkező hulladékokból évente 7 százalékos növekedésre számítanak. Budapesten eddig 13 helyen nyitottak konténerekből álló új begyűjtőhelyet. Az új, építőberuházást nem igénylő konténeres begyűjtési formát az eddigi „fehér foltokon” elsősorban a lakótelepeken vezetik be. A közeljövőben az ÁFOR-ral kötött megállapodás alapján, a benzinkutaknál megkezdik a gépkocsik használt akkumulátorainak átvételét is. Vidéken elsősorban a gyűjtő kereskedők számát növelik, és foglalkoznak — a kereskedelemhez hasonlóan — a MÉH átvevő helyek szerződéses üzemeltetésének bevezetésével is. Gazdaság- és társadalompolitika A szabadegyházi Izocukorgyár részére a székesfehérvári Volán Vállalat 10 darab különleges — folyékony cukor szállítására alkalmas — tartálykocsit készít. Eddig három kocsi készült el, amellyel a gyár a próbaüzem alatt készített folyékony cukrot szállítja a többi között a szobi szörpüzem részére Fotó: Kabácsy Szilárd Hétfőtől péntekig A NYÁRI ÁR ELVONULT Kedd. A nyári árhullám csúcsa hétfőn este elérte Esztergomot — adott felvilágosítást Tóth Sándor, az Országos Vízügyi Hivatal árvízvédelmi ügyeletese. Számításaink szerint keddre virradó éjjel éri el az árhullám a fővárost, s minden bizonnyal ma délben olvashatjuk le a mércékről a legmagasabb nyári vízállást; 700 centiméterre számítunk ...) — A pesti és az ercsi vízmérce között 80 centiméter a különbség. Nálunk már 560 centiméteres vízállás is veszélyezteti a holtágba telepített, őszre 30 tonna nemes halat ígérő állományt — világosított fel Szilágyi István, az ercsi Ságvári Endre Halászati Szövetkezet helyettes elnöke és felidézte az áradás legkellemetlenebb óráit. A szövetkezetnek nagyobb kárt okozott a mostani, 696 centiméterre tetőzött nyári árhullám, mint az emlékezetes március 17-i 714 centiméteres. A haltenyésztésre használt Duna holtágat elzáró gátat akkor áttörte az ár, ám kárt nem okozott, mert márciusban még nem volt betelepítve az öböl. Ami vadon tenyésző halat — vagy ahogy a halászok hívják, szeméthalat — magával sodort az ár a holtágba, azt el is vitte a másik oldalon. — A jegenyés utat, ami maga a gát, azt védtük, már vasárnaptól. A víz azonban az erdőn keresztül folyt át, ahol nem is tudtunk védekezni. Hétfő estére megtelt a holtág. A telepített halnak két napja volt, hogy az oxigénben gazdagabb, s így számára vonzóbb szabad vízre szökjön. Ugyanakkor sok szeméthal jött a holtágba, ami haszontalan, pusztítja a takarmányt. Szerdára már 10 centiméterrel húzódott vissza az ár. A jegenyés úton azonban még mindig áll a víz. (Szerda, Budapestnél a Duna árhulláma még hétfőn tetőzött, s kedd reggelre apadt a folyó. Napközben már Dunaföldvár térségében tetőzött a folyó árhulláma, 563 centiméteres vízszinttel. Az Erdért Vállalat adonyi telepét bizony kiöntötte annak idején a tavaszi áradás. A tavaszi károknak már nyoma sincs és a héten levonuló árhullám sem hagyott emlékeket a telephelyen. — Vasárnap éjjel és hétfőn egész nap volt egy dandárunk. A gátat úgy megerősítettük, hogy a telepre nem jött be víz. Ahova meg mégis befolyt, oda folyhatott is. — Fazekas Imre szakvezető csillogó derűje egy „lám kifogtunk rajta” büszkeségről árulkodik. Ha a tavaszinál több víz jött volna, persze nem egy 1965-öshöz hasonló, azt is ki tudtuk volna védeni. A fóliába takart homokzsákok még mindig ott kígyóznak a töltés folytatásaként vagy 200 méter hosszan a telep kerítése mellett. Itt kedd este tetőzött, szerdán már a gátőrség is levonulhatott. Buzgárok semokoztak gondot. A telep közvetlen szomszédságában a Kavicsbánya Vállalat adonyi üzemének közúti rakodóhelyén csend ül. A három NOBAS rakodógép földnek ejtett markoló pofával szunnyad. A prizmába csúcsosodó depókat szelíden fodrozza körül a víz. Hasonló kép fogad a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat sinatelepi telephelyén is. (Csütörtök. A Duna ausztriai szakaszának vízgyűjtő területén lehullott csapadék a folyón újabb áradást indított el. Rajkától Mohácsig 330 kilométer hosszú védvonalon vigyázzák a Dunát, elsőfokú készültségben.) A rácalmási szigethez vezető kocsiút két oldalán víz alatt áll a tarló. Víz állja utunkat 30 méterre a szigethez vezető fahíd feljáratától az úton is. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat rácalmási mezőgazdasági üzeme mégis csendes hétköznapjait éli. — Hétméteres vízállásig mi mindig nyugodtak vagyunk — mondta Zándoki István, az üzem helyettes vezetője. — A víz ugyan befolyt az alacsonyabban fekvő részekre, de a Zetor áthajtott rajta. Az állatokat nem kellett kitelepíteni a szigetről, mint tavasszal. Veszteség sincs. A szigethez futó út két oldalán idejében learattunk és most uszadékfa sem terhelte hidunkat, mint márciusban. Dunaújváros, Szalki-sziget. A Duna partmenti fákat ölelget, az úszóstégeket a parttal összekötő hidak vége vízfodrok között tűnik el, a partrajutást kötélkordonos deszka (ahogy a matrózok hívják: járó) segíti. A beugrókban uszadékfa ringatózik a zavaros hullámokon. Utoljára hétfő este fél ötkor indult a teherkomp. A személyforgalmat kis motoros hajó hivatott bonyolítani. Tegnap, tegnapelőtt nem tudott kijönni a busz a szalkszentmártoni révhez, nem járt a kishajó sem — mondja Lovas József, a kishajó vezetője. Aki onnan jár be dolgozni, az most körbe jár Dunaföldvár felé. Ma már itt is apadt 50—60 centit a víz. Ha nem jön újabb árhullám a hét végére megmegindulunk a teherkomppal is. A szigetváros felőli oldalán a szabadstrand fái alatt derékig vízben álló gyermekmászókák, vállig ázó hulladékgyűjtő kosarak. A strand ételbártól most már néhány lépésnyire hullámzik az öböl vize. Az ételbár bejáratán tábla: Rossz idő miatt zárva. — Jöjjenek a hátsó bejáraton, vagy másszanak át a kerítésen — kurjant Lehőcz Gyula, a dunaújvárosi kemping gondnoka. A kapu zárva, mert a bekötőúton autóval átgázolhatatlan mélységű víz áll. Javaslatának második részét fogadjuk meg. — Igaz, víz alatt állt a futballpálya, a recepció alá is befolyt, a kaput nem lehetett megközelíteni, de ez a kempingezőket nem zavarta, öt napja nem láttam strandolót. A sziget strand felőli része víz alatt állt. (Péntek. Az előrejelzések szerint az áradás pénteken vagy szombaton hagyja el az országot, s így a Duna egész magyarországi szakaszára kiterjed az apadás. Nagyobb árhullám már nem várható.) Juhász Béla Fotó: Arany Gábor Víz alatt a dunaújvárosi strand és az ételbár Pártélet Agitáció, véleménycserével Arról tanácskozott a pártcsoport, miként teljesítik tagjai kommunista kötelezettségüket. Egy véleményen voltak mindaddig, amíg az egyik fiatalabb párttag értékeléséhez nem értek. Sok jó hangzott el róla: szorgalmasan dolgozik, a munkahelyi közösségbe jó beilleszkedik, társadalmi megbízatásának is eleget tesz. Ám ekkor valaki közbevetette: „Azért én mégsem mondanám, hogy a Pista minden kötelezettségét teljesíti. Azt hiányolom, hogy politikai kérdésekben sohasem hallani, a hangját, nem agitál”. Az utolsó két szó hallatán többen felkapták a fejüket. „Már miért kellene agitálni? — jegyezte meg valaki meglepődve. — Hiszen ma már nem olyan időket élünk...” S ettől kezdve a megbeszélés jó időre elkanyarodott korábban kiszabott medrétől. Élénk vita indult, melynek tengelyében az állt: vajon szükség van-e manapság az agitációra, el kell-e ezt várni a párttagoktól, vagy sem? Aligha állíthatnánk, hogy csupán az említett pártcsoportban léteznek ezzel kapcsolatban ellentétes felfogások. Elvileg persze nem szokás vitatni az agitáció létjogosultságát, hiszen a különböző szintű pártszerveknél, vezetőségekben többnyire léteznek az agitációval foglalkozó reszortfelelősök, titkárok, részlegek. De még az éves munkát átfogóan értékelő beszámoló taggyűléseken is többnyire mellőzik a szóbeli agitáció érdemi elemzését. Vagy pedig leszűkítik annak csoportos formáira, a pártnapokra, vitakörökre és így tovább, és nem tér ki a személyes, egyéni agitáció problémáira. Holott a személyes agitáció — természetesen — a legkevésbé sem avult el. Ma is éppoly szükséges, elengedhetetlen eleme a pártmunkának, mint bármely korábbi időszakban. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy tulajdonképpen most sokkal inkább létezik a valóságban, a mindennapi gyakorlatban — és sokkal jobban, eredményesebben folyik —, mint ahogy azt az erről nemegyszer csupán semmitmondó frázisokat hangoztató különféle helyi összegezésekből vélni lehetne. A kérdés ugyanis az, mit értünk az agitáció fogalmán. Hadd idézzük fel ezzel kapcsolatban egy kissé régebbi esetet. Az egyik vállalati pártszervezet szokatlan módszert választott az agitáció hatékonyságának felmérésére: a pártonkívüliek véleményét tudakolta meg erről. Hamarosan tapasztalniuk kellett, hogy ha azt kérdezték, agitálnak-e az ő környezetükben a párttagok, a túlnyomó többség tagadó választ adott, sőt némiképpen indignálódva tették hozzá: ugyan már miért is kellene itt agitálni?! De ha a kérdés úgy fogalmazódott, hogy beszélgetnek-e velük a párttagok politikai problémákról és elmondják-e azokban a véleményüket, a nagy többség igennel felelt, példákat is említve, kikkel milyen témákban folyt eszmecsere. Márpedig az agitációnak éppen ez a lényege. Mint ahogy a XI. pártkongresszus határozata is megfogalmazta még annak idején: ennek a tevékenységnek, vagyis a politika képviseletének és terjesztésének „leghatásosabb” módja az aktív véleménycsere a pártonkívüliekkel; ez lehetőséget nyújt a különböző nézetek szembesítésére, tisztázására, a marxista- leninista álláspont meggyőző kifejtésére”. Ez a tömör összefoglalás ma is érvényes módon körvonalazza az agitációnak azt a korszerű értelmezését, amelyben nemcsak az egyik fél jut szóhoz, amelyben véleménycsere folyik, szembesülnek az eltérő nézetek, melyek vitában tisztázódnak és így jut érvényre a valóságnak megfelelő helyes álláspont. Azért indokolt ezt hangsúlyozni, mert az agitációtól való húzódozás mögött nemegyszer az „agitálás” régimódi és elavult értelmezése húzódik meg. Az olyan gyakorlat ugyanis tényleg helytelen és káros lenne, hogy a kommunisták beszélnek, magyaráznak, a pártonkívüliek pedig hallgatják őket. A párt és a tömegek kapcsolatáról vallott felfogásunktól ez valóban mélységesen idegen. De az agitációt nem is szabad ily módon felfogni. Hiszen a munkatársi, baráti, rokoni körben természetszerűen merülnek fel politikai kérdések, hangzanak el a nemzetközi, az országos vagy a helyi politikai eseményekkel kapcsolatos vélekedések. A kommunisták általában az ilyen eszmecseréken elmondják a párt álláspontját kifejező véleményüket, érveiket is. Agitációs „munkájuk” tehát a mindennapi politizálás természetes része. Éppen ebből adódóan az agitáció nem időszakos kampányfeladat, amelyre egy-egy jelentősebb politikai esemény alkalmából van csupán szükség. Nyilvánvaló, hogy az ilyen események felfokozzák a politikai érdeklődést, a polémia elevenebbé válik, s így a kommunisták állásfoglalása, véleménynyilvánítása is gyakoribb és erőteljesebb. Ám a politika a „csendesebb” periódusokban sem szorul ki a közérdeklődésből, már csak azért sem, mert a jelen körülmények között az ilyen „csendesség” csupán viszonylagos. Mindig adott tehát az agitációra a lehetőség. De fennáll szükségessége is, mivel a párt politikájának, határozatainak, törekvéseinek megismertetése, megmagyarázása, elfogadtatása állandó, sohasem szűnő feladat. Gyenes László ELISMERÉS A megyében tavaly 5948 munkabrigádot tartottak számon. Munkájukkal, versenyen elért eredményeikkel kiérdemelték, hogy 5117 brigád nyerte el a szocialista címet. A Kiváló Dolgozó kitüntetéssel jutalmazottak sorából néhány jellemző adat: 1,6 százalékkal több nő kapta meg ezt a kitüntetést 1980-ban mint az előző évben. Egy-két százalékkal csökkent viszont a fizikai dolgozók és a fiatalok aránya. A korábbi évekre oly jellemző stagnálást az újítómozgalom némi fellendülése követte, amellyel együtt járt, hogy több újítást fogadtak el és vezettek be mint a megelőző esztendőben. OLDAL