Fejér Megyei Hírlap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-02 / 257. szám

. OLDAL A magyar-JNDK kapcsolatok A hazánk területénél csak­nem négyszerte nagyobb te­rületen, 336 600 négyzetkilo­méteren fekvő Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságot Észak-Jemen, Omán, a Vörös­tenger és az Ádeni-öböl hatá­rolja. Mintegy kétmilliós la­kosságának 95 százaléka arab. Stratégiai jelentősége miatt a britek 1839-ben elfoglalták Adent, majd fokozatosan ki­terjesztették hatalmukat Je­men déli részére. A hazafias erők 1963-ban fegyveres har­cot kezdtek, s ennek eredmé­nyeként 1967-ben az ország elnyerte függetlenségét. A JNDK elmaradott, az adeni kikötőre és olajfinomí­tóra épült gyarmati gazdasá­got örökölt. Az 1968-ban megkezdett földreform során felosztották a nagybirtokokat, megkezd­ték a mezőgazdasági szövet­kezetek és az állami gazdasá­gok létrehozását. Államosítá­sokat hajtottak végre, meg­szüntették a külföldi tőke mo­nopolhelyzetét. Szovjet és más külföldi szakértők se­gítségével folyik az ország­ban az olajkutatás. Jelenleg nagy erőfeszítéseket tesznek az ország iparosítására. Az 1978-ban megalakult marxista—leninista párt — a Jemeni Szocialista Párt — Központi Bizottsága a múlt év áprilisában Ali Nasszer Mo­hamedet választotta a JSZP főtitkárává, röviddel ezután Legfelsőbb Népi Tanács — az ország parlamentje — elnöké­vé nevezte ki. A JNDK haladó, antiimpe­­rialista külpoltikát folytat. Tagja az arab országok Szi­lárdság Frontjának, fontos szerepet játszik a tagorszá­gok álláspontjának összehan­golásában. Ugyancsak aktív az el nem kötelezett mozga­lomban. A népi Jemen kiemelten kezeli a baráti szocialista or­szágokhoz fűződő kapcsolata­it. Külkereskedelmében mind nagyobb arányban — jelen­leg már 30 százalékban — ré­szesednek a szocialista orszá­gok. A J­DK megfigyelői, minőségben csatlakozott a KGST-hez. Hazánk és a népi Jemen kapcsolatait — különösen az utóbbi esztendőkben — dina­mikus fejlődés jellemezte. Az MSZMP és a Jemeni Szocia­lista Párt között rendszeresek a konzultációk. Időről időre találkoznak egymással párt­os állami vezetőink. Kétoldalú kapcsolataink fontos eseménye volt 1981 jú­liusában a M­DK budapesti nagykövetségének megnyitá­sa: a népi Jemen első buda­pesti nagykövete augusztus­ban adta át megbízólevelét. Az utóbbi években széles körű gazdasági kapcsolatokat alakítottunk ki a J­DK-val. Baromfifarmot, kórházi be­rendezéseket, hűtőházakat, kisüzemeket és autóbuszokat szállítottunk, s közreműköd­tünk a Wadi Meihafi mező­­gazdasági kombinát építésé­ben. Az országaink között mű­szaki-tudományos együttmű­ködés keretében jelenleg is számos mezőgazdasági, víz­ügyi és egészségügyi szakem­berünk dolgozik a J­DK-ban, a kulturális­ együttműködési megállapodás alapján pedig 150 jemeni diák tanul a ma­gyar felsőoktatási intézmé­nyekben. A közelmúltban ál­lították fel Varga Imre szob­rászművész köztéri alkotását Adenben. (MTI) Sztrájkellenes felhívás Varsóban A lengyel törvényhozás szombaton sztrájkellenes fel­hívást fogadott el. Egyben jóváhagyta azokat a személyi változtatásokat, amelyeket Wojciech Jaruzelski hadse­­regtábornok, a LEMP KB el­ső titkára, miniszterelnök javasolt a kormány összeté­telében a parlament pénte­ken kezdődött ülésén. A felhívásban — amelyben figyelembe vették a Szolida­ritás országos bizottságának csütörtöki, a helyi sztrájkok megszün­tetésére szólító nyi­latkozatát is —, a lengyel parlament támogatásáról biz­tosítja a Jaruzelski­ vezette kormány eddigi tevékenysé­gét. Tekintettel a nemzet létét fenyegető veszélyre, a szejm felhívja az ország lakosságát, hogy azonnal fejeződjék be mindenfajta sztrájkakció. Amennyiben a felhívás nem talál kedvező fogadta­tásra, illetve nem hoz ered­ményt, akkor — a nemzeti lét közvetlen veszélyeztetése miatt — a szejm olyan ja­vaslatokat vitat majd meg, amelyek felhatalmazzák a kormányt, hogy a mindenko­ri helyzetnek megfelelő esz­közöket alkalmazza. A szombaton kora délután végetért ülésen a szejm jó­váhagyta azokat a személyi változtatásokat, amelyeket pénteken Wojciech Jaruzels­ki miniszterelnök terjesztett elő a kormány összetételé­nek a módosítására. Algéria nemzeti ünnepén Huszonhét évvel ezelőtt, 1954. november 1-én kezdő­dött a függetlenség kivívásá­ért folytatott népi háború Al­gériában: sok ezer szabadság­­harcos intézett ezen a napon összehangolt támadást a gyar­mattartó Franciaország több tucat katonai és rendőri hely­őrsége ellen. Körülbelül egy­millió hazafi életét követelte az áldozatos küzdelem, amely 1962-ben végül az Evianban kötött megállapodással az észak-afrikai ország önállósá­gához vezetett. A politikai függetlenség el­nyerése után a gazdasági füg­getlenség eléréséért folyó munka szakasza következett. Az egykori gyengén fejlett mezőgazdasági ország, ahol a népesség tekintélyes része szinte középkori viszonyok között élt, nagy léptekkel in­dult meg a fejlődés útján. Néhány év múlva­­ nemzeti tulajdonba kerültek az ás­ványkincsek, s egy évtizede államosították a francia és más tőkés olajtársaságokat is. (Algéria gazdaságának alap­ját ma is a szénhidrogének jelentik.) Gyors iparosítás kezdődött, földreformot hir­dettek, megindult a szövetke­zeti falvak szervezése. Meg­szüntették az embertelen nyomort, annak ellenére, hogy a demográfiai robbanás az ország lakosságát alig más­fél évtized alatt megkétsze­rezte. Köv­etkezetesen haladt az intézményesítés folyamata is. Az egykori felszabadító mozgalom párttá szervező­dött. Kidolgozták és jóvá­hagyták az ország új alkot­mányát; a Nemzeti Charta a fejlődés céljaként a szo­cializmust jelölte meg. Bel­politikai vívmányai mellett Algéria következetes antiim­­perialista, haladó külpolitikát folytat. Jó kapcsolatokat tart fenn a szocialista országok­kal, így hazánkkal is. Nemzeti ünnepén őszinte tisztelettel üdvözöljük a ba­ráti Algéria népét. (KS) HETI VILÁGHÍRADÓ­ nácskozás máris sokkal hosz­­szabb időt vett igénybe, mint a korábbi hasonló összejöve­tel annak idején Belgrádban. A nemzetközi helyzet fe­szültté válása is tükröződik a madridi vitákban. Eddig az előrehaladást főleg az amerikai küldöttség maga­tartása akadályozta. Sokáig elzárkóztak attól is, hogy a korábban gyakran hasznos­nak bizonyult közvetlen szovjet-amerikai egyeztetés­sel próbálják áthidalni az el­lentéteket. Mindenesetre most sor került egy megbe­szélésre Iljicsov, és Max Kampelman nagykövet, az Egyesült Államok küldöttsé­gének vezetője között. 2. Hogyan alakult a lengyel­­országi helyzet a héten a pártplénum, a sztrájkok és a szejm ülése után? A lengyelországi erőpróbá­ban a szocializmus és a nép igazi érdekeit szolgálták­­az olyan események, mint a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának 5. plénuma és a parlament, a szejm ülése, viszont to­vábbra is csak mélyítették a válságot az úgynevezett vad­sztrájkok ,éppúgy, mint a szerda délben a Szolidaritás szakszervezet által meghir­detett egyórás figyelmeztető sztrájk. Teljesen jogos a lengyel pártnak és kormánynak az a megállapítása, hogy a „sztrájkterror” lehetetlenné teszi az ország súlyos válsá­gából a kibontakozást. Ezért nyúlt hozzá a szejm, a parla­ment a sztrájkjog kérdésé­hez. A szerdai úgynevezett figyelmeztető sztrájk ugyan nem volt teljes, a varsói je­lentések jelezték, hogy mind több lengyel dolgozó döbben rá: a sztrájkokkal csak a népgazdaságnak, végső soron saját magának okoz jóváte­hetetlen kárt. Viszont a Szo­lidaritás központi vezetősé­gének egyes, mérsékeltebb elemeivel szemben a szélső­ségesek újabb térhódítása éppúgy megfigyelhető, mint az is, hogy vidéken itt és ott szocialistaellenes elemek a Szolidaritás központjának utasításait sem veszik figye­lembe és vadsztrájkokat szerveznek. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt és a kormány veze­tése Jaruzelski hadseregtá­bornok kezében összpontosul. A párt első titkára, minisz­terelnök és nemzetvédelmi miniszter az 5. plénum által funkcióiban megerősítve folytatja a küzdelem irányí­tását azért, hogy — idézzük — „Lengyelország végre nor­mális stabil ország legyen”. A pártplénumon nagy hang­súlyt kapott a megállapítás, hogy a lakosság ellátása po­litikai­­ kérdés, megoldására mindenekelőtt társadalmi-po­litikai téren kell erőfeszíté­AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Dél-afrikai támadás Angola déli része ellen — A francia parlament megszavazta az államosítási törvényt — Asszad szíriai államfő látogatása Bulgáriában KEDD: Madridban folytatódik az európai biztonsági és együttműködési találkozó — Ali Abdullah Szaleh észak-jemeni államfővel tárgyalt Moszkvában­ Leonyid Brezsnyev — A beteg finn elnök, Kekkonen nyugalom­ba vonult SZERDA: A SEMF Központi Bizottságánaak ötödik plénuma megerősítette funkciójában Jaruzelski hadseregtáborno­kot — Lengyelországban a Szolidaritás egyórás figyel­meztető sztrájkot szervezett — A washingtoni szenátus 52:48 arányban engedélyezte az amerikai—szaúd-ará­­biai Awacs-üzletet — A spanyol parlament elutasította a baloldali pártok javaslatát népszavazásra a NATO- hoz való csatlakozás kérdésében CSÜTÖRTÖK: Lázár György miniszterelnök befejezte NSZK- beli hivatalos látogatását — Az OPEC genfi értekezle­tén 1982-ig befagyasztották az olaj árát — Hosszein Musszavi lett Irán új miniszterelnöke PÉNTEK: Varsóban összeült a szejm, hogy megtárgyalja a sztrájkellenes törvényt — Befejeződtek a román—nyu­gatnémet államfői tárgyalások — Arafat kedvezően nyi­latkozott a szaúd-arábiai közel-keleti rendezési tervről SZOMBAT: A Szolidaritás felszólította helyi szervezeteit, fe­jezzék be a vadsztrájkokat — Az észak-jemeni államfő Algériából Damaszkuszba érkezett — A csádi elnök a líbiai csapatok távozását követeli seket tenni. Jaruzelski rá­mutatott arra, hogy a len­gyel nép ismét nagy segítsé­get kap a Szovjetuniótól, amely például ebben a ne­gyedévben további 30 ezer tonna húst szállít Lengyelor­szágba. 3. Mit jelent az OPEC dön­tése az olajárak egysége­sítéséről és befagyasztásá­ról? Az olajexportáló országok szervezete, az OPEC az idén már nemegyszer próbálko­zott az olajárak egységesíté­sével, többször vitáztak tag­államai arról is, hogy to­vább emeljék-e az árakat vagy meg lehet egyezni bi­zonyos időre való befagyasz­tásukban? Eddig ugyanis ,32 dollárt kért egy hordó ola­jért Szaúd-Arábia, a legna­gyobb olajszállító, és hallani sem akart az olajár emelésé­b­ől, egyik-másik afrikai or­szág viszont 41 dollárért sze­rette volna értékesíteni ola­ját, még további áremelése is kívánatosnak tartott. A világpiacon a­ kereslet az utóbbi hónapokban egyre csökkent, hiszen mindenütt takarékoskodnak a drága „fekete arannyal”. A tényle­ges árat még a drága ola­jakkal a piacon jelentkező országok is mind alacsonyab­ban kellett, hogy megállapít­sák. S most Genfiben az OPEC 13 tagállama meg­egyezett: Szaúd-Arábia 32- ről 34-re emeli a maga ola­jának az árát, a minőségi felárral számított olaj maxi­mális ára pedig a többiek­nél hordónként legfeljebb 38 dollár lehet. Ezek az árak 1982 végéig maradnak meg. A világsajtó úgy értékeli, hogy „az OPEC kapitulált a világpiac előtt”. Nagy vissz­hangot keltett a venezuelai olajminiszternek az a kije­lentése is, hogy „a múlté már az olajár örökös emelé­sének lehetősége”. A hírma­gyarázók nagy része össze­függést keres Szaúd-Arábia olajár-emelése és az ameri­kai dollár értékének csökke­nése között, illetve még ar­ra is figyelmeztet, hogy az Awacs-üzlettel egyidőben jött létre az OPEC-döntés, amelyben Szaúd-Arábiának meghatározó szerepe volt... azt a 8 és fél milliárd dol­lárt, amit az amerikai fegy­verekért fizet Szaúd-Arábia, részben az olajár emeléséből is tudja előteremteni. Persze, ez a „valamit valamiért” csak az amerikai-szaúd-ará­­biai viszonylatban jelentke­zik. A tőkésországok­ közül azok, amelyek a drágábban szállító arab vagy afrikai ál­lamoktól vásároltak olajat, most fellélegezhetnek, keve­sebbért kapják az értékes energiahordozót. És, ami szin­tén fontos dolog: 1982 végéig tervezhetnek már! Pálfy József Hazaérkezett közép-amerikai körútjáról az Olasz Kom­munis­­ta Párt vezetője. Képünkön, Enrico Berlinguer kubai látoga­tásán kívül megbeszéléseket folytatott a nicaraguai forradal­mi vezetés tagjaival is A hét három kérdése 1. Mit lehet várni a madri­di találkozótól, ahol 35 ország küldöttei ismét munkához láttak? A madridi kongresszusi palotában háromhónapos szünet után ültek össze újra 33 európai és 2 amerikai or­szág képviselői, hogy meg­próbálják tető alá hozni le­hetőleg még karácsony előtt! — az értekezlet záródoku­mentumát. Az tulajdonképp 80 százalékban el is készült, amint erre Iljicsov, a szov­jet delegáció vezetője rámu­tatott. De az is igaz, hogy épp a legfontosabb kérdések­ben hiányzik még a sokat emlegetett „consensus”, azaz minden résztvevő egyetérté­se. Ezek a fő problémák: az európai leszerelés és katonai enyhülés kérdéseinek megvi­tatására hivatott konferencia ügye, továbbá az úgynevezett bizalomépítő intézkedések kérdése. A rendkívül lassú előreha­ladás, az ismétlődő éles vi­ták ellenére is szükség van a madridi találkozóra, hiszen ez olyan fórum, amely lehe­tőséget ad az enyhülési fo­lyamat megőrzésére, illetve továbbvitelére. A résztvevők többsége igényli az enyhülést Európában, ezért is lehetett elérni egyes területeken leg­alábbis előzetes konkrét megállapodásokat. (Kötele­zettséget vállalni a terroriz­mus elleni közös fellépésre, megegyezés a gazdasági együtt­működés terén hozandó in­tézkedésekről, az információ és az emberi kapcsolatok elő­mozdítását célzó döntésekről, stb.) Az elmúlt év novemberé­ben elkezdődött madridi ta­Nyugat-Európában egyre erősödő hatása van a fegyverkezés­ellenes, háborúellenes mozgalmaknak. Számos országban rendeztek nagyszabású tüntetéseket, felvonulásokat. Képün­kön: egy stockholmi megmozdulás résztvevői A Spanyol Szocialista Párt kongresszusán ismét Felipe Gon­­zálezt választották meg főtitkárrá FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1981. NOVEMBER 1.

Next