Fejér Megyei Hírlap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-01 / 126. szám

I Gazdaság- és társadalompolitika^^^^^^^^^^^^^| TÜDŐSZŰRŐ AUTÓBUSZ. Az Országos Munkaegészségügyi Intézet megrendelésére elkészült az Ikarus székesfehérvári gyárában egy 260.90. típusú speciális autóbusz. A kocsi belső tere három részre tagozódik: az első a vezető munkahelye, a másodikban a kartonozó, vetkőző-öl­­töző és a röntgenfelvevő gép helyezkedik el. A harmadik térben a filmek kezelésére, előhívá­sára alakítottak ki sugárvédett, sötétkamrát, valamint a gépkocsivezető számára pihenőhe­lyet. A röntgengép áramellátását külső hálózatról kapja. Az autóbusz rendeltetése: az ország ásvány- és szénbányáiban dolgozók rendszeres szilikózis szűrése. A fejlesztés és a gyártás rendkívül rövid idő alatt történt. 1981. szeptember közepén érkezett a megrendelés és az idei BNV-n már bemutatták a kész járművet. A szükséges méréseket az intézet elvégezte, a vásár után azonnal rendelkezésre áll a vizsgálatokhoz Fotó: Nádiy Új termény­­szárító A vetésterület és a termés­átlagok növekedésével a du­naújvárosi Vörös Csillag Termelőszövetkezet régi, az energiatakarékosság korszerű követelményeihez képest igen rossz hatásfokú terményszá­rítója már nem tudta teljesí­teni feladatát. Ezért a szö­vetkezet korszerű, óránként 15 tonna szemes termény szá­rítására alkalmas új ter­ményszárítót épít Nagyve­­nyim határában. A termény­­szárító és a hozzá kapcsolódó tárolók még ebben az év­ben, a kukoricabetakarítás idejére elkészülnek. Az új terményszárító épí­tése egyben afféle honfoglalás is. A különböző útkorszerűsí­tések és település­fejlesztés okán a dunaújvárosi Vörös Csillag Termelőszövetkezet központi telephelye ki kell, hogy költözzék jelenlegi, bel­területi helyéről. A szövetke­zet új, korszerű javítómű­helye, az igazgatási és a szo­ciális épület is itt épül fel, a terményszárító szomszédságá­ban. — fb — Kombájnok Két új kombájn-részegység — egy kukorica csőtörő és egy napraforgó betakarító adapter — mintapéldányait készítették el a Békés me­gyei Mezőgép Vállalatnál. Az újdonságokat a legnagyobb NDK-beli mezőgazdasági gépgyártó vállalat, a Fort­schritt Kombinát által gyár­tott gabonakombájnokhoz'' fejlesztették ki. A próbára az idei nyáron, ősszel kerül sor; ha az új típusú adapterek be­válnak, megkezdődik a soro­zatgyártásuk is Békéscsabán. Vöröskereszt Befejeződtek a küldöttértekezletek Szombaton a dunaújvárosi városi, valamint a móri és székes­­fehérvári járási küldöttértekezletekkel befejeződtek megyénk­ben a városi, járási vöröskeresztes küldöttértekezletek. Dunaújvárosban, a Vasmű­klubban megtartott tanács­kozáson 150 küldött képvisel­te a város alapszervezeteit. A megválasztott 19 tagú ve­zetőség elnöke ismét dr. Schábel Ferenc, a Dunaújvá­rosi városi Tanács V. B. egészségügyi és szociálpoliti­kai osztályának vezetője lett. Titkárnak dr. Kovács Pálnét választották. Grábits Gyulá­­nénak, aki 13 esztendőn át töltötte be a titkári tisztet, nyugdíjba vonulása alkalmá­ból megköszönték fáradozá­sát és Vöröskereszt munká­ért arany fokozatú kitünte­téssel jutalmazták. A megyei tanácskozásra 32 küldöttet választottak.­­A székesfehérvári járás vöröskereszteseit 126 küldött képviselte a szombati ta­nácskozáson, ahol 17 tagú ve­zetőséget választottak és 28 küldöttet a megyei értekez­letre. Elnöknek ismét dr. Osztotics Ferenc járási főál­latorvost, titkárnak pedig Kulics Józsefnét választot­ták. A móri járás vöröskeresz­tes alapszerveinek 58 küldöt­te 13 tagú vezetőséget válasz­tott. Az elnöki tisztet tovább­ra is dr. Várkonyi Lajosné, a móri járási hivatal egészség­­ügyi osztályának vezetője tölti be, titkárnak pedig újó­lag Petró Józsefné kapott bi­zalmat. A június 12-i megyei kül­döttértekezleten tizenegyen képviselik a móri járás vörös­kereszteseit. Új munkavállalási formák a tsz-ekben Az új mezőgazdasági munkavállalói jogszabályok fölkeltették a tsz-tagok, alkalmazottak érdeklődését. A gyakorlatban ugyan még nem használják ki teljesen a jogszabályok adta lehetőségeket, ám egész sor példa tanúskodik arról, hogy az 1981-ben a részes munkavállalásról, illeve ugyanebben az év­ben a tsz-tagok munkakörön és munkaidőn túli foglalkozta­tásáról hozott jogszabály kedvező fogadtatásra talált. A kö­zös gazdaságok mind több helyen élnek ezekkel, illetve már a korábbi jogszabályokban biztosított lehetőségekkel — erről tanúskodik az alábbi összeállítás. Vas megyében számos gaz­daság kötött munkaszerző­dést a tsz-tagok közös mun­kában részt vevő családtag­jaival. A gencsapáti Savaria Tsz-ben a fairtásnál és a cse­meteültetésnél, a gondozás­nál, a söptei szövetkezetben a növényápolásban foglalkoz­tatják a családtagokat. A na­gyobb gyümölcsössel rendel­kező közös gazdaságokban csaknem mindenütt dolgoz­nak a tagok munkaidőn — és munkakörön — kívül. Ostffy­­asszol­yfán, Jánosházán, Nyö­­gérben például a bogyós gyü­mölcsöt, a szamócát, a fekete ribiszkét a tagokkal szedetik le. Nemescsón dísznövényt termesztenek részesművelési szerződéssel a tagok. Bedol­gozásra is van már példa: Répcelakon a családtagok ott­hon sajtosdobozokat készíte­nek a tejiparnak, Hegyfalun fehérneműt, Kámban cipőfel­sőrészt, Jákfán kötelet és szatyrokat fonnak a termelő­­szövetkezet „fővállalkozásá­ban”. A megyében több he­lyen a gazdaság tulajdonában levő teheneket és hízó mar­hákat úgy adják át a háztáji portákon levő istállókba, hogy az állatok a tsz. tulajdonában maradnak, ám a vállalkozó kedvű gazdák a tartás, a ta­karmányozás és a gondozás fejében pénzt kapnak a tej vagy a „ráhizlalási” súly után. Pest megyében a részes mű­velés inkább a hagyományos gyümölcstermő vidékekre jel­lemző. A tsz-ek biztosítják a gépi művelést, az alapanya­got, a szállítást, a vegyszere­ket stb. A tagok és az arra jelentkezők vállalják a kézi munkát, a növényápolást, a szedést. A termés nagyobbik része a gazdaságot illeti, de a fáradozásért természetesen kellő részesedés jut a szerző­dőknek is. Különösen a sza­mócatermesztésben jók a ta­pasztalatok. A szőlőskertek­ben ez a munkakapcsolat ne­hezebben alakul ki; a részes­ben művelt ültetvény gondo­zásáért a legtöbb helyen a munkabért kapják meg a vállalkozók, és ezen felül a többlettermésből is kaphat­nak. A megyei gazdaságok újabban a gazdaságszervezé­si, ügyvitelszervezési,­­ adatfel­dolgozási és műszaki terüle­teken is foglalkoztatnak munkaidőn túl kollektívákat. A legutóbbi felmérések sze­rint már húsz ilyen közösség működik a megyében 200 tag­gal, egyebek között az ócsai, a kerepestarcsai és a rácke­vei tsz-ekben és a fővárosban a Sasad és az óbudai Terme­lőszövetkezetben. Több me­zőgazdasági szakcsoportot is szerveztek a közös gazdasá­gok. Szigetszentmiklóson vi­rághagymát termesztenek, baromfit tenyésztenek, az ér­di tsz-ben sportlovakat tarta­nak, Tápiószentmártonban pedig a juhászati munkákat vállalták el a szakcsoport­tagok kellő jövedelem ellené­ben. Fejér megyében a munka­­vállalási szerződéseket egy­­re-másra kötik a gazdaságok. Az új módszert nagyobb mértékben először az aratás idején alkalmazzák. Több gazdaságban eddig gyakran külső munkaerőt ültettek a gépekre, az idén a termelő­­szövetkezetek más beosztás­ban dolgozó, és erre a több­letmunkára jelentkező tagjai és­ alkalmazottai vezetik majd a kombájnokat, traktorokat. A sárbogárdi tsz-ben a javí­tóműhely szerelői helyettesí­tik a külső munkaerőt. A há­zon belüli munkavállalóknak a tabajdi közös gazdaságban a hibrid kukorica címerezése ad majd munkát. A zámolyi termelőszövetkezetben az épí­tőbrigád vállalkozott faki­termelésre a téli időszakban, itt a módszer teljes sikert ho­zott. Baranyában a részesműve­lési munkavállalás keretében a bogádi termelőszövetkezet­ben a tagság egy része a sző­lőtelepítési program megva­lósítását segítve nagyüzemi­­leg művelhető telepítésre tár­sult. A tsz a földmunkákat és az oltványok beszerzését vál­lalta, a társulás tagjai pedig a telepítést és később a mű­velést oldják meg. Ehhez a tagok 20—25 ezer forintos tá­mogatást kaptak a tsz-ektől, beruházási kölcsönt is fölve­hettek, a Villány—Mecsekal­­jai Borgazdasági Kombinát pedig a termés átvételére köt velük szerződést. A nagyüze­mi területhez csatlakozó 10— 15 hektáros szőlőtelepítés a borvidék megújítását is szol­gálja; a legkeresettebb faj­tákat ültetik. Baranyában a múlt év ősze óta két új szak­csoport alakult. Egyházasko­­záron a tagok egy része a juhállomány gondozására kö­telezte el magát, Szederkény­ben pedig szőlőtermesztési és -értékesítési szakcsoportot hoztak létre. Pécsváradon borfelvásárló, Sásdon pedig méhész szakcsoport alakítását tervezik. A tagság külön munkájára a megyében kü­lönösen azokban a tsz-ekben tartanak igényt, ahol gyenge a termőhelyi adottság és ■hiányzik a munkaerő. A te­henészek szabad idejükben egyre gyakrabban szénát is gyűjtenek, a gépkocsivezetők pedig aratógépre ülnek és a nyújtott aratási műszak ide­jén a gépek karbantartására vállalkozhatnak. Komárom megyében az elő­ző évek jó tapasztalata alap­ján az ászári Aranykalász Termelőszövetkezet ötéves együttműködési szerződést kötött 150 háztáji és kister­melővel. Nemcsak Ászáron, hanem a szomszédos faluban, Hántán és Bársonyoson is akadtak jelentkezők, nagy­részt ipari munkások köré­ben. A szerződők tavasztól egészen a szüretig részt vesz­nek a 170 hektáros szőlők művelésében, jelenleg is so­kan dolgoznak a kötözésen. A közös gazdaság nem pénzzel, hanem azonos értékű munká­val fizet: géppel műveli meg a háztáji földeket, onnan ha­zaszállítja a terményt és a kiskereskedelmi­ árnál 20 szá­zalékkal olcsóbban ad mű­trágyát a szerződőknek. A jó együttműködésre is alapo­zott a tsz akkor, amikor a borversenyeken már több mint száz díjat nyert ágaza­tát tovább bővíti. A követke­ző években 200 hektárra nö­velik a szőlőterületet és a termést már teljes egészében maguk akarják feldolgozni. Újra a Lehel utcában Munkával megvalósuló álmok Az utóbbi másfél évben , hivatalból­ háromszor jártam a fe­hérvári Lehel utcában. Először egy területbejárás alkalmával vitt erre az utam, s az egyik fiatal népfrontaktivista már ak­kor szólt az ifjúsági házak lakóinak terveiről. Parkot álmodtak otthonuk köré. Pedig az utolsó, épp hogy elkészült ház előtt még maradék építőanyag éktelenkedett, s néhány, már nem szükséges gép is elszállításra várt. A házak mögötti erdőcs­­két pedig elborította a szemét, lerítt róla a gondozatlanság, a gazdátlanság. — Itt játszóteret, parkot, sportpályákat tervezünk — hangzott el akkor, s bizony jó fantázia kellett hozzá, hogy az elhanyagolt, szemét­telepnek használt területen elképzelje az ember a sporto­ló gyerekeket, felnőtteket. A második alkalommal ugyancsak a népfront és a tanács vezetőit hívta találká­ra a Lehel utcai lakóközös­ség. Az eltelt hónapoknak akkor már kézzel fogható eredményében öltött testet a sok százórányi társadalmi munka. A házak előtt sövé­nyek kerítette előkertekben fű zöldellt, virág nyílt. S a hátsó front? Délutá­nonként a házsor lakossága szinte egy emberként fogott lapátot, söprűt, kivonult ta­karítani. Nem mindenki per­sze, egy-két embert noszo­gatva sem lehetett munkára bírni. A lényeg mégis az, hogy az álmok megvalósuló­ban vannak. Kis csapatunkat lelkesen kalauzolta Fr­agy­­vári Antal, aki Szabó István­nal (ő a már említett nép­frontos fiatalember) és Kri­­zsán Margittal, a lakóterületi KISZ-alapszervezet titkárá­val a munka fő szervezője, s mutatta, hova gondolnak ho­mokozót, hova padokkal be­rendezett pihenőteret és játé­kokat. Nagyváriéknál találkozunk harmadszor. Az asztalon a kiterített tervek, az ablakból kipillantva látszik, hogy az utcafronton befejezték mun­kájukat a környezetszépítők. A másik oldalon, túl a ga­rázssoron, húzódik az a kis erdősáv, amely eddig jószeri­vel még csak a munkát adta a szorgalmas környezetszépí­­tőknek. Bár a már elhelye­zett padokon éppen pihenni is lehet, ha van egy szusz­­szanásnyi idő. Az eddig lelkesen dolgozó kis csapat azonban most ag­gódik, vajon továbbra is ré­­szesül-e abból a támogatás­ból — nem elsősorban pénz­ről, hanem a tanácsi igenről van szó —, amely a megkez­dett munkát folytathatóvá te­szi. Hiszen a terveik között van például egy kis klub épí­tése, ahol a lakóközösség, a KISZ-szervezet, a gyerekse­reg találkozóhelyre lelhet. — Remek lakásokkal, jó lakótelep lehet ez a Lehel ut­cai, hogy ilyen szívvel szépít­­getik. — Megjegyzésem, noha nem volt benne „provokatív” szándék, kesernyés mosolyt csal vendéglátóm arcára. El­regélik eddigi kalandjaikat a háziakkal. A mennyezetomlá­sokat, a vízmost a pincét, hogy csak a veszélyesebb dolgokat sorolják, mert az apróbb épí­tési hibákat már nem is ér­demes fölemlegetni. De — bár ne tűnjék cinikusnak — talán ezek az esetek, az ál­taluk és miattuk végigjárt kálváriák is a ragaszkodásu­kat erősítették otthonukhoz. S őket magabiztossá tették hitükben, hogy a dolgokat úgy is el lehet intézni, ha az ember — kidobódván az aj­tón — visszamászik az abla­kon. Ez ugyan lehet, hogy nem vonzó viselkedés (sze­reztek is néhány haragost), de történeteik tanulsága alap­ján hatásos. Felhívást tesznek elém. Benne indítvány, tisztasági versenymozgalomról, lakó­környezet-szépítésről, rend­szeres lakótelep-karbantar­tásról, takarításról, az ottho­nok környékének otthonossá tételéről. Javaslataikkal nyílt kaput döngetnek, már ami a­ megye­­székhely tanácsi vezetését il­leti, hiszen csak néhány nap­ja, hogy a múlt évi városszé­­pítési társadalmi munkát ér­tékelve Seres József tanács­elnök is azt hangsúlyozta, hogy Székesfehérvár rende­zettebbé tétele érdekében nem elsősorban kampányok­ra van szükség, hanem rend­szeres, folyamatos munkára. Ott, ahol élünk, közvetlen környezetünkben szeretnénk jól érezni magunkat. Zöldet látni, tiszta, szép parkban pi­henni, gondozott játszótérre menni a gyerekekkel, vagyis otthonnak érezni azt az ott­hont is, amely túlér a lakás falain. A Lehel utcaiak ebben pél­dát adnak és mutatnak. Le­het, hogy terveik nem való­sulnak meg pontról pontra. Lehet, hogy például nem lesz klubházuk, de ha tőlük függ, nyáron már saját sportpályá­jukon focizhatnak, és saját KRESZ-parkjukban tanítgat­­hatják kisgyerekeiket. S ak­kor majd vendégül várják segítőiket (munkahelyüket: a Videotont, a népfrontot, a ta­nácsot), de azokat is, akik csak nézték, ahogy dolgoz­nak. . . Móré Erzsébet

Next