Fejér Megyei Hírlap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-01 / 126. szám
I Gazdaság- és társadalompolitika^^^^^^^^^^^^^| TÜDŐSZŰRŐ AUTÓBUSZ. Az Országos Munkaegészségügyi Intézet megrendelésére elkészült az Ikarus székesfehérvári gyárában egy 260.90. típusú speciális autóbusz. A kocsi belső tere három részre tagozódik: az első a vezető munkahelye, a másodikban a kartonozó, vetkőző-öltöző és a röntgenfelvevő gép helyezkedik el. A harmadik térben a filmek kezelésére, előhívására alakítottak ki sugárvédett, sötétkamrát, valamint a gépkocsivezető számára pihenőhelyet. A röntgengép áramellátását külső hálózatról kapja. Az autóbusz rendeltetése: az ország ásvány- és szénbányáiban dolgozók rendszeres szilikózis szűrése. A fejlesztés és a gyártás rendkívül rövid idő alatt történt. 1981. szeptember közepén érkezett a megrendelés és az idei BNV-n már bemutatták a kész járművet. A szükséges méréseket az intézet elvégezte, a vásár után azonnal rendelkezésre áll a vizsgálatokhoz Fotó: Nádiy Új terményszárító A vetésterület és a termésátlagok növekedésével a dunaújvárosi Vörös Csillag Termelőszövetkezet régi, az energiatakarékosság korszerű követelményeihez képest igen rossz hatásfokú terményszárítója már nem tudta teljesíteni feladatát. Ezért a szövetkezet korszerű, óránként 15 tonna szemes termény szárítására alkalmas új terményszárítót épít Nagyvenyim határában. A terményszárító és a hozzá kapcsolódó tárolók még ebben az évben, a kukoricabetakarítás idejére elkészülnek. Az új terményszárító építése egyben afféle honfoglalás is. A különböző útkorszerűsítések és településfejlesztés okán a dunaújvárosi Vörös Csillag Termelőszövetkezet központi telephelye ki kell, hogy költözzék jelenlegi, belterületi helyéről. A szövetkezet új, korszerű javítóműhelye, az igazgatási és a szociális épület is itt épül fel, a terményszárító szomszédságában. — fb — Kombájnok Két új kombájn-részegység — egy kukorica csőtörő és egy napraforgó betakarító adapter — mintapéldányait készítették el a Békés megyei Mezőgép Vállalatnál. Az újdonságokat a legnagyobb NDK-beli mezőgazdasági gépgyártó vállalat, a Fortschritt Kombinát által gyártott gabonakombájnokhoz'' fejlesztették ki. A próbára az idei nyáron, ősszel kerül sor; ha az új típusú adapterek beválnak, megkezdődik a sorozatgyártásuk is Békéscsabán. Vöröskereszt Befejeződtek a küldöttértekezletek Szombaton a dunaújvárosi városi, valamint a móri és székesfehérvári járási küldöttértekezletekkel befejeződtek megyénkben a városi, járási vöröskeresztes küldöttértekezletek. Dunaújvárosban, a Vasműklubban megtartott tanácskozáson 150 küldött képviselte a város alapszervezeteit. A megválasztott 19 tagú vezetőség elnöke ismét dr. Schábel Ferenc, a Dunaújvárosi városi Tanács V. B. egészségügyi és szociálpolitikai osztályának vezetője lett. Titkárnak dr. Kovács Pálnét választották. Grábits Gyulánénak, aki 13 esztendőn át töltötte be a titkári tisztet, nyugdíjba vonulása alkalmából megköszönték fáradozását és Vöröskereszt munkáért arany fokozatú kitüntetéssel jutalmazták. A megyei tanácskozásra 32 küldöttet választottak.A székesfehérvári járás vöröskereszteseit 126 küldött képviselte a szombati tanácskozáson, ahol 17 tagú vezetőséget választottak és 28 küldöttet a megyei értekezletre. Elnöknek ismét dr. Osztotics Ferenc járási főállatorvost, titkárnak pedig Kulics Józsefnét választották. A móri járás vöröskeresztes alapszerveinek 58 küldötte 13 tagú vezetőséget választott. Az elnöki tisztet továbbra is dr. Várkonyi Lajosné, a móri járási hivatal egészségügyi osztályának vezetője tölti be, titkárnak pedig újólag Petró Józsefné kapott bizalmat. A június 12-i megyei küldöttértekezleten tizenegyen képviselik a móri járás vöröskereszteseit. Új munkavállalási formák a tsz-ekben Az új mezőgazdasági munkavállalói jogszabályok fölkeltették a tsz-tagok, alkalmazottak érdeklődését. A gyakorlatban ugyan még nem használják ki teljesen a jogszabályok adta lehetőségeket, ám egész sor példa tanúskodik arról, hogy az 1981-ben a részes munkavállalásról, illeve ugyanebben az évben a tsz-tagok munkakörön és munkaidőn túli foglalkoztatásáról hozott jogszabály kedvező fogadtatásra talált. A közös gazdaságok mind több helyen élnek ezekkel, illetve már a korábbi jogszabályokban biztosított lehetőségekkel — erről tanúskodik az alábbi összeállítás. Vas megyében számos gazdaság kötött munkaszerződést a tsz-tagok közös munkában részt vevő családtagjaival. A gencsapáti Savaria Tsz-ben a fairtásnál és a csemeteültetésnél, a gondozásnál, a söptei szövetkezetben a növényápolásban foglalkoztatják a családtagokat. A nagyobb gyümölcsössel rendelkező közös gazdaságokban csaknem mindenütt dolgoznak a tagok munkaidőn — és munkakörön — kívül. Ostffyasszolyfán, Jánosházán, Nyögérben például a bogyós gyümölcsöt, a szamócát, a fekete ribiszkét a tagokkal szedetik le. Nemescsón dísznövényt termesztenek részesművelési szerződéssel a tagok. Bedolgozásra is van már példa: Répcelakon a családtagok otthon sajtosdobozokat készítenek a tejiparnak, Hegyfalun fehérneműt, Kámban cipőfelsőrészt, Jákfán kötelet és szatyrokat fonnak a termelőszövetkezet „fővállalkozásában”. A megyében több helyen a gazdaság tulajdonában levő teheneket és hízó marhákat úgy adják át a háztáji portákon levő istállókba, hogy az állatok a tsz. tulajdonában maradnak, ám a vállalkozó kedvű gazdák a tartás, a takarmányozás és a gondozás fejében pénzt kapnak a tej vagy a „ráhizlalási” súly után. Pest megyében a részes művelés inkább a hagyományos gyümölcstermő vidékekre jellemző. A tsz-ek biztosítják a gépi művelést, az alapanyagot, a szállítást, a vegyszereket stb. A tagok és az arra jelentkezők vállalják a kézi munkát, a növényápolást, a szedést. A termés nagyobbik része a gazdaságot illeti, de a fáradozásért természetesen kellő részesedés jut a szerződőknek is. Különösen a szamócatermesztésben jók a tapasztalatok. A szőlőskertekben ez a munkakapcsolat nehezebben alakul ki; a részesben művelt ültetvény gondozásáért a legtöbb helyen a munkabért kapják meg a vállalkozók, és ezen felül a többlettermésből is kaphatnak. A megyei gazdaságok újabban a gazdaságszervezési, ügyvitelszervezési, adatfeldolgozási és műszaki területeken is foglalkoztatnak munkaidőn túl kollektívákat. A legutóbbi felmérések szerint már húsz ilyen közösség működik a megyében 200 taggal, egyebek között az ócsai, a kerepestarcsai és a ráckevei tsz-ekben és a fővárosban a Sasad és az óbudai Termelőszövetkezetben. Több mezőgazdasági szakcsoportot is szerveztek a közös gazdaságok. Szigetszentmiklóson virághagymát termesztenek, baromfit tenyésztenek, az érdi tsz-ben sportlovakat tartanak, Tápiószentmártonban pedig a juhászati munkákat vállalták el a szakcsoporttagok kellő jövedelem ellenében. Fejér megyében a munkavállalási szerződéseket egyre-másra kötik a gazdaságok. Az új módszert nagyobb mértékben először az aratás idején alkalmazzák. Több gazdaságban eddig gyakran külső munkaerőt ültettek a gépekre, az idén a termelőszövetkezetek más beosztásban dolgozó, és erre a többletmunkára jelentkező tagjai és alkalmazottai vezetik majd a kombájnokat, traktorokat. A sárbogárdi tsz-ben a javítóműhely szerelői helyettesítik a külső munkaerőt. A házon belüli munkavállalóknak a tabajdi közös gazdaságban a hibrid kukorica címerezése ad majd munkát. A zámolyi termelőszövetkezetben az építőbrigád vállalkozott fakitermelésre a téli időszakban, itt a módszer teljes sikert hozott. Baranyában a részesművelési munkavállalás keretében a bogádi termelőszövetkezetben a tagság egy része a szőlőtelepítési program megvalósítását segítve nagyüzemileg művelhető telepítésre társult. A tsz a földmunkákat és az oltványok beszerzését vállalta, a társulás tagjai pedig a telepítést és később a művelést oldják meg. Ehhez a tagok 20—25 ezer forintos támogatást kaptak a tsz-ektől, beruházási kölcsönt is fölvehettek, a Villány—Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát pedig a termés átvételére köt velük szerződést. A nagyüzemi területhez csatlakozó 10— 15 hektáros szőlőtelepítés a borvidék megújítását is szolgálja; a legkeresettebb fajtákat ültetik. Baranyában a múlt év ősze óta két új szakcsoport alakult. Egyházaskozáron a tagok egy része a juhállomány gondozására kötelezte el magát, Szederkényben pedig szőlőtermesztési és -értékesítési szakcsoportot hoztak létre. Pécsváradon borfelvásárló, Sásdon pedig méhész szakcsoport alakítását tervezik. A tagság külön munkájára a megyében különösen azokban a tsz-ekben tartanak igényt, ahol gyenge a termőhelyi adottság és ■hiányzik a munkaerő. A tehenészek szabad idejükben egyre gyakrabban szénát is gyűjtenek, a gépkocsivezetők pedig aratógépre ülnek és a nyújtott aratási műszak idején a gépek karbantartására vállalkozhatnak. Komárom megyében az előző évek jó tapasztalata alapján az ászári Aranykalász Termelőszövetkezet ötéves együttműködési szerződést kötött 150 háztáji és kistermelővel. Nemcsak Ászáron, hanem a szomszédos faluban, Hántán és Bársonyoson is akadtak jelentkezők, nagyrészt ipari munkások körében. A szerződők tavasztól egészen a szüretig részt vesznek a 170 hektáros szőlők művelésében, jelenleg is sokan dolgoznak a kötözésen. A közös gazdaság nem pénzzel, hanem azonos értékű munkával fizet: géppel műveli meg a háztáji földeket, onnan hazaszállítja a terményt és a kiskereskedelmi árnál 20 százalékkal olcsóbban ad műtrágyát a szerződőknek. A jó együttműködésre is alapozott a tsz akkor, amikor a borversenyeken már több mint száz díjat nyert ágazatát tovább bővíti. A következő években 200 hektárra növelik a szőlőterületet és a termést már teljes egészében maguk akarják feldolgozni. Újra a Lehel utcában Munkával megvalósuló álmok Az utóbbi másfél évben , hivatalból háromszor jártam a fehérvári Lehel utcában. Először egy területbejárás alkalmával vitt erre az utam, s az egyik fiatal népfrontaktivista már akkor szólt az ifjúsági házak lakóinak terveiről. Parkot álmodtak otthonuk köré. Pedig az utolsó, épp hogy elkészült ház előtt még maradék építőanyag éktelenkedett, s néhány, már nem szükséges gép is elszállításra várt. A házak mögötti erdőcskét pedig elborította a szemét, lerítt róla a gondozatlanság, a gazdátlanság. — Itt játszóteret, parkot, sportpályákat tervezünk — hangzott el akkor, s bizony jó fantázia kellett hozzá, hogy az elhanyagolt, szeméttelepnek használt területen elképzelje az ember a sportoló gyerekeket, felnőtteket. A második alkalommal ugyancsak a népfront és a tanács vezetőit hívta találkára a Lehel utcai lakóközösség. Az eltelt hónapoknak akkor már kézzel fogható eredményében öltött testet a sok százórányi társadalmi munka. A házak előtt sövények kerítette előkertekben fű zöldellt, virág nyílt. S a hátsó front? Délutánonként a házsor lakossága szinte egy emberként fogott lapátot, söprűt, kivonult takarítani. Nem mindenki persze, egy-két embert noszogatva sem lehetett munkára bírni. A lényeg mégis az, hogy az álmok megvalósulóban vannak. Kis csapatunkat lelkesen kalauzolta Fragyvári Antal, aki Szabó Istvánnal (ő a már említett népfrontos fiatalember) és Krizsán Margittal, a lakóterületi KISZ-alapszervezet titkárával a munka fő szervezője, s mutatta, hova gondolnak homokozót, hova padokkal berendezett pihenőteret és játékokat. Nagyváriéknál találkozunk harmadszor. Az asztalon a kiterített tervek, az ablakból kipillantva látszik, hogy az utcafronton befejezték munkájukat a környezetszépítők. A másik oldalon, túl a garázssoron, húzódik az a kis erdősáv, amely eddig jószerivel még csak a munkát adta a szorgalmas környezetszépítőknek. Bár a már elhelyezett padokon éppen pihenni is lehet, ha van egy szuszszanásnyi idő. Az eddig lelkesen dolgozó kis csapat azonban most aggódik, vajon továbbra is részesül-e abból a támogatásból — nem elsősorban pénzről, hanem a tanácsi igenről van szó —, amely a megkezdett munkát folytathatóvá teszi. Hiszen a terveik között van például egy kis klub építése, ahol a lakóközösség, a KISZ-szervezet, a gyereksereg találkozóhelyre lelhet. — Remek lakásokkal, jó lakótelep lehet ez a Lehel utcai, hogy ilyen szívvel szépítgetik. — Megjegyzésem, noha nem volt benne „provokatív” szándék, kesernyés mosolyt csal vendéglátóm arcára. Elregélik eddigi kalandjaikat a háziakkal. A mennyezetomlásokat, a vízmost a pincét, hogy csak a veszélyesebb dolgokat sorolják, mert az apróbb építési hibákat már nem is érdemes fölemlegetni. De — bár ne tűnjék cinikusnak — talán ezek az esetek, az általuk és miattuk végigjárt kálváriák is a ragaszkodásukat erősítették otthonukhoz. S őket magabiztossá tették hitükben, hogy a dolgokat úgy is el lehet intézni, ha az ember — kidobódván az ajtón — visszamászik az ablakon. Ez ugyan lehet, hogy nem vonzó viselkedés (szereztek is néhány haragost), de történeteik tanulsága alapján hatásos. Felhívást tesznek elém. Benne indítvány, tisztasági versenymozgalomról, lakókörnyezet-szépítésről, rendszeres lakótelep-karbantartásról, takarításról, az otthonok környékének otthonossá tételéről. Javaslataikkal nyílt kaput döngetnek, már ami a megyeszékhely tanácsi vezetését illeti, hiszen csak néhány napja, hogy a múlt évi városszépítési társadalmi munkát értékelve Seres József tanácselnök is azt hangsúlyozta, hogy Székesfehérvár rendezettebbé tétele érdekében nem elsősorban kampányokra van szükség, hanem rendszeres, folyamatos munkára. Ott, ahol élünk, közvetlen környezetünkben szeretnénk jól érezni magunkat. Zöldet látni, tiszta, szép parkban pihenni, gondozott játszótérre menni a gyerekekkel, vagyis otthonnak érezni azt az otthont is, amely túlér a lakás falain. A Lehel utcaiak ebben példát adnak és mutatnak. Lehet, hogy terveik nem valósulnak meg pontról pontra. Lehet, hogy például nem lesz klubházuk, de ha tőlük függ, nyáron már saját sportpályájukon focizhatnak, és saját KRESZ-parkjukban tanítgathatják kisgyerekeiket. S akkor majd vendégül várják segítőiket (munkahelyüket: a Videotont, a népfrontot, a tanácsot), de azokat is, akik csak nézték, ahogy dolgoznak. . . Móré Erzsébet