Fejér Megyei Hírlap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-02 / 257. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1982. NOVEMBER 2. Gazdaság- és társadalompolitika Muszáj tisztességesen fizetni... Három évvel a mélypont után Délután fél négy, vége a tsz-ben a vezetőségi ülésnek. Angeli József, az ercsi Béke Termelőszövetkezet volt elnökhelyettese október elsejével ment nyugdíjba, de a következő közgyűlésig még vezetőségi tag, ő is részt vett a megbeszélésen. Pontosan tudja, hogy 25-én fejezték be a búza vetését, hogy kissé túl van a fején a kukorica-betakarítás, s hogy napraforgóból rekordmennyiség, három tonna sikeredett hektáronként. Kangiszer Gyula főagronómus átnézi az aznapi postát, majd később ő is kimegy a határba, mikor Fresli Mihály elnökkel a kukorica-betakarítást, s a répaszedést nézzük meg. Százhalombatta határában, nem messze a kőolajfinomítótól dolgozik egy Class dominátor a kukoricában. Alacsony, puskás ember. Apró János mezőőr ügyködik a közelben, vállán a puskával, s meséli, kiket fogott meg az előző napon. Egy zsigulisnak már két zsák kukorica a csomagtartójában volt, amikor meglepte, persze nem a levágottból böngészett, hanem az állóból. Ahogy elhalad egy csíkon Bizovics Mátyás a kombájnnal, már ellepik a böngészők a terepet, s szívük szerint vinnének a közösből, ott gyorsabban meg lehet szedni.— Csak egy kombájn megy, igazodik a szárító és a tárolókapacitáshoz — magyarázza az elnök. — Van egy több mint tízéves Sirokkónk, az nem sokat bír már, de 215 hektár kukoricáért nem érdemes újat építtetni. Csökkentettük a kukoricaterületet, de nőtt a búza, s így az öszszes gabonaterület változatlan maradt. Odébb, a Csonka-Laposban két KC 6-os szovjet gépsor szedi — amíg látni lehet — a cukorrépát. Buró József agronómus megváltoztatta a szedés helyét, mert mint mondja, ha itt leesik az eső, beragadnak a gépek, most kell hát végezni itt, amíg szárazság van. Három bérelt Tátra hordja szédületes sebességgel a répát, a veszprémi 15-ös Volántól jöttek Mayer Ignác vezetésével, aki már harmadik éve itt dolgozik az őszön. Tonna-kilométerben dolgoznak, teljesítményben, nem kell őket noszogatni. Egy forduló nyolc tonna, s csak két kilométerre van a gyár, szinte negyedóránként érkezik ercsi répa ezekben a napokban — mondja Fresli Mihály Balaskó Lajos és Zádori József dolgozik a két répaszedőn. Az ercsi Béke Tsz három éve még mélyponton volt, 4 millió forintos veszteséggel zárták az évet 1979-ben. Az akkor érkezett új elnök fiatal diplomásokat gyűjtve maga köré, két éve már 5,4 milliós, tavaly pedig 9 és fél milliós nyereséget produkált a szövetkezetben, s nem kevésbé nőttek a jövedelmek, a növelésre nem sajnálták még a progresszív adózás miatti pénzt. — Hogy talpon maradjunk, muszáj tisztességesen fizetni, mert különben elmennek az embereink a környező iparba, legközelebb Százhalombattára. Ott van éjszakai pótlék, különélési pótlék, bejárási pótlék, isten tudja még micsoda, no meg tető van a dolgozó feje felett. Akiről tudom, hogy számíthatok rá, nem megy el, az megkeresi nálunk is a szép pénzt, s ez így lesz a jövőben is — mondja a szövetkezet elnöke. Mondandója alátámasztásául közli, hogy a múlt heti felmérés alapján már októberben túlteljesítették a nyereségtervüket, s a még kint levő kukorica és cukorrépa is többet mutat, mint amennyi hozamot terveztek az év elején, így idén sem csalódik a tagság az ercsi termelőszövetkezetben. G. G. (Fotó: Gregority Antal) Halottak napján Ebben a városban születtem. Ismertem a ma is régi arcát mutató, ám kicsinosított belvárost — akkor még a 3-as busz kerülte meg az Országalmát. Ismertem a ma már toronyházakkal beültetett Kígyó utcát és tudom, hogy nézett ki az állomás környéke huszonnyolc évvel ezelőtt. Itt éltem, idevalósi voltam. Aztán elkerültem hazulról. Laktam a fővárosban, az ország túlsó végében is otthon voltam éveken át, de itthon csakis ebben a városban, az anyai nagyapa negyven évvel ezelőtt épített házában éreztem magam. Ide kötöttek több száz kilométerről is szüleim és öcsém, de ide vonzott az emlékképekben élő, ám a valóságban törvényszerűen megváltozott szülőváros is. Az első iskola, barátságok, az első szerelem és kegyetlen iróniája a sorsnak, a középiskolás nyári szünet első munkahelye is — ma már tudom a város törvényszerű változásait is túlélő Csutora temető. Itt tisztítottuk a gyomtól a sírok közötti „városi” utakat. Orbán Pisti barátommal és itt kaptuk egy fekete ruhás asszonytól az első borravalót, amit akkor még természetesen bambira költöttünk. Ebben a temetőben azóta sajnos gyakrabban járok. Nemrég elhunyt édesanyámmal vagyunk ott kettesben egy kis időre. Bár csak meg lehetne hosszabbítani az együttlét futó perceit, kézzelfoghatóvá lehetne tenni az emlékeket, itt kint a karácsonyira varázsolt kegyhelyek környékén másfél hónappal a szeretet ünnepe előtt. Mert itt kint most van karácsony, fenyőillatú, krizantémos, gyertyafényes karácsony. Az egykor, de örökké szeretettek ünnepe. És most a hivatalossá nyilvánított emléknapon, ha arra gondolok, miért enyém ez a város, miért vagyok idevalósi? A válasz nem csupán, hogy mert ez a szülőhelyem, de immár megmásíthatatlanul ide kötnek halottaim is. Ezen a napon, amikor az emlékezés virág és gyertyadíszeit helyezzük el a szeretteinket jelző földdomborulatokon, gondoljunk arra, hogy valamikor majd egy remegő kéz emlékünkre is meggyújt egy szál gyertyát. Pintér Antal Svéd vendégek megyénkben Tegnap délelőtt kétnapos látogatásra érkezett megyénkbe Vidar Hellner, Svédország magyarországi nagykövete és felesége. A diplomatát délelőtt a megyei tanács épületében Nagy Jenőné elnökhelyettes tájékoztatta megyénk életéről. A vendégek ellátogattak még a Videoton Elektronikai Vállalathoz és az István király Múzeumba, majd rövid sétára indultak Székesfehérváron. Ma a program gyárlátogatással folytatódik: fogadják a vendégeket az Ikarusban, a Köfémben. Oktatási intézményeink közül az egészségügyi szakközépiskolába hivatalosak a látogatók, mezőgazdaságunkkal pedig az Agárdi Mezőgazdasági Kombinátban ismerkednek. Földvédelmi Alap A Magyar Közlönyben megjelent a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és a pénzügyminiszter együttes rendelete a Földvédelmi Alapról. A jogszabály nemzetközileg is új megoldást tesz lehetővé arra, hogy a mezőgazdasági művelésből kivont területek után járó térítés meghatározott része, továbbá a művelési kötelezettség elmulasztásáért kirótt bírságokból befolyt öszszeg — kiegészülve az állami támogatással — egyetlen kézben legyenek, s a földek ismételt felhasználását, termőképességének fokozását, általában a gazdaságos termelést szolgálja úgy, hogy központi elosztással oda kerüljön vissza, ahonnan elszármazott: a mezőgazdasági termelésbe. A felhasználási lehetőségek széleskörűek, hatféle célra folyósítanak támogatást, illetve hozzájárulást. A támogatás részben a parlagterületek szántóművelésbe való vonását szolgálja. Ez a beavatkozás eléggé költséges, így gyakran meghaladja a gazdaságok anyagi erejét. A művelésből korábban kivont földek ismételt használatba vételének kiadásait részben szintén az alapból fedezhetik a gazdálkodók, és például a földek közé ékelődött, úgynevezett zárványterületeket is az alapból felvett összegekből foghatják be. A hozzájárulás egyfajta előleg arra, hogy a termelők gazdaságosabban hasznosíthassák területeiket. A földcserék — amikor a gazdaságok például a jobb területi elrendezés érdekében átengedik egymásnak földrészeiket —, korábban eléggé elhúzódtak azért, mert a földek gyakran értékes létesítményeket is magukkal „visznek” a másik üzembe, amelyik viszont egyik napról a másikra nem képes előteremteni a megváltók összegét. Az érintett üzemek erre igényelhetik az alapból az öt év alatt visszatérítendő előleget, továbbá hasonló feltételek mellett kérhetnek segítséget a nagyüzemi táblák kialakításával kapcsolatos, gyakran költséges munkálatokra is. Az alap 1983. január 1-től szolgálja a földek gazdaságosabb felhasználását. A MÉM szakértői szerint évente 10—15 ezer hektár művelésbe vételét, hasznosítását, illetve korszerűsítését teszi majd lehetővé a központilag kezelt forrás. A nagyüzemek az idén november 30-ig a megyei földhivatalokhoz folyamodhatnak támogatásért, illetve hozzájárulásért, a döntés — a felterjesztés alapján — később a MÉM- et illeti meg. (MTI) JEGYZETEK A NŐKONFERENCIÁN Közös dolgainkról tanácskozott szombaton és vasárnap a Parlament kongreszszusi termében a III. országos nőkonferencia. Megyénkből húszan — köztük kisebbségben férfiak is — részesei voltak az utóbbi fél évtized nőpolitikai mérlegét megvonó, s az újabb időszak feladatait felvázoló, jó hangulatú, mondanivalóban gazdag tanácskozásnak. Elismerés övezte azokat a törekvéseket, amelyeket a Magyar Nők Országos Tanácsa bátorított, azokat a kezdeményezéseket, elemzéseket, amelyek beilleszkedtek és beilleszkednek társadalmi menetünk egészének folyamatába. A tanácskozás munkájában részt vettek a testület Fejér megyei tagjai is. Aligha akadt olyan felmérő, elemző munka, amibe például többek között Tóth Pálné, a dunaújvárosi járási pártbizottság csoportvezetője, a MNOT eddigi tagja ne vett volna részt. Ám nemcsak egyes személyek, hanem megyénk asszonyai, lányai is méltóképpen járultak hozzá a nők politikai, gazdasági, szociális és művelődési helyzetének javítását szolgáló feladatok megvalósításához. Megfelelően dolgoztak megyénkben is a pártszervek irányításával az állami és társadalmi szervek összefogásával azért, hogy a nőkérdés a mindennapok tennivalóiban helyet kapjon, s az országos nőtanács alapvető feladataival összhangban, a nemek közötti egyenjogúság marxista felfogása terjedjen. Elismerően méltatta ezt a munkát Németh Károly, a párt Központi Bizottságának titkára, aki hangsúlyozta: a legnagyobb tisztelet hangján szólhatunk arról a kiemelkedően fontos szerepről, amelyet társadalmi, politikai életünkben, a szocialista építő munkában és a családban egyaránt betöltenek a nők. Fejér megye küldöttei nagy felelősséggel kapcsolódtak a nőkonferencia munkájába. Az első napon felszólalt Horváth Géza. Ám nemcsak ő készült felszólalásra, Csehkis Imréné, az SZMT nyugdíjas vezető titkára, Gróf Cecília, a Csepel Művek Fémműve mór gyáregységének dolgozója, Nagy Jenőnné, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Vilmányi Ottóné, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága megyei igazgatóságának vezetője is szívesen mondta volna el véleményét. Dehát a másfél nap programjában — bármennyire is pergően zajlott a vita — mindenki nem kaphatott szót. Akik kimaradtak a felszólalók közül, azoknak mondandója is megjelenik a konferencia dokumentumait közreadó írásos kiadványban. Harmincheten mondták el élőszóban észrevételeiket, javaslataikat. Szinte minden réteg és terület hangot kapott a vitában. Többen foglalkoztak a minden további előrelépést meghatározó, a kor követelménye szerinti munkavégzéssel, a jó munkahelyi és lakóhelyi légkör formálásának fontosságával, a vezetővé válás lehetőségeivel, akadályaival. Minden korábbinál nagyobb hangsúllyal állították középpontba a családok szerepét. Az ember szíve örül, ha szűkebb pátriája képviseletet kap, szóba kerül nagy jelentőségű országos tanácskozásokon. Nos, ez alkalommal a konferencia elnökségében is volt Fejér megyei képviselet. A fiatal, szőke hajú videotonos Szekeres Gyöngyi, az elnöki emelvényről követhette végig a másfél napos munkát. Akadt tennivalója dr. Vilmányi Ottónénak is, akit a jelölőbizottság tagjaként a Magyar Nők Országos Tanácsa újjáválasztott 235 tagjára és a 35 tagú elnökségre tett javaslat összeállításában vett részt. - Nekem az is tetszett, ahogyan a dunaújvárosi Csepecz Lajos készítette feljegyzéseit a konferenciáról. Igaz, azt kissé fájlalta, hogy viszonylag kevesebb szó esett a társadalmi megbízatásához legközelebb álló közművelődés lehetőségeiről, de ezzel együtt önmaga is éreztea tanácskozás konstruktív, alkotó légkörét. Az egyik szünetben Tégla Imréné, a megyei pártbizottság munkatársa izgatottan tudakolta, mi lesz a sorsa azoknak az ajándékoknak, amelyeket a dunaújvárosi járás úttörői készítettek. Kellemes választ kapott erre a szünet után, amikor a konferencia elnöke bejelentette: rengeteg köszöntő távirat érkezett. Ezek közül csak egyet, a dunaújvárosi járás úttörőinek üdvözletét tartalmazó köszöntőt ismertette a konferencia soros elnöke. A küldött nénikhez és bácsikhoz szóló táviratban elmondták a gyerekek, hogy több mint ezren készítettek apró ajándékokat. „Ezek a kis ajándékok közvetítik érzéseinket — írták — nevezetesen azt, hogy mi, gyerekek, kisdobosok és úttörők békében, boldogságban kívánunk élni és tanulni.” És ajándékaikat megkapják a külföldi delegációk, akik külföldre elviszik a dunaújvárosi járás úttörőinek kedves figyelmességét, és békevágyát. Ez a békevágy és akarat fogalmazódott meg más szövegezésben abban a szolidaritási nyilatkozatban, amit e konferencia továbbított az Országos Béketanácshoz. Felfrissült a választással a Magyar Nők Országos Tanácsa. Akik kimaradtak, azokat köszönet illeti az eddigi munkáért, s tudom ezután is szívük szerint teszik dolgukat, erejüket, idejüket nem méricskélve dolgoznak a nőpolitikai határozat szellemében. És a nőtanács maga is ezt teszi. A kétszázharmincöt tagú testületben, a Magyar Nők Országos Tanácsának tagjaként dolgozik megyénkből: Csehkis Imréné, az SZMT nyugdíjas vezető titkára, Kerezsi Barnabásné, a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát brigádvezetője, Szabó Imréné, a bicskei tsz főkönyvelő-helyettese, Szekeres Gyöngyi, a székesfehérvári Videoton műszerésze, Sztojka Lajosné, a Dunai Vasmű pártbizottságának munkatársa, Szűcs Jánosné, az agárdi tsz gyümölcstermesztője és dr. Vilmányi Ottóné, a megyei társadalombiztosítási intézet igazgatója, akit a harmincöt tagú elnökségbe is megválasztottak. Tennivalóban bővelkedő új évek következnek. Igazodnak a nőmozgalom feladatai is a szigorodó követelményekhez. Ésszel és szívvel dolgozunk a nagy család együttesében is azért, hogy a konferencia szelleme, alkotó légköre áthassa társadalmunkat, hogy megvalósuljon mindaz, amit az újabb fél évtizedre elhatároztak. Németh Erzsébet 1. OLDAL