Fejér Megyei Hírlap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
2. OLDAL Hollai Imre Líbiában Hollai Imre, az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszakának elnöke, magyar külügyminiszter-helyettes a líbiai kormány meghívására január 29. és február 1. között látogatást tett a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahirijában. A látogatás során fogadta őt Moamer el-Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője. Megbeszélést folytatott Abdelati el-Obeidivel, a Legfelsőbb Népi Bizottság külkapcsolatokkal foglalkozó irodájának titkárával egyes nemzetközi kérdésekről, valamint a magyar—líbiai kapcsolatokról. A találkozón jelen volt Gál Bálint, a Magyar Népköztársaság tripoli nagykövete. Kiújultak a harcok Iraki harcigépek vasárnap harmadik napja folytatták az iraki—iráni hadszíntér déli szakaszán összevont iráni csapatok bombázását — jelentette vasárnap az iraki katonai parancsnokság közleménye. Bagdadi tájékoztatás szerint a repülőgépek „súlyos veszteséget okoztak az ellenségnek”, s valamenynyi visszatért a támaszpontjára. A teheráni rádió viszont vasárnap arról számolt be, hogy szombaton az iráni légvédelmi erők a hadszíntér déli övezetében két iraki harci repülőgépet semmisítettek meg. A rádió azt is közölte, hogy a közelmúltban életét vesztette az iráni „forradalmi gárda” hat vezető tagja, miközben a déli frontszakaszon tettek szemleutat. Lengyel miniszter hazánkban Méhes Lajos, ipari miniszter meghívására hétfőn hazánkba érkezett Edward Lukosz, a Lengyel Népköztársaság kohászati és gépipari minisztere. A tárgyalásokon a miniszterek áttekintik a két tárca kapcsolatainak alakulását, az együttműködés fejlesztésének kérdéseit. Meghatározzák a két ország iparágai közötti kooperáció erősítését és az integráció elmélyítése érdekében szükséges fontosabb feladatokat, kiemelt figyelmet fordítva a közúti járműipar és az elektronikai ipar területére. Francia-szovjet együttműködés Vasárnap véget ért az a háromnapos tanácskozás, amelyet a Franciaországi Szovjetunió Társaság rendezett Párizsban a francia— szovjet együttműködés kérdéseiről. A kollokviumon részt vett Jean-Pierre Chevenement ipari és kutatási államminiszter, Anicet Le Pars, közigazgatásügyi miniszter, a szovjet küldöttséget pedig Vjacseszlav Jeljutyin felsőoktatási miniszter vezette. A tanácskozáson részletesen megvitatták a két ország közötti politikai, gazdasági és kulturális együttműködés kérdéseit. Az egyes kérdések megítélésében elhangzottak eltérő vélemények is, de valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy a francia— szovjet kapcsolatok fejlesztése és megszilárdítása mindkét ország biztonságának, az európai stabilitásnak és a világbékének az érdekét szolgálja. Spanyolország és a NATO Gerardo Iglesias, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára újságíróknak nyilatkozva leszögezte: „pártunk követeli, hogy minél gyorsabban kerüljön sor a népszavazásra, ahol világosan fel kell tenni a népnek a kérdést: akarja-e, hogy az ország a NATO tagja legyen, vagy nem”. Iglesias szerint a kormány megkezdte a népszavazás előkészítését arról, hogy az ország a NATO tagja legyen-e. Fernando Moran külügyminiszter ugyanakkor az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva azt mondotta: „ígéretünkhöz híven megtartjuk a népszavazást, de hogy mikor és milyen formában, erre még nem született döntés”. Moran szerint „a téma sokkal bonyolultabb annál, mint hogy egy népszavazáson igennel, vagy nemmel lehetne rá felelni. A NATO politikai szervezetéből kilépni, vagy elutasítani a katonai szervezetbe való integrálódást nem olyan egyszerű dolog. Figyelembe kell venni az ország, a nyugati védelmi rendszer, valamint barátaink érdekeit.” A spanyol külügyminiszter — újságírókkal beszélgetve — kifejtette azt is, hogy a népszavazás időpontjának kitűzését befolyásolhatja a nemzetközi helyzet alakulása, a spanyol—amerikai katonai szerződés újratárgyalásának eredménye, és olyan, az ország jövőjét érintő kérdések tisztázása, mint a Közös Piachoz való csatlakozás, vagy Gibraltár. „Esetleges NATO-tagságunk esetén — mondotta Moran — felvetődik az a kérdés: hogyan tudnánk érvényesíteni nemzeti érdekeinket, joggal igényelt mozgásszabadságunkat. Természetesen az ország védelme úgy is elképzelhető, hogy nem lesz tagja semmilyen katonai tömbnek.” Negyven éve a fordulat. 1943. január 31-e negyvenedik évfordulóján, a sztálingrádi csata eldőltére emlékezve közölte e képet az AP amerikai hírügynökség és sok nyugat-európai újság. A képen: német hadifoglyok Sztálingrád falai alól a táborba menetelnek Újabb forduló Khaldéban A fokozódó izraeli nyomás légkörében kezdődött meg hétfőn a Bejrút melletti Khaldéban az amerikai védnökség alatt folyó izraeli- libanoni tárgyalások 11. fordulója. Ariel Saron izraeli hadügyminiszter a múlt héten nyíltan megfenyegette Amin Gemajel libanoni államfőt: kétli, hogy továbbra is az elnöki poszton maradhat ha állandóan Szíriától, Szaúd-Arábiától és a PFSZ-től kapja az utasításokat. Saron azzal toldotta meg a fenyegetést, hogy Izrael visszavonhatja csapatait a 45 kilométer mélységű dél-libanoni biztonsági övezetbe és sorsukra hagyhatja a keresztényeket, amennyiben Libanon továbbra is elveti az izraeli rendezési javaslatokat. Valid Dzsumblatt, a haladó szocialista párt elnöke két bejrúti lapnak nyilatkozva kifejtette, hogy nem lát különbséget az izraeli és az amerikai politika között, az Egyesült Államokat terheli a felelősség az izraeli agreszszióért és minden következményéért. Dzsumblatt kétségbe vonta, hogy törvényes alapja volna a tárgyalásokon való amerikai részvételnek. A szocialista politikus a falangista térhódítást támogató izraeli megszállókat tette felelőssé a falangista-szocialista fegyveres konfliktusért, amely hétfőn is folytatódott. Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára a Monday Morning című bejrúti hetilapnak adott interjújában arra figyelmeztetett, hogy Izrael új támadásokra készül a térség arab államai ellen. Az amerikai diplomácia lassúságát és tehetetlenségét bírálva Klibi jelezte, hogy az arabok kezdik elveszteni türelmüket és a Washington szavahihetőségébe vetett bizalmukat. Nemzetközi élet Az óceán és az ENSZ New Yorkban megkezdte munkáját az Indiai-óceán helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-bizottság idei első ülésszaka. A korábbi ülésszakokon a szocialista és el nem kötelezett országok számos előremutató kezdeményezést tettek. Ezek azonban nem érték el céljaikat elsősorban azért, mert az Egyesült Államok az Indiai-óceán militarizálására törekszik és a térség „hadászati újragyarmatosítására” már eddig 30 milliárd dollárt költött. Az összeg legnagyobb részét az egyiptomi, szomáliai, kenyai és ománi területeken létesített támaszpontok korszerűsítésére vagy újabbak kiépítésére fordították. Az Indiai-óceán ezenkívül az intervenciós célokat követő úgynevezett gyorsreagálású erők fő mozgástere. Ezek rendeltetése, hogy zsarolják a térség államait, akadályozzák az önálló külpolitikát, a társadalmi és gazdasági reformok megvalósítását. Shultz Tokióban Négynapos hivatalos látogatásra vasárnap Tokióba érkezett George Shultz amerikai külügyminiszter. A washingtoni diplomácia vezetője a japán fővárosból Pekingbe, majd onnan Szöulba utazik., Shultz első számú, tárgyaló partnere Tokióban Abe Sintaro külügyminiszter. Megbeszéléseket folytat Nakaszone miniszterelnökkel, valamint a kormány több tagjával is. Feladata azoknak a kérdéseknek a tisztázása, amelyek Nakaszone Jaszuhiro tíz nappal ezelőtti washingtoni látogatása során a két ország közötti katonai, illetve kereskedelmi együttműködés terén nyitva maradtak. Schultz is erre utalt repülőtéri nyilatkozatában, hangoztatva, hogy Japán és az Egyesült Államok „közösen felelős” a csendesóceáni, valamint az ázsiai béke, a stabilitás, s a gazdasági fejlődés biztosításáért. Reményét fejezte ki, hogy tárgyalásai hozzájárulnak az említett célkitűzések megvalósításához. Az amerikai külügyminiszter megerősítette, hogy országa „méltányolja” azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az új japán kabinet tett a Washington és Tokió közötti feszültség csökkentése érdekében, ugyanakkor szavaiból kitűnt: az Egyesült Államok még többet vár el szövetségesétől. Schultz tárgyalásainak napirendjén a kétoldalú kapcsolatokon kívül időszerű nemzetközi kérdések is szerepelnek. Tokai értesülések szerint kínai és dél-koreai látogatását befejezve az amerikai külügyminiszter — úton hazafelé — ismét megáll a japán fővárosban. A szejm kétnapos ülése A lengyel külpolitika alapjait sem a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzet, sem a lengyelországi belső változások mélyreható folyamata nem ingatja meg. Annak fő pillérét, akárcsak az elmúlt 38 évben, továbbra is a Szovjetunióhoz fűződő barátság és együttműködés szövetségesi kapcsolata képezi. Ezt hangsúlyozta Stefan Olszowski külügyminiszter, aki a lengyel külpolitika időszerű kérdéseiről szóló kormánybeszámolót terjesztette elő a szejm hétfőn kezdődött kétnapos ülésén. Rámutatott, hogy Lengyelország nagy jelentőséget tulajdonít az európai szocialista országokkal fenntartott kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének, és annak, hogy szilárduljon a Varsói Szerződésországainak egysége, bővüljön a KGST keretében megvalósuló gazdasági integrációja. Olszowski a továbbiakban kifejtette, hogy tavaly elsősorban a szocialista közösségen belül sikerült megszilárdítani Lengyelország helyzetét, amelyet a válság korábban meggyengített. Hangoztatta: az Egyesült Államok és más NATO-tagországok lengyelellenes politikája eddig sem hozott eredményt s a jövőben is kudarcra van ítélve a különféle szankciók, beavatkozási kísérletek irányvonala. Lengyelország továbbra is nyitott marad a más társadalmi rendszerű országokkal való békés együttműködés fejlesztésére, belügyeibe való beavatkozási kísérleteket azonban nem tűr meg. Kelemen István FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. FEBRUÁR 1. KEDD KOMMENTÁR • • Üres táskával Még mielőtt vasárnap eindult volna George Bush alelnök nyugat-európai körútjára, kétféle amerikai álláspont körvonalazódott. Az egyik szerint Bush feladata egyértelműen a hidegháborús elképzelések támogatása, a „szovjet veszély” érzetének ébrentartása, s — ami mindebből következik — az Egyesült Államok „kemény magatartása” — a nullaváltozat — rákényszerítése a NATO-partnerekre. A másik felfogás ezzel ellentétes. Abból indul ki, hogy az alelnök küldetése — mint a The Washington Post fogalmaz— „csaknem képtelen”, hiszen, még az NSZK-ban is csupán Kohl kancellár az, aki leginkább kitart a Reagan-féle nullaváltozat mellett, s Rómában, Londonban inkább hajlanak ésszerű kompromiszszumra. Mi lehet az igazság? Az, hogy az alelnök alighanem üres táskával indult Nyugat-Európába. Sokak úgy vélik: semmiféle amerikai módosító indítványt nem hozott magával, s csak kevesen hajlanak arra a véleményre, hogy Bushnak van felhatalmazása esetleges egyéb javaslatok megvitatására. Első állomásán, Bonnban némely források tudni vélik, azt keresi tárgyalópartnereivel, hogy miként lehetne a Reagan elnök által meghirdetett, úgynevezett nullaváltozat helyett Genfben más tervet letenni az asztalra, anélkül, hogy az USA súlyos presztízsveszteséget szenvedjen. Sajnos, a jelekből ítélve a stratégiai koncepcióban Washington makacsul védelmezi, korábbi álláspontját. Nyugat- Európában pedig már hivatalos és nemhivatalos megfogalmazásban mind gyakrabban látnak napvilágot — a Szovjetunió számára elfogadhatatlan nullaváltozattól eltérő — megoldásötletek. A bonni, a párizsi, de a brüsszeli és a római közvélemény rugalmasságot követel az Egyesült Államoktól. Nyilvánvaló, hogy követelésüket Bush alelnöknek minden tárgyaláson megismétlik. S erre aligha válaszolhat azzal, hogy az USA megtette a maga módosító javaslatait. Ugyanis a Szovjetunió, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete ésszerű, az erőegyensúly megőrzésén alapuló javaslatain kívül más indítványról a világnak nincs tudomása. Bush alelnök üres bőröndje körútja végén elnehezülhet. Megtelhet szemrehányásokkal, bár kerülhet bele sok életrevaló javaslat is, jeléül annak, hogy Nyugat-Európában másként ítélik meg a világ dolgait, mint az óceánon túl. Különösen a sorsdöntő kérdésekben húzódhat mély szakadék a két kontinens között. Az alelnök misszióját ezért minősíti csaknem képtelennek a tekintélyes washingtoni újság. Gyapay Dénes Mosoly és más semmi? George Bush amerikai alelnök Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral, a bonni kancellári hivatalban, tárgyalásuk előtt (Telefoto — AP — mti — RS) A Pravda a genfi találkozóról Az európai nukleáris fegyverzet csökkentését indítványozó szovjet javaslatok lehetőséget nyújtanak arra, hogy elhárítsák az Európát és a világot fenyegető veszélyt — állapítja meg a Pravda vasárnapi száma. A genfi szovjet—amerikai tárgyalások felújítását kommentálva a Pravda rámutat, hogy a szovjet javaslatokat az egyenlőség és a kölcsönös biztonság elvének figyelembevételével terjesztették elő. Valóraváltásuk nagy terhet venne ma az európai országok válláról. A Szovjetunió világos és igazságos megállapodásra törekszik, s ezért arra szólít fel, hogy amíg nem késő, ne szalasszák el a történelmi lehetőséget. Az európai béke megőrzése érdekében a fegyverzet csökkentésére van szükség. A Genfben folytatódó szovjet— amerikai tárgyalások menete fogja megmutatni, ki tudják-e használni a fennálló lehetőségeket. A feladat megoldásához nemcsak a tárgyalások közvetlen résztvevőinek, hanem minden érdekelt félnek hozzá kell járulnia — állapítja meg a Pravda. Nyilvánvaló, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya is kiveheti részét abban, hogy a NATO-ba tömörült nyugat-európai országok ne váljanak az újabb amerikai nukleáris fegyverzetek övezetévé. A Szovjetunió arra törekszik, hogy igazságos megállapodás szülessen, és Európában kölcsönösen elfogadható mértékben csökkenjen a nukleáris szembenállás szintje. Erről nemcsak a Genfben előterjesztett szovjet javaslatok tanúskodnak, hanem a svéd kormánynak az európai hadszíntér atommentes övezet létrehozását javasoló kezdeményezésére adott szovjet válasz is — állapítja meg végezetül a Pravda.