Fejér Megyei Hírlap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

2 OLDAL Jaruzelski beszéde Varsóban Élénkül a LEMP munkája A párt ereje mindenekelőtt a munkásosztállyal, a dolgozó emberekkel való kapcsolatban rejlik. Ezen a téren azonban sok még a tennivaló. Ezt hangsúlyozta Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP Központi Bizottságának első tit­kára a LEMP varsói vajdasági szervezetének konferenciáján, amely a másfél hónapja tartó beszámolási kampány utolsó ilyen tanácskozása volt. Mint mondotta, a vajdasági pártkonferenciák­ a párttag­ság tevékenységének élén­küléséről tettek tanúságot, felszínre hozva egyben a még meglévő gyenge pontokat. Ez utóbbiak között említette, hogy jó néhány pártszervezet még mindig nem kellően ak­tív. A főtitkár egyben felhív­ta a figyelmet arra, hogy a pártnak politikai offenzívába kell átmennie, még akkor is, ha sorai a válságos időszak­ban létszámban megfogyat­koztak. Jaruzelski rámutatott: a LEMP nem tekinti ellenfelé­nek azokat, akik eszmeileg, vagy lélektanilag összerop­panva elhagyták a párt so­rait. Ugyanakkor a pártba visszatérni kívánóknak tet­tekkel kell bizonyítaniok, hogy méltóak a tagságra, ör­vendetes fejleménynek ne­vezte, hogy az utóbbi hóna­pokban sokan jelezték a pártba való belépési szándé­kukat, s közülük csaknem 60 százalék 30 évnél fiatalabb. Felhívta a figyelmet arra, hogy az értelmiségiek egy ré­sze az elmúlt időszakban államellenes, a szocializmus­tól idegen tevékenységet folytatott. Mint mondotta, a párt, az állam messzemenő türelmességet tanúsít ezen a téren is, de nem riad vissza attól, hogy adminisztratív eszközöket is igénybe vegyen olyanokkal szemben, akik nyilvánvalóan ellenséges ma­gatartást tanúsítanak, szabo­tálják a szocializmust. Az alkotóművészet nem öncélú intézmény, hiszen létfelté­teleit a munkások és parasz­tok teremtik meg — hangoz­tatta —. Éppen ezért egy munkáspárt nem fogadhatja el az úgynevezett „belső emigrációt”, és­ rá kell mu­tatnia arra, hogy a kultúra és a művészet a szocialista államban nemzeti ügy, nem pedig magánüzlet. Gazdasági kérdésekkel fog­lalkozva ismételten emlékez­tetett arra, hogy a kormány átfogó infláció-ellenes prog­ramot dolgozott ki. Felhívta a figyelmet a takarékosság a termelékenység, a munkafe­gyelem fontosságára. A továbbiakban kijelentet­te: nem lesznek elsietett és nagymértékű ármozgások. Közölte, hogy a vezetésnek nincs szándékában lényeges mértékben emelni az alapve­tő fogyasztási cikkek, köztük az élelmiszerek árát, még akkor sem, ha „ezek szinten tartásához jelentős állami do­tációra van szükség. Ugyan­akkor csak a végzett munka arányában lehet — még a reform viszonyai között is — bért emelni, jutalmat fizetni. A társadalmi igazságosság jegyében határozottan fellép­nek a válságot kihasználó egyes csoportok mértéktelen gazdagodásával szemben. A notórius munkakerülőket, ha belátható időn belül nem he­lyezkednek el, közmunkára, például árvízvédelmi mun­kákra kötelezik. Beszédének befejező, kül­politikai részében Jaruzelski arra emlékeztetett, hogy Len­gyelország továbbra is a szél­sőséges imperialista erők tá­madásának első vonalában van. Ezek a körök változat­lanul a lengyel témát kiak­názva fokozzák a nemzetkö­zi bizalmatlanságot, a fegy­verkezési hajszát, támadják a Szovjetuniót és a szocialista közösséget. Tevékenységük napjainkban a gazdasági te­rületre összpontosul, mivel nem sikerült polgárháborút kirobbantaniuk Lengyelor­szágban, most a gazdaságon keresztül akarnak minél több, s minél érzékenyebb veszteséget okozni. Ezért oly fontos, hogy a LEMP vala­mennyi tagja a gazdaság helyreállításáért vívott küz­delem aktív résztvevője le­gyen — hangsúlyozta Jaru­zelski. Kelemen István Felbomlott a portugál koalíció Kilépett a Demokratikus Szövetség (AD) nevű, eddig kormányzó jobboldali koalí­cióból a Portugál Szociálde­mokrata Párt (PSD), és egye­dül indul az április 25-i par­lamenti választáson. Erről döntött a párt vasárnap este befejeződött X. kongresszu­sa. A kongresszus ugyanak­kor leváltotta Francisco Pin­to Balsemao eddigi pártelnö­köt, ügyvezető miniszterelnö­köt, s a párt vezetését — a választásig — négytagú kol­lektív testületre bízta. A vasárnapi események kapcsán a TASZSZ szovjet hírügynökség megállapítja, hogy a szövetség tehetetlen­nek bizonyult az ország prob­lémáival szemben. Három­éves kormányzása alatt 12 százalékra emelkedett a munkanélküliség, csökkent az ipari termelés, 23 százalé­kos az infláció, az ország kül­földi adósságai elérték a 12 milliárd dollárt. A kormány­koalíció felszámolta az 1974- es áprilisi forradalom egyik legnagyobb vívmányát, az agrárreformot. A demokrati­kus szövetség a Szocialista Párt támogatásával elérte, hogy 1976-ban több, haladó rendelkezést töröljenek az al­kotmányból. A győzelemre esélyes Por­tugál Szocialista Párt eluta­sít bármilyen együttműködést a kommunista párttal — mon­dotta Mario Soares, a szocia­listák főtitkára, egy madridi lapnak adott nyilatkozatában. Alvaro Cunhal, a kommu­nista párt főtitkára vasárnap este egy rádiónyilatkozatban kijelentette, hogy semmi re­mény sincs egy kommunista —szocialista választási szö­vetség létrejöttére. Először vett részt kabinetülésen a lemondott Saron helyébe lépett új izraeli hadügyminiszter. Képünkön: Moshe Arensz (jobbra), aki eddig országa washingtoni nagykövete volt, a vasárnapi megbeszélés előtt külön tanácskozott Begin kor­mányfővel (Telefoto — AP — MTI — RS) M­oszkvai forduló A szovjet fővárosban ma kezdődik a szovjet-kínai külügy­miniszter-helyettesi konzultáció második fordulója. Az elmúlt év ősze óta tartó megbeszélésektől aligha várható látványos és még kevésbé gyors fordulat, a nemzetközi közvélemény mégis nagy figyelemmel kíséri ezeket a tárgyalásokat. Elvégre nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az is­mert és nemegyszer viharos történelmi előzmények után hogyan alakul a Szovjetunió és Kína viszonya, amely befo­lyásolhatja a világpolitika egészének alakulását is. Ez a meg­­állapítás akkor is igaz, ha a jelenlegi tárgyalások meglehető­sen korlátozott célokat tűztek maguk elé: a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság államközi kapcsolatainak normalizá­lását. Tudjuk, ez­­sem lenne kis feladat. Hiszen a gyakorlatilag 1969 óta folyó, s a kínai fél hibájából mindmáig eredményte­len tárgyalásokat Peking 1980 elején egyoldalúan megszakí­totta „az afganisztáni fejleményekre” hivatkozva. Azóta azon­ban sok minden történt. Részben a Pekinget Washington (taj­vani fegyverszállítások) és Tokió (tankönyv-vita, újrafegy­verkezés) irányából ért traumaszerű csalódások, részben — egyéb körülmények mellett — a belpolitikai és személyi vál­tozások nyomán a kínai alapállás némi változáson ment át. Ezt mi sem jelellemezte jobban, mint az, hogy a KKP leg­utóbbi kongresszusának anyagaiból már kimaradtak a szoká­sos éles szovjetellenes vádaskodások és helyébe bizonyos tár­gyalási készség lépett. A Szovjetunió mindvégig türelmes, elvleg szilárd, mara­déktalanul konstruktív álláspontja — gondoljunk csak Brezs­­nyev taskenti és bakui, valamint Jurij Andropov november 22-i beszédére — elvezetett odáig, hogy a két ország között legalábbis elkezdődhetett a közeledést, az államközi kapcsola­tok normalizálását szolgáló párbeszéd. A jövőben sem Moszk­ván múlik majd, hogy ez a párbeszéd sikeres legyen. Harmat Endre H­azánkban a román külügyminiszter Puja Frigyes külügyminisz­ter meghívására hétfőn hiva­talos, baráti látogatásra ha­zánkba érkezett Stefan And­rei román külügyminiszter, (a képen balra). A vendéget a Ferihegyi re­pülőtéren Puja Frigyes fo­gadta. Jelen volt Barity Mik­lós, hazánk bukaresti és Vic­tor Bolojan, a Román Szocia­lista Köztársaság budapesti nagykövete. A megérkezést követően a Külügyminiszté­riumban megkezdődtek a hi­vatalos magyar—román kül­ügyminiszteri tárgyalások. A megbeszélésen részt vett Ba­rity Miklós és Victor Bolo­jan. Este Puja Frigyes díszva­csorát adott vendége tisztele­tére a Külügyminisztérium vendégházában. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. MÁRCIUS 1. KEDD El nem kötelezettek megbeszélése Bízva a jövőben Az el nem kötelezett orszá­gok kormányképviselőinek kétnapos előkészítő megbe­szélésével kezdődik meg ked­den Új-Delhiben a mozga­lom VII. csúcskonferenciájá­nak eseménysorozata. Csütör­tökön és pénteken a külügy­miniszterek tanácskoznak: meghatározzák a konferencia menetét, s végső formába öntik a dokumentumokat. Az állam- és kormányfők a hét végén érkeznek az indiai fővárosba, hogy azután a jö­vő héten, március 7—14. kö­zött ülésezzenek az Új-Delhi központjában álló modern kongresszusi palotában. Korántsem túlzás, ha a vi­lágsajtó — amelyet egyéb­ként vagy másfél ezer tudó­sító képvisel a színhelyen — már jóelőre az év egyik leg­fontosabb nemzetközi politi­kai eseményének minősíti a csúcstalálkozót. Az el nem kötelezettek mozgalma ugyanis, fennállásának alig több mint két évtizede alatt a világpolitika rendkívül je­lentős tényezője lett. Tagjai alkotják az Egyesült Nemze­tek Szervezetében a többsé­get, gyakorlatilag egyesítik az úgynevezett harmadik világ országait közösen megfogal­mazott állásfoglalásuk rend­kívül jelentős számos vi­lágméretű probléma megol­dásában. S mivel a mozgalom különböző társadalmi és poli­tikai rendszerű országokból tevődik össze, amelyek ugyanakkor elfogadnak egy közös programot, igen nagy szerepe van és lehet a békés egymás mellett élés elveinek világméretű megvalósításá­ban éppúgy, mint a nemzet­közi gazdasági kérdések ren­dezésében, az egész világra kiterjedő problémák megol­dásában. A mozgalom „születésnap­jának” 1961. szeptember 1-ét tekintik — ekkor ült ugyanis össze Belgrádban 25 ország képviselője az első csúcskon­ferenciára. A kezdeményező szerepét a korszak négy ki­magasló, az egész világon nagy tekintélyt kivívott po­litikusa töltötte be: Nasszer egyiptomi, Tito jugoszláv, Szukarno indonéz államfő és Nehru, India miniszterelnö­ke. Éppen Nehru és Szukar­no jelenléte húzta azonban alá, hogy a belgrádi tanács­kozás gyökerei messzebbre nyúltak vissza: az 1955 ápri­lisi bandungi konferenciáig, amikor az ázsiai és afrikai országok képviselői első íz­ben fogalmazták meg közös nyilatkozatukban nemcsak saját együttműködésük programját, hanem a nemze­tek békés egymás mellett élésének tíz alapelvét. Már Bandungban megfo­galmazódott a „tömbönkívü­­liség” igénye, az, hogy a fia­tal, fejlődő országok ne kö­telezzék el magukat egyetlen katonai csoportosulás mel­lett sem. Innen származik tulajdonképpen a mozgalom mai elnevezése is. Igaz, el nem kötelezettek helyett talán inkább helyén­való lenne a „tömbönkívüli” országokról beszélni, hiszen a mozgalom résztvevői kö­zött sok olyan ország van, amely határozottan elköte­lezte magát társadalmi, po­litikai, gazdasági rendjét il­letően: vannak közöttük szo­cialista, szocialista orientá­ciójú államok, de olyanok is, amelyek a tőkés gazdasági és politikai rendszer mellett, „kötelezték el” magukat. Mindannyian elfogadták azonban a mozgalom négy, Belgrádban megfogalmazott alapelvét: a független, a békés egy­más mellett élése elvére épü­lő politikát folytatnak; — nem csatlakoznak sem­milyen katonai tömbhöz, vagy politikai szövetségi rendszerhez; — nem engedik meg terü­letükön külföldi katonai tá­maszpontok létesítését; — támogatják a felszaba­dító mozgalmakat. Bár egyes résztvevő álla­mok ma sem érvényesítik kö­vetkezetesen ezeket az elve­ket, — vannak például kö­zöttük olyanok, amelyeknek területén amerikai katonai támaszpontok létesültek, — általában érvényre juttatják a belgrádi nyilatkozat szel­lemét. S már Belgrádban ki­rajzolódott, azóta pedig több­kevesebb következetességgel valamennyi csúcskonferen­cián kifejezésre jutott, hogy a mozgalom egyik legfonto­sabb politikai jellemzője a szembenállás az imperialista hatalmak újgyarmatosító ter­veivel. Magától értetődően ez a politika is sokfajta komp­romisszumon át jut kifeje­zésre, nem mindig érvénye­sül következetesen s nagy­mértékben befolyásolja a pillanatnyi világhelyzet ala­kulása, — de mégis rányom­ta bélyegét a mozgalom fej­lődésére, sok állásfoglalásra. Egyik igen fontos összetevője annak a vonzóerőnek, ame­lyet a mozgalom a gyarmati sorból újonnan felszabadult országokra gyakorol s egyik legfőbb oka annak is, hogy miért tekintik az el nem kö­telezettek mozgalmát a világ­­politika egyik igen fontos tényezőjének a szocialista or­szágok. A mozgalom gyorsan fej­lődött. Második, Kairóban megtartott csúcskonferenciá­ján 1964 októberében már 47, 1970 szeptemberi lusakai csúcstalálkozóján 53, három évvel később Algírban 75, 1976-ban Colombóban 86 tagállam képviselői voltak jelen. A legutóbbi, Kuba fő­városában, Havannában megtartott csúcskonferencián 94 tagállam vezetői vettek részt. Valamennyi csúcstalálko­zón fontos határozatok szü­lettek az időszerű nemzetkö­zi kérdésekről, a mozgalom résztvevőinek együttműködé­séről , s nem egy állásfog­lalás erőteljesen imperialista­ellenes hangvételű volt. Az el nem kötelezettek például el­ítélték az Egyesült Államok indokínai háborúját, rámu­tattak felelősségére a Közel- Kelet válságának elhúzódá­sában. Határozott hangon kö­vetelték a dél-afrikai prob­léma, a namíbiai kérdés ren­dezését, annak idején köve­telték a portugál gyarmatok szabadságát. Ha a hangvé­telben voltak is erős különb­ségek, ezek az állásfoglalások fontos állást jelentettek az el nem kötelezettek mozgal­mának alakulásában. A nemzetközi helyzet a havanni csúcsértekezlet óta ismét módosult, kedvezőtle­nül alakult. Az Új-Delhiben sorra kerülő tanácskozásnak most meg kell fogalmaznia, hogyan értelmezik a mozga­lom résztvevői az el nem kötelezettséget, a tömbönkí­­vüliséget a nyolcvanas évek­ben, miben látják mozgal­muk politikai és gazdasági céljait. S ez nem lesz köny­­nyű feladat. Kis Csaba TELEX Várkonyi Péter Szófiába utazott Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására vasárnap Szó­fiába érkezett. Az MSZMP KB titkárát a szófiai repülő­téren Dimitr Sztanisev, a BKP KB titkára fogadta. Je­len volt Sebestyén Jenő, a Magyar Népköztársaság szó­fiai nagykövete. Várkonyi Péter megérke­zése után virágot helyezett el Georgi Dimitrov szófiai ma­uzóleumánál, és lerótta ke­gyeletét a bolgár és a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom kiemelkedő alakjának szarkofágjánál. Várkonyi Péter hétfőn meg­kezdte hivatalos tárgyalásait bolgár partnereivel. Görög miniszter Budapesten A Tudománypolitikai Bizott­ság meghívására hétfőn — de­legáció élén — Budapestre ér­kezett Georgiosz Liánisz görög kutatási és technológiai minisz­ter. A repülőtéren Tétényi Pál, a Tudománypolitikai Bizottság titkára fogadta. Jelen volt Pan­­telisz Ecohomou, a Görög Köz­társaság budapesti nagykövete.

Next