Fejér Megyei Hírlap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-01 / 50. szám
2 OLDAL Jaruzelski beszéde Varsóban Élénkül a LEMP munkája A párt ereje mindenekelőtt a munkásosztállyal, a dolgozó emberekkel való kapcsolatban rejlik. Ezen a téren azonban sok még a tennivaló. Ezt hangsúlyozta Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP Központi Bizottságának első titkára a LEMP varsói vajdasági szervezetének konferenciáján, amely a másfél hónapja tartó beszámolási kampány utolsó ilyen tanácskozása volt. Mint mondotta, a vajdasági pártkonferenciák a párttagság tevékenységének élénküléséről tettek tanúságot, felszínre hozva egyben a még meglévő gyenge pontokat. Ez utóbbiak között említette, hogy jó néhány pártszervezet még mindig nem kellően aktív. A főtitkár egyben felhívta a figyelmet arra, hogy a pártnak politikai offenzívába kell átmennie, még akkor is, ha sorai a válságos időszakban létszámban megfogyatkoztak. Jaruzelski rámutatott: a LEMP nem tekinti ellenfelének azokat, akik eszmeileg, vagy lélektanilag összeroppanva elhagyták a párt sorait. Ugyanakkor a pártba visszatérni kívánóknak tettekkel kell bizonyítaniok, hogy méltóak a tagságra, örvendetes fejleménynek nevezte, hogy az utóbbi hónapokban sokan jelezték a pártba való belépési szándékukat, s közülük csaknem 60 százalék 30 évnél fiatalabb. Felhívta a figyelmet arra, hogy az értelmiségiek egy része az elmúlt időszakban államellenes, a szocializmustól idegen tevékenységet folytatott. Mint mondotta, a párt, az állam messzemenő türelmességet tanúsít ezen a téren is, de nem riad vissza attól, hogy adminisztratív eszközöket is igénybe vegyen olyanokkal szemben, akik nyilvánvalóan ellenséges magatartást tanúsítanak, szabotálják a szocializmust. Az alkotóművészet nem öncélú intézmény, hiszen létfeltételeit a munkások és parasztok teremtik meg — hangoztatta —. Éppen ezért egy munkáspárt nem fogadhatja el az úgynevezett „belső emigrációt”, és rá kell mutatnia arra, hogy a kultúra és a művészet a szocialista államban nemzeti ügy, nem pedig magánüzlet. Gazdasági kérdésekkel foglalkozva ismételten emlékeztetett arra, hogy a kormány átfogó infláció-ellenes programot dolgozott ki. Felhívta a figyelmet a takarékosság a termelékenység, a munkafegyelem fontosságára. A továbbiakban kijelentette: nem lesznek elsietett és nagymértékű ármozgások. Közölte, hogy a vezetésnek nincs szándékában lényeges mértékben emelni az alapvető fogyasztási cikkek, köztük az élelmiszerek árát, még akkor sem, ha „ezek szinten tartásához jelentős állami dotációra van szükség. Ugyanakkor csak a végzett munka arányában lehet — még a reform viszonyai között is — bért emelni, jutalmat fizetni. A társadalmi igazságosság jegyében határozottan fellépnek a válságot kihasználó egyes csoportok mértéktelen gazdagodásával szemben. A notórius munkakerülőket, ha belátható időn belül nem helyezkednek el, közmunkára, például árvízvédelmi munkákra kötelezik. Beszédének befejező, külpolitikai részében Jaruzelski arra emlékeztetett, hogy Lengyelország továbbra is a szélsőséges imperialista erők támadásának első vonalában van. Ezek a körök változatlanul a lengyel témát kiaknázva fokozzák a nemzetközi bizalmatlanságot, a fegyverkezési hajszát, támadják a Szovjetuniót és a szocialista közösséget. Tevékenységük napjainkban a gazdasági területre összpontosul, mivel nem sikerült polgárháborút kirobbantaniuk Lengyelországban, most a gazdaságon keresztül akarnak minél több, s minél érzékenyebb veszteséget okozni. Ezért oly fontos, hogy a LEMP valamennyi tagja a gazdaság helyreállításáért vívott küzdelem aktív résztvevője legyen — hangsúlyozta Jaruzelski. Kelemen István Felbomlott a portugál koalíció Kilépett a Demokratikus Szövetség (AD) nevű, eddig kormányzó jobboldali koalícióból a Portugál Szociáldemokrata Párt (PSD), és egyedül indul az április 25-i parlamenti választáson. Erről döntött a párt vasárnap este befejeződött X. kongresszusa. A kongresszus ugyanakkor leváltotta Francisco Pinto Balsemao eddigi pártelnököt, ügyvezető miniszterelnököt, s a párt vezetését — a választásig — négytagú kollektív testületre bízta. A vasárnapi események kapcsán a TASZSZ szovjet hírügynökség megállapítja, hogy a szövetség tehetetlennek bizonyult az ország problémáival szemben. Hároméves kormányzása alatt 12 százalékra emelkedett a munkanélküliség, csökkent az ipari termelés, 23 százalékos az infláció, az ország külföldi adósságai elérték a 12 milliárd dollárt. A kormánykoalíció felszámolta az 1974- es áprilisi forradalom egyik legnagyobb vívmányát, az agrárreformot. A demokratikus szövetség a Szocialista Párt támogatásával elérte, hogy 1976-ban több, haladó rendelkezést töröljenek az alkotmányból. A győzelemre esélyes Portugál Szocialista Párt elutasít bármilyen együttműködést a kommunista párttal — mondotta Mario Soares, a szocialisták főtitkára, egy madridi lapnak adott nyilatkozatában. Alvaro Cunhal, a kommunista párt főtitkára vasárnap este egy rádiónyilatkozatban kijelentette, hogy semmi remény sincs egy kommunista —szocialista választási szövetség létrejöttére. Először vett részt kabinetülésen a lemondott Saron helyébe lépett új izraeli hadügyminiszter. Képünkön: Moshe Arensz (jobbra), aki eddig országa washingtoni nagykövete volt, a vasárnapi megbeszélés előtt külön tanácskozott Begin kormányfővel (Telefoto — AP — MTI — RS) Moszkvai forduló A szovjet fővárosban ma kezdődik a szovjet-kínai külügyminiszter-helyettesi konzultáció második fordulója. Az elmúlt év ősze óta tartó megbeszélésektől aligha várható látványos és még kevésbé gyors fordulat, a nemzetközi közvélemény mégis nagy figyelemmel kíséri ezeket a tárgyalásokat. Elvégre nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az ismert és nemegyszer viharos történelmi előzmények után hogyan alakul a Szovjetunió és Kína viszonya, amely befolyásolhatja a világpolitika egészének alakulását is. Ez a megállapítás akkor is igaz, ha a jelenlegi tárgyalások meglehetősen korlátozott célokat tűztek maguk elé: a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság államközi kapcsolatainak normalizálását. Tudjuk, ezsem lenne kis feladat. Hiszen a gyakorlatilag 1969 óta folyó, s a kínai fél hibájából mindmáig eredménytelen tárgyalásokat Peking 1980 elején egyoldalúan megszakította „az afganisztáni fejleményekre” hivatkozva. Azóta azonban sok minden történt. Részben a Pekinget Washington (tajvani fegyverszállítások) és Tokió (tankönyv-vita, újrafegyverkezés) irányából ért traumaszerű csalódások, részben — egyéb körülmények mellett — a belpolitikai és személyi változások nyomán a kínai alapállás némi változáson ment át. Ezt mi sem jelellemezte jobban, mint az, hogy a KKP legutóbbi kongresszusának anyagaiból már kimaradtak a szokásos éles szovjetellenes vádaskodások és helyébe bizonyos tárgyalási készség lépett. A Szovjetunió mindvégig türelmes, elvleg szilárd, maradéktalanul konstruktív álláspontja — gondoljunk csak Brezsnyev taskenti és bakui, valamint Jurij Andropov november 22-i beszédére — elvezetett odáig, hogy a két ország között legalábbis elkezdődhetett a közeledést, az államközi kapcsolatok normalizálását szolgáló párbeszéd. A jövőben sem Moszkván múlik majd, hogy ez a párbeszéd sikeres legyen. Harmat Endre Hazánkban a román külügyminiszter Puja Frigyes külügyminiszter meghívására hétfőn hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett Stefan Andrei román külügyminiszter, (a képen balra). A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Puja Frigyes fogadta. Jelen volt Barity Miklós, hazánk bukaresti és Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. A megérkezést követően a Külügyminisztériumban megkezdődtek a hivatalos magyar—román külügyminiszteri tárgyalások. A megbeszélésen részt vett Barity Miklós és Victor Bolojan. Este Puja Frigyes díszvacsorát adott vendége tiszteletére a Külügyminisztérium vendégházában. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. MÁRCIUS 1. KEDD El nem kötelezettek megbeszélése Bízva a jövőben Az el nem kötelezett országok kormányképviselőinek kétnapos előkészítő megbeszélésével kezdődik meg kedden Új-Delhiben a mozgalom VII. csúcskonferenciájának eseménysorozata. Csütörtökön és pénteken a külügyminiszterek tanácskoznak: meghatározzák a konferencia menetét, s végső formába öntik a dokumentumokat. Az állam- és kormányfők a hét végén érkeznek az indiai fővárosba, hogy azután a jövő héten, március 7—14. között ülésezzenek az Új-Delhi központjában álló modern kongresszusi palotában. Korántsem túlzás, ha a világsajtó — amelyet egyébként vagy másfél ezer tudósító képvisel a színhelyen — már jóelőre az év egyik legfontosabb nemzetközi politikai eseményének minősíti a csúcstalálkozót. Az el nem kötelezettek mozgalma ugyanis, fennállásának alig több mint két évtizede alatt a világpolitika rendkívül jelentős tényezője lett. Tagjai alkotják az Egyesült Nemzetek Szervezetében a többséget, gyakorlatilag egyesítik az úgynevezett harmadik világ országait közösen megfogalmazott állásfoglalásuk rendkívül jelentős számos világméretű probléma megoldásában. S mivel a mozgalom különböző társadalmi és politikai rendszerű országokból tevődik össze, amelyek ugyanakkor elfogadnak egy közös programot, igen nagy szerepe van és lehet a békés egymás mellett élés elveinek világméretű megvalósításában éppúgy, mint a nemzetközi gazdasági kérdések rendezésében, az egész világra kiterjedő problémák megoldásában. A mozgalom „születésnapjának” 1961. szeptember 1-ét tekintik — ekkor ült ugyanis össze Belgrádban 25 ország képviselője az első csúcskonferenciára. A kezdeményező szerepét a korszak négy kimagasló, az egész világon nagy tekintélyt kivívott politikusa töltötte be: Nasszer egyiptomi, Tito jugoszláv, Szukarno indonéz államfő és Nehru, India miniszterelnöke. Éppen Nehru és Szukarno jelenléte húzta azonban alá, hogy a belgrádi tanácskozás gyökerei messzebbre nyúltak vissza: az 1955 áprilisi bandungi konferenciáig, amikor az ázsiai és afrikai országok képviselői első ízben fogalmazták meg közös nyilatkozatukban nemcsak saját együttműködésük programját, hanem a nemzetek békés egymás mellett élésének tíz alapelvét. Már Bandungban megfogalmazódott a „tömbönkívüliség” igénye, az, hogy a fiatal, fejlődő országok ne kötelezzék el magukat egyetlen katonai csoportosulás mellett sem. Innen származik tulajdonképpen a mozgalom mai elnevezése is. Igaz, el nem kötelezettek helyett talán inkább helyénvaló lenne a „tömbönkívüli” országokról beszélni, hiszen a mozgalom résztvevői között sok olyan ország van, amely határozottan elkötelezte magát társadalmi, politikai, gazdasági rendjét illetően: vannak közöttük szocialista, szocialista orientációjú államok, de olyanok is, amelyek a tőkés gazdasági és politikai rendszer mellett, „kötelezték el” magukat. Mindannyian elfogadták azonban a mozgalom négy, Belgrádban megfogalmazott alapelvét: a független, a békés egymás mellett élése elvére épülő politikát folytatnak; — nem csatlakoznak semmilyen katonai tömbhöz, vagy politikai szövetségi rendszerhez; — nem engedik meg területükön külföldi katonai támaszpontok létesítését; — támogatják a felszabadító mozgalmakat. Bár egyes résztvevő államok ma sem érvényesítik következetesen ezeket az elveket, — vannak például közöttük olyanok, amelyeknek területén amerikai katonai támaszpontok létesültek, — általában érvényre juttatják a belgrádi nyilatkozat szellemét. S már Belgrádban kirajzolódott, azóta pedig többkevesebb következetességgel valamennyi csúcskonferencián kifejezésre jutott, hogy a mozgalom egyik legfontosabb politikai jellemzője a szembenállás az imperialista hatalmak újgyarmatosító terveivel. Magától értetődően ez a politika is sokfajta kompromisszumon át jut kifejezésre, nem mindig érvényesül következetesen s nagymértékben befolyásolja a pillanatnyi világhelyzet alakulása, — de mégis rányomta bélyegét a mozgalom fejlődésére, sok állásfoglalásra. Egyik igen fontos összetevője annak a vonzóerőnek, amelyet a mozgalom a gyarmati sorból újonnan felszabadult országokra gyakorol s egyik legfőbb oka annak is, hogy miért tekintik az el nem kötelezettek mozgalmát a világpolitika egyik igen fontos tényezőjének a szocialista országok. A mozgalom gyorsan fejlődött. Második, Kairóban megtartott csúcskonferenciáján 1964 októberében már 47, 1970 szeptemberi lusakai csúcstalálkozóján 53, három évvel később Algírban 75, 1976-ban Colombóban 86 tagállam képviselői voltak jelen. A legutóbbi, Kuba fővárosában, Havannában megtartott csúcskonferencián 94 tagállam vezetői vettek részt. Valamennyi csúcstalálkozón fontos határozatok születtek az időszerű nemzetközi kérdésekről, a mozgalom résztvevőinek együttműködéséről , s nem egy állásfoglalás erőteljesen imperialistaellenes hangvételű volt. Az el nem kötelezettek például elítélték az Egyesült Államok indokínai háborúját, rámutattak felelősségére a Közel- Kelet válságának elhúzódásában. Határozott hangon követelték a dél-afrikai probléma, a namíbiai kérdés rendezését, annak idején követelték a portugál gyarmatok szabadságát. Ha a hangvételben voltak is erős különbségek, ezek az állásfoglalások fontos állást jelentettek az el nem kötelezettek mozgalmának alakulásában. A nemzetközi helyzet a havanni csúcsértekezlet óta ismét módosult, kedvezőtlenül alakult. Az Új-Delhiben sorra kerülő tanácskozásnak most meg kell fogalmaznia, hogyan értelmezik a mozgalom résztvevői az el nem kötelezettséget, a tömbönkívüliséget a nyolcvanas években, miben látják mozgalmuk politikai és gazdasági céljait. S ez nem lesz könynyű feladat. Kis Csaba TELEX Várkonyi Péter Szófiába utazott Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására vasárnap Szófiába érkezett. Az MSZMP KB titkárát a szófiai repülőtéren Dimitr Sztanisev, a BKP KB titkára fogadta. Jelen volt Sebestyén Jenő, a Magyar Népköztársaság szófiai nagykövete. Várkonyi Péter megérkezése után virágot helyezett el Georgi Dimitrov szófiai mauzóleumánál, és lerótta kegyeletét a bolgár és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő alakjának szarkofágjánál. Várkonyi Péter hétfőn megkezdte hivatalos tárgyalásait bolgár partnereivel. Görög miniszter Budapesten A Tudománypolitikai Bizottság meghívására hétfőn — delegáció élén — Budapestre érkezett Georgiosz Liánisz görög kutatási és technológiai miniszter. A repülőtéren Tétényi Pál, a Tudománypolitikai Bizottság titkára fogadta. Jelen volt Pantelisz Ecohomou, a Görög Köztársaság budapesti nagykövete.