Fejér Megyei Hírlap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

1 Gazdaság- és társadalompolitika Hetenként hétszer nyitva Tóparti készülődés a nyárra Á­prilis utolsó hetében, amikor a nyárra történő felkészülés­ről néhány kereskedelmi és vendéglátóegység megtekintése közben beszélgettünk Dénes Lászlóval, a Velencei-tó környé­ke Áfész elnökével, már nyári melegről árulkodtak a hőmé­rők, a fürdőnadrágos sörözők, fagylaltozók, s­ az ABC-áruhá­­zak forgalma is jelezte, hogy „belakták” már az üdülőterü­let idénylakásait a kertészkedő nyugdíjasok. — Főként a hétvégi forgal­munk jelzi, hogy itt a kora nyár — mondja az elnök —, de ez azért még csak az elő­szezon előszezonja. A szövet­kezet ellátási területén élő több mint negyvenezer em­ber alapellátása mellett játsz­va kiszolgálják még dolgo­zóink a néhány ezer előnyári vendéget, vásárlót. Az igazi nyár számunkra azt jelenti, hogy hétköznapokon legke­vesebb nyolcvan-százezer vásárlónk van, szombaton és vasárnap pedig százötvenezer pihenő ember ellátásáról kell gondoskodnunk. Kiterjedő nyitva tartási idő A megkétszereződő, meg­háromszorozódó forgalomra alaposan fel kell készülniük. S hogy ezt nemcsak ők ki-,­sérik figyelemmel, azt töb­bek között az is jelzi, hogy a nyári időszakra történő fel­készülésről már kora tavasz­­szal beszámoltak a járási pártbizottságnak, a tanácsi szerveknek, s április utolsó napjaiban a MESZÖV elnök­sége kihelyezett ülésen fog­lalkozott a felkészüléssel.­­ A kötelező ellenőrzés mellett a szükséges segítség­­nyújtás szándéka jellemzi ezeket a tanácskozásokat — mondja Dénes László —, ép­pen ezért tartjuk munkánk fontos részének. Köztudott, hogy a pénzügyi, gazdálko­dási szabályozók számunkra sem teszik lehetővé, hogy akkora bolti és vendéglátó­ipari kapacitást építsünk ki, ami elegendő a csúcsidőszak másfélszázezer vásárlójának kényelmes ellátásához, így például elsődleges felada­tunk, hogy nyújtott és a pi­henőnapokra is kiterjedő nyitva tartási idővel oldjuk fel boltjaink zsúfoltságát. „Nonstop” munkarend Június közepétől, az iskola­év végétől számítják vezetők, dolgozók a „nonstop” mun­karendet. Hetenként hétszer nyitnak e két és fél hónap­ban a legnagyobb forgalmú ABC-k, s szünnap nélkül dol­goznak az éttermek is.­­ Napi tízórás munkaidő­ben, heti egy pihenőnappal dolgoznak ekkor kereskedel­mi dolgozóink. De ha figye­­lembe vesszük azt is, hogy az áruszállítás sem lehet óramű pontosságú a csúcsforgalom­ban akkor bizony 12—13 órás műszakkal is számolni­uk kell a boltvezetőknek, helyetteseknek. S ezt szabad­idővel később sem tudjuk el­lensúlyozni. Anyagilag vi­szont megpróbáljuk. A­ múlt évi gyakorlat szerint vasár­naponként 250-től 450 fo­rintig terjedő térítésben ré­szesülnek a kereskedelmi dolgozók. Ennek ellenére még mindig hiányzik a kívá­natos létszámból ötven szak­képzett dolgozó. Havonta 50 millió forint A csúcsforgalomban persze „nem hiányozhat” ember. Munkába állítják egy-egy boltban a tanulókat is, ter­mészetesen felnőtt fizetéssel, s a pultok mögé, illetve a gondolák mellé állnak az irodai dolgozók is szabad­napjaikon, mert az évente már több mint egymilliárd forint forgalmat lebonyolító szövetkezet bevételeinek igen nagy hányadát a három nyá­ri hónapban éri el. — ötvenegy boltunk múlt évi januári forgalma alig­ haladta meg a 18 millió fo­rintot, júliusban pedig öt­venmilliót forgalmaztak. Ha­sonlóképpen a 32 vendég­­látóipari üzletünk is csaknem háromszor annyit forgalmaz­­zott egy nyári hónapban, mint januárban. Ezek az arányok a bevételnél, s ilye­nek a dolgozók leterheltsé­gére vonatkozó arányok is. Feladataik súlyát érzik és értik a partnerek is. A tej­ipar és a sütőipar például naponta kétszer szállít friss árut a nyári hónapokban, s nemcsak a tópartra, hanem Martonvásárra is. A hús és húskészítmények vonatkozá­sában nagyrészt önellátók, de húsipari partnereik is jól alkalmazkodnak az üdülő­körzet igényeihez. Zöldség és gyümölcsellátásukat saját felvásárlással alapozzák m­eg, részben a szerződéses termeltetéssel, részben pedig a kiskertekből származó ter­­melvények bolti felvásárlásá­val, így friss, kiváló minősé­gű és árban is elfogadható ellátási szintet tudnak tarta­ni.­­ Bővítettük is az ellátási feltételeket, hiszen Bencehe­­gyen élelmiszer­boltot, Kajá­­szón kis ABC-áruházat nyi­tottunk, a szezonra elkészül az agárdi cukrászüzemünk, Gárdonyban pedig húsboltot nyitunk. Mérsékelt ár — kitűnő minőség Létszámgondjaikon némi­­­leg enyhít, hogy mintegy 160 gyes­en levő dolgozójuk munkájára is számíthatnak a főidényben, valamint az is, hogy két másodosztályú, nagyforgalmú éttermüket szerződésbe adták. Ugyanak­kor nagy figyelmet fordíta­nak arra, hogy a LIDL és a VADÁSZ, e két nagyon nagy forgalmú, saját üzemeltetésű éttermük a környék alapel­látásába továbbra is besegít­sen az előfizetéses étkezte­téssel. Mindkét étteremnek már most több száz egyéni előfizetője van, s lesz­ is mindaddig, amíg a mérsékelt ár mellett a kitűnő minősé-­­get is megtartják. D­énes László elnök a 25-ik tóparti nyárra történő felké­szülést irányítja a szövetke­zet élén. Néhány összehason­lító adatpárt mond, amiből nyomban kiderül, hogy ,,ösz­­sze sem lehet hasonlítani” az akkori és a mostani forgal­mat, sem a tárgyi feltétele­­­­ket. Hiszen hatalmas korsze­rű áruházak, éttermek léte­sültek a tóparton azóta, s maga a tópart is „divatba jött” egy negyed évszázad alatt. Új létesítmények az autópálya mellett — egyre jobban „divatba is jön” — mondja Dénes­ László —, hiszen a közmű­vesítés, a kiépítettség, a tó tisztítása és a strandok ki­építése mellett az emelkedő üzemanyagárak is hozzánk csalogatják a nyári üdülő­vendégeket. S ezt a tenden­ciát az autópálya sem vál­toztatta meg, sőt! Oda kény­­szerített bennünket az élet a pákozdi hegyoldalra, a mindenki által ismert „fahá­­zakkal”. Ezek jó szolgálatot tettek az autópálya utasai­nak alapellátásában, de le­gyünk őszinték, esztétikailag nem erre mondják azt, hogy „európai”. Ezt azért merem már ilyen őszintén megfogal­mazni, mert elkészült a két faházat felváltó éttermi és szálláshelyet is biztosító ven­déglátóipari­­ létesítményünk terve. A KPM már kiépítette a kamionpihenőt is magába foglaló parkolót és közúti csomópontokat, s több mint remény, hogy az Idegenfor­galmi Alap kedvezményes hitelével két éven belül fel­építhetjük az új létesítmé­nyeket. M­indkét oldali parkolóban étterem, s a tranzitforgalmat kiszolgáló mosdórendszer, valamint a tetőtérben 10—10 motelszoba áll majd a ven­dégek rendelkezésére. A for­mailag is különleges létesít­mények egyikét már 1984- ben át akarják adni, egy év­re rá pedig a másikat. Ezzel Fejér megye kimagasló he­lyet és rangot foglal majd el az M7-es autópálya forgal­mának kiszolgálásában. Zökkenőmentes lebonyolítás ez a közeljövő. A holnapok feladatát azonban a tóparti kereskedelmi és vendéglátó forgalmának megszervezése és zökkenőmentes lebonyolí­tása jelenti. A programok elkészültek, elvileg jónak ta­láltattak. Most már csak „le kell futtatni” ezeket a prog­ramokat: ötvenegy bolt, 32 vendéglátóhely, 15 hús-, ke­nyér-, sör- és üdítőital-, il­letve cukrászati üzem, s ezer­kétszáz szövetkezeti dolgozó „kompjuterén”. K­átay Antal Az összegzés várat magára V­annak emberek, akik éle­tük egy-egy sikerénél meg­állnak, elgondolkodnak, összegeznek. Talán még azt is számba veszik, mi fér bele a még nekik járó években. V­annak, akik az egyik öt­letet a másik után valósítják meg. Befejezett dolgaik mel­lett már ott van az elkezdett. Munkájuk láncolata kapcsol­ja egy életté mindennapjai­kat. Nincs szabad órájuk az idő múlását számba venni. Mindig a jövőre gondolnak, így két-három éves emlé­kek, élmények is tegnapinak tűnnek számukra. Ilyen embernek ismerem Szabó Gyulát, a Dunaújvá­rosi Munkásszövetkezet el­nökét, akit tízéves szövetke­zeti tevékenységéért a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tával tüntettek ki. Szaktudását, munkáját munkatársai ítélhetik meg legjobban. Dunaújvárosban húsz évvel ezelőtt már együtt dolgozott Halász Józseffel, aki ma a Dunavidéki Ven­ déglátó Vállalat igazgatója. Barátok az életben, verseny­társak és konkurrensek az üzletben. Aligha szólhatna más illetékesekben róla: — Jó szakembernek tartom Szabó Gyulát, és még jobb vehetőnek. Mindig a belső én­je, a szakma szeretete hajtot­ta. öt, még a vállalatunk üz­letvezetője volt, sohasem kel­lett utasítani. Színvonalasan irányította a reábízott étter­meket, teli ötlettel, szíves vendéglátással. Az ő idejében fogalom volt a Vigadó, majd később a Kohász étterem­. Többen dolgoztak hasonló beosztásban, de ő kiemelke­dett. — Most konkurrensek va­gyunk. Úgy tekintem, mint nemes ellenfelet. Bizonyos intézkedései figyelmeztetnek, megmozgatnak, orientálnak. Bevallom, mélységesen tu­dunk irigykedni egymásra egy-egy ötletért. Mégis csak bosszantó, hogy miért nem nekem jutott eszembe például legutóbb a Béke városrész­ben megnyitni a Pilseni sö­rözőt. — Sokat járt és jár kül­földön. Kíváncsisága végte­len. Megnéz minden kereske­­delemmel kapcsolatos boltot. Ennek egyik megvalósulása Dunaújváros ételbár-hálóza­ta. Szinte elsőként alkalmazik ezt az újszerű­­ vendéglátást az országban. Pedig más is járt Costa-Bravan, ahol rég­óta működnek snack bárok.­­ És még egy fontos dol­got: rendkívüli az együttmű­ködő képessége. Számára első a vendég, a vásárló, és érte akar jó vendéglátást, jó ke­reskedelmet Dunaújváros­ban. Ismeri a szövetkezet le­hetőségeit, így közös megol­dást keres mindig. Ez nem zárja ki az egészséges rivali­zálást. Ha együtt töltjük a hétvégénket, üzleti titokról nem beszélünk, de hét köz­ben már keressük üzletpoli­tikánk lehetséges közös gondjait.­­ Amit én csodálok ben­ne, az a kifogyhatatlan ener­giája, mozgékonysága, egy­­egy ügy melletti kitartása, makacssága. Szereti és érti, amit csinál. H­elyettese, Kiss Tiborné így foglalja össze az évek so­rán Szabó Gyuláról szer­zett tapasztalatait: — Tipikus vezető, aki in­tézkedéseivel megelőzi az eseményeket. Bizarr ötletei olykor-olykor megdöbben­tenek, de a megvalósulás köz­ben már látom bennük a szenzációt. Hozzá kell tenni, hogy rendkívül következetes­­ egy-egy közös elhatározás megvalósításában. Nem fogad el sem magától, sem mástól lehetetlenre való hivatkozást. Szerintem ezért is sikerült a szövetkezeti vendéglátásban egységes stílust kialakítani, ami egyben Dunaújváros egyik jellegzetessége is. Még ma is az ország távoli szögle­teiből, Budapestről is eljön­nek az ételbárjainkat meg­nézni. Ez az a korszerű tech­nológia, ami nemcsak a máé, hanem a holnapé is. Ez per­sze csak kiragadott példa. Számos szakmai bizottság tagja, elnöke, így ötleteivel az ország kereskedelmét szí­nesíti, gyarapítja. — Szenvedélye a szakmája. Ezért is kifogyhatatlan a len­dület. Ha már valami a meg­valósulás sínén van, újabb dolgon gondolkodik. Ez adja a munkásszöv­etkezet fejlő­dési tempóját. Megállás, ösz­­szegzés nincs, hisz a jövő kí­vánta tennivalók folyamato­sak. Kaszás Éva A párttagság nem húzódhat vissza.,, A politikai munka és a gazdaság A politikai munka feltételei sokkal nehezebbek nap­jainkban, amikor a gazdasági fejlődésben, az életszín­vonal alakulásában, az elért eredmények megőrzése, megalapozása összehasonlíthatatlanul nagyobb erőfe­szítést követel, mint korábban a látványos, dinamikus növekedés. Holott a feladatok nagysága, jellege, a lé­pésváltás, a versenyben maradás minden eddiginél ha­tásosabb szemléletformáló, mozgósító munkát igényel. Az aktivitáshoz, a tudatos cselekvéshez szükséges politikai feltételek megteremtéséhez, az eredményes meggyőző munkához nélkülözhetetlen a nyíltság, az őszinte párbeszéd, a véleménycsere. Feladatainkat csak úgy oldhatjuk meg eredményesen, ha fennmarad a párt és a tömegek között az elmúlt negyedszázadban kiala­kult kölcsönös bizalom. Ami a nehézségek jellegét, mértékét illeti, két egy­mással ellentétes nézettel találkozhatunk. Az egyik vélekedés szerint a lakosság az ország gondjait még nem ismeri eléggé. A másik felfogás viszont azt hang­súlyozza — és ez tűnik reálisabbnak —", hogy az em­berek ismerik is, érzékelik is az ország gondjait. A feladat tehát nem egyszerűen a helyzet ismertetése, még kevésbé annak dramatizálása, hanem a kivezető utak-módok, a távlatok bemutatása. Széles körben jo­gos igény: „Mondják meg mit kell tennünk. Itt és m­ost”. Ebben a határozott felszólításban a tömeges tenniakarás és segítőkészség fejeződik ki. A beosztott joggal várja vezetőjétől a pontos és konk­rét feladatmeghatározást. A vezető azonban már nem várhatja ugyanezt fentről. A tennivalók annyira sokszí­nűen árnyaltak, a piac, az információk szerepe, az al­kalmazkodóképesség annyira meghatározó, hogy ész­szerű, hatékony cselekvési programot csak helyileg lehet készíteni. A gazdasági és a politikai munkában egyaránt nélkülözhetetlen a nagyfokú öntevékenység és felelősség. Az aktív és eredményes cselekvés szemléleti, tudati feltételeinek megteremtéséhez szükséges jól ismerni a közhangulatot, fontos gyorsan reagálni az igényekre, a kérdésekre. A közhangulat befolyásolásához, formá­lásához nélkülözhetetlen az emberek rendszeres tájé­koztatása, beavatása, részvétele az ügyek intézésében. Sok helyütt a dolgozók teljesebben, naprakészebben in­formáltak az ország, a népgazdaság dolgairól, mint sa­ját vállalatuk, üzemük nehézségeiről, tényleges viszo­nyairól. „Nem akarjuk az embereket elkeseríteni, az elvándorlást felgyorsítani” — érvelnek a titkolódzó ve­zetők. A kilátástalanság meghirdetése valóban csak ne­hezítené a helyzetet. De miért ne lehetne a feszítő gondokból, a nagy terhelési próbából erőt, küzdőképes­séget, tettrekészséget meríteni? Igaz, ehhez viszont nem annyira a helyzet drámaiságának tarthatatlanságának bemutatása szükséges, mint a világos távlatok, a meg­győző programok felvázolása. Az elemzésekben, a következtetésekben el kell jutni a részleg és az egyes ember konkrét tennivalóinak meghatározásáig. A küzdőképesség, a cselekvőkészség fokozásának másik fontos feltétele a társadalmi és a munkahelyi közérzet javítása. Mindenütt, ahol a dolgozók, az ál­lampolgárok ügyeit intézik, ahol szolgáltatásokkal, áru­ellátással foglalkoznak, különösen nagyok a szemlélet­­formálás révén hasznosítható tartalékok. De csaknem valamennyi kisebb-nagyobb közösségben akadnak fe­szültségek, kedélyeket zavaró mozzanatok, amelyek feleslegesen őrlik az idegeket, elfecsérlik az alkotó energiákat. A pártszervezetek, a szakszervezetek tiszt­ségviselői sokat tehetnek azért, hogy „az embereket ne a semmiségek koptassák”. Rugalmasság, kezdeményezés, megújulás. Az újítás, a kezdeményezés a politikai munkában tudatos küzdő­sé­m a rutin, a sablonos megoldások ellen, az „önmoz­­gatáshoz” szükséges energiák csökkentésért. Aligha le­het hatni a gondolkodásra, a szemléletre a közhelyek, az általánosságok, a semmitmondás védőbástyái mögé húzódva. A megújulás a politikai munkában is óhatatlanul hi­balehetőségekkel, mondhatnánk, kockázattal jár. Nem lehetünk a csalhatatlanság illúziójának rabjai, s nem mehetünk mindig biztosra. Kötelességünk viszont a tévedések, a hibák lehetőségeit minimálisra csökken­teni. Ennek előfeltétele a nyitottság, a fogékonyság az új iránt, a mások véleményének igénylése, meghallga­tása, az eltérő nézetek ütköztetése, a viták felkarolá­sa, a tanulságok megszívlelése. A demokratikus légkör és munkamódszer tehát a megújulás feltétele. Vagyis a párttagság a társadalom aktív rétege nem zárkózhat el, nem húzódhat vissza a magánélet csöndjébe, ellen­kezőleg: keresnie, ápolnia kell a kapcsolatteremtés for­máit, lehetőségeit. Nem vállalhatjuk a semmitmondás kockázatát, ha meggondoljuk, hogy megnyilvánulásainkkal mozgósíta­ni kívánjuk a közvéleményt, cselekvésre akarunk ser­kenteni. Tévedni ilyen helyzetben szabad, az esetleges hibákat beismerni, korrigálni persze kötelező. A meg­újulás őszinte igénye tehát feloldhatja a merevség, a semmitmondás görcseit, de nem eredményezhet lezser­­séget, szabadosságot, politikai liberalizmust. Vagyis az elmélyült munka, a tények, az összefüggések ismerete, megbízható kezelése alól nincs felmentés. De a meg­újulás követelménye nem vezethet csapongáshoz, bi­zonytalansághoz, elvi-politikai következetlenségekhez sem. A nyíltság, az őszinteség egyértelmű kiállást követel nemcsak általában az országos politikai célok mellett, hanem minden kisebb és nagyobb konkrét ügyben, amely az adott helyen az egészséges közszellemet, az eredményes munkát szolgálja. A határozottság, a szem­lélet- és magatartásbeli hibák szenvedélyes ostorozása gyakran lehet népszerűtlen, személyes érzékenységet, érdekeket sértő. Ám a konfliktusok vállalása elkerülhe­tetlen napjainkban, amikor gyakran az elért szintek­­ megőrzéséért is keményen meg kell küzdeni, s a régi módszereket és beidegződéseket elhagyva új utakat kell keresni. Kovács József az MSZMP KB munkatársa 1

Next