Fejér Megyei Hírlap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
1 Gazdaság- és társadalompolitika Hetenként hétszer nyitva Tóparti készülődés a nyárra Április utolsó hetében, amikor a nyárra történő felkészülésről néhány kereskedelmi és vendéglátóegység megtekintése közben beszélgettünk Dénes Lászlóval, a Velencei-tó környéke Áfész elnökével, már nyári melegről árulkodtak a hőmérők, a fürdőnadrágos sörözők, fagylaltozók, s az ABC-áruházak forgalma is jelezte, hogy „belakták” már az üdülőterület idénylakásait a kertészkedő nyugdíjasok. — Főként a hétvégi forgalmunk jelzi, hogy itt a kora nyár — mondja az elnök —, de ez azért még csak az előszezon előszezonja. A szövetkezet ellátási területén élő több mint negyvenezer ember alapellátása mellett játszva kiszolgálják még dolgozóink a néhány ezer előnyári vendéget, vásárlót. Az igazi nyár számunkra azt jelenti, hogy hétköznapokon legkevesebb nyolcvan-százezer vásárlónk van, szombaton és vasárnap pedig százötvenezer pihenő ember ellátásáról kell gondoskodnunk. Kiterjedő nyitva tartási idő A megkétszereződő, megháromszorozódó forgalomra alaposan fel kell készülniük. S hogy ezt nemcsak ők ki-,sérik figyelemmel, azt többek között az is jelzi, hogy a nyári időszakra történő felkészülésről már kora tavaszszal beszámoltak a járási pártbizottságnak, a tanácsi szerveknek, s április utolsó napjaiban a MESZÖV elnöksége kihelyezett ülésen foglalkozott a felkészüléssel. A kötelező ellenőrzés mellett a szükséges segítségnyújtás szándéka jellemzi ezeket a tanácskozásokat — mondja Dénes László —, éppen ezért tartjuk munkánk fontos részének. Köztudott, hogy a pénzügyi, gazdálkodási szabályozók számunkra sem teszik lehetővé, hogy akkora bolti és vendéglátóipari kapacitást építsünk ki, ami elegendő a csúcsidőszak másfélszázezer vásárlójának kényelmes ellátásához, így például elsődleges feladatunk, hogy nyújtott és a pihenőnapokra is kiterjedő nyitva tartási idővel oldjuk fel boltjaink zsúfoltságát. „Nonstop” munkarend Június közepétől, az iskolaév végétől számítják vezetők, dolgozók a „nonstop” munkarendet. Hetenként hétszer nyitnak e két és fél hónapban a legnagyobb forgalmú ABC-k, s szünnap nélkül dolgoznak az éttermek is. Napi tízórás munkaidőben, heti egy pihenőnappal dolgoznak ekkor kereskedelmi dolgozóink. De ha figyelembe vesszük azt is, hogy az áruszállítás sem lehet óramű pontosságú a csúcsforgalomban akkor bizony 12—13 órás műszakkal is számolniuk kell a boltvezetőknek, helyetteseknek. S ezt szabadidővel később sem tudjuk ellensúlyozni. Anyagilag viszont megpróbáljuk. A múlt évi gyakorlat szerint vasárnaponként 250-től 450 forintig terjedő térítésben részesülnek a kereskedelmi dolgozók. Ennek ellenére még mindig hiányzik a kívánatos létszámból ötven szakképzett dolgozó. Havonta 50 millió forint A csúcsforgalomban persze „nem hiányozhat” ember. Munkába állítják egy-egy boltban a tanulókat is, természetesen felnőtt fizetéssel, s a pultok mögé, illetve a gondolák mellé állnak az irodai dolgozók is szabadnapjaikon, mert az évente már több mint egymilliárd forint forgalmat lebonyolító szövetkezet bevételeinek igen nagy hányadát a három nyári hónapban éri el. — ötvenegy boltunk múlt évi januári forgalma alig haladta meg a 18 millió forintot, júliusban pedig ötvenmilliót forgalmaztak. Hasonlóképpen a 32 vendéglátóipari üzletünk is csaknem háromszor annyit forgalmazzott egy nyári hónapban, mint januárban. Ezek az arányok a bevételnél, s ilyenek a dolgozók leterheltségére vonatkozó arányok is. Feladataik súlyát érzik és értik a partnerek is. A tejipar és a sütőipar például naponta kétszer szállít friss árut a nyári hónapokban, s nemcsak a tópartra, hanem Martonvásárra is. A hús és húskészítmények vonatkozásában nagyrészt önellátók, de húsipari partnereik is jól alkalmazkodnak az üdülőkörzet igényeihez. Zöldség és gyümölcsellátásukat saját felvásárlással alapozzák meg, részben a szerződéses termeltetéssel, részben pedig a kiskertekből származó termelvények bolti felvásárlásával, így friss, kiváló minőségű és árban is elfogadható ellátási szintet tudnak tartani. Bővítettük is az ellátási feltételeket, hiszen Bencehegyen élelmiszerboltot, Kajászón kis ABC-áruházat nyitottunk, a szezonra elkészül az agárdi cukrászüzemünk, Gárdonyban pedig húsboltot nyitunk. Mérsékelt ár — kitűnő minőség Létszámgondjaikon némileg enyhít, hogy mintegy 160 gyesen levő dolgozójuk munkájára is számíthatnak a főidényben, valamint az is, hogy két másodosztályú, nagyforgalmú éttermüket szerződésbe adták. Ugyanakkor nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a LIDL és a VADÁSZ, e két nagyon nagy forgalmú, saját üzemeltetésű éttermük a környék alapellátásába továbbra is besegítsen az előfizetéses étkeztetéssel. Mindkét étteremnek már most több száz egyéni előfizetője van, s lesz is mindaddig, amíg a mérsékelt ár mellett a kitűnő minősé-get is megtartják. Dénes László elnök a 25-ik tóparti nyárra történő felkészülést irányítja a szövetkezet élén. Néhány összehasonlító adatpárt mond, amiből nyomban kiderül, hogy ,,öszsze sem lehet hasonlítani” az akkori és a mostani forgalmat, sem a tárgyi feltételeket. Hiszen hatalmas korszerű áruházak, éttermek létesültek a tóparton azóta, s maga a tópart is „divatba jött” egy negyed évszázad alatt. Új létesítmények az autópálya mellett — egyre jobban „divatba is jön” — mondja Dénes László —, hiszen a közművesítés, a kiépítettség, a tó tisztítása és a strandok kiépítése mellett az emelkedő üzemanyagárak is hozzánk csalogatják a nyári üdülővendégeket. S ezt a tendenciát az autópálya sem változtatta meg, sőt! Oda kényszerített bennünket az élet a pákozdi hegyoldalra, a mindenki által ismert „faházakkal”. Ezek jó szolgálatot tettek az autópálya utasainak alapellátásában, de legyünk őszinték, esztétikailag nem erre mondják azt, hogy „európai”. Ezt azért merem már ilyen őszintén megfogalmazni, mert elkészült a két faházat felváltó éttermi és szálláshelyet is biztosító vendéglátóipari létesítményünk terve. A KPM már kiépítette a kamionpihenőt is magába foglaló parkolót és közúti csomópontokat, s több mint remény, hogy az Idegenforgalmi Alap kedvezményes hitelével két éven belül felépíthetjük az új létesítményeket. Mindkét oldali parkolóban étterem, s a tranzitforgalmat kiszolgáló mosdórendszer, valamint a tetőtérben 10—10 motelszoba áll majd a vendégek rendelkezésére. A formailag is különleges létesítmények egyikét már 1984- ben át akarják adni, egy évre rá pedig a másikat. Ezzel Fejér megye kimagasló helyet és rangot foglal majd el az M7-es autópálya forgalmának kiszolgálásában. Zökkenőmentes lebonyolítás ez a közeljövő. A holnapok feladatát azonban a tóparti kereskedelmi és vendéglátó forgalmának megszervezése és zökkenőmentes lebonyolítása jelenti. A programok elkészültek, elvileg jónak találtattak. Most már csak „le kell futtatni” ezeket a programokat: ötvenegy bolt, 32 vendéglátóhely, 15 hús-, kenyér-, sör- és üdítőital-, illetve cukrászati üzem, s ezerkétszáz szövetkezeti dolgozó „kompjuterén”. Kátay Antal Az összegzés várat magára Vannak emberek, akik életük egy-egy sikerénél megállnak, elgondolkodnak, összegeznek. Talán még azt is számba veszik, mi fér bele a még nekik járó években. Vannak, akik az egyik ötletet a másik után valósítják meg. Befejezett dolgaik mellett már ott van az elkezdett. Munkájuk láncolata kapcsolja egy életté mindennapjaikat. Nincs szabad órájuk az idő múlását számba venni. Mindig a jövőre gondolnak, így két-három éves emlékek, élmények is tegnapinak tűnnek számukra. Ilyen embernek ismerem Szabó Gyulát, a Dunaújvárosi Munkásszövetkezet elnökét, akit tízéves szövetkezeti tevékenységéért a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntettek ki. Szaktudását, munkáját munkatársai ítélhetik meg legjobban. Dunaújvárosban húsz évvel ezelőtt már együtt dolgozott Halász Józseffel, aki ma a Dunavidéki Ven déglátó Vállalat igazgatója. Barátok az életben, versenytársak és konkurrensek az üzletben. Aligha szólhatna más illetékesekben róla: — Jó szakembernek tartom Szabó Gyulát, és még jobb vehetőnek. Mindig a belső énje, a szakma szeretete hajtotta. öt, még a vállalatunk üzletvezetője volt, sohasem kellett utasítani. Színvonalasan irányította a reábízott éttermeket, teli ötlettel, szíves vendéglátással. Az ő idejében fogalom volt a Vigadó, majd később a Kohász étterem. Többen dolgoztak hasonló beosztásban, de ő kiemelkedett. — Most konkurrensek vagyunk. Úgy tekintem, mint nemes ellenfelet. Bizonyos intézkedései figyelmeztetnek, megmozgatnak, orientálnak. Bevallom, mélységesen tudunk irigykedni egymásra egy-egy ötletért. Mégis csak bosszantó, hogy miért nem nekem jutott eszembe például legutóbb a Béke városrészben megnyitni a Pilseni sörözőt. — Sokat járt és jár külföldön. Kíváncsisága végtelen. Megnéz minden kereskedelemmel kapcsolatos boltot. Ennek egyik megvalósulása Dunaújváros ételbár-hálózata. Szinte elsőként alkalmazik ezt az újszerű vendéglátást az országban. Pedig más is járt Costa-Bravan, ahol régóta működnek snack bárok. És még egy fontos dolgot: rendkívüli az együttműködő képessége. Számára első a vendég, a vásárló, és érte akar jó vendéglátást, jó kereskedelmet Dunaújvárosban. Ismeri a szövetkezet lehetőségeit, így közös megoldást keres mindig. Ez nem zárja ki az egészséges rivalizálást. Ha együtt töltjük a hétvégénket, üzleti titokról nem beszélünk, de hét közben már keressük üzletpolitikánk lehetséges közös gondjait. Amit én csodálok benne, az a kifogyhatatlan energiája, mozgékonysága, egyegy ügy melletti kitartása, makacssága. Szereti és érti, amit csinál. Helyettese, Kiss Tiborné így foglalja össze az évek során Szabó Gyuláról szerzett tapasztalatait: — Tipikus vezető, aki intézkedéseivel megelőzi az eseményeket. Bizarr ötletei olykor-olykor megdöbbentenek, de a megvalósulás közben már látom bennük a szenzációt. Hozzá kell tenni, hogy rendkívül következetes egy-egy közös elhatározás megvalósításában. Nem fogad el sem magától, sem mástól lehetetlenre való hivatkozást. Szerintem ezért is sikerült a szövetkezeti vendéglátásban egységes stílust kialakítani, ami egyben Dunaújváros egyik jellegzetessége is. Még ma is az ország távoli szögleteiből, Budapestről is eljönnek az ételbárjainkat megnézni. Ez az a korszerű technológia, ami nemcsak a máé, hanem a holnapé is. Ez persze csak kiragadott példa. Számos szakmai bizottság tagja, elnöke, így ötleteivel az ország kereskedelmét színesíti, gyarapítja. — Szenvedélye a szakmája. Ezért is kifogyhatatlan a lendület. Ha már valami a megvalósulás sínén van, újabb dolgon gondolkodik. Ez adja a munkásszövetkezet fejlődési tempóját. Megállás, öszszegzés nincs, hisz a jövő kívánta tennivalók folyamatosak. Kaszás Éva A párttagság nem húzódhat vissza.,, A politikai munka és a gazdaság A politikai munka feltételei sokkal nehezebbek napjainkban, amikor a gazdasági fejlődésben, az életszínvonal alakulásában, az elért eredmények megőrzése, megalapozása összehasonlíthatatlanul nagyobb erőfeszítést követel, mint korábban a látványos, dinamikus növekedés. Holott a feladatok nagysága, jellege, a lépésváltás, a versenyben maradás minden eddiginél hatásosabb szemléletformáló, mozgósító munkát igényel. Az aktivitáshoz, a tudatos cselekvéshez szükséges politikai feltételek megteremtéséhez, az eredményes meggyőző munkához nélkülözhetetlen a nyíltság, az őszinte párbeszéd, a véleménycsere. Feladatainkat csak úgy oldhatjuk meg eredményesen, ha fennmarad a párt és a tömegek között az elmúlt negyedszázadban kialakult kölcsönös bizalom. Ami a nehézségek jellegét, mértékét illeti, két egymással ellentétes nézettel találkozhatunk. Az egyik vélekedés szerint a lakosság az ország gondjait még nem ismeri eléggé. A másik felfogás viszont azt hangsúlyozza — és ez tűnik reálisabbnak —", hogy az emberek ismerik is, érzékelik is az ország gondjait. A feladat tehát nem egyszerűen a helyzet ismertetése, még kevésbé annak dramatizálása, hanem a kivezető utak-módok, a távlatok bemutatása. Széles körben jogos igény: „Mondják meg mit kell tennünk. Itt és most”. Ebben a határozott felszólításban a tömeges tenniakarás és segítőkészség fejeződik ki. A beosztott joggal várja vezetőjétől a pontos és konkrét feladatmeghatározást. A vezető azonban már nem várhatja ugyanezt fentről. A tennivalók annyira sokszínűen árnyaltak, a piac, az információk szerepe, az alkalmazkodóképesség annyira meghatározó, hogy észszerű, hatékony cselekvési programot csak helyileg lehet készíteni. A gazdasági és a politikai munkában egyaránt nélkülözhetetlen a nagyfokú öntevékenység és felelősség. Az aktív és eredményes cselekvés szemléleti, tudati feltételeinek megteremtéséhez szükséges jól ismerni a közhangulatot, fontos gyorsan reagálni az igényekre, a kérdésekre. A közhangulat befolyásolásához, formálásához nélkülözhetetlen az emberek rendszeres tájékoztatása, beavatása, részvétele az ügyek intézésében. Sok helyütt a dolgozók teljesebben, naprakészebben informáltak az ország, a népgazdaság dolgairól, mint saját vállalatuk, üzemük nehézségeiről, tényleges viszonyairól. „Nem akarjuk az embereket elkeseríteni, az elvándorlást felgyorsítani” — érvelnek a titkolódzó vezetők. A kilátástalanság meghirdetése valóban csak nehezítené a helyzetet. De miért ne lehetne a feszítő gondokból, a nagy terhelési próbából erőt, küzdőképességet, tettrekészséget meríteni? Igaz, ehhez viszont nem annyira a helyzet drámaiságának tarthatatlanságának bemutatása szükséges, mint a világos távlatok, a meggyőző programok felvázolása. Az elemzésekben, a következtetésekben el kell jutni a részleg és az egyes ember konkrét tennivalóinak meghatározásáig. A küzdőképesség, a cselekvőkészség fokozásának másik fontos feltétele a társadalmi és a munkahelyi közérzet javítása. Mindenütt, ahol a dolgozók, az állampolgárok ügyeit intézik, ahol szolgáltatásokkal, áruellátással foglalkoznak, különösen nagyok a szemléletformálás révén hasznosítható tartalékok. De csaknem valamennyi kisebb-nagyobb közösségben akadnak feszültségek, kedélyeket zavaró mozzanatok, amelyek feleslegesen őrlik az idegeket, elfecsérlik az alkotó energiákat. A pártszervezetek, a szakszervezetek tisztségviselői sokat tehetnek azért, hogy „az embereket ne a semmiségek koptassák”. Rugalmasság, kezdeményezés, megújulás. Az újítás, a kezdeményezés a politikai munkában tudatos küzdősém a rutin, a sablonos megoldások ellen, az „önmozgatáshoz” szükséges energiák csökkentésért. Aligha lehet hatni a gondolkodásra, a szemléletre a közhelyek, az általánosságok, a semmitmondás védőbástyái mögé húzódva. A megújulás a politikai munkában is óhatatlanul hibalehetőségekkel, mondhatnánk, kockázattal jár. Nem lehetünk a csalhatatlanság illúziójának rabjai, s nem mehetünk mindig biztosra. Kötelességünk viszont a tévedések, a hibák lehetőségeit minimálisra csökkenteni. Ennek előfeltétele a nyitottság, a fogékonyság az új iránt, a mások véleményének igénylése, meghallgatása, az eltérő nézetek ütköztetése, a viták felkarolása, a tanulságok megszívlelése. A demokratikus légkör és munkamódszer tehát a megújulás feltétele. Vagyis a párttagság a társadalom aktív rétege nem zárkózhat el, nem húzódhat vissza a magánélet csöndjébe, ellenkezőleg: keresnie, ápolnia kell a kapcsolatteremtés formáit, lehetőségeit. Nem vállalhatjuk a semmitmondás kockázatát, ha meggondoljuk, hogy megnyilvánulásainkkal mozgósítani kívánjuk a közvéleményt, cselekvésre akarunk serkenteni. Tévedni ilyen helyzetben szabad, az esetleges hibákat beismerni, korrigálni persze kötelező. A megújulás őszinte igénye tehát feloldhatja a merevség, a semmitmondás görcseit, de nem eredményezhet lezserséget, szabadosságot, politikai liberalizmust. Vagyis az elmélyült munka, a tények, az összefüggések ismerete, megbízható kezelése alól nincs felmentés. De a megújulás követelménye nem vezethet csapongáshoz, bizonytalansághoz, elvi-politikai következetlenségekhez sem. A nyíltság, az őszinteség egyértelmű kiállást követel nemcsak általában az országos politikai célok mellett, hanem minden kisebb és nagyobb konkrét ügyben, amely az adott helyen az egészséges közszellemet, az eredményes munkát szolgálja. A határozottság, a szemlélet- és magatartásbeli hibák szenvedélyes ostorozása gyakran lehet népszerűtlen, személyes érzékenységet, érdekeket sértő. Ám a konfliktusok vállalása elkerülhetetlen napjainkban, amikor gyakran az elért szintek megőrzéséért is keményen meg kell küzdeni, s a régi módszereket és beidegződéseket elhagyva új utakat kell keresni. Kovács József az MSZMP KB munkatársa 1