Fejér Megyei Hírlap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-03 / 1. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 1984. JANUÁR 3. KEDD A közigazgatás továbbfejlesztésének célja: a lakosság jobb szolgálata írta. Závodi Imre, a Fejér megyei Tanács elnöke Az országgyűlés decemberi ülésszakán olyan törvényeket hozott, amelyek a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének fontos állomásai. Sor került a széles körű társadalmi vita tapasztalatainak felhasználásával — az új választójogi törvény megalkotására, valamint az alkotmány módosítására. Az Elnöki Tanács pedig módosította a tanácsokról szóló törvényt. E magas szintű állami döntések — az MSZMP KB 1983. október 12-i állásfoglalásának megfelelően — azt a célt szolgálják, hogy tovább szélesedjék a lakosság részvétele az állami munkában, a közügyek intézésében. Ennek elősegítésére pedig egyszerűsödik az államszervezet, tovább nő a helyi tanácsok hatásköre és felelőssége. Társadalmi, politikai közösségek Az elmúlt években megteremtődtek a továbblépés társadalmi, gazdasági, politikai feltételei. Szocialista társadalmunk fejlődésének eredményeként településhálózatunk a közjogi-igazgatási formák felhasználásának segítségével is gyökeresen átalakult. Nagy ütemben fejlődött, korszerűsödött községeink, nagyközségeink, városaink igazgatási szervezete is. Ehhez képest azonban sokszor háttérbe szorul azoknak a követelményeknek az érvényesítése, melyek a községeknek, mint társadalmipolitikai közösségeknek a megszervezéséhez, érdekeik kifejezési formáinak megteremtéséhez fűződnek. Településeink természetes földrajzi egységek, s ennek megfelelően lakói társadalmi-politikai közösséget alkotnak. A település egyben igazgatási és ellátási szükségletek kielégítésének színtere is. E funkciók teljesítése azonban a kistelepülések szintjéről racionálisan és gazdaságosan nem oldható meg. Eddigi korszerűsítési, racionalizálási törekvéseinknek ez volt a kiindulási pontja. A települési közösségeknek azonban önálló érdekeik vannak, és ezek — a relatív, más érdekekkel is egybevetett önállóság talaján — igénylik olyan szervezeti formák kialakítását, meglétét, működtetését, amelyeknek a keretei között ezek az érdekek alapvetően érvényesülhetnek. Településhálózatunk fejlődése, a közigazgatás korszerűsítése, az ellátó, szolgáltató intézményi rendszer kiépítése területén az elmúlt időszakban jelentős eredményeket értünk el. Úgy tűnik azonban, hogy a magyar közigazgatás a fejlesztésnek abba a szakaszába ért, amikor a látványosabb reformok után, a megoldásra váró kérdések tekintetében, az árnyalatok iránti érzékenységre, a munka tartalmi elemeinek fejlesztésére van szükség. A gazdasági, a kulturális, igazgatási — végső soron a lakosság szükségleteit kifejező — helyi érdekeket integrálni képes területi egységek megteremtését és hatékony működtetését fontos, folyamatos feladatunknak kell tekintenünk. A település azonban nem csupán a különböző szükségletek kielégítésének színtere, hanem egyben a közösségi élet fórumrendszere, ahol a lakosság közvetlen részvétele a döntés előkészítésében, a döntésben és a végrehajtásban nem csak lehetséges, hanem szükséges is. A továbbiakban a lakosságot is közvetlenül érintő legfontosabb változások lényegét szeretném ismertetni. Mint az már köztudomású, a központi politikai és állami döntéseknek megfelelően, a járások mint közigazgatási egységek 1984. január 1-től megszűntek és helyükbe új igazgatási rendszer lépett. Ezt az országos átszervezést a járási feladatkörök, funkciók folyamatos csökkentése, ezzel együtt a köztségek, nagyközségek önállóságának, felelősségének növekedése , e folyamat meggyorsítása iránti társadalmi, lakossági igények váltották ki. A fejlődés irányát jelezve Az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalása alapján az átszervezés eredményeként olyan új igazgatási rendszer alakult ki, mely tartalmazza a jövő, a fejlődés irányát mutató elemeket is. Nevezetesen: a helyi tanácstestületek meghatározó szerepének, a szocialista demokráciának a további fejlesztése, erősítése, a közigazgatás korszerűsítése mind-mind azt az igényt támasztják, hogy a helyi tanácsok gazdálkodási, döntési önállósága mind teljesebbé váljon, a községi tanácsok önállóságának, felelősségének erősítésével, a fokozatosság elvének betartásával meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a községeket is közvetlenül majd a megyei tanácsok irányítsák. Jelenleg azonban még szükség van arra, hogy a központi és megyei irányításban, annak közvetítésében az erre kijelölt városok és nagyközségek közreműködjenek. Az eredményes működés érdekében elengedhetetlen azonban az, hogy a kijelölt városi, nagyközségi és a községi tanácsok között a kölcsönös érdekek felismerésén alapuló együttműködése alakuljon ki. Az MSZMP KB határozata szerint tehát a fejlődés fő irányaként a kétszintű, megye—község helyi igazgatásra való fokozatos felkészülés perspektívája az irányadó. A megye—község kapcsolatok általánossá válásának feltételei azonban csak majd akkor teremtődnek meg, ha fokozatosan beindulnak az ezt segítő folyamatok. Ennek során az, hogy: — 1985-től, a következő választási ciklus kezdetétől, korszerűsítjük a közös tanácsok testületi működését, a nem székhely társközségekben alakítandó elöljáróság érdemi hatáskörökkel való ellátása révén, fokozatosan elterjedjenek a többcélú, komplex községtársulások, melyek az egymáshoz közel fekvő települések kölcsönös érdekek alapján való önkéntes igazgatási-gazdasági társulásai, melyek a jelenleginél nagyobb településegyüttesek létrejöttét, ezáltal a lakossági igények magasabb szinten történő kielégítésének lehetőségét teremthetik meg. Körzetközpontok, hatáskörök A módosított Tanácstörvény értelmében a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a megyei tanács javaslatát figyelembe véve — jelölte ki azokat a tanácsokat (városokat és városi jogú nagyközségeket), amelyeknek szervei a megyei irányításban közreműködnek, illetve határozta meg a hozzájuk tartozó községeket (városkörnyék). Megyénkben a megyei irányítás uján 1984. január 1-től közreműködnek: Székesfehérvár, Dunaújváros, Mór városok, Gárdony, Bicske, Sárbogárd városi jogú nagyközségek. A településföldrajzi, a gazdasági, a társadalmi adottságok az igazgatáspolitikai szempontok racionális felmérésével határozott törekvésünk volt az, hogy a város környék lehetősége szerint foglalja magába azt a vonzáskört, ahol a vonzásfunkciók „sűrűsödése” várható, illetve amelyen belül a kölcsönös érdekeltségen alapuló egyéb együttműködési kapcsolatok állnak fenn a város környék települései között. Világos ugyanis, hogy a város környékén belül — ha nem is azonos mértékben — de hatni kell a város és a község, valamint a község— község közötti kölcsönös érdekeltségi, egymásrautaltsági tényezőnek. Alapvető cél volt annak biztosítása is, hogy az állampolgárok ügyeinek intézése elsősorban lakóhelyükön történjék. Ennek érdekében a politikai célkitűzéseket megvalósító állami döntések révén a megszűnt járási hivatalok feladat- és hatásköreit, illetve elsőfokú hatósági jogköreit nagyobb részben a községek, nagyközségek kapták meg. A járási hivataloktól a községi, nagyközségi tanácsi szakigazgatási szervekhez többek között a következő fontosabb hatáskörök, feladatkörök települtek át elsőfokú intézésre: Egészségügyi szociális hatáskörök, — a tanácsi bölcsődék nyitva tartási idejének megállapítása, — hadigondozási ügyekben való döntés, érdekképviselet, — oktatási intézmények orvosi ellátásáról való gondoskodás. Építésügyi hatáskörök: — elsőfokú építésügyi hatósági jogkör gyakorlása (ha erre a megyei tanács végrehajtó bizottsága felhatalmazást adott), — közterület használati ügyekben való döntés. Igazgatási hatáskörök: — eljárás elsőfokon gyámhatósági ügyekben (kivéve: a gyámsági és gondnoksági, örökbefogadási és felbontási, továbbá — csak a községek esetében — az állami gondozási, az intézeti elhelyezési ügyeket). Ipari—kereskedelmi hatáskörök; — kisipari-igazgatási, kiskereskedelmi, vendéglátóipari ügyek elsőfokú intézése; — a magánkereskedelem, gyűjtőkereskedelem, mutatványosok igazgatásával kapcsolatos jogkörök. A városok (városi jogú nagyköszégek tanácsi szervei a hozzájuk tartozó községek tekintetében főként másodfokú hatósági ügyintézési feladatokat végeznek, eltekintve néhány ügyfajtától, melyekben első fokon intézkednek, így például: — kisajátítási ügyekben, — a gyámügyek közül: községre, nagyközségre kiterjedő hatáskörrel az örökbefogadással és annak felbontásával, gyámsággal és gondnoksággal, — községre kiterjedően pedig az intézeti elhelyezéssel, állami gondozással összefüggő hatósági ügyekben, — az építésügyi igazgatás területére tartozó hatósági feladatokban azon községek esetében, melyek építésügyi hatósági jogkörrel nincsenek felruházva, — az alkoholizmussal kapcsolatos ügyekben, — a tanácsi közutak, saját használatú utak, járdák építésével összefüggő hatósági ügyekben stb. Igazgatási társulások A fentiekből is kitűnik, hogy a hatáskörök decentralizálása nyomán a községi hatósági ügyek túlnyomó részében ma már a községi tanácsok szervei gyakorolják az elsőfokú hatósági jogkört. Azokban az ügycsoportokban, melyekben a döntéshez, elbíráláshoz különleges szakértelemre van szükség, az ún. „igazgatási társulások” létrehozása ad lehetőséget arra, hogy az ilyen ügykategóriákban is a községben történjék az elsőfokú ügyintézés. Fontos célkitűzése a helyi területi igazgatás továbbfejlesztésének, hogy a községi igazgatási társulások segítségével elérjük: a községi szinten intézhető ügyeket valóban ott intézzék, és ne a városi tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve járjon el elsőfokú hatóságként. Gyakorlatilag tehát a hatósági ügyintézés körében ilyen esetben a városi (városi jogú nagyközségi) tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szervei túlnyomó részt másodfokú hatóságként járnak majd el. (Fellebbezések elbírálása, elsőfokon jogerőre emelkedett határozatok elleni felülvizsgálati kérelmek elbírálása stb.) Meg kell jegyezni: fontos igazgatáspolitikai célkitűzés, az, hogy a városi és a városkörnyéki kapcsolatban ne a függőségi viszony legyen a jellemző, hanem az önkéntességi alapon kialakult kapcsolati rendszer. Az együttműködési kapcsolatok kiépítése, majd azok belső tartalmából függő fenntartása jelentős, a fejlődést biztosító politikai-gazdasági kérdés. A terület, a település fejlesztése a lakossági szükségletek kielégítésének megszervezése, az államigazgatási feladatok végrehajtásának biztosítása a tanácsok legfőbb teendője. A megoldáshoz, végrehajtáshoz vezető út eszköz lehet a különböző társulások, együttműködési formák kialakítására. A városkörnyéki igazgatási rendszer létrejöttével mód és lehetőség nyílik arra, hogy a községi tanácsok egymással és a várossal (városi jogú nagyközséggel) társulva gazdasági eszközeiket hatékonyabban használják ki a lakosság érdekében, hiszen a jelenlegi gazdasági helyzetben különösen fontos a rendelkezésre álló eszközök optimális, ésszerű felhasználása. Ez gyakran együttes fejlesztési célok kialakításával, illetve esetleg, közös beruházások révén valósítható meg. Az ilyenfajta együttműködés úgyszólván ,,nyitott rendszer”, irányulhat egyszeri feladat végrehajtására (un. együttes fásítás, vízgazdálkodási feladatok, társadalmi munka végrehajtása és szervezése), folyamatos együttműködésre, valamely — egy vagy több — feladatkör folyamatos ellátására. Mindezen társulások elvi alapja a felek egyenjogúsága és mellérendeltsége. Felkészülten az újra Az átszervezés során létrejött hivatali apparátusok alkalmasak a magasabb színvonalú szakszerű igazgatási munkára. Ahol szükségessé vált, a megyei irányításban közreműködő és a helyi tanácsok szakigazgatási szervezetét megfelelően felkészült szakemberekkel erősítettük meg. Az apparátusokat differenciált módon felkészítettük az újszerű, megnövekedett feladatok végrehajtására, annak a vezérelvnek szem előtt tartásával, hogy az államigazgatási tevékenységet politikailag és szakmailag jól képzett, művelt vezető káderállomány és apparátus végezze. A korszerű, embercentrikus, szolgáltató jellegű, kulturált igazgatási tevékenység érdekében bővítettük az ügyfélfogadási időket, és 1984. január 1-től valamennyi helyi tanács „nyújtott ügyfélfogadást” tart a szerdai napokon. Az eddig létrehozott ügyfélszolgálati irodák munkája ma már nemcsak felvilágosító tevékenységre korlátozódik, hanem — meghatározott ügycsoportokban — konkrét ügyintézést is végez. Törekvésünk az ügyfélszolgálatok számának további növelése, belső szervezeti intézkedések foganatosítása, mellyel az ügykörök bővítésére, illetve ún. kibővített ügyfélszolgálatok létrehozására kerül sor A közigazgatásunkban egyre gyakoribbá váló reformok egyszerre jelzik az állami feladatok mennyiségében, minőségében és jellegében bekövetkező gyors változásokat, a közigazgatás által szolgált társadalmi viszonyok fejlődésének dinamikáját. A fejlődés menetének állomásait jelentő reformok közül a jelenlegi változás tulajdonképben olyan előrelátó, a társadalmi fejlődés szükségleteihez igazodó alkalmazkodás, amely a közigazgatás fejlesztésének tudományosan is megalapozott formája. Ez a korszerűsítési folyamat is hozzájárul ahhoz, hogy közigazgatási rendszerünk megfeleljen azoknak a követelményeknek, melyet a fejlett szocialista társadalom iránta támaszt. Arra kell törekednünk: a tanácsok tevékenységében állampolgáraink azt tapasztalják, hogy munkájuk mind a társadalom, mind az egyén érdekében szükséges és az a lakosság szolgálatát jelenti. Növénytermesztés - 1984 Sokrétű, összetett feladatot kell 1984-ben megoldaniuk a növénytermesztőknek. A MÉM-ben kapott tájékoztatás szerint 1984-ben a növénytermelésben összességében az 1982. évi kiemelkedő eredmények elérése a cél. Nagy feladat vár a gabonatermelőkre. A hazai mezőgazdaság történetének eddigi legnagyobb, 15 millió tonnás eredményét irányozták elő. Ez 200 ezer tonnával haladja meg az 1982. évi termés mennyiségét, és annyi, amennyit a VI. ötéves terv utolsó évére, 1985-re terveztek. A kalászos gabona termőterületét nem növelik, változatlan területen ismételték meg az elmúlt év őszén a vetést. Az őszi és a téleleji szárazság miatt a növények kelése a vártnál lassúbb volt, és a búza az egy évvel korábbihoz képest némileg kedvezőtlenebb képet mutat. Ezért a tavaszi hetekben nagy szükség lesz a megfelelő tápanyag-utánpótlásra, a növényállomány mesterséges „erősítésére”. Gazdaság- és társadalompolitika 3. OLDAL Az első munkanap Visontán Új innovációs társulás Visontán, az év első munkanapjának reggelén,az ország legnagyobb külszíni fejtésén dolgozó bányászok gondos előkészítés után mozgásba hozták a gépeket. Az újévi ünnep alkalmával ugyanis — kivételesen — 24 órás munkaszünetet tartottak az egyébkén folyamatosan üzemelő bányában. Ebben az évben a Mátraaljai Szénbányák Thorez bányaüzemében hétmillió tonna szén felszínrehozatalát tervezik, a szomszédos Gagarin Hőerőmű fűtőanyag igényeit pontosan, naprakészen kívánják kielégíteni. A szén minőségének javítását is tervezik. A visontai bányászok munkájának jelentőségét mutatja, hogy a hazai szén mennyiségének körülbelül egynegyedét ők termelik és az általuk adott fűtőanyaggal a Gagarin Hőerőmű állítja elő a szénre alapozott hazai villamos energia felét. A legnagyobb feladatok a téli hónapokban várnak a bányászokra. Az év első hónapjában nem kevesebb, mint 620 ezer tonna szenet szolgáltatnak a Gagarin Hőerőműnek. Agrár Innovációs Társulás néven új innovációs pénzintézetet alapított az Állami Fejlesztési Bank, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a SZÖVOSZ. A társulás feladata, hogy a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, valamint az élelmiszergazdaság ipari és kereskedelmi hátterét szolgáló ágazatokban az innovációs folyamatokat finanszírozza. Az új kis bank a teljes innovációs folyamatot átfogva hivatott segíteni a találmányok hasznosítását, új technológiák, termékek kifejlesztését és bevezetését. Mindehhez a társulás kamat ellenében innovációs kölcsönt, illetve részesedés fejében végleges tőkejuttatást nyújt, így részben átvállalja a fejlesztések kockázatát. A társulás induló vagyonát az alapítók adták össze.