Fejér Megyei Hírlap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-01 / 26. szám

2. OLDAL Jurij Andropov levele az UNESCO főigazgatójához A nemzetközi helyzetről, az UNESCO feladatairól szólt Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke levelé­ben, amelyet Amadou­ Mah­­tar M. Bow-hoz, az UNESCO főigazgatójához intézett. A főigazgató megküldte Andro­­povnak A jövő forrásainál­­ című könyvét, amely az emberiség sorsáról alkotott elképzeléseit tartalmazza és levelet intézett az SZKP KB főtitkárához. Jurij Andropov válaszában köszönetet mond a könyvért, majd így folytatja: „Osztanom kell azt az ag­godalmát, amelyet ön a fegyverkezési hajszával és a nukleáris háború veszélyé­vel kapcsolatban juttat kife­jezésre. Valóban, ez a veszély növekedőben van, de — mint ismeretes — nem a mi hi­bánkból. Milliók számára válik egyre világosabbá, hogy a feszültség forrása az Egye­sült Államok jelenlegi kor­mányzatának világuralmi tö­rekvése. Ez a kormányzat az egész földgolyót szuverén birtokának tekinti, s úgy hi­szi, joga van rákényszeríte­­nie másokra saját magatartá­si normáit. A Szovjetunió más politi­kát folytat nemzetközi té­ren. Ez az irányvonal egy­beesik az ENSZ, valamint szakosított szerve, az UNES­CO alapokmányaiban fog­laltakkal.­­ Az UNESCO tagállamai túlnyomó többségével együtt mi támogatjuk az ön által kééezett szervezetnek a béke és­ a nemzetközi együttmű­ködés érdekében kifejtett te­vékenységét. Az ilyen együttműködés erősítése, fej­lesztése különösen jelentős akkor, amikor növekszik a feszültség. Az UNESCO sokat tehet a szilárd béke bizto­sításáért folytatott harcban. Az UNESCO előtt a tudo­mány, a kultúra és a műve­lődés területén álló felada­tok elválaszthatatlanok a fajüldözés, a faji megkülön­böztetés ellen, a nem egyen­jogú nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszerének megszilárdítását célzó kí­sérletek ellen folytatott harc­tól. Csak üdvözölni lehet az UNESCO azon törekvéseit, hogy vessenek véget ezeknek az anakronizmusoknak, ame­lyek a gyarmati uralom szé­gyenletes időire emlékeztet­nek. Megértjük azt a figyel­met, amelyet az UNESCO az új információs világrend megteremtésének szentel. Ez az új rend hozzájárul az „in­formációs imperializmus”, a nyugati monopóliumok e té­ren fennálló uralmának fel­számolásához. Arról, hogy ez az orientá­ció megfelel a szervezetben képviselt államok túlnyomó többsége érdekeinek, az UNESCO 1984—89-re jóvá­hagyott munkaterve tanús­kodik. Azoknak, akik szembe kí­vánnak helyezkedni az UNESCO keretei között si­keresen és kölcsönösen elő­nyösen együttműködő álla­mok közösségével, meg kell érteniük, hogy ezért egyedül ők viselik a felelősséget. Bízom abban, hogy a Szov­jetunió s az UNESCO közöt­ti együttműködés továbbfej­lesztése megfelel a népek létérdekeinek, a béke és a haladás ügyének” — írja Jurij Andropov levelében. A levelet kedden hozta nyilvánosságra a TASZSZ szovjet hírügynökség, s egy­úttal ismertette M. Bon Andropovhoz intézett írását is. Az UNESCO főigazgatója az ismertetés szerint elküldte Jurij Andropovnak A jövő forrásainál­­ című könyvet, s mellékelt levélben rámuta­tott: a könyv annak a hosz­­szú munkának az eredménye, amelynek során kidolgozták a szakosított szervezet 1984— 89-re szóló, második közép­távú munkatervét. Megjelent a záródokumentum A napokban a Kossuth Könyv­kiadó gondozásában füzet­alakban megjelent a madridi ta­lálkozó záródokumentuma. A záróközlemény pontos címe: Az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten részt vevő államok képviselői 1980. évi — a záróokmánynak az értekezletet követő intézkedésekről szóló rendelkezései alapján tartott­­ madridi találkozóján elfogadott záródokumentum. A kiadvány tartalmazza e dokumentumot, amely az európai biztonsággal összefüggő kérdésekkel, a gaz­daság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén való együttműködéssel; a föld­közi-tengeri biztonsággal és együttműködéssel; a humani­tárius és egyéb területeken le­hetséges együttműködéssel, va­lamint az értekezletet követő intézkedésekkel foglalkozik. A füzet közli Várkonyi Péter külügyminiszternek a találko­zón elhangzott felszólalását is. Erich Honecker Berlinben fogadta Pierre Trudeau kanadai miniszterelnököt (Fotó : ap — mti — ks) Trudeau az NDK-ban A nemzetközi feszültség csökkentése, a fegyverkezési hajsza megállítása, a nukleá­­ris háború veszélyének elhá­rítása volt a központi témá­ja Erich Honecker és Pierre Elliott Trudeau keddi hiva­talos tárgyalásainak. A kanadai kormányfő hét­főn este érkezett háromnapos hivatalos látogatásra Berlin, de Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnöké­nek a meghívására. Kedden délelőtt Honecker és Trudeau először négy­­szemközti megbeszélést tar­tott, majd megkezdődtek a hivatalos tárgyalások, ame­lyek a délutáni órákban fe­jeződtek be. Trudeau ismertette a nem­zetközi feszültség csökkenté­sére szolgáló elképzeléseit. Kanada híve annak — mon­dotta —, hogy a világ öt atomhatalma tárgyaljok­ a nukleáris fegyverzetek glo­bális korlátozásáról. Az atomsorompó megállapodást következetesen be kell tarta­ni, egyezményben kell meg­tiltani a műholdak megsem­misítésére szolgáló fegyver­­rendszerek elhelyezését a vi­lágűrben. Most elsősorban a jövőre kell gondolni — mondotta. Elviselhető viszonyt kell ki­alakítani a különböző társa­dalmi rendszerű országok kö­zött. Erich Honecker ismertette a Német Demokratikus Köz­társaság békepolitikájának célkitűzéseit és ebben az ösz­­szefüggésben megvilágította a Varsói Szerződés tagálla­mainak prágai és moszkvai kezdeményezéseit, amelyek reális alternatívát kínálnak a konfrontációval szemben. Spiljak Washingtonban Kopreda Dezső, az MTI tudósítója jelenti: Mika Spiljak, a jugoszláv államelnökség elnöke kedden négynapos hivatalos látoga­tásra az Egyesült Államokba utazott. Joszip Broz Tito ha­lála óta Spiljak személyé­ben első ízben tesz látoga­tást Washingtonban a kol­lektív jugoszláv államfői testület elnöke. Reagan elnök meghívását a múlt év szeptemberében Belgrádban tett látogatása során nyújtotta át George Bush alelnök. A látogatás küszöbén a Washingtonból keltezett ju­goszláv sajtó­jelentések a baráti kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésére irányuló amerikai készségről elhang­zott állásfoglalásokon kívül utalnak a pénzügyi körök jelzéseire is, amelyek sze­rint továbbra is készek tá­mogatást nyújtani a jugo­szláv gazdasági nehézségek leküzdését célzó erőfeszíté­sekhez. A jugoszláv fővárosban ezek alapján úgy értékelik, hogy Spiljak amerikai útjá­nak serkentenie kell a gaz­dasági kapcsolatok erősítését és hozzá kell járulnia az együttműködést megnehezítő problémák elhárításához. Mindenekelőtt a kereskedel­mi forgalomban hagyomá­nyosan magas jugoszláv de­ficit csökkentésére gondol­nak, amely évi 500—600 mil­lió dollár körül mozog. A washingtoni tárgyalásokon ennek megfelelően várhatóan kiemelten lesz szó a gazda­sági kapcsolatokról, az ipari kooperációról, a pénzügyi és műszaki-tudományos együtt­működésről. Békét, biztonságot Európában Interjú Louis van Geyt-tel, a Belga Kommunista Párt elnökével Kérdés: Hogyan látja ön a NATO rakétatelepítésének megkezdése után kialakult új helyzetet? Milyen tenni­valót lát ebben az új hely­zetben a belgiumi békemoz­galom, azon belül a Belga Kommunista Párt számára? Van Geyt: Kétségtelenül új és veszélyes szakaszba ju­tottunk azzal, hogy Nyugat- Európában megkezdődött a rakéták hadrendbe állítása és a tárgyalások megszakad­tak. A helyzet jóval nyug­talanítóbb, mint korábban volt: új atomfegyverek je­lentek meg nyugaton, a Varsói Szerződés katonai válaszintézkedéseket fogana­tosít, a tárgyalások megsza­kadtak vagy szünetelnek. A helyzet rossz, de mi — pártunk, a haladó erők Bel­giumban, a békemozgalom általában — úgy látjuk, azért nem jóvátehetetlenül és visszafordíthatatlanul. Egyrészt változatlanul hat és cselekvésre kész az a ha­talmas tömegmozgalom, amely Nyugat-Európában el­­­lenzi az atomfegyverkezést, a rakéták értelmetlen hal­mozását, és igyekszik gátat vetni ennek a folyamatnak. Másrészt sok ország kor­mányköreiben — NATO- országok, semlegesek, szo­cialista országok egyaránt — keresik a módot a nemzet­közi légkör enyhítésére, a fegyverkezési és hideghábo­rús irányzat megfordítására. Ez nem könnyű, hiszen a Reagan-kormányzat és az őt támogató erők itt Európában jelenleg nem ezen az úton járnak. Hadd utaljak azért ,­ám több NATO-ország (Görögor­szág, Dánia) elutasította a rakétatelepítést, mások (pél­dául Spanyolország) cseppet sem rokonszenveznek vele, ismét mások (Hollandia, Bel­gium) még mindig halogat­ják, az események kedve­zőbb fordulatában bízva, be­fogadó döntésüket. Nálunk Belgiumban ez egyértel­műen a békemozgalom ha­tása és eredménye. Végül jelentős politikai erők, mint a nyugatnémet SPD egyér­telműen a rakéták ellen fog­lalnak ma állást, holott ko­rábban támogatták a NATO- határozatot. A másik oldalon, a Varsói Szerződés országai részéről egyértelmű és világos az ál­lásfoglalás, hogy a telepí­tési folyamat megállítását és visszafordítását akarják, s keresik a diplomáciai lépé­sek lehetőségét ehhez. Gon­dolok itt az önök országára, Magyarországra is, amely számos magasszintű megbe­szélést folytat nyugat-euró­pai vezetőkkel. Szerintünk jó alkalom le­het jelentős békekezdemé­nyezésekre a stockholmi ér­tekezlet, amely jelenleg az egyetlen tárgyalási fórum Kelet és Nyugat között. Nem helyettesítheti persze, hi­vatalosan elfogadott napi­rendjénél fogva, a megsza­kadt egyéb tárgyalásokat, de lehetővé teszi az érintkezést és a légkör javítását, ami segíthet abban, hogy a szov­jet—amerikai párbeszéd folytatódhasson. Végül is a kis országok és a semleges országok kezdeményezése se­gített kimozdítani a holt­pontról ugyancsak nehéz helyzetben a madridi ta­nácskozást is. Ez a példa is azt szemlélteti, hogy a kis országok tehetnek valamit a párbeszéd folytathatósága érdekében, a kölcsönös bi­zalom növelésére. A stockholmi tanácskozás napirendjén hivatalosan sze­replő bizalomerősítő intéz­kedéseket lehet továbbá szé­lesen is értelmezni, és közé­jük iktatni olyan kezdemé­nyezéseket is, mint újabb kötelezettségvállalások (a meglevők mellett) az erő­szakról, vagy az atomfegyve­rek elsőként használatáról való lemondásra, vagy atomfegyvermentes öveze­tek létesítése. Ez mind­­hoz­zájárulhat ahhoz, hogy idő­vel leszerelési intézkedések­re is sor kerüljön, Összegezve: ki kell tör­nünk a jelenlegi zsákutcá­ból, el kell érnünk az atom­fegyverek szintjének csök­kentését mindkét oldalon. Mi — a BKP — más pártokkal és szervezetekkel, így pél­dául a flamand katolikus munkásszervezettel karöltve azon igyekszünk, hogy kor­mányunk és más NATO- országok halasszák el a to­vábbi telepítéseket. Tehát mintegy fagyasszuk be a je­lenlegi helyzetet, a Varsói Szerződés válaszintézkedéseit is beleértve. Iktassunk be egyfajta „gondolkodási szü­netet”, amely végén esetleg új alapokon — mondjuk a hadászati és eurohadászati tárgyalások összevonásával, netán Trudeau javaslatának megfelelően a brit és francia atomerő bekapcsolásával is — folytathatók a tárgyalá­sok. Megnyerhetőnek tartom e gondolatnak a belga és hol­land kormányt, de több semleges és el nem kötele­zett ország kormányát, sőt, a Varsói Szerződés egyes or­szágai is szerepet játszhat­nak ebben diplomáciai ta­pogatózásokkal és előké­szítő munkával. Az enyhü­lésben érdekelt országok­nak és politikai erőknek se­­gíteniök kell tehát, és ilyen értelemben lépünk fel mi is, a magunk lehetőségei, kere­tei között. Belgiumban azon kell igyekeznünk, hogy a kor­mány formailag ne döntsön ezután sem a rakéták be­fogadásáról, nemzetközi sí­kon pedig lépjen fel a fent említett javaslatok értelmé­ben, próbálja egyengetni a párbeszédet. Azt hiszem, az előttünk álló fél év alatt kell eredményt elérnünk össze­hangolt erőfeszítésekkel, mert utána a telepítések már túlságosan előrehaladhatnak. Hozzátenném, hogy a kor­mányok kezdeményezései mellett nagy szerepet játsz­hatnak véleményem szerint a parlamentek közötti kap­csolatok, találkozók is, hi­szen a parlamentekben min­denütt jelen vannak jelen­tős fegyverkezés-ellenes erők, így akár a belga és magyar parlament közötti érintkezésre, kapcsolatokra is gondolok. Nemkülönben az egyes társadalmi szerve­zetek, békemozgalmi szer­vezetek közötti kapcsolatok­ra, érintkezésekre. Magyar Péter FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1984. FEBRUÁR 1. SZERDA KOMMENTÁR Halottak a szigeteken Fidel Ramos tábornok, a Fülöp-szigetek rendőrségének pa­rancsnoka kijelentette, hogy „a minapi népszavazással kap­­­­csolatos erőszak szintje semmilyen komolyabb következtetés levonására nem ad okot”. A kijelentés Manilában akkredi­tált nyugati újságírók gyűrűjében hangzott el. A világsajtó tudósítói egybehangzóan azt jelentették, hogy a népszava­zás alatti és utáni vérengzéseknek legalább kilenc halálos és számos sebesült áldozata van. Ezek az áldozatok azok közül kerültek ki, akik nemcsak bojkottálták, a Marcos-féle népsza­vazást, hanem tüntettek ellene. A hétezer szigetből álló országban mindig is voltak külön­böző előjelű zavargások és a biztonsági erők sosem bántak éppen kesztyűs kézzel a rendbontókkal. A mostani halottak azonban holtukban nagyobb veszélyt jelentenek a rezsimre, mint életükben jelentettek. A „legalább kilenc” halott csatla­­kozott ahhoz az egyhez, akit a manilai repülőtéren mindmá­ig tisztázatlan körülmények között öltek meg: Benigno Aqui­no szenátor ellenzéki vezér politikai erővé vált szellem­alak­jához. Arról van szó, hogy Aquino meggyilkolása óta jól lát­hatóan fellazultak az immár tizennyolc esztendeje megszakí­tás nélkül kormányzó Ferdinand Marcos rendszerének eresz­tékei és ez hosszabb távon beláthatatlan következményekkel fenyegethet nemcsak magában az országban, hanem a tágabb térségben is. A repülőtéri gyilkosságig széttagolt ellenzék, amelyet az élő Aquino börtönéből képtelen volt egyesíteni, most — per­sze lehet, hogy csak ideiglenesen, a közvéleményt felkavaró trauma hatására — majdnem egységesen követeli a politikai változásokat. A felizzó parázsra olaj a drámaian megromlott gazdasági helyzet. Az amúgy is rendkívül eladósodott ország­tól a megingott stabilitás miatt megtagadta az újabb hitelt a Világbank és az idegen, sőt a hazai tőke is tömegesen me­nekül az országból. Ez tovább növeli a munkanélküliséget, az inflációt, fokozza az elégedetlenséget. A bizonytalanságot fo­kozzák a Marcos elnök megrendült egészségi állapotáról, a hadsereg növekvő politikai szerepéről és az augusztusi gyil­kosság új fejleményeiről elterjedt hírek. Miután a Marcos által felállított első vizsgálóbizottság túl­ságosan nyilvánvalóan az elnöki palota eszközének bizonyult, létrejött egy másik, az Agrava bírónő által vezetett­­ testü­let, amelyben már helyet kaptak az ellenzék képviselői is. Nos, az előzővel szemben ennek a bizottságnak már két szem­tanúja is van (mindkettő a gyilkosság napján szolgálatban volt repülőtéri szerelő), akik eskü alatt vallják, hogy nem a kormány által megnevezett Rolando G­álmán volt a szenátor „magányos gyilkosa”. Aligha véletlen, hogy az elnök e vallo­mások után engedélyezte azt a népszavazást, amelynek egyik feladata az utódlás rendjének legalább minimális szabályo­zása volt. Washington éberen figyeli a fejleményeket. A Fülöp-szige­­teken van a térség két legnagyobb amerikai katonai támasz­pontja. Reagan, aki szalonképességi okokból az Aquino - gyilkosság miatt lemondta manilai útját, rendkívüli segély megszavazására akarja rábírni a törvényhozást. A kongresz­­szus azonban megoszlik. Harminchárom tekintélyes honatya nyílt levélben hívta fel az elnök figyelmét annak a veszélyei­re, hogy „Amerika túlságosan elkötelezheti magát a jelenlegi manilai vezetés mellett”. Harmat Endre Szovjet-román tárgyalások A bukaresti látogatáson tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a szovjet miniszter­­tanács első elnökhelyettese, külügyminiszter vezetésével kedden folytatta tárgyalásait a Nicolae Ceausescu, az RKP KB főtitkára, államfő vezette román delegációval. Mindkét fél hasznosnak nevezte a megbeszéléseket, amelyeken kifejezésre jutott a szovjet—román kapcsola­tok továbbfejlesztésére irá­nyuló kölcsönös törekvés. A szovjet delegáció kedden látogatást tett a bukaresti Augusztus 23. Gyárban. Az egyes üzemrészek megtekin­tése után nagygyűlést tar­tottak, amelyen Andrej Gromiko, valamint Gheorghe Oprea, az RKP KB PVB tag­ja, első miniszterelnök-he­lyettes mondott beszédet.

Next