Fejér Megyei Hírlap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-02 / 231. szám
2. OLDAL Nyolc és fél óra A politikai kommentátorok stopperórával a kezükben mérték a szovjet külügyminiszter és az amerikai vezetők közötti múlt heti megbeszélések időtartamát. Nyolc és fél óra jelentették, amikor a Reagan elnökkel lezajlott washingtoni találkozó és a Schultz külügyminiszterrel folytatott két tárgyalás idejét összeadták. Ha valami, ez bizonyosság — míg a tárgyalások értékelése körül ugyan, úgy összecsalt a világsajtó, mint előzőleg előkészítésével összefüggésben. Mert egyfelől: az, hogy egy államfő fogad egy külügyminisztert, természetes esemény — illetve annak kellene lennie. Különlegessé akkor válik, ha erre hosszú ideje nem került sor — esetünkben három és fél éve. És világeseménnyé akkor, ha az Egyesült Államok elnökéről és a Szovjetunió külügyminiszteréről van szó — miután az elnök beiktatása óta eltelt több mint három és fél esztendő alatt nem volt ilyen találkozó. Ezért írhatta James Reston, a neves amerikai publicista: a találkozó legfőbb eredménye, hogy egyáltalán létrejött. Ezt a tényt a világ minden részén üdvözölték és még akkor is némi megnyugvást keltett, ha előrelépésről a két országot megosztó érdemi kérdések tekintetében nem érkezett hír. Világunk eléggé veszélyes ahhoz, hogy aggodalmat keltsen: a legnagyobb nukleáris arzenál birtokában lévő két hatalom a csúcsszinten — képletesen szólva — nincs beszélőviszonyban. Természetesen mindkét ország vezetői a legkitűnőbb információkat és elemzéseket kapják, állandó a diplomáciai érintkezés, ám mindez mégsem egyenértékű a döntéshozók személyes találkozóival. A pontos tájékozódáshoz hozzátartozik az álláspontok olyasfajta személyes szembesítése is, aminőre a közreadott információk szerint Gromiko és amerikai meghívói között sor került. Nemcsak a megegyezés hasznos: már az ellentétek pontos behatárolása, s az átléphetetlen határok pontos ismerete is. Bizonyos, hogy ebben az értelemben is minősíthették hasznosnak a megbeszélést Washingtonban. Ez azonban, természetesen, nem elegendő. S itt visszakanyarodunk a párbeszéd hoszszú hiányának okaihoz. Washington új, már Carter idejében megkezdődött, s a Reagan-adminisztráció idején még markánsabbá vált kurzusa vezetett a dialógus-- befagyásához, a stratégiai fegyverzetkorlátozási tárgyalási folyamat megszakadásához, s az a felfogás, amely nem elégszik meg a stratégia paritással, egyenlőséggel, hanem a fölény kivívására törekszik, akár a „csillagháborús” verseny elindításával is. Az eddigi eredmény azt mutatta: világunk ettől nem biztonságosabb lett, hanem bizonytalanabb. A Fehér Házban lezajlott — Schultz külügyminiszter által „filozofikusnak"’ is minősített — párbeszédben a szovjet külügyminiszter felhívta erre a figyelmet. A szovjet vezetés az amerikai fegyverkezés gyakorlati tényeit veti össze a washingtoni politikusoknak az utóbbi időben elhangzó békülékeny megfogalmazásaival, tárgyalási hajlandóságával, amikor mérleget von és leszögezi, a tényleges változást nem szavak, hanem tettek jelezhetik csupán. Gromiko ezt nyíltan megmondta a washingtoni megbeszélések előtt és után is , s ekkor már azt is hozzáfűzhette, hogy egyelőre, sajnos, nincs jele annak, hogy ilyen változásra sor került volna az amerikai politikában. Ugyanakkor ENSZ-beszédében a szovjet diplomata kifejtette a Szovjetunió megoldási javaslatait. Csekély, de mégis megnyugtató bizonyosság azonban, hogy az amerikai döntéshozók most tökéletesen tisztában vannak azzal, milyen tetteket vár tőlük a szovjet vezetés ahhoz, hogy tényleges változásra kerüljön sor. A szovjet—amerikai viszony az amerikai választások után is a világpolitika meghatározó tényezője lesz, s akkor hosszabb idő áll majd rendelkezésre a tettekhez is, amelyek feltétlenül szükségesek a tárgyalási folyamat, s még inkább: a fegyverzetkorlátozás újbóli beindításához. Nyolc és fél óra nem sok idő több mint három és fél esztendő után. Nem ellensúlyozhatja a kapcsolat hosszúhiányát, még kevésbé helyettesítheti a lényeget érintő politikai döntéseket, de lehetőséget nyújt a későbbi munkához. Ezt mutatja, hogy a két fél kapcsolatban marad egymással. Baracs Dénes Marokkói javaslat Szíriának Szíria vasárnap határozottan elutasította II. Hasszán marokkói királynak azt a javaslatát, hogy hívják össze az Arab Liga rendkívüli csúcsértekezletét az egyiptomi-jordániai diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele ügyében. A rabati uralkodó, az Arab Liga soros elnöke azt szeretné, ha a novemberre tervezett, előzőleg már többször elhalasztott rijadi csúcstalálkozó előtt a szervezet tagállamai lehetőséget kapnának közös álláspont kialakítására a múlt hét elején tett jordániai lépés kérdésében, s megelőznék az arabközi kapcsolatokban jelentkező feszültség kiéleződését. Egy hivatalos szíriai szóvivő vasárnap Damaszkuszban azt közölte, hogy Szíriát meglepte II. Haszszán javaslata, mert a rendkívüli arab csúcs összehívásával voltaképpen palástolni, „fedezni" akarják a jordániai lépést. Szíriai értékelés szerint a rabati találkozó egyszersmind azt a célt szolgálná, hogy Jordánia elkerülje az arab államok részéről való elítélést. Egyiptom ugyanis változatlanul tartja magát az 1979-ben, Camp Davidben kötött különalkuhoz. Annak idején az arab országok épp emiatt szakították meg diplomáciai kapcsolatukat Kairóval. Az ammani döntés azt jelenti, hogy Jordánia megszegte az Arab Liga döntését — vélekednek szíriai részről. A jordániai lépést Szíria mellett Líbia is bírálta, több arab állam pedig sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy Amman előzőleg nem konzultált velük. Sztrájkmozgalom a Renault-műveknél A Renault-művek Douaiben lévő gyárának dolgozói a múlt héten kezdett sztrájk folytatása mellett szavaztak hétfőn, mert az igazgatósággal a hét végén folytatott tárgyalásokon nem fogadták el követeléseiket. A Renault különböző üzemeiben az elmúlt héten sorozatos sztrájkok és rövidebb munkabeszüntetések voltak, mert a legnagyobb francia gépkocsigyár dolgozói béreik emelését sürgetik, hogy helyreállítsák vásárlóerejüket, s tiltakoznak az igazgatóság átszervezési terve ellen, amely mintegy 15 ezer dolgozó elbocsátásával járna." A Renault-műveknél kialakult feszültségnek politikai jelentősége is van, mert a jelek arra mutatnak, hogy ez lesz a Fabius-kormány első nagy szociális erőpróbája, hiszen a Renault-művek állami tulajdonban van. André Sainton, a CGT fémipari dolgozók szakszervezetének főtitkára, hétfőn reggel kijelentette: a Renault gyárakban általános sztrájk fenyeget és az igazgatóság magatartásán múlik, vajon sor kerül-e erre. A CGT támogatni fogja a dolgozókat, ha a sztrájk s esetleg az üzemek megszállása mellett döntenek, de még van lehetőség ennek elkerülésére, ha az igazgatóság hajlandó átfogó tárgyalásokra valamennyi problémáról. Nemzetközi élet Magyar-bolgár kereskedelmi tárgyalások Veress Péter külkereskedelmi miniszter Hriszto Hrisztovnak, a Bolgár Népköztársaság külkereskedelmi miniszterének meghívására 1984. szeptember 28— 30. között látogatást tett az őszi plovdivi vásáron. Vendéglátójával áttekintették az ez évi árucsereforgalmi jegyzőkönyv teljesítésének helyzetét, és aláírták az 1985. évi árucsereforgalmi jegyzőkönyvet. Veress Pétert fogadta Grisa Filipov miniszterelnök. A megbeszéléseken részt vett Kiss István, a szófiai magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivője is. Napolitano budapesti látogatása A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására szeptember 28. és október 1. között Budapesten tartózkodott Giorgio Napolitano, az Olasz Kommunista Párt vezetőségének tagja. Az olasz pártvezetővel megbeszélést folytatott Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Szűrös Mátyás, a KB titkára, valamint Berecz János, a KB tagja, a Népszabadság főszerkesztője. • A 237. nap után Visszatérnek az űrhajósok Sikeresen végrehajtotta valamennyi kutatási feladatát és kedden visszatér a Földre Leonyid Kizim, Vlagyimir Szolovjov és Oleg Atykov. A három szovjet kozmonauta töltötte eddig a legtöbb időt a világűrben , leszállásukra útjuk 237. napján kerül sor. Az utóbbi napokban az űrhajósok minden idejét a viszszatérésre való felkészülés kötötte le. A Szojuz T–11 űrhajó leszálló egységébe átszállították a február óta végzett kísérletek eredményeit tartalmazó tartályokat. Mivel a szovjet űrhajózásban már hagyománynak számít, hogy a távozó expedíciók tökéletesen tisztán hagyják maguk mögött az űrállomást, kitakarították a Szaljuts 7-t is. A műszereket, az állomáson maradó berendezéseket szekrényekbe rakták, a kutatómunka során használt, s a továbbiakban felesleges berendezéseket pedig átvitték a Szojuz T űrhajó orbitális és műszeres egységébe, amelyek a föld légkörébe visszatérve elégnek. A telemetrikus mérések és a személyzet beszámolója szerint a Szaljut—7—Szojuz T—11 orbitális komplexum rendeltetésszerűen működik, a leszállásra készülő három űrhajós egészségi állapota és közérzete jó. A brit Munkáspárt kongresszusa Hétfőn az északnyugatangliai Blackpoolban a brit Munkáspárt kongresszusa maradéktalan támogatást szavazott meg a hét hónapja sztrájkoló bányászoknak. Egyszersmind elítélte a bányászok elleni „szervezett rendőri erőszakot”. A támogatást az országos végrehajtó bizottság egyhangúlag megszavazott nyilatkozata tartalmazta. Ez egyebek között, állást foglalt egy szénalapú „szocialista energiapolitika” mellett, amely a szükségletek kielégítését és nem a profitot tartja szem előtt. Stan Orme, a Munkáspárt parlamenti csoportjának energiaügyi szóvivője hozzászólóként elmondta, hogy a bányászsztrájk elhúzódásáért a Thatcher-kormányt terheli a felelősség. Ha ez a kormány nem fordított volna hátat az 1981-ben még általa is jóváhagyott „széntervnek”, amely a bányászat fellendítését tűzte ki célul, az idén bejelentett leépítések helyett, a bányászok nem léptek volna sztrájkba — mondotta. Tagadta, hogy ráfizetés címén be kellene bányákat zárni. Kijelentette, hogy csak az a bánya nem gazdaságos, amelytől megtagadják a korszerűsítő beruházásokat. Egyetértett a bányászszakszervezetekkel abban, hogy az országos szénhivatal nem kaphat korlátlan felhatalmazást annak az eldöntésére, hogy melyik bányában célszerűtlen folytatni a kiterülést. Orme és mások hangsúlyt helyeztek arra, hogy a bányászszakszervezet nemcsak tagjainak, hanem az egész bányaiparnak a jövőjéért harcol. Az elfogadott határozatok egyike sem ítélte el a bányászokat a sztrájkőr-láncok körül előforduló erőszakos cselekmények miatt. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1984. OKTÓBER 2. KEDD KÍNA ÜNNEPE 1949. október 1. nemcsak Kína számára, hanem világtörténelmi szempontból is jelentős dátum: harmincöt évvel ezelőtt ezen a napon kiáltották ki a Kínai Népköztársaságot. Évtizedes, hősies harc után új korszak kezdődött ezzel a földkerekség legnépesebb országában, hiszen az ünnepélyes deklaráció — a hosszú polgárháború befejezése mellett — azt jelentette, hogy a hatalmas állam a félgyarmati függéssel végleg szakítva új fejlődési irányt választott. Nem véletlen a világtörténelmi jelző használata sem. A kínai forradalom győzelme ugyanis kétségtelenül serkentőleg hatott más ázsiai és afrikai hazafias mozgalmak felszabadító küzdelmére. Kína nagy lendülettel látott hozzá az ország előtt álló korszakos feladatok megoldásához. Az évszázados elmaradottság felszámolása természetesen hosszabb távú teendő, de az első évtized ebben is ígéretes eredményeket hozott- Helyreállították az elpusztult gazdaságot, új gyárak tömegét alapították, megszűntek a generációkon keresztül pusztító gyakori éhínségek, társadalmi reformok sorát vezették be. Megkezdődött tehát a szocializmus alapjainak lerakása, s e folyamatban értékes segítséget nyújtottak a baráti szocialista országok is. Elsősorban a Szovjetunió vállalt fontos szerepet a korszerű nagyipar megteremtésében és az előrelépéshez nélkülözhetetlen szakember-gárda kiképzésében. Ám a gyors ütemű fejlődés az ötvenes évek végére megtört: a kínai vezetésben előtérbe került szélsőséges, nacionalista irányvonal térnyerése az addigi bel- és külpolitika átalakításához vezetett. A súlyos ideológiai és politikai torzulások, az eluralkodó szovjetellenesség természetesen az ország külkapcsolataira is kihatott ...tartósan szembefordítva Kínát nemcsak a Szovjetunióval, hanem a szocialista közösség más tagállamaival is. A „nagy ugrás”, majd később a ,,kulturális forradalom” tengernyi szenvedést hozott a kínai lakosságnak, jelentékeny visszaesést okozva egyben a népgazdaság, a tudomány és a kultúra szinte minden területén. Az elmúlt esztendőkben számos tekintetben sor került e helyzet felülvizsgálatára. A bel- és gazdaságpolitikában jobban érvényesül Kína modernizálásának szándéka, s megfiggyelhető bizonyos — igaz, korlátozott — átértékelés a pekingi külpolitikában is. Magyarország — több más testvérországhoz hasonlóan — mindig is a kapcsolatok kölcsönös előnyökön alapuló fejlesztésének híve volt. Azt valljuk, hogy az eltelt évtizedek ellentmondásos korszakai ellenére megmaradt Kína alapvetően szocialista jellege, s készek vagyunk a kétoldalú kapcsolatok javítására. A mögöttünk álló évek azt bizonyítják, hogy e törekvés (mindenekelőtt az államközi viszony normalizálása terén) hozott már eredményeket, s egyre inkább megfigyelhető a kapcsolatok fokozatos bővülése a gazdasági téren, s az élet más területein is. (RS) Fogadás a budapesti nagykövetségen Ma Lie, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 35. évfordulója alkalmából fogadást adott hétfőn a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes, valamint a politikai, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális élet több más képviselője. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. (MTI) Szovjet távirat Kínának A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 35. évfordulója alkalmából a szovjet nép nevében táviratban küldött üdvözletet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és Minisztertanácsa a kínai politikai vezetőknek. A Li Hszien-nien államfőnek, Peng Csennek, az Országos Népi Gyűlés állandó Bizottsága elnökének és Csao Ce-jang miniszterelnöknek címzett távirat megállapítja, hogy a kínai népi forradalom győzelme, a népköztársaság kikiáltása betetőzte a kínai dolgozóknak az imperializmus, a feudalizmus és a reakció erői ellen, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért folytatott hosszú és önfeláldozó harcát, megteremtette az előfeltételeket, hogy Kína elinduljon a szocialista fejlődés útján. A Szovjetunió a marxizmus— leninizmus, a proletár internacionalizmus eszméihez hűen, szilárdan és következetesen a kínai forradalom oldalára állt, megadott minden támogatást. A kínai dolgozók a Szovjetunióra reményteli barátként és szövetségesként tekintettek az új Kínáért folytatott harcukban. Országunk — mondja az üdvözlő üzenet — változatlanul fellép a szovjet—kínai kapcsolatok rendeződéséért, ami megnövelné a szocializmus nemzetközi szerepét, tekintélyét a világ népeinek szemében. A Szovjetunió következetes híve annak, hogy az események így alakuljanak. Ezen a nevezetes napon a nagy kínai népnek további sikereket kívánunk a gazdasági és kulturális építőmunkában — áll a táviratban. • • Ünnep Indiában Mintegy tízezer szikh ünnepelte hétfőn Amritszárban a „Hálaadó napnak” elnevezett október elsejét, miután az indiai katonák a hét végén elhagyták a városban levő Aranytemplomot és viszszaadták a szikh közösségnek. A PTI indiai hírügynökség szerint hétfőn fiatal szikh szélsőségesek egy csoportja megpróbálta elfoglalni több az Aranytemplomhoz tartó épületet. A rohamrendőr akciója során többen megsebesültek, 240 személyt őrzetbe vettek.