Fejér Megyei Hírlap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-01 / 257. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1984. NOVEMBER 1. CSÜTÖRTÖK Gazdaság- és társadalompolitika Új sertéshizlaldát adtak át Az Agroker tervezte, a Tévált kivitelezte, a termelőszövetkezet pedig fizette. Így lehetne tömören összefoglalni azt a nagyberuházást, melyet az előszállási Lenin Termelőszövetkezet kezdett el immár öt éve, a sertéságazat fellendítéséért. Ahogy Takács Pál tsz-elnök elmondta, 1978-ban már befejezett a közös gazdaság egy 400 termelőkocás sertéstelep építését, s 1982-re előkészítették a tenyésztelephez szükséges sertéshízótelep megépítését. Nos, ez a második ütem a tavalyi és az idei évben megvalósult. A nagyberuházás utolsó ütemében megépült létesítményt tegnap délelőtt adták át ünnepélyesen Előszálláson, ahol is a harmadik sertéshizlaldát vehették át a kivitelezőktől a szövetkezet szakemberei. Az egész hízóprogram 32 millió forintba került, s ennek beüzemelésével az eddigi 6400 évi sertéskibocsátás tízezerre nő a jövő esztendőben. Az Agroberesek egyedi tervezés alapján készítették el az előszállásiak elképzelését, ahol Agrokomplex technológia szerinti nedves etetéssel folyik majd a takarmányozás. A katricás, 10—12 hízót nevelő rendszerben bábolnai Tetra hibriddel dolgoznak az előállítók, s az egy kocára jutó sertéshús-termelés meghaladja az 1,85 tonnát. A technológia a hizlaldában taposórácsos, hígtrágyakezeléses rendszer, melyet csőrendszeres adagolással működtetnek a szövetkezet szakemberei. Ahogy a szövetkezet elnöke mondta, ezután az állattenyésztés 40 százalékos részarányt képvisel a tsz árbevételéből, ezen belül pedig 75 százalékban részesedik majd a sertéságazat. A tsz következő nagyberuházása a tehenészeti telep rekonstrukciója lesz. G. G. Fotó: Gregority Antal A jövőre gondolnak Előszálláson Többségük hátat fordít az írógépnek Gépírónő szindróma Kérdés: miért hiánycikk manapság a gyors- és gépírónő? (ELSŐ, NAÍV MEGKÖZELÍTÉS) Olvastam valahol, hogy a mechanikus írógépek egyetlen billentyűjének leütése akkora energiát követel, mintha egy kilogramm súlyt egy méter magasra emelnénk. No nem, mondom magamnak, ez hülyeség. Eszerint ugyanis a napi több ezer leütés azt jelentené, hogy gépíró asszonyaink és kisasszonyaink tonnákat mozgatnak, anélkül, hogy a súlyemelőkhöz hasonlatosan hosszasan koncentrálnának, hogy az irdatlan tömegtől szenvedés ülne ki az arcukra. Ami persze a szenvedést illeti... Mintegy becserkészni a témát (titkon) settenkedem a szerkesztőségi gépíróba, s a redakcióhoz immár évtizedek óta hűséges gépírónőnk kezét figyelem. Pontosabban csuklóját, amely majd mindig bedagad a túlerőltetéstől. Mindezt rosszul leplezi a csuklószorító. Skultéty Józsefné a székesfehérvári városi tanács leíró irodájában mintha megerősítené naivitásomat: „Ez fizikai munka, amit sajnos korántsem értékelnek megfelelően. Szerintem bennünket a fizikai állományba kellene sorolni, és persze úgy is fizetni...” (MÁSODIK, OKNYOMOZÓ MEGKÖZELÍTÉS) Gépírónők pedig minden ellenkező híreszteléssel szemben igenis vannak! Évente hetvenöten szerzik meg szakképzettségüket a fehérvári Gyors- és Gépíró Szakiskolában. Nappalin két, esti tagozaton egy osztály végez. „Mi igyekszünk oda orientálni a lányokat olyan vállalatokhoz, ahol égetően szükség van rájuk. Kötelező irányítás nincs, a gyerekek szabadon választhatnak az ajánlatok között”, mondja Kiss Lászlóné, a Hunyadi János szakközépiskola igazgatóhelyettese. Csakhogy: az itt végzett gyors- és gépírónők több, mint nyolcvan százaléka tanulmányait befejezve, szinte automatikusan beiratkozik érettségi reményében a szakközépiskolába, vagy az esti gimnáziumba, s a három esztendő sikeres elteltével többségük hátat fordít az írógépnek. Persze balgaság lenne emiatt elmarasztalni a munka mellett tanuló lányokat. Már ami az érettségit illeti. Sokan már előbb is „elvesznek”: végzettségüket letagadva eleve más munkakörbe helyezkednek el. Az igazgatóhelyettes aszszony szerint viszont az iskolai képzés a munkahelyi követelmény viszonya fából vaskarika. Az intézmény az ország talán legjobb szakiskolája, a tanulmányi átlag négy egész fölött van, vagyis a lányok többsége itt tényleg megtanul gyors- és gépírni. Ellenben a vállalatoknál nem teszik igazán próbára őket, nincsenek kellően befogva. (HARMADIK, PÉNZÜGYI MEGKÖZELÍTÉS) A frissen végzett gépírónők átlag 2400 forintot keresnek. Aki ennél kevesebbel is beéri, bevallja, olyan helye van, ahol nem kell semmit csinálni, csak ott kell lenni. Céringer Mártának munkában töltött hat éve alatt a fehérvári városi tanács az ötödik munkahelye. Két és félezer forint körüli fizetésért dolgozott a tanácsi építőipari vállalatnál, a bíróságon, a tűzoltóságon, majd a KPM-nél. A pénz miatt jött el mindannnyiszor, ahogy mondja. Esetében ez, alkalmanként 150—200 forintot jelentett. Most 3400 forintot keres, s úgy tűnik végleg megmarad a tanácsnál. (NEGYEDIK, LEÍRÓ MEGKÖZELÍTÉS) A leíróiroda a gépírónők réme. Monoton, lélekölő a magnószalagról történő gépelés, akár gyárban a szerelőszalagnál végzendő munka. Ugyanakkor az ügyiratforgalom megkövetelte a korszerűsítést, az erők összefogását, vallja dr. Hegedűs József a városi tanács vb szervezési és jogi osztályának vezetője, akihez most a gépírónők is tartoznak. Elismeri az osztályvezető, hogy fizikailag-szellemileg képtelenség itt a nyolcórás koncentráció, mindamellett viszont a napi 25 oldalas követelmény nem nagyon enged kikapcsolást. Bizony, amikor a retróiroda beindult kisebbfajta népvándorlás zajlott le a tanácsnál. Gyakorlott, régi tanácsi adminisztrátorok mentek el, s nem volt könnyű újakat fölvenni. Mára a helyzet normalizálódott, jelenleg egy gépírói álláshely betöltetlen. Amíg a gépírónők az osztályokhoz tartoztak és a gépelés mellett ügyviteli tevékenységet is végeztek, sohasem volt létszámgond. Szó, ami szó a leírás technikai feltételei meglehetősen mostohák, hiányoznak például a magnókból a lassítók, nélkülük ez a munka kínkeserves. (ÖTÖDIK, KÖZVÉLEMÉNYKUTATÓ MEGKÖZELÍTÉS) A lányok az osztályteremben kezdetben csak ketten vannak, aztán négyen, hatan, majd nyolcan. Mielőtt a beszélgetés bábeli zűrzavarba fúlna hallgassuk meg talán Kállai Mónikát: „Hogyhova akarok majd menni, hát ahol nem kell sokat dolgozni, nincs szükség a gyorsírásra, mert az ciki. Leíróirodába semmiképpen...” A szavakat követő helyeslés egyöntetű. „Majd elhelyezkedünk, de a fő cél az érettségi, az osztályban mind a 28-an így vagyunk ezzel”, teszi hozzá Rontó Hajnalka. Vági Tünde elképzelhetetlennek tartja magáról, hogy egész nap egy unalmas irodában ücsörögjön. Már már kezdem azt hinni, hogy ezek a lányok holmi passzióból járnak ide, s eszük ágában sincs egykor majd verni a billentyűket, ám Kugler Tünde nyugtatólag szól: „Biztosan lesznek majd akik nem jutnak el az érettségiig, s nem lesz más választásuk minthogy gépírónők maradjanak ..Tódor János A TOT elnökségének ülése A mezőgazdasági szakszövetkezetek és az egyszerűbb szövetkezeti formák helyzetéről és fejlesztési feladatairól tanácskozott szerdai ülésén a TOT elnöksége Budapesten, a tsz-ek házában. Az elnökség megállapította: a szakszövetkezetek annak ellenére eredményesen gazdálkodnak, hogy földjeik többsége gyenge minőségű. Erőiket az elmúlt időszakban összpontosították, számos szakszövetkezet egyesült, és a gazdálkodás feltételeit újabb központosított beruházásokkal javították. A kiegészítő ágazatokban, egyebek között a borászatban és az élelmiszerfeldolgozásban is a korábbinál magasabb színvonalon termelnek. A szakszövetkezetek szolgáltatásokkal segítik tagjaik gazdaságainak munkáját. A mezőgazdasági szövetkezetek keretében jelenleg 263 szakcsoport működik. 1982 óta ad lehetőséget az új jogszabály szakcsoportok létesítésére, ám nem olyan nagy az érdeklődés, mint ahogyan azt várták. A termelőszövetkezeteknek túlságosan nagy erőpróbát jelentenek az adminisztratív és szervezési teendők, emiatt inkább a háztáji kistermelést támogatják szervezett formában. Az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok száma meghaladja az ötszázat. Az elnökség rámutatott: a szakszövetkezetek és az egyszerűbb szövetkezeti formák akkor dolgozhatnak jobban, ha egyfelől fokozzák a termelés nagyüzemi jellegét, és ebben a folyamatban az eddiginél jobban érdekeltté teszik a szakszövetkezeti gazdálkodókat és a szövetkezeti szakcsoportok tagjait egyaránt. Ugyanakkor nagyobb segítséget kell adni szaktanácsadással és gépi munkákkal, valamint a szerződéses kapcsolatok erősítésével a szövetkezetek ezen körének. Gyertyát gyújtok Egyre ködösebbek, nyirkosabbak a novembert közelítő reggelek, estek. Csípős, hideg őszi szél rázza a lombját vesztett ágakat, s dudorászva be-bekukkant a kéményeken. Mondanivalót, hírt gyűjt, s a halottaknak viszi. Temetőkert felé járva hallani, amint sírról-sírra járva mormolász. Novemberi szél, társadul szegődnék, s gyertyát gyújtanék e halottat idéző, emlékező napon mindazoknak, akik eleink közül méltón képviselték a magyar nevet, sorsot. A „legnagyobb magyarnak”, Széchenyinek sírjánál gyújtanék lángot, s tüzet lopnék tőle a mának. A költő Babits Mihály emlékéért lobban a piciny láng, érte, aki sokáig hitte: elég a szó művészének az esztétikum elefántcsont tornyából tekinteni a világra, s már kór, kín marta torokkal mondta ki: „ ... mert vétkesek közt cinkos, aki néma”. Az ötvenhárom évet megélt Krúdy Gyuláért, aki mestere volt lakomák, ínycsiklandozó étkek leírásának, s aki még Szent Mihály lovának közeledtekor is a mindennapi betevőért szaladgált reumakínozta lábakkal. Fürstért, Sallaiért, akik csak akkor voltak némák, amikor árulásra akarták bírni őket. S annyi név tolakodik emlékezetembe még! Gyertyát gyújtok szívemben, emlékezetemben mindannyiukért, akiknek így vagy úgy köszönhető a ma, s akik életükben nem kapták meg az elismerést, nyugalmat munkájukért, mártírságukért. S persze, mindannyiukért, akik születtek, szerettek, tették, amit kell, s ma már nem él rokoni emlékező szív aki rájuk gondolhatna. Mondd el, suttogd el nekik novemberi szél a vigasztaló szót, hogy érezzék, nem volt hiába. S oltsd belénk a rendíthetetlenséget, hogy emlékezhessünk még sokáig rájuk. Babiczky Klára Fuvardíj-kedvezménnyel Tégla elővásárlás A tégla- és cserépipari gyárak dolgozói az év első kilenc hónapjában a szombat-vasárnapi munkával, időarányos tervük túlteljesítésével segítették a sajátház-építők építőanyagellátásának javítását. Az ország nagy részén így is nagyobb a kereslet a kínálatnál de néhány tiszántúli gyár körzetében már értékesítési gondok keletkeztek. Az idei építési idény befejezéséhez közeledve ugyanis mérséklődtek a vásárlások, s szeptember közepétől annyira felduzzadtak a készletek ezekben a gyárakban, hogy most már nincs elegendő helyük a folyamatosan megtermelttermék tárolására. A helyhiány miatt csökkenteni kellene a termelést, pedig az ország más körzeteiben szívesen megvásárolnák ezeket a termékeket. A gondok gyors áthidalására összehangolt intézkedésekben állapodtak meg az építésügyi és a belkereskedelmi tárca, valamint a Tégla- és Cserépipari Tröszt vezetői. Az alapvető cél: az értékesítési és készletezési gondokkal küszködő gyárakban átmenetileg se mérséklődjék, hanem tovább növekedjék a termelés. Ezért gondoskodnak arról, hogy az érintett körzetekben felhalmozódott felesleg elszállításával a távolabbi Tüzép-telepeken enyhítsék a hiányt, és kedvező feltételeket teremtsenek a magánlakásépítők jövő évi elővásárlásaira is. A sajátház-építők jövő évi elővásárlásainak ösztönzésére a Tégla- és Cserépipari Tröszt november 1-től — amíg a készlet tart — az érintett öt üzemben: a szentesi gyárban a Poroton, a békéscsabai 4. számú gyárban az Uniform, a kőrösladányi, a dévaványai és az orosházi gyárban pedig a kisméretű tégla vásárlóinak fuvardíjkedvezményt ad. Annak a vásárlónak, aki Tüzép-utalványt hoz, a gyárban készpénzben fizetik meg a fuvardíj-kedvezmény összegét. A felmérések szerint mintegy tízmillió tégla halmozódott fel ezekben a gyárakban. . A fuvardíj-kedvezmény — ezer darabonként számolva — a szentesi I. és II. osztályú Poroton téglánál 1300, illetve 1200 forint, a békéscsabai 4. számú gyár Uniform falazóeleménél 1100, illetve 1000, a másik három gyár kis méretű termékénél pedig 250, illetve 230 forint. 3. OLDAL Honos lett a gyermekcipő gyártás Tizenhétmillió-százezer pár gyermekcipőt gyártottak negyedszázad alatt a dunaújvárosi cipőüzemben, melyet annak idején a kohászvárosban élő nők foglalkoztatásának elősegítésére hoztak létre. Az első időben, a Vegyesipari Vállalat üzemeként kizárólag gyerekszandálokat készítettek a dunaújvárosi „szandálüzemben”, évente kétszázezer pár került le a szalagokról. Később a hagyományos módszereket felváltotta a ragasztott technológia. A tipegőtől a serdülőkig, sokféle korosztály, sokféle színben és méretben hordta az itt készült cipőket, melyek igen keresetté váltak a piacon, s így a termelés hamarosan elérte az évi 700 ezer darabot. 1977. január 1- től a dunaújvárosi cipőüzem beolvadt a Duna Cipőgyárba, annak egyik gyáregysége lett, s a hazai igények kielégítésén túl, a külföldi piacokat is meghódította termékeivel. Jelenleg Dunaújvárosban évente egymillió pár gyermeklábbelit gyártanak 250 millió forint értékben, s ebből mintegy százezer pár megy az NSZK-ba, Angliába és Líbiába exportra. A legkedveltebb termék a nyúlbőrből készülő 19—22-es méretszámú bébicipő, melyből negyedmillió pár jut Dunaújvárosból a hazai üzletekbe. A negyedszázados cipőgyártásról pénteken Dunaújvárosban a Bartók Béla Művelődési Központban emlékeztek meg, Matovics Imre gyárigazgató tekint vissza az elmúlt 25 esztendőre, majd a törzsgárda és a kiváló dolgozók részesülnek elismerésben.