Fejér Megyei Hírlap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

*• OLDAL Gorbacsov és Husák találkozó Mihal Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken talál­kozott Gustáv Husákkal, a CSKP KB főtitkárával, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnökével, aki hiva­talos baráti látogatáson tar­tózkodik Moszkvában. Mihal Gorbacsov és Gus­táv Husák véleményt cserélt időszerű nemzetközi és bel­politikai kérdésekről is. Hangsúlyozták, hogy jelen­leg, amikor a nemzetközi helyzet különösen bonyolult és veszélyes, mind égetőbbé és sürgetőbbé válik a nuk­leáris fegyverkezési hajsza megfékezése, és világűrre történő kiterjesztésének meg­akadályozása. E feladat meg­oldása megkönnyítené a meg­állapodások létrejöttét más nemzetközi kérdésekben is, megnyitná a különböző tár­sadalmi rendszerű államok közötti bizalom erősítésének útját, hozzájárulna az álla­mok közötti kölcsönösen elő­nyös gazdasági, kulturális és egyéb területen megvalósuló együttműködés fejlődéséhez. Mihail Gorbacsov és Gus­táv Husák hangsúlyozta a Varsói Szerződés hatálya meghosszabbításának jelen­tőségét. A találkozó az SZKP és a CSKP, a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti kap­csolatokra jellemző teljes egység és kölcsönös megértés légkörében zajlott le. Gustáv Husák csehszlová­kiai baráti látogatásra hívta meg Mihail Gorbacsovot, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. Szovjet felszólalás Stockholmban A stockholmi konferencia azon nemzetközi fórumok közé tartozik, amelyek arra hivatottak, hogy segítségük­kel kitörjünk a konfrontáció — fegyverkezési hajsza­­konfrontáció ördögi köréből — mondotta Oleg Grinyevsz­­kij, a stockholmi európai biz­tonság- és bizalomerősítő, valamint leszerelési konfe­rencián részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Ebben nagy szerepe lehetne annak a szocialista javaslat­nak, amely az erő alkalmazá­sáról való lemondást célozza — hangsúlyozta a szovjet diplomata. Grinyevszkij felhívta a fi­gyelmet a­ Szovjetunió és a szocialista országok által elő­terjesztett, katonai intézke­désekre tett javaslatokra, amelyek ugyancsak fontos szerepet játszhatnak az euró­pai bizalom és biztonság erő­sítésében. Ezek a javaslatok előirányozzák a hadgyakor­latok méreteinek korlátozá­sát, a jelentős hadgyakorla­tok előzetes bejelentését, a gyakorlatokra történő meg­hívás jelenlegi gyakorlatának fejlesztését. Ezek a javaslatok kedvező visszhangra találtak sok sem­leges és el nem kötelezett országnál. Most az Egyesült Államoktól és közeli NATO- szövetségeseitől függ, hogy a stockholmi tanácskozás hoz­zákezdhet-e az érdemi mun­kához — mondotta Grinyevsz­kij. Hadgyakorlat Csehszlovákiában Csehszlovákia területén befe­jeződött a csehszlovák néphad­sereg és a szovjet középső had­seregcsoport egységei részvéte­lével megtartott hadgyakorlat. A manőverekben szárazföldi csapatok és a légierők kötelékei vettek részt 25 ezer fővel. A részt vevő alakulatok a közös harci feladatok megoldása során a különböző fegyvernemek kö­zötti együttműködést gyakorol­ták. A csehszlovák—szovjet had­gyakorlatot megtekintették Mi­lan Václavik vezérezredes, cseh­szlovák nemzetvédelmi minisz­ter, Viktor Jermakov vezérezre­des, a szovjet középső hadsereg­csoport parancsnoka és a Var­sói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erői parancsnok­ságának képviselői. KISLAKÁSÉPÍTŐK FIGYELEM! Az iszkaszentgyörgyi termelőszövetkezet kavicsbányájában minősített betonkavics minden mennyiségben 67,5 Ft/m3 áron, felrakással együtt kapható, a helyszínen is befizethető. Megközelíthető a 8-as útról, Székesfehérvár határától balra 1 km-re IMRE-majornál. Az értékesítést (szállítással együtt) hétvégeken is vállaljuk* 6463 A Székesfehérvári Könnyűfémmű FELVÉTELRE KERES: gépész üzemmérnök vagy nagy gyakorlattal rendelkező gépésztechnikus (nyomástartó edény ügyintéző és gázbiztonságtechnikai előadói munkakörbe), továbbá villamos üzemmérnök vagy nagy gyakorlattal rendelkező technikust (villamos biztonságtechnikai és csatoltan sugárvédelmi megbízott előadói munkakörbe). Jelentkezni lehet a KÖFÉM személyzeti és oktatási főosztályán. 6314 4 FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1985. JÚNIUS 1. SZOMBAT HETI VILÁGHÍRADÓ A HÉT — CÍMSZAVAKBAN VASÁRNAP: Záróközlemény a szovjet—indiai tárgyalásokról — Irak és Irán között felújul a „városok háborúja” — A nicaraguai alelnök nyugat-európai körútja HÉTFŐ: Moszkvában Gorbacsov fogadja Willy Brandtot — Pekingben kicserélik a kínai—brit Hongkong-megálla­­podás okmányait — Az olasz fővárosban megkezdődik az Antonov-per KEDD: Craxi olasz kormányfő a Szovjetunióban tárgyal — Washingtoni nyilatkozatok az űrfegyverkezés folytatá­sáról — Mitterrand—Kohl találkozó — A jugoszláv miniszterelnök Washingtonban SZERDA: Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára Kubában, Fidel Castro beszéde namíbiai diákok előtt — Angolá­ban dél-afrikai szabotázst lepleznek le a legfontosabb olajmezőn CSÜTÖRTÖK: Genf­ben kezdetét veszi a szovjet—amerikai tárgyalások második fordulója — Harcok Bejrútban, tárgyalások Damaszkuszban a palesztin—síita konflik­tus kapcsán. A jordániai király az Egyesült Államok­ban folytat megbeszéléseket. PFSZ-ülés Tuniszban PÉNTEK: Gustáv Husák Moszkvában — Todor Zsivkov Ja­pán után a KNDK-ban tárgyal — Nagygyűlések Görög­országban a vasárnapi választások előtt — Kairó a Biztonsági Tanács elé terjeszti a libanoni válságot­ ­. Hogyan értékelhetjük a Moszkvában lezajlott tár­gyalásokat? Jóllehet, nem kevés fontos belpolitikai, mindenekelőtt gazdasági téma került előtér­be a Szovjetunióban. Moszkva továbbra is jelentős diplomá­ciai események színhelyéül szolgál. A „diplomáciai ven­dégkönyvben” egymást köve­tik a bejegyzések, alighogy közzétették a szovjet—indiai csúcstalálkozó eredményeit összegező közleményt. Willy Brandt nyugatnémet szociál­demokrata pártelnök s egy­ben a Szocialista Internacio­­nálé elnöke érkezett Moszk­vába, ahol ötórás tanácsko­zást folytatott Mihail Gorba­­csovval. Ezután magas szintű szovjet—olasz tárgyalások következtek, majd Gustáv Husák részvételével szovjet— csehszlovák eszmecserére ke­rült sor. Mindez jól tükröz­hette a szovjet külpolitiká­nak minden irányban meg­nyilvánuló hagyományos ak­tivitását, s az utóbbi időben történt felélénkülését a leg­magasabb szinten is. Természetesen különös fi­gyelem kísérte a szovjet— olasz megbeszéléseket, ame­lyek súlyát csak növelte, hogy jelenleg Itália tölti be a közös piaci tízek soros elnöki tisztét. Róma közismerten az Egyesült Államok szövetsége­se a NATO-ban, s Bettino Craxi, nem sokkal moszkvai útját megelőzően, Washing­tonban is járt. Olaszország külpolitikai állásfoglalása ily módon alapvetően behatá­rolt, és számos lényeges nem­zetközi kérdést, folyamatot a Szovjetunió eltérő módon ítél meg. A szovjet—olasz párbe­széd azonban bizonyíthatta: ha a realitások, a józanság, a kompromisszumok keresésé­nek talajáról közelítik meg a vitás problémákat, lehet érintkezési pontokat találni. (Az SZKP KB Politikai Bi­zottságának értékelése szerint a fegyverkezési hajsza meg­fékezésében, a katonai szem­benállás szintjének csökken­tésében, az enyhülési folya­mat helyreállításában van­nak találkozási lehetőségek, ezért fontos, hogy az együtt­működés, a politikai párbe­széd a jövőben is fejlődjék Olaszországgal.) Nem titok, hogy az Egye­sült Államok milyen nyomást gyakorol szövetségeseire, hogy azokat felsorakoztassa a washingtoni nézetek támoga­tására a csillagháborús ter­vektől egészen a Nicaraguá­val szemben elrendelt embar­góig. A NATO-partnerek töb­­bé-kevésbé megoszlanak, s ilyen körülmények között a magas szintű szovjet—olasz tárgyalások a kedvező lehe­tőségeket mutatják a szem­benállás helyett az együttmű­ködésre, a kelet—nyugati kapcsolatok alakítására. Mindez nyilván elgondolkod­tató lehet London, Párizs és Bonn számára, hogy csak a legtekintélyesebb nyugat-eu­rópai államokat említsük, hi­szen ezek az országok élvez­hették az enyhülés vívmá­nyait, s tisztában lehetnek a feszültség kiéleződésének ve­szélyeivel. A Willy Brandttal folyta­tott eszmecsere során az SPD-vel, s általában a szo­ciáldemokrata pártokkal, a Szocialista Internacionáléval kialakítható kapcsolatok ke­rültek előtérbe. (Emberi ér­dekességként említhető, hogy Reagan elnök NSZK-beli lá­togatása során elzárkózott a Brandttal való eszmecserétől, a Kremlben viszont politikai formátumának megfelelő fo­gadtatást kapott...) Nyilván­való, hogy az ellenzékben le­vő nyugatnémet szociálde­mokratákkal több érintkezési felület kínálkozott, a genfi tárgyalásokkal kapcsolatosan például azonos elvi álláspont­ra jutott az SZKP és az SPD. A maga keretei között mind Craxi, mind Brandt moszk­vai tárgyalásai a kelet-nyu­gati viszony javításának le­hetőségeit jelezték, ha az a kölcsönös érdekek, a megér­tésre való törekvés jegyében történik. 2. Milyen lehetőségek kínál­koznak a genfi második fordulóban? Május utolsó előtti nap­ján, az eredeti menetrend­nek megfelelően, kezdetét vette a genfi szovjet—ame­rikai tárgyalások második szakasza. Az előzmények köz­tudottak : január elején a genfi Gromiko—Schultz talál­kozón született meg az elvi megállapodás, majd március 12-én indultak maguk a tár­gyalások, és jó hat hét után „gondolkodási szünet” kö­vetkezett a most záruló hét csütörtökéig. A tanácskozá­sok zárt ajtók mögött foly­nak, így legfeljebb egy-egy összejövetel időtartama kap nyilvánosságot, s azt közlik, hogy a teljes küldöttségek tárgyaltak-e, vagy a három tárgyalócsoport valamelyike. (Ezek az egymással össze­függő eszmecserék az űr­fegyverkezés megakadályo­zásáról, az interkontinentá­lis jellegű stratégiai fegy­verrendszerekről, valamint a középhatótávolságú „euro­­rakétákról” folynak.) A nyilatkozatok és kom­mentárok azonban világossá tehették, hogy az első fordu­­lóban nem történt haladás, és a két alapvetően eltérő álláspont egyelőre ugyan­olyan távol áll egymástól, mint a „start” órájában. Sőt, bonyolódott a helyzet, hiszen kitűnt, hogy amerikai részről nem tartják be a kül­ügyminiszterek genfi megál­lapodásának közösen lefekte­tett elveit. Washington vál­tozatlanul nem hajlandó fel­adni az úgynevezett SDI-t, a hadászati védelmi kezdemé­nyezésnek nevezett űrhábo­rús programját. Az űrfegy­verkezés megindulása vi­szont azzal fenyeget, hogy megbontja a jelenleg fenn­álló katonai egyensúlyt. Ilyen körülmények között természetesen elkerülhetet­lenek az egyensúly helyreállí­tására szánt lépések, s nehe­zen lehetne megkezdeni az interkontinentális vagy kö­zéphatótávolságú fegyverek csökkentését. Így állunk most a második forduló kez­detén. Pedig lenne lehetőség ered­­ményekre a genfi tárgyalá­sokon, a szovjet kommentá­rok felvetik például, hogy továbbra is érvényes Moszk­va indítványa, amely Euró­pa teljes atommentesítését célozza. Szovjet részről ké­szek jelentősen csökkenteni az interkontinentális raké­tákat is, de a kulcselv az, hogy elejét vegyék az űrfegy­verkezésnek. A kérdés most az: megváltoztatja-e tárgya­lási magatartását az Egye­sült Államok, s hajlandó-e tisztességes, a kölcsönös biz­tonsági igényeket szem előtt tartó megbeszélésekre a to­vábblépés érdekében? 3. Mi az oka az újabb libano­ni harcoknak? Tragikus hírek érkeznek Bejrútból, s azokban vissza­cseng az 1982 őszén mártí­­romságot szenvedett Szabra és Satila neve. Súlyos harcok folytak három, összesen 120 ezer lakosú menekülttábor­ban a támadó síita milicis­­ták, illetve a palesztin fegy­veresek között. A helyzet ne­hezen áttekinthető, tűzpár­­bajok és fegyvernyugvási időszakok váltják egymást, legalább ötfajta közvetítés folyik, sorozatosan tárgyal­nak a libanoni és a szíriai vezetők. A harcok kirobbanását a palesztinok szerint egy fia­talember Szabrában történő lefegyverzése, a síiták sze­rint egy milicista kocsi tűz alá vétele okozta. Az ered­mény több száz halott (pon­tos számukat még lehetetlen megállapítani), csaknem két­ezer sebesült. Valójában ré­gi számlák intézésére került sor: palesztinok és síiták kö­zött 1982 júniusa előtt rossz volt a viszony Dél-Libanon­­ban, s az izraeli megszállók­kal szemben kialakult, úgy tűnik, átmeneti összefogás után, ismét felújult a bizal­matlanság. A síiták attól tar­tanak, hogy a palesztinok újra bázisokat építenek ki a túlnyomórészt síiták lakta délen, a palesztinok táboraik biztonságát féltik. A harcok sajátosan átszer­vezték a libanoni frontokat: a palesztin mozgalom vi­­szálykodó erői — valószínű­leg csak időlegesen — együtt léptek fel; a drúzok semle­gességet vállaltak, helyreállt a beszélő viszony Arafat és Líbia között. Részben meg­oldódni látszanak, részben bonyolódnak a problémák, elsősorban vonatkozik ez utóbbi Szíria és a PFSZ Ara­fat vezette irányzatának vi­szonyára. A Közel-Keleten és Libanonban továbbra sem csillan fény a hosszú alagút végén. Réti Ervin­­ Moszkvában szovjet—olasz csúcstalálkozót tartottak. Képün­kön jobbra a Mihail Gorbacsov vezette szovjet, balra pedig a Bettino Craxi vezette olasz tárgyaló küldöttség A héten sem csitultak a harcok Bejrútban a palesztinok és a síiták között; az összecsapásoknak már több száz halálos ál­dozata van. Képünkön a libanoni hadsereg síita nemzetiségű harcosai a csatározások szünetében Beate Klarsfeld vezetésével Paraguay fővárosában tüntetők vonultak az igazságügyi palota elé, követelve Stroessner dik­tátortól, hogy adja ki Josef Mengele háborús bűnöst

Next