Fejér Megyei Hírlap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-01 / 231. szám
A szocializmus megújulásának útja (7) A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Hogy 1956. november első napjaira milyen végveszélybe került a népi rendszer, és mennyire közel volt a burzsoá restauráció — amelynek első szakasza, a dolog természeténél fogva, a féktelen fehérterror lett volna —, azt Mindszenty József fellépése mutatta. Az ősreakciós, a kommunizmus és minden progresszió ellen inkvizitori gyűlölettel eltelt főpap, miután kiszabadult a háziőrizetből, november 3-i rádióbeszédében meghirdette programját. Ebben az új, immár teljesen jobbra tolódott koalíciós Nagy Imre-kormánytól is megvonta a bizalmat. Félre kell állítani és felelősségre kell vonni mindenkit, akinek bármilyen része volt a népi demokratikus rendszer létrehozásában — hirdette —, és bejelentette követeléseit a magántulajdonon alapuló társadalmi rend visszaállítására. Az ellenforradalmi hatalomátvételt meg kellett hiúsítani. November 4-én létrejött az új forradalmi központ, Kádár Jánossal az élen azok az elvtársak, akik az ellenforradalom kirobbanása után kinevezett első Nagy Imre-kormány tagjai voltak (Münnich Ferenc, Apró Antal, Kossa István) és november 1-én, illetve 2-án, látva e testület teljes jobbratolódását, minden kapcsolatot megszakítottak vele, megalakították a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. A forradalmi központhoz tartoztak a Nagy Imre-csoporttal szakító munkásmozgalmi személyiségek, mint Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György és mások, valamint Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke is. Az ő szerepe azért is fontos volt, mert mint a törvényesség és jogfolytonosság megszemélyesítésének módja volt arra, hogy alkotmányos úton hajtsa végre a Nagy Imre-kormány felmentését, illetve a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány beiktatását. Kádár János 1957 májusában az országgyűlésen így jellemezte az 1956. novemberi helyzetet, és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakításának szükségességét. „November elején a magyar kommunisták számára a történelem így tette fel a kérdést: az-e a megoldás a proletárdiktatúra gyakorlatában elkövetett hibákra, hogy felszámoljuk a munkásosztály hatalmát? Az-e a megoldás a gazdaságpolitikában elkövetett hibákra, hogy szétromboljuk a szocialista népgazdaságot? Úgy küszöböljük-e ki a kultúrpolitikában elkövetett szektás hibákat, hogy elvesszük a néptől azt, amit a kultúrforradalom nyújtott neki? Úgy küszöböljük-e ki a szovjet—magyar viszony apró-cseprő, a szocialista lényeget nem érintő, és függetlenségünket nem csorbító fogyatékosságait, hogy szembefordulunk a Szovjetunióval, szakítunk a proletár internacionalizmussal, és átvisszük az országot az imperializmus táborába? Kommunisták, marxisták csak határozott nemmel válaszolhattak ezekre a sorsdöntő kérdésekre ... A magyar forradalmi munkásparaszt kormány tagjai november első napjaiban szakítottak az ellenforradalom bábjává vált, tehetetlen és széthullóban levő Nagy Imrekormánnyal. Ilyen körülmények között jött létre és alakult meg a mai forradalmi munkás-paraszt kormány. Ez a kormány úgy döntött, hogy a Szovjetunió fegyveres segítségét kéri az ellenforradalom szétveréséhez, és a rend helyreállításához. Ehhez a Szovjetunió testvéri segítsége múlhatatlanul szükséges volt. Mi volt a cél? Szétverni az ellenforradalmat, rendet teremteni az országban, és újjászervezni a szocialista forradalom erőit. Mi ugyanis pontosan tudtuk, hogy a magyar munkásosztály és a dolgozó parasztság alapvető tömegei, s hasonlóképpen az értelmiség nagyobbik és jobbik fele a szocialista forradalom híve." A fordulat végrehajtását persze bonyolította, hogy a nehezen áttekinthető események miatt, a szocializmushoz hű erők sorában, sőt még a párttagságban is a változás iránt bizalmatlanság és bizonyos passzivitás volt tapasztalható. Az ellenforradalmi erők viszont, érezve a megsemmisülés veszélyét — amikor már katonailag vereséget szenvedtek —, az úgynevezett munkástanácsok demagóg, nemcsak teljesíthetetlen gazdasági követeléseivel, hanem a megszűnt Nagy Imre-kormány mintegy helyettesítő politikai programjával (az Országos Munkástanács szinte ellenkormány szerepében lépett fel) próbálták megakadályozni a rend helyreállítását. A forradalmi munkás-paraszt kormány nemcsak a fegyveres ellenforradalmárokkal, hanem az ilyen kihívásokkal szemben is kerülte a konfliktusok kiélezését, és végsőkig türelmet tanúsított a megtévesztett emberek iránt, ám nem kerülhette el, hogy olykor a proletárdiktatúrának a diktatúra oldala kerüljön előtérbe. De az új szellemet, a tömegekkel való kapcsolat nyíltságát demonstrálta az az elvinek tekinthető kijelentés, amelyet Kádár János már egy 1956. november 11- én megtartott értekezleten hangoztatott, amikor leszögezte: „Nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy igazat mondjunk, és a nép érdekében cselekedjünk.” A szovjet hadsereg fellépése elejét vette annak, hogy az ország hosszantartó polgárháború színtere legyen. De a kormány magyar kézbe kívánta adni az ország védelmét: nyomban megkezdte a forradalmi karhatalom szervezését és ez soraiban nem kevés volt partizán, pártmunkás, régi szervezett dolgozó — áldozatos harcot folytatott az ellenforradalmi csoportok teljes felszámolásáért, a közbiztonság és rend helyreállításáért. 1957 februárjában aztán, a munkásőrség megalakulásával, újabb erős, önfeláldozó támasza született a népi hatalomnak. Az ellenforradalom okozta anyagi kár — a rombolások, a termelés megbénulása, a sztrájkok nyomán a veszteségek — mintegy 22 milliárd forintot tettek ki. A közlekedés akadozott, a szénkészletek rohamosan fogytak, ami az energiaellátást is veszélyeztette, és mindehhez a munkafegyelem, sőt tulajdonképpen az elemi munkakészség nagyfokú fellazulása, és az infláció veszélye is párosult. Az államapparátus — a központi és még inkább a helyi, tanácsi — is nagyon nehézkesen működött. A temérdek napi teendő elvégzése közben, ezzel együtt — a népi közreműködés megnyerése érdekében — a vezetés világossá tette, hogy nem egyszerűen helyreállítja azt, ami volt, hanem új módon, új megközelítésben lát hozzá a gazdasági munkához, és a közélet megszervezéséhez is. Már a forradalmi munkásparaszt kormány megalakulását bejelentő november 4-i felhívás, majd novemberdecember folyamán sok gazdasági intézkedés jelezte az új vezetés elszántságát arra, hogy a korábbi hibákat kiküszöböli. November 10-i rendelettel 8—15 százalékkal emelték az iparban dolgozók bérét, november 12-én megszüntették a mezőgazdasági termékek beadási kötelezettségét; eltörölték a gyermektelenségi adót; visszaállították a szabad munkavállalást; visszaadták a törvénytelenül megvont nyugdíjakat; mérsékelték a kisiparosok adóját, és még egy sor, a lakosság legkülönbözőbb rétegeit kedvezően érintő intézkedést hoztak. A politikai szerkezet nem változott, de a hatalomgyakorlás módja annál inkább. Ebben a rendcsináló periódusban is megmutatkozott mint szándék a törekvő, a demokratizmusra, a tömegek bevonására ügyeik intézésébe. Elvként mondták ki már a november 27-i megyei titkári értekezleten, hogy a helyzet normalizálódásával párhuzamosan a kormányzásba be kell vonni a pártonkívülieket, növelni kell az állami szervek önállóságát. És tulajdonképpen nagyon hamar — már februárban — határozat sürgette a népfront tevékenységének kibontakoztatását, hogy betölthesse az őt megillető helyet a közéletben. A szakszervezetek első központi értekezletén az érdekvédelem fontosságát emelték ki. A rendszer konszolidálása tehát kezdettől a szocialista megújulás programja is volt. (Következik: A decemberi határozat) Nemes János A Középdunántúli Téglaipari Vállalat Székesfehérvári Téglagyárába FELVESZ MŰSZAKI VEZETŐ beosztásba felsőfokú végzettséggel rendelkező FÉRFI MUNKAERŐT. Fizetés az 5/1983. (XII. 12.) ME sz. rendelet szerint Házaspárok jelentkezése esetén lakás megoldható. A jelentkezést kérjük a Középdunántúli Téglaipari Vállalat 1 (8500 Pápa, Fő tér 24.) I. sz. Titkárságára küldeni. Bővebb felvilágosítást a 13955/20 telefonon a személyzeti osztályvezető ad. 17 854 IPARI ROBOTOK GYÖNGYÖSRŐL. A Mikroelektronikai Vállalat gyöngyösi gyárában nemcsak félvezetőket, hanem ipari robotokat, és különböző automata csomagoló- és gyártósorokat is készítenek. A felvételen a gyógyszeriparnak készül a 28 fejű peremes üveggyártó gépsor Kongresszusra készülnek az ipari szövetkezetek Kedd délelőtt Budapesten, a Kongresszusi Központban az ipari szövetkezetek közelgő IX. kongreszszusa alkalmából sajtótájékoztatót tartott Köveskuti Lajos, az OKISZ elnöke. Tájékoztatójában hangsúlyozta: az ipari szövetkezetek életében igen nagy jelentőségű esemény az október 10 és 11-én megrendezendő kongresszus. Az ipari szövetkezetek legfőbb fórumán 651 küldött képviseli a több mint 250 ezres tagságot, amely több fontos, a szövetkezetek munkáját a jövőben alapvetően meghatározó kérdésben fog dönteni. Az Okisz elnöke elöljáróban röviden értékelte a legutóbbi kongresszus óta végzett munkát, a szövetkezetek fejlődését, öt évvel ezelőtt az országban 883 hagyományos formában dolgozó ipari szövetkezet működött, az idei évben a kisszövetkezetekkel együtt több mint 1600 gazdálkodó egységet tartanak számon. Az ipari szövetkezetek öt évvel ezelőtt 62 milliárd forintos termelési értéket értek el, 1985-re ez 91 milliárdra emelkedett. Jellemzi az ipari szövetkezetek jelentőségét, hogy a szocialista ipar termelésének mintegy 7 százalékát adják, nem számolva az élelmiszeripart. Egyes ágazatokban azonban az ipari szövetkezetek részaránya még ennél is nagyobb. Legjelentősebb a textiliparban, erre egy jellemző számadat: ma Magyarországon minden második ember az ipari szövetkezetekben készített ruhákban jár. Figyelemre méltó tény az is, hogy néhány könnyű- és gépipari termék kizárólagos gyártói az ipari szövetkezetek. Ilyenek például a stílbútorok, különböző népművészeti áruk, kempingfelszerelések, játékok és csillárok. Az ipari szövetkezetek jövőbeni feladatai között említette Köveskúti Lajos a gazdaságélénkítő szerepet, valamint azt, hogy növelni kell a gép- és vegyipar részarányát az ipari szövetkezetek profiljaiban. A IX. kongresszus feladatai között szerepel majd az ipari szövetkezetek pénzügyi helyzetéről a gazdálkodást segítő anyagi támogatásokról hozandó döntés. Tervezik például az Ipari Szövetkezeti Bank létrehozását. Az értékesítési feltételek javítását szolgálja a közelmúltban több mint félmilliárd forintos tőkével megalapított kereskedőház és a közeli jövőben Budapesten megnyíló ipari szövetkezeti nagyáruház. p. a. Kitüntetések, előléptetések A fegyveres erők napja alkalmából Székesfehérvár helyőrség személyi állományából szeptember 26-án a Münnich laktanyában, illetve szeptember 29-én a Parlamentben összesen 152-en részesültek kitüntetésben, vagy soron kívüli előléptetésben. Kiváló Szolgálatért Érdemérmet kapott Szegedi Tibor ezredes, Molnár József alezredes és Kertész László alezredes. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatában részesült: Haraszti László mérnök-alezredes. Horváth Sándor őrnagy. Török Jenő őrnagy. Németh Sándor őrnagy. Illich Ferenc őrnagy, Horák István alhadnagy, Nagy István zászlós, Joó József alezredes, Baski Gábor főhadnagy, Fügedi Istvánné főtörzsőrmester, Bernáth Sándor alezredes, Vass István őrnagy, Széles Ernő őrnagy, Miskár László zászlós és Gulyás Gábor kinevezett polgári alkalmazott. Soron kívüli ezredesi előléptetésben részesült: Kovács Sándor alezredes és Knapcsik György mérnök-alezredes. Soron kívül alezredesi előléptetésben részesült: Straub Gábor, Kálmán Ferenc, Nagy János, Kárpáti Imre, Bekker János, Cser Ferenc, Bálint Ernő, Steifer Miklós és Bobori Károly őrnagyok. Soron kívüli őrnagyi előléptetésben részesült: Horváth László mérnök-százados, Márkéz Bertalan százados és Suták Mihály százados. Soron kívüli századosi előléptetésben részesült: Jakab István főhadnagy. Soron kívüli főhadnagyi előléptetésben részesült: dr. Hódos Anna orvos-hadnagy. Soron kívüli törzszászlós előléptetésben részesült: Varga Márton zászlós, Krencz János zászlós és Prém József zászlós. Soron kívüli zászlósi előléptetésben részesült: Pálinkás János főtörzsőrmester. Te, én és mindannyian Ha valakitől megkérdezzük, hol a legnagyobb fórum, (szinte kivétel nélkül mindenki) fölfelé mutogat. Ritka kivétel az (még manapság is!) aki elgondolkodik rajta és téged, engem, valamennyiünket együtt tart a legnagyobb fórumnak. Állami és társadalmi ügyekben, de apró hétköznapi kérdésekben is döntő tényezőnek. Az az alkalmi ismerősöm is úgy gonrdolkodik, mint a legtöbb polgár, fölfelé mutogat, mert az ügy, amit itt helyben már,lerendezhettek'’ volna, a legnagyobb fórum előtt van. De miért ott fönt? Ott fönt honnan tudják jobban, hogy mi fáj itt lent? Az egyszemélyes névtelenség, netán bátor ügyvállalás alapján ki merne dönteni tíz-húsz, vagy akár ezer embert (ebben az esetben ezer lakóról van szó) érintő dologban? Az ügyben a legmagasabb fórum tehát mégsem az ott fönt, hanem az, amelyik itt van helyben és érintett, sőt jogos a döntésben. Elgondolkodik az emberfia, hogyan is van ez? Nem a félreértett demokrácia, nyers fordításban, népuralom gyengéje volna a legmagasabb fórum keresése? Az ember nem hajlandó változni, ragaszkodik a régi konvekciókhoz és képtelen megfejteni, hogy itt és most ő maga a legnagyobb fórum?! Régen kimondották, hogy minden felnőtt értelmes, szabad ember lelkiismerete külön nagyhatalom, diktátumot senkitől sem fogad el, és annál erősebb, izmosabb, szilárdabb egy rendszer, minél több ilyen „nagyhatalom" bizalmára épül. Valóban kell még mindig bizonygatni, milyen veszélyekkel jár a fölösleges áttételek rendszere, amikor a nép által választottak választottai választanak vagy éppen kineveznek újabb kinevezési joggal megbízottakat? Ugye milyen nagy veszéllyel jár ez, csak egyetlen kapocs szakadjon el, az allkatrészek máris önállósodnak, függetlenítik magukat a hajtóműtől. Még mindig élnek bennünk a kiskorú állampolgárok hitének örökható mesehősei, a tudat alatti rejtett zugokban fenntartja még mindig jogtalan státusát a bölcs, a csalhatatlan, a csupa nagybetűs ILLETÉKES, aki minden adódotő alkalommal a kellő pillanatban és időben és tántoríthatatlanul megnyomja az ügyintézés nagy gombját. A fejére állított piramis modelljére tervezett, nagy gombnyomásokra alkalmas hálózatot már hosszú idő óta üzemen kívül helyeztük. Úgy tűnik azonban, hogy mintha az egész áramkör még most is ebben keringene. Az eset amiről szó van, ami elindíthat mélyebb gondolatokat is az emberben, távolról piti ügynek látszik. A megoldásban azonban már szinte elefánttá terebélyesedik azok számára is, akik csak kívülről nézték eddig. A politikai kabaré tréfája lehetne ez az eset is, akár ama mesebeli kisinas kurjantása: A király meztelen! Ma szólóban és kórusban is kiáltható, ha bajokra, gondokra, visszásságokra időben orvoslást akarunk, önmagunknak kiáltunk ébresztőt azáltal is, hogy tudjuk: mit ér az a vezényszó, trappogó díszmenet, fergeteges taps, ha nem dobban rá egyszerre a szívünk? (Pdf)