Fejér Megyei Hírlap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-01 / 286. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1988.DECEMBER 1. CSÜTÖRTÖK Gazdaság- és társadalompolitika Küldöttek az országos szakszervezeti értekezletre A december 2-án kezdődő országos szakszervezeti értekezleten a szakmák, az ágazatok képviseletében Fejér megyéből 15 küldött vesz részt. Közülük hármat mutatunk be, véleményeik már jelzik, az országos értekezleten sokszínű vita várható. Egységes fellépéssel Munkaköre olyan, hogy ismeri az egész gyárat, az ott dolgozókat, s nemcsak a saját, hanem valamennyi terület eredményeit és Persze gondjait. Az üzemfenntartás üzemzavar-elhárításának vezetője, amit akár jelképesnek is felfoghatunk — hiszen szakszervezeti beosztásánál fogva is egyfajta ,,zavarelhárítás”, problémamegoldás kell, hogy vezérelje. Grell József, az Ikarus Móri Alkatrészgyár Leányvállalat művezetője, az üzemfenntartás szakszervezeti főbizalmija. Három éve választották meg, s társadalmi megbízatásában 200 dolgozó tartozik hozzá. De, mint már utaltam rá, ismeri, ismernie kell a gyári kollektívát, sőt, a nagyvállalat gondjait, problémáit is. Nemcsak a ,,kötelező illendőség” mondatja vele: úgy véli, a leányvállalat kedvezőbb helyzetben van, bizakodóak itt az emberek. Talán, mert sikeres erőfeszítéseket tettek a több lábon állásra megkeresve minden eredménnyel kecsegtető piaci lehetőséget. Részt vett a vasasszakszervezet legutóbbi ülésén. A szerkezetváltás az ehhez az ágazathoz tartozó vállalatokat érinti a legjobban, itt a legnagyobb az ipari munkásság száma. A vasasok azt szeretnék, ha a korszerűsítést úgy tudnák megoldani, minél kevesebb lenne az állástalanok száma, akár átirányítással vagy átképzéssel segítve az elhelyezkedést. Pénteken kezdődik, Budapesten az országos szakszervezeti tanácskozás, amelyen küldöttként vesz részt. Bízik benne, hogy tudnak újítani, s olyan feladatokkal bízzák meg az országos vezetést, amely segíti a tagság, a szervezett dolgozók érdekeit. Határozottabb fellépést igényel, mert az áremelések, a személyi jövedelemadó és az elmaradt bérreform kapcsán sok és jogos kritika érte a szakszervezetet. Ugyanez vonatkozik a tényleges érdekvédelemre, képviseletre, melyet szintén meglehetősen sok kifogás ért. Nem értenek, nem érthetnek egyet a szakszervezeti jogosultságok szűkítésére irányuló törekvésekkel. Határozott, kemény kiállásra van szükség ezügyben, de — Grell József szerint — mindenek előtt egységes fellépésre. Úgy véli, a széttagoltság nem vezethet eredményre, ma mindennél inkább az együttes, közös, összefogott szakszervezeti tevékenység hozhat sikert. A rétegszakszervezetektől sokat várnak Az első ilyen nagyszabású tanácskozás lesz, amelyen Gantnerné Halmai Judit küldöttként vesz részt, mint a Korona Kereskedelmi Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára. „ Nem szeretek sehol felkészületlenül ülni, így az országos konferenciára kiadott anyagokat is áttanulmányoztam. Ha nem haragszik, erre a beszélgetésre is készültem — veszi elő a jegyzeteit, így a kérdés, ha szót kapna, mely témákat érintené elsősorban, nem érte váratlanul. — Nem szándékozom szólásra jelentkezni, de azért néhány általam, és a munkatársaim által fontosnak tartott témát lejegyeztem. A kereskedelemben nagy és örökzöld téma a bérek, a keresetek alakulása. A szervezett dolgozók többsége elégedetlen. Ezen a területen több mint húsz éve nem volt központi bérfejlesztés. A kereskedelemben dolgozók körülbelül 50-60 százaléka — ez országos adat — nem fizet személyi jövedelemadót, olyan alacsony a fizetése. A hálózati fizikai munka — az eladók tartoznak ide — megerőltető, és jelentős idegi megterheléssel is jár, hiszen a vásárlók mérge a pultok előtt, az eladóknál csapódik le. — Szintén országos gond a munkaerő-vándorlás. Nagyon sokan — szakképzett kereskedők — hagyják el a pályát az előbbiekben említettek, a munkaidőbeosztás, a nehezen kivehető szabadnapok miatt. A Korona évekkel ezelőtt alapot létesített, segíteni akarták a fiatalok lakáshoz jutását. Nemrégiben létrehozták a központi alapot, amelybe természetesen a vállalatnak is fizetni kell. Egyelőre nem világos, hogyan, mi módon jut majd vissza ebből a pénzből az egyes cégekhez. A másik kiragadott példám az üdülési rendszer megújítása. A kedvezményes üdültetés megváltozása azokat sújtja, akiknek a legnagyobb szükségük lenne erre a szociális juttatásra. Igaz, a vállalat adhat — jutalom formájában — hozzájárulást, ám az összeg személyi jövedelemadó köteles ... A KPVDSZ-en belül megalakultak a rétegszakszervezetek, remélhetőleg ezek működésével jobban érvényesülnek majd a rétegérdekek, a valódi érdekvédelem, érdekképviselet, k. k. Harcosabb érdekképviseletet Egyszerűen berendezett szoba, az íróasztal iratokkal megrakva, a falon egy kombájn műszaki rajza. A Csákvári Állami Gazdaság szakszervezeti bizottságának titkára itt dolgozik, ha a szakszervezeti ügyeket intézi. A fiatalos, negyven év körüli Schmek Ferenc a beszélgetésünk elején leszögezi: — Ez a kép azért van a falon, hogy tudjam honnan jöttem. — Mindig emberekkel foglalkoztam, így ismerem a gondjaikat problémáikat. Most rossz az emberek hangulata. Sok észrevétel, kritika éri a mozgalmunkat, néha olyan is, ami, mondjuk a pártra tartozna. Az emberek nem hangzatos szavakat, látványos nyilatkozatokat várnak, hanem azt, hogy az elvégzett munkáért tisztességes munkabért kapjanak és őszintén, nyáran szóljanak hozzájuk, az őket érintő minden kérdésről. A törekvéseink erre irányulnak, de vajon mennyi ideig tart, míg idáig eljutunk? — tárja szét karját a titkár. Az országos értekezletős nagy várakozás előzi meg. Az várható, hogy értékelni fogják az eddigi tevékenységet, feltárják a hibákat, valamint felkészülnek a kongresszusra. A titkár bizakodó, hiszi, hogy a múlt tapasztalataiból tanulva, sokkal harcosabb, markánsabb szakszervezeti érdekképviselet formálódik, bár ennek nincsenek még meg a jogi garanciái. A Csákvári Állami Gazdaságban — a titkár elmondása szerint — sok olyan feladatot már megoldottak mikrokörnyezetükben, amit az országban megtenni készülnek. Azért itt is vannak problémák. Elsősorban az idős nyugdíjasok helyzete aggasztja Schmek Ferencet. — Lelkiző alkat vagyok. Ebből következik, hogy nehezen viselem el a mezőgazdasági nyugdíjasok nehéz helyzetét. Hiába próbál a szakszervezet segélyt adni, ez csak átmeneti megoldás. Arról még nem is szóltam — teszi hozzá —, hogy abból a kevésből is levonják az adót. Ilyenkor fáj a szívem, és megkeseredik számban a falat. Talán ezt lenne érdemes szóvá tenni az országos értekezleten. Üzen a főváros Egy politikai tanácskozásnak nemcsak a témája, a megvitatott kérdések fajsúlya adja meg a jelentőségét. Van az ilyen tanácskozásoknak eztmagát gerjesztő — vagy éppen fagyos közönybe fullasztó — hangulati hatása is. A fővárosi kommunisták aktívaértekezletén elhangzottakat a lapokból, a rádióból, a televízióból megismerhették olvasóink. Az elhangzottakról lehet tovább gondolkodni, vitatkozni, hiszen a szövegek visszalapozhatók. A hangulati hatás azonban egyszeri és megismételhetetlen, ám — s ezt reméli a résztvevő tudósító — ez is tovább gyűrűzhet a kommunisták közösségének érzelmi hullámhosszán. Lehet az ország legnagyobb befogadóképességű helyiségéről azt mondani, hogy a meghittség és az otthonosság légkörét árasztja? Az ott lévők nagy többsége ezen a délutánon így érezte. Nemcsak azért, mert régi harcostársak találkoztak, hiszen a jelenlévők nagyobb része már nem „régi” és nehezen illik rájuk a „harcos”-társ jelzője is Ők az elmúlt évtizedekben léptek be a pártba, ritkán élték meg, hogy közösségként demonstrálják elvi elkötelezettségüket, politikai céljaikat. Ez a generáció abban az időben került a párt soraiba — a főtitkárt idézem —, amikor sok minden lett fontos, de legkevésbé az ember, akinek a gondolataival, szellemiségével törődni kellett volna. Most tapasztalhatták az aktívaértekezlet hangulatában is azt, amit a főtitkár érvelő, meggyőző — ne óvakodjunk a jelzőtől — agitatív erejű előadásában is kifejtett. A kollektivizmus, mondta, a szocialista mozgalom egyik legértékesebb hagyománya. De csak abban az esetben válik napjainkban is értelmessé ez a hagyomány, ha a kommunista közösségek világosan megfogalmazott célok megvalósítására szövetkeznek. Ezt az igényt szolgálta az aktívaértekezlet. A főtitkár előadása arról kívánta meggyőzni a kommunistákat, hogy most van elegendő tennivaló — és viszont az ország előtt álló feladatok csak az ő közreműködésükkel oldhatók meg. Kérdezhetik, mikor nem mondtak ilyeneket az elmúlt évtizedekben a párt vezetői? Mondták. Ám — még ha vállalja is a múltját — ez már nem az a párt, amelyben az ilyen szavak csak rutinból hangzottak el. Miért hallgat ma a párt több százezres serege? Miért nem tudnak ma a kommunisták aktív politikai életet teremteni saját szervezeteikben és környezetükben? A főtitkár válasza: mert elszakadtak a valóság problémáitól. De nem azért, mert az emberek lettek mások, váltak közönyössé a nemzeti sorskérdések, a szocializmus céljai iránt. A közeg változott meg, amelyben ma élnek és a problémák mások, mint tegnap, vagy tegnapelőtt. A pártvezetés mulasztása, hogy ezt nem ismerte fel időben. Az aktívaértekezlet hangulati elemeiről beszélek. Nos, jóleső érzéssel vették tudomásul a jelenlévők, hogy ezúttal nem a korábban oly sokat ismételt, de igazán végig nem gondolt noszogatást kellett meghallgatniuk: legyenek aktívabbak, tevékenyebbek. Ehelyett értelmes helyzetmagyarázatot kaptak, a politikai élet legkényesebb kérdéseire alapos válaszokat, világos állásfoglalást. Majd pontos megfogalmazását annak is, mit kell tenni itt és most a kommunistáknak. Mi a kommunisták feladata ma? A főtitkár így válaszolt erre: mindenekelőtt védeni a szocializmust, kiállni a politika mellett úgy, hogy alkot, tesz, cselekszik az ország érdekében. Visszautasítani a demagógiát, a konjunktúra-lovagokat, a bürokratákat, akik most a megújulás aktuális jelszavát sajátítják ki, hogy a régi kiváltságaikat hitbizományként megőrizzék. Ez ma a párttagok dolga. De mindezek érdekében csak akkor lesznek képesek befolyásolni másokat — hiszen a parancsolgatás végképp kiselejtezendő a kommunisták eszköztárából, ha minden egyes párttag politikai személyiséggé válik. Ha a párt elemi sejtjei, a pártszervezetek olyan közösségekké válnak, amelyek után vágynak az emberek, amelyekben jó érzés jelen lenni. Úgy is fogalmazhatjuk, tisztább, emberibb viszonyok kellenek a pártmozgalomban is. Kommunista politikushoz méltó felelősségtudattal fogalmazott Grósz Károly: Gazdasági struktúraváltást demokratikus módon még sehol sem sikerült megvalósítani. Ez eddig csak a diktatúra eszközeivel sikerült. Mi mégis a demokratikus utat választottuk, mert a politikai struktúra korszerűsítése is kényszerű adósságként jelenik meg közéletünkben. Ha e feladatot sikerült megoldanunk, az, utókor megállapítja, hogy nagy tettet hajtottunk végre. De ha nem tudjuk megoldani, belebukik a párt, de belebukik az ország is. Az aktívaértekezlet végén az elnök elköszönt és felszólította a résztvevőket: énekeljük el az Internacionálét. Kissé meglepődtek az emberek. Elszoktunk ettől is. Sokan már meg sem tanulták. Ezért kezdetben csak a kísérőzene szólt a hangszórókból. Aztán előbb tétován, majd egyre határozottabban a szöveg is felhangzott. Ezzel a hangulattal indultak haza kedden este a budapesti kommunisták. V. J. 3. OLDAL „Mi lesz veled, háztáji sertéságazat?” Hizlalni ma már nem nagy üzlet — Úgy tudom, van a nagyközségben egy jelentős sertéstenyésztő szakcsoport.. . — kezdem a tudakozódást Polgárdiban, a gabonaforgalmi tápkeverőjének irodájában. — Hát, a jelentős az túlzás, de van. Két éve alakult újrá. Az elnök Wéber Gyuláné, az áfész felvásárló kirendeltség vezetője — igazít útba Simon Zsuzsa, a keverőüzem vezetője. Korábban már megvolt az említett sertés- és nyúltenyésztő szakcsoport, de a volt elnök körül anyagi viszszaélésekről kezdtek beszélni. (Lapunk annak idején foglalkozott vele.) Erről ma már nem szívesen beszél, senki, meg aztán nem is tudják pontosan, mi volt a gond — tudom meg néhány szakcsoporti tagtól, hiszen nagyrészt a régitagokból alakult az új közösség is. Wéber Gyuláné apró irodájában várja a vevőket, mert ilyenkor leginkább elad és nem vásárol. Ketten is érkeznek félóra alatt, nyúltápot visznek, mázsáját 363 forintért. Megtudom, hogy míg tavaly májustól év végéig 922 hízót adott le a szakcsoport, az idén egész évben eddig csak kilencszázat, s ehhez már nem sok jön hozzá az év végéig hiszen karácsony előtt megkezdődnek a saját vágások a családoknál. — Mi az oka a visszaesésnek? — Szerintem elsősorban az alacsony felvásárlási árak, a tápok drágulása, meg aztán a tápok minőségének a romlása — magyarázza a szakcsoport elnöke, aki maga is leadott idén 25 hízót. — Eddig meghízlalták a disznókat 100 kilósra hat hónap alatt, ma már hét-nyolc hónapra tolódik ki a hizlalási idő, panaszkodnak sokan a GMV táposó eltérő minőségére. Megtudom, hogy a konkurencia is nagy a sertésfronton, a polgárdi és fülei tsz is vásárol fel a háztájiból hízót, kissé jobb áron, mint az áfész. Ezért sokan kiléptek a szakcsoportból, hogy szabadon értékesíthessék a hízóikat. A nyúlnál még rosszabb a helyzet, az idén csak 1800- at tudtak felvásárolni a szakcsoport tagjaitól, a tavalyi 2500-zal szemben. Volt, hogy a Tózker a saját vágóhídjára szedett öszsze tavaly vágónyulat, és 15 forinttal a mi áraink fölé tudtak menni decemberben is, persze, aki tudta, hozzájuk vitte — emlékezik Wéberné. — Akkor mi a szakcsoporttagoknak az előnye az egyéb áfész-tagokkal szemben? — Szinte semmi. Annyi, hogy év végén a nyúlhús leadott kilójáért 50 fillért kapnak vissza, a leadott sertésenként pedig 25 forintot ez azonban nem elég ösztönző. Az elnök szavait erősíti meg a Kossuth utcában Bankó Gyula szakcsoporti tag és felesége is. Kapásból mondják, hogy nem éri meg ma már a hizlalás, míg korábban a munkabért nem számolva — 500 forint tiszta nyereség képződött egy-egy eladott hízó után, ma már ez az összeg csupán 200—300 forint körül mozog. — Tudjuk, hogy január 1- jétől emelik a felvásárlási árakat, de nem olyan mértékben, hogy lépést tartanának a tápok árdrágulásával, mely idén kétszer is előfordult, és januártól újra várható — mondta Bankó Gyuláné. Mi idén harminchatra szerződtünk, jövőre ugyancsak meggondoljuk, hogyan lesz, de ennél biztosan kevesebbet hizlalunk. Úgy próbálnak takarékoskodni a táppal, hogy az árpadalához maguk teszik hozzá a koncerttrátumot, nem vásárolnak kész, ámde drágább keveréktakarmány is Hasonlóan vélekedik Bankóné sógornője, s az idén a legtöbb hízó leadására szerződött Fűrész Ferencék. A vélemények elgondolkodtatóak. Hazánkban a sertéshús 40 százalékát háztáji és kisegítő gazdaságokban állítják elő. Mi lesz, ha ennek a fele kiesik, nem csinálják tovább, és levágják a tenyészkocákat is? Bankóék pár éve még 62 hízót adtak le, idén csak 36-ot. A tendencia nemcsak Polgárdiban mutat csökkenést. — A szakcsoport léte azért még nem forog veszélyben? — kérdem a felvásárlótól és egyben az elnöktől. — Azé nem, csak az enyém... — mosolyog fanyarul Wéberné. — Nincs alapfizetésem, hanem a felvásárolt termékektől függ a jövedelmem. A felvásárlói ár növekedése maga után vonja a fogyasztói áremelést is. Sebaj, majd levágjuk a disznókat, veszünk egy nagy hűtőládát, és egy jó darabig nem kell a henteshez menni húsért! Gabnai Gábor