Fejér Megyei Hírlap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

2. OLDAL Interpellációk - harmadszor Varga Imre (országos lis­ta) a gödöllői Grassalkovich kastély ügyében interpellált — ahogy ő mondta — a kultuszminiszterhez. A kép­viselő aggodalmát fejezte ki a kastély sorsa iránt, drámai szavakkal ecsetelte a külön­leges építészeti érték állapo­tát. A képviselő kérte a mű­velődési minisztert, szerezze meg a tárca ezt a kastélyt, s abból szervezzenek népfő­iskolát. Glatz Ferenc művelődési miniszter válaszában el­mondotta, hogy a kastély hasznosításának legnagyobb gátja jelenleg a kezelési jog rendezetlensége. Amennyi­ben az Országgyűlés a Mi­nisztertanácsot felszólítja a kezelési jog egyszerűsítésé­re, úgy a tárca szívesen át­veszi a kezelési jogot, eset­leg a Gödöllői Városi Ta­náccsal megosztva. A ház restaurálása a felmérések szerint 5,6 milliárd forin­tot tenne ki, ezt nem lehet költségvetésből biztosítani. A helyi tanács a helyreho­zatalról francia vállalkozók­kal folytat tárgyalásokat, ám ezek éppen a kezelési jog tisztázatlansága miatt rekedt meg. Varga Imre a miniszteri válasszal egyetértett, az Or­szággyűlés két tartózkodás mellett elfogadta azt. Az interpellációk sorát megszakítva egy kérdésre is válaszolt a művelődési mi­niszter. Antal Imre (Pest m., 19. vk.) az idegen nyel­vek iskolai fakultatív okta­tásának bevezetésével kap­csolatos intézkedések iránt érdeklődött. Glatz Ferenc elmondta, hogy a minisztérium felmér­te az általános és középisko­lák nyelvtanár-igényét, és ebből megállapította, hogy az ezredfordulóig a tudo­mányegyetemeken több mint kétszeresére, a tanárképző intézményekben pedig több mint hatszorosára kell bőví­teni a nyugati nyelvek ok­tatását. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és né­hány vidéki egyetemen ide­gennyelvi fakultásokat hoz­nak létre, máshol ilyen tan­székeket. A tárca igénybe kívánja venni a Világbank segítségét is, továbbá Auszt­riával és az NSZK-val meg­állapodott, hogy ezekből az országokból 38, illetve 40 nyelvtanár érkezik hazánk­ba. Movik Lászlóné (Pest m., 27. vk.), az adókimunkálási jutalékról, behajtási prémi­umokról és illetékprémiu­­mokról szóló PM-rendeletek megváltoztatása tárgyában interpellált a pénzügymi­niszterhez. Elmondta: a PM-rendelet visszavonását azért tartja indokoltnak, mert a jutalé­kokat és prémiumokat olyan címen fizetik ki, amely mö­gött nem áll pluszmunka. Egymillió forint adó besze­déséért 100 ezer forintot fi­zetnek ki egy községi ta­nácsnál két embernek. Ugyanennyi marad a megyei adóügyi dolgozóknál és a Pénzügyminisztériumban együttvéve. Kérte a pénz­ügyminisztert : tájékoztassa a képviselőket, hogy ilyen címen a minisztériumban hány fő és milyen összegű jutalomban részesül, illető­leg mennyi jutalékot fizet­nek ki a megyei illetékhi­vatalok és a megyei taná­csok dolgozóinak. Békesi László válaszában hangsúlyozta, hogy az érde­keltségi rendszert nyilvános PM-rendelet szabályozza. A lényeg: az említett­ jutalék­ban mindazon tanácsi dolgo­zók — nemcsak pénzügyi és adóügyi alkalmazottak — ré­szesülhetnek, akik részt vesznek az adóhiány feltá­rásában. Egyúttal leszögezte: ilyen címen a Pénzügymi­nisztérium dolgozói nem kap­hatnak, és nem is kapnak prémiumot, illetőleg jutalé­kot. A kifizetésekkel kapcso­latban megjegyezte: azok akik közvetlenül tárták fel, illetve hajtották be az adó­különbözetet, évente legfel­jebb 100 ezer forint bruttó jutalomban részesülhetnek. Movik Lászlóné nem fo­gadta el Békesi László vála­szát. Az interpellációra adott választ az Országgyűlésnek csak 75 tagja fogadta el, 30- an tartózkodtak, ezért az in­terpellációt a terv- és költ­ségvetési bizottsághoz utal­ták további vizsgálatra. Gazdaság- és társadalompolitika Befejezte munkáját az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás az első oldalról) A jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság ülése a vártnál hosszabb ideig tar­tott, ezért az elnök elrendel­te, hogy az interpellációkkal folytatód­jék a munka. Az elfogadott napirendnek megfelelően interpellációik következtek. Sápi Ferenc (Budapest, 43. vk.) a folyamatos és nagy­­értékű alapanyagár-emelé­­sek tárgyában interpellált a miniszterelnökhöz. Kifogá­solta, hogy a Magyar Alu­­minium­ipari Tröszt július 1-jéi ismét emelni kívánja árait. A képviselő megkér­dezte: tett-e a kormány in­tézkedéseket annak érdeké­ben, hogy" a monopolhely­­zet­ben lévő MAT lépései ne hozzák nehéz helyzetbe a tő­le függő feldolgozó vállala­tokat? Vissi Ferenc államtitkár, az Országos Áruhivatal elnö­ke válaszolt az interpellá­cióra. Utalt arra, hogy a ter­melők és a feldolgozó válla­latok egyaránt azt kérték, hogy változtassák meg az árszabályokat. E közös kérés nyomán az árhivatal január 1-jétől módosította azokat. Az azóta eltelt időben vi­szont 9 feldolgozóipari vál­lalatvezető tiltakozott az ár­­hivatal vezetőjénél az egyéb­ként szabadáras alumínium árának emelése ellen. Vissi Ferenc elmondta, hogy a tiltakozás nyomán vizsgálatot rendelt el az ár­hivatalban. Ez megállapítot­ta, hogy nem sértették meg az árszabályokat. A szakér­tők feltárták azt is, hogy az ártendeciák ellenére ma a belföldi árak 15-70 százalék­kal alacsonyabbak, mint amennyiért a feldolgozók nyugatról beszerezhetnék az alumínium-termékeket. Az áremelések elleni tiltakozás­sal valójában azt kérnék a kormánytól, hogy függesszék fel a közösen kialakított jog­rendet. Vissi Ferenc elmondta azt is: az árhivatal hallgatóla­gos megállapodást kötött a MAT-tal, hogy az a terve­zetthez viszonyítva 4-5 száza­lékkal mérsékli áremelését. A képviselő csak részben értett egyet az árhivatal el­nökének válaszával, az Or­szággyűlés viszont 5 ellen­­szavazattal, 20 tartózkodás mellett elfogadta. Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.) és Horváth Jenő (Buda­pest, 1. vk.) a nyugdíjba vo­nulók és egyes táppénzben részesülők anyagi ellátásá­nak folyamatossága tárgyá­ban interpellált a szociális és egészségügyi miniszterhez. Gágyor Pál felhívta a fi­gyelmet arra: a nyugdíjba vonulást követő utolsó bér­folyósítás és az első nyugdíj kézhez kapása között gyak­ran több hónap telik el. Ez sok idős ember számára megoldhatatlan pénzügyi problémát jelent, mivel meg­felelő anyagi tartalékokkal nem rendelkeznek. Ugyanez a gond tapasztalható a táp­pénzfizetésekkel kapcsolat­ban is mindazokon a he­lyeken, amelyeken a munka­adó nem önálló táppénzkifi­zető hely. Dr. Csehák Judit válaszá­ban rámutatott: más az oka a táppénzkifizetések és a nyugdíjak késlekedésének. Ismeretes, hogy az utóbbi években­­jelentősen növeke­dett azoknak a kisszerveze­teknek a száma, amelyek nem tar­tatnak fenn üzemi kifizetőhelyeket. Nehezíti a munkát az is, hogy táppénzt egyévi megelőző kereset összeszámolása alapján lehet fizetni. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy az elmúlt évtől kezdve a társadalom­­biztosítási igazgatóságoknak adóelőleget is le kell von­niuk a járandóságokból. A megoldás a számítógépesítés lehet. A nyugdíjkifizetéseknél ugyancsak a korszerű tech­nika alkalmazása jelenthet segítséget, de azért, hogy az ellátottaknak megfelelő ga­ranciája legyen, a július 1- jén hatályba lépő miniszteri rendelet szerint minden olyan esetben, ahol megálla­pítható a nyugdíjra jogosult­ság, kötelező az igazgatóság­nak előleget fizetni. Az interpelláló képviselők egyetértettek a válasszal, az Országgyűlés pedig elfogadta azt. Kovács Lászlóné (Buda­pest, 7. vk.) a társadalombiz­tosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására ki­adott rendeletek módosítása ügyében interpellált, javas­lata az volt, hogy a férjnek, illetve a férfi élettársnak a törvény ugyanolyan jogú el­látást biztosítson abban az esetben, ha elhalálozik a fe­leség vagy az élettárs, mint amilyen a férj vagy a férfi élettárs halála esetén jár. Dr. Csehák Judit válaszá­ban kifejtette: hozzávetőle­ges becslés szerint legalább 2-3 milliárd forintot igényel­ne ez az intézkedés. A mi­niszter kitért az idős, saját jogú nyugdíjasok helyzetére is. A 250 ezer létminimum alatti jövedelmű 65—70 éve­sek helyzetének javítására mihamarabb intézkedéseket kell hozni — mondta. Csehák Judit válaszát Ko­vács Lászlóné elfogadta, s azzal egy tartózkodás mellett az Országgyűlés is egyetér­tett. T­óth, László (Borsod-Aba­­új-Zkeglén m., 20. vk.) az ön­hibájukon kívül fizetéskép­telenné vált gazdaságok pénzügyi gondjainak meg­oldása tárgyában interpellált. Megemlítette hogy most újabb gazdaságokat fenyeget a veszélye. Azt kérdezte a mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi minisztertől, hogy a közeljövőben milyen intéz­kedéseket terveznek az önhi­bájukon kívül fizetésképte­lenné vált gazdaságok pénz­ügyi gondjainak megoldásá­ra. Hütter Csaba elmondta, hogy az idei ár- és belvizek miatt csak június közepén kapott a MÉM viszonylag végleges képet. Ezt figyelem­be véve a kormány 300 mil­lió forintot különített el, és ezt az összeget részben­­ az ár- és belvízkárok kompen­zálására, részben a hitelka­­matterhek egy részének kifi­zetésére, gyorsított eljárás­sal folyósítja a tsz-eknek. Az önhibájukon kívül fi­zetésképtelenné vált gazda­ságok gondjainak megoldásá­val kapcsolatban a miniszter emlékeztetett arra, hogy 1987-ben a kormány meg­kezdte egy rendezési prog­ram végrehajtását. Hütter Csaba válaszával a képviselő egyetértett, az Or­szággyűlés pedig egy ellen­­szavazattal és két tartózko­dással elfogadta. Szabó István (Budapest, 8. vk.) a pénzügyminiszterhez interpellált a Közoktatásr éj­ Tekintély Eléggé tisztázatlannak ér­zi néhány képviselő a par­lament és benne saját sze­repét. Amíg Katona Sán­dor, a képviselők Fejér megyei csoportjának veze­tője úgy vélekedett: meg­rendelésre dolgozik az or­szággyűlés, addig Czak­ig Zoltán egyenesen azt mondta: lejáratódott a tör­vényhozás. Szerinte van­nak, akik a törvényhozók lejáratására törekszenek. Ezt magyarázta a visszahí­vások nagy számával és a mostani diétára kényszerí­­tett tárgysorozattal is. — Mások diktálják az ülésszakok témáit. Mi meg eleget teszünk ennek a diktátumnak. Azzal egyet­értek, szükség van nagy ügyekben a kompromisszu­mokra, a nemzeti egy­etér­­tésre. Ha ez úgy kívánja, hát vegyük le a plénum asztaláról előre meghirde­tett, a bizottsági és a cso­portüléseken végigfuttatott napirendi pontokat. Csak­hogy ez nem használ ne­künk, és a Ház tekintélyé­nek sem­­ dohog a képvi­selő.­­­­e kétségtelenül számol­ni kell azzal a momentum­mal, hogy ezt a parlamen­tet négy évvel ezelőtt, 1985- ben választották, azóta sok minden történt és az utóbbi egy esztendőben az ellen­zék fontos erőt képvisel társadalmunkban. Vélemé­nyükre adni kell, így szé­lesebb alapokra helyeződik a legfelsőbb népszuvereni­tás tevékenysége. Ilyen megközelítésben talán oszolhat a borúlátáse­lesztési Alap állami pénz­alappá nyilvánítása tárgyá­ban. Mint mondotta: a köz­oktatás működésének egyik garanciája az lenne, ha az állami költségvetésből erre a célra meghatározott össze­get minden évben elkülöníte­nének. Az interpellációra Stark Antal művelődési miniszté­riumi államtitkár válaszolt. Rámutatott: a minisztérium, egyetért a jelenlegi 200 mil­lió forintos Közoktatásfej­lesztési Alap állami pénz­alappá nyilvánításának szándékával. Ennek érdeké­ben előkészítették az állami pénzalappá nyilvánítás jog­szabály-tervezetét. Az Országgyűlés és az in­terpelláló képviselő a vá­laszt elfogadta. Horváth László (Bács-Kis­­kun m., 9. vk.) a gyümölcs­felvásárlások körül kiala­­kul gondok ügyében inter­pellált a kereskedelmi, a pénzügyi és a mezőgazdasá­gi tárca vezetőihez, vala­mint az Országos Árhivatal elnökéhez. Kérte az érintet­teket: tegyenek összehangolt intézkedéseket a bel- és a külpiacon egyaránt, hogy a termelők a termékeiket ér­tékesíteni tudják, s elfogad­ható nyereséghez juthassa­nak. Gombocz Zoltán kereske­delmi minisztériumi állam­titkár válaszolt a többi érin­tett tárca, valamint a Ma­gyar Nemzeti Bank képvise­lői nevében is. Elmondta, hogy még az interpelláció benyújtását megelőzően, jú­nius 19-én részletes, közös munkaprogramot dolgoztak ki, amely a finanszírozási kérdésektől a fuvarozásig több mindenre kiterjed. Az államtitkár külön szólt arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank a mezőgazdaságban megtermelt termékek felvá­sárlására július 1-jétől ösz­­szesen 17 milliárd forintos váltólehetőséget biztosít. Az érintett tárcák tisztában vannak azzal, hogy a mun­kaprogramban foglalt intéz­kedések nem jelentenek ab­szolút garanciát valamennyi megtermelt és leszüretelt gyümölcs biztonságos érté­kesítésére. A képviselő és az Ország­­gyűlés elfogadta a választ. Solymosi József (Tolna m– 4. vk.), az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöké­hez intézett interpellációjá­ban szorgalmazta: terjeszt­­szék ki a munkanélküli se­gélyt az elhelyezkedni nem tudó pályakezdő fiatalokra is. Halmos Csaba államtit­kár, az ÁBMH elnöke jogos­nak ítélte az interpelláció­ban megfogalmazott kérést. Részbeni megoldásként em­lítette a közelmúlt néhány intézkedését. Például beve­zették a gyakornoki rend­szert, amely a diplomával rendelkező, elhelyezkedni nem tudó fiataloknál lehető­vé teszi, hogy egy évi időtar­tamra a kormány átvállalja a foglalkoztatás költségét. Ugyancsak az elhelyezkedés gondjain enyhít az a rendel­kezés, amely a pályakezdők­re is kiterjeszti a vállalko­zási kölcsön rendszerét. A jövőre nézve Halmos Csaba ígéretet tett arra, hogy átte­kintik a munkanélkülisegé­lyezési rendszer továbbfej­lesztésének lehetőségeit, s a kormány számára készülő előterjesztés kimunkálása előtt konzultálnak majd a fiatalok érdekképviseleti szervezeteivel. A választ mind a képvi­selő, mind az Országgyűlés elfogadta. Az interpellációk tárgya­lását követően kérdések kö­vetkeztek. Ladányi József (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 25. vk.) egyes tartós fogyasztási cik­kek, különösen a személy­gépkocsik jótállásának, ga­ranciális feltételeinek ügyé­ben intézett kérdést a keres­kedelmi miniszterhez. El­mondta, hogy a gépkocsik ára, üzembentartási költsége és számos egyéb feltétel is jelentősen megváltozott azó­ta, hogy az érvényben lévő rendelkezés egy év időtar­tamban, illetve 10 ezer kilo­méter futásteljesítményben rögzítette a garanciális kö­telezettség határát. A kereskedelmi miniszter nevében Gombocz Zoltán válaszolt. Elismerte, hogy a több mint húszéves rendel­kezés sok tekintetben, el­avult. A minisztérium a ké­szülő kereskedelmi törvény kapcsán foglalkozik a ga­ranciális felételek korszerű­sítésével. Szabó Tamás (Fejér m., 7. vk.) a polgári védelem in­tézménye tárgyában intézett kérdést a honvédelmi mi­niszterhez. Válaszában Kárpáti Fe­renc utalt arra, hogy ma már nemcsak a természeti ka­tasztrófák idején van szükség a polgári védelemben tevé­­keny kj idők segítségére, ha­­nenkse esetleges nukleáris, illetve vegyi szennyezések­kel összefüggő rendkívüli helyzetekben is. Hozzátette, hogy a háborús veszélyt sem lehet teljesen figyelmen kí­vül hagyni. A miniszter ígé­retet tett: a közeljövőben a kormány áttekinti és megha­tározza a szervezet feladatát. Ezután Szűrös Mátyás szavazásra bocsátotta az Or­szággyűlés programját felül­vizsgáló ad hoc bizottság ha­tározattervezetét. Ennek ér­telmében az Országgyűlés tu­domásul veszi, hogy a Mi­nisztertanács a Parlament idei programjában szereplő, az alkotmányozással össze­függő úgynevezett sarkalatos törvényjavaslatokat a poli­tikai egyeztető tárgyalásokon elfogadásra kerülő megálla­podásokat figyelembe véve terjeszti elő. Végül is az ad hoc bizott­ság hatái£zati javaslatát az Országgyűlés 2 ellenszava­zattal, 14 tartózkodás mellett elfogadta. Ugyancsak elfogadta a Tisztelt Ház azt a nyilatko­zatot, amely üdvözli a nagy francia forradalom 200. év­fordulóját, s köszönti ez alkalomból a francia népet. Ezt követően Szűrös Má­tyás bejelentette: várhatóan szeptember második felében ül össze legközelebb a Tisz­telt Ház, s ezzel az elnök — nyári szabadságok idejére jó pihenést kívánva —­­bezárta az Országgyűlés ülésszakát. Balogh Károly (Győr-Sop­­ron m., 11. vk.) a szociális foglalkoztatók adókedvezmé­nye ügyében intézett inter­pellációt a pénzügyminiszter­hez. Kérte, hogy a szociális foglalkoztatókban előállított termékeket ne 25, hanem 15 százalékos ÁFA terhelje. Békesi László válaszában egyebek közt kifejtette: a szociális foglalkoztatók hely­zetének javítására már 1988. január 1-jétől megszüntették a nyereségadó-fizetési köte­lezettséget. Ez évtől kezdő­dően pedig a bérköltség 45 százalékának megfelelő köz­vetlen állami dotációban ré­szesülnek. Ezzel lényegében a szociális foglalkoztatók ugyanolyan feltételek mellett gazdálkodhatnak, mint a rendkívül rossz hatékonyság­gal működő, csökkent mun­kaképességűeket foglalkozta­tó szervezetek. Balogh Károly egyetértett a válasszal, s azt az Ország­­gyűlés is egyhangúlag elfo­gadta. Interpellációk­­ negyedszer Döntés két kérdésben Ezután határozathozatal következett: az Országgyű­lés a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló tör­vényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. Következő napirendi pont­ként a földtörvény módosítá­sát tárgyalta meg az Ország­­gyűlés. Először megváltoztatták a földről szóló 1987. évi I. tör­vény még nem életbe lépett, korábbi módosításának azt a paragrafusát, amely az ál­lami tulajdonú ingatlan ke­zelésére vonatkozott. Ezt a javaslatot 2 ellenszavazattal és 57 tartózkodással fogadta el a Parlament. Három ellenszavazattal és 65 tartózkodással fogadták el azt a másik módosító ja­vaslatot, amely kimondja, hogy a társadalmi szervezet a kezelésében lévő állami in­gatlan tulajdonjogát nem ru­házhatja át. Ezt követően személyi kér­désekről döntöttek a képvi­selők. Felmentették — há­rom ellenszavazattal és két tartózkodással — Szűrös Má­tyást a külügyi bizottság el­nöki tiszte alól, mivel őt a ház elnökévé választották korábban. Helyére 59 ellen­­szavazattal és 3 tartózkodás­sal Berecz Jánost (Szabolcs- Szatmár m., 6. vk.) választot­ták a bizottság elnökévé. Biacs Pétert (Budapest, 30. vk.), egy ellenszavazattal és 8 tartózkodással a tudo­mánypolitikai és műszaki­fejlesztési bizottság elnöké­vé. Lotz Ernőt (Borsod-Aba­­új-Zemplén m. 12 vk.) pe­dig — két ellenszavazattal és két tartózkodással — e bizottság titkárává válasz­tották. Interpellációk Alighanem rekordot dönt az interpellációk és a kér­dések száma. Jórészt az előző ülésszakról húzódtak át ezek, mert akkor idő hiányában nem került rá­juk sor. Azonban tovább már nem halogathatja tár­gyalásukat a T. Ház. Az in­terpellációk száma most 33- ra duzzadt. Javarészt köz­érdekűek, ám jó néhány­­nyal talán nem a képvise­lőházban kellene előhoza­kodni. Azonnal hozzátéve: csak akkor nem, ha az il­letékes miniszterek, főha­tóságok vezetői más, egy­szerűbb úton is érdemben megválaszolják azokat, ne­tán intézkednek is az ügy­ben. Más műfaj­o— a házsza­bályok szerint — a képvi­selői kérdés. Kilenc volt belőlük, köztük Szabó Ta­más a 7-es választókerület képviselőjének véleménye és kérdése a polgári véde­lem intézménye tárgyában. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1989. JÚLIUS 1. SZOMBAT

Next