Fejér Megyei Hírlap, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-02 / 101. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP.WO, MÁJUS 2. SZERDA Butik a zöldövezetben Üzlethely - baráti alapon? Nem is oly régen emlékeztünk meg a Föld napjáról. Akkor a fák kivágása ellen éppúgy tiltakoztak a résztvevők, mint a levegő szennyezése és zöld területek felszámolása miatt. Talán azért fordult szerkesztőségünkhöz egy idős úr, hogy elpanaszolja: lakások tőszomszédságában található tenyérnyi zöldet is tönkre teszi a fehérvári tanács azzal, hogy ezekre építési engedélyeket ad ki. Azt is tudni vélte, hogy nem akárkik építkezhetnek a székesfehérvári Fórum ABC melletti területen. Az bizonyos, hogy már javában készülnek az üzleteknek helyet adó kis épületek. A megyei város tanácsának műszaki osztályán készségesen adott fölvilágosítást Magyárné Major Éva az engedélyek kiadásáról. — Minden az előírásoknak megfelelően történt ez esetben is. Megkértük a szakhatóság engedélyét, valamint egyeztettünk a városi önkormányzat vezetőjével, az ellátási és árhatósági osztály képviselőjével, és javaslatot is kértek. A Rákóczi úti rendezési tervet az engedélyek kiadásához módosítani kellett, de ezt a végrehajtó bizottság jóváhagyta és a tervező elkészítette a rajzot, kiegészítve az új létesítményekkel. A végleges döntés és a határozat meghozatala csak ezután következhetett — állítja Magyarné. Csak csendben hozzáteszi, hogy szinte szétszedik az osztály dolgozóit a kérelmezők, hiszen mindenki vállalkozni akar, ahhoz meg területre van szükség. Jelenleg közel százan várnak építési engedélyre. A panaszosnak arra a megjegyzésére, hogy „baráti alapon” történik a kérelmek elbírálása, az ügyintéző azt válaszolta: szó sincs ilyesmiről. „Nem tudok arról, hogy a tanácson dolgozók közül bárki is benne lenne a butiképítésben. Az egyik leendő tulajdonos valóban tanácsi dolgozó volt, de nem a városon, hanem a megyén. Neki megszűnt a munkaviszonya és cukrászdát épít a Fórum mögött”. Ezt is csak onnan tudja az ügyintéző, hogy sokat „fecsegett” a kérelmező. A zöldterület felaprózásával, avagy a megszüntetésével azonban nehezen lehet egyetérteni, de a szakemberek állítása szerint valamilyen egységes városkép kialakítását szem előtt illik tartani. S hogy ez az ára ... A park az ára ezek szerint a jobb ellátásnak? Hogy a szerencsések hogyan tudják magukat és üzleteiket elfogadtatni, nehéz előre megjósolni. Annyi bizonyos, hogy a környéken lakók inkább a parkot tartották volna meg. Arról, hogy baráti alapon történt-e a butikok engedélyezése, álljon most itt az építkezők neve: Tordas Pálné menyasszonyi ruhakölcsönzőt, Szalai Jánosné virág- és ajándéküzletet, Kárász Lajos műszaki kereskedést, Borbély László cukrászdát nyit majd, ha elkészül az üzletsor. Nekünk nem sikerült kideríteni a szóbeszéd tényét, hogy sógor-koma-jóbarát alapon osztották a telkeket. Ha valaki bizonyítani tudja, jelentkezzen. Orbán Zoltán Gazdaság és társadalom „Melyből a nemzet sorsa jön ki majd" A magyar parlamentarizmus újjászületése A magyar történelem „határidőnaplójában" nem szokták előre bejegyezni a jeles napokat. Akárcsak néhány hete is észrevétlen siklottak volna át az új parlament születésnapja egyben a magyar parlamentarizmus újjászületése napjaként vonul be a történelembe. Hisz a magyar választópolgárok több mint negyven esztendei szünet után küldhetnek szabad, többpárti választással képviselőket az ország házába. A történelmi időmértékkel is kiemelkedő alakuló ülés előkészítése szinte minden tekintetben eltér a megszokottól. Nem előzi meg a parlamenti bizottságok hagyományos üléssorozata, ami pedig az utóbbi években már egyfajta politikai lakmuszpapírnak számított. Nagyjából kijelölte, milyen mederben, miről folynak majd a plénum előtt a viták. Noha a kimenetelt illetően sosem lehetett kétségünk. A döntéshozatalnál, a kormánytöbbség nem forgott veszélyben. Erre legfeljebb az utóbbi hónapokban akadt néhány szabályt erősítő kivétel, amikor az egypárti parlament politikai legitimitásának hiánya egyre nyilvánvalóbbá vált. Épp azoknak a demokratikus ellenzéki és reformerőknek a fellépése nyomán, amelyek most, május 2-án birtokba veszik a Parlamentet. A politikai rendszerváltás időpontja szinte kínálja a lehetőséget a mérlegkészítésre, s egyúttal arra is, hogy távolabbra tekintsünk. Ami az előbbit illeti, dőreség tagadni: a leköszönt parlament utolsó szakaszában — ha külső társadalmi nyomásra is — megpróbált felnőni a történelmi feladathoz. Törvényeket alkotott, amelyek katalizátorává lettek a békés rendszerváltásnak. Az egyesületekről, a pártokról, a népszavazásról, a választásokról szóló törvények megalkotóinak érdemei mellett igazságtalanság volna szó nélkül elmenni. S a történelem bizonyára feljegyzi a kerekasztal-tárgyalások históriáját is, ami már a parlamenten kívüli erők beleszólási jogát is reprezentálja. Az Országgyűlés önfeloszlatása után — miközben már úgy tűnt, hogy elsuhan mellettünk a kelet-európai forradalmak vonata — csendes forradalmi gyümölcsei lassan beértek. Az országgyűlési választások kiírásával felgyorsultak az események. Több mint ötven párt szállt egyszeriben ringbe a mandátumokért. Csupán az egyéni választókerületekben 1623 jelölt indult, aki közül azonban 386 személy jut a parlamentbe. A közvélemény fokozatosan ráhangolódott a parlament alakuló ülésére, ahová a háború utáni parlament elnökét is elvárják. Személye jelképezi, hogy a magyar parlamentarizmus milyen irányba tart. Hogy napjaink törvényhozói és politikusai ott akarják folytatni, ahol az alkotmányjogi fonál megszakadt. Még a parlamentarizmus címszava mellől is kiradírozva a mögöttünk hagyott negyven évet. A parlamenti pártok már egymás közt eldöntötték, hogy a T. Házban ki hol foglal majd helyet. Hogy az emelvénytől jobbra ülnek a kormánykoalíciót alkotó pártok honatyái, majd őket az SZDSZ, a Fidesz, az MSZP, végül pedig a „balszélen” a független képviselők követik. Arról is döntöttek, hogy az ideiglenes köztársasági elnököt a koalíció adja, de a megbízott elnök a parlament élén bizonyára a második legerősebb párt, az SZDSZ, egyik képviselője lesz. A pártok erősorrendje határozza meg a bizottsági tagság arányát is. Az alakuló ülést Szűrös Mátyás, a köztársaság ideiglenes elnöke nyitja meg, majd több köszöntő, üdvözlő beszéd is elhangzik. Az első nap az ünnepélyes megalakulás, az önmeghatározás jegyében telik el. A mandátumvizsgálatot az eskütétel követi, megválasztják az Országgyűlés tisztségviselői. Az alakuló ülésszak a szakértők szerint legalább kétnapos lesz, és a második nap ad megbízást a köztársasági elnök a kormányalakításra a legerősebb párt, az MDF vezetőinek. Ezt azonban megelőzi a Németh-kormány lemondása, noha a kabinet, mint ügyvezető kormány, hivatalban marad. Az új kormány megalakulására azonban az alakuló ülésen még nem kerül sor. Halaszthatatlanul dönteni kell viszont a képviselő tiszteletdíjakról, a költségtérítés átmeneti szabályairól. Meg kell választani a tíz állandó és az öt ideiglenes bizottság tagjait is. Az alakuló ülés kezdetén beszámol a parlamentnek a választásokról az Országos Választási Bizottság elnöke, valamint a Belügyminisztérium megbízott vezetője, aki a választásokkal összefüggő állami feladatok teljesítéséről ad számot. A Fidesz javaslatára törvénybe iktatják 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét, ez lesz az első törvény, amit az új parlament elfogad. Az alakuló üléssel közjogi, szervezeti értelmében létrejönnek Magyarországon is egy folyamatosan működő, demokratikus, többpárti parlament működési feltételei. A továbbiakban a honatyákon múlik, hogy az ország legfőbb népképviseleti testülete az összlakosság érdekeit hogyan szolgálja. A képviselők rendkívüli történelmi felelősségére napirend előtt a költő sorai is emlékeztetni fogják majd a honatyákat. Petőfi Sándor A Nemzetgyűléshez írt költeménye örökérvényűen fogalmazza meg ezt az elvárást: „Számot vetett-e mindenik magátírt. Minő dologra szánta el Nagy a dicsőség, melyet mindegyik Szerezhet itten, de tudjátok-e, Csak nagy munkáért jár ez a dicsőség!” S akik majd május 2-án választóik akaratából ténylegesen ott állnak a terem küszöbén „Melyből a nemzet sorsa jön ki majd”, remélhetőleg nem csupán akarják, de képesek is vállalni ezt a sorsfordító nagy munkát. (MTI-Press) Bodnár Lajos magát? Gazdag termésígéret Ha továbbra is ilyen jótékony lesz a természet, mint április második felében, régen nem tapasztalt termésígéretnek leszünk birtokosai. A száraz,majdnem aszályosnak jegyzett tél után most rövid két és fél héten belül 36—40 milliméter csapadék áztatta, öntötte a mezőt, ami azt jelenti, hogy a termelőnek megvan minden reménye egy, a közepesnél jobb termésre. Erről a tényről, illetve az üzemi határszemlék eredményéről tájékoztatta a közelmúltban a minisztériumot a megyei tanács mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi osztálya nevében Szabó Lajos tanácsos. Ezt láthatták a Szent György-napi búzaszentelők is. Közölte azt is, hogy a megyében sikeres volt az őszi fejtrágyázás, de már megkezdődött az ősziek növényvédelme is, a lisztharmatfertőzés és a vetésfehérítő ellen. Ahol ez indokolt volt, már két héttel ezelőtt megtörtént a vegyszeres kezelés. A gazdák tehát jól vigyázzák a jövő évi kenyérnek valót. Szinte kifogástalanul fejlődik a megyében 17 ezer hektáron a borsó, 9260 hektáron a tavszi árpa, 370 hektáron a zab. A cukorrépavetés a befejezéshez közeledik, a tervezett területnek a gazdaságok a 83,5 százalékát vezették be, összesen 29 ezer hektáron termelnek az üzemek cukorrépát. Két hete tart a második legjelentősebb növényünk, a kukorica vetése. Az üzem, a szakemberek szerint, hasonló a tavalyihoz: a területnek a 25 százalékával végeztek. Sietésre, kapkodásra semmi ok, hiszen a természet az idén mintegy másfél-két hétnyi előnyt adott a gazdáknak. Az időjárás, a gazdák véleménye alapján kiváló, jobbat aligha lehetne elképzelni. (ptf) Mit láttak a Szent György-napi búzaszentelők ? ?. OLDAL SPEKULÁNSOKAT CSALOGATUNK? Két év után már valószínűleg az illetékesek is látják, hogy a végig nem gondolt adókedvezmény, amit a külföldi tőkét is bevonó vállalatok élveznek, elsősorban korrupcióhoz vezet. Nálunk ma nem lehet semmiféle jó munkával az adózás utáni nyereséget úgy növelni, mint azzal,ha egy külföldi partnert is sikerül bevonni a „buliba”. Mivel a külföldi azonnal tisztába jön vele, hogy rá miért is van szükség, kihasználja hasznosságát, a befektetett tőkéje után aránytalanul nagy jövedelmet követel meg. A hazai partnert viszont nem izgatja az, hogy az üzleten az ötödnyi tőkével részt vállaló partner a tőkearányos nyereség kétszeresét kívánja meg, hiszen anyagilag így is jól jár. Az már nem az ő gondja, hogy mekkora adókieséssel, azaz társadalmi bevételcsökkenéssel jár az ő manipulációval elért haszna. A szakemberek egyre inkább arra a véleményre jutnak, hogy a vegyes vállalatokba fektetett tőke aránytalanul nagy mértékben a külföldiek gyors meggazdagodását és a mesterségesen feltornázott nyereség kiáramlását idézi elő. A nemzetközi tapasztalatok azt igazolják, hogy a nemzeti haszon érdekében a tőkét nem mézes madzaggal, nem adókedvezményekkel kell becsalogatni, hanem a stabil, fejlődő gazdasággal. Annak, hogy egy országnak hasznot hozzon a külföldi tőke beáramlása, elsősorban belső tartalékait kell mozgósítania. Az a kormányzat, amelyik a hazai vállalkozók rovására támogatja a külföldieket, legfeljebb arra számíthat, hogy jönnek a gyors haszonra vadászó spekulánsok, és az országban terjednek az adókedvezményekkel való élések, illetve visszaélések. Nem számíthat az az ország a külföldi tőkére, amelyen belül nem virágzik a vállalkozó szellem. Ez pedig csak akkor virágzik, ha elsősorban a hazai és nem az idegen vállalkozóknak teremtünk kedvező feltételeket. Különösen indokolt ez egy olyan országban, ahol negyven éven keresztül adminisztratív eszközökkel is elnyomták a vállalkozásokat hamis ideológiával elvették a vállalkozni akarók kedvét, és ahol jelenleg igen jelentős infláció van, aminek gyors megállítására aligha számíthatnak a befektetők. A külföldi tőke oda megy, ahol a gazdaság egészséges és stabil. A komoly beruházók a kormánykedvezményekre nem sokat adnak, azok stabilitásában joggal nem bíznak. Ezt különben az országokon belüli tőkemozgások tapasztalata is bizonyítja. Azok az országok, amelyek adókedvezménnyel támogatták az elmaradt területekre vitt tőkét, minden esetben tőkepocsékolást, és a területek elmaradásának fokozódását idézték elő. Ezzel szemben ahol a tőkék működési feltételeit javították, fejlesztették az infrastruktúrát, az elmaradás mérséklődött. Az idegen tőkének biztosított adókedvezmény önmagában sehol a világon nem járt eredménnyel. Az adókedvezmények nálunk lényegében azt jelentik, hogy a magyar vállalkozó másodrangú a külföldivel szemben. Ez gazdasági és erkölcsi abszurdum. Én, mint apa, például nem értem, hogy miért élvezek adókedvezményt, ha az egykor disszidált fiammal közösen vállalkozom, de fizetem a magas adót, ha az itthon maradt fiammal akarok összefogni. Jó volna, ha az illetékesek belátnák, hogy az erkölcstelenség nagyobb akadálya a külföldi tőke beáramlásának, mint az adók nagysága. Ideje volna, ha gazdasági életünket vezető — és majdan vezető — politikusok a folyamatos külföldre kacsingatás és utazgatás helyett a belső lehetőségek feltárására koncentrálnának. Kopátsy Sándor _______________________________________ Anyák napja ünnepség - árnyékban Van a szomorúságnak, a fájdalomnak és a tehetetlenségnek olyan foka, amire jelzőket lelni nincs is minek. Azaz mégis. Az anyák napi ünnepség a bicskei szociális otthonban fölemelő volt. A szomorúsággal, a fájdalommal és a reménytelenséggel együtt. Előbbre hozták a szép napot, mert így jobban ráér mindenki. Megterítették az asztalokat, az édesanyáknak, rokonoknak, vendégeknek virágkosarat kötöttek. Szerencsére tavasszal van az anyák napja, már nyílnak az „olcsó” virágok, csak le kell szakítani őket. Drága virágra nem tellnék. Sok mindenre nem telik .. . A bicskei otthonban családias a hangulat. Az a néhány ügyesebb lakó, aki hetek óta tanulja a versikéket, izgatott és nagyon büszke. Egyikük leül, mert időnként összecsuklanak a lábai, nem tartják meg vékonyka testét. Máskor még szaladt is, de most izgul. A mellette álló fiú ütemesen ingatja a fejét, de a verset szépen, folyamatosan elmondja, ingatás nélkül. Különböző korúak. Húsz, harminc évesek, de két öregecske is ácsorog egyik lábáról a másikra. A legöregebb, ősz, ráncos ember skandálja a gyermekverset. Az én szívem kilóra, szeretet a rugója, mindig csak azt ketyegi, édesanyát szereti. A többiek is efféléket mondanak, óvónő gondozójuk biztatóan súgja a, oly nehezen bevéshető szavakat. Amelyek tétován csellengenek a szétfolyó emlékezetben. Akinek van könnye, az sír. A vendégek. Van, akinek már könnye sincs. A versmondók kis érdeklődéssel szemlélik a sírókat, nem értik, minek kell itt sírni. Boldogok, hogy megtapsolják őket, ölelik az édesanyjukat, a gondozónőket, azt a férfit, aki nemcsak ezen a szép napon sürög-forog közöttük. A falakon rajzok. Mit rajzok! Gyönyörű képek, közülük rajzolta valaki. Honnan tudhatja a színeket, a perspektívát, az arányokat, a méreteket? Ez a világ csodálatos, kívülről láthatjuk, betekinteni lehetetlenség. Az összetört vonású lány pupillái átszúrják a falakat. Átugrik a másoknak lényeges valóságon a pillantás. Nem fontos. De társának egyik gombja gombolatlan. Rend a lelke mindennek, be kell gombolni. A másiknak a zsebe lóg. Visszadugja. Ezek fontos dolgok. Az udvaron a szél cirógatja a zöld füvet. Harsányan süt a tavaszi nap. Magas kerítés öleli a házat.. Hiába mégis a nagy fényesség. Az anyák napja árnyékban ünnepeltetett. S nincs akkora fényesség, amely ezen az árnyékon úrrá lehetne. — zsoltár —