Fejér Megyei Hírlap, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-02 / 101. szám

F­EJÉR MEGYEI HÍRLAP­­.WO, MÁJUS 2. SZERDA Butik a zöldövezetben Üzlethely - baráti alapon? Nem is oly régen emlékeztünk meg a Föld napjáról. Akkor a fák kivágása ellen éppúgy tiltakoztak a résztvevők, mint a levegő szennyezése és zöld területek felszámolása miatt. Talán azért fordult szerkesztőségünkhöz egy idős úr, hogy elpanaszolja: lakások tőszomszédságában található tenyérnyi zöldet is tönkre teszi a fehérvári tanács azzal, hogy ezekre építési engedélyeket ad ki. Azt is tudni vélte, hogy nem akárkik építkezhetnek a székesfehérvári Fórum ABC mel­letti területen. Az bizonyos, hogy már ja­vában készülnek az üzletek­nek helyet adó kis épületek. A megyei város tanácsának műszaki osztályán készsége­sen adott fölvilágosítást Ma­­gyárné Major Éva az enge­délyek kiadásáról. — Minden az előírásoknak megfelelően történt ez eset­ben is. Megkértük a szakha­tóság engedélyét, valamint egyeztettünk a városi önkor­mányzat vezetőjével, az ellá­tási és árhatósági osztály képviselőjével, és javaslatot is kértek. A Rákóczi úti ren­dezési tervet az engedélyek kiadásához módosítani kel­lett, de ezt a végrehajtó bi­zottság jóváhagyta és a ter­vező elkészítette a rajzot, kiegészítve az új létesítmé­nyekkel. A végleges döntés és a határozat meghozatala csak ezután következhetett — állítja Magyarné. Csak csendben hozzáteszi, hogy szinte szétszedik az osztály dolgozóit a kérelme­zők, hiszen mindenki vállal­kozni akar, ahhoz meg terü­letre van szükség. Jelenleg közel százan várnak építési engedélyre. A panaszosnak arra a megjegyzésére, hogy „baráti alapon” történik a kérelmek elbírálása, az ügyintéző azt válaszolta: szó sincs ilyes­miről. „Nem tudok arról, hogy a tanácson dolgozók közül bárki is benne lenne a butiképítésben. Az egyik leendő tulajdonos valóban tanácsi dolgozó volt, de nem a városon, hanem a megyén. Neki megszűnt a munkaviszonya és cukrász­dát épít a Fórum mögött”. Ezt is csak onnan tudja az ügyintéző, hogy sokat „fe­csegett” a kérelmező. A zöldterület felaprózásá­­val, avagy a megszüntetésé­vel azonban nehezen lehet egyetérteni, de a szakembe­rek állítása szerint valami­lyen egységes városkép ki­alakítását szem előtt illik tartani. S hogy ez az ára ... A park az ára ezek szerint a jobb ellátásnak? Hogy a szerencsések ho­gyan tudják magukat és üz­leteiket elfogadtatni, nehéz előre megjósolni. Annyi bi­zonyos, hogy a környéken lakók inkább a parkot tar­tották volna meg. Arról, hogy baráti ala­pon történt-e a butikok en­gedélyezése, álljon most itt az építkezők neve: Tordas Pálné menyasszonyi ruha­kölcsönzőt, Szalai Jánosné virág- és ajándéküzletet, Ká­rász Lajos műszaki kereske­dést, Borbély László cuk­rászdát nyit majd, ha elké­szül az üzletsor. Nekünk nem sikerült ki­deríteni a szóbeszéd tényét, hogy sógor-koma-jóbarát ala­pon osztották a telkeket. Ha valaki bizonyítani tudja, je­lentkezzen. Orbán Zoltán Gazdaság és társadalom „Melyből a nemzet sorsa jön ki majd" A magyar parlamentarizmus újjászületése A magyar történelem „határidőnaplójában"­ nem szokták előre bejegyezni a jeles napokat. Akárcsak néhány hete is észrevétlen siklottak volna át az új parlament születésnapja egyben a magyar parlamentarizmus újjászületése napjaként vonul be a történelembe. Hisz a magyar választópolgárok több mint negyven esztendei szünet után küldhetnek szabad, többpárti választással képviselőket az ország házába. A történelmi időmértékkel is kiemelkedő alakuló ülés előkészítése szinte minden tekintetben eltér a megszo­kottól. Nem előzi meg a parlamenti bizottságok ha­gyományos üléssorozata, ami pedig az utóbbi években már egyfajta politikai lakmusz­papírnak számított. Nagyjá­ból kijelölte, milyen meder­ben, miről folynak majd a plénum előtt a viták. Noha a kimenetelt illetően sosem lehetett kétségünk. A dön­téshozatalnál, a kormány­­többség nem forgott veszély­ben. Erre legfeljebb az utóbbi hónapokban akadt néhány szabályt erősítő ki­vétel, amikor az egypárti parlament politikai legiti­mitásának hiánya egyre nyil­vánvalóbbá vált. Épp azok­nak a demokratikus ellenzé­ki és reformerőknek a fel­lépése nyomán, amelyek most, május 2-án birtokba veszik a Parlamentet. A politikai rendszerváltás időpontja szinte kínálja a le­hetőséget a mérlegkészítésre, s egyúttal arra is, hogy tá­volabbra tekintsünk. Ami az előbbit illeti, dőreség tagad­ni: a leköszönt parlament utolsó szakaszában — ha külső társadalmi nyomásra is — megpróbált felnőni a történelmi feladathoz. Tör­vényeket alkotott, amelyek katalizátorává lettek a bé­kés rendszerváltásnak. Az egyesületekről, a pártokról, a népszavazásról, a válasz­tásokról szóló törvények megalkotóinak érdemei mel­lett igazságtalanság volna szó nélkül elmenni. S a tör­ténelem bizonyára feljegyzi a kerekasztal-tárgyalások históriáját is, ami már a parlamenten kívüli erők be­leszólási jogát is reprezen­tálja. Az Országgyűlés önfelosz­latása után — miközben már úgy tűnt, hogy elsuhan mel­lettünk a kelet-európai for­radalmak vonata — csendes forradalmi gyümölcsei las­san beértek. Az országgyűlési választá­sok kiírásával felgyorsultak az események. Több mint ötven párt szállt egyszeriben ringbe a mandátumokért. Csupán az egyéni választó­­kerületekben 1623 jelölt in­dult, aki közül azonban 386 személy jut a parlamentbe. A közvélemény fokozato­san ráhangolódott a parla­ment alakuló ülésére, ahová a háború utáni parlament elnökét is elvárják. Szemé­lye jelképezi, hogy a magyar parlamentarizmus milyen irányba tart. Hogy napjaink törvényhozói és politikusai ott akarják folytatni, ahol az alkotmányjogi fonál megsza­kadt. Még a parlamentariz­mus címszava mellől is ki­radírozva a mögöttünk ha­gyott negyven évet. A parlamenti pártok már egymás közt eldöntötték, hogy a T. Házban ki hol­ fog­lal majd helyet. Hogy az emelvénytől jobbra ülnek a kormánykoalíciót alkotó pár­tok honatyái, majd őket az SZDSZ, a Fidesz, az MSZP, végül pedig a „balszélen” a független képviselők köve­tik. Arról is döntöttek, hogy az ideiglenes köztársasági el­nököt a koalíció adja, de a megbízott elnök a parlament élén bizonyára a második legerősebb párt, az SZDSZ, egyik képviselője lesz. A pártok erősorrendje határoz­za meg a bizottsági tagság­ arányát is. Az alakuló ülést Szűrös Mátyás, a köztársaság ideig­lenes elnöke nyitja meg, majd több köszöntő, üdvözlő beszéd is elhangzik. Az első nap az ünnepélyes megala­kulás, az önmeghatározás je­gyében telik el. A mandá­tumvizsgálatot az eskütétel követi, megválasztják az Országgyűlés tisztségviselői. Az­ alakuló ülésszak a szakértők szerint legalább kétnapos lesz, és a második nap ad megbízást a köztár­sasági elnök a kormányala­kításra a legerősebb párt, az MDF vezetőinek. Ezt azon­ban megelőzi a Németh-kor­­mány lemondása, noha a ka­­binet, mint ügyvezető kor­mány, hivatalban marad. Az új kormány megalakulására azonban az alakuló ülésen még nem kerül sor. Halaszt­hatatlanul dönteni kell vi­szont a képviselő tiszteletdí­jakról, a költségtérítés át­meneti szabályairól. Meg kell választani a tíz állandó és az öt ideiglenes bizottság tagjait is. Az alakuló ülés kezdetén beszámol a parla­mentnek a választásokról az Országos Választási Bizott­ság elnöke, valamint a Bel­ügyminisztérium megbízott vezetője, aki a választások­kal összefüggő állami fel­adatok teljesítéséről ad szá­mot. A Fidesz javaslatára törvénybe iktatják 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét, ez lesz az első tör­vény, amit az új parlament elfogad. Az alakuló üléssel közjogi, szervezeti értelmében létre­jönnek Magyarországon is egy folyamatosan működő, demokratikus, többpárti par­lament működési feltételei. A továbbiakban a honatyá­kon múlik, hogy az ország legfőbb népképviseleti tes­tülete az összlakosság érde­keit hogyan szolgálja. A képviselők rendkívüli törté­nelmi felelősségére napirend előtt a költő sorai is emlé­keztetni fogják majd a hon­atyákat. Petőfi Sándor A Nemzetgyűléshez írt költe­ménye örökérvényűen fogal­mazza meg ezt az elvárást: „Számot vetett-e mindenik magátírt. Minő dologra szánta el Nagy a dicsőség, melyet mindegyik Szerezhet itten, de tudjátok-e, Csak nagy munkáért jár ez a dicsőség!” S akik majd május 2-án választóik akaratából tény­legesen ott állnak a terem küszöbén „Melyből a nemzet sorsa jön ki majd”, remél­hetőleg nem csupán akarják, de képesek is vállalni ezt a sorsfordító nagy munkát. (MTI-Press) Bodnár La­jos magát? Gazdag termésígéret Ha továbbra is ilyen jótékony lesz a természet, mint április második felében, régen nem tapasztalt termésígéretnek le­szünk birtokosai. A száraz,­­majdnem aszályosnak jegyzett tél után most rövid két és fél héten belül 36—40 milliméter csapadék áztatta, öntötte a mezőt, ami azt jelenti, hogy a termelőnek megvan minden reménye egy, a közepesnél jobb termésre. Erről a tényről, illetve az üzemi határszemlék ered­ményéről tájékoztatta a kö­zelmúltban a minisztériu­mot a megyei tanács mező­gazdasági, ipari és kereske­delmi osztálya nevében Sza­bó Lajos tanácsos. Ezt lát­hatták a Szent György-na­pi búzaszentelők is. Közölte azt is, hogy a megyében si­keres volt az őszi fej­trágyá­zás, de már megkezdődött az ősziek növényvédelme is, a lisztharmatfertőzés és a vetésfehérítő ellen. Ahol ez indokolt volt, már két hét­tel ezelőtt megtörtént a vegyszeres kezelés. A gaz­dák tehát jól vigyázzák a jövő évi kenyérnek valót. Szinte kifogástalanul fej­lődik a megyében 17 ezer hektáron a borsó, 9260 hek­táron a tavszi árpa, 370 hek­táron a zab. A cukorrépave­tés a befejezéshez közeledik, a tervezett területnek a gaz­daságok a 83,5 százalékát vezették be, összesen 29 ezer hektáron termelnek az üze­mek cukorrépát. Két hete tart a második legjelentősebb növényünk, a kukorica vetése. Az üzem, a szakemberek szerint, hason­ló a tavalyihoz: a területnek a 25 százalékával végeztek. Sietésre, kapkodásra semmi ok, hiszen a természet az idén mintegy másfél-két hétnyi előnyt adott a gaz­dáknak. Az időjárás, a gaz­dák véleménye alapján ki­váló, jobbat aligha lehetne elképzelni. (ptf) Mit láttak a Szent György-napi búzaszentelők ? ?. OLDAL SPEKULÁNSOKAT CSALOGATUNK? Két év után már valószínűleg az illetékesek is látják, hogy a végig nem gondolt adókedvezmény, amit a kül­földi tőkét is bevonó vállalatok élveznek, elsősorban kor­rupcióhoz vezet. Nálunk ma nem lehet semmiféle jó mun­kával az adózás utáni nyereséget úgy növelni, mint az­zal,­­ha egy külföldi partnert is sikerül bevonni a „buliba”. Mivel a külföldi azonnal tisztába jön vele, hogy rá miért is van szükség, kihasználja hasznosságát, a befektetett tőkéje után aránytalanul nagy jövedelmet követel meg. A hazai partnert viszont nem izgatja az, hogy az üzleten az ötödnyi tőkével részt vállaló partner a tőkearányos nyereség kétszeresét kívánja meg, hiszen anyagilag így is jól jár. Az már nem az ő gondja, hogy mekkora adóki­eséssel, azaz társadalmi bevételcsökkenéssel jár az ő ma­nipulációval elért haszna. A szakemberek egyre inkább arra a véleményre jutnak, hogy a vegyes vállalatokba fektetett tőke aránytalanul nagy mértékben a külföldiek gyors meggazdagodását és a mesterségesen feltornázott nyereség kiáramlását idézi elő. A nemzetközi tapasztalatok azt igazolják, hogy a nemzeti haszon érdekében a tőkét nem mézes madzaggal, nem adókedvezményekkel kell becsalogatni, hanem a sta­bil, fejlődő gazdasággal. Annak, hogy egy országnak hasz­not hozzon a külföldi tőke beáramlása, elsősorban belső tartalékait kell mozgósítania. Az a kormányzat, amelyik a hazai vállalkozók rovására támogatja a külföldieket, legfeljebb arra számíthat, hogy jönnek a gyors haszonra vadászó spekulánsok, és az országban terjednek az adó­­kedvezményekkel való élések, illetve visszaélések. Nem számíthat az az ország a külföldi tőkére, amelyen belül nem virágzik a vállalkozó szellem. Ez pedig csak akkor virágzik, ha elsősorban a hazai és nem az idegen vál­lalkozóknak teremtünk kedvező feltételeket. Különösen indokolt ez egy olyan országban, ahol negyven éven ke­resztül adminisztratív eszközökkel is elnyomták a vál­lalkozásokat hamis ideológiával elvették a vállalkozni akarók kedvét, és ahol jelenleg igen jelentős infláció van, aminek gyors megállítására aligha számíthatnak a be­fektetők. A külföldi tőke oda megy, ahol a gazdaság egészséges és stabil. A komoly beruházók a kormánykedvezményekre nem sokat adnak, azok stabilitásában joggal nem bíznak. Ezt különben az országokon belüli tőkemozgások tapaszta­lata is bizonyítja. Azok az országok, amelyek adókedvez­ménnyel támogatták az elmaradt területekre vitt tőkét, minden esetben tőkepocsékolást, és a területek elmara­dásának fokozódását idézték­ elő. Ezzel szemben ahol a tőkék működési feltételeit javították, fejlesztették az infrastruktúrát, az elmaradás mérséklődött. Az idegen tő­kének biztosított adókedvezmény önmagában sehol a vi­lágon nem járt eredménnyel. Az adókedvezmények nálunk lényegében azt jelentik, hogy a magyar vállalkozó másodrangú a külföldivel szem­ben. Ez gazdasági és erkölcsi abszurdum. Én, mint apa, például nem értem, hogy miért élvezek adókedvezményt, ha az egykor disszidált fiammal közösen vállalkozom, de fizetem a magas adót, ha az itthon maradt fiammal aka­rok összefogni. Jó volna, ha az illetékesek belátnák, hogy az erkölcstelenség nagyobb akadálya a külföldi tőke be­áramlásának, mint az adók nagysága. Ideje volna, ha gazdasági életünket vezető — és maj­dan vezető — politikusok a folyamatos külföldre kacsin­­gatás és utazgatás helyett a belső lehetőségek feltárására koncentrálnának. Kopátsy Sándor _______________________________________ Anyák napja ünnepség - árnyékban Van a szomorúságnak, a fájdalomnak és a tehetetlen­ségnek olyan foka, amire jelzőket lelni nincs is minek. Azaz mégis. Az anyák napi ünnepség a bicskei szociális otthonban fölemelő volt. A szomorúsággal, a fájdalom­mal és a reménytelenséggel együtt. Előbbre hozták a szép na­pot, mert így jobban ráér mindenki. Megterítették az asztalokat, az édesanyáknak, rokonoknak, vendégeknek virágkosarat kötöttek. Sze­rencsére tavasszal van az anyák napja, már nyílnak az „olcsó” virágok, csak le kell szakítani őket. Drága virágra nem tellnék. Sok mindenre nem telik .. . A bicskei otthonban csa­ládias a hangulat. Az a né­hány ügyesebb lakó, aki he­tek óta tanulja a versikéket, izgatott és nagyon büszke. Egyikük leül, mert időnként összecsuklanak a lábai, nem tartják meg vékonyka testét. Máskor még szaladt is, de most izgul. A mellette álló fiú ütemesen ingatja a fejét, de a verset szépen, folyama­tosan elmondja, ingatás nél­kül. Különböző korúak. Húsz, harminc évesek, de két öre­­gecske is ácsorog egyik lá­báról a másikra. A legöregebb, ősz, ráncos ember skandálja a gyermek­verset. Az én szívem kilóra, szeretet a rugója, mindig csak azt ketyegi, édesanyát szereti. A többiek is effélé­ket mondanak, óvónő gon­dozójuk biztatóan súgja a­, oly nehezen bevéshető sza­vakat. Amelyek tétován csellengenek a szétfolyó em­lékezetben. Akinek van könnye, az sír. A vendégek. Van, aki­nek már könnye sincs. A versmondók kis érdeklődés­sel szemlélik a sírókat, nem értik, minek kell itt sírni. Boldogok, hogy megtapsol­ják őket, ölelik az édesany­jukat, a gondozónőket, azt a férfit, aki nemcsak ezen a szép napon sürög-forog kö­zöttük. A falakon rajzok. Mit raj­zok! Gyönyörű képek, közü­lük rajzolta valaki. Honnan tudhatja a színeket, a pers­pektívát, az arányokat, a méreteket? Ez a világ cso­dálatos, kívülről láthatjuk, betekinteni lehetetlenség. Az összetört vonású lány pupillái átszúrják a falakat. Átugrik a másoknak lényeges valóságon a pillantás. Nem fontos. De társának egyik gombja gombolatlan. Rend a lelke mindennek, be kell gombolni. A másiknak a zsebe lóg. Visszadugja. Ezek fontos dolgok. Az udvaron a szél cirógat­ja a zöld füvet. Harsányan süt a tavaszi nap. Magas ke­rítés öleli a házat.. Hiába mégis a nagy fényesség. Az anyák napja árnyékban ün­nepeltetett. S nincs akkora fényesség, amely ezen az ár­nyékon úrrá lehetne. — zsoltár —

Next