Fejér Megyei Hírlap, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-01 / 179. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1990. 1990. AUGUSZTUS 1. SZERDA Túl a mélyponton, de még nem a csúcson PARTNERT VÁLT A MÓRI VÉRTES A „mentőövet” Vogel jelenti, de mások is jelentkeznek A néhány hagyományos formában gazdálkodó ipari szövetkezet egyike Fejér megyében a móri Vértes, amely fennállása óta lényegében nagy iparvállalatok részére végzett háttéripari munkákból tartotta fenn magát. A „több lábon állás” a szövetkezet esetében csak a partnerek számának növelését jelentette, nem törekedtek olyan biztonságra, amely a nagyvállalat esetleges szándékváltoztatása esetében is megélhetést jelent. Egy szó mint száz, a szövetkezet kiszolgáltatottá vált és mint ilyen, minden szempontból partnereitől függő. Ezen partnerek pedig (az Ikarus móri leányvállalata, a Videoton Automatika és a rádiógyár) egyik napról a másikra felmondták a szövetkezettel kötött szerződéseiket, pontosabban foglalkoztatási nehézségekre hivatkozva nem kérték a móriak munkáját. Ennek következményeként két hétre teljesen leállt a szövetkezet. A márciusi holtpontra és kényszerpihenőre már számított Kővári István, az új elnök, akit december 15-én választottak meg. Már akkor megkezdte külföldi, elsősorban nyugatnémet partnerek felkutatását, mert számított a nagyvállalat helyzetének roszszabbodására. A szerencse az új elnök mellé állt, mert a nyugatnémet Vogel cég olyan rendelésállománnyal látta el a szövetkezetet, melynek értéke 820 ezer márka, és amely a szövetkezet kapacitásának 80 százalékát leköti. A nyugatnémet cégnek, külföldi dokumentáció alapján, világszínvonalú autóbuszüléseket gyárt a szövetkezet. A poliuretán habosítási eljárást kivéve, az alapanyagbeszerzéstől a kárpitosmunkáig mindent a szövetkezet csinál. A készterméken kívül bérmunkában ülésbeállító gázdugattyús szerkezeteket is gyártanak a Vogel cégnek, amely a szigorú követelmények ellenére, még egyetlen egyszer sem emelt minőségi kifogást a móri termékkel szemben. Kővári István nem titkolt szándéka, hogy összetartsa a szövetkezet tagságát. Egyetlen embert nem fogunk elbocsátani a jelenlegi kétszázas létszámból, ezen fáradozik a vezetőség és a tagság egyaránt. Kényszerűségből előfordul most a nyári hetekben, hogy néhányan a csákvári erdészetnél, illetve a Móri AG-nál tevékenykednek rövid időre, mert a Vogel nyáron három hétre leáll. Az elnöktől megtudtam, hogy a nyugatnémet cégen kívül előrehaladott partnerkapcsolati tárgyalásokat folytatnak jugoszláv, olasz és más NSZK- beli céggel, például az Alfa Lavallal. Elképzelhető, hogy jugoszláv megrendelésre rövidesen 200 ezer lengéscsillapítót gyártanak Móron. Túljutott a mélyponton a Móri Vértes Ipari Szövetkezet, ám még nincs a csúcson. Az elnök közérzetét egyelőre a pénzügyi kiszolgáltatottság zavarja. A szövetkezet kintlévősége 23 millió forint, annak ellenére, hogy a nyugatnémet partner azonnal átutalja a pénzt. Fénymásolt számlakivonatokkal igazolja Kővári István, hogy a Magyar Külkereskedelmi Bank öt hónapig nem utalta át a pénzt a szövetkezetnek, hanem igen kedvező feltételek mellett használta. A szövetkezetnek pedig anyagbeszerzési és bérfizetési nehézségei támadtak. A kérdésre, hogy ezek után talpon marad-e a szövetkezet, Kővári István határozott igennel válaszolt. A feltételek között nyugati exportot és bérmunkát említett. Hazai partnert csak a felszabaduló kapacitás időleges lekötésére választanak. Így juthatnak el a lenézett bedolgozó szerepkörből a késztermékgyártó és önállóan kereskedő vállalatig. Pintér Antal Van itt minden, mint a rossz boltban (Folytatás a? ! oldalról)zaléka felett rendelkezhet majd a leendő önkormányzat. A további 15 százalék a Gárdonyi Géza Tsz-é, míg a 70 százalék a mezőgazdasági kombináté lesz. A kombinát így a „saját" földjének nagyobbik részét a dolgozóinak juttathatja A tanács mindent megtesz, hogy a leendő önkormányzat zsebében ne maradjon semmi. A tanácstagok szavaznak, amire csak kell. Még a tanácselnök korengedményes nyugdíjaztatására is. — Ez ellen nem lehet kifogása senkinek, hiszen törvényes lehetőség van rá. — Természetesen, de a módjával nem értünk egyet. Az is igaz, hogy egy 55 éves embert már nem lehet új feladatra kényszeríteni. Jól jár a település, ha nyugalomba vonul. Ám valójában erről szó sincs. Tovább fog dolgozni, ami várható volt. Egy évvel ezelőtt a gárdonyi vasműszaki boltot, melyért az áfész soha nem fizetett bérleti díjat, és nyolc-tíz millió forintot ér, csak úgy, ingyen és bérmentve el, ajándékozta a tanács. Akkor még nem lehetett tudni, mi a céljuk ezzel a tranzakcióval. A mozaik összeállt: a tanácselnök, mint nyugdíjas az áfésznél dolgozik majd, mint osztályvezető. — Az MDF-nek módja és lehetősége lenne, hogy megakadályozza a tanácsi va-gyon kiárusítását. — A macska—egér játék nem a mi stílusunk. Mi valódi érdekképviseletet szeretnénk, a törvények betartásával. Jogi eszközök nincsenek a kezünkben, amivel a látszólag jogszerű döntté- i seket befolyásolni tudnánk ! Az önkormányzati választások után, a pontos tények ismeretében — szigorúan a jogi keretek között — „korrigáljuk" a visszaélésekből eredő károkat. —n —n ! Gazdaság és társadalom Egy baktérium térhódítása A múlt nyáron az Egyesült Államok második számú egészségügyi közellensége — az AIDS vírusa után — egy spirochaeta, madarakon, emlősökön és az emberen élő, kullancs terjesztette, dugóhúzószerűen csavarodott, hajlékony falú, aránylag vastag, mozgó baktérium volt. Az általa okozott úgynevezett Lyme-féle betegség tünetei a kipirosodástól a fáradságérzésen és a fejfájáson át az ízületi gyulladásig, sőt olykor az agyvelőgyulladásig terjednek. A valamikor csak az USA északi államaira kiterjedő betegség az elmúlt évtizedben átterjedt az ország 43 államára. 1981 óta bizonyítottan 13 ezren betegedtek meg benne, köztük csak 1988-ban ötezren, a teljes számuk azonban valószínűleg ennek ötszöröse, tízszerese. Minthogy e kór tünetei nem jellegzetesek, és a kórokozóval szemben az ellenanyagok csak 4-6 hét múltán jelennek meg, nehéz a betegséget felismerni. A nyári betakarítási munkák egyik láncszeme a tarlóhántás, amiről ezen az újabb aszályos nyáron se feledkeznek meg a csákvári termelőszövetkezetben (Fotó: Rabáczy Szilárd) Az Országos Érdekegyeztető Tanács Tárgyalási minimum: a minimálbér A kormány javaslatára és a szakszervezetek kezdeményezésére szerdán összeül az Országos Érdekegyeztető Tanács. Miről is lesz szó ezen a mostani tanácskozáson? Ismeretes, a kormány korábban már megvitatta ésmintegy „megajánlotta” az 5100 forintos minimálbért. A szakszervezetek felmérve az infláció mértékét, s a megélhetési költségeket — egymás közt — megállapodásra jutottak, hogy a tárgyalások során a kiindulási alap: 5700 forintos minimálbér. Ki kivel tárgyaljon? Meglehetősen nagy a távolság a két összeg között, s ha egy kicsit elvonatkoztatunk, akkor kiderül, hogy nemcsak a két összeg között nagy a különbség, hanem a kormány és a szakszervezetek között is. Dr. Antall József miniszterelnök több ízben kijelentette már, hogy nem kíván a szakszervezetekkel érdemi tárgyalásokat folytatni, nincs szükség „csúcstalálkozókra”, az érdekvédelmi konfliktusok feloldása és megoldása nem a kormány és a szakszervezetek, hanem a munkavállalók és a munkáltatók feladata, s ebben az érdekegyeztetésben van hatalmas szerepük a szakszervezeteknek. Napjaink kérdéséhez persze hozzátartozik az is, hogy kik, milyen szervezetek tartoznak az általános és összefoglaló fogalomba: szakszervezetek. Mert ahogy mindennapi politikai életünkben érvényesül a demokratikus pluralizmus, úgy kell tudomásul venni, hogy egyre több szervezet alakul érdekvédelmi céllal, s ha a szakszervezetekről szólunk, akkor az nem az egykori monolitikus és állampárthoz kötődő egyetlen szakszervezetet jelenti, hanem a SZOT jogutódjaként létrejött MSZOSZ mellett a Független Szakszervezetek Ligáját, a munkástanácsokat, a különböző szakszervezeti tömörüléseket, a Szolidaritás Szakszervezeti Szövetséget, s az egyre több új érdekvédelmi formációt. Jog és érdekvédelem Ki fog kivel tárgyalni? Az új Országos Érdekegyeztető Tanáccsal kapcsolatban ez a legfontosabb és a leglényegesebb kérdés. A mostani tanácskozáson tehát, nem csupán az egymillió embernél többet érintő minimálbérről folyik majd a vita, hanem arról is, hogy milyen jogosítványai lesznek ennek a tanácskozó testületnek, s minden bizonnyal az is szóba kerül, hogy milyen feltételek mellett lesz valóban hatékony és működőképes a testület. Ezek a kérdések nehezen megválaszolhatók, hiszen egy sokszorosan összetett és bonyolult témakörről, sokak által vitatott közelítésekről van szó. Arról például, hogy megszületik-e a közeljövőben a szakszervezeti, vagy ha jobban tetszik, az érdekvédelmi törvény, amely megszabja törvényes kereteit a munkavállalók garantált jogainak, s az érdekeiket képviselő szervezetek mozgásterének. De közelíthetjük más oldalról is a kérdést. A fejlett nyugati demokráciákban már kialakultak az érdekegyeztetés különböző szintű fórumai. Magyarországon ilyen fórumok még csak ritkán akadnak. Ezért hát, kettős most az Országos Érdekegyeztető Tanács feladata. A korábban jelzett alsóbb szintű fórumok hiányában a mostani tanácskozáson kell többek között olyan témákban is dönteni, amelyek valóban nem tartoznak az országos érdekegyeztetés „asztalára". Dehát milyen fórumokról van szó? Vizsgáljuk meg a különböző „lépcsőfokokat”. Az elsőszámú egyeztető fórum a munkavállaló és a munkaadó „üzemi” szintje. De, amíg nincsenek meg kristálytisztán a tulajdonosok, addig ki veheti magának a bátorságot megjelölni, hogy ki a valóságos munkaadó? Szólhatnánk az ágazati szintű érdekegyeztetésről, amelynek hellyel-közzel megvannak, vagy most vannak alakulóban a munkavállalói, érdekvédelmi szervezetei, ugyanakkor az Ipari Kamara tagozódása még nem olyan mértékű, hogy kialakulna a valóságos és tárgyalóképes partnerség. Szólhatnánk a Gyáriparosok Országos Szövetsége, és a legmagasabb szintű szakszervezeti fórum tárgyalásai és egyezkedési lehetőségeiről. De lám, itt is gondjaink vannak, hiszen ma már két Gyáriparosok Országos Szövetsége is működik, és vajon ki tudja megmondani, hogy melyik az a legmagasabb szakszervezeti fórum, amelyik képviselheti valamennyi munkavállaló érdekeit e tárgyalásokon? Megegyezés a részletkérdésekben kérdések és kérdések sorozata, amelyek megválaszolására sürgősen szükség van. Úgy is fogalmazhatnánk, tisztázni kell az erőviszonyokat, ki kivel győzködjön, mit jelent az, hogy alkupozíció, s hogyan lehet úgy dönteni, hogy a harc ne a harc kedvére, hanem az eredményért legyen. A múlt hét végi szakszervezeti kerekasztal-tárgyalások nagy eredménye volt, hogy az ott jelenlevő érdekképviseleti szervezetek konszenzusra jutottak abban, hogy valamennyien a munkavállalók érdekeit képviselik és érdekeik védelmében működnek, s természetesen a megállapodáshoz tartozott, ez az ominózus 5700 forintos minimálbér is. Úgy tűnik, nem lesz sima és egyszerű az Országos Érdekegyeztető Tanács mostani ülése. Részben, mert az eddigieknél is keményebb körülmények között találkoznak a munkavállalók, a munkaadók és a kormány képviselői, másrészt pedig fel kell készülni arra is, hogy míg az alapvető és lényegi dolgokban az érdekvédelmet felvállaló szervezetek megegyeztek, addig részletkérdésekben — és nagyon is jelentős ügyekben — korántsincs meg az összhang. Ez az OÉT- tanácskozás tehát minden bizonnyal nem a könnyű megegyezésnek, hanem sokkal inkább a nagy viták tanácskozása lesz. Csak reménykedhetünk abban, hogy e vitákban a józan ész, s a megegyezésre törekvés lesz mindegyik tárgyaló fél vezérlőereje. (MTI—Press) S. B. A. 3. oLDAl Nem alamizsnát kérünk (Folytatás az I oldalról) egy példát. Ma felhívtuk Párizsból, hogy miképpen jelenhetett meg a magyar sajtóban olyan képtelenség, hogy darabonként 8 ezer forint a ráfizetés a Thomson tévében. Amennyiben ez így lenne, akkor csak ezen 2,4 milliárd lenne a veszteség. Ez természetesen nem így van Azt nem tagadom, hogy van veszteség az exporton, de a hagyományos készülékek értékesítésén még több. Így teljes a kép. Azt beszélik továbbá, hogy több milliárdot pumpáltak a Thomson beruházásba. Ezzel szemben 350 milliót ruháztunk be, a többi lízing volt, ami nagyon kedvező, és a maga idejében úttörő jellegű ügylet volt. — A miniszter a hétfői sajtótájékoztatón úgy jellemezte a Videotont, hogy korábbi dinamikus fejlődése megtorpant és ennek külső és belső okai egyaránt vannak. — Szerintem a külső okok domináltak. Senki nem tudta prognosztizálni a hadiipari megrendelések ilyen csökkenését. Ezen túlmenően csökkent a kelet-európai vásárlóerő is, s ez még tetőzni fog jövőre, a dollárelszámolásra történő átálláskor. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy a Videoton fennállása alatt több tízmilliárd forintot fizetett be a költségvetésnek. Más államokban, ha egy állami vállalat megtorpan, akkor kap segítséget. A tulajdonosnak, ebben az esetben az államnak, nem lehet érdeke, hogy a tulajdona lehetetlen helyzetbe kerüljön. — Milyen segítségre számítanak? — Segítségre és nem alamizsnára. Most a legfontosabb a hadiipari kölcsönök kérdésének és a tavalyról áthúzódó adóügyeknek a tisztázása. Ugyanakkor egy válságkezelési programot dolgozunk ki. Ennek például egyik pontja, hogy megcsinálhassuk a Kamaz részvényügylet másik felét is, mert akkor lélegzethez jutunk. Egyébként szemenszedett hazugság, hogy ehhez nem volt meg az engedélyünk. Megvannak a papírok. — Ön is egyike annak a 24 videotonos vezetőnek, akik a miniszternek írt levélben az eddigi vállalati irányvonal mellett foglaltak állást. Mi lesz, ha a felügyelő bizottság más következtetésre jut? — Nagyon kemény konfliktushelyzet, amit valahogy majd fel kell oldani. Amennyiben a minisztériumot nem tudjuk meggyőzni, hogy ez az irányvonal jó, akkor személy szerint úgy érzem, el kell hagyni a hajót. Nem akarok úgy járni, mint néhány kollégám, akik hagytak magukra kényszeríteni programokat és utólag reklamáltak. Előre kell tisztázni, mi az irányvonal, és aki számára elfogadhatatlan, anna ki kell szállnia. — Meg van győződve róla, hogy a saját vonaluk kivezeti a Videotont a bajból? — Biztos vagyok benne, hogy a program megvalósítása és a kért segítség megadása esetén a Videoton kormánya egyenesbe hozható. — tribolt —