Fejér Megyei Hírlap, 1991. április (47. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-02 / 76. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 1991. ÁPRILIS 2. KEDD Ne a tsz-t, a kolhozformát számoljuk föl Antall József miniszterelnök kijelentette, hogy nem kívánunk visszatérni az 1945-ös földtulajdon-viszonyokhoz, azonban a mostani nagyüzemi forma sem tartható meg. Sajnos, nem konkretizálta, hogy mi lesz a követendő cél, így csak találgatni lehet: mi válthatja föl a mai nagyüzemi szisztémát? A néhány holdas parasztbirtok, vagyis az 1945-ös szerkezet nem. Marad tehát az annál nagyobb farm. Most a kérdés az, hogy mekkora legyen ez a farm, milyen legyen a gépesítettsége, miből gépesítsük? A nyugati típusú farm olyan forma, amelyet a nyugati közgazdászok sem tartanak ma már életképesnek, már ami a jelenlegi átlagos nagyságot, az alacsony technika-kihasználtságot, az egy lábon állást, a túlzott specializációt illeti. Dániában 1990-ben a farmok átlagos nagysága 35 hektár volt, és egyetlen gazdát tartottak számon az országban, akinek 5 hektár alatti a birtoka. Azonban a 35 hektárt ők is kicsinek tartják, és célként tűzték ki, hogy a gazdaságok átlagos nagysága érje el a 70- 80 hektárt. Egy 70-80 hektáros farm gépesítése, nyugati színvonalon való ellátása viszont tízmillió forintokba kerül. Tőke nélkül, a magyarországihoz hasonló árarányok mellett a farmermezőgazdaság azt nyújtja, amit Lengyelországban, Jugoszláviában, Portugáliában, Törökországban stb. A mai, nagy teljesítményű, de rendkívül drága agrártechnika mellett igazából csak az ezer hektárt meghaladó nagyüzemek életképesek. Az USA-ban Georgiában, Floridában találunk többezer hektáros gyapot- és földimogyoró ültetvényeket. A magyar nagyüzemi szerkezet lehetővé teszi a többféle profilt, a drága, modern gépi technika maximális kihasználtságát. Csak így képes talpon maradni a jelenlegi kizsigerelő gazdaságpolitika közepette is. Nem a nagyüzemet, hanem a kolhozt kell fölszámolnunk, vagyis a sztálini agrárüzemi forma még meglévő maradványait, a földuzzadt adminisztratív vízfejet, a soklépcsős hierarchiát, a bérmunkássá lefokozott agrárproletárt. A nagyüzemi forma előnyeinek megtartása mellett is kialakíthatók a korszerű, nyugati típusú tulajdonviszonyok, az agrártermelők visszaemelhetők tulajdonosi mivoltukba. Ne felejtsük el, hogy a magyar mezőgazdaság úgy tudta elérni nemzetközileg is számon tartott eredményeit, ahogy távolodott a kolhozformától, még a régi, sztálini modell keretei között, e kereteket szüntelenül feszegetve. Félő, hogy a nagyüzemek szétverése, tönkretétele az egész magyar mezőgazdaság összeomlását fogja előidézni, élelmiszerhiánnyal, sorban állással, jegyrendszerrel. 1990-ben a magyar élelmiszergazdaság 1,9 milliárd dollár exportot bonyolított le, úgy, hogy nettó export-import egyenlege 1,3 milliárd dollár volt. Ezért egyetlen jó szót sem kaptak az ágazat dolgozói, annál több dicshimnuszt tehetett zsebre például a gépipar. Gondolkodjunk el még egyszer a jövő hosszú távú agrárpolitikájának kialakítása kapcsán! Talán ha nem az érzelmek, hanem a gazdasági racionalitás irányít bennünket, még el lehet kerülni az ágazat teljes csődjét. Mert ez a csőd egyre vészjóslóbban közeleg • • • Gazdag László A biztosítás kötelező, a biztonság csak remélhető (Folytatás az 1. oldalról) így is túl későn születik meg ez az elkerülhetetlen döntés. A hírek szerint az eddigi egy helyett öt-hat biztosítócég is „beszáll” az üzletbe. Vajon miért tapasztalható ez az élénk érdeklődés, ha - mint mondják - a felelősségbiztosításnak ez a fajtája egyáltalán nem nyereséges? - Tény, hogy a díjtételek tervezésénél az elképzelések szerint nem szabad nyereséget tervezni, s ha a gyakorlatban mégis többlet maradna a biztosítóknál, azt valamilyen módon vissza kell juttatni az autósoknak. De a megnövekvő ügyfélforgalomnak komoly lehet a közvetett haszna. Gondoljuk csak el: egy-egy biztosító az autósok százezreivel köt szerződést, s közben egyéb szolgáltatásait is kínálhatja. Ha már a fizetendő díjaknál tartunk, a napisajtóban már közzétett táblázatokból megismert summák véglegesnek tekinthetők? - Mi, a minisztériumban - érzésem szerint okkal - úgy véljük, hogy az eddig kifizetett kártérítési összegek és a becsült infláció alapján szabott tarifa árai túlzottak. Ezt persze nem könnyű bebizonyítanunk, mert pontos adatokat csak az egyik érdekelt fél, a Hungária Biztosító tud rendelkezésre bocsátani. Ám ezekből az adatokból nem deríthető ki, hogy mennyi volt a korábbi biztosítási rendszer - ezután már remélhetőleg kiküszöbölt - gyengéiből eredő pazarlás. Éppen ezért felkértük az APEH-et egy vizsgálatra, amelyből talán kiderül, hogy az 1990. évi kárkifizetések összege mennyire volt jogos. - Hogyan kötjük majd meg a szerződéses kötelező gépjárműfelelősségbiztosítást? - Feltételezve a július elsejei indulást: addigra az érintett biztosítóknak fel kell készülniük szerződésekkel, ügynökökkel, működő rendszerrel, sőt az egymás közötti kapcsolat kiépítésével is a rajtra. Az ügynökök felkeresik a gépjárművek üzembentartóit, megkötik a szerződést és beszedik negyedévre előre a díjat. A rendelettervezet szerint az újabb díjfizetés esedékességétől számított 30 nap lesz a türelmi idő, utána a szerződést megszűntnek fogják tekinteni. - Miféle hátránnyal járhat ez az autósra nézve? - A bizonyítható kötelességmulasztás azzal fenyeget, hogy a rendőrség bevonja a kocsi rendszámtábláját, tehát amíg nem rendezi a biztosítást, a kocsi nem vehet részt a forgalomban. A szerződés megszűnése pedig a majdani, esetleges bonus-t, azaz a károkozásmentes idő hosszától függő díjkedvezményt teheti kérdésessé. Mivel egy negyedéves díj befizetése - a rohamosan növekvő lakossági terhek miatt - várhatóan sok család életében (legalább átmenetileg) egy-egy adott időszakban lehetetlen, kérhető-e a szerződés szüneteltetése? Erre a lehetőségre télen is sokan igényt tartanának... - Lesz rá mód. A tervek szerint legkevesebb két, legföljebb hat hónapig minden joghátrány nélkül szüneteltethető a szerződés, persze a rendszámot ilyenkor is bevonják. - Akárcsak azokét, akiket azon kapnak rajta, hogy érvényes biztosítás nélkül fut járművük. De hát hogyan fog ez kiderülni? - A szúrópróbaszerű gépjármű-ellenőrzéseknél, s ha a biztosítók adatait összevetve kiderül, hogy ki nem fizetett. - E munka oroszlánrésze az amúgy is túlterhelt rendőrségre hárul majd. De hát már ma is rendszámnélküli autók százai róják háborítatlanul a kilométereket a magyar utakon. Félő, hogy túl sokan élnek majd vissza a helyzettel. Az aggodalmát én is osztom, de nem mondhatok mást: egyszer el kell kezdeni. Javulás csak hosszabb távon várható. Scheffer Jenő (MTI - Press) AZ ÜVÖLTŐ EMBER A gyűlést egy szélsőjobboldali nézeteiről és népvezéri pózáról ismert szónok tartotta. A félkörben álló közönség első sorának közepén pedig egy magas, keszeg, hosszú szőke hajú férfi állt, meglehetősen illuminált állapotban, és (szó szerint:) habzó szájjal üvöltve ígért hol kötelet, hol elzavarást néha a kormánynak, néha a kommunistáknak. Előbb csak a közvetlenül mellette álló három ember próbálta csitítani. Mivel a kisváros politika iránt érdeklődő embereinek nagy többségét legalább arcról ismerem, bizton állíthatom, hogy a félkör első három sorában szinte kizárólag többékevésbé mérsékelt jobboldaliak álltak. Kifelé haladva már felfeltűnt egy-egy baloldali is közöttük, míg a legkülső sort többnyire baloldaliak alkották, így tehát az első csitítók pártállás szerint ugyanoda tartoznak, mint az üvöltő ember. Ők lettek először lekommunistázva általa. Becsületükre legyen mondva: nem hallgattak el rögtön, tovább győzködték társukat, valahogy így: a szónokot akarjuk hallgatni, nem téged. Az üvöltő erre taszigálni kezdte a körülállókat, akik ekkor már szerettek volna láthatatlanná válni, a távolabb állók pedig, akik a csitítók szavaiból mit sem hallhattak, fenyegető morgással figyelmeztették a gyűlést megzavaró „bolsikat” - amitől meg a hátul ácsorgó, kíváncsiskodó baloldaliak lába alatt lett forró a talaj. Szerencsére a szónok, igen nagy rutinnal, nem reagált a rendbontásra. De elkövetkezhet az az idő, létrejöhet olyan helyzet, amikor majd ő szítja föl a most egy részeg által provokált hangulatot - vagy amikor már ő sem tudja megakadályozni az erőszakot... (Pekarek) 3. OLDAL NEMCSAK TAKÁCS ÚR GONDJÁRÓL VAN SZÓ... Valami bűzlik Nagylókon Ha előbb meglátom a sok elhullott állatot Nagylók határában, tán még a faluba sem teszem be a lábam. Ott bűzlenek egy kupacba hordva a halastó szomszédságában a döglött borjak, tehenek, disznók. A helyi tsz állattartó telepeiről kerültek oda. El tudom képzelni, hogy nyáron mekkora bűz lehet a szélső házak, porták tájékán. A tarthatatlan állapotra Takács István nyugdíjas hívta fel figyelmünket. Mint írta: „Ezek a tetemek olyan állatrészt idézhetnek elő, melytől kipusztulhat három falu állatállománya. Csak a szerencsének köszönhető, hogy ez eddig nem következett be. Ez is mutatja, hogy a község vezetői mennyire felelőtlenek, s mennyire nem törődnek a faluval...” Azt már szóban tette hozzá az öregúr - aki szervezte a faluban az MDF alapszervezetet -, hogy a polgármester s a körjegyző volt a kommunista, akiket más sem érdekel, minthogy átmentette a hatalmát, mivel korábban is ő volt a tanácselnök, illetve a vbtitkár. Csak sejtettem, hogy a panaszosnak egyéb sérelme is lehet, mely rövid időn belül be is igazolódott. Takács István hét éve költözött Nagylakra a fővárosból, egészségügyileg leszázalékolt iparosemberként, mivel két testvérhúga is itt él. Vett egy házat, s mivel ez volt a szakmája, szép és nagy kutat fúrt az udvarába, bevezette a vizet a lakásába, s élt volna (ha magasabb nyugdíja lenne) mint „Marci Hevesen”. Mivel azonban a faluban nem volt vezetékes víz, pár éve létrehoztak egy vízműtársulatot, s egy 1978-as OVH rendelet értelmében, ha a lakosság ötvenegy százaléka megszavazza, úgy minden lakóra kötelező az anyagi hozzájárulás, mely házanként itt 44 ezer forint volt. Miért fizessek én azért, ami nekem már megvan? - potyognak a könnyek a hatvanhárom éves férfi szeméből. Mutatja nyugdíjelszámolását, s a polgármesteri hivatal fizetésletiltását a négyezer forintos nyugdíjából. Gondjával nincs egyedül. A faluban több mint 300 nyugdíjas él, köztük sok 75-80 éves rokkant, beteg ember, akik már nem sokat isznak a vezetékes vízből. Igaz, hogy nyolc évi részletre, de fizetniük kell a rájuk jutó részt. S mindezt akkor, amikor hárommillió forint megmaradt a vízműtársulás pénzéből, melyet ha viszszaosztanának a tagoknak, enyhíthetnék az anyagi hozzájárulást. Jokli Józsefné volt tanácstag szerint a polgármester ebből a pénzből szerené kiépíteni a faluban a műholdas tv-adások vételére alkalmas parabolaantennarendszert, s egy külön stúdiót csináltatni az elöljáróság közleményeinek a terjesztésére. Jártam én már sok helyen, sok fórumon, de mindenütt azt a választ kaptam, senkinek semmi köze ahhoz, hogy a helyi önkormányzat - ha az elöljáróság megszavazza - mire költi a pénzét. Mégis erkölcstelennek tartom a pénz ilyen módon való elherdálását, amikor lepusztult állapotban van az óvoda, az iskola, a művelődési ház, a korszerű dögkút hiányáról nem is beszélve. Ezek után kerestem fel hivatalában Szenes György polgármestert, aki készségesen válaszolt kérdéseimre. - A dögkút építésével nyitott kapukat dönget Takács bácsi, mert az már folyamatban van. Valóban tarthatatlan ez az állapot, épp tegnap zárattuk be a tsz kényszervágóhídját, mely az elhullott állatokhoz közel van. A vízműtársulat ügye más kérdés. Törvény szabályozza működését, anyagi viszonyait, a bevezetések elkészülte után pedig feloszlatását. A polgármester szeretné, ha a közgyűlés úgy döntene, a megmaradt hárommillióval gyarapodna az önkormányzat éves költségvetése, erre ugyanis lehetőség van. Hogy miért ragaszkodik a parabola-antennához? Mert szerinte igény van rá, több mint százharmincan akarják bevezetni, de ez önkéntes jellegű, nem úgy, mint a vízműtársulási hozzájárulás. Egy vicc jut eszembe: „Iván dicsekszik barátja előtt, s kiküldi kislányát a konyhába, hogy kapcsolja be az atomreaktort. A gyerek jimegy, majd hatalmas sírás hallatszik: Apa, megint megbotlottam a kecske láncába...” Hát igen, nagylakiak, súlyozni ként a problémákat. Gabnai Gábor VÁLSÁGBAN AZ IPARI SZÖVETKEZET Váltani kellene Sárbogárdon Keresik a helyüket az ipari szövetkezetek, többek felett már meg is kongatták a vészharangot. Korábban bérmunkára és bedolgozásba szakosodtak, önálló termékkel nem igen rendelkeztek, így volt ezzel a megye egyik, ha nem a legnagyobb ipari szövetkezete, a sárbogárdi központú Mezőföld. Fő profiljuk a textilipari, faipari, vasipari, valamint építőipari tevékenység. A legtöbb alkalmazottat a textiliparban foglalkoztatják. Az elnök Csatári György elmondta: a szovjet piac beszűkülése érzékenyen érintette a céget, több tízezer női táskát szállítottak tavaly a keleti szomszédhoz, de idén már nem kaptak megrendelést. Ehelyett bérmunkában munkaruhák készítésére álltak át. Gyártanak munkavédelmi kesztyűket és kesztyűbélést is. Szeretnének saját termékekkel a piacra kerülni, főként női divatruhákkal, valamint elkészült néhány prototípus orvosi köpenyekből. Ezeket a modelleket már „csak” értékesíteni kellene. A faiparban a múlt évben több fehérvári vállalatnak szállítottak nyílászárókat és beépített bútorokat. Jelenleg a legnagyobb mennyiségben lambériát készítenek.Tavaly a lakatos és az építő kapacitás jelentős részét a Dunai Vasmű kötötte le, a sárbogárdiak végezték az ottani fenntartási munkálatokat. Nem tudni, igényt tartanak-e továbbra is a szövetkezet munkájára. Tavaly kétmilliós nyereséget produkáltak. Csatári György fontosnak tartja, hogy a 90-es esztendőben hitelfelvétel nélkül gazdálkodtak, annak ellenére, hogy egész évben hatmillió forintos kintlevőségük volt. Ez az idén nehezebb lesz. Horog Székesfehérvár megyei jogú város polgármestere 1991. április 10-éig meghosszabbította pályázati felhívásának leadási határidejét az alábbi munkakörökben: 1. Városfejlesztési és üzemeltetési osztályvezető: - műszaki egyetem építészmérnöki kar, vagy építőmérnöki kar - 3 éves szakmai gyakorlat. 2. Közgyűlési irodavezető-helyettes: - jogi egyetem, - 2 éves szakmai gyakorlat. a) Közgyűlési iroda törvényességi csoportvezető: - jogi egyetem. 3. Költségvetési csoportvezető: - pénzügyi számviteli főiskola, vagy felsőfokú szakirányú képzettség, - a költségvetési gazdálkodás terén szerzett 5 éves szakmai gyakorlat. 4. Általános igazgatási osztályvezető-helyettes: - jogi egyetem, - 5 éves szakmai gyakorlat. A pályázat tartalmazza a pályázó: - részletes szakmai önéletrajzot, -a munkakörre vonatkozó szakmai elképzeléseket, az iskolai végzettséget igazoló okmány másolatát. További feltételek: - bűntelen előélet, - magyar állampolgárság. Bérezés: Az érvényben levő jogszabályok alapján megegyezés szerint. A pályázatokat Székesfehérvár megyei jogú város polgármesterének kell küldeni 1991. április 10-ig. Cím: 8001 Székesfehérvár, Szabadság tér 6. 98/3